Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-28 / 255. szám
4 NÖGRAO 1967. október 26.. szombat Az új mechanizmus lexikona MUNKÁSSZÁLLÍTÁS — MUNKASBERLET. | A gazdasági reform alapkoncepcióinak megfelelően a Gazdasági Bizottság már 1967. III. 24-én határozatot hozott „egyes béren kívüli juttatások finanszírozásának és vállalaton belüli rendszerének irányelveiről”, s ebben többi között a munkásszállítással kapcsolatos alapelv megfogalmazásaként kimondotta: — „o munkásszállítás miatt mutatkozó ráfordításokat termelési költségként kell elszámolni. A munkásszállítás nem lehet ingyenes.. A fenti alapelveknek megfelelően, szeptember 30-án tették közzé a Gazdasági Bizottságnak a munkásszállítással, a munkába járók távolsági utazásával és a munkásbérletek váltásával felmerülő költségeknek az állam, a vállalat és a dolgozók közötti megoszlásáról hozott részletes intézkedéseit. Ez az újabb és most már részletkérdéseket is szabályozó GB-határozat rámutat, hogy mintegy négyszázharmincezer ember utazik naponta a lakóhelyén kívül eső munkahelyekre és vissza. További százhetvenezer dolgozó hétvégi hazautazáskor, illetve hételejei visszautazáskor veszi igénybe a MÁV távolsági vonalait. Az ezekkel kapcsolatos és munkásszállítás címen folyósított állami kedvezmény megközelítette az évenkénti másfél milliárd forintot. Miután azonban a munkásszállítás költségei a vállalati termelés érdekében merülnek fel, a jövőben az új gazdasági mechanizmus alapelveinek, célkitűzéseinek megfelelően ezeket a költségeket elsősorban termelési költségként magának a vállalatnak kell viselnie. Természetesen az állam is nyújt kedvezményt a munkába járó dolgozóknak, de maguknak "a távolsági utazást igénybe vevőknek is hozzá kell járulniok saját utazási költségeik fedezéséhez. A Gazdasági Bizottság utóbb említett ülésén hozott határozata abból indul ki, hogy sem a jelenleg munkaviszonyban levő, sem a jövőben munkába lépő dolgozókat a munkába járás kapcsán a jelenlegihez képest többletköltség nem terhelheti, s ennek megfelelően a dolgozóknak nyújtott utazási kedvezmények továbbra is fennmaradnak. Az új rendelkezés értelmében a dolgozók 1968. január 1-től az utazási díj 14 %- át fizetik. A költségek nagyobb részét, — eltérően az eddigitől — nem az állam, hanem a vállalatok viselik. Az állami dotáció a teljes utazási költségnek mindössze 20 %-a, a vállalatok pedig a teljes utazási költség 66 %-át térítik meg. A dolgozók saját vállalatuknál fizetik ki a rájuk háruló 14 %-ot, illetve amennyiben a munkáltató vásárolja meg a bérleteket a dolgozó fizetéséből utólag kerül levonásra az általa fizetendő ösz- szeg. Ha azonban a dolgozó veszi meg a bérletet, akkor az egyhavi kedvezménynek megfelelő összeget, bérfizetéskor a vállalat vagy intézmény előre kiutalja dolgozója számára. Hogy e két módszer közül valamelyik vállalat melyiket alkalmazza azt mindenkor a vállalati vezetés dönti el. Változást hoz a Gazdasági Bizottság határozata a hetenként hazajáró nős, illetve férjezett dolgozók utazási kedvezményében. Eddig a heteként hazajáró nős, illetve férjezett dolgozók havonta háromszor 86 %-os és kétszer 66 %-os kedvezménnyel utazhattak. Január 1-től egységesen hetenként egy 86 %-os kedvezményes utazásra jogosultak. A határozatnak megfelelően a közlekedési vállalatok új rendszerű bérletjegyeket adnak ki. A bérleteket a jövőben havi, vagy félhavi időtartamra lehet megváltani. Az eddig rendszeresített hetijegy tehát megszűnik, s a közlekedési vállalatok január 1-től kezdve semmiféle igazolást nem kérnek a munkásbérletekhez és kedvezményes időszakos jegyekhez. Nagy Ferenc Bolgár kiállítás Budapesten A bolgár Balkancar Egyesülés közlekedési és anyagmozgatási kiállítást rendezett á budapesti Városligetben. A kiállításon a legújabb típusú motoros targoncák, gyári és raktári anyagmozgató berendezések mellett bemutatták az új bolgár motorokat és motorkerékpárokat is. (MTI foto —■ Kácsor László felvétele) Találkozás szovjet gyerekekkel Fáklyás felvonulás, tábortűz Héhalomban Gondosan készülődnek a hé- halmi úttörők a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának megünneplésére. Az előkészületek során a hetedik osztályosok lányőrse szovjet gyerekekkel való találkozón vett részt, s mély barátság szövődött a gyerekek között. Az úttörők hatodikán délután tartják ünnepi csapatösz- szejövetelüket, ahol az iskola igazgatója tart megemlékezést az évforduló alkalmából. Ezután kerül sor a gyerekek kultúrműsorára. Ezen a napon rendezik meg a fiatalok akadályversenyét, majd az ünnepség az úttörők és a kiszesek fáklyás felvonulásával és tábortüzével ér véget. A községi ünnepséget az évforduló napján rendezik, s ebből az alkalomból nyitják meg a pedagógusok által készített, a Szovjetunióról szóló kiállítást Jelentős \ javulás A rétsági járási tanács vb művelődési osztályán kimutatások tükrözik a diákok tanulmányi előmenetelének alakulását Figyelemre méltó, hogy a legutóbbi tanév végén húsz százalékkal kevesebb általános iskolás bukott osztályismétlésre, mint egy esztendővel előbb. A járás művelődési apparátusa a hátrányos helyzetű tanulók eredményeinek javítására alapos tervet dolgozott ki, — s ennek végrehajtásától a többiek eredményeinek javulása is várható. A művelődési osztály kötelezővé tette tanulópárok kijelölését, s hogy a hátrányos helyzetű tanulókat vegyék fel a napközibe. Az új tanév eddigi tapasztalatai szerint Nézsán, Rétságon és Diós- jenőn törekszenek a nevelők a leglelkiismeretesebben újonnan megszabott feladataik teljesítésére. Nőg-rád a naffj idők sodrában XI. A KMP megalakulása és szervezkedése megyénkben A Kommunisták Magyarországi Pártjának szervezett tevékenysége megyénkben is az orosz hadifogságból hazatérő párttagok útján vette kezdetét. Például Murár Lajos balassagyarmati kőműves, később a megyei direktórium elnöke, már hadifogsága idején belépett az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar szekciójába. 1918 szeptember végén hazaérve, nyomban élénk politikai tevékenységbe kezdett, hogy a párt célkitűzései megvalósuljanak. Rajta kívül még jó egynéhány ilyen harcosunk volt és ez súlyos adósságként kötelezi a megye történészeit, magamat is beleértve, hogy politikai szereplésüket tisztázzuk. Az kétségtelen, hogy a KMP megyénkben legelső szervezete, az 1918. december 26-án megalakult, salgótarjáni volt. Erről a legilletékesebb, a Vörös Újság, 1919. január 1-i Pártügyek rovata, a következőket adja elő: „Salgótarján munkássága csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához. 1918. december 26- án három igen fontos értekezlet zajlott le Salgótarjánban, amelyeken Kun és Szaton elvtársak voltak az előadók. Délután 2 órakor a vas- és fémmunkások és a bányászok összbizalmi-testülete ülést tartott, amelyen a többség kimondotta, hogy csatlakoznak a KMP-hez. — Este 6 órakor a vas- és fémmunkások szervezetei taggyűlést tartottak. A taggyűlés többsége kimondotta, hogy csatlakoznak a KMP- hez. A taggyűlés után a két szakma összbizalmi-testülete újra ülést tartott, amelyen megalakították a salgótarjáni kommunista pártszervezetet és a vezetőségét megválasztották.” Így szól tehát a hiteles, rövid tudósítás arról a fontos eseményről, amikor megyénk történetében először jött létre olyan párt szervezete, amely teljes egészében a haladás és a boldogabb jövő célkitűzéseit szolgálta. Ennek a szervezet megalakítói maguk is tudatában voltak. Bizonyítja a Vörös Újság január 4-i számának Pártrovata: 1919. január 1-én, Salgótarjánban 5—6000 résztvevővel népgyűlés volt, amelyen a kommunista párt részéről Rudas László és Szaton Rezső elvtársak szólaltak fel. A résztvevők megakadályozták a szociáldemokrata párt képviselőjének felszólalását, és egyhangúlag határozatot hoztak a kommunista párthoz való csatlakozásról. A gyűlés a kommunista párt és a proletárdiktatúra éltetésével ért véget.” Ez a nagyarányú csatlakozás nemcsak a salgótarjáni, hanem az egész iparmedencei szociáldemokrata-ellenes hangulatra is jellemző, és ezért a szociáldemokrata központi vezetőség minden eszközt megragadott a kommunisták visszaszorítására. Tette ezt annál is inkább, mert ugyanekkor Sátoraljaújhely és Zemplén megye, továbbá Nagyvárad és Bihar megye, valamint Szeged dolgozói is szakítani készültek a szociáldemokrata párttal. Ezek a tények eredményezték, hogy január 3-án, a budapesti munkástanács ülésén, Böhm Vilmos államtitkár vezetésével, durva támadást intéztek a kommunisták ellen, és ennek egyik következménye, hogy január 4-én kezdetét vette a salgótarjáni vérfürdő. A salgótarjáni véres eseményekre most nem kívánok kitérni, néhány figyelemre méltó dolgot azonban megemlítek. 1919. január 3-án, a salgótarjáni bányászok eltávolítják az igazgatóságot és kezükbe veszik a bányák vezetését. Ugyanezen a napon Budapesten, a Ganz Villamossági Gyárban a munkások, a Fegyvergyárban pedig a munkástanács veszi át az üzem vezetését. Január 5-én, Peyer Károly javaslatára a Minisztertanács statáriumot rendel el Salgótarjánban és környékén. Január 7-én a csepeli tölténygyár dolgozói, a gyár vezetőségének eltávolítását követelik —, hogy csak az első hét szocializálásra irányuló törekvéseit említsem. Vérengzés és statárium azonban csak Salgótarjánban volt! — Mi ennek az oka? Az érdeklődés növekedése természetes Ür, Sándor Pál Salsólartátiban Leninről, a gondolkodóról hangzott el Salgótarjánban, a TIT filozófiai szakosztályának emlékülésén dr. Sándor Pál egyetemi tanár, a TIT központi filozófiai választmánya elnökének előadása. A zsúfolt, ünnepi teremben — az emlékülést a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére rendezték — előbb Lenin hangját hallgattuk, a meleg hangot. Ezt, és Gordos János üdvözlő szavait követően, Sándor Pál emelkedett szólásra. Arról beszélt, hogy Lenin személyében megvalósult a filozófus államfő eszméje. Lenin az első forradalmár és államférfi, aki a gyakorlatban filozófiai elveit valósítja meg, akinek ismeretelméleti, logikai, esztétikai stb. munkássága a mozgalom szükségletéből fakad. Egyében kívül, hirdette: legnehezebb munka a tudatformálás, s hogy a kommunizmust csak modern műveltséggel lehet felépíteni. Ez mára is tanulság. A Nógrád munkatársa kérdéseire dr. Sándor Pál az alábbiakban válaszolt. „Miként. ítéli meg a filozófiai kérdések iránt megnövekedett érdeklődést?” — „Hogyan is állunk ezzel a dologgal? Szerintem, az érdeklődés növekedése természetes folyamat. A dialektika, a materializmus mindennapi életünk részévé váltak. Az elvont filozófiai fogalmakról kiderült, s mindinkább kiderül, hogy nem is annyira elvontak, hanem például alapvetően beleépülnek az új gazdasági mechanizmus elméleti konstrukciójába, de irodalompolitikai, esztétikai stb. vitáinkba is. Vagyis megszabják gyakorlati tevékenységünk irányát.”' „Érdeklődés, igény tehát van. Mennyiben tudjuk ezt kielégíteni?” — „A filozófia oktatása, egyében kívül, központi kérdése a pártoktatásnak, ezen belül szakosodási folyamatnak vagyunk tanúi, örvendetes, hogy a filozófia oktatásában nemcsak a párttagok vesznek részt, s az oktatás nem szorítkozik néhány intézményre. A felsőfokú intézmények marxista tanszékein kívül, megemlíteném az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen folyó filozófiai szakképzést a nappali, az esti és a levelező tagozaton. Az egyetemet végzettek például kiegészítő szakként három év alatt szerezhetik meg e szaktárgyból újabb diplomájukét. Ez nagyon figyelemre méltó lehet nemcsak azon értelmiségiek számára, akik így kívánják elméletileg mindinkább megalapozni világnézetüket, de írók, művészek, újságírók, megyei pártbizottságok munkatársai, propagandisták, középiskolai tanárok stb. számára is.” „Végül még egy gyakorlati kérdés, amely a világnézetünk alapjai tantárgy középiskolákba történő bevezetésével kapcsolatos. Mikor vezetik be?” — „Néhány középiskolában már oktatják ezt a tantárgyat, természetesen, egyelőre csali kísérletképpen. Konkrét időpontot nem tudok mondani. A tapasztalatok leszűrését meg kell várnunk, a tantárgy általános bevezetésére ezután kerülhet sor.” ★ A beszélgetésnél jelen volt dr. Mona Gyula is, a filozófiai tudományok kandidátusa, Salgótarjánban a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetem igazgatója. Közlése szerint Nóg- rádban jelenleg mintegy 800- an vesznek részt filozófiaoktatásban, természetesen, különböző szinteken. Egy előzetes hír elsősorban a filozófia szakosító tanfolyamot végzőknek: dr. Sándor Pál A filozófia története című három kötetes mű szerzője, decemberben ismét Salgótarjánba látogat, előadást tart az esti egyetemen. Tóth Elemér Ürügy: a felbú jtók által kezdeményezett fosztogatás. Ok: a szociáldemokrata munkástanácsi és szakszervezeti vezetés teljes csődje, ami egy egészr iparvidék elvesztését jelentette az akkor már erősen jobbratolódó kormánykörök, és az ezekhez tartozó szociáldemokrata funkcionáriusolt számára. — Én legalább is így látom, részben az irodalom, részben a különböző források és visszaemlékezések alapján. A terror azonban nem törte meg a salgótarjáni kommunistákat. Hiába ültek a város nyakán különböző katonai különítmények, a párt szervezése erőteljesen folyt. Február 21-én azt jelentette a dandárparancsnokság, hogy „a munkásság körében a kommunizmus tért hódít. Az Acélgyárban 2000 munkás közül 600 kommunista elvekre hajló, a 4000 bányász közül csak 200 feltétlenül megbízható.” Füleken, február . 23-án „egy magánházban nagymennyiségű kommunista nyomtatványt foglalt le a csoportparancsnokság. Terjesztőik — nyolc agitátor — vidékre utaztak. A füleki csoport parancsnokság ezeknek összefogdosása iránt intézkedett.” — Egy február 27-éről keltezett híradás szerint „Salgótarjánban a kommunistamozgalom az ottani bányákat őrző csapatoknál mind jobban érezhető. A budapesti kommunista központ több agitátort küldött Salgótarjánba.” Ezzel az akcióval függ össze a salgótarjáni dandárparancsnokság parancsa a füleki és a szécsényi csoportparancsnokságokhoz, valamint a salgótarjáni karhatalmi parancsnoksághoz, amelyben elrendelte, hogy az odaérkező „agitátorok, akik kommunista tanokkal a karhatalmi csapatok fegyelmét akarják megbontani, letartóztatandók, és fegyveres őrizet mellett Budapestre, az államrendőrségra kísérendők.” Ebből arra lehet következtetni, hogy a kommunista agitáció és pártszervezés központjai, Salgótarján mellett, Szé- csény és Fülek voltak megyénkben. Ezt igazolja, hogy 1919. február 25-én a salgótarjáni munkásság sztrájkkal tiltakozott a katonaság brutalitása ellen, március 6-án pedig a füleki uradalmi cselédek léptek sztrájkba a régi elnyomást gyakorló földbirtokosokkal szemben. Ugyanekkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a KMP 1919. február 20-tól, március 21-ig tulajdonképpen illegalitásban van, és így folytatja a harcot a polgári forradalom proletárforradaiommá való átnövéséért. Ennek az illegalitásnak tulajdonítható, hogy Balassagyarmaton, a megye székhelyén, csak március 22-én — tehát csak a Tanácsköztársaság kikiáltása után — jött létre KMP-szervezet Ezt a lépést erősen kifogásolta is a Nógrádvármegye március 26-i száma: „Amikor a kommunisták és a szociáldemokraták egyesültek és megalakították a magyar szocialista pártot, akkor akartak a balassagyarmati kommunisták zászlót bontani ... Külön kommunista párt alakítására semmi szükség nincsen, hacsak nem azért, hogy a magyar szocialista párt egységét megbontsa.” — Ez volt a szociáldemokraták látszólag jogos észrevétele. — A kérdés gyökere azonban sokkal mélyebbre nyúlik és felveti az ideológiai és történelmi vita számos pro és kontra érvét. A történész azonban csak azt írhatja meg, ami volt, és bizony még sokat kell kutatnunk, hogy a KMP megyei múltját tisztázzuk. Dr. Belitzky János
