Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-26 / 280. szám
WOSR tÖ 19*7. novemfer 29., vasárnap R fl tanúk beszélnek Tegnap délután ünnepélyes külsőségek között leleplezték azt az emléktáblát, amelyet a Kisterenyei tanácsháza falán helyeztek el a nőgyűlés 50. évfordulója emlékére. Ünnepi beszédet dr. Szomszéd Imre, az MSZMP salgótarjáni járási bizottságának titkára mondott. Az emléktábla leleplezését követően a község művelődési házában nagygyűlést szerveztek, amelynek előadója Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke volt. Az ünnepségeken szovjet vendégek is részt vettek. ★ Az évtizedeket már nehe* zen töri át az emlékezet. Különösen, ha az úton annyira elfárad az ember, mint a het- venhárom esztendős, galambősz hajú Tóth zöld Jánosné. — Keserves volt akkor a szegény ember sorsa — ingatja fejét az apró öregasszony. — Az uram cseléd volt báró Solymossynál. A sötéttel együtt, keltünk és azzal is feküdtünk . •. — Mit adott a báró ezért Tóth néni? — Nem mondom, az a kis kenyérnekvaló megvolt... De pénz aztán semmi. A búzából vettünk el egy keveset, azt eladtuk, hogy ruha legyen ... De akkor meg a kenyérrel nem tartottunk ki... A báró egyszercsak elküldte Tóth Jánost, hogy kommunista. A környéken sem kapott munkát. Akkoriban sokan vándoroltak ki Amerikába. Tóth János Is összeszedte magát és kölcsönpénzen elment Kanadába. Ott volt két évig, amikor a felesége a gyerekkel utána ment. Tizennyolc évig maradtak kint. Amikor hazajöttek. itthon már megfordult a világ. ■ 1917-ben még itthon vol-- tak Tóthék. Részt vettek azon az emlékezetes gyűlésen is. — Ki szervezte meg a gyűlést? vánné szinte egyszerre mondja: — Szomszéd Zsuzsanna, mi meg mentünk vele mind... Mondják róla, olyan volt, mint az apja. Kemény, mint az acél, már fiatal korában is. A Tanácsköztársaság bukása után édesapját elhurcolták a kopók. A balassagyarmati börtönben verték halálra. A hetvenöt esztendős ftaszás Istvánná arca sovány, csontos keze Kemény munkáról, szenvedésről tanúskodik. Hanem a szemeit valósággal meggyújtja az emlékezés: — Csak röviden! — mondta a leforrázott tiszthelyettes. Ozsgyánl Sándomé meséli: — Filipovits Katica jött Pestről a gyűlést tartani. Egy könyv volt nála és abból beszélt. Alig mondott valamit, odaugrott a jegyző és kitépte a kezéből a könyvet, hogy élesen mondja nagyon. De Filipovits Katica nem hagyta magát. Tovább hajtott néhány lappal, é újra mondta. Ez sem tetszett ám a jegyzőnek, és új— Tudjuk ám, miért nem engedik a gyűlést! Mert az igazságot mondja! Az igazságról, az agyongyötört, kisemmizett férfiak és asszonyok igazságáról szólt Filipovits Katica. A választójogról, a drágaságról, az örökös szükségről. Nem tetszett a világos, nyílt beszéd az uraknak. A gyűlést fel is oszlatták. A férfiak és az aszszonyok meg hangos énekszóval vonultak el. — Emlékeznek még arra, mit énekeltek ? Tisztán, szépen mondja Koós Józsefné a gyújtó dal szövegét: „Legyen kérges annak is a tenyere Aki miatt nincs a népnek kenyere!” Hogy mi lett aztán a gyűlés szervezőjének, Szomszéd Zsu- izsannának a sorsa? A Tanácsköztársaság idején tisztséget kapott Kisterenyén. A bukás aztán megpecsételte a sorsát. Petre Mihályné egészen közeli rokona a bátor asz- szonynak. ö rajzolja ki Szomszéd Zsuzsanna további életét: — Egy ideig a férjem bújtatta. A faluban, meg a környéken. De nyomában jártak mindenütt. Pestre ment. Onnan Bécsbe, majd Németországba. Odament utána a férje, Berta András, ott született fiuk is. öt esztendeig éltek Németországban. Kitoloncolták őket Mexikóba. Ott élnek ma is ... Csak hát az idő eljárt. A férje meghalt, a fiú is meglett ember már. A hajdani szép, barna fiatalasz- szony is megőszült, megöregedett. Petre nénivel gyakran váltanak levelet. Legutóbb az általános iskola igazgatója is írt Szomszéd Zsuzsannának. Azt írta vissza, haza készül. Megfiatalítja, felfrissíti minden itthonról küldött üzenet. Mutatják a tengerentúli levelet. Minden sora kínzó vágyakozás a haza, a barátok, az Ismerősök után. Károlyi Mihályt idézi, aki egy alkalommal felkereste Mexikóban a magyarokat. Arról beszélt nekik,ka földet azoknak kell adni, akik megművelik. A ,,paradicsomba” azokat kell elvinni, akik a földet dolgozzák, s akiknek bizony kenyérből sincs elegendő. Másutt valósággal rep- desnek az örömtől e sorok, hogy otthon már eljött a dolgos emberek paradicsoma, szabadon élnek. A végén rövid megjegyzés: a többiről majd ha hazajön. Majd, ha hazajön. — Olyan maradt ott is, mint volt — mondja Petre Mihályné. — Nem is gyűjtöttek vagyont. Van egy kis háza, azt szeretné eladni. Hogy meglegyen az útiköltségük hazafelé ... De már hónapok óta kínálja, s nem kap rajta senki. A gazdagok, akiknek pénzük volna, azoknak más a gondjuk. A háború... A szegények meg, szegények. Azok nem tudnak házat venni. Mi lesz hát, ha mégsem kel el a Zsuzsi néni háza? — Szeretet és aggódás fűti a szavakat. — Tényleg, mi lesz? — mondják többen is. Aztán megszületik az elhatározás. Segítenek az asszonyok, az ötven esztendővel azelőtti októberi, novemberi napok tanúi, hogy hazajöhessen Szomszéd Zsuzsanna. Kilencen írják alá a kérelmet a pártbizottságnak. Bizony már csak kilencen maradtak az akkoriak közül. így veszi észre az ember, mennyire múlik az idő. őket invitálta tisztelettel, szeretettel egy délutáni beszélgetésre, a kisterenyei nőtanács. Vineze Istvánné Ozsgyáni. Sándorné, özvegy ■r,a/ megzavarta őt. Egyszercsak Bazsó Józsefnek Kaszás^ 1st- a tömegben, valahol egészen hátul kiabálni kezdett valaki: Milyen az on Jogérzéke? Mennyit ismernek az emberek az életüket, magatartásukat szabályozó jogszabályokból? — erre a kérdésre keresett és kapott választ a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének munkaközössége, amikor a közelmúltban széles körű vizsgálatot folytatott a lakosság jogismeretéről. A kérdőíven az állam jog és az államigazgatási jog, a büntetőjog és a polgári jog szabályaira vonatkozó kérdések szerepeltek. Az adatokat a munkaközösség vezetője, dr Kulcsár Kálmán dolgozta fel. Tőle kaptünk tájékoztatást a felmérésről. Hftza sutig, adás- vétel: mindennapos — Megállapíthattuk, hogy az emberek 55 százaléka általában ismeri a legfontosabb kérdésekben a helyes, szakszerű álláspontot. Jelentős különbségek adódtak azdnban a jog egyes területei szerint. A polgári és a büntetőjog ismeretének átlagos szintje 59 százalékos, az államjog és az államigazgatási jogé pedig mindösz- sze 47 százalék. A magyarázat: a büntető vagy a polgári jog szabályai közvetlenebbül érintik az ember mindennapi életét, viszonyait, mint az államjog. A házassággal, örökléssel, adás-vétellel kapcsolatos szabályok alkalmazása úgyszólván mindennapos, — érthető, hogy ezeket jobban ismerik. Elsőnek azt kérdezték, hogy: „milyen szerv hozza Magyar- országon a törvényeket?” A szellemi dolgozók 71,4 százaléka, a fizikaiak 38,8, a mező- gazdasági dolgozóknak pedig 27,7 százaléka adott helyes választ erre a kérdésre: a megkérdezetteknek tehát 45,9 százaléka tudta, hogy az országgyűlés. Lemondhat-e a hűl földi örökségről? Az iskolázottság és a tájékozottság szintén arányos eltérésekre vezetett a jogismeret szintjében. Íme, egy kérdés: „ha valaki értesítést kap, hogy külföldön elhalt rokonától nagyobb összeget örökölt, de erről az örökségről levélben lemond, akkor megbüntetik, vagy sem?” Mindössze 12,6 százalék „döntött” helyesen igennel. (A devizagazdálkodással kapcsolatos rendelkezések szerint ugyanis minden külföldi követelést haladéktalanul be kell jelenteni a Nemzeti Bankban, s csak engedéllyel lehet erről lemondani.) Az intézet egy másik kérdése így hangzott: „B. L. megtudja, hogy szomszédja, volt szeretőjének meggyilkolására készül, s ebből a célból nikotinoldatot is beszerzett. Ezt azonban B. L. nem jelentette a rendőrségnek. Megbüntethetik-e ezért?” A helyes válasz az lett volna, hogy nem, mert jelenlegi jogszabályaink nem tartalmaznak olyan szankciókat, amelyek a gyilkosságra irányuló előkészületnél kötelezővé tennék a feljelentést. Mégis legtöbben (91,5 százalék) megbüntették volna B. L.-t. A polgári jog területéről az egyik kérdés: „P. L. pénzt kölcsönöz barátjának, s nem állapodnak meg, hogy az adós fizet-e kamatot vagy sem. A pénz visszafizetésénél P. L. kamatot követel. Jár ez neki, vagy sem?” A választ adók mintegy 80 százaléka a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően állapította meg: nem jár kamat. Olvasott-e törvényt? A munkaközösség tagjai a vizsgálat megkezdése előtt is tudták: a legtöbb „fehér folt” az államjogi és az államigazgatási jog területén mutatkozik. Ezt a felmérés is igazolta. Ebben a kategóriában a szellemi dolgozók jogismerete 58 százalékos, a fizikaiaké 43, a mezőgazdasági fizikai dolgozóké pedig 42 százalékos. Szembetűnő viszont, hogy erre a kérdésre: „mi a tanácsi állandó bizottság?” csak 11,3 százalék adott megfelelő választ, nyilván azért, mert a tanácsi szervezet e részének munkája kevéssé ismert Befejezésül arról érdeklődtek • olvasott-e már törvényt?” A megkérdezettek háromnegyedrésze igennel válaszolt. Szabó Ferenc Tájékozott és türelmetlen — A uram Amerikában volt, így esténként ott jöttünk össze nálunk. Könyveket adott nekünk Zsuzsi. Olvastunk, meg a nyomorúságunkról beszélgettünk. Meg arról, hogy tenni kellene valamit . . . Még Pestre is felmentünk , vele a gyűlésre. — A budapesti béketüntetésre utaztak fel a kisterenyei asszonyok. Egy csoport Kisterenyén, a másik Nagybátony- ban, a harmadik meg Verebély- ben szállt vonatra. A csendőrök miatt. — Később is nálunk bújt meg. amikor a csendörök keresték Apámat el is hurcolták. Hat hétig volt Miskolcon. November 25-én vasárnap volt. Már kora délután munkások és asszonyok sokasága jelent meg a fényképész udvarában, ahol a gyűlés volt. Jöttek feltűzött szuronnyal csendőrök is. Ott volt a jegyző. a kegyetlenségéről és ko- miszságáról híres Csintalan Ábris. Beszélik a faluban, még halála után sem tudtak meg- békülni vele az emberek. Szurokkal feketítették be a szobrát Özvegy Bazsó Józsefné fia- ta1 leány volt még, de mindenre emlékszik. Elfogja az izgalom, éppen úgy, mint akkor. hogy a tiszthelyettes Szomszéd Zsuzsanna elé állt: — A gyűlést mégsem le- he: negtartani! A fiatalasszony azonban csupa elszántság. Farkasszemet nézett a csendőrrel: — A gyűlést megtartjuk. En :edélyem van rá! — És már dugta is a tiszthelyettes orra alá a papírt a belügyminisztérium engedélyét. Idegesnek még soha nem láttam. Emelt, ingerült hangon beszélni még nem hallottam. Viszont amit mondott, annak alapja volt. Íróasztalát most is ellepik«az iratok. Azokba mélyed: — Mechanizmus — mutat mosolyogva az asztalán heverő papírokra. — Az egyes osztályok ügyrendi javaslatai. Ezeken dolgozunk. ★ Szőke Barna a Nógrádi Szénbányák tervosztály vezetője 1946-ban a Nehézipari Központban kezdte, majd az Állami Ellenőrzési Központban folytatta. A mérlegképes könyveléshez megszerezte az okleveles könyvvizsgálói végzettséget is. Tavaly államvizsgázott és azóta okleveles közgazdász. Ezek az életrajzi adatok érzékeltetik: nagyon sok tapasztalat megszerzésére volt lehetősége, s ő élt is vele. 1957- ben elvégezte a bányaművelő tech úrnőt is, amit feltétlen szükségesnek tartott a közgazdasági elemző munkához, mert korábban a tröszti belső ellenőrzés vezetője volt. — Most bosszantana, ha nem közgazdász, hanem esetle? mérnök lettem volna — vélekedik. és ebben a szakma szeretető tükröződik egy kis szakmai sovinizmussal vegyítve. — Mégis csak a közgazdasági tudományok fejlődését jelenti, hogy ma gazdasági irányítási reformról beszélhetünk. A jövőben pedig még nagyobb szerepük lesz a közgazdasági szabályzóknak — vallja. — Hogy melyik probléma foglalkoztat bennünket legjobban? — kérdez vissza. — Az, hogy a szénbányászat visszafejlesztését miként tudjuk a legkevesebb gonddal úgy is mondhatnám, fájdalommal megoldani. Sajnos, amikor már a törzsgárdát is érinti a leépítés, akkor nehezebb a- probléma megoldása. A kezdet kedvezőnek tűnik. Jelenleg létszámhiányunk van. Ez viszont csak a látszat. Hibát követnénk el, ha ebből messzemenő következtetéseket vonnánk le, hiszen a visszafejlesztés fokozatosan történik. Az idén lemaradtunk a termelésben, viszont előbbre jutunk a gazdaságosságban. Számításaink szerint mintegy 47 millió forinttal kevesebb dotációra lesz szükségünk, mint tavaly. Ennek egyik része a tervcsökkentés eredménye, másik pedig a megtett intézkedésekből származik. — Jövőre — amit már tudunk — nem kell illetményadót, sem eszközlekötési járulékot fizetnünk, viszont mintegy 10 százalékkal kisebb lesz a széntermelési tervünk, és a termelői szén ára is csökken tonnánként 24 forinttal. Ezekkel minddel számolnunk kell. — Vannak azután olyan gondjaink, amelyeknél a pillanatnyi érdek ütközik a távlati érdekkel. Csurgótárót vehetjük példának, ahol nyitott kérdés: alámegyünk-e műbe- léssel a törecsnek, vagy nem. Ha nem megyünk, akkor mintegy 150 ezer tonna szén marad el, amit később sem lehet kitermelni. Viszont, ha kitermeljük, akkor a nehéz viszonyok miatt az eddiginél csak jóval költségesebben tudjuk. Vagy akár vehetjük Kistelek és Tor- das példáját. A mi viszonyaink között korszerű bányák, de a gyenge minőség miatt a gazdaságossági sorrend végén vannak. Ha úgynevezett „meleg tartalékként” kezeljük ezeket a bányákat, akkor állandó fenntartást, vízemelést, szellőztetést keli biztosítani, tehát a költségek meglesznek termelés nélkül is. Ilyen gondjaink vannak amelyek döntést várnak. Tér mészetes ehhez egy sor számításra, elemző munkára van először szükség, amelyek már folyamatban vannak. — Sokszor lehet hallani: legyen csak hideg tél, majd kell a szenünk. Ez a reménykedés káros. Ha több szén kell, végeredményben akkor is azt kell alapul venni hogy mennyiért „állítjuk elő”. Véleményem szerint a reménykedés helyett nekünk mindannyiunknak azt kell megmutatni, mit tudunk tenni azért, hogy gazdaságosabban termelhessünk. Én lótok egy jelentős tartalékot, bár lehet, hogy általánosnak hat és egyesek véleményével ellenkezik. Arról van szó, hogy a mi mérnökeink, műszakjaink között még mindig sok az olyan, aki nem vizsgálja, hogy a kiadott utasításának a következménye tulajdonképpen menynyibe is kerül. Gondolok arra például, hogy egy bányamező több variációban is lefejthető A sok közül azt kell választani, amelyik a leggazdaságosabb. Ehhez viszont a számításokat előre kell elvégezni, mert utólag nincs értelme Igaz, már folyik több oldalról a felmérés. Az acéltámok, korszerű biztosító anyagok beépítésével kapcsolatban már megvan. hogy hol érdemes azokat felszámolni. Számítások folynak az önjáró Dobzon biztosítással kapcsolatban, hogy a 15 milliós befektetés mikorra térül meg. Szükséges ez az előrelátó elemzés, mert az éjét is rákényszeríti az embert és van rengeteg tartalékunk — mondja. Vérbeli közgazdász, ahogy mondani szokták. Minden érdekli, tájékozott, de türelmetlen is. — Az állóeszközök átárazására még nincs semmi központi utasításunk. A’z anyagokat átindexeltük, de lehet hogy a végleges ár eltér ettől. Felsőbb intézkedés kellene sürgősen. Tőlünk pedig kérik e hó 20-ra a jövő évi - tervszámításokat. Dicséretére mondom az új szervnek, az Egyesített Magyar Szénbányáknak, hogy december közepére jóvá akarja hagyni. Az idén januárban, februárban terveztünk csak. A reformra való készülődés javában folyik. A vállalati központban az eddigi 18 osztály helyett 12 lesz. Megszűnik egy, sor párhuzamosság, és az egyes csoportok valóban ahhoz az osztályhoz tartoznak, ahová kapcsolódik a munkájuk. Az idén már eddig 26 fővel csökkent a műszaki és adminisztratív létszám és további módosítás várható. Munkánk tehát van, nem panaszkodhatunk. Beszól valaki az ajtón A délutáni tanfolyamra figyelmezteti a tervosztály -ezetőt, mert oda is meghívták előadónak. — Köszönöm, nem felejtettem el — válaszol. Bodó János
