Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-22 / 302. szám

lfm? /feeernber 1n pinsele VÖGRÄT) 3 Folytatja munkáját az országgyűlés (Foytatás a 2. oldalról) politikai Irányelvek mind azt célozzák, hogy a termelés és gazdálkodás ne csak az egyes kollektívák, hanem az ossz- társadalom érdekében hassa­nak. A vállalatok önállósága és; hatásköre az új irányítási, rendszerben jelentősen megnő.. Nem kapnak kötelező tervmu­tatókat, az árakat bizonyos, szférában maguk alakítják ki., mérlegelhetik a termelés ősz- , szét,ételének alakítását anya­gi érdekeltségük szempontjából. A beruházások jelentős része1 felett saját hatáskörben dön­tenek és az eddiginél közvet­lenebb ’ kapcsolatba kerülnek a világpiaccal. Talán nem túl-, zok, ha azt mondom, hogy ha­sonló méretű elemző, kalkulá­ciós munka még nem folyt az országban. Az új ötleteknek és kezdeményezéseknek ilyen sze­repe még nem volt. mint a re­form bevezetésének Időszaká­ban. Az árrendszer mechanizmu­sában végrehajtott változások, a rugalmasabb áralakulás, szükségessé teszi, hogy a kor­mány és illetékes szervei to­vábbra is megtartsák ársza­bályozási, és fokozzák árel­lenörzési tevékenységüket. A nem hatósági árak között lesznek í'eteőhatáros árak és irányárak. A szabad irak vál­toztatásánál bizonyos körben előzetes bejelentési kötele­zettség rendelhető el A kor­mány előtt az árellenőrzésért az országos anyag- és árhiva­tala felelős. Tímár Mátvás hangsúlyoz­ta. hogy a viszonylag széles körű árváltozások mellett a kormány tartja magát az élet- színvonal emelése terén a terv előirányzataihoz, s bízik ab­ban. hogv a harmadik ötéves terv számai e téren is tó lt el iesíthetők. Kétségtelen. hogy az ár­mozgások az első időszak­ban szokatlanul hatnak maid, hiszen az elmúlt két évtized­ben általában és túlnyomóan a fix. hatósági árak voltak a , jellemzők. A kezdeti változá­sok után azonban az árak alakulásában a kellő stabili­tás biztosítható, ehhez a meg­felelő árukészletekkel és sza­bályozó eszközökkel rendelke­zünk. • A belső piac áruellátásának javítása már hosszú évek óta gazdaságpolitikánk közép­pontjában áll. Előtérbe lépnek az ösztönző erők Sok kedvező jel mutat arra, hogy az új nyereség-érdekelt­ségi rendszer ösztönzői alán­ján vállalataink keresik az árualapok szélesítésének le­hetőségeit, törekszenek a vá­lasztékok bővítésére, a hiány­cikkek pótlására. Bővítjük a szocialista országokból szár­mazó cikkek áruválasztékát, s ez egyben ösztönzi a hazai ipart is a termé­kek korszerűsítésére, fejlesz­tésére, 1968-ban az előző évnek megfelelően importá­lunk fogyasztási cikkeket a tő­kés országokból is. A reform előkészítése ha­talmas munkát hárított nem­csak az államapparátusra, ha­nem az ipari, kereskedelmi és más vállalatok alkalmazottai­ra műszaki-gazdasági dolgo­zókra egyaránt. Általában elmondhatjuk, hogy e hatalmas feladat lebonyolítá- B i, bár természetesen nem ment zökkenők nélkül, mégis túlnyomó részben elismerésre méltó szervezettséggel és rendben folyt. Szólni kivánok röviden fej­lesztési, beruházási politi­kánkról is. Fejlesztési politikánkban az elsődleges szempont a fejlő­dés ütemének gyorsítása, egyensúlyi helyzetünk javítá­sa. A belső piac terén az irányt meghatározza az a követelmény, hogy a lakosságot mind job­ban és mind szélesebb vá­lasztékban elégítse ki az Ipar. a mezőgazdaság és a szolgál­tatások. Figyelembe kell ven­ni, hogy Magyarország gaz­daságában, az ország mérete­inél. nyersanyag-szegénységé­nél fogva, igen jelentős szere­pe van a külkereskedelem­nek. Külkereskedelmünk fej­lődési .