Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-12 / 268. szám

1967. november 12.' vas^rnon NÖ69ÄD 11 Kepp és pelerin — Csizma és hőrharisnya — Mexikói stílus Lezajlottak a divatbemuta­tók, ahol a tervezők diploma­tikusan közölték: „minden di­vatos”, azaz nyugodtan hord­hatjuk a tavalyi holmikat. A divattudósító azonban nem nyugodhat bele,, hogy fel ne derítse a valóban új érdekes­ségeket. Hazánkban körülbelül öt­hat tervezőiroda, illetve di­Dlvatos mini szövetruha fia­tal leányoknak vatszalon irányítja a divatot. Valamennyinek megvan a közönség rétege. A párizsi divathatás évente leginkább a Különlegességi Női Divatszalon kollekciójá­ban jelentkezik. Francia anyagokból dolgozik, s min­den bemutatón meglepi kö­zönségét valami érdekesség­gel. Az őszi öltözékei közül a nadrágruha okozott meglepe­tést. A szövetruhókat nem szoknyával, hanem bő nadrá­gokkal készítette. Őszi felső- kabát helyett a keppet ajánl­ja szövettel, szőrmével bélel­ve. A ruhák öve derékon, a kabátoknál a dragon hátul a lapockán van. A kosztümök, kabátok díszítésére nagyon sok nemes szőrmét használ, s al­kalmi ruhái olyanok, mintha színes fóliába csomagolták volna a manekejneket. Az OKISZ LABOR terve­zőgárdája elsőként lépett do­bogóra az őszi-téli kollekció­val. Fiatal leányoknak sok nadrágkosztümöt, a sportosan öltözködőknek bőr. antilop, illetve műbőr kabátokat ter­veztek. Érdekesek voltak a kosztümökhöz bemutatott, hosszúszárú puha bőrcsizmák, amelyek bőrharisnya látsza­tát keltették. Színeik: a piros, a ciklámen, a zöld, és a feke­te nagyon szép árnyalatok­ban. S míg a a Különlegességi Női Divatszalon modelljeihez csak kevesen jutnak hozzá, addig az OKISZ LABOR leg­újabb kollekciójának divatal­bumát megkapja minden ru­házati kisipari szövetkezet, en­nek alapján a vidékiek is megrendelhetik a nekik tet­sző, a legújabb divat jegyében készített ruhákat. A Ruházati Mintatervező kollekciója zárta a divatbe­mutatók sorát. Szépek a spor­tos trapéz sziluettű kosztü­mök: a kabát nagyzsebes, váll-lapos, fémgombos és öves részletmegoldásokkal készül­tek, a szoknya pedig szem­ben hólos, nadrágszoknya jel­legű. Az Öltözéket nagyszélű „mexikói” kalappal teszik tel­jessé. Európa divatjában a ruhák is jelzik a jövő évi nagy eseményt, a mexikói olimpiát, s a divattervezők fi­gyelme az ország népi öltöz­ködése és a díszítőmotívumai felé fordult. A Női- és Gyermekruha Nagykereskedelmi Vállalat ruhaszériákban, olcsón öltöz­teti a dolgozó nőket. A ma­gyar tervezők által jónak tar­tott sziluett megtartásával al­kalmazkodnia kell a konfek­ciógyártás lehetőségeihez Most. egy-egy alapruhát szín­ben és apró díszítőelemekkel egyénivé variál: a mintegy 130 modellt felvonultató be­mutatójukon ezt örömmel ál­lapíthattuk meg. Azonos sza­bású trapézvonalú, díszítés nélküli szövetruhát mutattak be zöld, rózsaszín, drapp, mustár, világos- és sötétkék, valamint fekete színben. A ruhák alig hasonlítottak egy­máshoz, mert színes sállal, szőrmegallérral, tarka gyöngy­sorral, fekete dísztűvel, művi­rággal díszítve úgy variálták, hogy csak a konferanszié árul­ta el az azonosságot. Milyen divatújdonságokat hozott 67 ősze? A pelerint, amelyet átmeneti kabát he­lyett ajánlanak; a nadrágos kosztüm viseletét, ősszel és télen, leányok részére; a „mexikói” stílusú kosztümö­ket és ingruhákat; a puha prémmel dúsan díszített téli­kabátokat — csizmával. Diva­tos anyag a bársony, a bro­kát, a csipke, a prémezés és a gyöngyözés. Kovács Margit Maxi, amelyet vita fogadott (MTI fotók — Bara J. felvé telei) Xéf öreganyó kívánsága öreganyó nagyon öreg volt már, lehetett vagy kilencven esztendős, de volt aki azt mondta, hogy meghaladta már a százat is. Pontosan senki sem tudta a korát, de még ő maga sem, így aztán elne­vezték Százesztendős öreg- anyónak. Nehezen viselte egyedül éveinek súlyát. Ne­hezen fűzött be a tűbe, a sze­me már gyenge volt, nehezen gyújtott be a kemencébe, a keze már reszketett; nehezen söprögetett a szobában, a lá­ba már fáradt volt. — Haj, haj — sóhajtozott minduntalan —, be kár, hogy nincsen gyermekem. Ha len­ne, ő sürögne-forogna helyet­tem. A Százesztendős öreganyó vigaszai a virágai voltak. Há­rom cserép virág nyílott az ablakában: egy rózsa, egy viola és egy ibolya. Öntöz- gette Őket szorgalmasan, be nem telt a látásukkal, néha még meg is simogatta leve­leiket. ha senki sem látta. S ahogyan nézte egy napon virágait, furcsa gondolata tá­madt: — Ha ez a három szál vi­rág, három szép szál leány meie lenne! Az egyik a rózsa szép­ségét, a másik a viola tiszta­ságát, a harmadik az ibolya kedvességét örökölné. Be bol­dog is lennék! Alighogy ezt elsóhajtotta — öreg szemének nem is mert hinni — a virágok megmoz­dultak! Megrázták kecses fe­jüket, levélruhájukat — és ott állt Százesztendős öreg­anyó előtt három leány, a há­rom virág helyett! A violából lett leány sep- rett, mosott, főzött, a rózsá­ból kikelt leány mindent széppé varázsolt, függönyt szőtt az ablakra, befestette a Ids ház falát, míg az ibolyá­ból szökkent leány kedves szavával, énekével felvidítot­ta a házat. A Százesztendős öreganyó örült a három virágszálból lett három szép leánynak, annyira, hogy talán még száz évet élt örömében. Hogy így történt-e, nem es­küszöm meg rá, de ezt mesél­te nékem az esti szellő, s ő biztosan tudja. Azt hiszem, megsúgta még azoknak is, akik leányt várnak a házuk­ba. Nem is lehet ez máskép­pen, hiszen a ' várva-várt leánygyermekeknek azóta szép virágnevet adnak: Rózsa, Viola és Ibolya... Balázs Éva A ravasz veréb Az erdő közepén magas szik­labércen ült a hatalmas sas. Büszkén nézett szét az erdő felett, majd lassú szárnycsapá­sokkal útnak indult, hogy ebédet szerezzen magának. Az erdő lakói elmenekültek előle, s így történt, hogy nem akadt karmai közé más, mint egy fi­gyelmetlen apró szürke veréb. — Na, ez a fél fogamra sem elég! — gondolta magában a sas. — Csíp, csip, kegyelmezz az életemnek! — könyörgött a ve­réb. Ha megeszel, ki fog o fel­hők fölé repülni? A sas meglepődve nézett rá: — Még jó, hogy azt nem mondod, hogy magasabbra tudsz repülni, mint én, a ssas! — Meglehet! — csipogta ravaszul a veréb. — Meg kel­lene próbálni. Így történt, hogy a sas és a veréb versenyt repült. Egy nagy, magas szikla tetejéről indultak. — Ha legyőzöl, megkegyel­mezek, élhetsz ameddig akarsz, — mondta a sas. — Ha azon­ban lemaradsz, jaj neked! A sas előre lendült, a veréb Ha a gyermek fertőző beteg... A fertőző gyermekbetegsé­gek leginkább az őszi hóna­pokban és a tél elején jelent­keznek. Orvosi gyakorlatom­ban sokszor találkoztam olyan édesanyákkal, akik a betegel­látás alapvető teendőit sem ismerték. Sírtak, aggódtak, de nem tudták hogyan kell el­látni a beteget, hogy a gyó­gyulás mielőbb bekövetkez­zék. Éppen ezért most azokról a fertőző betegségekről lesz sző. amelyek otthoni ápolással gyógyíthatók, az influenza, gennyes mandulagyulladás, kanyaró, rubeola, bárányhim­lő, szamárköhögés, a fültő- mirigy-gyulladás. Nagyon fontos, hogy a gyer­meket, már a betegség első tüneteit észlelve, ágyba fek­tessük. Hőmérőzzük meg, s ha lázas, adjunk neki fél kalmo- pirint, az orvos 'érkezéséig. Természetesen tartsuk tőle távol a család tagjait, külö­nítsük el a mindennapi hasz­nálati tárgyait, a kiskanalá- tól, a tányérjától, a játéko­kig, meséskönyvekig. Legyen külön törülközője, ágynemű­je, s ne fogadjon a kis be­teg szomszédokat, látogató­kat. A kisgyermeket ápoló édesanya, — különösen ha ne­ki kell ellátnia a család töb­bi tagjait is, — a gyermek ápolása után szappannal, me­leg vízben mosson kezet, s ha módjában áll, gyenge klóros oldatban még öblítse le ke­zét. Mivel a könyvekről a kór­okozó csírákat nehezen lehet eltávolítani, a beteg gyer­meknek, csak olyan folyóira­tokat, képes lapokat adjunk, amelyeket használat után el lehet égetni. A lehúzott ágy­neműt lehetőleg külön mos­suk, hatórás lúgus áztatás utón, s a ruhát, még ha szí­nes is — főzzük ki. Ily módon lehet teljesen csírátlanítani. Miután a beteg gyermeket megfürdetjük, — egy mosdó- tálnyi vízbe öntsünk klór- mészoldatot, s ezzel súroljuk ki a kádat. A kis beteg gyógyulása után ajánlatos a szobát forró vízzel felmosni. Ebbe a víz­be is tehetünk klórmészolda- tot. Csakis a gyermek idejében történő gondos fertőtlenítéssel akadályozhatjuk meg azt, hogy a fertőző betegség tovább ter­jedjen a család többi tagjára. Dr. M. J. Napraforgó vers Fáradt levélke száll most a szélben, napraforgószár alszik a réten. Sárga szirmai sorra lehulltak, jóéjszakát mond az öreg kútnak. — Barna magjaim mind leperegtek, örömet adtam sok-sok gyereknek. Nézek a napra, nézek a holdra, búcsúzik tőlem körtefa lombja. Hó lesz a sapkám, hó lesz kabátom, s felébredek majd a jövő nyáron. Tasnádi Varga Éva Reggel Szervusz, szép akácfa, jó reggelt, jó reggelt, kedves Napanyócska korán kelt, korán kelt! Szervusz Cinke Cini, énekelj, énekelj. szorgalmas méhecske ne szállj el, ne szállj el! Szervusz bárányfelhő, jó neked, jó neked. A vevők tájéko*tatáaára A szavatossági időről A legtöbb vásárló tudja, hogy a különböző konzervféleségeket sza­vatossági idő megjelölésével hoz­zák forgalomba. A konzerveken található gyári jelzésből azonban már igen kevesen tudják megálla­pítani, a szavatossági idő lejártát. A jelzésre a gyár arab számot és betűt használ, amit a fémdobozok alján, míg az üveges árunál a zá­ró fémszalagon tüntet fel nyomás­sal, vagy bélyegzővel. A jelzése­ket általában egy sorban, néha azonban kétsorban tüntetik fel. A második sort úgy kell tekinteni* ínint az első folytatását. A jelzés minden esetben egy arab számmal kezdődik. Ez a szóm a gyártás évét jelenti. Az 1964-ben gyártott ké­szítményeken 4-es, az 1967-ben gyártottakon 7-es szám olvasható. A második helyen a hónapot tün­tetik fel úgy, hogy januártól szép-* temberig 1—9 számot használják a hónapnak megfelelően, míg az ok­tóber hónapot O, novembert N, decembert D betűvel jelzik. A fogyasztó részére a két jelzés ismerete elegendő, hiszen ebből megállapíthatja, hogy az áru med­dig hozható forgalomba. Itt em­lítjük meg egyes cikkek jótállási idejét. Három évig forgalomba hozható a fémdobozos áru, továb­bá az üveges gyümölcsíz és jam. Két évig az üveges ételkonzervek, készételek, főzelékek, befőttek, szörpök, hőkezelt savanyúság, ve­gyes gyümölcslekvárok. Másfél évig eltartható n karfiolt tartal­mazó készítmények, mustár, ve­gyes gyümölcsíz, ládás birsalma­sajt. repülnék messzire teveled, teveled! Szervusz piros virág, jó szagú, jó szagú, nevess rám, sose légy szomorú, szomorú ... Sasa Ervin GYERMEKEKNEK VÍZSZINTES: 1. Száz éve született tu­dós. (A függ. 9. folytatásá­ban írandó). 10. Járom. 11. Vissza: csapatosan halad (W =V). 12. G. I. 14. Corneille műve. 15. M. S. 16. Paran- csolója. 18. Csonthéjas. 19. Kérdés személyekre. 20. A vízsz. 1. fedezte fel. 22. Hazája. 23. Ringó mássalhangzói. 24. Népszerű játék. 25. Fém. 26. Kárt tesz. 28. Elején P-vel: török méltóság. 29. íme. 30. Fizetési kötelezettség. 32. Fegyvert használ. 33. Ékezet nélkül afrikai város. 35. Köz­lekedési vonal. 36. Tíz—húsz- filléresei. 40. A vízsz. 1 férje. 6. Házi szárnyas. 7. Fém. 8. Társasjáték. 13. Jegyzé. 14. 'Lakóhely megjelölése. 17. Tenger. 18. Rejt. 19. Hang jele. 21. Osztrák folyó. 22. Haza. 24. Angol Tomi. 25. Öcsi húga. 26. Vissza: római uralkodó. 27. Dal. 28. Bázis. 29. Belső szerve. 31. Te, né­metül. 33. Zubog. (Utolsó négyzetben két betű) 34. Sza­ru mássalhangzói. 37. Ra pár­ja. 38. N.U. 39. Teri magán­hangzói. Megfejtésül beküldendő a vízszintes 1., 20., 40. Múlt heti gyermekrejtvé­nyünk helyes megfejtése: pedig bebújt a hatalmas tollak közé. — Hol vagy veréb? — kiál­tott a sas, amikor már a fel­hők felé tartottak. — Csip, csíp, jövök utánad, — csipogta a veréb. — Na, nézd, hogy bírja, — gondolta a sas. s teljes erejé­ből szelte a levegőt. — Bírod még? — kérdezte nemsokára, és meglepődve hallotta, hogy a veréb közel­ről válaszol. — Csip, csip. bírom még, csak te is bírjad... A sas fáradni kezdett, s a veréb biztatta: — Repülj gyorsabban, mert mindjárt utolérlekI A sas azonban már egyhely­ben lebegett, s nem bírta to­vább a repülést. A veréb ekkor kibújt a sas farktollai közül és felfelé re­pült. — Csip, csip, megnyertem a fogadást! De kérlek, vigyél vissza, mert egészen elszédül­tem ebben a rettenetes ma­gasságban ... — Jól van, gyere, ülj fel a hátamra, — engedett a sas, s a veréb olyan kényelmesen elhelyezkedett a sas tollai kö­zött, hogy útközben el is aludt. Amikor leértek, békességben váltak el. Azóta sem bántja a ravasz verebet a sasmadár. Ménesi Aladár (Negyedik négyzetben két be­tü.) FÜGGŐLEGES: 1. Hegység a Tátrában 2. Kesereg. 3. Mozgást kifejező szó. 4. x Alma magánhangzói. 5. A történetírás múzsája. Ránky György, Hattyúdal. Könyvjutalmat nyertek: Wi- eszt Éva Salgótarján, Csákvá- ri Zsófia Szirák, és Ocsovay Róbert Salgótarján. A könyveket postán küldjük el!

Next

/
Thumbnails
Contents