Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-17 / 298. szám

1967. december 17., vasárnap NÓGRÁD Forradalom a mezőgazdaságban /Vem szántanak, csak vetnek túlhaladott álláspont. — Mégis hogyan lehet szán­tás nélkül vetni? — Két esztendeje kísérle­tezünk az angol, GRAMO­Ismeretségünk a felszabadu­lásig nyúlik vissza, de azóta is gyakran találkoztunk mun- • káink során. Hol az Alföldön, liol a fővárosban, hol pedig a vadregényes hegyek között sodort össze bennünket a vak­sors. Sok közös élményünk van tehát ahhoz, hogy kel­lemesen el töltsünk egy estét együtt. — De ma hagyjuk a hiva­talos ügyeket! — tiltakozott legutóbb Fazekas Márton, a karancslapujtői Karancsmente szőr is kipusztítjuk vele az Ügy mutatkozik, hogy az már tunk, kétszer gyűrűshengerez­tünk, egyszer diszktillereztünk és négy nehézfogas is rá­ment... Ez összesen mintegy három normálholdnyi mun­ka... Az új módszerrel csak XONE nevű vegyszerrel. Ez vegyszereztünk, vetettünk, és a szer huszonnégy óra alatt minden növényi zöldfelületet kipusztít. Olyasféle méreg ez, amelyet valószínűleg az ame­rikaiak is alkalmaznak a vi­etnami dzsungelekben ... Hát. magtakaró fogást működtet tünk... Mindkét esetben 5—6 centi mélységben vetettünk. A megtakarítás 250 forint hol­danként a vegyszeres módszer javára. S a kelés csodálato­a vetésre kijelölt helyen elő- san egyenletes, mert minden Tsz főagronómusa. — Csak helyeselni tudom — mondtam és megbeszéltük, hogyan vészelte át kislánya a kanyarót és a skarlátot, egy- és kétszikű növényeket. Első kísérletünk alkalmával tárcsával még meglazítottuk a talajt a herefüves vetés alá. Ez a vegyszerrel kezelt mit tapasztalt jugoszláviai út- és csak tárcsával megdolgo­ján, s mennyiért vásárolta odakint a csokoládét és a szarvasbőrt. . Arra is julott időnkből, hogy a feleségek méltatlan- kodását mérlegre tegyük: va­zott föld jóval több zöldta­karmányt adott, mint a ha­gyományos módon kezelt par­cella ... Bevált az ú:i mód­szer és a további kísérletek is ezt igazolták... Az idén aztán jón jogosan protestálnak-e elhatároztuk, hogy megkísé- túlzott elfoglaltsága reljük a búzavefést az úifai férjük miatt. — Van valami igazuk — mondta ő. — Hajnalban ke­lek én is és későn jövök ha­za. Legutóbb már a kislá­nyom is a szememre vetette, hogy még egyszer sem men­tem el érte az óvodába. — Ha egy nap harminchat órából állana ... — S hogyha hazajövök — folytatja tovább, -r Akkor k csak félig vagyok itthon. Áz eszem még mindig a szántóföldön és a gazdasági épüléjekben jár... Itt van csíraképes szem kikel, hiszen egyenletes mélységbe kerül a talajba. — Mennyi vetőmagot hasz­náltak fel? — Tizenkét és fél centis sortávolságban 180 kiló bú­zát vetettünk el holdanként. Természetesen a kontroli-par­cellán ugyanilyen távolságban és ugyanennyit vetettünk el. — S milyen volt a kelés? — Az új módszerrel gyors és egyenletes... A réginél több napos eltérés volt a hét hold külöző módszerrel. — S ha száraz, letaposott a talaj ? — Mindegy az új génnek, hogy esik vagy fú, nedvés vagy száraz... Az idén ugyan­is a vegyszert forgalmazó an­gol cég egy úgynevezett ..di­rekt vetögépet” bocsátott a rendelkezésünkre. A külön­leges vetőgép kis propeller­szerű alkatrészekkel kiváija a magágyat, utána leereszti a csoroszlván át a vetőmagot a megfelelő, beszabályozott most is. Éppen azt számol- mélységbe, s ugyanez a gép gattam az imént, mennyit is egymenetben be is takarja a ta, a régi talajművelést nél- búza kelésénél... A vegyszeres takarítunk meg azzal, hogy szántás nélkül vetünk. — Szántás nélkül?-í Ez már Amerikában és Angliában nem újság. Bár a mi kísérletünk túltesz azokon is. Eróziónak kitett területe­inken csak úgy tudunk ren­tábilisak lenni, ha csökkent­jük a ráfordítást. Ráadásul a szántás kiküszöbölésével ép­pen a csúcsmunkában szaba­dul fel gépi és emberi ener­gia. Ráadásul ezzel az újítás­sal az erózió pusztító hatá­sa is a legkisebbre csökken... Nagy meggyőződéssel zúdít­ja ki szavait. Az „értékes új” mindig fellelkesíti. 'Ma­gamat sem tartom az éssze­rűség ellenségének, de amit hirtelenjében elmondott, az szoros ellentétben áll a szak­mai gyakorlattal és elmélet­tel. — De hiszen ml úgy ta­nultuk, hogy azért kell szán­tani és pihentetni a talajt... — Hogy meginduljon a talajélet — vágott közbe. — magot. Mi ugyan a búza ve­tésekor a terep egyenetlen­sége miatt magtakaró fogást is alkalmaztunk. — Mdyen búzafajtávai kí­sérleteztél*? Nevetve válaszol. — Angol géppel szovjet bú­zát vetettünk. Bezosztája 1-et. — Milyen talajon? Mekkora területen? — 'Menjünk csak sorjában? — int türelemre. — A vegy­szeres kezelést egy kiszántás­ra ítélt heretefületen hajtot­tuk végre, mégpedig hét hol­don. Ez már üzemi kísérlet­nek számít a mi méreteink mellett. A területnek holdan­ként 2—2 mázsa szuperfosz­fátot és nitrogént, és egy má­zsa kálit adunk. A műtrágyát egyébként a külföldi vető­gép keverte be a .talajba, vetés közben... Hasonló tala­jon hétholdas kontroll-narcel- lán is elvetettünk a Bezosz­tája vetőmagból. — S mennyi munkát fordí­tottak a talajművelésre? — Mélyszántást alkalmaz­búza, hogy szakmai kifeje­zést használjak, olyan jól be­állott, olyan szemnek is gyö­nyörű, hogy meg kell legel­tetnem a birkákkal, nehogy kipáljon a. hó alatt. Ha ezt károsodás nem éri, meghoz­za a harmincmázsás átlag­termést a mi rossz talajun­kon... — Ez valóságos csoda! — Forradalom a mezőgaz­daságban — mondja Fazekas Márton. — Ha én írnék er­ről, ezt adnám címnek neki: . .Forradalom a mezőgazdaság­ban.” — De hiszen azt ígértem, how nem foglalkozom hiva­talos kérdésekkel — szabad­koztam — Most mégis.. — Mindig így van ez — le^vi i'ett mosolyogva. — De mielőtt szakítanánk ezzel a témával, lenne egy kérésem... — Tessék! — ígérje meg a Nógrád Szerkesztősébe, hob- kijön Ka- rancslapujtőre, amikor a kí­sérleti táblák aratására ke­rül sor. S ezt a kérést annál inkább sem tagadhattam meg, mert erre olvasóink körültekintő tá­jékoztatása is kötelez. Hiszen nem közömbös, különösen Nógrád megyében, hogy mi­lyen eredménnyel zárul a nagy kísérlet. Lakos György Miért nem dolgozik sriié? Immár állandó törzsvendége szerkesztősé­günknek Mag Barnabásné. Csaknem másfél éve kopogtat panaszirodánk ajtaján. Dolgoz­ni szeretne. Három év hiányzik a nyugdíjá­hoz. A posta erősítő állomásán töltött el hu­zamosabb időt, nyolc évet, miután egyedül kellett nevelnie gyermekeit. A gyerekek meg­nőttek. Ma már a legkisebb is dolgozik, s Vi­szonylag jól keres. A magányos, idős asszony azonban szorongva gondol öreg napjaira, mert alkalmi munkán kívül mást nem tud vál­lalni. Azaz, hogy ha elhelyezkedik, hamar búcsút mond munkahelyének. Azt állítja, hogy nem törődnek vele, nem tekintik szo­ciális körülményeit, s így létbizonytalanság­ban él. A szerkesztőség is többször segítet­te abban, hogy álláshoz jussop. A fáradozás azonban gyakran hiábavaló volt. Mind az utóbbi időkig nem tudtuk pontosan miért járja Magné ezt a kálváriát. Embertelenek lennének hozzá? Nincs munkahely, ahol hu­mánusan fel tudnák fogni helyzetét? Ez igen kegyetlen lenne. Utánanéztünk. Beszéltünk a volt munka­helyei vezetőivel, munkatársaival. Így lett teljes előttünk a kép. Nagy Béla, a posta erősítő állomás ve­zetője: — Nyolc évet töltött el nálunk. Együtt­érzéssel fogadtuk, mert tudtuk, hogy kisko­rú gyermeket nevel egyedül. Könnyű, taka­rj tón öi munkakörben alkalmaztuk. Az ál­lomás műszereit tisztította. Később azonban, ahogy felmelegedett, mind többször kellett figyelmeztetnünk a védőkesztyű használatá­ra, a munkaidő kidolgozására, Sokszor kés­ve érkezett, máskor pedig korábban ment el. mint ahogy a munkaideje lejárt volna. A vonathoz sietett. Azt is többször megengedte magának, hogy az állomás vendégszobáié­ban lefeküdjön. Kellemetlen volt azért is figyelmeztetni, amiért munkaidő alatt hor­golt és kötött. A dolga viszont maradt. Ta­lán egy dosszié is megtelne az írásos figyel­meztetésekkel, amelyekben részesült. Ne­hezen „kezelhető” asszony volt. Őt és a kiskorú gyermekét néztük, és azt is, hogy betegség miatt kétszer kezelték idegosztá­lyon. Mivel semmilyen jó szó. figyelmeztetés nem használt, kénytelenek voltunk elkülde­ni. Nemcsak én, a dolgozók is rossznéven vették fegyelmezetlen magatartását. Miután elkerült tőlünk, azután sem felejtettük el. Többször értesítettem táviratban arról, hol találhat munkát. Makacs volt, nem jelent­kezett. Auth Ferencire, Vállalat: munkaügyes, Textilipari — Nálunk csak néhány napig dolgozott. A gépnél nem tudtuk alkalmazni. Föltartotta volna a többieket. Az agyusztálóba helyez­tük. Ez egyszerű munkakör. Sokat beszél­tünk vele. Nem használt. Mint embert saj­nálom, de a többség kárára nem lehet saj­nálkozni. Nálunk négyszázan dolgoznak, s mindenki igyekszik tehetsége legjavát nyúj­tani. Ha kivételt tennénk hosszú időn át, at visszatetsző lenne. Kiss Zoltán, csoportvezető, Nógrád megyei Vegyesipari Javító Vállalat: — Szerződéses munkára alkalmaztuk egy hónapra. Tizenkét nap múlva kellett tőle megválnunk. A drótfonó üzemben dolgozott, s ez fiataloknak is elég nehéz munkakör. Amikor már bejött, el volt fáradva, s le­ült pihenni. A drótfonást nem lehet ülve végezni. Sokszor csak féllábon lehet állni, mert a másik lábbal a gép pedálját kell ke­zelni. Nem volt egész ember, s ha órabér­ben is dolgoznak itt, bizonyos teljesítményt okvetlenül elvár az üzem. Az ő tartós mun­kabírására nem számíthattunk. Ezért váltunk meg tőle. Munkaviszonyának felmondása az Mt. 29. §. (2) pontjában foglaltakon alapult. Ez azt jelenti, hogy nem kell indokolnunk a felmondást, miután azonban megkérdezték, ezt tudjuk mondani. Michna Istvánná, Salgótarjáni Városi Ta­nács munkaügyi osztály: — Amikor hozzánk jött, mindig ajánlot­tunk neki valamilyen munkát, de leggyak­rabban kifogásokkal hozakodott elő. Egy kicsit tartunk is tőle, mert amikor beállít hozzánk, mindjárt rendelkezik, s telefonál­ni akar. A kórházban el tudnánk helyezni takarítónőnek, de ez igen felelősségteljes munka. Félünk attól, nem lesz kitartása. Hasonló véleményeket mondanak róla a járási tanács munkaügyi osztályán is. írt már levelet a Népszabadság szerkesztősé­gének. Ennek alapján került a Vegyesipari Javító Vállalathoz. A kép tehát teljes. Tehát nem arról van. szó, hogy nemtörődömség miatt járja Magné a munkaszerző kálváriát. Ahonnan elküld­ték, azt alapos indokkal tették. Nem voltak hozzá embertelenek. Benne van a hiba. Ne­héz természete miatt gyakran különbözik össze munkatársaival. Sokszor az elemi fe­gyelmet sem tartja kötelezőnek magára néz­ve. Ezért igyekeznek tőle minél előbb meg­szabadulni. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, amit vele kapcsolatban mondtak, hogy más kárára nem lehetnek vele szem­ben elnézőek. így foglalhatnánk össze röviden Magné természetrajzát. Ezek a sorok nem azért íródnak, hogy a továbbiakban teljesen le­hetetlenné tegyük életét. Hiszen valóban idősebb ember, s megvan a munkához való joga. Jelenleg OTP részletét fizét háza után. Alkalmi munkával nem tudja megszerezni nyugdíjjogosultságát. Három évet kellene dolgoznia. Nem zárkóznak előle el. Nem igaz az, hogy a kora miatt egyáltalán nem törődnek vele. Persze nagyobb igyekezetét kell tanú­sítania. Nem várhatja, hogy csak őhozzá al­kalmazkodjanak. Ez mindenkire kötelező. Ez a kollektívák íratlan parancsa. Magnónak elsősorban önmagának kell a számadást elvégeznie. Gulyás Ernő Szakmunkások a patvarci almáskertben A patvarci termelőszövet­kezet az egyike azoknak a kö­zös gazdaságoknak, amelyek gyümölcstermeléssel foglal­koznak a megyében. ötven holdon 1969-ben fordul ter­mőre az almásuk, s az idén ősszel telepítették a másik öt­ven holdat. A természeti adottságok jók ebben a gazda­ságban is a gyümölcsterme­lésre, amit bizonyít az is, hogy az almás már az idei őszön is szépen termett­A termelőszövetkezét fiatal vezetői nagy gondot fordíta­nak a meglevő, s a leendő gyümölcsösre. Külön lányosa- patot szerveztek, amely az al­másban dolgozott. A tíz lány közül ketten elsőéves gyü­mölcstermelő szakmunkásta­nulók. Ugyanakkor már ren­delkeznek olyan nagyüzemi művelő eszközökkel, amelyek nélkül lehetetlen nagyüzemi gyümölcsöst kezelni. Nemrégi­ben vásároltak egy RSNA axiálventillátoros permetező­gépet, s újabb gépeket ren­deltek meg. Jövőre már több munka lesz a gyümölcsösben, mint az idén. A nagyobbrészt Jona- thán és Starking almafák lel­kiismeretes gondozást kíván­nak. Ezért határozták el a szakvezetők, hogy a télen húsz lányból álló munkacsa­patot hoznak létre, s tanfo­lyamot indítanak számukra. A gyümölcsösben csak az dol­gozhat, aki a tanfolyamot el­végezte- A későbbiekben pe­dig megkövetelik a gyümölcs- termelő szakmunkás képesí­tést. Ennek megszerzésében természetesen segítik a lá­nyokat, s lehetőséget nyújta­nak a vezetők a továbbképzés­hez is. Patvarcon jelentős szerep­hez jut a száz hold almás, amint a fák termőre fordul­nak. A számítások szerint a jövedelmezőségben is tekinté­lyes helyet foglal el majd a megye egyik legszebb termő­orsós alma telepítése. Ä szén szeretet« — Vagonhiány! — jelentik. — Telefonáljatok- a hatvani menetirányítóknak, sürgessé­tek a kocsikat. Zörög a telefon- Az egyikkel még be sem fejezi, már más­sal kell beszélnie. — Szükséges lesz az embe­rek átcsoportosítása- Most el­sősorban a Tüzépeket kel) kielégítenünk háztartási szén­nel. Majd visszatérünk a rész­letekre — teszi le a kagylót, de már újabb látogatója ér­kezik. Négy órára igen fontos ér­tekezletre hívnak és a tag­gyűlés is . most van. Hová menjek? — Melyiket ' tartod fonto­sabbnak? — Mind a kettő fontos. — Akkor vegyél részt a taggyűlés elején és később el tudsz menni — mondja és is­mét a telefonkagylóhoz nyúl. Az intézkedést kérik. — így van ilyenkor. Most jöttem a mechanizmus-elő­adásról- Egy óra múlva tag­gyűlésünk kezdődik és én