Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-03 / 260. szám

1967. november 3.. péntek MfiSR « D Ahogyan a pártbizottság­látja Az utóbbi időben különböző szintű pártbizottságokon (me­gyei, járási) vizsgálták a fog­lalkoztatottság, a munkaerő­gazdálkodás problémáit. A kérdés felvetése nem véletlen. Egyre jobban jelentkezik az a gond: hogyan oldható meg legcélszerűbben az újonnan ke­letkező munkaerő, valamint a szabad női munkaerő foglal­koztatása. A kérdés vizsgála­tánál pártbizottságunk arra a következtetésre jutott, hogy a munkaerő-mozgás, a foglalkoz­tatás megoldásának problema­tikája csak a járás általános fejlesztésével összefüggésben vizsgálható és oldható meg. Milyen kérdések vetődtek fel, mi az előrelépés iránya? Mindenekelőtt keresni kellett és kell az iparfejlesztés és az ipari tevékenység bővítésének lehetőségeit. Célszerű keretek és méretek között ki kell fej­leszteni a termelőszövetkeze­tek segéd- és melléküzem te­vékenységét, esetleg közös vállalkozásait, mindenekelőtt a női munkaerő foglalkoztatása céljából. Mindezt úgy kell vizsgálni és végrehajtani, hogy továbbra is a fő tevékenység még hosszú ideig a mezőgaz­dasági tevékenység lesz a já­rásban. A termelőszövetkeze­tek gazdasági fejlesztése, a termelés növelése, technikai alapok kiépítése stb. tehát el­sőrangú feladata marad. Az irány meghatározásánál min­denekelőtt a következő ténye­zők érdemeltek figyelmet: 1. Járásunk területéről mint­egy 5 ezer ember keresi kenye­rét más területeken, (Vác, Bu­dapesti egyszóval lakóhelyétől távol, napi két—Bt órát töltve utazással. 2. Évente 400—450 íőnyi mun­kaerő jelentkezik és kér mun­kát. Felméréseink alapján ket­tőezer embernek kell munkál biztosítani a rétsági járás terüle­tén az elkövetkezendő öt évben, Itt nem számolok a kijáró dol­gozók jelentősebb hazatérésével. 3. A termelőszövetkezetekben az asszonyok állandó foglalkoz­tatása egyre nagyobb gondot jelent. 4. A lakosság egy része el­vándorol, (elsősorban a kijáró dolgozók) nígy év alatt a járás lakossága csaknem 900 fővel csökkent. Kedvezőtlen, hogy a termelőszövetkezetek egy része kénytelen a foglalkoztatás fenn­tartása érdekében „gazdasági áldozatra”. (Részes művelés, ked­vezőtlen eredményességű kerté­szet fenntartása stb.) , kenységének, illetve ezzel összefüggő beruházásainak hi­telezése sem megoldott. Hibás szemlélettel is talál­kozunk, ahol szembeállítják a termelőszövetkezetek segéd­üzemi tevékenységét a mező- gazdasági tevékenységgel. Má­sok eltúlozzák a segéd- és mel­léküzemi tevékenység jelentő­ségét. Elfogultság, túlzás az is, hogy vannak akik mint a korrupció melegágyát vizsgál­ják a segéd- és melléküzeme­ket. A kezdeti néhány tapaszta­lat pedig azt mutatja, hogy ahol volt a termelőszövetkeze­ti vezetésben kezdeményezés, ott a segédüzem sikert hozott. Foglalkoztatás a mezőgazdaságban Termelőszövetkezeteink mun­kaerő-gondjai sajátos módon jelentkeznek. Egyrészt egy je­lentős munkaerő-felesleg min­denekelőtt a női munkaerő vonatkozásában, ami legfel­jebb munkacsúcsoknál van lekötve. Másrészt tapasztalha­tó nagy munkaerőhiány, első­sorban szakmunkások (állat- gondozók, gépkezelők stb.) te­rületén. Ez mindenekelőtt a korszerű termelés fokozatos megvalósításával függ össze. A gépesítés, a kemizálás előre­haladásával, egy sor nehéz munkafolyamat lett kikapcsol­va. Elég ha az aratás gépesí­tését, a kukorica vegyszeres gyomirtását említjük. Feszültség jelentkezik azon­ban még néhány területen, mindenekelőtt a kapás és bo­gyós növények betakarításánál és az állattenyésztésnél. Ez a jövő feladata és a korszerű agrotechnikai módszereknek és eszközöknek a mezőgazdaság­ba való behatolásával oldják meg. Ami az állattenyésztést il­leti, itt a nehéz fizikai munka mellett, az állandó lekötöttség miatt, munkaerőhiány van. Ennek megoldása a gépesítés mellett, a több műszak beve­zetésével lehetséges. Szövetkezeteinknél, ha a magas átlagéletkort is figye­lembe vesszük, új, fiatal mun­kaerőt — előzetes felkéréseink szerint — 1970-ig járásunk­ban mintegy 200—300 főt tud­nak foglalkoztatni. A fölös, szakképzetlen női/ munkaerő, már most is jelentkezik. így könnyű belátni, hogy szövet­kezeteink nem tudják megol­dani mezőgazdasági tevékeny­séggel a járás foglalkoztatási gondjait, sőt egyre nagyobb gondot jelent nekik is a nem állandóan foglalkoztatott ter­melőszövetkezeti tagok problé­mája. Indokolatlan tehát az olyan aggodalom, hogy az iparfej­lesztés a szövetkezetek munka­erő-gondjait növeli, sőt ez és a termelőszövetkezetek segéd- és melléküzemi tevékenysége az egyedüli járható út, a vár­ható és már jelentkező foglal­koztatási gondok megoldására. Még néhány gondolat Az általában jelentkező fog­lalkoztatási gondok természe­tesen nem azt jelentik, hogy minden területen fölös munka­erő jelentkezik. Már utaltam az előbb a termelőszövetkezetek­re, ahol munkaerőhiány van. Van ilyen terület az ipari te­vékenységnél is, építőipár, út­építés stb. területén. Ennek megoldása nem várható csak az igényeknek megfelelő szak­képzéssel, munkafeltételek megteremtésével. Nem lehet tehát a foglalkoztatást csak statisztikai alapon vizsgálni. A foglalkoztatás megoldásá­nál messzemenően figyelembe kell vennünk a gazdaságossá­gi szemléletet, ami alatt min­denekelőtt azt értem, hogy olyan tevékenységet kell bő­víteni, ami hosszú távon ver­senyképes, olyan telepítést kell folytatni, ami nemcsak átmeneti megoldást, de a terü­let hosszútávú fejlődését is biztosítja. Ebből indult ki pártbizottsá­gunk is, amikor a járás kom­munistái elé állította a fela­dat megoldását úgy értékelve, hogy ez közügy, ami egyik leg­fontosabb feladata minden szervnek, intézménynek. A kezdeti siker, eredmény azt mutatja, hogy a megnyugtató megoldás feltételei adottak. Devcsics Miklós a rétsági járási pártbizottság első titkára A mezőgazdaság létesítményeit Az AGROTERV-ben, ahol számos nógrádi gazdasági épü­let, tehenészeti és öntözési be­rendezés tervét is készítették már, évente negyven—ötvenezer garnitúra úgynevezett típus és ajánlott tervet, azonkívül nagy­számú egyedi tervet készíte­nek és adnak át a kivitelezők nek. Az AGROTERV tulajdon­képpen a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tervező vállalata, amely két­száznyolcvan személyből álló szakgárdával dolgozik. Az intézmény tervei alapján évente megvalósított beruhá­zások — lakóházak, gazdasági épületek, komplett telepek, gé­pek, berendezések — kivitele­zési értéke meghaladja a négy- milliárd forintot. A vállalat az idén például a tervezési mun­kákért csaknem huszonöt mil­lió forintot kap. A tervezők és a felhaszná­lók között állandó, szoros kap­csolat alakult ki, s így minde­nütt már a tervezés idején fi­gyelembe tudják venni a helyi konkrét igényeket. A AGROTERV a hazai igé­nyek kielégítésén felül meg- _ . ... . .... rendelésre máris több baráti Az AGROTERV mérnökei, tervező, egesz sereg ötletes talal- országnak készített mezőgazda- Hiánnyal segítik elő a mezőgazdaság gépesítését. Képünkön sági beruházási terveket az AGROTERV tojóketrece látható Ez a forgókorongos gyümölcsosztályozó-gép hétféle nagyságban válogatja szét a gyümöl­csöt és paradicsomot. Tervezője Jakus Vendel okleveles gépészmérnök, az AGROTERV igazgatója tervezik SO ptos a szotjeihaíalom Útban az oszt á társadalom felé Ä probléma tehát adott, és a megoldás módja, iránya fel van vázolva. Az ipari tevékenység bővítése A cél elérésénél a pártbi­zottság abból indult ki, hogy mindenekelőtt a járás kedve­ző helyzetét kell kihasználni (közelsége Budapesthez, fej­lett úthálózat stb.), keresni kell az ipartelepítés lehetősé­geit. Itt ugyan nagyszabású beruházásokra nem számítha­tunk, de említésre méltó kez­deti sikert jelent, hogy kezde­ményezésünkre Diósjenőn épül a VILLTESZ autóvillamossá­gi, Nagyorosziban a FAVORIT Ktsz cipőipari üzeme. Meg­kezdte munkáját Berkenyén egy könnyűipari részleg. Ter­vek szerint a három üzem 1970-ben már mintegy 700 dolgozónak nyújt munkalehe­tőséget. A három üzem, illetve rész­leg a foglalkoztatásnál termé­szetesen többet jelent és ezt is vizsgálni kell. Megváltoztatja a község politikai, kulturális arculatát, a fejlődés egész irá­nyát. Az így megteremtett le­hetőségeket pártszervezeteink messzemenően kihasználhat­ják. Nem kisebb mértékben a községi tanácsok, akiknek meg­nő a fejlesztési (kommunális, szociális, kulturális stb.) lehe­tősége és feladata. A másik út, a sokat vita­tott segédüzemi tevékenység a termelőszövetkezetekben. Itt ugyan sok kezdeti nehézség je­lentkezik, kevés a tapasztalat, szakember, könyvelési, kalku­lációs, pénzügyi, ellenőrzési gondok vannak, ami sokszor lehetőséget teremt arra, hogy „ügyes” üzletszerzők visszaél­jenek helyzetükkel. Gondot je­lent az is, hogy a termelőszö­vetkezetek ily arányú tevé­A Szovjetunió ötvenéves tör­ténete sok tanulsággal szolgál az egész világ számára, de va­lamennyi közül legnagyobb: az ellentétes osztályok teljes eltű­nése. A szocializmust megelőző társadalmi formációkban az ál­lam osztályállam volt, amely­ben ellentétes érdekű osztályok álltak egymással szemben, mint uralkodó és elnyomott osztá­lyok. A Szovjetunió azzal, hogy az elnyomó osztályokat felszá­molta, ezeket az osztályok közti alapellentéteket kiküszöbölte. A tőkés, a földesúr és a kulák eltűntek. Ugyancsak eltűnt a különbség a burzsoá- és a munkásszármazású értelmiség között. Ma is vannak osztályok a Szovjetunióban. Megmaradt két osztály: a munkásosztály és az egységes osztállyá vált paraszt­ság. A szovjet állam e két osz­tály szövetségén nyugszik. E két osztálynak is vannak eltérő érdekei, de alapvető el­lentét nincs köztük, s a szocia­lista állam, amely a munkás­ság és a parasztság szövetsé­gére épül, mindent megtesz, hogy ezeket az eltérő érdeke­ket egyeztesse, azok összeütkp- zését elsimítsa. Ennek eredmé­Iría: Sík Endre nyeként ezek az érdekkülönb­ségek fokozatosan összébb és összébb zsugorodnak, és vég­eredményben el fognak tűnni. Amilyen mértékben eltűnnek a munkásság és parasztság közti érdekeltérések (amilyen mértékben csökken a különb­ség ipar és mezőgazdaság, vá­ros és falu között), olyan mér­tékben halad előre a Szovjet­unió a!z osztály nélküli társada­lom, s ezzel az állam elhalása felé. Hogy a falu és a város, a mezőgazdaság és az ipar kö­zötti különbség eltűnése folya­matban van, arról tények és számok beszélnek. Azzal, hogy az egyéni kis- és középparaszt gazdaságok helyére mezőgaz­dasági termékeket előállító szo­cialista nagyüzemek (állami gazdaságok és termelőszövet­kezetek) léptek, az ipar és a mezőgazdaság, a falu és a vá­ros közötti különbség alapvető okát sikerült kiküszöbölni. A falu politikai és kulturális el­maradottságának fokozatos fel­számolását pedig a szovjet ál­lam következetesen kiépített demokratikus rendszere (mil­liók bevonása az államigazga­tásba), illetve a kulturális for­radalom behatolása a falvakba (az írástudatlanság teljes fel­számolása, falusi iskolák, kór­házak, könyvtárak, filmszínhá­zak stb. ezreinek létesítése) — és mindkét vonatkozásban: a párt politikai és kulturális ne­velő munkája — biztosítja. A szovjetállam a munkásosz­tály átmeneti hatalmi szerve, amelynek végső célja: elérni önr. aga feleslegessé válását. Az állam elhalásának két előfeltétele van: egyik a kapi­talista környezet eltűnése, má­sik az osztályok eltűnése. A kapitalista környezet eltűnése történelmi szükségszerűség, amelyet siettet az a tény, hogy a szocializmus egyre több or­szágban jut győzelemre és szi­lárdul meg. A kapitalista rend­szer végső összeomlása azon­ban csak saját belső ellent­mondásainak eredményeként, belülről következhet be. Az ál­lam elhalása másik előfeltéte­lének megteremtése — az osz­tályok eltüntetése — a szocia­lista állam feladata. x Az osztályok eltűnéséhez azonban nem elég az érdekel­térések kiküszöbölése, mert az eltérő érdekek kiküszöbölésé­vel nem tűnik el azonnal a kü­lönböző osztályok évszázadok alatt berögződött különböző osztály-gondolkodásmódja. A lét meghatározza ugyan a gon­dolkodást, de a gondolkodás megváltozása csak késve követi a létviszonyok megváltozását. Az osztály-mentalitás helyé­re lépő egységes szocialista gondolkodásmód kialakítása a kommunista párt és a szocia­lista állam egyik legfontosabb harci feladata. Harcról, kitar­tó és szünetet nem ismerő ideológiai harcról van szó, amelyet a szocializmus győze­lemre jutása után azonnal, még a meglevő, eltérő érdekű osz­tályok között kell megindítani és folytatni a múltból hozott osztály-mentalitás felszámolá­sáért, a szocialista gondolko­dásmód elsajátításáért. A Szovjetunió ezt a harcot ötven évvel ezelőtt elindította és fél évszázada eredményesen folytatja. Ennek köszönhető, hogy bár az osztályok (munkás és paraszt osztály) a szocialis­ta szovjetállamban végleg még nem tűntek el, azok gondolko­dása ma már megközelíti a jö­vendő osztály nélküli társada­lom szocialista mentalitását. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek mezőgaz­dasági nagyüzemeiben dolgozó parasztok gondolkodása egyre kevésbé hasonlít a régi, egyéni gazdaságot folytató kis- illetve középparaszt gondolkodásához, egyre hasonlóbbá válik az ipa­ri nagyüzemekben dolgozó munkás mentalitásához. Még szemmelláthatóbb a ré­gi gondolkodásmódnak az a megváltozása, amelyet egyrész ­ről a nő gazdasági és társadal mi helyzetének megváltozása, másrészről a nemzeti elnyo­másnak és a nemzetek egy­mással szembenállásának tel­jes kiküszöbölése hozott magá­val. A régi férfi-mentalitás és a soviniszta nacionalizmus — az osztálytársadalomnak ezek a kinövései — fokozatosan he­lyet engednek a nemek es pemzetek teljes egyenértékűsé­gét és egyenjogúságát, vala­mennyi nemzet testvériségét hirdető szocializmus gondolko­dásformáló befolyásának. Az osztályállam örökségének másik nyomasztó maradványa, amellyel a szocialista ország­nak meg kell küzdenie, a bü­rokratizmus rákfenéje. A Szov­jetunió ötvenéves története egyben a bürokrácia elleni kö­vetkezetes harc története. S bár a szörnyeteget teljesen kiirtani még ma sem sikerült, kétség nem fér hozzá, hogy napjai meg vannak számlálva: az osz­tályok nélküli kommunista tár­sadalomba való átmenet az osztálytársadalomnak ezt az utolsó csökevényét is örökre el fogja tüntetni. ★ A Szovjetunió példájára mi is a szocializmus építésének, az osztály nélküli társadalom meg­teremtésének útjára léptünk. Ennek a nagy és nehéz útnak mi a Szovjetunióhoz viszonyít­va még csak kis szakaszát tet­tük meg. A Szovjetunió példá­jából és saját tapasztalataink­ból tudjuk, hogy a szocializ­mus győzelmét nem adják in­gyen. Minden újabb eredmé­nyért, minden előrelépésért harcolni kell. De tudjuk azt is. hogy a harcban nem vagyunk magunk, hiszen minden lé­pésünknél az ötven év viharai' kiállt, győzelmes, nagy szocis lista ország példája lelkesít, é baráti segítő karja támogat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents