Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-10 / 239. szám
4 NÖGR AD 1967 október 16.. kedd Nógrádi impressziók Wilfried Schillig jegyzetei Pehelykönnyűén landol az IL—18 a Ferihegyi repülőtér betonpályáján. Kilenc- venperces légiutat hagytam magam mögött. Kilencven perc; ilyen közel van Berlin és Budapest A Nógrád szerkesztőségének munkatársai már a vámvizsgálat előtt köszöntenek: „Üdvözlünk Magyarországon!” *■ Nos, hozzáláthattam Nógrád megismeréséhez. Annyi minden elő volt készítve számomra, hogy alig győztem tiltakozni: Ne ennyit! Ám a hagyományos magyar vendégszeretet erősebbnek bizonyult, engednem kellett. A nógrádi napok számomra feledhetetlenül élménygazdagok voltak, igen sok jóbarátra tettem szert. * Barátaim, a Nógrád szerkesztősége munkatársainak oltalma alatt kezdtem az ismerkedést a megyével. Gyönyörű táj, jelentős üzemek, érdekes emberek. A velük kötött ismeretség annyira hatott rám, hogy feltétlenül írnom kell róla. Ügy érzem, Kazinczi János, a Pásztói Gépjavító Állomás igazgatója, Scheidl László, a helyi Béke Tsz főagronómusa és ugyanebből a szövetkezetből Alapi Lászlóné, továbbá Molnár László mátrafüredi erdőmérnök vagy Sándor Gáspár és Kaposvári Ferenc, a mizserfai bányaüzemből bármikor kiáll a szocialista államok barátsága mellett, s hogy eredményesen dolgozik majd a gazdaságirányítás új rendjéért. I» !★] Megragadó, hogy az elvtársak milyen öntudatosan, okosan és energikusan dolgoznak az üzemekben és a termelőszövetkezetekben. A vezetők átlagéletkora alacsony, hiszen az MSZMP helyesli, hogy fontos posztokon fiatal emberek álljanak. Komolyan veszik feladataikat ezek a fiatal emberek; a tanulást sarkalatos kötelességüknek tartják, hogy mindig jobbat nyújthassanak, s hogy az ígéretes új módszereket könnyen valósíthassák meg a népgazdaságban. fit: ügy hallottam, kerül jobb termelőszövetkezet is Nógrádban, mint a pásztói Béke Tsz. Ott mégis feltűnt nekem valami különleges. Mégpedig az, hogy a tehén- állomány asszony vezetése alatt fejlődött naggyá. Ez igazi tiszteletet érdemel. Igen kellemes látványt nyújtanak a tiszta, jól ápolt állatok; s még kellemesebb arról hallani, hogy évi átlagteljesítményük 3700 kilogramm tej. S ami a legmeglepőbb: virágágyások díszítik az istállók környékét. Ilyesmi nálunk, az NDK- ban még nincs. Lám, Alapi Lászlónénak még arra is van gondja, hogy a fejőgulyások, takarmányosok jól érezzék magukat munkahelyükön. A munkának ilyen légkörében joggal számíthatunk a teljesítmények további növekedésére. Kaposvári Ferenc maholnap nyugalomba vonul. Az ötvenöt éves férfi negyvenkét esztendőt töltött munkában a bányászatban, a legutóbbiakat mint párttitkár. Ez a tapasztalt elvtárs gyűjtötte maga köré 1945- ben a többieket, s vonult büszkén a Tanácsköztársaság vörös lobogójával a pártkongresszus elé; azzal a zászlóval, amelyet a legsötétebb időkben szeretetteljesen, féltve rejtegetett. Nem kell aggódnia Kaposvári Ferencnek, ha majd megválik Mizserfától: a fiatal elvtársak vérbeli örökösei. Sándor Gáspár igazgató is az; főiskolát végzett, mint többen e bányaüzem vezetői közül. Mennyi nagyszerű dokumentumot láthatunk nála a munkaversenyben aratott győzelmekről. Mindannyioknak jó szerencsét kívánok a jövőre is. m A ma is fiatal negyvenévesek gyermekei természetesen még tanulnak, — de iskolapadban ülnek esténként a szülők is. Kazinczi János és Sándor Gáspár leánya pedagógus szeretne lenni. Édesapjuk ád jó példát arról, hogy a tanulást sosem szabad abbahagyni. Az újért érzett lelkesedés, a lendület, amellyel a Nógrád megyeiek államukat építik: értékes garancia a jövőre. Ez az, kedves magyar barátaim, ami önöknél a legnagyobb hatással volt reám, — s ezt hagytam utoljára, búcsúzóra. Fordította: Borvárö Zoltán cAz Mat finis Ritka eset, hogy diák se szó, se beszéd otthagyja az órát és köszönés nélkül távozik az iskolából. Ha elvétve elő is fordul, többnyire diákcsínnyel van dolgunk. A minap egy hatodikos kis cigánylány megszökött az egyik általános iskolából. Amikor tanárai keresték, az osztálytársak csak annyit tudtak mondani: sírt és elment. A gyermek valóban az otthon felé vette útját, s olyan bánatot vitt magával, amely talán egy életre leikébe fészkeli magát. Nehéz, nagyon nehéz lesz a pedagógusnak, szülőnek, diáktársaknak feledtetni a történteket. Kicsiny emberke bimbózó önérzete sérült meg. Mi történt tulajdonképpen? Az iskola»tanulságos kirándulásra vitte a diákokat Budapestre. Nem volt kötelező a kirándulás, de aki nem ment, azok számára megtartották az ó ikat. Az osztályok létszáma megcsappant, így kézenfekvő volt az, hogy összeköltöztették az A-t, a B-t és a C-t. És a konfliktus ebből adódott. Aki mellé a tanár le akarta ültetni, az csaknem kikérte magának. Szóval nem fogadta maga mellé. Ugyan, hogy ülhetne 6 egy cigánylánnyal egy padban! Pattanásig feszült a légkör, s ez a tanárt is váratlanul érte. Ezért ment haza a kislány a szünetben, megalázva és sírva. A tanár intőt adott a kis kényeskedönek, a tiltakozónak. Helyesen. A történet józan diszkrécióval szóba került a szülői értekezleten is. Az igazgató is benyitott az osztályba, s nem sajnálta a fáradságot a véleménymondástól, néhány megszívlelendő tanácstól. Eddig szólna a történet. Igen, eddig, ha a szülői értekezlet nem ösztönözne további konzekvenciákra. Kritikusan beszéltek erről a tanárok. Sajnos, a pedagógusok azonVigyázat: kapható! Okosan gazdálkodnak A minap sokaknak felcsillant a szeme: a vas-műszaki bolt kirakatában megjelent a propán-bután gázpalackkal üzemeltethető fürdőszobai gázboj ler. Végre: kapható! Kénytelen vagyok lehűteni ezt a lelkesedést. A megyei tanács kereskedelmi osztályát felkereste a Tiszántúli Gázszolgáltató- és Szerelő Vállalat egyik vezetője, akitől — egyéb problémákon kívül — azt is megkérdezték: hol kapható a gázboylerekhez szükséges huszonkét kilogrammos palack? A szolgáltató vállalat képviselője a következőket válaszolta: „A külkereskedelmi vállalat a közelmúltban háromezer propán-bután gázboylert importált az NDK-ból. Ezek bekapcsolásához, beszabályozásához és javításához jelenleg nem rendelkezünk szakemberekkel. A boylerekhez nincsenek tartalékalkatrészek, a készülék műszak] leírása német nyelvű, most fordítják. Megkezdődött ugyan a megfelelő szakemberek kiképzése, valamint a műszaki felkészülés, de szó sem lehet arról, hogy a propán-bntán gázboylerek bekapcsolása fél éven belül megkezdődhessék. A huszonkét kilogrammos palackról tehát egyelőre korai beszélgetni. Ellenben felhívom a figyelmet arra, hogy a propán-bntán gázboyler bekapcsolását minden alkalommal helyszíni műszak] szemlének kell megelőznie. A tűzhelyekhez használatos tizenegy kilogrammos palackot a vízmelegítőre bekapcsolni szigorúan tilos' Életveszélyes robbanás történhet?” A gázszolgáltató vállalat osztályvezetője az előfordulható robbanás okaira vonatkozó kérdésekre is kimerítő műszaki megoko- lása adott. Utolsó szavai most is itt csengenek a fülemben... „deresedét, lerakódás, robbanás. . .** De volt néhány kérdés, amire nem tudott válaszolni. A felelet a gázboylert importáló külkereskedelmi és a forgalombahozó nagykereskedelmi vállalat dolga: v MI szükség volt egy olyan =® termék Importjára, amelynek bekapcsolásához — tehát fel- használásához — még legalább fél évig hiányoznak a műszaki és személyi feltételek? A propán-bután gázboyler * ára ezernyolcszázhúsz, a huszonkét kilogrammos palack ára ezerháromszáz forint. Egy át- lagos jövedelmű család számára ez jelentős beruházás. A kiskereskedelem dolgozói miért nem rendelkeztek az általunk most Ismertetett információkkal, hogy vásárlóikat figyelmeztethették volna? A propán-bután gázboylert most hirdetik, kínálják. Egyelőre helyesebb lenne táblát függeszteni fölé: Vigyázat: kapható! Csizmadia Géza Csécsén észre lehet venni, hogy évek óta gondos kezek ápolják, formálják a község arculatát. Aki az ezerkilenc- százötvenes években járt a községben — s azóta nem látogatta meg ezt az eilig ezer- háromszáz lakosú települést — rossz képet őriz Csécséről. Elhanyagolt, poros utcák, esőben hatalmas sár, se villany, se művelődési otthon ... — Hét évvel ezelőtt lett villanyunk, öt éve épült fel a művelődési otthon, s csak napok kérdése, hogy átadjuk rendeltetésének a korszerű óvodát — sorolja Hényel János tanácselnök. A felsorolásból azonban sok minden kimaradt. De anélkül, hogy valamiféle községi leltárt készítenénk, beszéljünk a többiről. Azokról a cselekedetekről, amelyek formát öltve Csécsét is közelebb vitték a mai értelemben vett korszerű vidéki településhez. Azt mondják, csak arról a településről mondható, hogy korszerű, amelyik rendelkezik villanyvilágítással, víz- és csatornahálózattal, jó utakkal, járdákkal, kielégítő művelődési lehetőségekkel. Csécsén a víz- és csatornahálózat kivételével már csaknem mindennel rendelkeznek. Pedig a község vezetői egyetlen évben sem kaptak kivételes, nagy összegeket fejlesztésre. Akkor mégis hogyan csinálták? A kérdésre Gergely Imre tanácstitkár válaszol: — Ne túlozzuk el az eredményeket, nem egy-két év alatt valósítottuk meg mindazt, amit a községben látni lehet — mondja szerényen. — Tény, hogy Csécsén régebben egyetlen méter járda sem volt. Jelenleg az épített, cementlapos járda hossza meghaladja a négyezer métert. Kielégítően karbantartjuk az utakat, s végre elmondhatÜj ©sitály ©lakul Kihelyezett technikumi osztály létesítését tervezik a Szi- ráki Állami Gazdaságban. A gazdaság vezetői megegyeztek a szécsényi Mezőgazdasági Technikummal, hogy kellő számú jelentkező esetén megkezdik az oktatást. Az eddigi jelentkezések alapján ítélve, lesz elegendő jelentkező a gazdaságból és a környékbeli termelőszövetkezetekből. kafda ban nem olyan válaszokat kaptak, amelyek megerősítették volna őket jogos intézkedésükben. De lehet-e előítéletektől indított szavakból erőt meríteni? Mert ezekből volt jócskán a szülői értekezleten. Csak két véleményt idézzünk. Az egyik: Amíg nem ismertem őket (a cigányokat), azt mondtam, ők is emberek... A másik: Azt mondják, tetű van a kislányban ... Vitatkozni az első véleménynyel, időt tölteni vele hiábavaló. A másik véleményre viszont tényekkel kell felelni. A kis cigánylányt nem öltöztetik ugyan az utolsó divat szerint, de ruhája gondozott és ápolt. Intőt adtak egy diáknak, mert... Talán több is ezt érdemelt volna. De vajon a diák kapta-e ezt? Neki szól-e a figyelmeztetés? Formailag igen, valóságosan azonban a szülő kapta ezt, akitől a gyerek ítéletet, véleményt, felfogást tanul, akinek a zsenge gyermekben az embert kell beteljesíteni. Igen, az embert, amely nem ismer kategóriákat a bőr színe szerint. Tudom, nem lehet minden véleményt egyszerűen nem tudomásul venni. Amit azonban a vakbuzgóság, az előítélet, vagy éppen a rangosdi táplál, az semmiképpen nem tesz szolgálatot senkinek. Csak indulatokat eredményez és perifériára űz olyan problémát, amelyért tenni mindenkinek kell. Nem véletlenül került szóba a szülőértekezleten: melyik szülő mit vár a gyermekétől otthon, nevelik-e munkára, a munka és az áldozat megbecsülésére. Jogos kérdések voltak. A ma emberét, még ha kicsiny állampolgár is az, munkára neveljük. Munkában, közvetlen, igaz emberi kapcsolatokban formálódik csak reálissá a vélemény környezetünkről, az emberekről. Sajnálatos a történet és helyes, hogy a tanárok példát statuáltak. Az intő másnak is szólt ... — gulyás — juk, a községi vízlevezető árok-rendszer hetven százalékát kitisztítottuk. A „hogyan” kérdésre még mindig nem válaszoltak a községi vezetők. — Nincs nagy titka az eredményeinknek — hárítja el a tanácstitkár. — Any- nyi bizonyos, hogy az elmúlt években nem léphettünk volna előre ennyit, ha nem lenne egy jól működő házi építőbrigádunk. A mesterembereknek köszönhetjük, hogy minden forintért majdnem dupla munkát végezhetünk el, mintha kisipari szövetkezettel végeztetnénk... — Meg az áldozatkész társadalmi munkásoknak — szól közbe az elnök. — Persze, őket nem szabad kifelejteni — helyesel Gergely Imre. A tanácsháza mellett az udvaron beton padlábak garmadája hever. — Harminc padot helyezünk el a községben. A leendő parkunkban — magyarázza. — Sajnos az ülőkét és a támlát technikai okok miatt nem tudtuk elkészíttetni. A technikai okok magyarázata egyszerű. A cég, amely vállalta a deszkák legyalulá- sát nem készült el a munkával. A brigád viszont nem rendelkezik ehhez megfelelő szerszámokkal. Ám egyetlen pad mégis áll már. A tanácsházával szemben lakó Schenek János vállalta, hogy saját maga legyalulja a deszkákat Vajon nem tudna segíteni a többi munkában is? A leendő park, liget majdnem szemben van az óvodával. Az elképzelések szerint itt lesz a kisgyerekek játszótere is. Néhány éve még rendetlen, szemetes domb volt. A többször szántott területet fiatal facsemeték ölelik körűig Több mint hatezer fát ültettek el a csécseiek, s az ősszel tovább folytatják a fásítást. — Nem tetszik a lakosoknak a rendetlenség — mondja a tanácstitkár. — Az év első tanácsülésén vállalták, hogy kétszáz forint helyett inkább háromszázat fizetnek családonként, de legyen rend a községben. A csécseiek kérését tiszteletben tartják a tanács vezetői. Ügy vélem, közmegelégedésre fordítják mind a községfejlesztési hozzájárulás, mind a költségvetés forintjait Az idei évre tervezett tennivalók többségét már elvégezték. Elkészült az óvoda kerítése — feleáron! — körülkerítették az iskolát, az új tanévre rendbehozták a tantermeket, elkészültek az átereszek az utak mentén. Az óvoda külső pucolása, s egyéb kisebb munkák maradtak hátra még. — Az a baj — panaszolja a tanácstitkár — hogy a „pénzügyi kapacitásunk” most is jobb, mint az anyagellátás. Központi készletből nem kaptunk kiutalást, s cementhiány miatt át kellett csoportosítani a munkákat. Ezt a panaszt sok községi vezető elmondhatja. Ez nem vigasz, s nem is segítség a csécseiek számára, ök azonban megpróbálnak segíteni magukon — ahogy lehet. Megoldják például a házi építő- brigád tagjainak téli foglalkoztatását is. Nem engedik szétszéledni a brigádot. A gyors számvetés ismételten bizonyítja, jól gazdálkodnak a tanácsvezetők, jó gazdái a községnek. S bár néhány munkát még el kell végezni, már a jövő évi tennivalók megoldásán törik a fejüket. Mert jövőre még okosabban kell gazdálkodni, mint az idén. Pádár András Erdei munkán a fahantolo Egri festő kiállítása A Képcsarnok Vállalat salgótarjáni boltja időről időre színvonalas kamarakiállításokat rendez a Képzőművészek Észak-magyarországi Területi Szövetségéhez tartozó festők alkotásaiból. A tárlatsorozat keretében legközelebb Nagy Ernő egri művész alkotásai kerülnek a salgótarjáni közönség elé. A kiállítás október 20-án nyílik meg és november 3-ig várja látogatóit. A megnyitón Iványi Ödön festőművész, a területi szövetség megyei titkára mutatja be és ismerteti az egri művész munkásságát.
