Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-21 / 275. szám
1967. november 21., kedd NOGB aö 3 Az irodalmi színpadi napok után Emelkedett Egy hét a képernyő előtt Műsorok, igények, vélemények a színvonal. Színvonalasabb volt-e az idén megrendezett irodalmi színpadi napok műsora, mint a tavalyi? Határozott igen kell, hogy legyen a válasz. A tavalyi kilenc együttessel szemben az idén tizenhárom mutatta be produkcióját, ugyanakkor az elmúlt évi hat Nógrád megyei színpad helyett most kilenc vetélkedett az első három díjért. A rendező balassagyarmatiak jó gazdának, ügyes szervezőknek bizonyultak. Három napig fiatalok lepték el a várost. Újszerű volt, s hasznos kezdeményezésnek bizonyult, hogy a színpadok tagjai ..együtt” voltak Megtekintették egymás műsorát, vitáztak pro és kontra. Nagvon jól sikerült az Ipoly Étteremben rendezett ismerkedési est (tavaly ez sem volt), és a Szügy- ben rendezett „vidéki” bemutató, amit jövőre megismételnek nemcsak Szügyben. hanem a környező községekben is. A fenti megállapítások mellett beszélnünk kell kérdésekről, amelyeket a háromnapos bemutató a díjak odaítélésén, a helyezéseken túl felvetett. Mire gondolunk? A bemutatók második napján délelőtt az irodalmi színpadok fórumán vitaindító előadás hangzott el az Irodalmi színpadok 10 éves tevékenységéről. Sok minden sorra került, az iskolai színjátszás fejlődése, az ©ratórikus forma létjogosultsága, a nevelő szándék, a műsorokat jellemző hibák, stb. stb., csak éppen a megyénkben működő irodalmi színpadok problémái kevéssé. Azaz elhangzott néhány mondat, s ezekkel szeretnénk vitába szállni. Idézünk az elhangzottakból: Nagyon jók, hcs/.nosak a balassagyarmati bemutatók, meri az országos rendezvényeken kirakatműsorok (?!) vannak Itt reális a kép, mert megmutatja a szándékot. A másik megállapítás: jellemző a megyére az a kettősség, hogy az egyik helyen az irodalmi színpadi forma (lásd Balassagyarmat), a másik helyen a színjátszás (értsd a Balassagyarmaton kívülieket) dominál. Dehát melyik megyében nincs ez így? Balassagyarmaton elsők között alakult meg a Madách Imre Színpad, s az iskolákat is beszámítva hat együttes működik a városban. És a megye más részein? A tavaly szerepelt hat megyei együttes közül az idén Szécsény, Nagy- bátony, Kálló és a salgótarjáni Petőfi irodalmi színpad távol maradt. Vajon miért? Az aeélárugyáriaknál egyszerűen nem vált be az irodalmi színpadi forma, a másik három helyen pedig nem működik a csoport, mert ha igen, részt vettek volna a bemutatón. Űj nevekkel találkoztunk. Nógrád, Dejtár, Dré- gelypalánk, Nagylóc és a két salgótarjáni gimnázium vette át a stafétabotot. De jövőre itt lesznek-e? Nos itt vetődik fel a kérdés; elég-e a szándék? Ha csak ezt nézzük, akkor nem hasznosak a bemuVárakoxás Elmúlt egy évtizede, amikor Nagy Jánosék, Nógrádszakál- ban megkapták az értesítést, hogy szemefényük, a kisebb gyerek, a soproni egyetem erdőmérnök-hallgatója elhagyta az országot. Csak egy kurta üzenetet hagyott nekik: „Ne haragudjatok, úgy határoztam, elmegyek világot próbálni.. Keserves perceket szerzett ezzel, a már akkor öregedő szüleinek. Mindenüket a fiúra költötték, és csak egyszerűen bejelenti: elmegyek világot próbálni. Tíz év után sem hegedtek be az édesanya sebei. Idősebb fia is hasztalan vigasztalja, a kisebbet, a kedvesebbet nem tudja feledni. •— Tudják, mint gyerek, mikor itt élt közöttünk, jó fiú volt. Kedves, szófogadó. Idejártak hozzá a többiek is, hangos örömmel telt meg az udvar... Most meg csend van a házuk táján. János bácsi az erdészéknek segít. Az öregasszony az egyetlen ember a portán. Néhány szárnyas jószág követi fáradt lépteit. A kutyák, az ólukban gubbasztva, csak a tekintetükkel kísérik. Riadtan néz, amikor csörögve a drótkapuval az udvarba lépünk. Ritka náluk az idegen. A konyhába tessékel. Bent az állatok etetésére készülés jelei mindenütt. A sarokban két kosár frissen ásott zöldség. A munkában zavartuk meg. A fiúról érdeklődünk, volt-e már itthon, adott-e élet jelt magáról. Néz ránk, hogy mi dolgunk a gyerekkel, és mikor meggyőződik, hogy régi ismeretség kötött bennünket össze, felenged. — Nem volt még Itthon. Kint él Kanadában. Az erdőségben dolgozik. Azt írta, elvégezte az iskolát... Arcán a bizonytalanság és már kérdezés nélkül is mondja, hogy kapott egy levelet, amelyben a gyerek kiöntötte a szíve fájdalmát. — Azt írta, hogy ott sem kolbászból fonják a kerítést. Sokat kell dolgoznia a lelkemnek és idegenek között, akikkel megbeszélni sem tudja, mi fáj neki... Élérzékenyül. Mikor itthon volt mindent megadtak a fiúnak. Művelt embert akartak nevelni belőle, nem volt semmi hiánya. És bántja őt a bizonytalanság, nem nélkülöz-e a gyerek? A fiú megnősült odakint. Egy angol lányt vett feleségül, már gyerek is van. Azóta az anyja csak búcsúzik tőle. Mert titokban azért remélte, egyszer hazajön. Most már szertefoszlott minden reménye és siratja, örökké siratni fogja. — Elrabolták őt. Pedig itthon milyen jó volna neki, Minden fiatalnak nagyon jó. Azt mi öregek tudjuk a legjobban. Dehát elhagyott... , Valami gondolata támadhatott, mert felvillan a szeme, néz ránk reményt keresve, idegességében kötényébe törli nedves szemét, majd reszkető kezét és beszél. — Maguk nem tudnának neki üzenni, hogy jöjjön haza? Nem bántja őt itthon senki, és jó dolga lesz. Megüzennék nek: ? A konyhában csend van, csak a pad reccsen. Valamit mondani kéne. Talán ezt: megígérjük, hogy megüzenjük Kanadába, Nógrádszakálban egy öregasszony szeretve várja fiát és hozzátartozóit... Bobál Gyula de... tatók, s nincs reális kép a megyei színpadok munkájáról. A szándék manapság kevés, ha nincs mögötte tartós munka és különösen akkor, ha kampányjelleggel párosul. Vitathatatlan az irodalmi színpadok létjogosultsága. A diákok számára élményszerúvé teszi az irodalomtanulást, a nézőt olvasóvá, műélvezővé neveli, összevontan, hatásosan jelentkeznek egy-egy produkcióban a különböző művészeti ágak, nem beszélve a nevelési feladatokkal összefüggő politikai és érzelmi hatásról. Egyetlen mondat erejéig elhangzott egy javaslat az említett vitafórumon. Ez pedig az volt, hogy a megyében működő irodalmi szín náci ok vezetőinek bevonásával a nyáron rendezzenek továbbképző tanfolyamot. Ez alap lenne, amiről el lehetne indulni, mert az irodalmi színpadok munkájára az elkövetkező években nagy szükség lesz. A hároméves népművelési tervre gondolunk. Nagyon sok feladatot kell megoldani. „Aranyat érhet tevékenységük”. Nem úgy, hogy azon vitáznak: jön-e a közönség vagy nem, hanem úgy, hogy izgalmasan, sokrétűen adom azt, amit adok. Népművelési misszió? Igen. Felkeresni a községeket, üzemeket, szocialista brigádokat, a klubokat, a könyvtárakat. Nem „lerohanva”, hanem helyesen időzítve, akkor, amikor kell. Jövőre újból találkoznak: a meghívott és a megyei irodalmi színpadok tagjai Balassagyarmaton. A városban már most terveznek; készülnek a IV. Irodalmi Színpadi Napokra, mert kötelez az elmúlt három év sikere. Ismét sor kerül majd vitára, amelyben megyénk irodalmi színpadainak munkáját értékelik. A színpadokon múlik, hogy ez az értékelés milyen lesz. Szokács László Az elmúlt héten nem volt túlságosan elkényeztetve a televíziónéző. A műsorban volt ugyan néhány olyan cím, amely felkeltette az érdeklődést, dehát már megszokhattuk, hogy a „blikfangos” cím, nem mindig takar jó műsort. Túl könnyű A keddi Show-hivatallal kell ‘kezdeni. Ez a műsor születésekor elég jól indult. Aztán azóta egyre alacsonyabbra szállt a nívója. Legutóbbi adásában úgy érzem: mélypontját érte el. Gyakorlatilag a könnyűzenére szorítkozott, noha eredetileg általában könnyűműfajt ígért. Ebben az adásban, amit a néző kapott, az Mikes Györgytől származott. Bár az ismert szatíraírón is fáradságjelek mutatkoztak. De ő azért produkált. Aztán a Bágya Andrással és Fényes Szabolccsal készített interjú közben tapasztalt Koós János-féle „lezserség” már kifejezetten bosszantó és gusztustalan volt. (Arra gondolok, amikor a riporter beszélt két alanyával, és Koós közben du- dorászik: „Szeretlek én, jöjj vissza hozzám.”) Ha már a nézőközönségnek nem is, de legalább a három beszélgető partnerének megadhatta volna azt a tiszteletet, hogy nem du- dorászik bele szavaikba. Ez nem hatott sem felszabadult- ságnak, sem jópofaságnak. Felénk az ilyesmit másként nevezik ... A Show-hivatallal kapcsolatban még annyit, hogy a műsor elbírna paródiákat, egy-egy szatíra dramatizált változatát, stb. Ezek szünetet is jelenthetnének, a beat-zene hallgatása j közben ugyanis már fárasztó a ' tv képernyőjén szüntelenül megjelenő hosszúhajú trubadúrgárda. — Még akkor is, ha ez manapság igen divatos! Egyszóval: a Show-hivatal legyen tényleg a könnyűműfaj fóruma. Ez tudvalévőén nem — szinte kizárólag — beat-zenét jelent. Az objektív legyen ob ektiv! Dicséretes teljesítményt nyújtott a televízió azzal, hogy a szerdán elmaradt FTC —Zaragoza mérkőzést csütörtökön közvetítette. Mint ismeretes, a mérkőzésen a labda csak alibiként szolgált. Különben kifejezetten a bikaviadal arénájához hasonlított a stadion zöld gyepszőnyege. Előre bocsátom, nem szeretem a pankráclót, egy valamit mégis meg kell jegyezni: Beidegzett szokás nálunk, hogyha ütik egymást a játékosok (ez sajnos gyakori) akkor a rendező gyorsan bevágja azt a kamerát, amelyik tömegtotált, vagy az eredmény- jelző táblát mutatja. S ha a mérkőzés végén történik a verekedés, akkor meg gyorsan lekeveri az adást. Tehát a tv- nézők ezeket a kriminális perceket nem láthatják, holott az egész mérkőzés megítéléséhez az Ilyen jelenetek is hozzá tartoznak. Az említett módszer bizonyosan abból a régi és túlhaladott felfogásból táplálkozik, hogy, „nem kell mindenkinek mindent tudni és látni.” Nekem az a véleményem: ha a Népstadion hatvan vagy százezres közönsége tanúja lehet ezeknek a nemkívánatos eseményeknek, akkor a kamera se titkolózzon. Másszóval: az objektív, valóban legyen objektív ! A !\a^yvilág-est Megvallom a heti műsorban számomra ez volt a legígéretesebb. Nos a Nagyvilág-est valóban kitűnő műsort nyújtott. Kiválóan válogatott irodalmat kaphattunk, nagyszerű művészek tolmácsolásában. Csakhogy mint kiderült: szinte az egész műsor, a mintegy fél éve látott „Világirodalmi magazin” betétjeiből volt összeállítva. Magyarul: lényegében új keretben kaptunk egy műsorismétlést. Dehát teszem azt, Tolsztoj Feltámadását vagy Reymont: Parasztjait és más világhírű könyveket is elolvas az ember életében hatszor—nyolcszor, de nem egy féléven belül. Tehát ez esetben nem a műsor ellen apellálok, hanem amiatt, hogy a nézőt figyelmeztetni lehetne; vigyázz ismétlés ! Ez azonban csak a rádió- és tv-újságból derült ki, ami viszont nem jut el minden 'tv-tulajdonoshoz. Dód Quijote Egy világhírű regény, meglehetősen gyenge filmváltozata. Szerencsére nem hazánkban készült. S a szinkronban aztán Sinkovits Imre és Módi Szabó Gábor hiába nyújtja hangja legjavát, nem tud rajta sokat segíteni. Bosszantó ezt a filmet Cervantes regényének olvasása után megnézni. Gondolkozni lehetett volna azon, hogy érdemes-e műsorra tűzni — különösen csúcsidőben, — az eredeti műnek ezt a torzóját. És „Az űrutas...^ Szombaton „Az űrutas rendet teremt” címmel láthattunk filmet. ReVüíéle volt, szörnyen balga keretjátékkal. Erről a véleményem azonos Somogyi Pálnak, a Ludas Matyiban néhány évvel ezelőtt közölt humoreszkjével, amely arról szólt, hogyan vásárol a Magyar Televízió filmet külföldön. Körülbelül így írta Somogyi: A tv megbízottja ajánlatot kér játékfilmre. Mutatnak neki egyet, kétmillió frankért. „Az drága”, tiltakozik. — Tessék ez ötvenezer frank. Persze ez is drága. Végül mutatnák neki egyet, amelyet ingyen adnák, csupán a dobozért kell öt frankot fizetni. Bizonyosan „Az űrutas rendet teremt ’-et is ilyen előzmények után volt szerencsénk látni. Tudom, nem mondok újat, de mégis mondani kell: az elmúlt héten is legtöbbet az úgynevezett aktuális és politikai műsoroktól kaptuk. (Tv- Híradó, Tv jelenti, Parabola, riportfilmek, ismeretterjesztő műsorok.) Pedig immár tél van, főszezon, amikor a néző művészetből is többet szeretne. Ez a kívánság, hacsak a televízió- tulajdonosok szélesedő táborát vesszük is figyelembe, mindenképpen természetes és jogos. V. Gy. 4 bútorgyári propagandas ta Kéthetenként húsz ember találkozik a gyarmati bútorgyár egy nagyobb szobájában. Nem küldenek számukra meghívót, maguktól mennek, s a kétórás szemináriumról senki sem marad el, kivétel, ha valaki szabadságon van. Hangjában elégedettséggel árulja el ezt, Ötott Pál a termelési osztály vezetője, a gazdaságpolitikai tanfolyam propagandistája. De azt hiszem nemcsak a hallgatóknak szól ezért dicséret. Ótott elvtárs persze nem beszél róla, de nyilván van valami „sója”, amivel magához tudja láncolni a hallgatóságot. Talán az is, hogy közülük való. Valamikor gyalut, szerszámot forgatott, majd hat évig igazgató volt és most is egyike azoknak, aki a legélénkebben látja a vállalat gazdasági, termelési gondjait. És korántsem csak mint gyakorlati ember, hanem mint aki tájékozottsága révén kezét a faipar, a bútoripar ütőerén tartja. Neki is része van abban, hogy az egykori kisüzem, amely 15 szakemberrel kezdett, ma országos hírű és a minőségi pályázatokon erős partner. Az évről évre sorra kerülő politikai tanfolyamok, fejtágítók szervesen illeszkednek a vállalat céljaiba, akik ma vezetnek az üzemben, többnyire végigjárták a politikai, iskolák e lépcsőfokait. És sokan nem elégedtek meg csak ennyivel, az ismeretek újabb elhatározásokat érleltek. Tanulnak innen esti egyetemen, mint ahogy Ötott elvtárs is, technikumban. felsőfokú tanfolyamokon. A volt aranykezű kisiparos, aki az üzemben dolgozik, túlnéz egykori önmagán. Rangja egyre inkább a kiteljesedő embernek van, aki a társadalom igényeihez méri önmagát. Nagyon sokan vélekednek így az üzemben és élnek is e szerint. A propagandista küldetése nem látványos funkció, mondhatjuk talán azt is, hogy kicsiben a politikai élet szürke eminenciása. Tanul és tanít. A tananyag az idén egészen új, a legidőszerűbb. Napirenden főként a gazdasági mechanizmus témája szerepel Némely műhelytitokról érdeklődöm. — Mire törekszik leginkább a propagandista? — Elsősorban arra, hogy amivel foglalkozunk az ne legyen elvont, a példák, a tapasztalatok igazolják az elveket. — És az üzem nyújt tapasztalatot? — Elég sokat. Kicsinyben az játszódik le, ami az ország gazdasági életében. Felmerült az, ha nem lesz kötött az anyaggazdálkodás, kapunk-e eleget. Vitatható téma, bár azt hiszem félni nem kell. Szerintem — és ezt el is mondtam — az állam képez tartalékokat — és ez a törekvés közismert — nem kell mitől tartani. Természetesen ez nemcsak kormányzati kérdés. Most már inkább nekünk az üzemnek kell gazdálkodni. Nincs szükség fölösleges raktárkészletre. Csak szükséges anyagokat vásárolhatunk, őszintén szólva nekünk is vannak olyan anyagaink, amelyek régebb óta fekszenek és ettől szabadulni kell, különben lasúbb a vérkeringés, kisebb a vállalati jövedelmezőség. — Mi keltett még vitát? — Az anyagi érdekeltség. Voltak aggályok. Pontosan szólva többen azt mondták: majd az keres, aki szimpatikus és jutalmat is csak az kap. Én biztos vagyok abban hogy nálunk ez nem így lesz Ha így lenne, nem vennénk komolyan a jövőt, vagyis a munkát, és eltávolítanánk magunktól az embereket. Már pedig a követelmények nőnek és a részlehajlás kárt okozna. Úgymond, léülne az üzem. Csakis a valóságos érdem, a jó munka rangsorolhatja jobb fizetésre, elismerésre a dolgozókat. Hogy kinek milyen a természete, az nem másodlagos. Hiszen rossz természetű valaki is lehet kiváló, hasznos szakember. Fölmerülnek általános témák is. Ilyenkor hogyan é:»vel a propagandista? — Nemrég tárgyaltuk a szocialista országok együttműködését. Ez a téma elég elevenen él a közéletben is. Ezzel sem csak úgy általában foglalkoztunk. Az egyik szemináriumi napon felkerekedtünk és ellátogattunk az akkor még épülő balassagyarmati Ipoly-sza- kaszhoz. Csehszlovák, magva’- emberek és gépek között járkáltunk. Nemcsak a szavak, hanem a közvetlen élet nyújtotta a válaszokat. Ennek áz együttműködésnek az eredménye az új mederszakasz, amelyben azóta már víz folyik. Kevesebb kárt okoz az áradás, és nemcsak nekünk előnyös ez, hanem a szomszédunknak is. * Kéthetenként találkozik húsz, illetve a propagandistával huszonegy bútorgyári dolgozó, akiben az a vágy él, hogy többet tudjanak a világról és mindarról, ami körülveszi őket. Tanulnak, de nem érzik magukat iskolapadban, vitatkozik itt a segédmunkás a technikussal. Ezeknek a vitáknak az irányítója, karnagya a propagandista, Ötott elvtárs. Gulyás Ernő
