Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

6 NŐG RÁD tW7. december 24.7 vasárnap A CSEND NEM KELL a dombról nézve) tenyér Legénd. Belátni min­den árkát, horpadását, kuko­ricaszár kupacait, az apróbb- nagyobb házak tarka meg fe­hér homlokzatait, amelyek így a dombról látva semmivel sem nagyobbak vagy széle­sebbek az emberi homloknál. A legén di dombon áll a kastély, a kastélyban az isko­la itt él tíz esztendeje Békési Gyula pedagógus, aki nem tud kerek választ adni arra, hogy mo6t végül is az iskolá­ban vagy a kastélyban lakik-e ? A helyi termelőszövetkezet Ady Endre nevét viseli (mint mondják: a falu idősebbjei szeretik az Ady verseket, ezért.) Legénd mégsem a kas­tély-iskolája, meglehetősen szokatlan nevű termelőszövet­kezete miatt, hanem a legen­di „leg”-ek miatt érdekes. A község azok közé tarto­zik a járásban, ahonnan vi­szonylag a legtöbb az eljáró Vácra, Budapestre. A járási bizottság szerint, Legénden él és dolgozik az egyik legered­ményesebb KISZ-szervezet. az oktatásban például minden­képpen a legkiválóbbak kö­zött van. Az alapszervezet tit­kára is, talán a legkorosabb a megyei KISZ-titkárok között. Békési Gyula tíz esztendeje él a legéndi dombon, s most végleg lekészül onnan. A gve- rekek csengetés után. amikor ’•éget ér a tanítás, táskát ló­bál va, rikkantgatva, egymást előzve szaladnak le, a „leg­öregebb” KISZ-titkár. a ' le­géndi pedagógus már nehe­zebben jön le onnan. — Diós jen őn vettem meg­felelő házhelyet, a pedagógus építési kölcsönt már az idén megkaptam, pedig csak jövőre vártam. Már holnap elkezd­hetném az építkezést, mégis, ügy tervezem, hogy csak két év múlva, 1969-ben költözünk át Jenőre. Tulajdonképpen halogatom a dolgot. Diósjenőn rokonai élnek, nem megy idegenbe. Ma még elképzelni sem tudja, hogyan él majd „ott”, Legénd után tíz év után. — Legszívesebben itt épít­keznénk, de nem kaptam megfelelő házhelyet. Szereti a mozgást — ezt nem ő mondja (általában ke­veset beszél), az élete árul­kodik erről, a tettei, de erről gyyőznek meg mindenkit a „funkciói” is. A község Ifjúságvédelmi munkáját irányítom, pedagó­gus vagyok, ez a tevékenység nem áll messze tőlem. . Mi még? — A KISZ-szervezet titká­ra, propagandistája, az isko­lai úttörőcsapat vezetője. Mi még? — Tűzoltóoarancsnok is. az önkénteseknél... NEM Ö AZ ELSŐ p\z pétien, __________________! :mek a c send nem kell. Ecsegen. já­rási úttörőházért verekedett hivatallal, papírkígyóval, ele­inte bizony az értetlenséggel, közömbösséggel is egy moz­gást kedvelő, életet szerető, fiatalokért nem csak szép sza­vakkal lelkesedő pedagógus. A nagymező-pusztai nyári út­törőtáborban találkoztam egy kék melegítős, piros nyakken- dős. játéktól borzas-piros út­törővezetővel, aki fáradhatat­lanul, reggeltől estig együtt játszott, kúszott, versenyzett, hegyet mászott, zsákbafutott ötvenöt „gyerekével”, a gye­rekekkel, akik kivétel nélkül tűzbe mentek volna érte. A 'Békési Gyulák közös ismerte­tője, hogy nem szeretik a csendet. Harmincöt éves, külsőre semmiben sem különbözik a vele egykorúaktól: középter­met, az arcán néhány erős vonás, mintha mintázófát mélyesztettek volna a puha anyagba, szeme nyugodt, moz­dulatai pontosak. Kékes-szür­ke átmeneti kabátot visel, sál. nyakkendő, kalap, nélkül, ele­me a mozgás, az örökké tevé­kenykedés, a változás, vagy még pontosabban a változta­tás. Az a fajta, aki nem vár arra, hogy kész programot, ad­janak a kezébe. Maga csinál­ja a programot. Tulajdonkép­pen nagyon egyszerű ez. A legéndi KISZ-szervezet eredményei, gondjai sok te­kintetben megegyeznek a me­gye többi alapszervezetének eredményeivel, gondjaival. Ami viszont mindenképpen eltér a megszokottól, s éppen ezért „magyarázatra” is szo­rul, az a körülmény, hogy a KISZ-oktatáson rendszerint jóval többen vesznek részt, mint ahányan jelentkeztek. — Az oktatásra, a VIT-kör- re minden fiatalt mozgósí­tunk, mindenkit meghívunk. A tapasztalat az, hogy a prog­ramra, az eseményre, bármi le­gyen is az — szívesen eljön mindenki. Így van ez a köz­hasznú munkával is. A szövet­kezetnél kétezer, a községfej­lesztésnél hatezer forint érté­kű társadalmi munkát végez­tünk mostanában. Rövidesen megalakítjuk az Ifjú Gárdát is... Ehhez azonban további anyagi segítség kellene. Talán a szövetkezet... Húsz éve dolgozik az ifjú­sági mozgalomban, 1947-hen EPOSZ-tagként kezdte. Az a véleménye, hogy községépítés, iskolai nevelés, kulturális és ifjúsági munka, egyáltalán — munka és politikai nevelés és mozgalom sok tekintetben összefüggő dolgok. — Nem mindenki KISZ-tag Legénden, de mindenki — legalábbis a fiatalabbja — itt volt KISZ-tag. A felesége megszokta, hogy mindig „csavarog”. Három fia van, a család a kastély-iskola méteres falai mögött él, a vas­tag falak tömörebbek, átha- tolhatatlanabbak az elefánt- csontnál is, a mögöttük lakót arra csábíthatják, hogy belül­ről reteszelje a „műemlék” aj­tót. Legéndi báró szerette a csendet. |békési ™^-SSS­koztatják. Ki jön, ki jöjjön utána, melyik fiatal láthatja el nem kevesebb eredménnyel a titkári teendőket? Elkészül Legéndről, de mielőtt végleg átköltözik Diósjenőre, szeret­ne mindent átadni. Valakinek, nála fiatalabbnak. Ezt a va­lakit keresi és titokban pró­bára teszi. A domb, rajta az iskola, s körülötte a falu, nyitott te­nyér a látó, értő embernek Legénd. Emberek, gyerekek, fiatalok, lányok, asszonyok, szülők és a kisdiákok, akik visongva szaladnak le a domb­ról, tanítás után. Évek. A „legöregebb” KISZ- titkár nehezen indul. Pataki László DCelLemej karúeiűmj mikor még nem volt az embereké a tudomány, övék volt a képzelet. Jóvoltából (vagy rosszvoltá­ból?) a természet jelenségei­ben is a Jónak (az embert se­gítőnek) és a Gonosznak (az embernek ártó hatalomnak) küzdelmét látták. Különösen élesnek hitték e küzdelmet de­cember 25. és január 6. (az 1582-es Gergely-féle naptárre­form előtt december 13. és december 25.) között, amikor a leghosszabbak az éjszakák. Vagyis a téli napforduló ide­jén. Az ártó szellemnek. a néphit szerint ekkor volt a legnagyobb hatalma emberre, allatra. Ezért mindenki úgy védekezett ellene, ahogyan tu- i ott. Ostort csattogtattak, pus­kákkal lövöldöztek, fáklyákat lobbantottak, zöld gallyat vit­tek a házi tűzhely köré ... De beszéljenek inkább a kará­csonyról az emlékezetben — itt-ott Nógrád zugaiban még a valóságban is — élő szo­kások. Gyújtsuk meg a karácsony­fa,n a karácsonyi gyertyát, és — emlékezzünk. A fa ragyogóan zöld. A zöld gally valamikor az Eletet jel­képezte, a gonosz ellen hord­ták a házba, amiért a fáklyát is égették Nos, ebből a távol­ról sem egyházi, pogány ere­detű szokásból fejlődött ki a karácsonyfa-állítás hagyomá­nya. A karácsonyfa mai for­májában a XVI. század végén Flzászból indult hódító útjá- "t. Magyarországon az 1825— as években állították fel - elsőt, imlószínűleg