Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-25 / 252. szám
1967 október 25., szerda ween íp \ 3 Munkás öregkor Felül kell vizsgálnunk az öregségről kialakult fogalmainkat. Gondoljunk például a nagymama szó jelentésére. Valamikor a nagymama kendös, sötétruhás, beteges öregasszony volt, aki gyerekei gondozására szorult. Ma már a nagymamák többsége megjelenésében is fiatalos, energikus: nem eltartottja, hanem támasza gyermekeinek, hiszen nyugdíjas éveiben magára vállalja az unokák nevelését. Azért természetesen élnek még közöttünk az előző nagymama-típus képviselői is. Éppen a velük való összehasonlítás ad rá alkalmat, hogy az öregség tartalmát újra fogalmazzuk magunknak. Szociális otthonokban, kórházakban vagy a családban meghúzódva találkozunk még a régi öregekkel, a régi 60—70 évesekkel. A régii jelző nem a korukra, hanem az életformájukra vonatkozik. Ezek az emberek a nyugdíj biztosítéka nélkül öregedtek meg. Az öregség megváltása tulajdonképpen a nyugdíj, a viszonylagos anyagi függetlenség. Nemcsak azért, mert biztosítja az önfenntartást, hanem azért is, mert megőrzi az öntudatot, a méltóságot, tartást ad azzal, hogy ki-ki egy hosszú életben végzett munkával váltja meg a jogot az öregkori anyagi juttatáshoz. Gyakran halljuk, hogy még középkorú emberek áhítozva gondolnak a nyugdíjas évekre. A mostani nyugdíjas öregség nemcsak anyagi szempontból különbözik a másiktól. Tapasztalhatjuk, hogy az emberek nem szakadnak el munkájuktól egyik napról a másikra, s higgyük el nekik, hogy nemcsak az 500 forintért járnak vissza dolgozni régi munkahelyükre. Mindazok a tapasztalatok, amelyeket 30—40 évi munkájuk alatt szereztek, nem múlnak el azzal, hogy nyugdíjba mentek. A fiataloknak — még akkor is, ha ezt' sokan nem akarják elismerni — szükségük van az öregek tapasztalataira. Az öregkor értéke emelkedik attól is, hogy a betegségek korai felfedezésével, gyógyításával nemcsak a halál érkezhet később, hanem a magatehetetlenség, a teljes elfáradás is. Meg kell szoknunk egy új jelzős kifejezést: a munkás öregkor fogalmát. És meg kell tanulnunk a sokszor csak meghirdetett tiszteletet belülről igazán érezni ez iránt az újfajta öregkor iránt. Fenákel Judit Az önállóság jegyében Felkészülve várják az új mechanizmust — Jó az önállóság, de szük50 éve» a sxovjethatalom A Forradalom és hazánk séges tíz év, hogy kikovacso- lódjék az egymást minden tekintetben ismerő és segítő kollektíva, mindenki megtalálja a helyét, s a legtöbbet adja tudásából. Aztán: ki kell nevelni a korszerű üzemvezetést értő vezető garnitúrát is. Ehhez azonban idő kell — sorolja a fél évvel ezelőtt önállóvá előléptetett ÉVM Üveg. ipari Országos Vállalat Üvegipari Szerszám- és Készülék Gyárának főmérnöke, Pádár Sándor. Gy érmék beteg aég es sajátosság Tevékenységüket részben ismerik az ország különböző tájain. Egyik-másik üveggyárból érkezik már elismerő levél is. Kellemesen emlékeznek rájuk a Miskolci Üveggyárban, ahol hűtősort szereltek. Orosházán is szíves szóval illetik őket. Karcagon a vasszerkezeti szerelési munkákat végezték kifogástalanul. — Sokszor meg kellett látogatni a munkahelyeket, de nem volt hiábavaló a fáradság — mondja a főmérnök, majd így folytatja: Az igazgatóval felkerestük az ország üveggyárainak nyolcvan százalékát és tárgyalásokat folytattunk. Arra a meggyőződésre jutottunk: lehet velük dolgozni, előnyös megállapodásokat kötni, de csak egy feltétellel : ha kifogástalan minőségű munkát adunk. Másként nem megy... A minőség nem a legerősebb oldala a gyárnak. Mióta minden műszakban van mű1- vezető, aki felelős a folyamatos munkáért, a technológiai fegyelem betartásáért, s az átvett munkát a MEO minősíti, van némi javulás. Kedvezően hatott az is, hogy egy utazó művezetőt bíztak meg a külső munkák ellenőrzésével. Ennek ellenére a partnerek egyike-másika még háborog: nem veszem át a berendezést, mert nem megfelelő. De mi lesz akkor, ha megunják a perlekedést és más gyárat keresnek, ahol kívánságaikat maradéktalanul teljesítik? — Erre nem kerülhet sor — mondja Pádár Sándor. Nem lesz könnyű legyőzni ezt a gyermekbetegséget. Ha élni akarnak, akkor ezt meg kell tenni. Az új mechanizmusban még inkább előtérbe kerül, az hogy az üvegáru divatcikk, az igények gyorsan változnak. Ezt bizonyítják a kül- és belföldről érkező megrendelések. Nem marad más hátra, mint rugalmasan igazodni az igényekhez. Az üzem sajátosságából fakad, hogy egyedi darabokat is gyárt, amelyekhez sablont, vagy más, termelést gyorsító kisebb-nagyobb készüléket nem nagyon lehet használni. Az egyedi gyártmányok technológiai előkészítése körülményesebb, sok utánjárással történik a különböző apró anyagok beszerzése, a munkás sem tudja úgy begyakorolni magát, mint a szériamunkán. Nehezebb, de ugyanakkor változatosabb is a termelő tevékenység. Ilyen körülmények között is jól megbirkóztak a feladatokkal. Augusztus 31-ig évi tervük időarányos részét hét százalékkal szárnyalták túl, az előírt költségszintből egy-két százalékot takarítottak meg. Ha nem jön közbe váratlan akadály, akkor az eddig elért 150 ezer forint megtakarítás, — amit nyereségként tartanak számon, — nemcsak megmarad, hanem szaporodik is. Körlevél és kapacitás Az a tudat, hogy jövőre már maguknak kell eltartani önmagukat, sokirányú cselekvésre ösztönözte a gyár vezetőit. Gazdasági számításokat végeztek, amelyből kiderült: kapacitásuk 70 százalékát kötik le a különböző üveggyári munkák, a többire bérmunkát kell vállalniuk. A vitában szó esett arról is: ha alvállalkozói minőségben tevékenykednek, az is kifizetődő. Ajánlásokat küldtek tehát különböző gyáraknak. Tudatták, mit vállalnak, milyen összegben és milyen határidőre. Az elsők között válaszolt a Salgótarjáni öblös- üveggyár. Finorncsiszoldájá- nak bővítéséhez kért szalagot, polírozót és egyéb kisgépeket, majdnem hárommillió forint értékben. A sajószentpéteriek négy hűtőszalag legyártását kérik. A szükséges anyagok beszerzése és a rajzok elkészítése folyamatban van. A többiek még nem nyilatkoztak. Ha a megadott határidőre nem jelentik be igényüket, akkor más gyárakkal tárgyalnak a szabad kapacitás lekötése céljából. — Az üveggyárakat minden tekintetben előnyben részesítjük, mert az országos vállalat azért hozott létre bennünket, hogy kielégítsük igényeiket — mondja a főmérnök. — Ettől függetlenül a késlekedő testvérvállalatok vezetői is megérthetik: a gyár vezetői és dolgozói nem tehetik ki magukat mégegyszer annak, ami az év elején történt: munka hiányában szabadságolni kellett a dolgozókat. Ez jövőre nem ismétlődhet meg. Már most van munka az első félévre — nyugtat meg a főmérnök. — Olyanok, amilyenekkel a szakmunkásgárda képes megbirkózni. Ötletesen, széles látókörrel Pádár Sándor határozottan állítja: szakmunkásaik a jelenleginél nagyobb és bonyolultabb feladatokat Í6 el tudnak végezni. A lakatosok például ötletes készüléket készítettek műszaki segítség nélkül, amely fémjelzi: ötletekben nincs hiány, s a legjob- baknál széles látókör tapasztalható. Ami miatt többen berzenkednek: sokat kell külső szerelésre járni. — Termelésünk jellege megkívánja, hogy az általunk készített gyártmányok egy részét mi szereljük, járassuk be. Ez munkahelyenként hosz- szabb-kevesebb időt vesz igénybe. Ezen változtatni nem tudunk. így hát, aki nálunk akar dolgozni, annak ezzel is kell számolnia — indokol a főmérnök. Még megtudom, hogy a szakmai utánpótlás biztosítását szolgálja a 40 főt számláló iparitanuló-gárda. Végül a következőket jegyzem fel: bizakodva, felkészülten várják az új gazdasági mechanizmus nyitányának esztendejét. „Ki a kicsit nem becsüli,- az a nagyot nem érdemli” — tartja á közmondás. A fillérekből lesznek a forintok, s így tovább — a milliókig. Érdekes azonban, hogy sokan nem tudnak számolni, csak százezrekben vagy milliókban. S megfigyelhető a kettős szemlélet is: ha a pénztáros nem. ad vissza tíz fillért, kivágják a magas cét: ám ha a vállalatnál pár ezer forinttal többe kerül valami — hanyagság miatt — az nem számít. Vajon sokáig fájt-e a feje egy tsz-vezetőnek, hogy létrehozta a beruházást, s két-három év múlva kiderült, hogy elavult, nem elég hatékony, s nem is a legkedvezőbb helyre telepítették. Fizette az állam. Ügy tűnt, mintha aranybányákkal rendelkeznénk a veszteségek, az elgurult százezrek, milliók pótlására. A változás azonban bekövetkezett — helyesebben az átmenetnél tartunk. Sokan riadtan kapkodják a fejüket, mit hoz a jövő? Hogyan is lesz az az önállóság, miként alakul a felelősség? Elkezdtek számolni gz emberek. Kezdik megbecsülni a forintot, s mielőtt aláírnák a számlát, többször is átolvassák. Akadnak azonban még spekulatív szellemek is. Jó néhány termelőszövetkezetben például pénzért adták el a sörárpát. Visszaemlékezések és tanulmányok, történelmi és szépirodalmi művek gazdag tárháza áll rendelkezésünkre, hogy megmutassa: milyen hatást váltott ki és milyen következményekkel járt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világszerte és hazánkban. E most következő néhány gondolat, korabeli sajtócikkekből vett szemelvények a magyar nép hangulatát tükrözik a forradalmat közvetlenül követő novemberi napokban. A háborútól, éhségtől, haláltól, gyásztól elcsigázott nép megértette: az oroszok útja a béke, a kenyér, az igazság útja! Elismeri ezt még a hadifogoly leveleket cenzúrázó cs. és kir. bizottság 1917. november 17-i jelentése is: „Az egyre súlyosbodó viszonyok nyomósa alatt a szociális mozgalmak iránti szimpátia is mindinkább erősebb. Nem külpolitikai áramlatok hatása, sem a nemzetközi szocialista áramlatok irányítják, hanem teljesen bent az ország határai között született okok teremtik és erősítik: ... a béke és a megélhetés problémája.” A pétervári események híre a magyar sajtóban november 9-től látott napvilágot. Idézzünk fel néhányat az elsárgult lapok cikkeiből: „Pétervárott kitört a forradalom. A bolsevikek elfoglaltak fontos állami épületeket .., Rendzavarásról eddig nem érkezett hír, kivéve néhány apacs garázdálkodását.” (Az . Est) „A csodák korszakát éljük, s ebben a meglepetések országa Oroszország. Évszázadok tunya elnyomatásában lassan erjedt a nagy orosz néptömegben minden modem eszme ... A béke kormánya győzött. Az antant búsulhat rajta.” (Pesti Hírlap november 14.) „A munkások és parasztok kormánya történelmet csinál és a fejezeteknek, amelyeket ragyogó tettekkel tesz örökre dicsőkké, sorsdöntőbb hatásuk lehet Európa életére, mint amilyennek a nagy francia Ezek a rossz kereskedők arra számítanak, hogy majd kapnak állami takarmánygabonát — az eddigi szokás szerint. Ebben viszont tévedtek. Nincs mód és lehetőség ilyesmire — különösen nekik. S egyébként is, a sörárpáért kaphattak volna takarmány- gabonát, amivel megoldhatták volna a hizlalási programot. Ezek szerint azonban majd pénzért vehetik meg a szemes takarmányt, drágábban — de jó lesz, ha kapnak valahol. Lám, a forintok még mindig gurulnak. A gazdasági mechanizmus reformjának célja erőforrásaink jobb kihasználása, a fejlődés ütemének, aZ életkörülmények javításának gyorsítása. A mezőgazdaságban a legalapvetőbb erőforrás a föld. Hogyan használja ki jobban a földet az az agronómus, aki már harmadszor vet kalászost kalászos után. Az egyik nagy termelőszövetkezetünkben harmadik éve fordul elő, hogy búza után megy a búza. Szakmai körökben nem véletlenül hadakoznak eme rossz módszer ellen, hiszen legalább 2— 3 mázsás termésveszteséggel jár. S, ha csupán 100 hold átlagában vizsgáljuk a kiesést, mintegy 50 ezer forint veszteség éri a közös gazdaságot. Ez a szakmai hozzá nem értés, vagy a felületes üzemszervezés következménye. forradalom volt... Emlékezzünk Leninre, akit üldöztek, aki eltűnt, akit halálra kerestek ... aki hónapok alatt évek munkáját végezte el...” (Dél- Magyarország november 11.) A Magyarországi Szociáldemokrata Párt november 11-i kiáltványában kijelentette: „Az orosz proletárság a forradalmi bátorságnak, áldozatkészségnek és eszmé. iségnek ez a legmagasztosabb történelmi képviselője, hatalma ormára feljutva: a kölcsönös mészárlás abbahagyására és a béke munkáihoz való visszatérésre szólítja fel az egész világot” — írja a kiáltvány. S hol állt, mit tett az ország népe? Hallatta szavát a béke érdekében — de ezen túl, túl a nagyobb darab kenyér, a demokratikus jogok követelésén is — az orosz példa követését fogalmazta meg gyűléseken, tüntetéseken. Hiába próbálták a jobboldali szociáldemokraták csendesítő szóval mérsékletre inteni: „Nem romboló tüntetésre, hanem nagy békeeszméink mellett való nyilvános hitvallásra akarjuk elhívni a dolgozó és a háború igáját viselő Budapestet” — szólt a november 25-i városligeti Iparcsarnokban tartandó gyűlés felhívása. S a Népszava a gyűlés után így számol be: „A rendőrség és a belügyminiszter... nem tudták megakadályozni, hogy a főváros és a környék munkás- seregei ne olvadjanak egyetlen hatalmas tömegbe, amely elárasztotta a körutakat. és az Andrássy utat... A menetben százezernél több munkás vett részt... A házak ablaksorait és a járdákat a nézők nagy tömegei lepték el és fehér meg vörös kendők lobogtatásával köszöntötték a béke harcosait ...” És ezen a napon, ezen a gyűlésen hangzott el a tömegből: „Általános sztrájkot!” „A magyar proletárság tanuljon az orosztól!”. A gyűlés szónoka, Bokányi Dezső javasolta: „Meg kell alakítani mindenütt a kézi- és fejmunkások tanácsát ebben az országban ...” Egy közismert szólásmondás azt tartja: „Hiába húzzák az asztalra valakinek a fejét, ha mindenáron az asztal alá akarja dugni”. Valahogy így jártak a patvarci termelőszövetkezetben is. A szamócaszüret idején figyelmeztették őket a szakemberek: kezdjék a munkát, mert túl érett lesz a gyümölcs, s a gyengébb minőségért kevesebbet kapnak. A tanácsot elengedték a fülük mellett, a pénzügyi tervet viszont szamócából nem teljesítették. Ilyen — saját maguk okozta — kellemetlenség azonban nemcsak a pat- varciakkal fordul elő. Azokban a közös gazdaságokban, ahol a vezetők elhanyagolják a kellő irányítást és ellenőrzést, napirenden szerepel az erőforrások rossz kihasználása. Jó néhány esetben azonban nem a vezetőkön múlik a forint „elgurulása”. A hollókői termelőszövetkezet az idén Gyöngyösre, a Budapesti Konzervgyár átvevő telepére málnát szállított a MÉK közreműködésével. Illetve a MÉK csupán a közreműködési díjat — 36 ezer forintot — vette fel a közös gazdaságtól. Egyébként a gazdaság magára maradt az üzleti akció lebonyolításában. A termelőszövetkezet vezetői levonták a tanulságot — mivel méltánytalannak tartják a MÉK eljárását — jövőre közvetlen szerződést kötnek a Nemcsak a főváros nép® mozdult meg. Tüntetések, gyűlések voltak Kisterenyén. Nagykanizsán, Győrött, . Miskolcon, tüntettek a vasutasok, a Diósgyőri Vasgyár vezetősége karhatalmat kért a munkások felvonulásának megakadályozására. A Galilei Kör békelevelezőlapokat küldött az országgyűlési képviselőknek, ezzel a felhívással: „A háború után nem kérdik öntől, hogy volt-e a fronton, de megkérdik öntől, hogy mit tett a békéért? Mit felel majd erre?” S idézzünk a levelezőlap szövegéből: „Állandó békét akarunk... Akarjuk a népek békeszövetségét, mely az államok között felmerülő minden konfliktust hatályos nemzetközi jogi szervezet hatáskörébe utal. A békeszövetséghez tartozó államok kötelesek megvalósítani a férfiak és nők egyenjogúságán alapuló demokráciát, a teljes parlamentarizmust és a külügyek demokratikus ellenőrzését.” Termékeny talajra talált a háború alatt a békéért harcoló Forradalmi Szocialistáknak 1917 decemberében a magyar katonákhoz intézett röplapja is: „Testvéreink, eszméljetek! Az orosz katonák már rájöttek arra, hogy a föld, amelyet meg kell hódítaniok, a saját országukban van, hogy az ellenség, amellyel ha kell fegyverrel is szembeszállnak — » földesgrófok és iparbárók élős- di csapata, amely a különböző nemzetiségű Földtelen Jánosokat és Nincstelen Pétereket egymásra uszítja, nehogy az igazi ellenséget felismerve, ellenük forduljanak.” S még egy dokumentum, minden kommentár nélkül — egy katonának 1917 novemberében a bukovinai orosz fronton írt leveléből: „Még mámorosak voltunk a hirtelen ránk robbanó orosz változások bombaszerű hírétől... Mikor ma délelőtt ránkszakadt az újabb meglepetésszerű hír: Balra tőlünk a pécsi hatosok, meg amodább a honvédek már barátkoznak az oroszokkal. Havas Zsuzsa konzervgyárral. Erre viszont csak az új gazdasági mechanizmus nyújt lehetőséget, amikor a termelőszövetkezetek maguk is végeznek piackutatást, tárgyalnak szállítóikkal és építik ki kapcsolataikat megrendelőikkel. A jövő meggondolásokra készteti a termelőszövetkezetek, a mezőgazdasági üzemek vezetőit. Az új gazdaságirányítás célkitűzése — amely a legteljesebb összhangban áll pártunk elképzeléseivel — a rendszerezettebb, tartalmasabb, ökonomikusabb gazdálkodást követeli, s az anyagi eszközök jobb megbecsülését. Az egyszeri bankpénztárosnak az állásába került, mert elszámolta magát ötven pengővel. A példa szélsőséges, de bizonyítja, hogy a banktőkésnek ötven pengő is számított. Akkor nálunk, a szocializmust építő országban, ahol a dolgozó emberek jobb megélhetése a cél, hogyne, számítanának a forintok — az ezrek, tíz- és százezrek. „Aki a kicsit nem becsüli. ..”. Minden közmondás tartalmaz igazságot. Ez is. Hiszen ahol félredobják a drága pénzen vett fejőgépeket, a még felújítható alkatrészeket — lehetne sorolni! — útját állják a nagy hozamot hozó korszerű tehenészetnek, a kisebb költséggel járó gépi munkának. Kicsi, de mégis jelentős dolgok. Ezeknek az elhanyagolása vezet a később! nagyvonalúságra. Márpedig e forintok így kezdenek gurulni, csendben, észrevétlenül. Pádár András Venesz Károly ^(otjijaii (jtrad a (onnt?
