Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-07 / 211. szám
4 NÖGRÄD 1967. szeptember 7., csütörtök A sertés his la lás t közüggyé kell tennünk Tenyésztési és óruhúsnövelési ankét a NÓGRÁD Szerkesztőségében Röviden már beszámoltunk arról, hogy lapunk szerkesztősége, a párt megyei végrehajtó bizottsága, a megyei tanács végrehajtó bizottsága és az Agrártudományi Egyesület megyei szervezete kezdeményezésére tanácskozást hívott egybe Salgótarjánba, a szerkesztőség kultúrtermébe. A tanácskozás napirendjén a sertéstenyésztés és ehhez kapcsolódva, az áruhús mennyiségének növelése szerepelt. Részt vett ezen a tanácskozáson lényegében minden olyan megyei szerv, üzem, vállalat, amelynek szerepe lehet a sertéstenyésztés és -hizlalás fellendítésében, sőt a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium is képviseltette magát A 75 kilós kósfogyasztásárt Tóth Béla, a megyei tanács végrehajtó bizottsága elnökhelyettese bevezető előadásában hangsúlyozta, hogy az élet- színvonal állandó és folyamatos emelése, a lakosság jobb élelmiszer-ellátása megkívánja, hogy az egy személyre jutó, jelenleg 56 kilogrammos húsfogyasztás hetvenöt kilogrammra növekedjen. Mint ismeretes, az összes húsfogyasztásból a sertéshús aránya mintegy 50—55 százalékos és előreláthatólag ez az arány a későbbiekben sem változik meg lényegesen. Az igények maradéktalan kielégítése a jelenlegi sertéstenyésztési és árutermelési színvonal mellett megoldhatatlan. Márpedig a kívánatosnak tartott húsfogyasztás eléréséről semmilyen körülmények közt sem szabad lemondani. Ezért — mondotta Tóth Béla elvtárs — nem marad más lehetőség, minthogy a sertéstenyésztést, az áruhústermelést közüggyé kell tennünk. Ez tette szükségszerűvé a NÖGRÁD Szerkesztőségében az ankét összehívását, amelyen a résztvevők a hús- fogyasztás alakulásával összhangban áttekinthetik a sertéstenyésztés és a sertéshús termelés helyzetét és megbeszélhetik azokat a feladatokat, amelyek éppen a résztvevők előtt állanak a közeljövőben. Az egyfőre eső hetvenöt kilogrammos húsfogyasztás megvalósítása nagy erőfeszítéseket kíván országosan és megye- szerte egyaránt. Nem kevesebbről, mint az immár két év óta tartó csökkenő irányzat megállításáról van szó, amely a sertésállomány számában és sertésfelvásárlásban tapasztalható. A sertéstenyésztés és hizlalás fellendítését kiemelt politikai feladatként társadalmi üggyé kell tenni. Az új felvásárlási árak mellett a sertéshizlalás jövedelmezővé vált, és ez módot ad arra, hogy hízott sertésből az előirányzott tizenhatezernél jóval többet értékesítsenek és eközben néhány tsz-ben növeljék a kocaállományt is. Az utóbbi három év adatai a tsz-ekben és állami gazdaságokban a következő csökkenő tendenciát mutatják: Megnevezés 1965 1966 1967 db Sertésállomány 46 695 38 313 32 698 „ Kocaállomány 4 872 3 917 3 216 „ Hizlalás 32116 33 425 24 000 „ Hízófelvásárlás 30 355 31 660 22 500 „ Az idei hízott sertés termelési és felvásárlási számok egyelőre csak várható adatok. Ismeretlenek egyelőre a hús kereskedelmi eladás idei számadatai is, de azt tudjuk, hogy 1965-ben csaknem 38 ezer, 1966-ban pedig már csak mintegy 33 ezer mázsa húst forgalmazott a kereskedelem. A táblázat adataiból tehát megállapítható, hogy az állandóan ismétlődő és bizonytalanságot okozó abrakhiány, valamint az alacsony felvásárlási árak hatására az utóbbi két évben a sertésállomány jelentősen csökkent, tehát a tenyésztés és a hizlalás visz- szaesett. Négyszázzal több kocát Nógrád megye a sertéshizlalásban soha nem tartozott az aktív megyék közé — mondotta a beszámoló további részében Tóth elvtárs. — A legjobb termésű években sem tudta megoldani abrakból az önellátást, és egyelőre erre nincs is lehetőség. Ennek következménye, hogy a huszonötezer darabos hizóértékesí- tést csak mintegy 1450 vagon központi abrakmennyiség