Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-05 / 209. szám
M67 szeptember 5.. Pvthí SflfiRKÓ Húsz esztendő szövetségben, fél évszázad barátságban A magyar—szovjet barátság múltjáról A MAGYAR—SZOVJET BARÁTI KAPCSOLATOK — A kommunisták a jövőbe tekintenek formálisan tekintve — félévszázadosak. Amióta ötven évvel ezelőtt végbement az Októberi Forradalom, azóta számíthat a magyar haladás a szovjet hatalom nemzetközi támaszára. A gyakorlatban barátságunk újabb keletű is, és régebbi is, mint ez a félévszázad. Űjabb keletű, mert állami kapcsolataink az ellenforradalmi korszak huszonöt éve alatt nein mondhatók barátságosaknak. Tehát csak a magyar forradalmi munkásmozgalom és a magyar haladás szovjetbarátsága nyúlik vissza 1919-ig. De régebbi is a barátság. Amiként Széchenyi István a magáéhoz közelállónak érezte a dekabristák ügyét, úgy tisztelgett Kossuth Lajos Herzenék és a forradalmi narodnyikok előtt. A századeleji oroszországi forradalmi munkásmozgalmak nyomán támadt széles körű hazai rokonszenv közismert. Míg Magyarorsizágcm a haladó emberek általában az orosz forradalmi mozgalom iránt nyilvánították ki rokonszen- vükeL az orosz progresszió ezt főleg a magyar nemzeti törekvések elismerésével és támogatásával viszonozta. Az egyetemes történet példáin meggyőződhetünk arról, hogy egy—agy nemzet modem politikája szempontjából nem közömbös tény, hogy a szovjetbarát törekvéseket milyen történeti események, milyen tömeglélektani hangulatok előzték meg. A régi Bulgáriában, még Borisz király idején például 500 emlékmű hirdette a múlt bensőséges bolgár—orosz kapcsolatait. A bolgárok nemcsak nyelvrokonaikat, de nemzeti támaszukat látták és látják az oroszokban, akik felszabadították őket a török alóL Az ilyen országokban a történelem a nemzeti közérzület oldaláról különösen kedvező előfeltételeket teremtett a szocialista Oroszország szövetségének igenléséhez. Más országok esetében a történelmi események úgy alakultak. hogy a cárizmus külpolitikai törekvései és az adott államok külpolitikája rendszeres konfliktusba kerültek egymással, sőt az is megtörtént, hogy éppen az orosz cárizmus nyomta el nemzeti mozgalmaikat. Az utóbbi népeknél a nemzeti közhangulat a legkevésbé volt szerencsésen előkészítve, az új, gyökeresen más politikájú Oroszország baráti jobbjának elfogadására. A MAGYAR TÖRTÉNELEM EBBŐL A SZEMPONTBÓL vegyes képet mutat. A mérleg egyik serpenyőjébe tartoznak a magyar uralkodó osztályok nagy részének a Habsburgok által erősen szított vallási és politikai orosz- ellenes előítéletei, az oroszokkal folytatott háborúk, s ide tartozik Világos. Szerencsére a mérleg másik serpenyője sem üres. Mátyás király és III. Iván szövetsége ha nem is bizonyult tartósnak utódaik alatt, mégis némi baráti hagyományt teremtett. A KISZ Központi Bizottsága kulturális osztálya, a filmfőigazgatóság a MOKÉP- pel közösen pályázatot hirdetett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére a „Senki sem akart meghalni” című szovjet—litván játékfilm és a Kolonits Ilona által készített „Vörös jelek a hadak útján” ctmi. magyar dokumentum - fí'm feldolgozására. A filmekkel kapcsolatos doigozaRákóczitól kezdve újkori történelmünk szabadságmozgalmaiban rendszeresen felbukkant az a kurucokra visszautaló felismerés, hogy a Habsburggal, a némettel igazában az orosz nagyhatalom ellensúlyával lehetne dacolni. Történelmi tény, hogy ez az ötlet még a negyvennyolcas szabadságharc egynémely vezetőjének fejében is megfordult. S teremthetett Világos akármilyen oroszellenes hangulatot, a történelem kérlelhetetlen logikája újrateremtette az orosz-kombinációkat, mihelyt megint fellendült a magyar szabadságmozgalom. A huszadik század elejére éppen a magyar függetlenségi párt vált az oroszbarát szövetségi tervek melegágyává. Károlyi Mihály még az első világháború előtt odakészült nagy politikai delegációjával. Justh Gyula, Lovászi Márton, Nagy György és mások támogatták terveit. Gondolat- menetüket Ady Endre is magáévá tette és teljes mellel kiállt a „szentpétervári utazás” kísérlete mellett. Mégis, mindezek a tervek addig jórészt homokra épülteit. amig fennállt a cári önkényuralom. Az Októberi Forradalom egyebek mellett azért jelentett fordulópontot a magyar—orosz kapcsolatokban, mert objektíve semmissé tette a cári hódítástól való félelmét. A szovjet külpolitika az osztrák—magyar monarchia széthullásakor 1918-ban nem ' ellenezte a független Magyarország megteremtését, 1919-ben pedig az egész nemzetközi diplomáciai életben kivételes támogatásban részesítette a független Magyar Tanácsköztársaságot. TÉVED. AKI AZT HISZI, hogy a Tanácsköztársaság megdöntésével a nemzeti szuverenitás szempontjából jelentéktelenné vált a szovjet külpolitika. A növekvő német veszéllyel, a fasizmussal szemben a Szovjetunió újra és újra felajánlotta segítségét a magyar állam védelmében. Alig érkezet ki a harmincas évek derekán az első magyar követ Amóthy-Jungerth Mihály a Szovjetunióba, Litvinov máris arra ösztönözte, hogy Magyarország a Szovjetunió jóindulatú támogatása mellett óvja nemzeti kereteit, álljon a sarkára, ne alkudja el részenként szuverenitását. A második világháború előestéjén és a háború éveiben a szovjetbarátság ügye — ha lehet — még jobban összefonódott a magyar önállóságért folytatott harccal is. Bajcsy- Zsilinszky Endre küzdelme megmutatta, hogyan vezetett el a következetés hazafias magatartás még polgári demokratáknál is a 6zovjelöa- rátság jelentőségének méltán ylásáig. Az eseményeknek ezt a vonalát mintegy betetőzte, hogy Magyarországot a Vörös Hadsereg szabadította fel a német fasiszta megszállás alól. A HÁBORÚT KÖVETŐ NÉHÁNY ÉV a tanulságok levonásának kora. A demokratikus magyar külpolitika ekkor fordítja át a diplomatáikat, tanulmányaikat az alapszervezetek, filmszakkó- rök, valamint az egyéni pályázók szeptember 10-ig még beküldhetik a KISZ Nógrúd megyei Bizottságára, ahonnan előzetes értékelés után a KISZ Központi Bizottsága kulturális osztályára kerülnek a pályamunkák központi értékelésre. A pályadíjak között több szovjetunióból! utazás, filmfelvevőgép és számos értéke# könyvjutalom szerepel cia nyelvére a háború végén kialakult magyar—szovjet fegyverbarátságot. Ebben a munkában, amelyet természetesen elsősorban a kommunisták szorgalmaztak, megtisztelő szerep jutott a moszkvai követté kinevezett Szekfű Gyulának, az ismert történettudósnak. Aki elolvassa első szovjetunióbeli élményeiről írt, s 1946-ban megje- lent újságcikkét, vagy belepillant azokba az okmányokba, amelyele Szekfű követ és a szovjet külpolitika akkori vezetőinek megbeszéléseit foglalják össze, még az előzmények ismeretében is meglepődik a tudatosságon és határozottságon, amivel Szekfű Gyula lándzsát tört a szovjet szövetség nemzeti előnyei mellett. De nemcsak ő látott bele ekkor a magyar—szovjet kapcsolatokat alakító világpolitikai erők mechanizmusába. Az 1948 februárjában aláirt magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötését a koalíciós pártok politikusainak tekintélyes együttese is támogatta. Az idén huszadik éve van érvényben szövetségi szerződésünk. E két évtized történelme zsúfolt és változatos volt. Előfordult, hogy a magyar politika átmeneti fejleményei érintették kedvezőtlenül a szövetség tovább fejlődését. Az is megesett, hogy — amiként erre a szovjet kormány egy évtizeddel ezelőtt kiadott nyilatkozata utalt — Sztálin követett él hibákat a népi demokratikus országok viszonylatában, s ezek zavarták a harmonikus együttműködést. Végeredményképpen azonban e próbatételek inkább hasznos tanulságokkal Látták ed népeinket, közvetve jobban megerősítették barátságunkat. HÚSZ ESZTENDŐ SZÖVETSÉGE, fél évszázad barátsága és a régebbi magyar történelem sugallatai erősítik meg a ma emberét abban a hitében, hogy nemzeti függetlenségünknek, békénknek és további szocialista társadalmi haladásunknak egyik alapvető biztosítéka a magyar—szovjet barátság. Dolmányos István a történelemtudományok kandidátusa — A szocialista munkacsapatokról akar hallani? — ismétli a kérdést Pásztor János, a hontí termelőszövetkezet főkönyvelője. — Itt van az egyik legszorgalmasabb tagunk. Szocialista csapatban dolgozik. — Tessékeli maga előtt a csodálkozó barna asszonyt, Vibok Jdnosnét. — Mit is mondhatnék, — Így az asszony. Zavarában kendőjét Igazítja. — Nálunk mindegy ha fiatal, ha idősebb a tag. .. Mindenkinek dolgozni kell. . . Beszél a hetvennégy esztendős Mátyás Andrásáéról. aki tavaly még dolgozott, s a legfiatalabb, legszorgalmasabb asszonnyal is felvette a versenyt. Az idén már nemigen látják kinn a földön. Azért gyakorta kerül szóba a neve. S mondják mindjárt a sajnálkozó szavakat is. Már tudniillik azt, milyen kár, hogy egyszer mégis csak megöregszik, elfárad mindenki. A munka persze azért nem állhat. Szépen haladnak Honion — Nálunk a szövetkezetben részért dolgozzuk a kapásokat. Cukorrépából négyszáz, burgonyából háromszáz, kukoricából négyszáz négyszögöl jut egy-egy tag a, sorolja egymás után az asszonyok —Jó lenne töbet tudni, miként lesz a jövő évben, az új mechanizmus nyitányának esztendejében. Merre megyünk és hová tartunk —, kérdezték, beszélték egymás közt a Nógrád megye Épi- tőanyagipari Vállalat kommunistái. Ugyanakkor a gazdasági vezetők azzal kopogtattak az alapszervezet titkárának ajtaján: — szeretnénk tájékoztatni a kommunistákat újabb elképzeléseinkről, véleményüket és segítségüket kérni a jövő év sikeres megalapozásához. .. Nem sokkal később kommunista nagyaktívát hívtak egybe, ahol a ma feladatainak tükrében, az eredményesebb holnap megteremtéséről cserélték ki gondolataikat. Merre és hogyan? A vállalat műszaki vezetője tárta a kommunisták elé azt a járható utat, amely termelési biztonságot ad. Közölte, hogy továbbra is olyan termékeket állítanak elő, amelyeket a piac szívesen fogad, elhelyezése nem okoz gondot. Ez pedig a könnyűbeton termelésének sokirányú bővítése. Ez a terülő* fehér foltot jelent gazdasági életünkben, ugyanakkor jó gyarapodási lehetőséget biztosit a vállalat dolgozóinak. Ennek megfelelően a korszerű építkezési módokhoz igazodva alakítják ki falazóanyag termelésüket. Ezért a salakbetonból előállított térkitöltő elemek mellett hozzákezdenek a tufából és per- litből készítendő nagyobb elemek gyártásához. Az eddigi kísérletek biztatóak. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat már bejelentette: jó jövője lesz az új termékeknek. Gondolva a jövőre a vállalat vezetői korábban megszervezték a vízválasztói pernye- hányót. Az itt található alapanyag célszerű felhasználásával kapcsolatos kísérletek ugyancsak megkezdődtek. dolgát Vibokné. — Aztán ott van az eper meg a málna... Szóval, van itt nekünk munkánk elég. Évek óta Lakó Janosné csapatában dolgozik. Összeforrott, jó közösség. Segítenek egymásnak, ahol tudnak. Mert a tizenkét asszony között előfordul, hogy valaki megszorul. Akkor a többiek „rádolgoznak”, segítenék neki, így aztán az örömök is közösek. Névnapokat, születésnapokat, a család gyarapodását együtt ülik. Legutóbb az Ilonákat köszöntötték. Három is van belőlük' a csapatban. — A cívódás nem segítene semmit. De hogy így megértjük egymást, az annál inkább. .. — mondja az asz- szony. — Jobban haladunk.. Tavaly is mi nyertük a munkacsapatok versenyét a szövetkezetben. Okos az érvelés, amely több esztendős tapasztalaton nyugszik. Most már csak az a kérdés, valóban verseny volt- e a verseny? — De még mennyire,, — siet Vibokné segítségére s főkönyvelő. — Tavaly három csapatunk tett válL'ást a szocialista cím elnyerésére. \ szorgalom, az igvekézet megvolt valamennyiben. éppen úgy 'mint most Az asszonyok nagyon sokat dolgoznak. . Valamennyi kapásból tíz— tiAmennyiben sikerrel- zárulnak, a termelés arculata megváltozik: az üzemből kikerülő elemek jórészét a helyszínen már csali össze kell szerelni. Ez a változás persze nem valósul meg máról-holnapra. Egy dolog azonban világos: a hozzávezető utat már ismerik és nem térnek le róla. A fejlődés diktálta követelmény másik iránya, a választék bővítése, azaz a változó szilárdságú elemek előállítása. Jelenleg 50—60-as szilárdságú falazó anyagot gyártanak. Céljuk, a hetven—nyolcvan—kilencvenes szilárdság elérése. Hogy nem kergetnek hiú ábrándokat azt a szécsényl kettő szintes szövetkezeti lakóház építése bizonyítja. Itt az alsó szintnél, próbaképpen 80-as szilárdságú salakbetont használnak. Egyébként a jelenlegi salakblokkok térkitöltő elemként való felhasználásánál, sincs felső határ. Teherhordó főfalnak viszont csak két szintig lehet biztonságosan felhasználni. A jelenleg folyó kísérletek a hármas és négyes szint elérésének módozatait kutatják. 4 kommunisták válasza A vita során tisztázódtak a tennivalók. Egy mondatba így lehetne összesűríteni: az éves terv idő előtti teljesítésével időt kell nyerni a jövő évi felkészüléshez. — Mit kell tenni ? — kérdezték a kommunisták. — Egy kicsit jobban dolgozni — hangzott a tömör válasz. Megszületett a kommunista aktíva határozata: ez évi salakblokk termelési tervünket november 7-re teljesítjük. A hátralevő időt a jövő évi felkészülésre fordítjuk. Felújítjuk a gépeket, berendezéseket, elvégezzük a karbantartási munkákat, megteremtjük a folyamatos átmenet feltételeit. Szózenöt százalékkal „növelték' a tervezett hozamokat. Lakó- néék azonban mór harmadik éve mindig elnyerték a szocialista címet. „Ráhajtottak”, most is és győztek... Hanem a harmadik helyre Gál Istvánná csapata került. A silieren aztán annyira felbuzdultak, hogy az idén mór ők is a szocialista címért versengenek. Az ültetés, a kapálás, a betakarítás nem tesz ki a szövetkezetben egy esztendőt. Az asszonyok pedig nap-nap után ott vannak a gazdaságban. Kérik a munkát. A brigádvezetőnek meg nem áll módjában válogatni, hogy ez a munka férfiaknak, ez meg asszonyoknak való.1 A szövetkezetben kevés a férfi. Nagyrészük koros ember. így aztán gyakorta megesik, hogy az asszonyok hatvan—nyolcvan kilós, gabonával telt zsákokat emelgetnek kocsiról vagy kocsira. Éppen úgy, mint a férfiak. — Csák becsület és tisztes ség illeti a szövetkezet asz- szonytagjait, — nyugtázza elé- - fedetten a főkönyvelő. — Nélkülük sokkal több lenne a gond. a baj a közösben .. Az asszonyok meg örülne! ; becsületnek, a tisztességnél: Bár ahogy Vibokné mondja: — Fizethetnének is. jobban mint most! ba került még az is, hogy az év közben keletkező selejtet pluszként legyártják. A tari kőbányászok éves tervük szeptember 30-ra való teljesítését ígérik. Addigra 1500 Herd-la- pot gyártanak, amelyet a pékkemencék építéséhez használ, nak fel. A Pásztón székelő >- fűrész üzemet pedig Nagybó- tonyba, új telephelyre költöztetik át. Az építőipari részleg viszont csak év végére végez feladataival. S hogy az aktivan elhangzottak nem csupán óhajok, azt az elmúlt néhány nap is jól bizonyítja: négy nap alatt 3 nap előnyt szereztek, vagyis terven felül 10 ezer salakblokkot állítottak elő, amiből !2 családi házat lehet felépíteni. Kijelölték a távlatokat is Azok a kommunisták, akik az építőipari részlegnél tevékenykednek, megnyugodva tértek vissza: az építőipari tevékenységet sem sorvasztja el a vállalat vezetősége, ellenkezőleg, továbbbóvíti. A jövőben lakásépítést, a tervezéstől kezdve a kulcsátadásig vállalnak majd. Tisztázódott, hogy a vállalat jellege nem változik, továbbra is jelenlegi tevékenységének megfelelő munkát folytat 1968-ban is. Jó úton jár, ismeri a piac igényeit. Az aktíva határozati javaslata az egyetértő és cselekvő támogatáson kívül leszögezte: a gazdasági vezetés a tömegszervezetekkel együtt dolgozza ki az új gazdasági mechanizmusból fakadó konkrét feladatokat. Egyetért a vállalat termelés fejlesztésének irányával, javasolja ennek rögzítését a harmadik ötéves tervben, végül kifejezte azt az óhaját, hogy a gazdasági- és pártvezetők 2—3 év múlva középszintű üzemmé fejlesszék a vállalatot, 35—40 milliós évi termelési értékkel. Aztán azt magyarázza: a szövetkezetben készpénzfizetés van. Teljesítményük után fizetik az aszonyokat is. Ez rendjén is van eddig. A probléma ott kezdődik, hogy vannak egészen jól fizető munkák. A fekete ribizliben nyolcvan forintot Is kerestek naponta. De vannak tennivalók is, ahol a munka természeténél fogva nem lehet alkalmazni ezt a módszert. Ott órabérrel számolják el a tagokat. Ezzel aztán már kevés usszony elégedett. Vibok Jánosné tájékozottsága mindenesetre meglep. Amikor az okát kutatom, magyarázni kezdi: — Három esztendeje tagja vagyok a vezetőségnek Hót csak illik tudnom a szövetkezet dolgait. A bérezés meg a leglényegesebbek közé tartozik. .. Később arról beszél mosolyogva, a szövetkezeti vezetőségben majdnem felborult az egyehsúly. Az asszonyok miatt. A héttagú testű1 étből leváltották az egyik férfit Majdnem asszony került a helyére. így azonban mar négy asszony lett volna a vezetőségben. Úgy látszik, a férfiak megriadtak a nőuralomtól. Az utolsó pillanatban elálltak az asszony jelölésétől. Talán ha megmaradnák az elképzelésük mellett, az többet ért volna minden szónál, amelyet az asszonyok becsüléséről ejtenek a szövetkezetben. Vincze Istvánná Pályázat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére Venesz Károly Mindenkinek dolgozni kell...