Poő.ma- niczky Frigyes báró. Nógrád falvaiban pár évtizeddel ez­előtt még nemigen állítottak karácsonyfát. Annál korábban hordták a Betlehemet, játszották a bet- lehemes játékot, amely a po- gánykori regőlésből, majd a keresztény kántálásból fejlő­dött ki. A falusi házaknál elő­adott betlehemes játékra az első magyarországi adat Nóg­rád megyéből való, melyet 1684 körül Liptay István ecse- gi plébános jegyzett fel. S az ünnepkörhöz még ren­geteg szokás kapcsolódik. örhalomban, Nagylócon, Di­ósjenőn, Drégelypalánkon, de a megye más községeiben sem lepődnek meg, ha az „apró­szentek”-hordás kerül szóba. December 24-én járnak a pásztorok azokhoz a házak­hoz, ahonnan állatokat hajta­nak eléjük. A hóna alatt a pásztor fűzfavesszőt, úgyneve­zett „aprószentet” hord. Ami­kor belép a házba, köszön, az­tán a gazdaasszony a kötényé­vel annyi vesszőt húz a pász­tor hóna alatt levő „aprószen­tekből”, ahány állatot a pász­tor elé hajt. (Fontos, hogy ne puszta kézzel húzza, akkor a keze kifekélyesedik.) A kihú­zott vesszőkkel az asszony vé­gigveti a pásztort, aki közben ugrál. Az asszony ezt mond­ja: „Ilyen frissek legyenek az állatok.” (Ilyenkor szokták át­adni. a pásztornak a béré­ben kikötött pásztorkenyeret, ezenkívül bort, kalácsot ad­nak. Akihez a pásztor nem megy el, egész évben nagy szégyenben van.) Mi történik (mi történhe­tett?) még december 24-én? Nos, karácsony este almát tesznek a vályúba, arról itat­ják az állatokat, hogy olyan egészségesek legyenek. mint az alma. Ugyancsak ezért tesz­nek karácsonyi vacsora idejé­re szénát, szalmát, láncot egy szakajtóba. Ezenkívül kölest kell szórni az istálló elé, hogy a boszorkányok ne bánthas­sák a bennlevő állatokat. (A boszorkány nem lépheti át a kölesszemet, előbb szemen­ként felszedi. De inkább el- kotródik onnan, hiszen a fel­szedés soká tartana.) A gazda- asszony e napon a tyúkokat abroncsból eteti, hogy el ne vesszenek. (Vécén mesélte ta­valy egy fiatalasszony: miköz­ben tartott a karácsonyi va­csora, idős anyósa hirtelen le­vetette magát a földre, ő majdnem halálra rémült. Mint kiderült, nem, lett rosszul, az Őfelsége, a választópolgár A politikai élet berkeiben frissebb szelek fújnak a vá­lasztások óta; eseményekben gazdagabb, mozgalmasabb, s egyben elmélyültebb politi­kai tevékenységről szólnak a hírek, s ez a lendület nem csupán az új gazdaságirá­nyítási rendszer bevezetésé­nek köszönheti létét. Az or­szág belső politikai életében mind kitapinthatóbbá lett az a minőségi változás, amelynek feltételei megle­hetősen hosszú, de annál eredményesebb érési folya­mat következtében születtek meg. Az új választójogi tör­vény, amelynek szellemében az országgyűlés és a taná­csok testületét a választópol­gárok bizalma posztjára ki­jelölte, — abból indult ki, hogy egy politikailag érett, saját sorsát felnőtt felelős­séggel irányító, meggyőződé­sében szilárd nemzeti közös­ség nemcsak szavazatokat jelent, de szavazókat is. Vá­lasztópolgárokat, akik a két választás között is megné­zik, miképpen gazdálkodik a bizalmukkal a választott képviselő vagy' tanácstag. Választó és választott, ma egyenrangú félként áll szemben egymással, anélkül, hogy ez az alaphelyzet va­lamiféle ellentétet fejezne ki. A választópolgár bizal­mának letéteményesét te­kinti a képviselőben, a ta­nácstagban, olyan másik ál­lampolgárt, akinek állam- polgári kötelme és becsü­letbeli kötelessége legjobb