Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-06 / 263. szám
1967 november 6. hétfő Számvetés A munkanap me^keidíldöít 1911 OKTÓBERÉRE emlékezik a világ, de egyben a megvalósult forradalmi eszmék ötven évére is. Hiszen az a bizonyos tíz nap ha megrengette a világot, akkor az eltelt fél évszázad új történelmet nyitott. Mekkorát változott a világ azóta, és milyen boldogok lennének most mindazok, akik a tőke elleni első nagy roham diadaláért életükkel fizettek, ha látnák, hogy a dicső forradalom után 5 évtizeddel a világon nem történhet már semmi, amely figyelmen kívül hagyhatná az 1917 októberében megkezdett történelmi folyamatot. Október zászlaja alatt ma már a szocialista országok népes tábora halad, és ez a munkás- osztály nemzetközi küzdelmének legfőbb vívmánya. De 1917 óta a tőkés országok proletariátusának mozgalma is kiemelkedő tényezővé lépett elő, és hol van már az a gyarmati rendszer, amely valamikor a tőkés rendnek gazdaságilag és politikailag egyaránt támasza volt. Október eszméd tehát nemzetközi igazolást nyertek, kiállták a próbát világszerte, s ennek egyszerűen az az oka, hogy — a tudományos Igazság talaján — mindenhol a dolgozó ember érdekeit szolgálták és szolgálják. Manapság, amikor a földön a haladás és a reakció erőviszonyát firtatják, a Nagy Október szülte szovjetország erejét, tekintélyét tartják perdöntőnek. Ez mitsem von le a békéért és a szocializmusért küzdő más népek vívmányainak értékéből. AHHOZ. HOGY A NEMZETKÖZI HALADÁS tényleges támaszává legyen a Szovjetunió, a világtörténelem legnagyobb ütemű fejlődését tette meg. 1917-ben, amikor ennek a történelmi ugrásnak első, de döntő szakaszáért folyt a harc, az • orosz burzsoázia utolsó kormányának egyik minisztere kihívóan vágta oda a proletár hatalomért küzdő bolsevikeknek: „Ha Oroszország arra ítéltetne is, hogy átéljen egy forradalmat, ez nem következhet be 50 évnél hamarább.” Amikor pedig ahafalom már a dolgozó parasztsággal szövetkezett munkás- osztály kezébe került, az egész világ burzsoáziája, amely nagyon is jól ismerte a cári Oroszország örökségét, egy- hangon hirdette, hogy Szov- jet-Oroszország képtelen lesz megbirkózni az előtte tornyosuló feladatokkal. Ma persze már tudjuk, hogy kinek volt igaza. Előttünk az 50 év fényes győzelmeinek hatalmas adattára. A Szovjetunió az ipari össztermelést tekintve Európában az első. a világon a második helyet foglalja el, az ipari termelés több ágazatában világelső. A mérnökök száma, az egyetemi képzés, az egészségügyi ellátottság tekintetében a legjobb a világon. A szovjet tudomány vívmányai hatalmas tekintélyt szereztek a Szovjetunió számára, és még sokáig lehetne folytatni a felsorolást. Ezek a tények természetesen végtelenül tetszetősök. De bizonyos értelemben mégiscsak részigazságok, mert önmagukban nem fejezik és nem is fejezhetik ki a megtett kolosszális utat, A szocializmus korlátlan lehetőségét éppen az illusztrálja a legjobban, hogy a mai Szovjetunió történelmileg rövid, de határtalan nehézségekkel telített idő alatt, alapjában fejletlen és kiszolgáltatott országból lett vezető nagyhatalommá. Akkor vagyunk hűek a történelem igazságához, ha számon tartjuk, hogy világ- és polgár- háború ével után Szovjet- Oroszország úgy fogott hozzá feladatai megoldásához, hogy a háború alatt nemzeti vagyonának fele elpusztult, és 1920-ban nehézipara a cári Oroszország nehéziparának mindössze 15 százalékát termelte. A szovjet népgazdaság mai eredményeit úgy tanuljuk meg becsülni, ha figyelembe vesszük, hogy a2 ország iparosítását a 20-as évek végén, a 30-as évek elején példátlanul zord lehetőségek közepette és sosem látott ütemben, az egész szovjet nép hősies helytállása következtében oldották meg. A szovjet nép vívmányainak szilárdságát úgy értékelhetjük igazán, ha nem felejtjük el, hogy miközben vezető szerepet vállalt a nácizmus elleni harcban, húszmillió embert vesztett, a hazáját ért anyagi kár meghaladta az 500 milliárd dollárt, a fasiszták 1700 várost, 70 ezer falut és 31 ezer üzemet romboltak le. És ha a Szovjetunió eredményeit akarjuk érzékeltetni az USA- val folytatott gazdasági versenyben, akkor azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy 1913-ban, amikor a cári Oroszország a világ össztermeléséből mindössze 4 százalékkal, az Amerikai Egyesült Államok már 38 százalékkal részesült, vagyis indulásnál az USÁ-nak óriási előnye volt. Az 50 évet tehát hatalmas fejlődés jellemezte. A szovjet nép olyasmit alkotott, amiről 1917-ben csak álmodni lehetett. JÓMAGAM ABBAN A SZERENCSÉS HELYZETBEN VOLTAM, hogy viszonylag hosszabb időt tölthettem a Szovjetunióban és sok különböző nemzedékekhez tartozó emberrel kerültem kapcsolatba. Benyomásaim között talán a legjelentősebb az, hogy a szovjet emberek tökéletesen tudatában vannak az 50 év alatt megtett út értékével. Nagyon jól tudják honnan indultak, és hogy amit elértek, szívós küzdelem és munka erdeménye. Sok személyes élményt hallottam az elmúlt fél évszázad cselekvő tanúitól, bevallom sokszor olyat, amit a mi tapasztalatainkon nyugvó felfogásunk esek részben tud érzékelni, a polgárháború, a szocialista építés és a nagy honvédő háború gyakran hozott létre hihetetlenül és számunkra elképzelhetetlenül bonyolult, nehéz helyzetet. Hogyan sikerült ezeket leküzdeni? Hogyan sikerült ezeknek ellenére idáig eljutni? Sokunkban fölvetődött ez a kérdés. Úgy hiszem a válasz egyértelmű. A szovjet emberek mindig rendületlenül támogatták és támogatják a Szovjetunió Kommunista Pártját, a kommunista építés szervezőjét és lelkesítőjét. Ez a párt óriási tapasztalatokkal rendelkező harcedzett párt.. A kommunisták szavának a Szovjetunióban igen nagy súlya és tekintélye van. Az emberek jól ismerik a kommunista párt célkitűzéseit, látják és nagyra értékelik tevékenységét. A Szovjetunió Kommunista Pártjának a néppel való eggyéforrottsága a szovjet társadalom legfontosabb jellemzője. A szovjet nép nagy áldozatokat hozott hazája felemelkedéséért. A szocialista építés úttörője volt. Egészen új és hatalmas, korszerűen iparosított népgazdaságot kellett teremtenie, jóformán a semmiből. Hosszú évek múltak el, amelyek során a nehézipar, a gépgyártás fejlesztése mellett kevesebb juthatott a népjólét növelésére. Amikor pedig végre megértek az első ötéves tervek gyümölcsei, jött a háború, a nélkülözések, majd a helyreállítás, az újjáépítés nehéz időszaka. Az ötvenes évek közepétől kezdődően azonban szinte évről évre javultak a szovjet nép életkörülményei. Az utóbbi években különösen sokat fordítottak a népjólét céljaira A Szovjetunió' Kommunista Pártja, a szovjet kormány az intézkedések sokaságát tette ebben a szellemben. Jelentősen növekedtek a reálbérek és a reáljövedelmek. Nagyot fejlődött a közszükségleti cikkek választéka. Tökéletesítették a nyugdíjrendszert. Fölemelték a munkabérek minimumának színvonalát. Bevezették a garantált havi munkadíjazást a kolhozokban. 1950-től 66-ig 155 millió szovjet ember költözött jobb lakásokba és évenként több mint 10 millió ember kap az utóbbi években új lakást. A szovjet nép, amely harcával oly sokkal járult és járul a világ dolgozói sorsának jobbra fordulásához, ma olyan életszínvonalat ért el, amelyre méltán lehet büszke. A TŐKÉS VILÁG A SZOVJETUNIÓ LÉTÉNEK első percétől kezdve mindent megtett megfojtása, illetve elszigetelése érdekében. ötven éve támadja, rágalmazza az első szocialista államot. A módszerek persze állandóan változtak, de bármennyire is nagyok voltak az imperialisták közötti ellentétek, szov- jetellenességükben mindig egységesek voltak. Persze ahogy múlnak az évek, a szovjetellenesség egyre inkább anakronizmussá válik. Függetlenül attól; tetszik-e vagy sem az imperialista monopóliumoknak, a Szovjetunió 50 éve létezik, erősödik, virágzik és a dolgozók világtáborának, a haladásnak eszményképe lett. És akár elismerik akár nem, a jubiláló október hatása alól a világnak egyetlen csücske sem mentes már. Ezért természetes, hogy ezekben a napokban a haladó világ egyemberként fordul baráti köszöntéssel a Szovjetunió felé. Ehhez csatlakozunk mi is, azzal a meggyőződéssel, hogy ez a nép, amely az elmúlt fél évszázad során a csodával határos fegyvertényeket vívott ki, minden bizonnyal sikeresen birkózik meg a kommunista társadalom megalkotásának magasztos feladatával. Nemcsak — A kovács brigád? Ott dolgoznak, a tető nélküli épületben. Ilyen útbaigazítás segítségével jutottam el a Salgótarjáni Bányagépgyár kovácsműhelyébe, a November 7. brigádhoz. — A brigádvezető? — kérdem. — Teslák Bandi bácsi? Beteg. — mondják ... — Gyere te, Gyetvaikám — fordulnak a hosszú arcú ember felé, aki a kemencét figyeli. Kicsit furcsálja a váratlan fordulatot, majd később közvetlen hangon kezdi: — Miért vettük fel a November 7. brigád nevet? Mert tetszett. Bandi bácsi brigádvezető kezdeményezte: — fiúk jön a nagy ünnep, november 7-e. A brigádnak még nincs neve. Válasszuk november 7-ét. Ebben mindannyian egyetértettünk... Most a szocialista brigádmozgalomban az ezüst fokozatért küzdünk. De tessék az irodában körülnézni, ott vannak a kitüntetéseink — mondja Gyetvai Géza ... — Nem dicsekvésből, de jól esik nekünk, ha látják is amit mondunk. Amíg eddig eljutottak, a nagylétszámú brigádból csak tizenhármán maradtak. Volt aki nyugdíjba ment, másoknak pedig meg kellett válni a brigádtól. mert kimaradoztak, ré- szegeskedtek. Lenin gondolatai, tettei ma is élnek, s az idő egyre újabb és újabb oldalairól világítja meg őket. Filozófusok, művészek és írók tanulmányozzák egyéniségét, s egyre új műveket alkotnak róla. Pavló Markusen- ko szovjet író aprólékosan tanulmányozta Lenin életét. „A munkanap megkezdődött” című írásából való az alábbi részlet. Ha panaszos levél kerül Vlagyimir Iljics kezébe, ami nem számított ritkaságnak, hiszen 1921 tíz hónapja alatt 1000 panasz érkezett nevére, engesztelhetetlen volt az aktatologató, a lelketlen emberekkel szemben. 1919-ben F. Romanov Ja- roszláv megyéből és I. Kali-< nyin Moszkva megyéből panasszal fordult Leninhez. Hadicélokra mindkettőjüktől elvették egyetlen lovukat. Lenin étküldette ezeket a panaszokat ahhoz a különleges bizottsághoz, mely az ilyen ügyekkel foglalkozott. A levél rövidesen visszaérkezett a Népbiztosok Tanácsához. A borítékon ez állt: „Ügy is sok a munkánk, nem érünk rá ilyen semmiségekkel foglalkozni”. A választ megmutatták Vlagyimir Iljicsnek. Nagyon felháborodott, s ezt írta a borítékra: „Az Állami Ellenőrzésnél Avanoszovnak, az így válaszoló hivatalnok letartóztatása végett. V. 20. — Lenin.’* 1921 februárjában egy paraszti szószóló járt Leninnél. Mielőtt fogadta volna, Vlagyimir Iljics megnézte a jelentkezési listán, ki is a vendége: „Csekunov Ivan Afanászjevics, Vlagyimir megyei Fominki-bell paraszt. Tanácsnok, a fominki mezőgazdasági egyesülés elnöke. 1917 óta a Nép Hangja című lap aktív munkatársa”. A kézfogás és az üdvözlő szavak után kiderült, hogy egyszer már találkoztak. — Mikor volt ez? — kérdezte Lenin. — 1919-ben, ugyanitt, az ön dolgozószobájában. — felelte Csernov. — Elnézést, de nem emlékszem, miről beszélgettünk. — Munkaidő után egy pohár sörre most is elmegyünk — kapcsolódik a beszélgetésbe Kiss Béla művezető. — Olyan viszont nincs köztünk, akit úgy kellene hazavinni a kocsmából. Kővári Béla, a brigád életéről, tevékenységéről Így beszél: — Jó barátságba vagyok a brigád minden tagjával, Gyetvai Gézát és Nagy Istvánt mint segédeket ismertem meg. ök segítettek át az első nehézségeken. Ma már nem tudnak olyan akadályt állítani elénk, amit ne győznénk le. Azt hittem túlzás amit mond, de Kiss Béla meggyőzött a valóságról. — Mindenben elsők akarnak lenni. íme a bizonyíték — mutat körbe a művezetői irodán. A falon négy brigádoklevél és több zászló diszlik. Pedig sokszor, szinte ember- feletti körülmények között dolgoznak a huzatos, nyitott műhelyben. — A tető sokáig így marad? — kérdem. — Nem. Egyébként mi szedtük le, — válaszol Gyetvai Géza. — Annak idején arra kértük az igazgató elvtársat, bízza ránk a régi tető- szerkezet lebontását. Amint látja, megcsináltuk munkaidő után, társadalmi munkában, — Azt javasoltam, hogy hívjuk össze a dolgozó parasztság kongresszusát. — Most már emlékszem. De akkor nem értünk rá kongresszust tartani, folyt a polgárháború. — Egyetértek, Vlagyimir Iljics. Ügy gondolom, a paraszt-értekezleteket előbb a megyékben kell megtartani. — Pontosan. Minden megyében más és más kérdés a legfontosabb, s ezeket helyben jobban meg lehet tárgyalni. — Igen, úgy jobb. Most elsősorban a szovjet hatalmat kell megerősíteni a falvakban. — Talán nem erős? — Nem, Vlagyimir Iljics, a parasztok elvesztették bélévé, tett hitüket. — Miért? — A terménybeszolgáltatás miatt. — Meg lehet-e javítani a helyzetet, a terményadó bevezetésével? — Azt hiszem, igen. A magam vidékén a munkások segítségével elértem, hogy a rossz szovjethatalmat felváltotta a jó. — ön kommunista? — Nem, szimpatizáns vagyok. — És miért nem lép be a Kommunista Pártba? — Vallásos vagyok, templomba járok S a kommunisták és templom — két dolog. — Nézetei és tettei világos fejű embernek mutatják. Hogyan hihet a papok meséiben a túlvilágról? — Nem minden világos még nekem. A vallási szertartásokat elvetem, de Krisztus tanításában hiszek. A Cseltunovval való találkozás nagy hatást gyakorolt Leninre. Másnap levelet írt a földművelési népbiztos helyettesének Oszinszkijnek. Miután elbeszéli találkozását Csekunovval, Vlagyimir Iljics a többi között ezt írja: .. Az ilyen emberekhez november 7. tiszteletére. Akár csak a többi felajánlásunkat. — Igaz — bólint egyetértőén a művezető. Közben Gyetvai Géza odalép a kemencéhez, kinyitja ajtaját, belenéz, majd visszafordulva folytatja: — Ezekből — mutat a kemence mellett levő méretre vágott vasanyagokra —, még október hónapban gyártmány lesz. Addig nem megyünk 'haza, amíg nem teljesítjük a ránkbízott feladatot. Rákapcsolunk, de meg lesz! így vallanak a többiek is. Nem tudnák elviselni, ha egyszer valaki azt mondaná róluk: — Miattatok nem teljesítette a gyár a tervet! No meg a szakmai becsvágyuk is nagyobb annál, hogy kitegyék