igénybevételével tudták megoldani szövetkezeteink. Tavaly az abrakkiutalás a korábbi évek egyharmadára csökkent és ez magával vonta a tsz-ekben a hizlalás negyven százalékos csökkenését is, azonkívül az alapanyag egy jelentős hányadát szabadpiacon adták el. A tsz-ek önállósága és a jövedelmezőségre való törekvés azzal járt, hogy a tsz-ekben nem a hiz- lalási tevékenység megjavításának módját keresték, hanem a könnyebb ellenállás irányában haladtak és a nemjöve- delmező hizlalást felszámolták. Ezért az idei felvásárlás szövetkezeteinkben csaknem tízezer darabbal elmarad a tavalyitól. A tsz-ek és állami gazdaságok jelenlegi kocaállománya kisebb annál, mint a rendelkezésre álló korszerű férőhely, tehát ez lehetőséget biztosít a kocalétszám mintegy négyszáz darabbal történő növelésére. Az anyakoca-állománynak ezt a négyszázdarabos növelését tehát oly módon érhetik el szövetkezeteink, hogy az számottevő beruházással nem járna, csupán néhány tsz-ben kerülne sor kisebb korszerűsítésekre. Az állomány fejlesztését a tsz-ek szívesen el is vállalják, ha központi készletből abrakot vásárolhatnak. A megemelt kocaállománnyal mintegy huszonháromezer sertés hizlalható meg azokban a tsz-ekben, amelyek viszonylag elfogadható korszerűségű hizlaldával rendelkeznek. A tsz-ek egy jelentős részében — így többi között a romhányi, őrhalmi, karancssági, varsányi, nógrádmarcali, dejtári, balassagyarmati, szécsényi, tari, bujáki és káliói tsz-ben — a fejlesztés alapfeltétele: a központi abrakj uttatás. A tsz-ek célkitűzése kell legyen a kocaállomány és a hízólétszám növelésén kívül a takarékos és gazdaságos takarmánygazdálkodás is, amelynek keretén belül az egy kilogramm hús előállítására szükséges keveréktakarmány meny- nyiségét az eddigi 4,5 kilóról 4 klogrammra csökkentik. Ha a gondozó érti a dolgát, és az etetésben messzemenő szak- szerűség érvényesül, ez a megtakarítás, vagyis a gazdaságosabb takarmányozás megvalósítható. A termelői árak emelésével a sertéshizlalás jövedelmező lett, természetesen csak akkor, ha takarékosan, szakszerűen bánnak a takarmánnyal. A hizlalás jövedelmezőségét egyébként a számítások is igazolják. S hizlalás jövedelmező Az abrakköltség az új keveréktakarmány árak alapján és központi megsegítésből mázsánként 310 forintos áron kapott táp figyelembevételével egy kiló hús előállításához tizennégy forint, ha egy kiló hús előállításához 4,5 kilogramm takarmánytáp fel- használását számítjuk. Munkabérre, amortizációra, gyógyszerre és egyéb költségekre összesen 4,50 forintot lehet számítani, ami így egy kiló hús önköltségét 18,50 forintra növeli, tehát a jövedelem 3,50 forint kilogrammonként. A tápfelhasználás négy kilogrammra történő leszorításával a kilogrammonkénti jövedelem elérheti az öt forintot is. A szövetkezetben megtermett abraktakarmány becserélésével, 4,5 kilogrammos keveréktakarmány felhasználás mellett is megközelíti a négy forintot a kilogrammonkénti jövedelmezőség. A számítások tehát azt bizonyítják, hogy szakszerű és takarékos abrakfelhasználással a sertéshizlalás jövedelmező. Mi a tennivaló most már a kocaállomány és a hízottser- tés-felvásárlás növelése érdekében? Erre a kérdésre bevezető előadásának befejezéseként a többi között a következőkben adta meg a választ Tóth elvtárs: Termelőszövetkezetenként fel kell mérnie az önkéntes többlethizlalási és kocaállomány növelési vállalásokat Ezek a vállalások új beruházási igényekkel nem járhatnak. A Nógrád megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat a tavalyihoz hasonló bizományos rendszerben és azonos nagyságrendben szervezze meg a tsz-eknek történő abrakfelvásárlást más megyékben. Az Állatforgalmi Vállalat gondoskodjon a tsz-ek felmerülő alapanyag-igényeinek kielégítéséről, és a tsz-ekben felkínálásra kerülő malacok és süldők felvásárlásáról. A MÉSZÖV a háztáji