tar­tom a beszámolót. Holnap vi­szont a Bányászati Kutató In­tézetben lesz üzemszervezési ankét Budapesten, azon kell részt vennem.. Itt is sok a gond. Mindenki sürgeti a sze­net, és ráadásul állandósult a vasútlkocsi-hiány — panasz­kodik Zsuffa Miklós, a Nóg­rádi Szénbányák termelési és üzemszervezési osztályának vezetője. Néhány perc telt el, és annyi minden történt, hogy szóhoz sem jutottam. Míg mással beszélt, intézkedett, próbáltam magamban össze gezni mit is tudok érről a fiatal mérnökről? Szülei nyugdíjas tanítók. Apja 1919-től tanítja a Sal­gótarján környéki bányász gyerekeket. Generációkat ne­velt fel. Anyja tavaly ment nyugdíjba. Fiuknak, akit na­gyon sokan csak Mikinek szó lítanak, talán innen van a Nógrád és a szén szeretéte­Jelesen védte meg 10 éve a bányaműveJő-mérnöki diplo­mát. — A mi generációnk akkor végezte a gimnáziumot, ami­kor divatos volt a bányamér­nöki pálya. Sokan jelentkez­tünk Szerencsém volt, hogy felvettek. Később — olyan emberekkel kerültem össze, akiktől lehetett tanulni. — Mindig azt tartottam, hogy jó mérnök csak abból lesz, aki az alapoknál, mond­juk főaknáíszként kezdi, és fokról, fokra halad felfelé a lépcsőn. Sajnálom, de nekem nem volt rá módom. Még most is úgy érzem, hogy egy aknavezető könnyebben meg­valósíthatja elképzeléseit, mint az, aki nem a közvetlen irá­nyítással foglalkozik. Másfél évvel ezelőtt, ami­kor közölték vele, hogy Mi- aserfáról a központba kell jönni, nem örült neki. Azóta rájött, hogy nemcsak terme­lésszervezésről van szó, ha­nem arról, hogy mindenütt kialakuljon a kellő, nélkülöz­hetetlen közgazdasági szemlé­let- Ehhez viszont nagyon sok ismeretet kell még a műsza­kiaknak megszerezni. — Köztudott, hogy az or­szágban a mi termelésünk a legjobban dotáció-igényes. Az élet kényszerít bennünket ar­ra, hogy a gazdaságosságot helyezzük munkánk közép­pontjába. Igen izgalmas témá­nak tartom szeneink haszná­lati értékének a meghatározá­sát. Az Iparszervező Intézet is megvizsgálja ezt. Persze ez csak az egyik oldala a dolog­nak. Igen fontos, hogy mi is sokkal merészebben nyúlj unk egyes kérdésekhez. Ha például kell, akkor állítsunk le gaz­daságtalan üzemeket azért, hogy másutt fejleszthessünk. Bár a bányász szíve mindig fáj, ha egy aknát leállítanak. Ha az élet ezt követeli, te­gyük meg- Ha valahol fontos a termelés koncentrációja, a gépesítés, akkor nálunk két­szeresen az, hogy gazdaságos­sá váljon a munkánk. Az utóbbi időben van már jó né­hány ilyen kezdeményezés — magyarázza. Csendes, szerény embernek ismeri mindenki Zsuffa Mik­lóst, de szenvedélyesebb vi­tatkozót, keveset ismertem, ha egyszer „témájáról”, a nógrádi szén jövőjéről van szó. Érvei helytállóak, tudo­mányos alapossággal felépí­tettek. Mikor van vége a munka­idejének. A felesége nem tud­ja, hiszen mindig van valami, ami miatt elnyúlik. Műszaki vagy közgazdasági vita elől, soha nem tér ki munkaidő után sem, de van más funk­ciója is: tagja a pártalapszer- vezet vezetőségének, a párt- bizottságnak és a szakszerve­zeti tanácsnak. Talán sok is egy embernek ennyi. Amikor hazamegy, viszi a folyóirato. kát, mert minden olyan tudo­mányos dolog érdekli, ami kapcsolatos munkájával­— Persze ezek tanulmányo­zására, csak otthon jut idő, az esti órákban. Mégis állandóan restanciával küszködik az ember. És a család? Mit mondjak. Két gyerek... hát kell ennél több elfoglaltság? Bodó János I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents