Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-05 / 235. szám
1967. október 5., csütörtök NÖGRÄD 3 Több és olcsóbb kukoricát Komplex gépi betakarítás és tarolás Borsosberényben Gondolatébresztő ankétra, tapasztalatcserére került sor a napokban a Borsosberényi Állami Gazdaságban. A kukorica betakarításának, tárolásának hagyományos és komplex gépi módszerét mutatták be a megjelent állami gazdasági és termelőszövetkezeti vezetőknek, szakembereknek. A tapasztalatcserén részt vett Oseh Adolf, a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osztályának munkatársa, valamint Erdős Andor, az Állami Gazdaságok Országos Központja Pest-Nógrád megyei Főosztályának osztályvezetője. megbízott igazgató. Cseh Adolf megnyitó szavai után Gőg Mátyás, a vendéglátó állami gazdaság igazgatója ismertette a résztvevőkkel a kukorica termesztésének, betakarításának és tárolásának borsosberényi módszerét, s ennek közgazdasági jellemzőit. A bevezetőben Góg Mátyás a kukorica termesztésének hallatlanul megnövekedett fejlődéséről, s ennek okairól szólt. Foglalkozott a kukoricának, mint elsőrendű abrak- takarmánynak a jelentőségével, előnyeivel, majd rátért a gazdaságban folyó munka ismertetésére. A Borsosberényi Állami Gazdaság növénytermesztésének egyik legfontosabb kultúrája a kukorica. Az elmúlt két év átlagában a szántóterület 13,3 százalékán termesztettek magkukoricát, amelynek az átlaga 20 mázsa száraz szemtermés. Az idén 622 holdon, a terület 20 százalékán termesztenek kukoritavaly a kukorica 90 százaié- bájn viszont egy idényben 30 kát ZSKN—2,6 típusú adap- vagon kukoricát takarít be, teres kombájnokkal és KB— így a költség egy mázsa ku- 2-es csőtörővei takarították koricára vonatkoztatva 2,40 be. A rendelkezésükre álló forint. két—két kombájn és csőtörő Az igazgató beszámolója 552 hold kukorica betakarító- után Erdős Andor tájékoztat- sához elegendő. Az idén már ta a résztvevőket, majd a gya- csak a kombájnokat használ- korlati bemutatót tekintették jak a betakarításban, a két- meg. Nagy érdeklődést váltó együtt, egy táblán dolgo- tott ki a kombájnok munká- zik, kiszolgálásukra hat pót- ja, valamint a kukorica szácát. Az igazgató emondta, hogy a gazdaság állatállományából a sertés, mint abrakfogyasz- tő, a takarmány 70 százalékát igényli. Érthető a kukorica vetésterületének és termésének évről évre való emelése, mért a gazdaság abrakfogyasztása tavaly 187 vagon volt, amelyből a kukorica 83 vagon, az összes abrak 44 százaléka. Az idén hasonló mennyiségű és arányú fogyasztás várható. Nagy gondot fordítanak a kukorica talajművelésére. Alapvető feladatnak tekintik, hogy őszi mélyszántásba kerüljön. Ugyanilyen fontos a mind nagyobb adagú műtrágyázás. Tavaly ősszel 400 holdon, az őszi mélyszántással egyidejűleg mintegy 30 mázsa kukoricaszárat, 2 mazsa nitrogént, 2 mázsa foszfort és egy mázsa káli műtrágyát szántottak a földbe. A borsosberényi tapasztalatok alapján egyértelműen foglalt állást az igazgató amellett, hogy a vegyszeres gyomirtás nélkülözhetetlen alap- feltétele a kukorica termesztésnek. Náluk az utóbbi két év átlagában a vetésterület 90 százalékán végeztek vegyszerezést. A gyomirtószert'ta- vasszal permetezik ki. Hangsúlyozta azonban, hogy a megfelelő hatás eléréséhez nagy felkészültség, az egyes vegyszerek hatásának tökéletes ismerete szükséges. Részletesen foglalkozott a beszámoló a fajtakérdéssel is. Ugyanis a gazdaságokban termelt fajták helyes megválasztása lényeges üzemszervezési feladat. A betakarítási munkacsúcsot nem a késői vetéssel, hanem a helyes fajtahasználattal érik el. Bár a gazdaságban termelt fajtákkal nem érik el a hazánkban szokásos legjobb termést, azonban ezen a területen a betakarítást időben tudják elvégezni. Tehát a korai és közepes érésű fajták arányos alkalmazásával a kukorica érése már szeptember elején bekövetkezik, s a gépi betakarítás csaknem egy hónappal előbb folyamatosan megkezdődhet. A gépesítésre jellemző, hogy A gabonakombájn letöri, kifosztja és lemorzsolja a kukoricát. Azonkívül a szárat is összezúzza és szétszórja a talajon (Koppány György felvétele) kocsi és egy Szuper Zetor áll rendelkezésre. A lekombáj- nozott szemeskukoricát részben azonnal szárítják, részben műanyagfóliával bélelt beton silógödörbe teszik. Rendelkezésre áll egy darab koksztüzelésű F—63 Farmer szárító, amivel naponta 100— 150 mázsa kukoricát száríthatnak. A teljesítmény függ a kukorica nedvesség-tartalmától, a 22 százalékos ‘ nedvességű kukoricából óránként 10 mázsát szárítanak meg. A kombájnok folyamatos üzemeltetése érdekében a többi kukoricát silókban tárolják. Ez a mód nem jár kisebb költséggel, de a kukorica betakarítása biztonságosabb, s lehetőség nyílik így az adapterrel felszerelt gabonakombájnok alkalmazására. A számítások azonban így is azt bizonyítják, olcsóbb a gépi módszer, mint a kézi betakarítás. A gépi betakarítás 20 mázsás szemtermést számítva 186 forint, egy mázsa nyers kukorica szárítása pedig 20 forint. Kézi, részes törés esetén holdanként 280 forint költséget használnak fel. Ebből látszik, hogy gépi betakarításnál mázsánként 74 forint térül meg. A borsosberé- nyiek számítása szerint a 600 hold kukorica betakarítására naponta átlag 120 munkást kellene foglakoztatni. A gépi betakarítás előnyeit húzza alá az is, hogy ez esetben elmarad a kukorica morzsolási költsége, s a szemes kukorica beszállítási, tárolási költsége a csöves kukorica költségeinek csupán 40 százalékát teszi ki. A borsosberényiek számításokat végeztek a gabonakombájnok átalakításával járó költségekre is. A kombájn szétszerelésére és a ZSKN— 2,6 adapter felszerelésére 2F ólát fordítanak. A bérköltség és a szükséges 6 darab verőiét 711 forint. Az adapter költsége 38 000 forint. Az amortizációt, figyelembe véve egy betakarítási szezont 7171 forint terhel — az átalakítási költségekkel együtt. Egy komrításának, tárolásának bemutatója. A vitában felszólalt többek között Cseh Adolf, aki elismerően szólt a tapasztalatcseréről, s buzdította a meghívott szövetkezeti vezetőket a módszerek meghonosítására. Hangsúlyozta: kísérletek bizonyítják, hogy a hazai kukoricafajtákkal is lehet magas termésátlagokat elérni ,de jövedelmezően termelni csak a fejlett módszerekkel lehet. Csak ezek megvalósításával érhetjük e*l, hogy a jövőben ne legyen szükségünk abrak- takarmány-megsegítésre. Jó- néhány közös gazdaságban már adottak a feltételek és a lehetőségek is erre. Pádár András n itkdn adományozza a ■* belügyminiszter a Köz- biztonsági érdemérem arany fokozatát; ezért a kitüntetésért nagyon meg kell dolgozni. Gubó László, a magyarnán- dori termelőszövetkezet traktorosa, a helyi önkéntes rendőri csoport vezetője, — mint jelentettük —, kiérdemelte az arany fokozatot. A szűkszavú, de megfontolt fiatalember mondataiból lassan bontakozik ki az a képsorozat, amely akár az önkéntes rendőri csoport történetének fényképalbuma is lehetne. — ötvenhétben alakult a csoport, — úgymond. — Kor- bély János elvtárs, aki az idő táj szakaszvezetö volt, szervezte. Ha szabad így mondanom; az alapítók közül rajtam kívül még Fodor Dániel, állami gazdasági tehenész és Molnár Ferenc traktoros teljesít a mi csoportunkban szolgálatot. Bizony kár, hogy egy évtized alatt sokan elköltöztek. Jó viszont, hogy az utóbbi fél évtizedben alig változott a csoport összetétele. Ügy öt éve, hogy Lafkó András rakodó és Maglódi István tehergépkocsi-vezető is közénk tartozik. Legutóbb két esztendeje gyarapodtunk friss erővel; ekkor lett önkéntes Október: munkásvédelmi hónap Fegyelmezettebb munkával a bányabalesetek csökkentéséért A Nógrádi Szénbányák földalatti munkakörülményei az utóbbi időben igen sokat javultak. Még az 5J-es évek elején az erősen füstölő karbidlámpák mellett, korszerűtlen munkaeszközzel, jó levegő hiányában dolgoztak a bányászok sokszor 28—30 fokos melegben is. Fokozatosan alakultak ki az egyre korszerűbb, egészségesebb és biztonságosabb munkakörülmények. Csak beruházási forrásokból évi három—nyolc millió forintot fordítottunk a munkásvédelem fejlesztésére, önköltségből pedig ennek két-három- szorosát. Megváltozott a művelés arculata, új technológiák születtek, amelyeken hosszú hónapokon keresztül dolgoztak mérnökök, technikusok. Egyre több, a fizikai munkát megkönnyítő gépi és villamos berendezés került az üzemekbe. A korszerűbb berendezésekhez, technológiákhoz, művelési módokhoz természetesen nagyobb szakmai tudás kellett. Ezt beiskolázásokkal biztosítottuk. Ma már mindenütt képzett munkások, műszakiak vannak, akik a szakma biztonsági szabályaiból is vizsgát tettek. Rendszeresen folyik — bár még sok kívánnivalót hagy maga után — a dolgozók balesetelhárítási továbbképzése. Ezt filmek vetítésével is segítjük. A dolgozók ivóvízellátása biztosított. Ma már csak egykét, rövid időn belül meg- niegszűnő üzemünkben nincs fürdési lehetőség. Sújtólégesnek minősített üzemeinket kivétel nélkül sújtólégbiztoe világítással láttuk el, és jelentős szellemi és anyagi áldozatot hoztunk a korábban mindig fenyegető sújtólégrobbanás megelőzésére. A gépi és villamos berendezések, műszerek mintegy 30 millió forintba kerültek. Egy laboratóriumot is létrehoztunk. A földalatti üzemeink szellőztetését gyökeresen átalakítottuk. A főszellőz- tetőket kicseréltük tizennégy üzemben. Ez lehetővé tette, hogy az egy főre jutó lég- mennyiséget kétszeresére, sőt egyes helyeken még nagyobb arányban növeltük az előírtnál. Nagy teljesítményű munkahelyi szellőztetőket üzemeltetünk. A kettő együttes hatásaként biztosítjuk az oxigéndús levegőt, a kívánt munkahelyi hőmérsékletet, így kizárható a metán robbanóképes koncentrációja. Már csak elvétve található a nógrádi bányászatban szűk, korhadt vagy törött ácsolatú vágat. Az acélbiztosítás kiterjedt alkalmazásával — az összes nyitott vágat több mint fele így biztosított — nemcsak az omlásveszély kerülhető el, hanem a vágatokban való járás és a munka is biztosabbá vált. A korszerű biztosítás, a folyamatos fenntartás, a vasárnapi termelés megszüntetése, a szabad szombat bevezetése is igen kedvezően hatott. A kellő gonddal kezelt frontfejtés a gazdasági eredményei mellett biztonságosabb is a korábban alkalmazott kamrafejtésnél. Ez a korszerű fejtésmód a 30 százalékos arányról öt év alatt ötven százalékra növekedett. Ugrásszerűen javultak a körülmények a fejtési acélbiztosító szerkezetek tömeges alkalmazásával is. Az eddig leírtakból joggal következtethetne az ember, hogy a munkakörülmények ilyen arányú fejlődésével a medence baleseti mutatói is fokozatosan javultak. Nem így történt. A balesetek száma ugyan — ha kis mértékben is — évről évre csökkent, de a balesetek miatt kieső műszakok száma szaporodik. és ami a legszomorúbb, növekedett a halálos balesetek száma is. Vajon mi az oka ennek az ellentmondásnak?! A bányászati munka veszélyességét kétségtelen a földalatti jelleg, a természetestől eltérő és állandóan változó munkakörülmények befolyásolják. A vájár termelő, előkészítő munkája közben újra és újra készíti el munkahelyét. Ez az állandó változás és a munka sokrétűsége teljes embert kíván. Csak állandó fokozott figyelemmel lehet a baleseti veszélyeket elkerülni. A munka mikéntje a különféle technológiákban, szabályokban rögzített. Ezek betartása biztosíthatja a balesetek elkerülését. Ha azonban az irányító és ellenőrző munkában, a végrehajtás során hiányzik a fegyelem, azt a balesetek szaporodása jelzi. Az elemzések szerint a balesetek igen nagy része a szabályok, technológiák megsértésének következménye. Ezért marasztalták el a kisteleki bányaüzemben történt halálos balesetnél Fodor Sándor és Nagy József aknászokat, Szabó lenre banyamestert, valamint Gecse Márton és Varga István vájárokat. Súlyos mulasztás történt Király István pályamunkái halálos szerencsétlenségénél is. Kocsis József mozdonyvezető a megengedett sebességet jóval túllépte. Vonatkísérőjével, Manyasz Elemérrel együtt szabálytalanul állították össze a szerelvényt, de szabálytalanul járt el Fehér Pál üzemvezető is, aki nem írásban adta ki utasítását. A fegyelmezetlenség ugyan nem jár mindig balesettel, de annak lehetőségét megteremti. Hanyagul végezték irányító-ellenőrző munkájukat a Katalin bányaüzemben György Gáspár, Szőke Imre és Urbán György aknászok is, akik nem gondoskodtak az omlasztás időben történő elvégzéséről. Eltűrték, hogy három fejtési kamrában szellőztetés nélkül dolgozzanak. Példaként sorolhatnánk még számtalan szabálytalanságot, amelyek igazolják: az eseteit többségében nem a tárgyi feltételek hiánya, hanem a munka- és technológiai fegyelmezetlenség okozza a baleseteket. Az ilyen magatartás sokszor az ellenőrző szervek és vezetők büntetését. vonja maga után. A jelenlegi körülmények, az irányító és ellenőrző munka megjavítása, a technológiai fegyelem szigorítása, a nógrádi medence baleseti helyzetének gyökeres megváltoztatása érdekében októbert munkás- védelmi hónapnak nyilvánítjuk. Természetesen ez csak a kezdete lehet a fejlődésnek, amit a balesetelhárításban célul tűztünk. Ez a munka nem lehet kampányjellegű. Felszólítást intézünk dolgozóinkhoz, hogy mindenki a maga területén a legnagyobb gondossággal, a szakmai előírások maradéktalan teljesítésével, az egészséges és biztonságos körülmények megteremtésével fejtse ki munkáját. Bízunk dolgozóink szakmai képességében, akaratában és öntudatában, hogy közös összefogással, fegyelmezett munkával gjökeres változást tudunk elérni, olyan eredményeket, amelyek méltóak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójához. Cserjési Miklós a Nógrádi Szénbányák biztonsági főmérnöke Az elválaszthatatlanok rendőrünk Tálas Károly erdész. A csoport munkájáról jól áttekinthető képet ad Gubó László, de önmagáról alig ejt szót. — Elválaszthatatlanok vagyunk egymástól éppúgy, mint a községi vezetőktől, — adja ennek magyarázatát. — Itt, Magyarnándorban a kezdet kezdetén is alig kellett előítéletekkel megküzdenünk. A párt, a tanácsi, a gazdasági vezetők megértették a lakossággal, hogy mi nem ellenük, hanem értük vagyunk. Ugyan ki vette volna rossznéven a csoporttól, hogy jelzéseivel siettette az italozó, a társadalmi tulajdont károsító agronó- mus: Vojkö Pál eltávolítását?! És azt hiszem, az a néhány szövetkezeti gazda sem nagyon neheztel már ránk, akikről jelentettük a vezetőségnek, hogy a részibe müveit termény betakarítása idején többet vittek el, mint amennyi megillette őket. S egészen bizonyos, hogy egyetlen tsz-ve- zető sem tekinti illetéktelen beavatkozásnak, ha észrevételeink nyomán irányítónk: Czifra János rendőrségi körzeti megbízott egy-egy hiányosságra figyelmezteti. Olyan egyszerű jól együttműködni... Az önkéntes rendőr elvtársak tudják, hogy nem feladatuk sem a tsz ellenőrző bizottságnak, sem a népi ellenőrzésnek „helyettesítése”. Az okos. jószándékú szót miért követné sértődés? A balassagyarmati járásban a közrend és közbiztonság általános szilárdulása mellett negatív jelenség, hogy némileg emelkedett a testi épség ellen elkövetett bűncselekmények miatt elrendelt nyomozások száma. Ez a megállapítás a magyarnándori önkéntes rendőri csoport területére nem érvényes. Itt nem bántalmazzák egymást, az emberek. — Mindennek megvan az oka. ennek is, — magyarázza az önkéntes rendőri csoport vezetője. — Mi pattinthat ki egy verekedést? Például a szesz. Nos. az évek során lassacskán sikerült visszaszorítani az italozást. Volt rá gondja a községi tanácsnak, a pártszervezetnek, a két nagy termelőüzem vezetőinek is. Persze, az italbolti ellenőrzések sem maradtak hatástalanok. A másik ilyen ok a sértődés. Tudja, a harag olyan, mint a domboldalon legördülő hógolyó: folyton nagyobbodik. Hát ennek elejét lehet venni. Ha megtudjuk, hogy két ember neheztel egymásra, igyekszünk kibékíteni őket. Adódik, hogy valamelyikük makacskodik. Ilyenkor már a körzeti megbízott elvtárson a sor; elbeszélget a fenyegetőzővel. s ha szükségéi látja, jegyzőkönyvi figyelmeztetésben részesíti. Hatékony eszköz ez, különösen azokon a területeken, ahol a megbízottban nemcsak a hivatásos rendőri állomány egy tagját, de a komoly, megfontolt embert is tisztelik. A magyarnándori önkéntes rendőri csoportot a környező falvak csoportjainak tagjai is becsülik. Évente két-három közös megbeszélésen cseré ik ki tapasztalataikat, s határozzák meg hivatásos rendőr vezetőik útmutatása szerint a feladatokat. Egymástól éppá ry elválaszthatatlanok, mint Ma- gyarnándor törvénytisztelő la- kossálától — h. z. —
