Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-13 / 216. szám
VtLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Befejeződlek a francia—leng-yel tárgyalások (2. oldal) Turisták és szélhámosok (4. oldal) Megyei labdarúgó-híradó <5 oldal) Rendkívüli kezdeményezés Az utóbbi időben nagy mértékben csökkent országosan, de takarmányszűkében szenvedő megyénkben is, a kocaállomány, ami lényegében arról tanúskodik, hogy a tenyésztés és hizlalás iránt megcsappant az érdeklődés. A szövetkezeti vezetők józan számítások alapján odajutottak, hogy a takarmányhiány miatt vagy felszámolták, vagy pedig részlegesen leépítették a sertésállományt, alkalmazkodtak a pillanatnyi takarmányhelyzethez. Egyidejűleg azonban aggódva figyelték a növekvő keresletet, a disznóhús szemmel- láthatóan növekvő tekintélyét, s így egyre inkább rádöbbentek intézkedéseik ellentmondására. S minthogy az önálló gazdálkodás eredményeként, az új gazdasági mechanizmus előkészületeinek jegyében a tsz-ek túlnyomó többségében újabban gazdasági ás gazdaságossági számításokat is végeznek, megállapították, hogy nemcsak szükséges, hanem érdemes is sertést hizlalni. Különösen erre az eredményre jutottak az új árak bevezetésével, amelyek — számításba véve a keveréktakarmányok egyidejű áremelkedését — kilónként átlagosan két forinttal emelték a jövedelmet. Amíg számos szövetkezetben alapos megfontolás nélkül abbahagyták a sertéstenyésztést és -hizlalást, addig szövetkezetek egész sora alkalmazkodott a fogyasztók növekvő igényeihez, a kereslethez. Az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz-ben például nemhogy felszámolták volna a sertésállományt, hanem az idén háromszázzal több hízóra szerződtek, mint tavaly. Hasonló a helyzet a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz-ben, a patvarci Lenin Tsz-ben, a tari Május 1. Tsz- ben és még sok más helyütt. Mindamellett azonban a helyenként fellendülő sertéshizlalás sem tudta pótolni azokat a kieséseket a hústermelésben, amelyek a sertéstenyésztés hirtelen és viszonylag nagyarányú felszámolása után következtek be. Megyénkben az idén mintegy tízezer darabbal kevesebb hízott sertésre kötöttek szerződést, mint a korábbi években. Márpedig ez olyan mennyiség, amelyet a belföldi piac nem tud nélkülözni, nem szólván arról, hogy sertéshúsból külföldre is korlátlan kivitel kínálkozik. Ennek a visszás helyzetnek a felszámolására kezdeményezte a párt és a tanács megyei végrehajtó bizottsága, valamint az Agrár- tudományi Egyesület állattenyésztési szakosztálya, hogy vigyék ankét, tanácskozás elé közellátásunk és gazdálkodásunk időszerű kérdését: a sertéstenyésztést és az áruhús- növelés módozatait. A fogyasztók ugyanis azt várják termelő üzemeinktől, hogy árutermelésük alkalmazkodik a növekvő igényekhez és megtalálják azokat az eszközöket, módszereket, technológiákat, amelyekkel sertéstenyésztésünk és hizlalásunk kimozdulhat a pillanatnyi holtpontról. A tanácskozás, amelyet azóta egy szövetkezetbeli, helyszíni tapasztalatcsere is követett, átütő sikert hozott. Szövetkezeteink egy jelentős része vállalta, hogy jövőre száz—kétszáz—háromszáz hízott sertéssel többet szerződik le az állatforgalmi vállalattal, mint amennyit az idén adott el közfogyasztásra. S ahol csak a legkisebb feltételek is biztosítva vannak, már a sertésállomány növelésére gondolnak. ' A tanácskozáson és a tapasztalatcserén is több példa elhangzott arról, hogy megfelelő feltételek mellett és a szükséges hozzáértéssel hat hónapra lehet csökkenteni a hizlalás idejét és például Dániában, Angliában és az intenzív sertéstenyésztő országokban mindössze 3,2 kiló tápot használnak fel egy kilogramm élősúly előállításához. Hogy ez nem boszorkányság, azt már hazai példák is igazolják. Az abonyi szövetkezet hizlaldájában 3,1 kilogrammos átlagos abrakfelhasználással hat hónap alatt 105—110 kilósra híztak a sertések, és hízónként mintegy ötszáz forintos haszonra tett szert a közös gazdaság. Természetesen ennél a kísérletnél az ellés percétől végigkísérték a malacok sorsát és mindig a fejlődésüknek legjobban megfelelő tápokkal etették őket. Szécsény- ben ugyancsak ennek a körültekintő takarmányozásnak is köszönhetik eredményeiket. Örhalmon pedig viszonylag mostoha körülmények között mutattak fel már olyan eredményt, hogy 3,8 kilogrammos átlagos takarmányfelhasználással, hat, hat és fél hónap alatt érték el a kívánt, egy mázsán felüli hfzósúlyt. Hozzáértő gondozó tehát a rendelkezésre álló feltételek mellett is megtakaríthat a takarmányból és meggyorsíthatja a hizlalási időt. így lehet a több húst gyorsabban és olcsóbban, gazdaságosan előállítani, „megtermelni”. Sok szó esett a tanácskozásokon a takarmányhiányról is, amelyet saját termelésből és megyei felvásárlásból képtelenek pótolni közös gazdaságaink. Több mint 1300 vagon abraktakarmány az a többlet, amely a korábbi hizlalási szint visszaállításához és esetleges további növeléséhez szükséges. Érthető, hogy szövetkezeteink ennek a szükségletnek szavatolását a minisztériumtól kérik, még érthetőbb, hogy sürgős módosítását követelik annak a rendelkezésnek, amely a vásárolt takarmányból sertést vagy marhát hizlaló szövetkezet tagságát az ártámogatás megvonásával sújtja. Ez ugyanis megalkuvásra készteti a szövetkezet vezetőit, tagságát, nem pedig arra, hogy a tenyésztés és hizlalás bővítésének lehetőségeit keressék. Viszont a legtöbb sertést hizlaló gazdaságok vezetői számolhattak be éppen arról, hogy mindent elkövetnek a takarmányvásárlás csökkentésére. Mégpedig nem úgy, hogy az állatállomány növelésével felhagynának, hanem éppen ellenkezőleg: állandóan növelik a szövetkezet állatállományát, viszont egyidejűleg emelik a takarmányok hozamait is. Elfogadhatatlan mindenképpen az a több helyütt még fellelhető álláspont, hogy az állatállomány növelésének kizárólag takarmány okai vannak. Nagyobb ok itt a hoz- zánemértés és a szemléletbeli hiányosság. Az állatállomány növelése nélkül hogyan is remélhetnék szövetkezeteink a növénytermelés hozamainak növelését, amikor a minimális talajerő-utánpótlást is képtelenek biztosítani? A világ- színvonalon is korszerű mező- gazdaság ma már ott kezdődik, amikor minden hold termőföldre egy szarvasmarha esik. Hazánkban és megyénkben bőven akad még olyan tsz, ahol száz holdra mindösz- sze 15—20 számosállat jut. A lakosság jobb húsellátása és a tsz-tagság nagyobb jövedelme érdekében sok még tehát a tennivaló. Lakos György Előrejelzés a munkaerőhelyzet alakulásáról A Munkaügyi Ministerium tájékoztatója fl nyári verseny! eredményei Tsz-vezetök ertekezlete \ Szécsényben Tegnap délelőtt Szécsényben. járási értekezletet tartottak termelőszövetkezeti elnökök, agronómusok és főkönyvelők részére. A vitaindító beszámolót Győri Sándor, a járási tanács vb mezőgazdasági osztálya vezetője tartotta, örömmel jelentette, hogy a gépi aratás a járás területén immár meghaladta a 75 százalékot, de hangsúlyozta, hogy ügyesebb tervezéssel ennél szebb eredményt is el lehetett volna érni. A terméseredmények a szövetkezeti parasztok .és a gépállomási dolgozók jó munkáját dicsérik. Győri Sándor osztályvezető ezután kihirdette a nyári mezőgazdasági verseny eredményét. A vetélkedésben 13 tsz vett részt. A versenybizottság az első díjat a ludányhalászi Ipolymente Egyesült tsz-nek ítélte, második az endrefalvi Aranykalász Tsz, harmadik a nagylóci Munkás—Paraszt Szövetség Tsz lett. Mindhárom szövetkezet oklevelet és pénzjutalmat kapott. Oklevélben részesült eredményei elismeréséül az ipolytarnöci Béke Tsz is. Tíz termelőszövetkezet kapott oklevelet szép búzaterméséért; az első három a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz, a ludányhalászi Ipolymenti Egyesült Tsz és az endrefalvi Aranykalász Tsz. A búza értékesítésében a legutóbbi felmérés szerint az egyházasger- gei Űj Élet Tsz vezet, mögötte Ludányhalászi és Litke következik. A tanácskozáfe második részében a résztvevők az őszi feladatokat vitatták meg. A Munkaügyi Minisztériumban az új gazdasági mechanizmus előkészítéseként tanulmányozták, hogy az új intézkedések milyen módon hatnak majd a munkaerő- helyzet alakulására, a várható munkaerőigényeket, a tervezett változásokat, mintegy 50 vállalatnál a helyszínen is megvizsgálták. Ennek tapasztalatairól a munkaerőhelyzet várható alakulásáról tájékoztatták az MTI munkatársát a Munkaügyi Minisztériumban. A közeljövőben kezdenek munkába lépni a legnépesebb korosztályok. A következő 4—6 évben évente 20 000— 40 000-rel nagyobb lesz az iskolát befejező és munkába álló fiatalok száma, mint az előző esztendőkben. Ugyanakkor a gazdaságirányítás új módszereinek hatásaival is számolnunk kell. A gazdasági érdekeltség előtérbe helyezésével módosul a termelési struktúra. Ez az egyik vállalatnál munkaerőfelesleget, a másiknál munkaerőhiányt idéz elő. Sokhelyütt bevezetik majd a bedolgozói rendszert, a négyórás részmunkaidőt, mindez átszervezéssel járhat. A munkaerőmozgást lehetővé teszi az is, hogy a dolgozó indokolás nélkül, a vállalat indokolással, de gyakorlatilag szintén megkötöttség nélkül megszüntetheti a munkaviszonyt, bár a Munka Törvény- könyve védelmet nyújt a bale- , setet szenvedetteknek, a terhes nőknek, a családfenntartóknak, a törzsgárda tagjainak. — A harmadik ötéves terv már szükségszerűen figyelembe vette mind a demográfiai hullám, mind a racionális létszámgazdálkodás hatásait. A terv célul tűzte ki a mezőgazdasági dolgozók el- * áramlásának csökkentését, a kiképzési struktúra és a munkaerőszükséglet jobb összehangolását. Az ifjúsági munkaerőforrás gyors bővülése miatt az eddiginél kisebbre tervezték a háztartásbeli nők munkába vonását. Ezek alapján viszonylagos egyensúlyi helyzet alakult ki, de emellett is a szakképzetlen munkaerő, s ezen belül különösen a 14—16 éves lányok foglalkoztatásánál nehézségekre kell számítanunk. A demográfiai hullám okozta foglalkoztatási nehézségek tehát gyakorlatilag a szakképzetlen fiatal lányok elhelyezkedési problémáira szűkülnek le. Az 1966/70-es időszakban a nem mezőgazdasági ágakban 260 000-rel növekszik a foglalkoztatottak száma, mivel azonban a mezőgazdaságban a létszám csökken, a népgazdaságban a dolgozók száma az ötéves tervidőszakban 180 ezerrel gyarapszik, minthogy időközben sokan nyugdíjba mennek, és egyéb ok miatt kiesnek a munkából, őket is pótolni kell, tehát ténylegesen öt év alatt 840 000—860 000- en jutnak álláshoz. A helyzet természetesen az említettek ellenére sem problémamentes. Az új gazdasági mechanizmussal együtt jár majd, hogy a vállalatok a munkaerővel is takarékoskodnak. Egyes vállalatoknál nagyobb mértékű munkaerőcsökkentésre Is szükség lehet. Ez esetben a problémák egy részének megoldása hasonló lesz a bányászatéhoz, ahol közismerten új területekre irányítják a felszabaduló dolgozókat. A vállalatok a jövőben nem kapnak semmiféle létszám-előirányzatot, tehát olyat sem, amely egyoldalú létszám-takarékosságra ösztönözné őket. Ezenkívül a foglalkoztatásra közvetett és közvetlen módon serkentik is a vállalatokat a különböző gazdasági intézkedések. Társadalmi érdek, hogy a csökkent munkaképességűek is hasznos munkát végezzenek, mégpedig tényleges képességüknek megfelelően és nem „kreált” beosztásban. Helyes, ha a vállalatok külön műhelyek létesítésével, a bedolgozási formák bevezetésével nyújtanak munkalehetőséget a csökkent munkáké- pességűeknek. A szakmai rehabilitáció másik módja a szociális foglalkoztatók létesítése. A csökkent képességű dolgozóknál tehát nem az elbocsátás, hanem a legcélszerűbb foglalkoztatás a megoldás. Persze vannak olyanok is, ahol már nincs lehetőség szakmai rehabilitációra. Ha ezek az emberek elérték a nyugdíjkorhatárt, nyugdíjazni kell őket, ha megvan ugyan már a kellő szolgálati idejük, de a nyugdíjkorhatárt még nem érték el, úgy a korhatár eléréséig várható nyugdijuk 75 százalékát — legalább azonban 500 forintot kaoiák, mint átmeneti segélyt. ha erre a kedvezményre sem jogosultak, akkor szociális járadékot kapnak a szakmai rehabilitációra alkalmatlan emberek. Mindent egybevetve a munkaerőgazdálkodásban a következő évekre a problémák ellenére is egyensúlyi helyzet várható. Lényegesen megnövekszik a tanácsok munkaerőgazdálkodási részlegeinek feladata, nagyobb lesz a felelősségük. Más állami szervek szükséges esetekben beruházási, nyugdíjpolitikai intézkedésekkel, esetleg közvetlen utasításokkal is közbeavatkozhatnak, ha a munkaerőmérlegben jelentősebb eltolódásokat tapasztalnak. Napirenden; Á megyei tanács 1968—1970. évi fenntartási költségvetése Lilést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Tegnap délelőtt Salgótarjánban ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Várhelyi Ernő, a pénzügyi osztály vezetője előterjesztésében megvitatta és elfogadta az 1968—1970. évi úgynevezett középtávú pénzügyi tervet. A végrehajtó bizottság — egyetértésben a Pénzügyminisztériumnak az 1967. évi költségvetés elölsészítéséről szóló rendelet végrehajtásával megállapította, hogy az új gazdálkodási rendszer fő célkitűzése a gazdálkodás hatékonyságának növelése. Ennek érdekében a költségvetési tervezés új rendszerében növelni kell a különböző szervek önállóságát, a költségvetési előirányzatok megállapításában biztosítani kell a különböző intézmények által nyújtott szolgáltatások ráfordításainak megállapítását, valamint az azonos típusú ini’ tézmények által nyújtott szolgáltatások ráfordításainak összehasonlító elemzését. Kü- 1 lön hangsúllyal szólt az előterjesztés arról, hogy a reform első évében- szükség van a költségvetési szervek gazdálkodásának megszigorítására, .ésszerű takarékossági intézkedések alkalmazására, és egyes előirányzatok csökkentésére. A takarékos gazdálkodásra való ösztönzés másik módszereként, a fixösszegü állami támogatás megállapításánál számításba vették, hogy a pénzmaradványok 1967. évtől kezdve a tanácsoknál visszamaradnak, és ez a lehetőségeket a korábbiakkal szemben növeli. A fixösz- szegű állami hozzájárulás megyénkben az előzetes tervek szerint 1963—1970-ben jóval meghaladja a 760 millió forintot. A végrehajtó bizottság tegnapi ülésén hozott határozat szerint, a megye 1968—1970, évi költségvetési mérlegében a bevételi összeg több mint 1.2 milliárd forint. Ezzel arányban áll a három év kiadási összege, ami ugyancsak 1.2 milliárd forint körül lesz. A harmadik ötéves tervidőszak utolsó három évében a tanácsi vállalatok befizetése, mintegy 130 millió, a mező- gazdasági termelőszövetkezetek adói 86 millió, a kisipari termelőszövetkezetek befizetése pedig megközelíti a 30 millió forintot. A földművesszövetkezetek 61 millió, a lakosság pedig különböző adók címén 85 millió forinttal járul a bevételi előirányzatok teljesítéséhez. A kiadási előirányzatok — gazdasági, szociális, kulturális, rendbiztonsági és igazgatási — évről évre növekedtek. Az elkészített javaslat szerint az 1968. évben több mint 416, 1969-ben 431 és a tervidőszak utolsó esztendejében, 1970-ben pedig mintegy 440 millió forintot használnak fel. A végrehajtó bizottság tegnapi ülésén elfogadták az októberi tanácsülés elé kerülő előterjesztéseket is. A végrehajtó bizottság megállapodott abban. hogy a megyei tanács ülését október 13-án délelőttre hívja össze. Távirat a Di\FF»liez Hazánkba is nagy érdeklődéssel fogadták a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front új programjáról érkezett híreket. Az Országos Béketanács Elnöksége a Dél- Vietnami Nemzeti Felszabadítási Fronthoz intézett táviratában hangsúlyozta: — A Magyar Béketanács Elnöksége a békeszerető magyar milliók nevében, szeretettel és együttérzéssel köszönti a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontot, a dél-vietnami nép egyetlen képviselőjét. Örömmel és megelégedéssel szereztünk tudomást legutóbbi kongresszusukon elfogadott új programjukról, amelyben kifejezésre jut a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontnak népe jelenéért és jövőjéért érzett mély felelőssége és bölcsessége. A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front e programjával nemcsak népének tett felbecsülhetetlen szolgálatot, hanem a nemzetközi imperializmus és neokolonializ- mus elleni harchoz, a békéért és a demokráciáért folyó világméretű küzdelemhez is jelentékenyen hozzájárult. Meggyőződésünk, hogy a vietnami nép igazságos ügye győzni fog!
