Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-23 / 303. szám

1967 december 13. szombat N ó G^R A D 3 Á két háztartás A jövő évi költségvetésről tanácskozott az országgyűlés. Megvitatta az államháztartás tervezett bevételeit és kiadá­sait, egész működését, különös figyelemmel arra, hogy miköz­ben töretlenül folyik tovább a harmadik ötéves terv megva­lósítása, életbe lép a gazdasá­gi élet mechanizmusát új kö­vetelménye/hez igazító re­form. A figyelem a parla­mentre szegeződött: az ország fejlődésének mondhatni min­den fontos kérdése felmerül a háromnapos vitában, közöt­tük, nem csekély nyomaték- kai, a családi háztartás biz­tonsága, jövő évi alakulása is. Az első költségvetés, amely már a reform körülményei kö­zött valósul meg, komoly ter­heket ró az államra: amíg ugyanis tetemes jövedelmet hagy a vállalatoknál, sok fo­lyamatban levő beruházásról maga gondoskodik, és a lehe­tőségek szerint tovább fej­leszti a társadalmi juttatáso­kat is. A szerény körre szorí­tott, országos jelentőségű új beruházások megnyugtatóan bővítik az építőanyag-gyártást, a bauxit-bányászatot, az .olaj- finomítást és a vegyipart; erő­sítik a mezőgazdaságot, főleg az állattenyésztést, a tárolást, és a szállítást, a kereskedel­met, az idegenforgalmat, és nem utolsósorban a lakás­építést. Mindez — az 1968-ban tető alá kerülő kohászati, pa­píripari, vegyi- és élelmiszer­ipari lótesíményekkel együtt — túlnyomórészt a vidéki la­kosságnak teremt új munka- alkalmakat. A társadalombiztosítás és az egészségügy költségvetési elő­irányzatai lépést tartanak a nemzeti jövedelem növekedé­sével. Ennek illusztrálására említjük meg, hogy a jövő év végéig előreláthatólag már 65 ezer nő veszi igénybe az új gyermekgondozási segélyt, és tovább szélesednek a termelő­szövetkezeti tagok társadalom- biztosítási jogai. A kulturális és tudományos célú kiadások szintén, növekvő irányzatot mutatnak. Mindez azért hang­súlyosabb a megszokottnál, mert a reform bevezetésének időszakában vagyunk, amikor a megújuló gazdaság még csu­pán ígéri — persze, igen sza­vahihetően — a nagyobb jö­vedelmezőséget, tüstént meg nem valósíthatja. De a költségvetés vonatko­zásában is minden megtörtént, hogy a mechanizmus már az új követelmények szerint és olajozottan, tehát jövedelme­zően működjék; ide tartoznak az árrendszer, a vállalati jö­vedelemszabályozás, a hitel-, valamint a külkereskedelmi és a devizarendszer új szabályai. Az emberek természetesen különös érdeklődéssel várták az új árrendszer fő vonásai­nak ismertetését, ami most ugyancsak megtörtént. A leg­fontosabb cikkekre kiterjedő hatósági árak — miután egyes alapvető élelmiszerek ára szá­mottevően csökken — összes­ségükben is megnyugvást kel­tenek. Az a bejelentés pedig, hogy a rögzített és a szabad­árak együttes várható moz­gása sem növelheti egy-két százalékkal nagyobb mérték­ben a fogyasztói árszínvona­lat, (amit a bérek növelésénél olyannyira figyelembe vettek, hogy mindent egybevetve vé­gül is emelkedjék a reáljöve­delem, sőt, az egy dolgozóra jutó reálbér is) — egyértel­mű megelégedést váltott ki. Mindezt olyan kereskedelem­politikai intézkedések egészí­tik ki, amelyek nem csupán az árukészlet, hanem a választék szempontjából is megnyugta­tóak. Ügy tűnik, a fogyasztói igé­nyek fontosságával csupán a külkereskedelmi érdekek mér­kőzhetnek a költségvetés elő­írásaiban, de még ezek sem érvényesülhetnek az előbbiek rovására. Az új külkereske­delmi árszorzók, az esetleges állami visszatérítés és egyéb szabályozások ösztönzőleg hat­nak majd az exportáló válla­latokra és hozzájárulnak ah­hoz, hogy a fizetési mérleg hosszabb időszakot tekintve — kiegyensúlyozott legyen. A jövő évi költségvetés elő­re tervezett viszonylag csekély hiánya nem ennek az elvnek a feladása. Ellenkezőleg: ez a legszolidabb megoldás a gaz­dasági fejlődés és a követke­zetes életszínvonal-politika egyensúlyának, valamint a re­form kibontakozásához szük­séges feltételeknek az össze­hangolására. Más szóval: az államháztartás és a családi háztartás pillanatnyi követel­ményeinek az összeegyezteté­sére. Ami azért is figyelemre méltó, mert — amint a tör­vényjavaslat előadója megje­gyezte — a költségvetés, ellen­tétben a családi háztartással, átmenetileg elviseli a hiányt, ha később nyereségre tehet szert. És itt pontosan erről van szó. Más vonatkozásban viszont annál közelebbi a rokonság a kétfajta „háztartás” között. Ahogy Nyers Rezső, a Közpon­ti Bizottság titkára mondotta, mindkettőnek biztonságra van szüksége a gazdálkodáshoz. Ezért figyelmeztette az állami és pártszerveket, hogy miköz­ben a népgazdaság, az állam- háztartás új mechanizmusát építik, ügyeljenek a három—* négymillió háziasszony csalá­di költségvetésének alakulásá­ra, a milliónyi kis háztartás­ra. A kettő ugyanis szervesen kiegészíti egymást. Balog János A rádió és a ív mai műsora KOSSUTH RADIO: 8.22: Lányok asszonyok. 8.42: Réti Jó­zsef énekel. Gabos Gábor zongorázik. 9.15: Orvosi tanácsok a joghurtról. 9.50: Az Állami Népi Együttes műsorából. 10.10: Hippmann: Caslavi szvit — részletek. 10.18: Á Genfi Rádió felvételeiből. 12.15: Mai operettekből és zenés játékokból. 13.00: A budapesti színházak műsora. 13.03: Legkedvesebb verseiről beszél: Szabó Pál. 13.18: Verbunkosok, magyar nó­ták. 13.50: Hirdetőoszlop. 14.05: Néhány perc tudomány. 14.10: Román művészek operafelvételeiből. 14.15: Hétvégi külpoliti­kai figyelő. 15.10: Csak fiataloknak! 15.55: Hétvége. 17.35: Két jelenet. 18.01: A I. Musici di Roma kamarazenekar játszik. 19.29: Hallgatóink figyelmébe. 19.30: Népdalcsokor. 20.11: Jót nevettünk, «7-ben! 22.15: Hírek, sport, időjárás. 22.15: Tán­col jirnk! PETŐFI RÁDIÓ: 10.00: A hét könnyű- és tánczenei mű­soraiból, 12.00: Orosz operákból. 13.20: Majszkij: Utazás a múltba. 13.30: Nagy költők megzenésített versei: Mörike. 13.47: Vízállásjelentés. 14.08: Köszöntő az életre. 14.37: Nép­dalok, népi táncok. 15.15: A helység kalapácsa. 16.03: Men­delssohn: c-moll trió. 16.34: Orvosi tanácsok a joghurtról (ism,) 16.39: Közvetítés a Zeneakadémiáról. Közben: 17.10: Van új a Nap alatt! 18.05: A láthatatlan ember. 19.07: Pataky Kálmán operettdalokat énekel. 19.35: Közvetítés a Zeneaka­démiáról. Közben: 20.20: Esti krónika II. Kb. 21.30: Csárdá­sok. 21.45: Alkotóműhelyben. 22.00: öt évtized a pódium mögött. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 9.30: Műsorismertetés. 9.31: Szü­nidei matiné. 15.23: Műsorismertetés. 15.25: A Magyar Hirdető Műsora. 15.40: Gyűjtőúton. 16.05: Randevú Magyarországgal. 16.25: Michelangelo és kora. 16.40: Körkép. 17.40: Hírek. 17.45: Életemről. Dokumentumfilm, összeállítás dr. Münnich Fereué életéről. 18.15: Aranyvasárnap. 18.35: A Tv jelenti. 19.20: Cicavízió. . . 19.30: Don Quijote. XI. rész. 20.00: Tv-Hí- radő. 20.20: Akt hegedűvel. Noel Coward háromfelvonásos vígjátéka. 22.15: Tv-Híradó, — 2. kiadás. 22.35: Gillbert Béca- ud énekel. 23.20: Jó éjszakát, felnőttek! A BESZTERCEBÁNYÁI TV MŰSORA: 15.15: AS Roma— Spartak Trnava visszavágó KK. labdarúgó-mérkőzés közvetí­tése. 15.40: Gyermekműsor. 17.30: Svédországi képeslap. 18.00: Úttörő-híradó. 19.00: Tv-Hiradó. 20.10: A betörő (angol film- vígjáték). 21.55: Emberi kedvtelések (filmösszeállítás). 22.25: Torkosok szövetsége (tv-jóték). KÖZLEMÉNY az európai szocialista országok külügyminisztereinek tanácskozásáról Pariinál Gyarmatosítók 1 kegyetlen ledései I Guinea és a Zöldfoki-szige- tek függetlenségi pártja nyi­latkozatot adott ki a portugál gyarmatosítóknak az úgyne­vezett Portugál-Guineában a békés lakosság ellen elköve ■ tett kegyetlenkedéseiről. ,.A portugálok barbár bombatá­madásokat intéznek a békés lakceság ellen. A napalm­bombák mellett Salazar légi­erői támadásainak számos ha­lálos áldozata van, különösen a nők és a gyerekek között.” Elűzött jordániai ak A menekültek ügyeivel fog­lalkozó jordániai kormánybi­zottság nyilatkozatban ítélte el Izraelt azért, mert terror­ral és erőszakkal kényszeríti a neki nem tetsző személye­ket a megszállt jordániai te­rületek elhagyására. A bizott­ság adatai szerint november­ben és december első felében összesen 7 864 ember mene­kült át a Jordán-folyó túlsó partjára Jordánia megszállt nyugati vidékeiről és a gazai övezetből. Csütörtökön példá­ul az izraeli hatóságok kiuta­sították Kárnál Nasszert, a j neves jordániai írót és költőt, egyikét azoknak a közéleti személyiségeknek, akik a Jeru­zsálem bekebelezését elítélő nyiatkozatot aláírták. Izrael repülőgép-vásárlásai Az amerikai külügyminisz­térium nem volt hajlandó kommentálni azt a sajtóban is napvilágot látott jelentést, hogy Izrael 50 F—4 Phantom mintájú sugárhajtású vadász­bombázót rendelt az Egyesült Államoktól. McCloskey, a külügyminisz­térium szóvivője sajtóértekez­letén kijelentette, hogy sem megcáfolni, sem pedig meg­erősíteni nem tudja ezt a hírt. Mint az AP megjegyzi, a repülőgép-vásárlás — ameny- nyiben a kérdés addig nem dől el végképp — az egyik legfontosabb napirendi ponttá lép majd elő Eskol izraeli miniszterelnök február 7—8-i washingtoni tárgyalásai ide­jén. VARSÓ (MTI) 1967. december 19—21-ig Varsóban az európai szocia­lista országok külügyminisz­terei tanácskozást tartottak, amelyen Ivan Basev, a Bolgár Népköztársaság külügymi­nisztere, Jan Publak, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság külügyminiszterének első helyettese, Marko Nikezics, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság külügymi­nisztere, Adam Rapacki, a Lengyel Népköztársaság kül­ügyminisztere, Péter János, a Magyar Népköztársaság kül­ügyminisztere, Otto Winzer, a Német Demokratikus Köz­társaság külügyminisztere, Mihai Marin, a Román Szoci­alista Köztársaság külügymi­niszter-helyettese és Andrej Gromiko, a Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok Szövetsé­gének külügyminisztere vett részt. A tanácskozás résztvevői behatóan megvizsgálták a közel-keleti helyzet fejlemé­nyeit és kicserélték az ebben a kérdésben kormányaik ren­delkezésére álló információ­kat. Megátlapítást nyert, hogy az imperialisták beavatkozá­sának következményeként a Közel-Kelet még mindig a rendkívüli feszültség jegyé­ben él. A világ országai több­ségének világosan kifejezett akarata és az ENSZ határo­zatai ellenére Izrael tovább­ra is megszállva tart arab ál­lamoktól elrabolt területeket, s ennek révén politikai és más előnyökhöz kíván jutni. A Szuezi-csatorna, amelynek óriási jelentőségé van a nem­zetközi hajózás és a kereske­delem szempontjából, front­vonallá változott és szünetel rajta a hajózás. Számtalan nélkülözés és nehézség lett a másfél millió arab menekült osztályrésze, akiknek földje és otthona megszállás alá került. A helyzet ebben a tér­ségben újabb robbanás veszé­lyével fenyeget. A térségben fennálló és szándékosan szított feszültség mögött meghatározott impe­rialista körök, elsősorban az Egyesült Államok imperialista köreinek messzire nyúló ter­vei és szándékai húzódnak, amelyek a terület népeinek szemében mélységesen ellen­séges neokolonialista rend visszaállítását célozzák az Arab-Keleten. Ebből a célból kísérletek történnek arra, hogy a Földközi-tenger me­dencéje az agresszív politika térségévé váljék. A külügyminiszterek orszá­gaik nevében szolidaritásukról és támogatásukról biztosítot­ták a baráti arab államokat, amelyek igazságos harcot folytatnak az imperialista és neokolonialista mesterkedések ellen, törvényes jogaikért és érdekeikért, függetlenségü­kért és állami szuverenitá­sukért, nemzeti egységükért, gazdasági és társadalmi hala­dásukért. A tanácskozás részt­vevői üdvözölték a mielőbbi politikai rendezés érdekében fellépő Egyesült Arab Köz­társaság és más arab államok kormányainak a Közel-Kelet problémáinak megoldásával kapcsolatos konstruktív ma­gatartását. A miniszterek ugyancsak üdvözölték ezek­nek a kormányoknak az arab államok akcióegységének megerősítésére irányuló tö­rekvéseit is, amelyeknek célja a neokolonializmus ellenséges politikájának, a közel-keleti imperialista agressziónak, az aatab államok belügyeibe való imperialista beavatkozásnak a visszaverése: Ezzel kapcso­latban a miniszterek kedvező­en fogadták az arab államfők Rabatban megtartásra kerülő értekezletének gondolatát. A tanácskozás résztvevői egységesen hangsúlyozták, hogy a Közel-Keleten a béke helyreállításának és megerő­sítésének fő és elengedhetetlen feltétele az izraeli csapatok visszavonása, az arab államok valamennyi elfoglalt területé­ről a június 5-e előtti állá­sokba. Ezzel kapcsolatban rá­mutattak a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határo­zata végrehajtásának nagy je­lentőségére, mely határozat követeli az izraeli fegyveres erők haladéktalan kivonását az összes elfoglalt arab terü­letről és kihangsúlyozza a katonai eszközökkel történő területszerzés megengedhetet- lenségét. A Biztonsági Tanács határozata ezen alapvető ré­szének gyengítését célzó min­den értelmezés ellentétes a határozat szövegével és szel­lemével. A miniszterek egyidejűleg hangsúlyozták: az ENSZ min­den e térségben levő tagálla­mának el kell ismernie, hogy mindegyiküknek joga van ön­álló nemzeti államként létez­ni, békében és biztonságban élni. Izrael arra irányuló ténykedése, hogy megtartsa a megszállt arab területek bár­mely részét is, akadályozza az adott térség más problémái­nak rendezését, a fenti elvek, valamint a belügyekbe való be nem avatkozás és a területi sérthetetlenség elveinek alap­ján. Az ilyen ténykedést el kell ítélni. A miniszterek véleménycse­rét folytattak arról, hogy mi­lyen lépésekkel lehetne elő­mozdítani a közel-keleti prob­lémák politikai rendezését a Biztonsági Tanács említett ha­tározata végrehajtásának sík­jában. Elhatározták, hogy a tanács­kozáson részt vett országok folytatják a szükséges konzul­tációkat a közel-keleti hely­zet kérdéseire vonatkozóan. A tanácskozás résztvevői ki­fejezték továbbá a szocialista országok szolidaritását a je­meni nép igazságos harcával, amelyet függetlenségéért és szuverenitásáért folytat az im­perialista és reakciós erők mesterkedései ellen. E mes­terkedések a neokolonialista uralom megszilárdítását céloz­zák az Arab-félsziget déli ré­szén. A tanácskozás résztvevői úgyszintén üdvözölték az új, független arab állam, a Dél­jemeni Népi Köztársaság meg­alakulását. A tanácskozás a teljes egy­ség és a szoros elvtársi együtt­működés szellemében folyt le. Varsó, 1967. december 21-én 17. Hitler még inkább elvesz­tette türelmét: — Több precizitást kérek! — üvöltött a jelentést tevő repülőezredesre. Az pedig tel­jesen belebonyolódott a be­szédbe. Annyit már Skorzeny is tudott, hogy a vereségeket, kudarcokat, nehézségeket nem szabad „egyenesen” megmon­dani Hitlernek, mert sokszor arra haragszik meg, aki a rossz hírt közli vele. Így hát mindenki kön- törfalazott, s egy-egy nagyobb veszteség után a tábornokok valóságos haditanácsot ültek, hogy kidolgozzák: miként hozzák a rossz hírt Hitler tu­domására. A\ repülősezredes még két mondatot mondhatott, aztán a Führer egyetlen kézmozdulat­tal megállította, s megvetően elfordult. Skorzeny egy pilla­natig őszintén sajnálta őt: a tiszt úgy remegett, mint az egér a kandúr előtt. Jodl tábornagy intett, hogy Skorzeny hagyja el a termet. A magyarországi helyzet elemzése befejeződött, más frontok kerültek sárrá, s ek­kor már nem volt szükség a Sturmbannführer jelenlétére. Azokban a napokban Skor- zenynek alkalma volt megis­merni nemcsak a magyaror­szági katonai, hanem a poli­tikai helyzetet is. A Führer rendkívül nyugtalankodott amiatt, hogy utolsó szövetsé­gese, Horthy is különbékét köt, s hátatfordít Németor­szágnak Üjabb és újabb táv­iratokkal ostromolja magyar- országi teljhatalmú megbízott­ját, Veesenmayert. hogy önt­sön tiszta vizet a pohárba, szerezzen biztosítékokat ar­ra. hogy a magyarok tovább­ra is kitartanak az ő oldalu­kon. Veesenmaver ismételten azt jelenti, hogy a Lakatos kormány ugyan német szem­pontból nem a legkívánato­sabb. de a jelenlegi magyar- országi helyzetben még min­dig ez a legjobb megoldás. A Lakatos kormány egyelőre tovább harcol, éppen most jelentek meg újabb parancsok az erdélyi front megerősítésé­re, a kormány újabb erőfeszí­téseket tesz a hadsereg erejé­nek fokozására, s a kormány­zó egyébként is megígérte ne­ki, Veesenmayernek, hogy mielőtt bármit tennének, hű fegyvertársként közlxk a szö­vetségeseikkel Skorzeny azt is megtudta, hogy Veesenmaver jelenté­seivel ellentétben Winkelmann és különösen Höttl. Schellen­berg. Kaltenbrunner és Himm­ler útján sürgeti, hogy Hitler döntsön végre a kormányzó eltávolítása ügyében. Winkel­mann — Höttl adatai alapján — újra feljelentette Vessen- mayert Hitlernél. Azzal vádol­ta. hogy a Führer magva {or­szági teljhatalmú megbízottja túlságosan is kesztyűs kézzel bánik a magyarokkal, túl nagy megértést mutat irántuk, ahe­lyett, hogy végre ő is rájön­ne: Magyarország csak akkor lesz teljesen stabil német szempontból, ha a nyilasokat Szálasit jutattják uralomra. A feljelentés Ribbentrophoz ke­rült, neki adta át Hitler, s a külügyminiszter is hajlott rá, hogy az állományába tartozó Veesenmayerrel szemben az SS-nek s a Gestaponak, va­gyis Winkelmannak és Hüttl- nek a pártját fogja. Egyelőre azonban Veesenmayert nem rendelték a főhadiszállásra, hogy új utasításokkal lássák el. A magyarországi helyzet miatt jobbnak látták, ha egyelőre Budapesten marad. A Sturmbannführer jelenlé­te a konferenciákon egyre ter­mészetesebbé vált. A harma­dik napon már akkor sem küldték ki. amikor más fron­tok helyzetét vitatták meg. Egy ezredes nyíltan megmond­ta Hitler előtt, mennyire vál­ságos a helyzet a lengyel fronton. A Führer — kivételesen ült a jelentés alatt — felugrott, és torkaszakadtából ordítani kezdett: — Miért nem mondták ezt meg nekem előbb? Felmarkolta az asztalról szí­nes ceruzáit, s az egészet az asztalhoz vágta. Jodl és Keifol teljes tábornoki díszbe ug­rott. hogy a vezér! irónokat felszedegessék az asztal alól. Közben Hitler tovább üvöl­tött: — Jodl. maga egy hülve! Keitel, maga mindig hazudik nekem! A kuftwaffe nem ér sz. t sem! Jodl és Keitel, miután be­fejezték a ceruzák összeszedé- sét. feszes vigyázzba vágták magukat, meg sem moccantak, úgy hallgatták, amint Hitler szidalmazza őket. S amilyen ijesztő módon dühbe gurulj Hitler, ugyan­ilyen ijesztő módon hirtelen visszanyerte önuralmát. A tá­bornokok iránti megvetése je­léül egy alezredeshez fordult és gyors egymásutánban több technikai kérdést Intézett hoz­zá: — Vannak még tartaléka­ink?. .. Nem tudunk lőszer- szállítmányt idejében odairá­nyítani?. .. Van a I ozelber utászegység? (Folytatjuk}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents