Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-24 / 251. szám

2 jr NOOR At) 1967. október 24., kedd Újabb támadás Ha'phong ellen Jelentések a Kö&el-Keletröl ■Vasszer és Eskol beszéde Az ENSZ születésnapja Amerikai repülőgépek va­sárnap négynapos szünet után újból támadták Haiphongot. A gépek először a Nui Dong nevű katonai kikötőre szórták bombáikat, majd Haiphong sűrűn lakott negyedei ellen intéztek támadást. A katonai kikötő eddig a Washington­ban összállított „tilalmi lis­tán” szerepelt. . A támadás során az ame­rikaiak két repülőgépet veszí­tettek. A két német állam viszonyáról Otto Winzer, az NDK kül­ügyminisztere vasárnap este rádióbeszédében hangoztatta, hogy a két német állam közöt­ti kapcsolatok normalizálása az előfeltétele sok más olyan aktuális probléma rendezésé­nek, amelyekről Stoph minisz­terelnök Kiesinger kancellár­hoz intézett levelében szó esik. Az olyan kérdések, mint az NDK és az NSZK kapcsolatai­nak normalizálása, a fennálló európai határok Bonn részéről történő elismerése, az atom­fegyver-igényről való lemon­dás, a leszerelés, nem csupán a két német államot érintik, hanem általános európai kér­dések. Utalt arra, hogy a bon­ni kormányzatot nyugtalanítja az NDK egyre növekvő nem­zetközi tekintélye. KAIRO Az egyiptomi miniszterta­nács vasárnap este Nasszer el­nökletével háromórás ülést tartott. A tanács tanulmányozta Ri­ad külügyminiszter New York-i kapcsolatfelvételeinek eredmé­nyeit, másrészt a tárgyalások kimenetelét, amelyeket sir Ha­rold Beeley, a brit kormány különmegbízott ja Kairóban folytatott. A minisztertanács ezt köve­tően a katonai helyzetet tekin­tette át. Meghallgatta Ali Szab­idnak, a csatornaövezet-ügyei miniszterének beszámolóját. A beszámolóban az EAK alelnö- ke közölte, hogy Izmailiát százezer polgári személy hagy­ta el, Szuez városát pedig 110 000. A helyszínen csak azok maradtak, akiknek jelenléte Szükséges. A minisztertanács­ra meghívták Mohamed Favzi tábornokot, az EAK fegyveres erőinek főparancsnokát is, Mitől függ A Fehér Ház hétfőn beje­lentette, hogy Humphrey amerikai alelnök látogatást tesz Djakartában. Azután, hogy részt vesz majd október 31-én Thieu dél-vietnami el­nök beiktatásán. Az indoné­ziai utazás során Humphrey tárgyalásokat folytat a dja- kartai katonai rezsim vezetői­vel a két ország kapcsolatai­telex PRÄGA Hétfőn délelőtt különrepü- lőgépen Párizsba utazott Jozef Lenárt csehszlovák miniszter- elnök. Látogatása és tárgya­lásai Franciaország vezetőivel, az utolsó 25 évben a két or­szág kapcsolatainak legjelen­tősebb eseménye. Jozef Lenárt négy napig tar­tózkodik Franciaországban. Többször találkozik Pompidou miniszterelnökkel és csütör­tökön fogadja őt De Gaulle elnök is. A látogatás utolsó napján csehszlovák—francia hosszú­lejáratú kulturális megállapo­dást írnak alá. ANDORRA De Gaulle tábornok egész éjszakán át tartó, kombinált vasúti és autózás után, hétfőn reggel kíséretével együtt meg­érkezett a Pireneusokban fekvő csöppnyi Andorra fejedelem­ségbe, ahol „társhercegi” mi­nőségben hat órát tölt. Andor­ra elvileg spanyol—francia dominium. Egyik társhercege a mindenkori francia államfő, a másik spanyol egyházi szemé­lyiség. LONDON Kurt Georg Kiesinger nyu­gatnémet kancellár hétfőn a kora délutáni órákban három­napos hivatalos látogatásra Londonba érkezett és nyom­ban megkezdte tárgyalásait Wilson miniszterelnökkel. A tárgyalások középpontjába Anglia közös piaci belépése áll, de előreláthatólag szó esik majd az általános európai helyzetről, a német kérdésről és az atomsorompó-egyez- ményről is. S ráíró és a tv mai műsora KOSSUTH RADIO: 8.22: Robert Casadesus Ravel-műveket zongorázik. — 8.50: Hol történt? — 9.00: Harsan a kürtszó!.—i 10.15: Az egri remete hajlékában. — 10.30: Schubert: TV. szim­fónia. — 11.35: A Montenegro zenekar ntSsorából. — 12.15: Operarészletek. — 13.00: A budapesti színházak műsora. — 13.03: Tánczene. — 13.45: Gyöngykagyló. — 14.00: Szovjet né­pek dalai. — 14.18: Orroska. — 15.15: Dózsa György. — 15.45: Trombita és szaxofonszólók. — 16.04: Rádióiskola. — 16.57: Hallgatóink figyelmébe! — 17.10: Levél az ENSZ-ből. — 17.20: Kálmán Imre operettjeiből. Születésének 85. évfordulóján. — 18.00 Pozitív minta. — 18.29: Könnyűzenei híradó. — 19.24: Hallgatóink figyelmébe 19.25: A Szabó család. — 19.55: Hang­verseny az ENSZ napjára. — kb.: 22.20: Joe bácsi. — 22.50: Meditációk. — 23.00: Könnyűzene. — 0.10: A XX. század kó­rusirodalmából. PETŐFI RADIO: 10.00: Daljátékokból. — 10.47; En min­denkire mindig csak felnézek. — 12.00: Nótaszóból — szállóige. — 12.48: Házunk tája. — 13.08: Kamarazene. — 13.47: Vízállás­jelentés. _ 14.00: Kettőtől—hatig... A Petőfi Rádió zenés délutánja. — 18.10: Operaötösök. — 18.30: A Biológus Napok programjából. — 18.55: Muzsikáló könyvek. — 19.43: A jazz kedvelőinek. 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.25: Magyar nóták. — 21.01: Csókold homlokon a Múzsát... — 22.01: Új lemezeinkből. — 23.00: Hírek, Időjárás, Sport. A TELEVÍZIÓ MÚSORA: 8.05—10.15: Iskola-tévé. — 13.35— 15.45: Iskola-tévé. 17.58: Műsorismertetés. _ 18.00: Hírek. —> 18.05: Labradori útinapló. — 18.30: Vizek, halak, emberek. Horgászfélóra. — 19.00: A világ térképe előtt. _ 19.10: Új k önyvek. — 19.15: ötven éve történt. A válság megérett.. • 19.25: Esti mese. — 19.35: TV-Hiradó. — 20.00: Budapesti Ze­nei hetek, 1967. Közvetítés a Zeneművészeti Főiskola nagyter­méből. — 21.45: Kék fény. — 22.25: TV-Híradó, 2. kiadás. A BESZTERCEBÁNYÁI TV MŰSORA: 17.00: Ifjúsági adás. I .55: VSZ Kosice—Slovan Bratislava Jégkorong-mérkőzés. A szünetben: TV-Híradó. 20.10: Franciaország fia!. Dokumen- . tumfilm francia antifasiszták szlovákiai harcairól. hogy részletesen beszámol­jon az Eilat izraeli romboló el­süllyesztéséről. Nasszer elnök a tengeri csa­tában részt vett tiszteket és tengerészeket kitüntette. * Az Arab Szocialista Unió főtitkárságának meghívására vasárnap Kairóba érkezett a Német Szocialista Egységpárt küldöttsége. A delegációt Her­mann Matern, az NSZEP Po­litikai Bizottságának tagja, a Népi Kamara elnökhelyettese vezeti. JERUZSÁLEM Levi Eskol izraeli miniszter­elnök vasárnap beszédet mon­dott az Izrael állam fennállá­sának 20. évfordulója alkalmá­ból, foglalkozott a szombati tengeri csatával is. Az alkal­mat a miniszterelnök felhasz­nálta arra, hogy újra kijelent­se: Izrael nem fog visszatérni a hatnapos háborút megelőző helyzethez, az akkori határok­hoz. a segély? ról, különösen az Indonéziá­nak nyújtandó amerikai se­gélyről. Ez lesz az első eset, hogy magas rangú amerikai személyiség utazik az indonéz fővárosba. Politikai megfigye­lők rámutatnak, hogy ameri­kai részről igyekeznek Indo­néziát bevonni az USA dél­kelet-ázsiai stratégiai tervei­nek rendszerébe. Cedenbal cikke a Pravdában MOSZKVA (TASZSZ) A hétfői Pravda cikket kö­zöl Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, miniszterelnök tollá­ból. A cikk a szocialista kö­zösség országainak együttmű­ködésével foglalkozik. Huszonkét esztendeje, hogy — 1945. október 24-én — életbe lépett az Egyesült Nem­zetek Szervezetének alapok­mánya, hogy létrejöttek azok az elvek, amelyek a második világháború yérzivatara után az emberiség legjobb remé- nyeit megtestesítve az új vi­lágszervezet alkotmányában öl­töttek testet. Azóta október 24-ét szerte a világon az „ENSZ napja”-ként ünnepük meg. Amikor 1945 koratavaszán Jaltában a fasizmus feletti győztes nagyhatalmak vezetői elvi döntést hoztak az ENSZ létrehozásáról, a világszervezet feladatát így jelölték meg: „A szervezet feladata elsősorban az új támadó háború, megaka­dályozása. Ezt a szerepet pe­dig úgy tölti be, hogy bizto­sítja a háború politikai, gaz­dasági és társadalmi okainak felszámolásában valamennyi békeszerető nép állandó és szoros együttműködését”. Elég elolvasni ezeket a soro­kat ahhoz, hogy az ENSZ hu­szonkét esztendős tevékenysé­gének mérlegét meg lehessen vonni. A világszervezet mun­káját abban az értelemben eredményesnek lehet mondani, hogy az imperializmus soroza­tos és „életveszélyes” provoká­ciói ellenére a harmadik vi­lágháború szörnyű veszélyét mindeddig sikerült elkerülni. Ez nem kis mértékben annak tulajdonítható, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezetében az alapokmány kezdettől fog­va olyan jogokat biztosított a Szovjetuniónak, mint a Biz­tonsági Tanács állandó tagjá­nak, amelyek lehetővé tették a legsúlyosabb provokációk eredményes visszaverését. Tagadhatatlan az is, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zete — ha bizonyos késéssel és torzításokkal is — együtt ala­kult és fejlődött a világ poli­tikai valóságával, s a tényle­ges nemzetközi erőviszonyok­kal. Ez kifejezésre jutott a szo- ciaüsta országok világszerveze­ten belüli súlyának növekedé­sében, a függetlenné vált haj­dani gyarmati országok ENSZ- tevékenységének fejlődésében. Ezek a tényezők eredményez­ték, hogy az ENSZ nem ju­tott a hajdani Népszövetség sorsára. Életképesnek bizo- _nyult, fontos világpolitikai fó­rummá vált és pozitív szerepet tölt be a nemzetközi kapcsola­tok egész rendszerében. A jaltai célkitűzések és a tényleges helyzet összevetése ugyanakkor alkalmat ad a vi­lágszervezet problémáinak és hiányosságainak feltárására is. A világszervezet fejlődésé­nek egy korábbi időpontjában szomorú szerepet töltött be a koreai népi hatalom ellen in­tézett agresszió során: lehető­vé tette, hogy az ENSZ zász­laját egy neokolonialista hó­dító hadjárat fedezésére hasz­nálják fel. A világszervezeten belül is megváltozott nemzet­közi erőviszonyok egy ilyen manőver végrehajtását lehetet­lenné teszik. Az azonban kétségtelen, hogy az ENSZ továbbra sem képes hatásosan gátat vetni a vezető Imperialista nagyhata­lom, az Egyesült Államok ag­resszív akcióinak! A vietnami háború formailag nem tarto­zik és nem is tartozhat az ENSZ hatáskörébe — hiszen egy országon belül folyó sza­badságharcról van szó az el­nyomás erői ellen. Ez a hábo­rú mégis ránehezedik a világ­szervezet egész munkájára. Szinte kiáltó módon hívja fel a figyelmet arra, hogy' az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben még sok kemény politikai harcra van szükség, míg a Jaltában meghatározott alap­elvek maradéktalan teljesíté­séről lehet beszélni. E politikai harcok előteré­ben az elkövetkező években félreérthetetlen módon a le­szerelés kérdése áll. Az utób­bi két évben részben az ENSZ- ben, részben azon kívül érté­kes részlet-eredmények szület­tek — mint az atomcsend- egyezmény, vagy a világűr békés felhasználásáról szóló ENSZ-határozat. A világszer­vezet legközelebbi feladata kétségtelenül az, hogy hozzá* járuljon az atomfegyverek to­vábbterjedését lehetetlenné tevő nemzetközi megegyezés, az úgynevezett atomsorompó- szerződés létrehozásához. E politikai harc megvívása érdekében kemény szervezeti küzdelmeket is kell vívni. A* utóbbi évek tanúsága szerint két szervezeti probléma áll e küzdelem gócpontjában. A* egyik: a Biztonsági Tanács szerepköre. A másik: az ENSZ egyetemességének megvalósí­tása. Ami a Biztonsági Ta­nácsot illeti, továbbra is alapvető fontosságú a nagyha­talmak vétójoga elleni min­denféle támadás visszaverése. A Biztonsági Tanács jogköré­nek és alapokmányában le­rögzített szerepének megszilár­dítása voltaképpen elválaszt­hatatlan az egyetemesség problémájától. Függetlenül a Kínai Népköztársaság jelenle­gi politikájának elvi megíté­lésétől — az ENSZ életképes­ségének és hatásosságának egyik legdöntőbb akadálya, hogy természetellenes módon továbbra is Csang Kaj-sek képviselője bitorolja Kína jo­gait a világszervezetben. Ha­sonlóképpen súlyos és az eu­rópai biztonság létrehozását akadályozó tényező, hogy nem tagja a világszervezetnek a két német állam — mégpedig azért, mert a vezető tőkés or­szágok vonakodnak az NDK politikai valóságának és álla­mi jogainak elismerésétől. Látnivaló, hogy huszonkét esztendővel születése után aa ENSZ-nek még mindig meg kell küzdenie számos, tevé­kenységét károsan befolyásold politikai és szervezeti problé­mával. Mindez azonban nem feledtetheti el, hogy a történe­lemben első ízben működik olyan tényleges világszervezet, amelyben elvi, politikai harc­ban csaphatnak össze a világ- politika pozitív és negatív erői — s amelynek léte re­ményt és lehetőséget nyújt aa emberiség életbevágó problé­máinak békés megoldására. Gömöri Endre Nyikolai Amoszov: és gondolat FORDÍTOTTA: RADO GYÖRGY Szív 41. Emlékszem, Szasa egy este a dolgozószobámban szőtte áb­rándjait. Pontos szavait elfe­lejtettem, de emlékszem az ér­telmükre : — Megalkotják az elektro­mos agyat. Óriás-agy lesz. Ma­tematikusok, mérnökök ebben nem kételkednek. Feltétlenül meglesz. Gép, amely képes fel­fogni és tanulni. Sokkal gyor­sabban, mint az ember. Elké­szítik és rákapcsolják, mond­juk, egy tudósra. A gép felfog­ja a tudós gondolkodásmódját, és saját emlékezetében meg­rögzíti annak minden ismere­tét, jellemalkatát, érzéseit. Má­sodik énjévé lesz. A tudós meg­hal, de az agy tovább él és al­kot. — Előadásokat tart, zenét hallgat és megszidja munka­társait a hanyagságukért. — Ne nevessen. Ha a gép kimerül, hiszen a gépek is öregszenek, akkor egy másik ember „agyát” ültetik át bele. íme az örökös öröklődés. Ekkor azonban Szasa önma­gával kezd vitázni: — Nem, sajnos ez sokkal ne­hezebb feladat lesz. Egy szer­vezetet lemásolni nem lehet. Lehetetlen elkészíteni az én agyam modelljét, annak min­den sejtjével és kapcsolatával. Csak egy másik agyat lehet al­kotni, egy okosabbat. Ez sok mindent átvesz tőlem, mint egy fiú az apjától vagy egy tanuló a nevelőjétől. Fejlődni, tökélete­sedni fog. És — eltávolodik. Nekem pedig majd meg kell halnom. Valamit azonban még­is megőriz belőlem. Talán na­gyon is sokat. S ez kellemes tudat. — A megvénült atya kiszen­ved zseniális fiának karjában. Ábrándosán mosolygott, sze­me csillogott. Marija Vasziljevnával a mű­tőhelyiség sarkában ülünk. Mindketten gondolatainkba merülünk, de ugyanarra gon­dolunk. öreá. — Mondd, Masa, te bízol? Komoly, mély pillantás. — Igen, bízom. Meg kell csinálnunk. — Ki törődik azzal, hogy ne­künk mit kell! — Nem bírom elképzelni, hogy Szasa meghaljon. — Ej, hagyjuk az üres be­szédet. Érezni érzünk, de ten­ni alig tudunk valamit. — No, hogy állunk ott? Nem rosszabb? Gyima: — A vérnyomás egyelőre nem csökken tovább. Az érve­rés száztíz. Analíziseink még nincsenek. — Küldjétek értük, sürges­sétek meg. — Kár küldeni, úgyis siet­nek. Valja maga készíti el min­det Valja a vezető. Jóbarátaim egyike. A klinikán sokan va­gyunk, de vannak kartársak és vannak barátok. Nem járunk össze és nem szoktunk beszél­getni, mégis érzem, hogy a ba­rátaim. Marija Vasziljevna. Szánal­mas a külseje. Pedig festi a haját. Észrevétlenül öregszik. Valamikor mint egészen fiatal lány lépett be hozzánk. Nincs mit csodálkoznom: húsz év telt el azóta. Húsz év. — Végigjártam a betegeket. Holnap talán elhagyhatjuk a motoros műtétet? Én, legalább­is, halálosan kifáradtam. — Elhagyhatjuk. Folytatja: — Mindenki izgatott. Min­den sarokban sugdolóznak. Raisza Szergejevna a szó szo­ros értelmében nekem támadt. Kiabált: „Már meghalt, csak titkolják!” Ma reggel tapinta­tosabban kellett volna szólnia hozzá. Nem rossz asszony. — Vigye el az ördög. így is túl tapintatos voltam. Buta li­ba az. Valóban nem tehettem más­ként. Hiszen Szasa most itt mindjárt meghalhat és ször­nyen levert vagyok. De ami történt, nem bántam meg. Há­rom hónap múlva a kórterem­ben halt volna meg. És látnám a szemében a vádat Jobb ez így, harcban. És neki is bizo­nyára jobb. Most fekhetném a pamla- gomon és könyvet olvashat­nék. Lenácska csacsogna kö­rülöttem. Teljes idill. Az agyamban pedig egy gondolat: „áruló”. Másnap az ő tekintete: „Lá­tom, szemét ember vagy”. Én zavaromban kapkodom a te­kintetemet. Menekülök a sze­me elől. Hát igen, jobb igy. Fagga­tom magam: biztos vagyok? Nem, semmiképp se, százszá­zalékosan. Várhattam volna, még valakinek bevarrhattunk volna billentyűt tapasztalat- szerzés végett... Most nem volna vérzés a dréncsövén át. És akkor bizonyára meg sem állt volna a szíve... Hát a mája? Az kitartott volna? Ki tudja ... Megint ugyanoda té­rünk vissza: nincsenek pontos számításaink. Szükség van a kibernetikára.. Menj a fenébe a kibernetikáddal. Unom már. Belép Petro. — Megröntgeneztem Onyip- kót és abbahagytam a dréne- lését. Rosszul van még, de úgy látszik, megússza. Sztyopa ott ül nála. Sztyopa ott ül. EngesztelésüL Kurta az emlékezete ennek a Sztyopának. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents