Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-17 / 245. szám

líWJ. október 17., kedd NÖCMC 3 l KonsfresiZHi után Interjú Lováas A küldöttek hazaéikeztek, s tovább folytatják munkáju­kat. Közben időt szakítanak arra, hogy elrendezzék maguk­ban az V. kongresszuson hal­lottakat, amelyeket az új me­chanizmusban, a nagyobb vál­lalati önállóság keretei között, az üzemi demokrácia szélesíté­sével egyidejűleg kell megva­lósítani. A kongresszusi gondolatok jegyében beszélgettünk a ten­nivalókról és a problémákról Lovász Bélával, a HVDSZ me­gyei bizottságának titkárával. — Milyen központi kérdé­sekkel foglalkozott a kong­resszus? — A beszámoló és határo­zati javaslat jól tükrözte azt a változást, amely a szakszerve­zetek megnövekedett, szerepé­ből, feladatából fakad. Segíte­nünk kell abban, hogy me­gyénk helyiipari vállalatai az eddiginél jobban oldják meg alapvető feladatukat: a kom­munális és szolgáltatási igé­nyek gyors és kulturáltabb ki­elégítését Úgy tegyék, hogy közben enyhítsék a megye munkaerőfoglalkoztatási gond­ját, ugyanakkor hassanak oda, hogy a helyiipar dolgozóinak anyagi, kulturális és szociális kívánságai is mind jobban ki legyenek elégítve. A megoldás a jelenleginél nagyobb erőfe­szítéseket követet Ezért fon­tosnak tartjuk az ösztönzőbb bérezési formák kialakítását. Vannak olyan jelenségek, hogy a nagyiparhoz képest alacso­nyabb bér miatt egyes szak­mákból elmennek a dolgozók a kisipari szövetkezetekbe, vagy a termelőszövetkezetek segédüzemeibe. Ha gyorsan nem változtatunk a jejenlegi helyzeten, kárát vallja a kom­munális- és szolgáltatói tevé­kenység. Ezzel a problémával a kongresszus majd minden felszólalója foglalkozott En­nek kapcsán szó esett még a szakmai képzés fontosságáról. Olyan vélemény alakult ki, hogy a dolgozókat célszerű a két, vagy több szakma elsajá­títására ösztónözni. Ennek a változásnak természetesen a bérben is tükröződnie kell. Sokféle formában vetődött fel az üzemi demokratizmus szélesítése. A küldöttek hatá­rozott állásfoglalása: a mun­kások a jövőben jobban bele­Bélával, a HVDSZ mi Több küldött foglalkozott a törvényesség betartásával. Hangsúlyozták: egyik-másik gazdasági vezető megsérti a Munka Törvénykönyve előírá­sait. Emiatt a felsőbb szervek­hez több ezer panaszos levél érkezik. Ez azt is mutatja, hogy alapszervi vezetőink még nem mernek minden esetben szembehelyezkedni a törvény- sértő gazdasági vezetők intéz­kedéseivel. Igen sokrétűen tárgyalta a kongr esszus a szocialista mun­kaversenyt. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a jubileumi verseny jelentősen segítette és segíti a gazdasági feladatok jobb megvalósítását. A napok­ban nyilvánosságra került kö­zös minisztertanácsi és SZOT- határozat véget vet egy koráb­bi vitának, mert kimondja: a szocialista munka verseny szer­vezése, nyilvántartása, értéke­lése nemcsak a szakszervezet, hanem a vállalat feladata is. — Mire kell fordítani a fi­gyelmet megyénkben? — Megyénk küldötte két té­mával foglalkozott. A foglal­koztatottság növelésével és a dolgozók szociális helyzetének javításával. Elmondotta: gond­jainkat a megye saját erejé­ből megoldani nem tudja, mert a munkára jelentkezettek többsége nő, akiknek nincs megfelelő képzettségük. Ugyan­akkor hiányzik a dinamiku­sabban fejlődő könnyűipari bázis, amely a jelenlegi mun­kaerőfelesleget fel tudná ven­ni. A szociális- és egészség- ügyi helyzetről a következő­ket mondotta: egyes vállalatok­nál javult, nagy többségüknél azonban nem kielégítő, néhány helyen pedig még a minimá­lis követelményeknek sem fe­lel meg. Megállapítottuk, hogy a helyiipari vállalatok a befi­zetett nyereségből igen keve­set kaptak vissza, annak is csak elenyésző részét használ­ták fel a szociális ellátottság javítására. Hibásak az illeté­kes tanácsi vezetők, akik szin­te évről évre elnézték, tudomá­sul vették, hogy a munkahe­lyek bővítésével nem tart lé­pést a szociális és egészségügyi helyzet javítása. A kongresszusi határozat ér­telmében a megyei bizottság­tgrei titkárával gádvállalásba burkolt termelő tevékenység és az olyan cél­premizálással szemben, amely a kiadott munka elvégzését, a munkaidő figyelembe vétele nélkül jelöli meg. Furcsa ez az eljárás, mert éppen ennek el­lenkezőjén, a munkaidő csök­kentésének bevezetésén fárado­zunk a IX. pártkongresszus ha­tározata szellemében. Nagy feladatot jelent alap­szervezeteinknek a kollektív szerződések megkötése. Cé­lunk, hogy minél több dolgozó véleménye kerüljön az „üzem alkotmányába.” Ha ez így lesz, akkor elfogadja, sajátjának ér­zi és mindent megtesz a benne foglaltak megvalósításáért. Felhívjuk alapszervezeteink fi­gyelmét, egy -nemrég szárnyra kelt véleményre: az ebédtérí­tésre biztosított összeget osszák szét a dolgozók között — hang­zik az elképzelés. Nekünk más az álláspontunk: a dolgozók megszerzett jogaiból semmit sem engedünk, sőt azok körét inkább bővíteni szeretnénk. Alapszervezeteinknek minden kérdést a dolgozók szemszögé­ből kell vizsgálni. Akár a munkaidőről, a túlóráztatásról, akár a versenyről, vagy az is­meretterjesztő munkáról van szó. I — Hogyan segít a kongresz- szusi határozat megértetésében a megyei bizottság? — Rövidesen kibővített bi­zottsági ülést tartunk, amely­re meghívjuk az alapszervi és műhelybizottsági titkárokat. Megvitatjuk velük a kongresz- szusi határozatból fakadó főbb tennivalókat. Utána taggyűlé­sen találkozunk a dolgozókkal, s a küldöttek segítenek a he­lyes értelmezésben és a gya­korlat kialakításában. A me­gyei bizottság elnöksége mel­lett működő szakmai munka- bizottságok pedig saját testük­re szabják a határozatból fa­kadó tennivalókat, és ezt a programot megküldik az alapi- szervezetek reszortbizottságai­nak. Továbbb erősítjük az együttműködést a megyei ta­nács velünk munkakapcsolat­ban álló szakosztályaival — fe­jezte be nyilatkozatát Lovász Béla elvtárs. V. K. Sosem látott lendület A rétsági járásban — a ta­valyi eredmények figyelem- bevételével — kétszázhu- szonhétezer forint értékű társadalmi munkát terveztek. A féléves eredmények érté­kelésekor első pillantásra úgy tűnt: a számok tréfát űznek az emberekkel. Háromszáz- ezer forint! Ennyi, pedig az értékelés egységesen alkalma­zott mutatók alapján, pontos számvetés alapján történt. Arról sincs szó, hogy a ne- gyedmilliós terv irreálisan alacsony lett volna. Más tör­tént a rétsági járásban. Az, hogy a tanácstagság is, a tanácsi vezetés is részlete­sen ismertette a lakossággal a februárban közzétett köz­ségfejlesztési versenyfeltétele, két. A verseny igazságos fel­tételei, a lehetőségek, a szű- kebb haza — a falu — iránt felszított szeretet késztette az embereket arra, hogy serege- sen kapcsolódjanak be a tár­sadalmi munkába. Ahhoz, hogy valamelyik község egy­általán versenyképes legyen, lakosonként húsz forint ér­tékű társadalmi munka el­végzése az alapfeltétel. Hol vagyunk. már ettől! Nézsa 197, Felsőpetény 128, Rom­hány 99, Szente 100, Űsagárd 111 forintnál tartott a há­romnegyed ^pes értékeléskor. Nézsa részére ez 253 000. Romhány számára 223 000, Felsöpeténynek 102 000, Ös- agárdnak 59 000, Szentének 62 000 forintos gazdagodást jelentett, — csak a végzett munka értékét tekintve. Úí, járda, sportpálya-építés, ároktisztítás és vízlevezető árkok ásása; ezekből adódtak a sikerek. Ügy látszik, néhány falu­ban még nem értik az embe­rek, — vagy csak kevesen értik, — hogy miről van szó. Lám, Kisecseten eddig csak a fiatalság, a KlSZ-szervezet látott társadalmi munkához. Négyezer forint értékben parkosított. Igaz, hogy egy alapszervezettől ez derekas teljesítmény, de mint községi átlag — lakosonként hat fo­rint — nagyon szegényes. Je­lenleg ez az átlagteljesít­mény Kétbodonyban is; eb­ben a faluban azonban miha­mar lényegesen több lesz: autóbuszvárót, tantermet, pe­dagóguslakást építenek tár­sadalmi munkával. Az új mechanizmus és a népi ellenőrzés Alig valamivel több, mint két hónap választ el bennün­ket az új gazdaságirányítási rend életbe lépésétől. Az új mechanizmus sikerében az egész ország érdekelt; érthető, hogy sokan találgatják-latolgatják: milyen szerep vár abban az egyes szervekre. A tízesztendős múltra visszatekintő népi ellenőrzésre különös várakozással tekintenek az emberek. Egy évtized alatt annyi segítséget adott a gazdasági és kul­turális fejlődéshez, hogy nem túlzás kimondani jelentősége meghatványozódik a gazdaságirányítás új rendjében. Napjainkban — aránylag — kényelmes a népi ellenőr­zés helyzete. Ott a terv; teljesítették-e, vagy sem, ez a kér­dés, amire nem is mindig nehéz felelni. Nehezebb, de iz­galmasabb lesz annak elemzése, hogy adott területen való­ban gyorsabb-e a fejlődés, mint volt korábban, — hiszen éppen a gyorsabb haladás az új mechanizmus célja. A társadalmi, csoport- és egyéni érdekek ellentmondásosságá­nak helyes magyarázata egyetemi szintű feladat. A népi ellenőrzéstől vár választ a felsőbb vezetés arra a kérdésre is, eléggé hatékonyak-e a gazdasági ösztönzők; sok-e, ke­vés-e, vagy megfelelő-e az árszabályozás rendszere. Adódhat, hogy az új gazdaságirányítás egyes rendelkezéseit kisebb- nagyobb mértékben megváltoztatják. Nagyon igényes — és felelősségteljes — népi ellenőrzési feladat kijelenteni: szük­séges a változtatás. A rendelkezések gyakori másítása ugyan­is bizonytalanságot idéz elő a vezetésben, — tehát a ter­melésben, az értékesítésben is. Itt helyes megjegyeznünk: az ország jelentős készletek birtokában lépi át az új év kü­szöbét, teljesen fölösleges tehát akárha átmeneti áruhiány­tól tartani. A kormány az emberek, a dolgozók fokozott érdekvédel­mével a népi ellenőrzést bízta meg. Köztudomású, hogy ez­zel a megbízatással eleve el akarja vágni az útját minden­fajta elvtelen nyereséghajhászásnak. A népi ellenőrzés éber­sége különösen a monopolhelyzetben levő vállalatok műkö­désének szemmel tartásánál lényeges. Korábban nem okozott gondot, hogy egy-egy országos vizsgálat hat—nyolc hónapig is eltartott. Január elsejétől ez a tempó nem lehet megfelelő. Joggal várjuk el a népi ellen­őröktől, hogy a pillanatnyi helyzetnek megfelelő, hűséges képet adjanak a pénzügyi, beruházási helyzetről. Még akkor is hatalmas adatmennyiség birtokában kell lenniök, amikor éppen nem vizsgálnak — mivel nem tudható min­dig előre, milyen fontos kérdésben kér tőlük feleletet a megyei vagy az országos vezetés. Tud­va, hogy a bankok szerepe is jelentősebbé válik az új me­chanizmusban, ezért érdemes a népi ellenőrzésnek már most, jóelőre szilárdítani kapcsolatait a sok adatot pontosan isme­rő bankokkal. Gyors, rövid célvizsgálatok, tájékozódások; ezek felé tendál a népi ellenőri munka. Az ÁKF, a képviselőcsoport, a KISZ és valamennyi tömegszervezet segítője lehet annak. A népi ellenőrzés bevált szervezeti felépítése nem vál­tozik. Változnia, fejlődnie kell azonban a népi ellenőrök közgazdasági szemléletének, általános és szakmai felkészült­ségének. Ma még elég, ha a népi ellenőr megközelítően oiyan tájékozott, mint a vizsgált szerv vezetősége; holnap már annál tájékozottabbnak kell lennie, hogy vitaképessé­gét megőrizhesse. A szélesebb látókör ahhoz is hozzásegíti a népi ellenőrzést, hogy az eddiginél hatékonyabban ismertes­se a jó módszereket, precízebben elemezhesse a hibák okait, — s mindezek közkinccsé tételével újabb és szélesebb tömegkapcsolatokra tehessen szert. Sem az új mechanizmus, sem a népi ellenőrzés lénye­gét nem érti az, aki úgy képzeli, hogy január elseje után a népi ellenőrök mást sem tesznek, mint közgazdasági elem­zéseket készítenek. Erről nincs, és nem is lesz szó. Az új mechanizmus célja, hogy minden területen — tehát a kultú­rában, az egészségügyben stb. — gyorsabban haladjunk! Mindehhez a mechanizmus eszköz csupán, a gazdaságosság pedig szintén nem öncél, hanem eszköz és mutató. Olyan mutató, amelynek legkisebb rezdülésére is hamar reagálnál-: majd gazdasági és kulturális életünk fejlődésének kipróbált támogatói: a népi ellenőrök. A párt és a kormány bizalma, saját hírnevük egyaránt erre kötelezi őket. szólnak az üzemek vezetésébe, szigorúan számon kérik veze­tőiktől a gazdálkodás új köve­telményeit, határozottabban síkraszállnak a jó javaslatok végrehajtásáért. Foglalkozott még a kongresszus a különbö­ző szakmai rétegek megvizsgá­lásával és helyzetük javításá­val. nak és az alapszervezeteknek is határozottabban fel kell lép­ni azokkal a jelenségekkel szemben, amelyek a dolgozók egészségét, kulturális tevé­kenységét veszélyeztetik. Nem engedhetjük meg, hogy külön­böző címeken túlóráztassanak. Erélyesen fellépünk a meg­hosszabbított munkanap, a bri­Törlesztik az adósságot Nagyorosziban A Nagyoroszi Vegyesipari Ktsz az utóbbi években az­zal vált híressé, hogy a bank­nál csaknem mindig sorban állt. Mérleghiánnyal zárta az éveket és a megye egyetlen szövetkezete volt, ahol tavaly sem fizettek a tagoknak nye­reségrészesedést. Az utóbbi időben lényege­sen megváltozott a helyzet. Megjavult a munkafegyelem és a szövetkezet vezetősége A szövetkezet fő terméke a faipari cikkek gyártása. Üz­letberendezéseket, kiskereske­delmi pavilonokat is előállí­tanak. Ezenkívül rengeteg nyílászáró szsrkezetet, épület­asztalosipari termékeket is készítenek. A szövetkezet ve­zetői most úgy számolnak, amennyiben sikerül ismét megszervezni az építőrégzle- get, saját maguk építenék be az általuk gyártott épületasz fa írni szü tál szőlőtőkéken elég szép fürtök lógnak. Senki sem tud ellenállni, hogy az elsőt meg ne kóstolja. Az aranysárgán fénylő szőlőszemek édesek, pedig az idei időjárás nem kedvezett a szőlőnek, éppen az érésben kapta az esőt. — Ezt kóstold meg! — hív­ja fel a figyelmét egy fiatal­ember a mellette szorgoskodó lánynak. — Mint a méz. Va­jon milyen fajta lehet? — Rizlingszilváni — szól közbe a brigádvezető, aki ép­pen a közelükbe érkezik. Többen is felfigyelnek Mol­nár Károly szavaira. Szó, ami szó elkel a rögtönzött kis is­meretterjesztés, mert bizony kevesen tudják milyen szőlőt szüretelnek. A brigádvezető azt is elmondja, hogy a riz­lingszilvánin kívül sok az olaszrizlins. Az utóbbi a fe­szik, hadd ürítsék ki mielőbb a megtelt vödröt. A vontatón elhelyezett kádak hamar meg­telnek, s alig telik el két óra, megakad a szedés. Nincs mit tenni, várni kell. A kény­szerű szünet megtöri a len­dületet, de amint meghozzák az újabb kádakat, azok is, észrevétlen gyorsasággal tel­nek meg. Újra kényszerű csellengés. S amikor megér­kezik a harmadik vontató, fáradtabban mozdul minden­ki. Igaz, az óra is egyet mu­tat már. Űjra összeverődnek a cso­portok. Sárosán, fáradtan, de kipirulva, jó hangulatban. Aki akart, • szedhetett magá­nak szőlőt, s hazaviheti, ösz- szeszedjük a „cuccot”, s indu­lunk ebédelni. A gazdaság központjában, a kastély mö­götti kertben terítettek a vendégmunkásoknak. Igaz, mire mindenki beérkezett az íicfvocoVíHolr már olfnölalták­szőlőfeldolgozást, a másik csoportnál már nótáznak. Akik vonattal utaznak haza, indulnak, hogy időben meg­érkezzenek a jobbágyi vasút­állomásra. Érdeklődöm Kiss Jánosnál, a gazdaság szakszervezeti bi­zottságának titkáránál, vajon eiégedettek-e a munkával? '— Csalódtunk vendégeink­ben, de kellemesep — vála­szol Kiss elvtárs. — Azért fordulhattak elő a kényszer- szünetek. Nem számítottunk ilyen munkalendületre. Szá­mításunk szerint százharminc mázsa szőlőt szedtek le a tár­sadalmi munkások. Nem túl­zás azt állítani, jobban dol­goztak, mint az állandó dol­gozóink. — Jó ezt hallani, de meg­érte-e a gazdaságnak — kér­dem. • — Véleményem szerint hasznos volt mind a gazda­ság, mind a vendégek szá­mára ez a nap. Mi gyorsab­ban végzünk a szürettel, ők pedig láthatták, milyen mun­ka folyik a gazdaságban.

Next

/
Thumbnails
Contents