magukat az ilyenfajta szóbeszédnek. Mindannyian a szakma alapos értői. Ügy élnek, mint egy összeforrott család. Neveikkel gyakran találkozni az újítási naplóban. Nagy István, aki birtokosa a Kiváló dolgozó oklevélnek, a következőket mondja: — Nálunk senki sem vár a másikra, hogy elvégezze a munkát. A szakmailag nagyobb tudású, segíti a tapasztalatlanabbat. Antal József hozzáfűzi: — öt éve dolgozom a brigádban, de mondhatom: igen jó szellemű, jó érzésű kollégákra leltem. Kővári Béla pedig így íolyminden erőnkkel ragaszkodnunk kell, hogy visszanyerhessük a paraszti tömegek hitét. Szerintem feltétlenül szükséges, hogy azonnal magunkhoz vonjuk, munkára fogjuk Csekunovot. Kommunista üdvözlettel: Lenin” Lenin javaslatára Csekunov Ivan Aíanászjevics 1921-től a Földművelési Népbiztosság kollégiumának tagja lett... ... Pontosan tizenegy órakor Vlagyimir Iljics megnyitotta a Gazdasági Bizottság ülését. Lenin mindig becsülte saját és más idejét. Minden ülés vagy gyűlés, melyet ő vezetett, pontosan a kitűzött időben kezdődött. Most is néhány perccel az ülés kezdete előtt lépett be Lenin a vörös ülésterembe. — Jó napot, elvtársak! — üdvözölte az egybegyűlteket. Az elnöki asztalhoz lépve, itt is maga elé tette az órát. Megnézte a napirendet, feljegyzéseket csinált. Három órán át tárgyalta a bizottság azt a nehéz kérdést, honnan lehet tüzelőt szerezni. Az országban leállnak a gyárak, a vonatok, a villanyerőművek. A hideg behatol a lakásokba. Nincs tüzelő az iskolákban, azokat tehát bezárták. De nincs fa a kórházak, szülőotthonok számára sem, azokat pedig nem lehet bezárni. Minden alkalommal, mikor új hozzászólónak adott szót, Lenin elővette az óra alatt fekvő papírt, megnézte és visz- szatette. Lenin maga is néhányszor szót kért ezen az ülésen. Miközben beszélt, bal kezében tartotta óráját, mutatóujjára csavarva a fekete selyemzsinórt, jobb kezében pedig a papírdarabkát, s időnként rátekintett. Véget ért a megbeszélés. Lenin óráját mellénye zsebébe tette, a papírt pedig fölvette az asztalról és összegyűrte. El akarta dobni. Körülnézett, de nem talált papírkosarat. Az összegyűrt papírt az asztalon hagyta és visszatért dolgozó- szobájába. Az ülés egyik résztvevője, aki az egész jelenetet figyelemmel kísérte, nem volt rest, megnézte a papírt, melyre egy szó volt írva: „I d ő” ... tatja: — A kovácsok szeretnek és tudnak is dolgozni. Hajtós embereknek ismerik őket. Még jóformán be sem fejezte, Czítor Gyula, a bányászat kiváló dolgozója folytatja: — Kovács Józseffel tíz éve dolgozom együtt. Ez a szellem nem alakult ki máról holnapra. Annak, hogy mindenki tudja a dolgát, következő az eredője: reggelenként rövid megbeszélést tartanak. s aki a napi feladatok megoldásához a legésszerűbb javaslatot teszi, annak alapján osszák be a munkát. Még akkor is érvényes ez az elv, ha csak tanuló az illető. Ezért aztán olyat nem is ismernek, hogy munkaselejt. Hibátlanok? Ezt senki sem állította, s ők maguk sem. Elmondják, hogy az atyaúristen különböző változata időnként körbe járja a műhelyt, amikor valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnék. Ha meg minden úgy megy mint a karikacsapás, jót nevetgélnek, viccelődnek. A brigád életének minden megnyilvánulása bizonyítja nemcsak a vas formálódik a kezük alatt, hanem ők maguk is. Gondolataik új tartalommal gazdagodnak, tetteik, cselekedeteik még meghittebbé válnak. A változást sokszo maguk sem veszik észre, termi szétesnék tartják. Venesz Károly Havas Péter ismm KíTS a vas formálódik...