gazdaságok sertéshizlalásának szervezéséhez nyújtson messzemenő segítséget az Állatforgalmi Vállalatnak. Az fmsz- eknek adjanak ki utasítást, amelyekben megtiltják, hogy hízott sertést vásároljanak a tsz-ekből. A sertéstenyésztés és hizlalás akadálya az ártámogatásos dotációban részesülő tsz-ekben az is, hogy a vásárolt abrak után a rendelkezések értelmében levonást eszközölnek az ártámogatásból. A hizlalás bővítését csak úgy lehet megvalósítani, ha a Pénzügyminisztérium és a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium feloldja az abrakvásárlásnak ezt a büntetéssel sújtott rendszerét, annál is inkább, mert jövőre a megye valamennyi járására kiterjesztik az új, ártámogatásos rendszert. A Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium pedig a korábbi évekhez hasonlóan biztosítson mintegy 1300 vagonos abrakellátást megyénknek, mert enélkül a fejlesztésre nincs lehetőség — fejezte be előadását Tóth Béla elvtárs. Szécsény kétszázzal több hízót ad A beszámolót széles körű vita követte. Elsőként Czeizer György, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályvezetője szólalt fel, és hangsúlyozta, hogy a kereskedelem elsőrendű kötelessége, hogy az előírt minőségben és áron hozza forgalomba az árut. Ámde nem mindig sikerül a lakosság érdekeit hiánytalanul szolgálni, hiszen például a húst is a hentesboltokban, és nem a vá- góhidakon darabolják, tehát nem részenkénti bontásban kerül az üzletekbe. Ez azt jelenti, hogy van olyan része a sertésnek, amelyből fölösleg marad, ellenben olyan része is, amelyből sokkal nagyobb a kereslet. A kiskereskedelem tehát azt várja, hogy Salgótarjánban, de legalább Nógrád megyében legyen vágóhíd, és akkor biztosítani tudja a tsz- ek által felajánlandó több sertéshús értékesítését. Tóth István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának tagja, az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz elnöke azt az ellentmondást emelte ki, amely az új mechanizmus propagandája során keletkezett. Egyre több tájékoztatás érkezett ugyanis arról, hogy azok a gazdaságok, amelyek nem termelnek elegendő mennyiségű abraktakarmányt, számolják fel, vagy csökkentsék a sertésállományt. Közben pedig a lakosság ellátásának fontosságát is hangsúlyozták. Csakhogy a sertésállomány csökkenése óhatatlanul azzal járt, hogy kevesebb lett a sertéshús is az üzletekben. Az érsekvadkerti szövetkezetben, látván a nagy keresletet, nemhogy csökkentették volna a sertésállományt, hanem saját erőből fiaztatót építettek és több sertést hizlalnak, mint azelőtt. Míg tavaly és az előző években hétszáz hízott sertésre szerződtek, az idén már ezer hízó átadására vállalkoztak. A tsz-ben minden szaporulatot felhizlalnak. S most is annak keresik Sümegi János, országgyűlési képviselő, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz elnöke bejelenti szövetkezetük vállalását dekében. 2. Fehérjetartalmú ugyancsak az abraktakarmány táplálékkal ellátni a sertése- hiányával indokolta a sertés- ket. 3. Növelni az abraktakar- hizlalás felszámolását szövet- mányok terméshozamait. 4. A kezetükben. Mint elmondotta sertéstenyésztők és gondozók az idén is ötszáz sertést kí- anyagi érdekeltségét biztosíta- vántak meghizlalni, de a térni kell. Természetesen az is meltető vállalat nem volt hajfontos, hogy a minisztérium landó a tizenöt vagonos takarmányszükségletet biztosítani Ruppányi Károly, a rétsági elismerje a Nógrád megyei tsz-ek jogos igényét a takarmányra, hiszen csak a szécsényi tsz-ből idén leadott 75 járási tanács mezőgazdasági vagon kenyérgabona is mintegy 19 vagonnyi korpát tartalmaz. Ezek után bejelentette, hogy a szécsényi tsz-ben a módját, miképpen lehetne az megvitatták a húsellátás hely- abraktermesztest intenzivet»- zetét; és úgy határoztak, hogy be tenni, hogy jovore meg jövőre további kétszáz hízott nagyobb tömegben adhassa- sertéssel többre kötnek szer- nak el arusertest. ződést. Egyidejűleg meghívta Sümegi János, országgyűlési gazdaságukba helyszíni ta- képviselő, a szécsényi II. Rá- pasztalatcserére a megye serkóczi Ferenc Tsz elnöke hangsúlyozta, hogy a sertésprogram megoldása elsősorban a termelőüzemeken múlik. A szécsényi szövetkezet ugyancsak azok közé tartozik, amelyek nem számolták fel a sertéstartást. Hetven—nyolcvan kocával dolgoznak és hízó alapanyagból önellátók. S az idén nemhogy csökkentették a hízólétszámot, hanem a korábbi hétszáz—nyolcszáz helyett ezer sertést hizlalnak. Egy kilogramm élősúly előállításához négy kilogramm abrakot használnak fel. A sertéstenyésztés és hizlalás világméretű korszerűsödése megtéshizlalással foglalkozó szövetkezeteinek szakvezetőit. Keveselil! abrakból till húst Matuszka József, a varsányi Űj Kalász Tsz elnöke elmondotta, hogy szövetkezetükben 1964 végéig általában évente 1300 hízót adtak el közfogyasztásra. Amikor azonban központi készletből nem juthattak hozzá elegendő takarmányhoz, a kocalétszámoi 120-ról hetven darabra csökkentették, egyidejűleg pedig követeli, hogy hazánkban is „tették- hízó szarvasmarha igyekezzünk a korszerű módszereket elsajátítani, alkalmazni. Korszerű módszerrel ugyanis hathónapos korára elérheti a kívánt súlyt a hízott sertés. Ehhez azonban a következők kellenek: 1. Negyvenkét napra elválasztani a malacokat a kétszeri ellés érlétszámát. A varsányi szövetkezet hajlandó bármikor újból vállalni az évi 1200— 1300 sertés meghizlalását, amennyiben segítséget kap az abrakvásárláshoz. Bállá István, az őrhalmi osztályvezetője egy érdekes számításra hívta fel a figyelmet. Mint elmondotta a járás szövetkezeteinek tapasztalatai alapján arra az eredményre jutottak, hogy átlagosan 4,5 kilogrammos abrakfelhasználás mellett csak 68 fillér hasznot ad kilogrammonként a sertéshizlalás. Megváltozik azonban a kép, ha 4,5 kilogrammnál kevesebb abrakot használnak fel. A jövedelem így sokkal nagyobb lesz. Szabó Berény, az Állatforgalmi Vállalat igazgatója hangsúlyozta, hogy jó technológiával, jó önköltséggel megoldható a hizlalás kiterjesztése. Egyelőre Nógrádban is igen szélsőségesek az eredmények. Van olyan szövetkezet, amelyben 650 forint a haszon hízónként, és van ahol hízónként négyszáz forintot ráfizetnek. Mindenekelőtt tehát az önköltség belső tartalékait kell feltárni. Balogh Miklós, a tari Május 1. Tsz elnöke elmondotta, hogy hétszáz sertést hizlalnak és szívesen növelnék kétszázötvennel a férőhelyet, ha központi készletből hozzájuthatnának abraktakarmányhoz. Tórák Sándor, a karancsla- pujtői Karancsmente Tsz elnöke az árdotációs rendszer hátrányait sorakoztatta fel. A* Hazafias Népfront Tsz elnöke árdotációs rendszer ugyanis takarmányvásárlás esetén elviszi a sertéshizlalás hasznát. Kollár János, a romhányi II. Rákóczi Tsz elnöke ugyancsak az ártámogatás hátrányait hangsúlyozta. Mint elmondotta, a sertéshizlaló tsz-ekben az ártámogatás kétszeresen sújtja a tsz-eket. Horváth József, a MÉSZÖV szövetkezetpolitikai főosztályának vezetője elmondotta, hogy a háztáji gazdaságok áruhústermelését a maguk vonalán igyekeznek segíteni. Javasolta, hogy a háztáji sertés- állományban hajtsanak végre olyan minőségi állománycserét, amint azt a baromfinál megtették. Az fmsz-ek pedig növeljék a moslékos hizlalást. Az idén is háromszáz sertés hizlalásával igyekszik megoldani az önellátást a vendéglátóipar. Végezetül Tóth Béla elvtárs foglalta össze a vita tanulságait és felhívta az ankét résztvevőinek a figyeljnét arra, hogy ahol a feltételek adva vannak, ott a sertéshizlalást nem szabad elhanyagolni. Érvényesülnie kell szövetkezeteinkben és állami gazdaságokban annak az elvnek, hogy termeljünk többet, jobban^ gazdaságosabban. L. Gy* A tanácskozás részvevőinek egy csoportja (Koppány György felvételei)