tudása ,és szándéka szerint mindent megtenni a vá­lasztók érdekében, a képvi­selői vagy tanácsi választó- kerület közössége érdeké­ben. őfelsége, a választópolgár ebben a viszonylatban me­rőben új szerepet játszik a egész csupán azért volt, hogy jól üljenek a tyúkok.) Néhány szerelem-varázslás ezen a napon Nógrádban. Ha leány van a háznál, a kará­csonyi vacsora közben nagyon figyel. Amikor apja eszi a gu­bát (helyesebben: amikor o szájához emeli), a hajadon le­kapja apja villájáról, kisza­lad vele a kapuhoz, amilyen nevű férfi megy el akkor a kapu előtt, férje neve is az lesz majd. Másik szokás: ka­rácsony este a lány elmegy a disznóólhoz, belerúg jobb lá­bával az ólba, ahányat röf- fent erre a disznó, annyi év múlva megy férjhez. e milyen is a karácso- ' y/ nyi vacsora, amelyet már emlegettünk? Hat­hét óra körül költik, miután az állatokat ellátták. Nógrádban minden ételt az asztalra kell készíteni, vacsora közben sen­ki sem kelhet fel az asztal­tól, mert akkor valaki megbe­tegszik, és nem szabad meg­kerülni sem az asztalt, mert a néphit szerint akkor a bir­kák megkergülnek. A vacso­ra? Először a családfő annyi felé szel egy almát, ahány családtag van, aki nincs jelen, annak a részét elteszik. Utá­na húsleves (rendszerint rif*~ nóhúsból), káposzta hússal, és a Nógrádban elmaradhatat­lan mákos gubó következik Befejezésül diót törnek., (Ha az első feltört dió nem egész­séges, egy év múlva az illető meghal.) Éjfélkor a csordás pattogtat, a kanász a tülköt fújja a „rossz szellem” ellen. Kellemes karácsonyt! Tóth Elemér magyar politikai élet törté­nelmében. A „felséges” rangra emelkedett választó- polgár a választások óta el­múlt, aránylag rövid idő alatt új felfedezésre jutott, nevezetesen felfedezte, hogy véleményére „fent” nemcsak akkor voltak kíváncsiak, amikor a jelöltek személyét a választók elé állították a jelölő gyűléseken, hanem kí­váncsiak most is, amikor a választott államigazgatási szervek jól benne járnak már az alkotó munkában. Ezt tanúsítják a decemberi parlamenti ülésszak vitái, és azok a tanácsüléseken el­hangzott felszólalások, ame­lyek gyakran hivatkoztak a választók véleményére, kí­vánságaira, javaslataira. Az országgyűlés üléseire vagy bizottsági tanácskozá­saira érkező honatyák duz­zadt aktatáskával és sűrűn teleírt jegyzetekkel jönnek. Ezt az útravalót a válasz­tókkal való személyes talál­kozásokon gyűjtötték össze, mivel ezek a kissé elavult kifejezéssel beszámolónak nevezett találkozások már nem egyoldalú tájékoztatá­sok, amelyeken a ,,magas” politikai körökben forgoló­dó képviselő „lehozza” vá­lasztói közé a politikai ese­mények vázlatos megfogal­mazását, hanem kétoldalú eszmecserék, amelyeken — ez is gyakran megesik, — a képviselő passzívabb maga­tartást tanúsít, mint a hall­gatók, akiket az élet való­ságai, sajátos problémáik éppúgy érdekelnek, mint a politikai általánosságok. Az a körülmény, hogy mind az országgyűlési kép­viselők, mind pedig a ta­nácstagok, hivatalos tény­kedésük színhelyére ma­gukkal viszik a választópol­gárok véleményét, javasla­tát, igényét, bírálatát, — azt jelenti, hogy őfelsége, a választópolgár akkor is je­len van az országos vagy helyi kérdésekkel foglalkozó tanácskozásokon, ha esetleg tekintélyes földrajzi távol­ságban is tartózkodik. Az 1967-es esztendő legutolsó parlamenti ülésszakán, az ülés vitáiban, állásfoglalá­saiban mindig érezhető volt a választópolgár jelenléte. A választó meglátásai egyre inkább fontos döntések kom­ponenseivé alakulnak át a politika laboratóriumában, amelyet nem is olyan ré­gen szívesen neveztek a politika boszorkányüstjé­nek. mivel éppoly titkos fő­zet készült benne, s éppoly rejtélyes körülmények kö­zött, egyszerű halandók szá­mára hozzáférhetfctlenül. A politika boszorkány­üstje, mint fogalom, kiment a divatból nálunk, s ennek a hajdan oly gyakran emle­getett fogalomnak az elfa- kulása, felszívódása is azt igazolja, hogy politikai éle­tünkben új irányzatok hono­sodtak meg a demokratiz­mus jegyében. A politikai munkahely bárki számára éppoly hozzáférhető, mint a Népstadion lelátói. Őfelsége, a választópolgár párbeszéd formájában tudatta bizonyos kérdésben elfoglalt állás­pontját képviselőjével vagy tanácstagjával, aki a válasz­tók véleményéből alkotott közvéleményt a törvényhozó testület elé tárta. A parla­menti karzatokon minden ülésszak idején szép szám­mal látni hallgatókat, akik azért foglalnak helyet az ülésterem legfelsőbb régiói­ban. mert saját fülükkel kí­vánják hallani, hogy kép­viselőjük miképpen tolmá­csolja kívánságukat, az or­szág szine előtt. Egészen természetes ezek után, hogy őfelsége, a vá­lasztópolgár nem minden esetben elégszik meg avval, hogy véleményét a képvi­selő átfogalmazásában vissz­hangzani hallja a parlament kupolája alatt, de felpezs­dült politikai aktivitásában tevékeny részt kér a problé­mák megoldásából. Nem le­het történelmi mértékkel múltnak nevezni azt a kort, amikor a magyar választót az is földöntúli boldogsággal töltötte el, ha egyszerűen meghallgatta választott kép­viselőjét. De napjainkban már egyre többen élnek az­zal a jogukkal, hogy kíván­ságaiknak tettekre válását szorgalmazzák, ilyen módon az ország jövendő arculatán a maguk kézjegyét is ott hagyják. Nem esünk át a politikai vesszőparipa másik oldalára, amikor őfelsége, a választó- polgár személyes jelenlétét, aktivitásának kisugárzó ere­jét, az egyszerű ember köz­életi szereplését érezzük, mind az országgyűlés, mind a tanácsok munkájában. Egy nagykorú nép alkot ezeken a kisebb-nagyobb jelentősé­gű tanácskozásokon válasz­tott képviselőinek kisebb lét­számú dandára által, dw tízmilliós nagyságrendben, mert őfelsége, a választópol­gár, ma minden alkotásban, lépésben benne van, ami az országban a nép javára tör­ténik. Baróti Géza lij kollektiv szerződés a balassagyarmati ingatlankezelő vállalatnál A balassagyarmati ingatlan­kezelő vállalatnál megkötöt­ték az 1968-as évre az új kol­lektív szerződést. A párt •, a szakszervezet és a KISZ, va­lamint a vállalat vezetősége a szerződés tervezetét először szűk körben, majd szakembe­rek bevonásával tárgyalta, s a dolgozókkal több alkalommal ismertették. A szerződés egy évre szól, hat fejezetből áll, s a mellékletben is tartalmaz rendelkezéseket. Érdekessége többek között, hogy a vállalat a bejáró dol­gozók útiköltségét megtéríti, akik tanulmányokat folytatnak azok kedvezményt kapnak, si­kertelen vizsga esetén azon­ban a költségeket vissza kell téríteni. A törzsgárda-tagokat (akik öt évet már ledolgoztak a vállalatnál) elbocsátani nem lehet. Rendelkezik a szerződés arról is, hogy az a törzsgár- da-tag, aki tíz éve dolgozik a vállalatnál és háromszor szocialista címet nyert brigád tagja, hat nap jutalomszabad­ságban részesül. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents