Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-18 / 273. szám
4 NOGH ÁO 1967. november 18., szombat Az új mechanizmus lexikona A TERMELÖESZKÖZ-KERESKEDELEMRÖL. A Gazdasági Bizottság 13/1967. (IV. 13.) GB. számú határozata intézkedik a termék-forgalmazás 1968. január 1-ével érvénybe lépő rendjéről. „A tervlebontáson és a keretgazdálkodáson alapuló termék-forgalmazási mechanizmust a vállalatok közvetlen piaci kapcsolatán nyugvó, általában kötetlen termelőeszközkereskedelem váltja fel” — mondja határozatában a Gazdasági Bizottság. Ennek alapján tehát 1968. január 1-től a belföldi termelőeszköz-forgalomban a régi mechanizmusra jellemző szigorú kötöttségeket feloldják, s az eddig szokásos úgynevezett központi elosztás helyébe a termelőeszközök vonatkozásában is az egyszerű árukereskedelem lép. A forgalom útját és annak szervezetét úgy alakítják ki, hogy érvényesüljön az áru- és pénzviszonyok aktív hatása, vagyis a forgalmi költségek és a készletek alakulása megfeleljen a piac szükségleteinek és a népgazdaság érdekeinek. Fontos változás, hogy a termelő vállalatok általában szabadon döntenek majd arról, hogy termékeiket közvetlenül a felhasználó vállalatoknak, vagy a belkereskedelemnek adják el, vagy az érvényes szabályok keretei között külföldön értékesítik. Ugyanilyen választási lehetőségeik lesznek a felhasználó és a belkereskedelmi vállalatoknak is áruik beszerzésekor. A mezőgazdasági üzemek egymás közötti forgalmában semmiféle kötöttség nem lesz, s fokozatosan szűkítik a termékcsere-rendszert a mezőgazdaság és a felvásárló szervek között. A rendelések feladásának és azok kielégítésének időpontját nem szabályozzák többé hatóságilag, s ilyen szampontból a naptári időszak jelentősége is megszűnik. Csupán a gazdasági megfontolások, a szükségletek lesznek az irányadók. Egyes ágazatok termékeinek bő választéka és fogyasztóinak széles köre szükségessé teszi a termelő vállalatoktól független termelőeszköz-kereskedelmi, (úgynevezett TEK) vállalatok létesítését. Ezek piackutatással felmérik a várható szükségleteket, ennek megfelelően árukból raktárkészleteket gyűjtenek, s e készletekből szolgálják ki a felhasználókat. A termelő- eszköz kereskedelmi vállalatokat, a jelenlegi országos készletező vállalatokból szervezik, s ugyanolyan elvek alapján működnek, mint a belkereskedelem más vállalatai. Forgalmukat kereskedelmi módszerekkel bonyolítják le és semmiféle hatósági funkciót nem gyakorolhatnak. Vevőkörüket hatósági előírásokkal nem szabad korlátozni. A Gazdasági Bizottság álláspontja szerint a termékgazdálkodás új rendjében különösen a kezdeti időszakban meghatározott szűk körben adminisztratív jellegű előírások is szükségesek lesznek. Néhány cikkre érvényben marad a központi gazdálkodás, illetve a kontingesek előírása. Ezek azonban átmenetieknek tekinthetők, nagyobb mértékben csak az új gazdasági mechanizmus kezdeti időszakában lesz rájuk szükség. A határozat ezután utal arra, hogy olyan hitelpolitikát kell kialakítani, amely segít megakadályozni a felesleges készlet-felhalmozást, ugyanakkor alkalmas a szükségleteknek megfelelő készletek és a szükséges áruválaszték kialakítására. A termék-forgalmazás új rendje széles körű jogi előkészítést kívánt. Ki kellett dolgozni az átmeneti jellegű központi gazdálkodás új jogszabályait, és hatályon kívül kell helyezni az Országos Tervhivatal és a szakminisztériumok elavult gazdálkodási utasításait. A határozat végül a fogyasztók fokozott védelméről intézkedik. Kimondja, hogy külön engedélyhez kell kötni a vállalatoknak azokat a megállapodásait, amelyek a piac felosztását célozzák. Ilyen engedélyt csak az érdekelt felhasználókat képviselő tárcák jóváhagyásával adnak ki, tehát gondoskodnak arról, hogy a megállapodások ne lehessenek hátrányosak a fogyasztókra. Ugyanilyen okokból fel kell oldani azokat a korlátozásokat is, amelyek a vállalatok termelési profilját gyakran gyártmánymélységig megszabják. Ezzel lehetővé válik, hogy más vállalatok olyan termékeket is gyártsanak, amivel eddig nem foglalkoztak, feltéve, hogy ehhez megfelelő felkészültségük és technológiai felszerelésük van. Így megszűnik egyes vállalatok monopolhelyzete, s egészséges verseny indul a vásárlók megnyeréséért. Nagy Ferenc Platonov: Éjszakai küldetés (Elbeszélések, Európa Kiadó) Andrej Platonov a szovjet irodalom húszas években induló nagy nemzedékéhez tartozik. Életművének ma már a szovjet irodalom legnagyobb alkotásai mellett a helye. 1922-ben jelent meg első verseskötete, majd 1927-ben megjelenő elbeszéléskötetével, valamint Titokzatos ember című regényével egycsapásra a szovjet irodalom élvonalába került. A még nem is harmincéves prózaíró, korához képest szokatlan epikai érettséggel, nyelvkultúrával, alak- és formavilággal jelentkezik, hozzá hasonló teljesítményt legfeljebb csak a fiatal Solohov- nál találni. Azzal a különbséggel, hogy Platonov írói fantáziáját nem a forradalom sorsát eldöntő események epikus hömpölygése izgatja, hanem az új történelmi korszak embereinek, az emberek arculatának alakulása. Gorkij óta aligha ismerte valaki ennyire mélyen, sokoldalúan, a személyes tapasztalat hitével a munkástömegek életét. Majd minden elbeszélésében az új, a forradalmi emberiesség születését rajzolja meg. Egyik legerőteljesebb novellájának, a Harmadik fiú-nak kulcsfigurája „a kommunista fizikus". A cselekvésvágy, az aktivitás emberformáló lélektani forrásait kutatja egész sor művében. Az emberek, mondja Platónov, csak addig tetszenek egyszerűnek, míg sorsuk iránt érdektelenül szemlélik őket. Ha mélyebbre tudunk tekinteni bennük, kiderül, hogy sehol nincs vége az- embernek. Nem alap nélkül tartják sokan Platonov novelláit lélektani elbeszéléseknek. Szituációikat Platonov valóban úgy szerkeszti, hogy alakjai állandóan meditálnak, sorsukon gondolkoznak. Írásaiban a lírai elérzéke- nyülést enyhe iróniával ellensúlyozza, emelkedett hangulatait groteszk helyzetbe ágyazza, de láttatni tudja a nevetségesben a sajnálatosat, az esetlenben a tragikumot, a köznapi hangtalan vállalásban az emberséget. Az új kor születésének politikus és komikus, lírai és groteszk megnyilvánulásait, csak a legeredetibb tehetségek — köztük Platonov — tudták művészetté váltani a világnézeti törés, vagy éppen cinizmus nélkül. Platonovot, a hosszú mellőzés után újra felfedezett írót 1962-ben mutatta be első ízben az Európa Könyvkiadó. Most megjelent „Éjszakai küldetés” című elbeszélésgyűjteménye arra hivatott, hogy teljesebb, átfogóbb képet adjon erről a sokoldalú, új kifejezési formákkal kísérletező alkotóról, akinek kezéből, alig 50 éves korában, 1951-ben ütötte ki a halál a tollat, K. I. líÁzni kell Holnaptól kezdve hízni fogok. Nem mintha eddig koplaltam volna, de igyekeztem mértékletes lenni a táplálkozásban, hogy megőrizzem alakom karcsúságát. Nem habzsoltam, nem dúskáltam az ételekben, megtartóztattam magam a/ zsíros falatoktól, s bárhogy ízlett az üzemi koszt, én a spenótból sosem kértem mélytányérral, sőt a szabvány adagnak is visszahagytam felét sertéshizlalás céljára. De holnaptól más ember leszek. Enni fogok. Nemcsak reggelit, ebédet, vacsorát, hanem tízórait és uzsonnát is. Sőt a reggeli és a tízórai között is bedobok egy-két sonkás szendvicset, majd a tízórai és ebéd közötti időben elmajszolok egy tábla csokoládét. Az ebéd és uzsonna között gyümölcszselét fogok szopogatni, hogy aztán uzsonna után a vacsoráig néhány vajas zsemlével foglalkoztassam gyomornedveimet. Természetesen az éjszakát sem hagyom majd ki. Hajnali kettő és három között úgy is fel szoktam ébredni néhány percre szendergésemből. Eddig ezt az időt arra fordítottam, hogy átgondoltam például Arisztotelész filozófiai rendszerét. De holnaptól ez ts megszűnik. Arisztotelész helyett harapni fogok néhányat az este fekhelyem mellé készített sültcsirkéből, vagy hideg sertéssültből. Ja, de most már azt is elmondom, hogy mindezt miért. Talán azért adom hízásra a fejemet, mert szimpatikusabb- nak tartom a százhúszas mellbőséget a szolid kilencvennél? Nem kérem, engem nem ilyen szubjektív dolgok vezéreltek a pocakeresztés melletti döntésemben. Azért vagyok kénytelen felhizlalni magamat, hogy végre igénybe vehessem konfekció iparunk remekeit. Mert mi most a helyzet? Az, hogy meglátok a kirakatban egy színben, fazonban, árban megfelelő ruhát. Bemegyek a boltba és szólok, hogy nekem az kellene. Az eladó erre fejcsóválva végignéz daliás szálfa termetemen, alapos szemrevételezés céljából benyúl a zakóm alá, kiálló bordáimon kipöngeti a „Nem várok hol- napig”-ot, aztán megvakarja a fejét, de azért leakaszt egy öltönyt a rúdról, s betessékel a próbafülkébe. A nadrág hosszával nem is lenne baj, sőt, határozottan jól állna, ha elöl és hátul bele gyömöszölnék egy párnát. Ez esetben a zakóval sem lenne baj elől, csak az idegesít, hogy a váll- tömés vattája horzsolja a könyökömet. Az eladótérbe így nem is merek kimenni, mert megvan az a rossz szokásom, hogy nem szeretek közröhej tárgya lenni, így csak belülről kiabálok, hogy kérek egy kis- sebbet. No, ebben elöl és hátul is Az újjáváIa§z(á§ok elé Az önkéntes tűzoltó testületek vezetőségét négy évenként újjá kell választani Ebben az esztendőben a választás ideje december elsejétől a jövő év február elsejéig tart. Noha a fontos aktustól még egy hónap választ el bennünket, mégsem korai a vele kapcsolatos kérdésekről szólnunk. Az élet- és vagyonvédelemben annyira fontos testületek csak akkor léphetnek előre, ha gondosan elemzik saját helyzetüket, s ezen belül a vezetők munkáját, valamint viszonyát a beosztottakhoz. Tárgyilagos őszinteséggel szükséges szemügyre venni a helyi párt- és tanácsi vezetés & az önkéntes tűzoltó testület kapcsolatát is. Nem ritka eset, hogy a helyesen alkalmazott személy- csere gyors javulást hoz. Né- zsán — például — a volt parancsnok viselkedése járult ahhoz, hogy a községi tanács akkoriban jelentőségénél kevesebbet törődött a testülettel. Megyeszerte megalakultak azok a bizottságok, amelyeknek a választás előkészítése, lebonyolítása a feladata. Igen alkalmas ez az időszak arra is, hogy — létszámhiány esetén — új jelentkezőket vegyenek fel; továbbá, hegy javítsák a foglalkozás szerinti arányt. Még pontosabban: törekedjenek arra, hogy a testület tagjai közül minél kevesebb legyen az eljáró, de minél több, aki a községben lakva, a községben dolgozva bármely percben akcióba léphet. Lehetséges, hogy erre a szempontra tekintettel szorgalmas, lelkes, a versenyeken és gyakorlatokon egyaránt helytálló emberektől kell megválni. — de meg kell válni. Végső soron nem a versenvdíj a fontos, hanem a falu élet- és vagyonbiztonsága. Ha illően, komolyan köszönik meg valakinek addigi fáradozását, helytállását, aligha sértődik meg, hanem továbbra is segítője, barátja marad az önkéntes tűzoltói testületnek. A nyereség természetesen azokkal szemben sem volna helyénvaló, akiket fegyelmezetlense- gük, tétlenségük miatt szükséges törölni a névsorból. A foglalkozás szerinti helyes arány kialakítása nem mindenütt könnyű, de sehol sem megoldhatatlan. Lám, az elmúlt évben a tsz-ekben dolgozó önkéntes tűzoltók számaránya húsz százalékkal javult. Sajnos, a javulás ellenére is vannak még falvak, melyeknek önkéntes tűzoltói közül csak harminc százalék dolgozik helyben. A felszabadulás óta eltelt huszonkét év fejlődése az alap arra, hogy az önkéntes tűzoltó testületi vezetőségi tagok előtt is magas legyen a mérce. Politikai öntudat, szocialista hazaszeretet, szakmai felkészültség, korrekt magánélet — elengedhetetlen követelmény. Az újjáválasztást megelőző időszak arra is alkalmas, hogy a községi, a gazdasági és a testületi vezetés között fennálló nézetei téréseket tisztázzák, s hogy a főbb kérdések megoldására vonatkozóan közös elképzeléseket alakítsanak ki. Jogos — például — annak a tanácsi vezetőnek a szemrehányása, aki a községfejlesz- tésd alapból megépítette a szertárt, de kénytelen tapasztalni, hogy az új létesímény- ben elhanyagolt a felszerelés. Másfelől nem lehet igazat adni annak a tsz-vezetőnek, aki áldozott ugyan a megelőző tűzvédelemre, ám eltűri, hogy tűzoltó felszereléseket rendeltetésüktől eltérő célra használjanak. Noha az önkéntes tűzoltóság társadalmi testület, munkáját szigorú pontossággal értékeli a megyei tűzrendészeti parancsnokság. A szigor jogos és helyes. Az elvtelen dicsér- getésnek százezres kár, vagy éppen emberélet lehetne az ára. Az állami tűzoltóság politikai és szakmai segítsége vitathatatlanul nagyon sokkal járult ahhoz az eredményhez, hogy megyénk majdnem másfélszáz önkéntes tűzoltó testületé közül immár csak egy szolgál rá a gyenge jelzőre, — míg egy évvel ezelőtt négy ilyen volt. Hasonlóképpen: jórészt a hivatásos tűzoltók ügybuzgalmának köszönhető, hogy egy év alatt mintegy húsz új termelőszövetkezeti önkéntes tűzoltó rajt sikerült megszervezni a salgótarjáni és a balassagyarmati járásban. Az esztendő során többször megemlékeztünk az önkéntes tűzoltók helytállásáról. Most a választások előkészítése idején szólunk arról a hivatalos elismerésről is. amelyben a megyei parancsnokság részesítette az önkénteseket. Tiszteletükre ebben az évben tizennégy jubileumi ünnepséget rendezett. Egy önkéntes tűzoltó részére nagyobb fokozatú kormánykitüntetés adományozását javasolta, hatvankét ten megyei parancsnoki dicséretben részesültek. Rendfokozatban negyvenketten léptek elő, hatszázhuszonnégyen kaptak különböző fokozatú szolgálati érmet, pénzjutalmat majdnem három tucat önkéntes tűzoltó kapott. S mind e mellett: az önkéntesek naponta érezhetik azt a tiszteletet, amely közösség érdekében vállalt munkájukért övezi őket. Az újjává- lasztás eszköz, fontos eszköz ahhoz, hogy tevékenységük a jövőben még eredményesebb lehessen. — b. z. — Tollas barátainkról Itt az ősz. Az ember megtöltötte fás- és élelmiszerkamráját, meleg holmit vásárolt télre: nincs mitől tartania. Azokra a szárnyas barátainkra azonban, amelyek a hideg hónapokban is hűek maradnak hozzánk, nehéz idők várnak. Az éhség és az alacsony hőmérséklet éppen a leghasznosabbakat : az aprótestűeket — például a cinkéket — tizedeli. Gyümölcsöseink, erdeink, rétjeink legveszélyesebb kártevői a rovarok és a kis rágcsálók. Ha nagyon elszaporodnak, a termésnek akár tíz százaléka is áldozatukul esik. Ismeretes, mennyire költséges a mesterséges növényvédelem. Tudjuk, hogy az ahhoz szükpasszentos a nadrág, ám a szár hossza a vádlim közepén véget ér, a zakó alsó zsebe pedig mindjárt valahol a hónom alatt megkezdődik. — Önnek feles méret kellene — mondja az eladó, miután a látványomtól Haló visszatartott nevetéstől szederjessé vált arca visszanyeri eredeti színét. — Hát adjon feleset — hörgőm én. — Ja kérem, ha volna. Abból nagyon keveset gyárt az ipar — hallom a kioktatást, s mondanom sem kell, hogy vásárlás nélkül távozom. Szóval ezért kell felhizlalnom magamat, s csak ezt tudom tanácsolni hasonló cipőben járó sorstársaimnak is. Bár lehet, hogy mire magamra szedem azt a szükséges harminc-negyven kilót, addigra konfekció iparunk a felesméretű ruhákat gyártja többségben. De az engem már nem izgat. A túltáplálkozástól addig úgyis megüt a guta. Baloghy Zoltán séges munkaerő biztosítása nem egy helyen megoldhatatlan. Szárnyas barátaink eredményesen — és ingyen! — dolgoznak helyettünk. Aprótestű madarak — kék- és barátcinke, fakusz — megtelepítésére igen alkalmas a 6—10 cm széles, 15 cm mély üregű. 2,5 cm röpnyílású mesterséges fészekodú. Ugyanez a típus 32—46 milliméteres röp- nyílás6al megfelel a széncinkének, csuszkának, nyaktekercsnek, mezei verébseregélynek, örvös légykapónak, harkálynak. Azon a környéken, ahol a házi veréb „önkényes lakásfoglalásától” lehet tartani, megfelelőbb a kisebb: 30 milliméteres röpnyílás. Mesterséges fészekodút kétfelé fűrészelt, kivésett, majd enyvvel és U-szöggel összeerősített fatönkből, legalább két centiméter vastagságú deszkából egyaránt készíthetünk. Aki deszliát használ, ne szegezzen, hanem csavarozzon. A deszkaodú belső fele maradjon gyalulatlan, az ilyen felületen könnyebben kapaszkodik a madár. Célszerű a röpnyílás alá. a belső oldalon néhány rovátkát vésni. A kátrányozás, festés — persze csak a külső oldalon! — szépíti az odút, növeli élettartamát és távol tartja az apró élősdiket. Miután a fiókák kiröppentek, takarítsuk ki az odút, tömjük be réseit, s hintsük be Matadorral. Télidőben hasznos ellenőrizni az odúkat, mert az erdei egér és a pele is szívesen tanyát üt bennük. Ha az odúban denevért találunk, azt ne háborgassuk, hiszen éppoly értékes rovarpusztító, mint a madarak. A rágcsálók következetes pusztítói a ragadozó madarak. A Minisztertanács tizenhárom évvel ezelőtt megjelent madárvédelmi rendelete reájuk is érvényes. Sajnos, magukat vadásznak nevező Lesipuská- sok nem ritkán dicsekszenek el, mekkora sast lőttek. A „sas”-ról persze mihamar kiderül, hogy valójában egeré6Z ölyv, kerecseny sólyom, vándorsólyom, vörös kánya vagy kígyászó ölyv. Valamennyit védi a jogszabály. Aki ragadozó madarat kíván lőni, süsse fegyverét karvalyra vagy a héjjá bármelyik fajtájára. Ritkasága, hasznossága miatt számos madárfajtánk fokozott védelemben részesül. Ezek: a batla, császármadár, darázsölyv, fekete gólya, fekete harkály, gólyatöcs, gulipán, halász sas, holló, jégmadár, kanalas gém, feékcsőrű réce, kék vércse, kerecseny sólyom, vándorsólyom, kígyászölyv, kis békászó sas, nagykócsag, nyári lúd, parlagi sas, réti sas, reznek túzok, széki csér, széki lile, szirti sas, tavi cankó, törpe csér, törpe sas, uhu, üstökös gém. Valamennyit és valamennyinek fészkét, fiókáját védi a törvény; elpusztításukat súlyos pénzbírsággal fenyíti. A megfogásukra használt eszközöket, valamint kitömött példányaikat el kell kobozni. Az előbb felsorolt madarak számos fajtája megyénkben is megtalálható. Oktalan, káros pusztításukhoz az is hozzájárul, hogy sok ember nem ismeri fel őket a természetben. Hiszem, hogy dr. Anghi Csaba professzor segítségén kapva leap a Salgótarjáni Acélárugyár kollektívája, s mielőbb megteremti a madárvédelemben is nagy jelentőségűnek ígérkező Zója ügeti állatkertet. Lipták József Salgótarján
