Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

1967. szeptember 1.. péntek ItöSRín 3 Jól dolgozik a munkavédelmi őrség Munka- és egészségvéde'em a mezőgazdaságban Az utóbbi években az álla­mi gazdaságok, gép- és gép­javító állomások, erdőgazda­ságok — de egyéb vállalatok is — mind céltudatosabban foglalkoznak a baleseti ve­szélyforrások megszüntetésé­vel, a balesetek megelőzésé­vel. Nagy gondot fordítanak az üzemi balesetek kivizsgálá­sára, a felelősség megállapí­tására. A szükséges tennivalókat a MEDOSZ megyei bizottsága, a termelési igazgatóságokkal karöltve az idén is közös in­tézkedési tervben fogalmazta meg. Szomorú statisztika A tervszerűség elvi és gya­korlati kérdéseit jól határoz­ták meg az üzemi intézkedé­si tervekben. Az intézkedé­sek valóra váltását a gazda­sági vezetők és szakszervezeti bizottságok közös testületi ülésen vitatják meg és fo­lyamatosan ellenőrzik a vég­rehajtását. Több helyen igénylik a munkavédelmi őr­ség segítségét. Mit mutat az első féiév statisztikája? A balesetek száma nem csökkent. Tavaly és az idén az első félévben egyaránt 95 volt. Viszont az egy főre ju­tó kiesett munkanapok szá­ma 19,9-ről 20,5-re nőtt. Emel­kedett az ezer főre jutó bal­esetek száma is. A legnagyobb fejlődést az állami gazdaságokban tapasz­taljuk. Az országos értékelés alapján Veszprém, Vas, Ko­márom, Győr megyék után Nógrád következik a sorrend­ben. Példásan betartják a mun­kavédelmi szabályokat a Nógrád megyei Növényvédő Állomáson. Munkavégzésük közismerten nehéz, mert többnyire mérgekkel dolgoz­nak. Évek óta mégsem for­dult elő baleset. A gép- és gépjavító állo­másokon, valamint az erdő- gazdaságban nincs fejlődés. Az előbbieknél a balesetek száma 21-ről 30-ra, a kiesett napok száma 305-ről 460-ra emelkedett. A tavalyihoz képest az Érsekvadkerti Gépjavító Ál­lomáson több mint kétszeresére nőtt, de nagymértékben nö­vekedett a Pásztói Gépjavító Állomáson és a Tolmácsi Gép­állomáson is a balesetek szá­ma. > A Cserháti Állami Erdőgaz­daság egy dolgozója munka­idejének tekintélyes részét az óvórendszabály, az üzemi in­tézkedési terv betartásának ellenőrzésére fordítja. Javu­lást azonban ez sem eredmé­nyezett, a balesetek száma 16-ról 18-ra, a kiesett napok száma pedig 298-ről 536-ra növekedett. Étkeztetés és elszállásolás A megyei szervek, a társa­dalmi munkabizottságok tag­jai az utóbbi időben mind gyakrabban foglalkoznak a munka- és egészségvédelem­mel. Munkaértekezleteken, titkári megbeszéléseken is állandó téma ez. A feladatok elvég­zéséhez különösen sok segít­séget adnak az SZMT mun­kavédelmi felügyelői, akik minden üzemben két-három ellenőrzést tartottak az első félévben, és 25 mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetnek nyúj­tottak segítséget. Az egészségügyi ellátás terü­letén a Szügyi Tangazdaság­ban kifogásoltuk, hogy az üzemi konyha nem rendelke­zik előkészítő helyiséggel, va­lamint nincs biztosítva a konyhai alkalmazottaknak az öltöző, mosdó. A feltárt hiá­nyosságokat a gazdaság fel­újítási alapjából pótolta. Ez­zel az intézkedéssel az üzemi központokban — a Tolmácsi Gépállomás és a Kisterenyei Állami Gazdaság kivételével, — az étkezdék az alapvető követelményeknek megfelel­nek. Javult az étkeztetés színvonala, az ételek mennyi­sége és minősége általában ki­elégítő. Van azonban tennivaló bő­ven a külső területen dolgo­zók étkezési kulturáltságának javításában. Célszerű lenne, ha az ételt szállító kocsikat összecsukható asztalokkal és padokkal szerelnék fel és biztosítanák a kézmosás le­hetőségét is. Nagy erőfeszítéseket tettek üzemeink a munkásszállások otthonosabbá tétele érdekében is. Sok helyen azonban nincs önkormányzat, nem becsülik meg a felszerelést, megsértik a házirendet. A gazdaságokban, gépállo­másokon számos egészségügyi tanfolyamot végzett dolgozót foglalkoztatnak. Ezeket a Szügyi Tangazdaságban és a Nógrádkövesdi Állami Gazda­ságban eredményesen bevon­ják az üzemet érintő egész­ségügyi feladatok végrehajtá­sába. Gyakran ők kezdemé­nyeznek egy-egy egészségügyi intézkedést, és a többi mun­kást is a rendre, a tisztaságra nevelik. A vállalatok vezetői nem mindig végeznek megfelelő ellenőrző és számonkérő mun­kát. Többen eltűrik, hogy in­tézkedési tervüket ne hajtsák végre és egyes üzemrészveze­tők, brigádvezetők területén a szemlék hiányosságai meg­ismétlődnek. Nem éreznek elég felelősséget a baleseti veszélyforrások megszüntetésé­ért. Gyakran védőberendezé­sek, egyéni védőeszközök nél­kül végeztetnek munkát. Többet kell tenniük Gyakran előfordul, hogy ugyanaz a gép, ugyanaz a munkafolyamat sorozatosan balesetet okoí. Ez azért van, mert a sérült újraoktatását és figyelmeztetését kivéve, a ve­szély elhárításáról nem gon­doskodnak. A műhely rendet­lensége, a szabálytalan anyag- mozgatás, tárolás változatlan marad. A Pásztói Gépjavító Állomáson például a kézi fú­rógép nincs ellátva kapcso­lóval, állandó balesetveszélyt rejt magában. Többször elő­fordult, hogy a dolgozó nem tudta kikapcsolni. Az aszta­losműhelyben a fűrészgépnek nincs védőburkolata. A tan­műhelyben a hegesztő-kábel védőgumija lefoszlott, törede­zett, tehát veszélyes. Hasonló szabálytalanságok másutt Is előfordulnak. Az erdőgazdaság inászói er­dészetében tizenöt éves fiúkat nyolcórás munkaidővel alkal­maznak, leterhelő munkás­ként. A fűrésztelep főkapcso­ló táblája lóg a falon, a fű­részköszörűgép burkolás nél­kül működik. A Borsosberényi Állami Gazdaságban védőburkolat nélkül üzemeltették a trá- gyalé-kiemelőt, amely súlyos balesetet idézett elő. A baleseti jegyzőíkönyvek, a vizsgálati tanulságok azt mu­tatják, hogy a gazdasági ve­zetőknek, de a szakszervezeti aktíváknak is többet kel! tenniök a dolgozók nevelése, testi épségének védelme érdekében. A balesetek gyak­ran a munkavédelmi ismere­tek hiánya, virtuskodás, vagy fegyelmezetlenség miatt kö­vetkeznek be. A megelőzés még sok helyen nem vált köz­üggyé. Az állami gazdaságok közül Pásztó, Nógrádkövesd, Szirák, Magyarnándor, Szügy jól szé­lesítik a munkavédelmi őrség­mozgalmat. Sok munkás vesz részt az óvórendszabályok fo­lyamatos ellenőrzésében. A munka- és egészségvéde­lem mezőgazdasági üzemeink­ben nagyobb felelősséget igé­nyel. Murányi László a MEDOSZ megyei bizottsá­gának munkatársa I Salgótarjáni Acélárugyárból jelentikr Kritikus időszak az exporttermelésben Szokatlan, hogy megyénk legnagyobb exportra termelő gyárában kritikus időszakot jelezzen a termelés görbéje. Pedig sajnos így van! A fél­évi biztató eredmények után júliusban hirtelen a mélybe hullt az exporttermékek ki­szállítását jelző grafikon. Az áruk mennyiségénél 66,4, az értékénél pedig 65,5 százalé­kot jeleztek. A termelési ro­vatba is csak 87,7 százalékot írtak. Augusztusban tovább romlott a helyzet: 22-ig, az esedékes mennyiségnek alig valamivel több mint a felét, 52,1 százalékát szállították ki. A visszaesésnek több oka van. Ezek között említik az alapanyagellátásban bekövet­kezett zavarokat, az átmeneti rendeléshiányt, az egyes ter­mékeknél jelentkező munka- igényesség növekedést. A külkereskedelmi vállalatokra a gyár vezetői nem panasz­kodnak. Amit lehetett eddig is megtettek és ezután is meg­tesznek. Volna vevő is, de azok kis tételben szeretnének vásárolni. Az Acélárugyárban viszont 4,5—5 mázsás teker­cseket dolgoznak fel. Emiatt gyakran ki kell térni egyik­másik kívánság teljesítése elől. Az előbbieken kívül egyes vásárlók olyan igényt is támasztanak, amelyet a jelen­legi technikai színvonal mel­lett nem tudnak kielégíteni. Persze a vállalat vezetői az ilyen esetekben is kétszer meggondolják mikor mondja­nak nemet. Ha egy kis reali­tást is Iáinak az üzletben, nem hagyják máshoz menni a ve­vőt. Nehezíti a helyzetet, hogy a kohászok sem szeretnek kis tétéiben alapanyagot előállí­tani. A gazdaságosság nálunk is száz, százötven tonnánál kezdődik. Vannak külföldi vásárlók, akik az országukban kiala­kult politikai helyzetre való tekintettel visszamondják ko­rábbi megrendeléseiket. Ezt tette a görögországi Marina- cég. Az indiai vásárló viszont nem hajlandó többet fizetni az áruért, mert az ismert okok miatt, a Szuezi-csatornán megszűnt az átkelés. Űj pia­cokra betörni, új vevőket to­borozni rövid idő alatt nehéz, mivel a piacon új verseny­társak is jelentkeztek és min­dent megtesznek a vevők megszerzéséért. Mindezek miatt jelenleg 15 napos elmaradás van az ex- portterv teljesítésénél. Ez azt jelenti, hogy szeptemberben az előírt napi terven felül, pluszként 86 tonna exportké* pes árut kell előállítani. Ez bizony nehéz dolog. Különö­sen akkor, ha a korábban megígért szalagacél-import nem érkezik be a kívánt ütemben. Gondot okoz, hogy 1100 tonna szalagacélra még mindig nincs megrendelés. A vezetők mégis bizakodnak: a negyedév végére lehetséges elérni a 100 százalékot. Ebben a kritikus helyzetben a Szovjetunió sietett a gyár dolgozóinak a segítségére. Na­gyobb mennyiségű rúdacélt és húzott huzalt rendelt a gyár­tól. Az előbbiek teljesítése jól halad, fokozni kell a kiszállí­tás ütemét. Hamarosan hozzá­kezdenek a húzott huzal gyár­tásához, amelyből 600 tonnát kér a szovjet megrendelő. A versenyképesség megtar­tása érdekében nagyobb ütem­ben termelik majd a magas karbontartalmú acélszalagot Az ehhez szükséges alapanya­got már szállítja a Dunai Vas­mű. Amíg a külföldi piacku­tatás eredményei realizálód­nak. addig a belföldi szük­ségleteket elégítik ki. Így az­tán mód lesz arra, hogy szeptemberben, a termelő be­rendezések döntő többségét a külföldi megrendelők kíván­ságainak szolgálatába állítsák. íj román traktorok a világpiacon Növekvő kereslet mutatko zik a világpiacon a román traktorok iránt. Nemrég több mint 330 darab U—650-es traktort és 136 darab U—651 es traktort szállított a brassói gyár az NDK-ba. Ugyanak­kor az EAR 55 S—650-es lánc talpas traktort kapott. A román külkereskedelmi vállalatok a napokban szer ződést kötöttek az NDK-val további 700 traktor szállításá­ra. Ősz eleji készülődés Szécsén yben Szeptember elé legfeljebb néhány utóvizsgára készülő diák szeretne támfalat építe­ni, de nem lehet. Nyakunkon az 1967,68-as tanév. A szécsényi mezőgazdasági technikumban az igazgató ka­lauzol. Először a támfalakat mutatja. Nem a közelgő tan­év elé építették, nem is a sápadó ősz elé. Egész tám­falrendszerek húzódnak majd nemsokára az iskola és a kol­légium udvarán, amelynek rendezése körülbelül egy év óta folyik. Sportkombinátot létesítenek az udvaron, s a támfalrendszereken túl maj­dan uszoda, teniszpálya várja a pihenni, szórakozni vágyó fiatalokat. Többi között ez lesz a község egyetlen tenisz­pályája. Horváth Zsuzsanna techni­kumi tanuló a kollégiumkert­ben 180 rózsatő körül hajla­dozik, gyomlál, öntöz, ez a munkája a vakációban. Nem sokáig járkál már a rózsák között, számára is kezdődik az új tanév. Az igazgató az előkészüle­tekről tájékoztat, arról a se­rény munkáról, amely zajlik, hogy elsejére ragyogóan tisz­ta tantermek, szertárak, mű­helyek fogadják a fiatalokat. Mint elmondja, az iskola ké­szen áll a tanévkezdésre, ösz- szesen körülbelül 150 tanuló­juk lesz, 49 elsős. — Nem túl sokat pihentünk — mondja. — Mi lényegében csupán augusztus 6-án fejez­tük be az előző tanévet, ed­dig ugyanis nyári gyakorlaton vettek részt I., II. és III. osztályos tanulóink a gazda­ságban. Tapasztalataink sze­rint a fiatalok a gyakorlati munkában is megállták a he­lyüket. Egyébként az új ok­tatási évben nálunk mezőgaz­dasági szakmunkásképző isko­la is indul, két zöldségter­mesztő osztály, az ő fogadá­sukra szintén felkészültünk. A kissé kopottas kollégium szomszédságában ragyogó új épületeket mutat az igazgató, az iskola gépparkjához tarto­zó létesítményeket. Az új raktár és gépszín átadására az 1967/68-as tanévben ke­rül sor. A technikumnak sa­ját gépparkja van, az UE 28- as, a Zetor 50-es, a vizsgázott pótkocsik, az RS—09 eszköz- hordozó gondosan felkészítve várja a szeptembert. A málló vakolatú kollégiu­mot jövőre varázsolja újjá egy generáljavítás, amelyre 550 ezer forintot szánnak. íme, az ősz eleji készülő­dés néhány mozzanata. És az „őszi” gondolatok? Az igazga­tó szerint szinte vég nélkül kívánkoznak emberekről, gé­pekről, tennivalókról. — Feladatunk ebben a tan­évben sem változik. Ügy sze­retnénk dolgozni, hogy még jobb szakmunkásokat adhas­sunk a mezőgazdaságnak. Tudjuk, a legképzettebb me­zőgazdász sem tudja megfele­lően hasznosítani szakismere­tét, ha nincsen elegendő szá­mú szakmunkásgárdája. Olyan szakmunkása, aki megalapo­zott ismeretekkel dolgozik a növénytermesztésben, aki ön­állóan keveri a vegyszereket, egyszóval avatott abban a munkakörben, amelyben dol­goznia kell. Meggyőződésünk, hogy a nagyüzemben a me­zőgazdasági tudomány roha­mos fejlődésével megalapozott tudás nélkül már nemigen lehet boldogulni. Azt mondta nemrég nekem egy kertész: — Ha rosszul vágom az ol­tóágat, abból nemigen lesz illatos rózsa, és ha nem úgy palántálok, ahogy a módja van, elkésünk a piacról. És hogy ne késsünk el, ahhoz legfőképpen egy dologra van szükség, a tudásra... Igen, a jövőben méginkább igaz lesz: nem késhetünk el a „piacról”, s ez, természete­sen, egyáltalán nem csupán a kertészekre vonatkozik a me­zőgazdaságban sem. Á szécsényi mezőgazdasági technikumban éppen ezt a nélkülözhetetlen tudást sajá­títhatják el az új tanévben is az intézmény diákjai. Er­re minden tárgyi és szemé­lyi feltétel készen áll. (tóth) flz élet rendezte. ■ ■ A szentkúti kocsma közel van az öregek otthonához. Akinek nincs jobb dolga, be­tér egy pohár itókára. Kell égy kupica, hogy felnyíljanak az emlékezés lapjai, ne kongjanak üresen a hosszú órák. Azt hiszem, mióta világ a világ, a mese, a pohár, meg a pipa — mégha szivar vagy cigaretta pótolja is — egybe tartozik. S ha az öreg vért megmozgatja a tüzes ital, oly­kor nótázó kedv lopakodik az éltes emberek ajkára. Csak úgy csendesen, ahogy a régi, kesergő dallamokhoz, meg az ősz fejekhez illik. Egy ismerősömmel jártam arra. Betértünk ide is. Kopasz fa áll• a kerthelyiségben. Va­laki ráakasztotta a botját. A jövevényt lopva megmustrál­ják. Akit kerestünk, megtalál­tuk. Egy üveg vörösbort iszo­gatott kommótos nyugalom­mal. De ahogy egymásra lel­tek, lett nagy öröm, kicseré­lődött a kis csárda hangulata. Megölelték egymást, ahogy a rég látott barátok szokták. Volt is mire figyelnie a kocs- márosnak: ennek ezt, másnak azt hozzon. Ifjú, meg öreg barát. Vala­mikor egymás közelségében dolgoztak, nehéz időkben, amikor a munka megválogat­ta az embereket. Ilyenkor próbálódnak ki a barátságok, szakadnak, vagy elmélyülnek örökre. Hát az övéké megma­radt. mert 1956 edzette meg. Előkerültek a történetek, ami­ket a közös sors támasztott an­nak idején. Hallgattam, s lop­va figyeltem az idős embert. Sima arcvonásait, ápolt, ren­dezett haját, vasalt öltönyét. Furdalt egy kicsit a kíván­csiság: miért került szociális otthonba. Szép nyugdijat húz az államtól, a lánya, fia csa­ládosok és tehetősek. Aztán alkalom is nyílott a kérde- zősködésre. — Tudja, az úgy volt — fordult felém — meghalt a feleségem. A lányom, a fiam is vállalt volna, de én min­dig az önállóságot szerettem. Ezért kerültem a szociális otthonba. Sokszor kértek, meg sírtak is emiatt, mondván, hogy mit szól a világ, de én szeretem az akaratomat követ­ni. — De most itthagyom — ekkor már az ifjú baráthoz beszélt, s közben hunyorított is egyet, amolyan cinkos le­génységgel. — Na, aztán miért? — Fogóddz meg cimbora: Megnősülök! Meglepődünk, de az öregek, akik itt töltik a délutáni szi­esztát, bólintanak, ez pedig azt jelenti, hogy igaz. Igaz is. Koccintunk rá. As öreg magát is biztatóan mond­ja. — Jobb lesz ez így. Ritka dolog, hogy valaki el­hagyja a szociális otthont. Já­nos bácsi így tesz. Aztán mie­lőtt elbúcsúzunk, valamit a barátja lelkére köt: remélem, majd akkor is megkeresel? Mert tudod jól esik az em­bernek, a látogatás, pláne, ha valakinek olyan magas a be­osztása, mint a tiéd, s még­sem felejti a régi cimborát. A bot már nincs a kopasz fán, gazdája besétált az ott­honba. János bácsi sem lesz már itt sokáig törzsvendég. Ta­lán rendez majd egy búcsú­estét, s elköszön. Az élet, a nagy rendező rendezte így. — gulyás — Adósak a végrehajtással A helyiipari vállalatok több­ségénél rendszeresen végzik a normakarbantartást. Ennek során veszteségidő-felmérése- ket, munkanap-felvételeket készítettek. Az elmúlt félévben 141 ta­nulmány elemzése alapján megállapították, hogy a napi nyolc órai munkaidőnek 8,3 százaléka vész el különböző okok miatt. Ebből 6,2 száza­lékot a munkás rovására ír­tak, 2,1 százalékot pedig szer­vezési és műszaki hibaként tüntettek fel. Csakhogy ennek a munká­nak a felét végezték el a helyiipari vállalatok vezetői. Adósak maradtak a végrehaj­tással. Ugyanis a feltárt vesz­teségidőnek mindössze 1,6 százalékát szüntették meg. E tekintetben nem volt kielégí­tő a munka a Nógrád megye Textilipari és a Nógrád me gyei Építőanyagipari Vállalal nál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents