Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-24 / 278. szám

Í967 november 24.. péntek NflflRÄD 3 Zsúfoltság és pangás A közúti személyszállítás néhány problémájáról Egy megye vagy város köz­úti személyszállítását alapve­tően meghatározza: mennyi és milyen kapacitású az ilyen rendeltetésű járművek száma, és milyen ésszerűséggel, szer­vezettséggel oldják meg az utazási igények kielégítését. Ezen belül természetesen nem jelentéktelen szerepet játszik e járművek tervszerű — vagy tervszerűtlen — karbantartá­sa, gyors — vagy vontatott — javítása, vagy hogy ezt a lé­nyegében szolgáltató jellegű tevékenységet milyen készsé­gekkel rendelkező emberek bonyolítják le. Ilyen és ehhez hasonló kér­désekre szándékozott választ kapni egy vizsgálata során a megyei Népi Ellenőrző Bizott­ság. Az összegyűjtött adatok­ból levonható első következte­tés, hogy a megyei helyközi és helyi személyszállítást megvalósító 2. Autóközlekedé­si Vállalatnak évek hosszú so­rán kifejtett legnagyobb erő­feszítései eddig arra irányul­tak. hogy a forgalom növeke­désével úgy, ahogy lépést tud­jon tartani. Más szóval: eny­híteni a zsúfoltságot sok jára­ton, új járműveket a menet­rendbe állítani, ahol az uta­zási igény ezt már elodázha­tatlanná tette és így tovább. Ez a körülmény természetesen nem független a népgazdaság járműiparának adott fejlettsé­gi fokától, illetve annak fej­lődési ütemétől, amely egyéb­ként néhány éve gyorsulóban van. Éppen ez utóbbi tette le­hetővé, hogy a közlekedési vállalat szállítási kapacitásá­nak növelésével együtt a sze­mélyfuvarozásban kényszerű „hiánygazdálkodás” fokozato­san minőségileg is változzék, s a régit felváltsa a korszerű, európai színvonalú autóbusz­közlekedés. Az idei számok is arról ta­núskodnak, hogy 1967 első negyedévében a vállalat átla­gos gépkocsi-állománya az előző év 236 jáművével szem­ben 241-re emelkedett, növe­kedett az úgynevezett dinami­kus férőhelyek száma is. A szükségletek jobb kielégítését szolgálta az is, hogy a máju­si új menetrend bevezetésé­vel a helyközi járatok számát tizeneggyel szaporították. En­nek ellenére, persze még min­dig megoldatlan a csúcsidő- szakokban is zavartalan szál­lítás. Ilyenkor nagy a zsúfolt­ság, sok utas lemarad. Íme egy jellemző szám: 1966-ban, egész évben csaknem huszon­háromezer utas maradt le az autóbuszokról. Ez sem kevés, de 1967 első negyedében több mint hét és fel ezren marad­tak le! Hangsúlyozzuk: időszakos zsúfoltságról van szó. És aki emlékszik a több évvel ezelőt­ti állapotokra, az értékelni tudja a különbséget. Hiszen volt idő, amikor alig volt év­szak, de a napnak órája is. amikor kényelmesen lehetett volna utazni, akár városon be­lül, akár városok közötti for­galomban. Érdekes viszont, hogy az időszakos zsúfoltsággal gyak­ran szembeszegezik azt a sta­tisztikai adatot, amely szerint a vállalat szállítási kapacitá­sának növelése e kapacitás kihasználását csökkenti. (Akad, akinek önként adó­dik ebből a következte­tés: szükségtelen a továb­bi kapacitásbővítés, hiszen a meglevő is -kihasználatlan!) Nem vitás, hogy újabb és újabb járművek beszerzése, forgalomba állítása csak a gazdaságosság alapos mérle­gelésével történhet. S ha a teljesítőképesség kihasznált­sága nem éri el a hatvan szá­zalékot — márpedig most így van — ott önkéntelenül gon­dolkodóba esik mindenki, ha egyik-másik járat, vagy vi­szonylag zsúfoltsága kapcsán új járművek beszerzése kerül szóba. A NEB megbízottai ebből a szempontból is igyekeznek tiszta képet nyerni. Az egyik oldala a kérdés­nek az időszakos zsúfoltság. Amely, bármilyen furcsán is hangzik, egyszersmind a ka­pacitás kihasználatlanságának, illetve az utazási igények ki- elégítetlenségének egyik oka. Tudni illik, a zsúfoltság nem­csak a járműveket, a személy­zetet. és az utazókat viseli meg, de ilyenkor marad le a kocsiról a legtöbb utas. Az ilyesmi — persze inkább a helyi forgalomban — sajátos módon le is szoktathatja az embereket az utazásról. (Akik ha módjuk lenne fel- szállnának, fizetnének, s ez­zel saját szükségleteik, ké­nyelmük biztosításán kívül több jövedelmet is hoznának a közlekedési vállalatnak.) Van az időszakos csúcsfor­galomnak néhány olyan elő­idézője, amelyről úgy látszik, egyelőre senki sem tehet. Vi­szont évek óta emlegetünk né­hány olyan problémát, ame­lyeken valószínűleg lehet­ne segíteni. Például: a legkíméletlenebb zsúfoltsá­got a gyárak csaknem egyidőben való műszakkezdé­se, illetve befejezése okozza a helyközi, de a helyi járatú sze­mélyfuvarozásban is. Más, mo­dern, Salgótarjánnál nagyobb városokban is jelentkezik ilyen probléma, azon általában a műszakkezdések és befejezé­sek időpontjainak lépcsőzetes beosztásával igyekeznek eny­híteni. Figyelembe kéne venni ennek lehetőségeit nálunk is. Az ilyen, de más esetekben is feltehetően javulást hozna egy korszerűbb, dinamikusabb, a jelenleginél magasabb tech­nikai színvonalra emelt rugal­mas gépkocsi-irányítás. Amely hozzájárulna az időszakos zsú­foltság csökkentéséhez, más­részt szűkítené az időszakon­ként szinte elnéptelenedő, magyarán üresen közlekedő autóbuszok számát. A korsze­rű technikával felszerelt irá­nyításhoz persze a korszerű szemlélet erőteljesebb előre­törésére is szükség van. A menetrendszerűsített járatok merev behatárolása minden­kor, minden körülmények kö­zött, például, eleve egyoldalú kihasználtságot eredményezhet jó néhány helyközi viszonyla­ton, ugyanakkor, amikor más viszonylatokon éppen a jár­mű hiánya miatt nem képe­sek kielégíteni a jelentkező utazási igényeket. Ragaszkod­nak a városi helyijáratú autóbuszok lényegében egy­idejű indításához, érkezéséhez akkor is, amikor azt már alig­ha lehet indokolni. Helyi vagy helyközi járatsűrítéseket is gyakorta azért elleneznek, mert a kérészéletű próbálkozá­sok a járat kihasználatlansá­gát „bizonyították”. Megfeled­keztek arról, hogy az átmene­ti kihasználatlanságot olyan berögződött szokások is előidéz­hetik, amelyeket a menetrend érvényben levő szabályozása munkált ki az utasokban évek hosszú során keresztül. Beszélhetnénk természetesen arról, hogy nemcsak a ki­szolgálás, de a járatok és járművek nagyobb kihaszná­lását is akadályozza a sze­mélyzet nem mindenben meg­felelő anyagi érdekeltsége; a járattal bevezetett rendszer, il­letve a jármű műszaki adott­ságai közt előforduló ellent­mondás; a személyzet egy ré­szének felkészületlensége, bi­zonyos, ebben a foglalkozás­ban elengedhetetlen szakmai és általános emberi készségek hiánya vagy fogyatékossága. De közrejátszik a járműben bekövetkezett hiba kijavításá­nak előforduló lassúsága, vagy a javítás rossz minősége. (A balassagyarmati főnökség te­rületén a márciusi több, mint kétezer perces késés harminc­két százaléka műszaki hiba következménye.) A népi ellen­őrzés vizsgálatának végkövet­keztetése mégsem elmaraszta­ló, s ez egyben annak elisme­rése, hogy a vállalat — ha nem is mindig és mindenben kö­vetkezetesen —, dé halad ki­tűzött célja felé. Csizmadia Géza Mi van a paragrafusokban? fogok és kötelezettségek ez új Munka Törvénykönyve tükrében A dolgozó, ha munkaviszo­nyát felmondja, nem köteles megindokolni, ezzel szemben a vállalat köteles írásbeli in­doklásit adni. Nem vonatkozik ez a kötelezettség a vállalat­ra akkor, ha a dolgozó egy évnél rövidebb ideig van a vállalat kötelékében. Kivéve, ha ez az első munkaviszonya. Akkor is köteles azonban a vállalat indokolni, ha a dol­gozó ezt kifejezetten kéri. Adott esetben ez a dolgozóra előnyös lehet, mert ha nincs egyéves munkaviszonya a vállalatnál, és nem is volt sem munkája, sem magatar­tása miatt kifogás, de válla­lati érdekből, akár új gyárt­mány bevezetése vagy más okból csökkentik a létszámot, jog06 a dolgozónak az a kí­vánsága. hogy felmondó leve­lébe írják bele a felmondás körülményeit. így kap bizo­nyítványt arról, hogy nem ha­nyag, felelőtlen vagy szak­szerűtlen munkája miatt volt kénytelen a vállalattól meg­válni. Az igazgatónak az a joga tehát, hogy megválogassa kikkel dolgozik, nem vezethet önkényeskedésre. Túl azon, hogy a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz a felmondás ellen továbbra Is panasznak van helye. Emellett a szak- szervezet jogainak növekedése biztosítja, hogy a szakszerve­zet minden esetben ma­gyarázatot, felvilágosítást kér­het arról, mi is áll egy-egy felmondás hátterében. Megbecsülik a törzsgárdát Nagyobb megbecsülést él­veznek az új Munka Tör­vénykönyvében a törzsgárda tagjai, akik hosszú időn ke­resztül hűséggel kitartottak a vállalat mellett, és átlagosnál jobb munkájukkal, példamu­tató magatartásukkal kitűn­tek. A törzsgárda tagjainak csak rendkívül indokolt eset­ben lehet megszüntetni a munkaviszonyát. A vállalati önállóság növe­kedése jegyében a jogszabály lehetőséget biztosított a vállalat igazgatójának & a szakszer­vezetnek, hogy a kollektív szerződésben szabályozza, melyek azok az esetek, (a vál­lalatnál eltöltött hány év után illet meg egy-egy dolgozót ez a védelem stb.) amikor csak rendkívüli indokolt esetben mondható fel a dolgozó mun­kaviszonya Előnyős a vállalatnak és a dolgozónak A kötetlen felmondás rend­szere és ezen belül a diffe­renciálás lehetősége jelentős előnyökkel jár a vállalatra és a dolgozóra egyaránt. Amikor ugyanis a vállalat kollektív szerződésében előír­ja a tizenöt napnál hosszabb felmondási időt az egyes mun­kakörökre, akkor ezzel biz­tosítékot kíván a maga részé­re, hogy fontosabb munkakör­ben dolgozó felmondása ese­tén legyen ideje megfelelő munkaerő felvételére. A dol­gozóra nézve is biztosíték ez, mert ilyen munkakörben nem biztos, hogy tizenöt napon belül úgy helyezkedhet el, hogy a reform szelleme értel­mében „minden ember a meg­felelő helyre” kerüljön. Felmentés és a szabad idő Űj a Munka Törvényköny­vében, hogy a munkaviszony­nak a vállalat által történő fel­mondása esetén, a jelenlegi tizenöt nappal szemben lehe­tőség van harminc napig ter­jedően felmenteni a dolgozót a munkavégzés alól. Üj az is, hogy biztosítani kell vállalati felmondás ese­tén új munkahely keresése végett a dolgozó részére a megfelelő szabad időt. A termelés szükségleteihez igazodó munkaidő A vállalatok joga a mun­kaidő beosztása. Nyilván ott lesz helyes változtatni az ed­digi formán, ahol az gátolta a gazdaságos, eredményes ter­melést. Ott, ahol a vállalatok kellő tapasztalatokkal ren­delkeznek. és egyben adott a biztosíték arra, hogy zökkenő­mentesen áttérhetnek egy más munkai dő-beosztásra. A jövő évtől kezdve a dol­gozó jogait és kötelezettségeit alapvetően a vállalati szintű szabályozás határozza meg. Ezért az új Munka Törvény- könyv kereteit az egyes vál­lalatoknak úgy kell kitölte­niük a kollektív szerződés­ben. hogy az az adottságaik­nak és igényeiknek minden­ben a legjobban megfeleljen. Ezek igen eltérőek lehetnek, számos kérdésben még ugyan­azon iparágon belül is. Az egyik vállalat elsősorban al­katrészeket gyárt, a másik pedig főleg összeszerel. Ter­mészetes, hogy a két vállalat­nál másként kell szabályozni a túlmunka kérdéseit, a vé­geztethető túlmunka eseteit, a túlmunka felső határait. Az lesz a jó, ha a kollektív szer­ződésnek ezzel a kérdésével foglalkozó bizottság megvizs­gálja, hogy a központi irányí­tás rendszerére épített eddigi szabályozás mennyiben felel meg a vállalat sajátosságai­nak. az új gazdasági irányí­tási rendszer követelményei­nek, és ezután döntenek, vál­toztatnak-e a régin, és ha igen, milyen formában. Az új jogszabály biztosítja a termelés szükségleteihez igazodó munkaidő-beosztás kialakítását Jogszabály csak a törvényes munkaidőkeretet határozza meg, heti 48 illetve 44 órában. Lehetővé teszi, hogy a heti 44 óránál rövi­debb munkaidő is bevezetés­re kerüljön, különösen az egészségre ártalmas munkakö­rökben, valamint a több mű­szakos üzemekben. Módot ad a jogszabály arra is, hogy ahol a termelés jellege, a technikai feltételek nem te­szik lehetővé a heti 48 órás munkaidő megvalósítását, ott ennél hosszabb munkaidőt lehessen továbbra is alkal­mazni. Ezekben a kérdések­ben a kollektív szerződések megkötése során döntenek majd. « (Folytatjuk) Or. Molnár József Aktuális kommentárunk Az új kereskedelmi vámtarifáról Az új mechanizmusban a megváltozott körülményeknek megfelelően alakul majd a kül­kereskedelmi forgalomban ér­kező áruk vámtarifája is, amely igazodik a 92 ország ál­tal használt brüsszeli vámelő­írásokhoz. Ennek megfelelően három kategóriába sorolják majd a különböző áruk vám tételeit. Az elsőben feltüntetett vám- té+"’•'két azokból az országok­ból beérkező ároknál alkal­mazzák. amelvek hazánkban megkülönböztetett elbírálás­ban részesülnek. A második­ban feltüntetett vámtételek azon országokból származó árukra vonatkoznak, amelyek a magyar származású árukkal kapcsolatban szerződés, vagy viszonosság elve alapján kor­látlan és feltétel nélküli ked­vezményt élveznek. A harma­dikban azok az áruk szerepel­nek, amelyekre az előbbi két kategória nem vonatkozik. Az új vámtételekkel kapcso latos részletes előírások a de­cember közepén megjeler Vámtarifa-magyarázat cím'' kiadványban találhatók meg. Adózás — úi módon Kiknek jár kedvezmény ? A napokban nagyon jelen­tős, a szövetkezeti tagok min­degyikét érintő rendelkezés látott napvilágot: a háztáji gazdaságok jövedelem-adózta­tásának új rendszere. A ren­delkezés — mint az új gazda­sági mechanizmus megannyi intézkedése — 1968. január 1- én lép érvénybe. A rendelke­zésben az az alapvetően új jel­leg, hogy messzemenően figye­lembe veszi a használt földte­rület nagyságát és művelési ágát. A kormány rendeleté, amely lényegében korábbi arányta­lanságokat szüntet meg, a ház­táji gazdaságok jövedelemadó­ját differenciáltan állapítja meg, tehát figyelembe veszi a ténylegesen használt földterü­let nagyságát, a töredék hol­dakat és a művelési ágat is. Természetesen ez a rendel­kezés már olyan nagyságú háztáji területekre vonatkozik, amelyeket a termelőszövetke­zeti törvény jóváhagy. Az ezeknél nagyobb háztáji gaz­daságokra, továbbra is a bir­•k csoport szerinti egyéni adó- •ási tétel vonatkozik. Adómentesség illeti meg háztáji gazdasága után azt a tsz-tagot, aki öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban részesül, azonkívül a tartalék- szőlők és gyümölcsösök ha­szonbérlőit. Viszont a háztáji gazdaságok adózási szabályai vonatkoznak azokra is, akik illetményföldre jogosultak és ilyen földterüle­teket használnak. Kismérvű korrekció kivéte­lével továbbra is megmarad­nak a mezőgazdaságban dolgo­zók jövedelem-adózásának alap­vető vonásai. A még egyénileg gazdálko­dók jövedelemadóját növény- termelésük átlagjövedelme és igavonóik — lovaik, öszvéreik — darabszáma után állapítják meg. Magasabb jövedelmek esetében tiszta jövedelmük alapján adóznak. A növény- termelés jövedelme után a fi­zetendő adót a művelt földte­rület nagysága, művelési ága és a kataszteri tiszta jövede­lem alapján vetik ki. A földtulajdonost vagy hasz­nálóját 400 négyszögölig, sző­lő, kert, gyümölcsös művelése esetén pedig 200 négyszögölig adómentesség illeti meg. Adó­kedvezményben részesül az a 65. évét betöltött férfi vagy 60 éven felüli nő, akinek a föld- használaton kívül más adókö­teles jövedelmi forrása és vele együtt adózó munkaképes fér­fi családtagja nincs. Az adó- kedvezmény ötvenszázalékos, de az az ezer forintot nem ha­ladhatja meg. A tszcs (terme­lőszövetkezeti csoport) tagját húszszázalékos kedvezmény illeti meg annak a földterület nek adójából, amely után a szövetkezeti alapokhoz hozzá­járulást kell lerónia, ha a tag anyagi hozzájárulási, munka teljesítési kötelezettségének eleget tesz és gazdaságában idegen munkaerőt nem alkal­maz. A tsz-tagok többsége a ren­deletét együttérzéssel fogadta, hiszen ez megszünteti a visszá- ságokat és igazságtalanságokat, s csak azoknak okoz némi megterhelést, akik eddig jog­talan előnyöket élveztek. S ter­mészetesen hátrányos helyzet­be kerülnek azok is, akik nem tesznek eleget törvényes, vagy alapszabályban előírt kötele zettségeiknek. L. Gy. A szocialista brigádokkal együttműködve Az élüzem címet elnyert Nógrád megyei Bútor és Fa­ipari Vállalat dolgozóiról ma már az járja: amit ígérnek va­lóra is váltják. Hogy nem mondanak valótlant, azt a ju­bileumi versenyben elért ered­ményeik igazolják. Kilenc hónap alatt, a terme­lési tervet 9,7 százalékkal tel­jesítették túl. A különböző részlegek közül a balassagyar­mati bútorgyártók 108,8, a ká­beldobot előállító szécsényi te­lep dolgozói pedig 106,4 száza­lékot értek el. Sráz százalékon felül van a kárpitos részleg termelése is. A vállalat vezetősége abban látja az eredmények titkát, hogy rendszeresen tanácskozott a szocialista brigádokkal, akik vállalták a termelés közben felmerülő átmeneti nehézsé­gek megoldását, példát mutat­tak a jubileumi verseny célki­tűzéseinek megvalósításában. Ennek az együttműködésnél eredménye nemcsak a ten' teljesítésénél, hanem a terme lékenység alakulásánál és a költségek csökkentésénél is je- ‘cntkezik. Az előbbinél 9,4 szí •alékos a túlteljesítés az utó! binál 6 százalékos a csökk nés, ami több százezer fori„ i megtakarítást jelent.

Next

/
Thumbnails
Contents