üteme nagyobb, mint a nemzeti jövedelemé, s ezért a fejlesztés szempontjából az export és import színvonala nagy szerepet játszik, külke­reskedelmünk alakulásában különös fontossága van a magyar—szovjet kapcsolatok­nak. A szükséges anyagok je­lentős részét a Szovjetunióból importáljuk, de nagy szerepe van e viszonylatban a gépek, berendezések és más termé­kek behozatalának is. A Szov­jetunióba irányuló exportunk túlnyomó részt feldolgozott ipari termék. Nem kis lehetőségek rejle­nek a kapcsolatok szélesítésé­ben a többi szocialista ország­gal is különösen a gazdaság- irányítási reformok során, amelyek következtében lehe­tőség van a hosszúleiáratú egyezményeken belül a vál­lalatok közötti kapcsolatok in­tenzívebbé tételére. A tőkés országokkal való együttműködésben a beruhá­zási hitelek igénybevétele és a kooperáció szélesítése terén nyílnak további lehetőségek Az áruforgalom bővítését e relációban számos ország hát­rányos megkülönböztető in­tézkedésekkel akadályozza Egyre nagyobb figyelmet kei! fordítani a fejlődő országok piacára, amelyek fontossága igen nagy, nemcsak a nyers­anyagokat, fogyasztási cikke­ket, de a félkésztermékeket illetően js. Fejlesztési politikánk kon­cepcióinak kidolgozásánál mind a belső, mind a külső piac szükségleteit messzem%- nően figyelembe kell vennünk. A tervhivatalban az idén kezdődött meg az új tizenöt­éves távlati terv kidolgozása. Fejlesztési politikánkban ki­emelkedő jelentőségűek a központi nagy beruházások. Az új, induló nagy beruházá­sokat a fejlesztési koncepciók alapján kell gondos mérlege­léssel meghatározni, igénybe véve a hitelek és kooperációk útján biztosítható járulékos forrásokat is. Nemcsak a nép­gazdaság szerkezeti átalakítá­sában rejlenek azonban nagv tartalékok, de a vállalati gyártmánystruktúra javításá­ban is. E tekintetben hasznos következtetések levonására alkalmasak azok az elemzé­sek, melyek megmutatják, hogy a termelés különböző területein a rubel- és a dol­lár-hozam milyen forint­ráfordítást igényel. Bár a széles körű reform problémamenetesen nem old­ható meg, optimizmussal te­kintünk megvalósítása elé és biztosak vagyunk, hogy ered­ményei nem hosszú időn belül megmutatkoznak. Tapasztal­hatjuk, hogy az emberek bi­zakodással várják a reform életbe léptetését és kibonta­kozását. Ez igen fontos és nagy segítséget jelent a kor­mány számára. A két rendszer közti verseny, a szocialista rendszerben rejlő lehetőségek realizálása megköveteli, hogy ne elégedjünk meg az eddigi eredményekkel, s keressük azokat a módokat, amelyek­kel feltárhatjuk a nagyobb le­hetőségeket. E gondolatok jegyében ja­vaslom, hogy az 1968. évi költségvetést, az országgyűlés fogadja el. * Tímár Mátyás nagy tapssal fogadott beszéde után az el­nöklő Kállai Gyula. Komárom megye képviselőjének Homor Imrénének adta meg a szót, majd utána Dr. Orbán László a főváros 31. számú választó- kerületének képviselője, a mű­velődési miniszter első he­lyettese emelkedett szólásra. Rámutatott: kulturális kiadá­sokra az 1968. évi állami költ­ségvetés csaknem tíz és fél milliárd forintot juttat. a nemzeti jövedelemnek majd­nem 8 százalékát. A kulturá­lis célokra fordított összeg­nek az ország lakosságához és a költségvetés egészéhez vi­szonyított aránya messze ma­gasabb. mint bármelyik kapi­talista országban.' Polcz János Szabolcs me­gye képviselője következett felszólalásra, majd. Dr. Hor­gos Gyula, kohó- és gép­ipari miniszter szólt a törvényjavaslatról. Elmondta, hogy az 1968. é’d állami költ­ségvetés-tervezet mind bevéte­li. mind kiadási oldalán a kohó- és gépipar vállalatai jelentős helyet foglalnak el, így sokat tehetnek és sokat is kell tenniök a költségvetési egyensúly javításáért. A mi­niszter ezután tájékoztatást adott a kohó- és gépipar idei várható eredményeiről és az új gazdaságirányítási rend­szerre való felkészülésről. Ezt követően Mándics Mihály Bács-Kiskun megyei, Dr. Pet­ri Gábor szegedi, Lévai Sándor Hajdú-Bihar megyei, Fodor Ist­vánná Heves megyei, Dr. Vámo­si Erzsébet Pest megyei és Dr. Molnár Béla budapesti képvi­selők szólaltak fel. Az 1968. évi állami költség­vetés vitára bocsájtott terve­zetét reálisnak és végrehajt- hatónak tartották, azzal egyet­értettek és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlották. Ezután az elnöklő dr. Be- resztóczy Miklós az ülést el­napolta. Az országgyűlés pén­teken reggel 10 órakor foly­tatja az 1968. évi állami költ­ségvetésre vonatkozó törvény- javaslat megvitatását. Megélénküli a szabadságharcosok harci tevékenysége SAIGON (MTI) A hírügynökségi jelentések a dél-vietnami szabadsághar­cosok megélénkülő harci te­vékenységéről számolnak be. Szerdán este a partizánok ágyútűzzel előkészített táma­dást intéztek, Saigontól mind­össze 24 kilométerre délkelet­re a thaiföldi „önkéntesek” támaszpontja ellen. A thai­földi csapatoknak ez volt az első komolyabb katonai be-, avatkozásuk szeptember óta. amikor Dél-Vietnamba érkez­tek. A több óráig tartó üt­közet a csütörtök hajnali órákba nyúlt. Az amerikai közlés nem tesz említést a thaiföldi veszteségekről. A saigoni amerikai pa­rancsnokság jelentése szerint a DNFF harcoló alakulatai ezenkívül öt különböző he­lyen intéztek támadást az amerikai, illetve saigoni csa­patok támaszpontjai ellen. Az amerikaiak vesztesége öt halott. és 53 sebesüli Ugyan­akkor mindössze egy elesett szabadságharcosról tudnak. Az amerikai kalózgépek tá­madásai elsősorban a VDK déli, illetve tengerparti ré­szei ellen irányultak. Incidens a Jordán íolvónál TEL AVIV (MTI) Csütörtökre virradólag in­cidens zajldtt le a Jordán fo- lyónál arabok és egy izraeli járőr között. Az izraeliek összecsaptak egy négy főből álló arab csoporttal, amely­ről az izraeli parancsnokság azt állítja, hogy Jordániából beszivárgott diverzánsokból állt. Tűzharc alakult ki, amelybe a Jordániái határőr­ség is beavatkozott. Egy iz­raeli katona meghalt. egy másik pedig megsebesült. Mint az AP amerikai hír- ügynökség megállapítja. ez volt ez első komoly incidens a Jordán folyó partján azóta, hngy egv hónappal ezelőtt re­pülőgépek és tankok beve­tésével valóságos csata ala­kult ki izraeliek és jordániai- ak között. Találkozás Ausztráliában CANBERRA (MTI) Johnson elnök, aki szerdán érkezett Canberrába, csütörtö­kön több megbeszélést folyta­tott azokkal a „szövetséges" vezetőkkel, akik Holt temeté­sére utaztak Ausztráliába. Johnson Keith Holyoake új- zélandi miniszterelnökkei kezdte meg tárgyalásait A miniszterelnök a megbeszélés után újságírókkal közölte, Johnson nem kérte. hogy újabb új-zélandi csapatokat küldjenek Dél-Vietnamba. Az amerikai' elnök ezután másfél órás megbeszélést foly­tatott Mcewen ausztráliai ügy­vezető miniszterelnökkel, il­letve később az ausztrál kabi­net tagjaival. A megbeszélés­ről közös közleményt adtak lei, amely szerint Mcewen bizto­sította JohnSont, hogy Ausztrá­lia ..hivatalos politikája a viet­nami kérdésit illetően változat­lan marad. Hasonló „hűségnyilatkozatot’* kapott Johnson Pák Csöng Ki dél-koreai elnöktől is. Londonból szerdán külön- repülőgépen Ausztráliába in­dult Wilson miniszterelnök, Károly herceg, tr önörökös és Heath, a Konzervatív Párt ve­zetője. A rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RADIO: 8.3Í: Könnyűzene. — R.49: Rádió Gyermekkórusuk Nemzetközi Fesztiválja. — 9.04: A ma­gyar irodalom kincsesháza. — tO.iOi Somoskőújfalusi óvo­dások énekelnek. — 10.30: Édes anyanyelvűnk. — 10.35: Mezei csokor. — 10.59; Lottóeredmények. — 11.00: A lip­csei Gewandhaus zenekar felvételeiből. — 12.15: Tánczenei koktél. — 13.00: A budapesti színházak műsora. — 13.03: Vita a korszerű mezőgazdaságról. — 13.18: Lammermoori Lucia. — 14.02: Mai témák, mai dalok. — 14.10: Törté­netek dúrbán és mohban. — 14.30: Róka Móka bábszín­háza. — 15.15: Üzenetek. — 15.55: Falusi délután. — 16.40: Erich Kleiber vezényel, a Berlini filharmonikus zenekar játszik. — 16.56: Hallgatóink figyelmébe. — 11.03: Külpolitikai figyelő. — 17,15: Mozart; C-tltlr zongoraver­seny. — 17.10: Nyitott stúdió, — 18.40: Svéd Sándor ma­gyar nótákat énekel. — 13.30: Szórakoztató muzsika. — 20.00: Giuseppe de Luca Verdi-feivéteieiböl. — 20.27: A Rádiószinház bemutatója. Az elveszett levél. — S2.20: A jazz világa. — 23.10: Zenekari muzsika. — 0.10: Sanzo­nok, PETŐFI RADIO: 10.00: Beethoven: B-dúr klarinét-trió, — 10.30: válaszolunk hallgatóinknak. — 10,35: Benn a herceg — kitin a herceg. — 12.15: Fenyő István könyv­szemléje. — 12.25; Az I. Musici di Koma kamarazenekar játszik. ■ 13.16; A Nobel-dijas Asturias. — 13,26: Turis­ták öt perce. — 13.31: Csejtei István népi zenekara ját­szik. Soproni Tendl Pál cimhaimozik. — 13.47: Vízállás­jelentés. — 14.00: Kettőtől — hatig ... A Petőfi rádió zenés délutánja, — 18.10! Gyöngyösi Ráo* Géza népi ze­nekara játszik, Makkay Klára énekel. — 18.35: Láttuk, hallottuk. — 18.53: Hangverseny a stúdióban. — 19.38: Az új ipari állam. — 19.43: FUmdalok. — 18.54: Jó éjszakát, gyerekek. — 20.30: Gluek: Iphigenla Aulisban. — Közben: — 81.34: A fekete ember, A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 9 30: Műsorismertetés. — 9.31: Cardtllac. Magyarul beszélő nyugatnémet film, (ism.) — 10.35: IHazás jegy nélkül. A Visztulától nyugatra, (ism.) — 11.05: Telesport — 19.00: Műsorismertetés. — 19.01: A televízió politikai tanfolyama. — 19.30: Tanácskozik az országgyűlés, közvetítés felvételről. A BfsSZTERCf ItANVAl TV MŰSORA: 17.50: Poprádi 'llniriport. — 18.20: Csehszlovákok a Szovjetunióban — 19,00: TV Híradó. — 19.90: TV-dokumentumfilm Szaknleá­ról. — 19.50: Hétköznapi szerelmesek (lengyel film). — 11,50: Szilvi* Meri ■•Hnkópák, Pintér István DOUVMCNTVM - RCŐCN VC 16. A Führer új bunkerje a konferencia épülete mellett volt. Nemrégiben készült el, s hétméteres acél- és betonfa­laival még telitalálat esetére is bombabiztos fedezéket nyúj­tott. Ablak nélküli bonyolult szellőztető rendszer gondosko­dott arról, hogy a Harmadik Birodalom ura friss levegőhöz jusson. Az őrséghez tartozó SS tiszt, akit Skorzeny már ré­gebbről ismert, elárulta, hogy a beton nem száradt ki meg­felelően, nRgyon kellemetle­nül gőzölgőit. Az orvosok b bunkerban való tartózkodási nem tanácsolták a Führernek, mivel egészségtelennek tartot­ták. A főépület, amelyben most Hitlerre várakoztak, már sok­kal barátságosabban hatott. A Sturmbannführer tudta, hogy ezek a helyzetmegbeszélések, naponta kétszer kerülnek sor­ra. Minden délben két órakor és este tizenegykor. A vitát rendszerint Jodl tábornagy ve­zette, de a döntéseket Hitler maga hozta. A konferencián részt vettek a Wehrmacht ve­zérkarának képviselői, a ten­gerészet és a Luftwaffe tiszt­jei. Jodl tábornagyra, a fő­parancsnokság vezérkarának főnőkére. csak a keleti front volt bízva. Az összes többi front, beleértve a Bal­kánt is, a Wehrmacht vezér­karától, az OKW-tól kapta a parancsokat. Valamennyiük felett ott állt Hitler, aki 1941- ben, miután a Szovjetunió el­leni villámháború csődöt mon­dott, tábornokai iránti bizal­matlansága jeléül magát tette meg az egész haderő fejének. — Vigyázz! Skorzeny katonásan össze­kapta magát, mint a szoba va­lamennyi vendége. Tudta, hogy ez a vezényszó a Führer ér­kezését jelzi. — Hitler, Jodl — aki Skor­zeny bemutatása után elhagy­ta a helyiséget —, és Keitel tábornagy, az OKW főparancs­noka kíséretében lépett be. Skorzeny csaknem felkiáltott, annyira meglepte a vezér. .Amikor esztendeje látta, élet­erős, energiától duzzadó férfi­val találkozott És most? Meg- görnyedt, hetvenévesnek lát­szó, reszkető öregember lépett a térképekkel zsúfolt asztal­hoz. Bal kezével rögtön meg kellett támaszkodnia, nehogy megroggyanjon . a lába. Skor- zenynak most támadtak elő­ször kétségei: vajon valóban képes lesz-e Hitler kivívni a győzelmet, kiterjeszteni ural­mát a fél világra? A Führer először kezet fo­gott néhány jelenlevő tiszttel — a legmagasabb rangúnkat üdvözölte, s aztán Skorzeny- nek nyújtotta reszkető jobb­ját. — Örülök, hogy látom, Sturmbannführer! — mondta. — Parancsom: vegyen részt minden konferencián, amelyet a délkeleti helyzetről tartunk. Feladata hamarosan oda szó­lítja önt... Hitler visszalépett a tér­képhez. s intett, hogy a gyors­írók elfoglalhatják helyüket. A többiek, az idős tábornokok is, állva maradtak. A gyorsíró­kon kívül csak a Führer szá­méra volt egy támlátlan szék a tanácskozóteremben. Azon­ban ő is csak nagy ritkán ült le, legtöbbször állt, vagy in­kább sétált a tanácskozó­asztalra kiterített térképek mellett. Szemüvegét és kéttu­catnyi színes ceruzát már elő­re odakészítették a keze ügyé- be. A Führer jobbján álló Jodl nyitotta meg a tanácskozást. Ismertette az általános hely­zetet. Tűhegyesre kihegyezett ceruzát tartott a kezében, az­zal kísérte szavait a térképen. Hitler feszülten figyel, s ami­kor Jodl kénytelen volt jelen­teni. hogy a szovjet csapatok ismét több helyen mélyen be­hatoltak a német vonalakba, csaknem eszelősen kiáltott fel: — Megparancsoltam. hogy egyetlen lépést sem hátrál­hatnak! A teremben síri csend tá­madt. Hitler pedig rikácsoló hangon folytatta. Ontotta a számok tömegét, különféle csa­patmozdulatokat rendelt el, anélkül, hogy bármiféle jelen­tést kért volna a rendelke­zésre álló érőkről, a jegyzetei­be pillantott volna, kikérte volna a tábornokok vélemé­nyét. S jóllehet, mindenki hallgatott, legfeljebb néha hangzott fel egy-egy kurta „jawohl!”, Skorzenynek az volt a benyomása, hogy lenne mondanivalójuk, annál is in­kább, mert Hitler olyan erők­kel is számolt, amelyek már régen elvesztek. Annyi mindenesetre kide­rült a helyzetértékelésből, hogy a magyarországi fronton is egyre súlyosabbá vált a neme­tek helyzete. A front körül­belül az 1938. évi magyar ha­tárok mentén húzódott, de áz oroszok már néhány helyen áttörték a német és magyar csapatokból álló vonalakat. S amikor a Luftwaffe képviselő­je tette meg jelentését, kide­rült, hogy Magyarországot nap­ról napra súlyos bombatá­madások érik. amerikai, an­gol és szovjet gépek bombáz­zák a vasúti csomópontokat, összevonási körleteket, német csapatokat, s ezt a Luftwaffe vadászgépei már nehezíteni is alig tudják, nemhogy meg­akadályozni. (Folytatjut}

Next

/
Thumbnails
Contents