Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-30 / 231. szám
4 NÖGTt ÄÖ tÖC? szeptember 30., szorobal As új mechanizmus lexikona A CÉLCSOPORTOS BERUHÁZÁSOKRÓL, i ^ét ítél ezelőtt — szeptember 15-én, — a nógrádi iparmedence gazda- ■ sági- és pártvezetőinek meghívására Salgótarjánba látogatott dr. Tímár Mátyás elvtárs, a kormány elnök- helyettese, a Gazdasági Bizottság elnöke. Az idei gazdasági eredményekről és az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatos előkészítő munkálatokról mondott tájékoztatójában részletesen szólt beruházáspolitikánk új elveiről, új tartalmáról is. Így hát az új gazdasági mechanizmusban alkalmazásra kerülő beruházási politika leglényegesebb új vonásait, az e tájékoztatóban elmondottak alapján foglaljuk össze. A kormány Gazdasági Bizottságának elnöke a már korábban hozott Központi Bizottsági, kongresszusi és kormány- illetve GB-határozatok lényeges vonásait elemezve elmondotta, hogy a beruházások megközelítően felét állami, központi költségvetésből, másik felét vállalati alapokból, esetleg bankhitelekből finanszírozzuk 1968. január 1-től, az új gazdasági mechanizmus indulásától kezdve. A vállalati alapokból, vagy bankhitelből finanszírozott beruházásokról, a vállalati alapokról és dinamikus szinttartásról írott fejezetünkben már szóltunk. Ezúttal tehát a beruházásoknak az állam szempontjából első csoportjáról van szó, amelyikről a kormány Gazdasági Bizottságának elnöke úgy nyilatkozott, hogy „a beruházások megközelítően felét állami, központi költségvetésből” finanszírozzuk. A beruházási tevékenység tehát alapvetően két területen: állami és vállalati szinten valósul meg. Az állami költségvetésből finanszírozott beruházások köre is megoszlik azonban az úgynevezett egyedi, vagy kiemelt nagy, központi beruházásokra és a közérdeket különösen és közvetlenebbül érintő létesítménycsoportokra, úgynevezett célcsoportos beruházásokra. Az egyedi nagy beruházásokról szólva jelentette be salgótarjáni beszédében a Gazdasági Bizottság elnöke, hogy az 1968—70-es évekre tervezettek rangsorolása most van folyamatban, az azonban már látható, — és itt célzást tett a Kisterenye—Nagybátony térségében tervezett Centrolitra is — hogy minden tervezett nagy, úgynevezett egyedi beruházás nem indulhat be harmadik ötéves tervünk hátralevő időszakában. Az egyedi, nagy beruházás tehát több népgazdasági ágazatot érintő, több iparág, a mezőgazdaság, a közlekedés stb. igényeit kielégítő, államilag kiemelt és új vállalatalapítás körébe tartozó tevékenység. Kimondottan állami költségvetésből, esetleg más ország kölcsönével épülő beruházás, mint amilyen a 800 megawattos atomerőmű is lesz. Az úgynevezett célcsoportos beruházásokat részben, ;y egészében a jövőben is állami költségvetésből fi- szírozzuk. A Gazdasági Bizottság ez év májusá- hozott határozata szerint 1968—70 között a követ- 5 beruházásokat kell célcsoportos állami beruháznak tekinteni: a szénbányászatnak, az uránbányá- ■atnak, a kőolaj- és földgáz-kitermelésnek a fejlesz- ise; az országos földgáz és kőolaj vezetékrendszer .ővítése; a villamosenergia-alaphálózat fejlesztése 100 dlovolt fele/; az elosztóhálózat fejlesztése 100 kilovolt alatt; az erdőtelepítés és fásítás; a mezőgazdaági bekötőutak építése; a mezőgazdasági villamosenergia- és hírközlő bekötővezetékek létesítése; a mezőgazdasági vízhasznosítás fejlesztése, a mezőgazdasági üzemen kívüli létesítményeknél (a belvízvédelem; a belvízrendezés; az ármentesítés; folyamszabályozás; a lakossági és ipari víztermelés — és szolgáltatás fejlesztése; az országos közúthálózat fejlesztése; a vasúti járműbeszerzés; a közforgalmi vasúti közlekedés hálózatának fejlesztése; gépkocsi forgalmi — szállodafejlesztés; s központi lakásépítés; a kórházi hálózat fejlesztése; a középiskolai tantermek létesítése és a közraktárhálózat fejlesztése. Egyrészt tehát az egyes, vagy egyedi nagy beruházások, másrészt a szocialista társadalmunk növekvő anyagi, kulturális, egészségügyi és szociális-kommunális igényeinek kielégítését közvetlenebbül érintő úgynevezett célcsoportos beruházások állami költségvetésből valósulnak meg. A többi beruházás a vállalatok hatáskörébe tartozik. Nagy Ferenc A jubileum tiszteletére Teljesítik vállalásaikat Szinte egymást követik a lakóház-átadások Balassagyarmaton. A nyugati lakótelep kettes jelű épületének augusztusi átadása után — szeptember 30 illetve október 15 helyett — lezajlott a hármas, és megkezdődött a négyes jelű épület műszaki átadása. Az ÉVM Nógrád megyei Építőipari Vállalat balassagyarmati építésvezetősége tehát tartja magát azokhoz az ígéretekhez, amelyeket a jubileumi munkaversenyben tett. Űjabb vállalásokról is érkezett hír: Verebélyi István Tamás kőműves brigádja például felajánlotta, hogy a hatos jelű épületben az utalványozott időnél négyszáz órával hamarabb végez a válasz- falazással, az ajtó- és ablaktokok elhelyezésével. Más építkezésekről is a jubileumi verseny-vállalások teljesítését közlik. Felajánlásuknak megfelelően befejezték az építők az Állami Borforgalmi Vállalat verpeléti szőlőfeldolgozó üzemét, megtörtént a Fémtermia Vállalat apci fedőpor üzemének átadása. Teljesítette vállalását az építőipari vállalat mélyépítő építésvezetősége is a salgótarjáni Kissomlyó utca építésének befejezésével. Szobon tizennyolc lakást építenek a nógrádi építőipari vállalat dolgozói: szeptember 27-re ígérték, hogy elkészülnek az épület szerkezetével, de már 26-ra teljesítették a vállalást. Helytálltak a balassagyarmati traktorfülke-gyár építői is, ahol szeptember 30-a helyett huszonhetedikére végeztek az üzemi csarnok perlit-betono- zásával, a raktár koszorú-betonozásával, a belső terület rendezésével, az ácsok a zsaluzással. Verebélyi Pál kőműves brigádja a MÉK salgótarjáni raktár épületén fejezte be napokkal a határidő előtt feladatát. Kőgrád a nagy idők sodrában VII. Verseny futás a parasztság megnyeréséért A megye vezető körei 1918 őszén már világosan látták, hogy befolyásukat nemcsak a munkásosztályra, hanem a parasztságra, főleg pedig a nagylélekszámú szegényparasztságra nézve is elveszítették. Kitűnt ez a falvak forradalmi fellépéséből a régi közigazgatást képviselő jegyzőkkel szemben, akik közül nem egy fejveszetten menekült egykori szereplésének színpadáról. A nagy zűrzavarban, a régi urak közül, senki sem mert ellenállásra gondolni. Akkor azonban, amikor a Nógrád Vármegye november 7-i száTegnap megyeszerte folytatódott a Fegyveres Erők Napja tiszteletére rendezett ünnepségsorozat. A pásztói járásban Palotáson került sor arra a megemlékezésre, amelyet a járási munkásőrszázad névadója, az ellenforradalmárok által meggyilkolt Gabis Ferenc emlékére rendeztek. A pásztói KISZ-esek délután öt szovjet fiatalt láttak vendégül, akik baráti látogatáson jártak a földművesszövetkezet, a hasznosi és a mechanikai üzem KISZ-szervezeteinél. A község 2-es számú iskolájában ünnepi megemlékezést rendeztek, amelyen úttörők, KISZ-esek köszöntötték a fegyveres testületben szolgálatot teljesítőket. Az ünnepség jelentőségét növelte, hogy éppen egy esztendeje adományozott csapatzászlót a járási munkásőr-parancsnokság az iskola úttörőinek és kisdobosainak. A pásztói munkás- és katonafiatalok délután öt órakor koszorúzták meg a szovjet hősi emlékművet. A szovjet fiatalok és a pásztói KISZ- esek este baráti találkozóra gyűltek össze. Balassagyarmaton már a reggeli órákban kezdetét vette a Fegyveres Erők Napja ma közölte, hogy a Nemzeti Tanácsok szerepe nem érintheti a régi közigazgatás működésének továbbvitelét, fellélegzettek, és nyomban régi befolyásuk visszaszerzésére kezdtek törni. Soraik rendezése közben eszméltek rá, hogy a kivezető utat számukra elsősorban a parasztság megnyerése és a reakció oldalára állítása biztosíthatja. A megye nagybirtokosai, a középbirtokosokról nem is beszélve, egyik napról a másikra fölfedezték, hogy ők „földművesek”. Ezek a „földművesek” nyomban hozzá is láttak a ünnepségsorozata. A fegyveres testületek tagjai koszorút helyeztek el a szovjet hősi emlékmű talapzatára. Délelőtt 10 órakor ünnepi nagygyűlést rendeztek a Palóc ligetben, a szabadtéri színpadon, ahol Fegyveres Márton határőr őrnagy felolvasta a honvédelmi miniszter, a belügyminiszter és a munkásőrség országos parancsnokának díszparancsát. Ünnepi beszédet Lombos Márton, a balassagyarmati városi tanács vb elnöke mondott, majd felszólalt Molnár László alezredes, aki a fegyveres testületek nevében köszöntötte Balassagyarmat lakóit. Az ünnepi beszédek elhangzása után úttörőlányok virágcsokrokkal kedveskedtek a nagygyűlés elnökségében helyet foglaló fegyveres erők vezetőinek. A balassagyarmati műsort tábortűz, kultúrműsor, majd a határőrség klubjában megrendezett táncmulatság zárta. Megemlékeztek a Fegyveres Erők Napjáról Nagybátonyban is, ahol a gimnazisták összetett honvédelmi versenyen vetélkedtek, az általános iskola növendékei pedig nagyszabású számháborút rendeztek a Fegyveres Erők Napja alkalmából. szervezkedéshez. Erre annál is inkább szükség volt, mert a polgári elemek megnyerésére törő szociáldemokraták erős agitációba kezdtek fal- vaink lakossága körében, és így, ha nem akarták bázisukat teljesen elveszíteni, nekik Is olyan programot kellett kidolgozniuk, amelyik a falu népét oldalukra állíthatja. Ezért azután már 1918. november 17-én, a gyarmati megyeházán, megtartotta alakuló gyűlését a Nógrád megyei Kisgazdapárt. A gyűlésen megjelent a Nemzeti Tanács is. A gyűlés szónokai kijelentették, hogy „most mindenkinek kisgazdának kell lennie,” és hogy a párt zászlajára „Isten és Haza van írva”, és hogy, „faj-, vallás- és rangkülönbség nélkül kell csatlakozni a köztársasághoz és ragaszkodni Magyarország területi épségéhez.” Az öt pontból álló gyarmati program lényege: némi reformok, de minden maradjon a régiben. A nemzetiségi problémákat így vélték elin- tézhetőnek: „hitét, vallását mindenki saját nyelvén gyakorolja.” — Viszont nem térhettek ki az általános, nőkre is kiterjedő választójog követelése elől, ami ekkor már nem volt érdekes, hiszen a forradalom az ő közbejöttük nélkül is megvalósította. Földet is ígértek a szegénynépnek, de még inkább megígérték a harcot lánckereskedelem és az uzsora ellen. — A gyűlésre, az ekkor kisgazdaszínekben tündöklő „szociáldemokrata” dr. Somlyó József, a Nemzeti Tanács elnöke tette fel beszédével a koronát. Szerinte „érdeke minden osztálynak, hogy a kisgazdapárt magához ragadja az ország vezetését”. Nagyatádi Szabó István a Kisgazdapártot hozta létre. Ez, épp úgy, mint Soko- rópátkai Föld mívespártja, a parasztgazdaságok kapitalista fejlődését tartotta célirányosnak 1918 januárjában a Föld- mívespárt elfogadta nagyatádi Szabó István békejobbját, és egyesült a Kisgazdapárttal. Az Egyesült Földmíves és Kisgazdapárton belül azonban kitört a „paiotaíorradalom”, a két Szabó István és híveik között. Nagyatádi ugyanis, a párt vezetőségének megkérdezése nélkül, Károlyi Mihályhoz szegődött „és Kunfi Zsig- mond, Búza Barna és Bőhm Vilmos társaságában — vetették a szemére — belépett a kormányba. „A radikálisokkal és .a szocialistákkal való együttműködést tehát még a forradalom után is „bűnnek’’ tartották Sokorópátkaiék. A szécsényi járás parasztsága, a szociáldemokratákkal együtt, 1918. december 2-án tartotta meg pártalakító gyűlését, amelyen egyhangúlag fogadták el a november 17-i gyarmati programot. — A losonci járás parasztsága december 5-én. Szilassy Béla nagybirtokos javaslatára, mereven elszigetelte magát a kommunistáktól, de elfogadta a szociáldemokratákkal való együttműködést. Egyelőre ők a legaktívabbak. Lapot is alapítanak, a Nógrádi Földművest, amelynek december 25-én jelent meg az első száma A Nógrádi Földműves nép- köztársaság korabeli két számából kiderül, hogy a mérsékelt földosztás mellett, és a kommurílsták ellen foglaltak állást. A megyénk parasztságát megszervezni akaró Országos Földmíves Párt teljesen a so- korópátkai nagybirtokos és kulákbarát politikáját tette magáévá. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy amikor 1919. szeptember 21-én Balassagyarmaton, megalakult sokorópátkai Szabó István kisgazdarainiszter jelenlétében a Nógrád Megyei Földművesszövetség, a szónokok leleplezték régebbi politikájukat is. Hanzély Gyula elnök egyenesen kimondta, hogy az Országos Földmíves Párt szervezeteinek köszönhető, hogy a Tanácsköztársaság idején megyénkben „a föld- mívesség passzíven viselkedett.” Dr. Schandl Károly pedig nyíltan a kulákság védelmére kelt: „Csak Fényes László, Károlyi Mihály cinkosa mondhatta, hogy az uzsorás paraszt réme az országnak, ő, aki azt hirdette Károlyiról, hogy az ország egyedüli megmentője, holott vele együtt készítették elő a proletárdiktatúrát.” — Ezekből a beszédekből és a Nógrádi Földműves további számaiból is kiderül, hogy a Horthy- korszak reakcióját a régi megyei uralkodó osztály készítette elő, részben a parasztság félrevezetésével. Dr. Belitzky János Ünnepségek a Fegyveres Erők Napján Szovjet vendégek Passión — Nagygyűlés Batassagyar maion Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat FORDÍTOTTA: RADO GTORGY 2L Milyen bántóan hangzik ez! Sztyepan fülig pirul, feláll, és kimegy a szobából. Petro nem tágít: — Hagyja meg Sztyepant. Majd mi segítünk neki. Hiszen jólelkű, nem igaz? Helyeslő zúgás. Nem tehetek egyebet, csak hallgatok. Egye fene! Kellemetlen história, de én nem tehettem másképp. Most mind azt gondolják, hogy szívtelen vagyok. Én viszont pont az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve. Nem minden ember alkalmas a súlyos betegek gyógyítására. Nem mindenki. Bosszant is, sajnálom is, ami történt. De türtőztetnem kell magam. Tegyük félre ezt az ügyet. — Kérem a jelentést a mai műtétekről. A műtét előtt álló betegek „eseteit” szombatonként szoktuk részletesen elemezni, az egész következő hétre. Ugyanakkor állítjuk mindig össze a menetrendet is. A műtét reggelén aztán az operációt végző orvos csak összefoglalja a betegre vonatkozó főbb adatokat és előterjeszti az operáció tervét. Ettől függetlenül az ilyen megbeszélések néha hosszúra nyúlnak. Ma átlagos napunk van: öt műtét, ezek közül egy mesterséges vérkeringéssel. Szasa. Rendszerint a fiatalabbak kezdik. Két osztályorvos mitrális sztenózisban szenvedő betegekről tesz jelentést. Következik egy tüdőrákos eset. Szemjon egy Botall-vezetéket fog ismét lekötni. Azt a kisfiút két évvel ezelőtt operáltuk meg első ízben, nem sokkal ama szerencsétlen nap előtt, amikor a kis Maja a műtőasztalon halt meg. Jól emlékszem. Most olyasmire nincs szükség — azóta megváltoztattuk módszerünket: a vezetéket már kapcsokkal szoktuk két sorban összefogni és ezenkívül még fonállal is lekötjük. A korábban megoperált négy betegnél azonban visszaesés mutatkozott. S ez újabb beavatkozást igényel. Még szerencse, ha értágulat — aneu- rizma — nem lép fel. Orvosaink is megváltoztak. Most Szemjon ismételten Botall-vezetéket operál majd — annak idején erre csak én magam vállalkoztam. Marija Vasziljevna és Petro ma már a tudományok doktorai és nagy gyakorlatuk van a mesterséges vérkeringéssel való operálásban. Kilenc kandidátus is ül itt előttem. Én ugyan nem veszem észre, hogy ma sokkal okosabbak, mint azelőtt. de a külső szemlélő, s aki tekintetbe veszi tudományos munkásságukat, ezt minden bizonnyal megállapíthatja. Mesterséges vérkeringést hajtó motorunk még nem tökéletes. De legalább azt elértük, hogy kielégítő mértékben működjék. Két—három órára is kiiktatjuk a szívet, s a hemolízis százaléka még mindig a megengedhető határok alatt marad. Ez kitűnő. Lehet azonban még jobban is csinálni, és a mérnökök már dolgoznak is új modelleken. Kisegítő minőségben több órára bekapcsolhatjuk a készüléket. És más újságok is vannak. Hát igen. Növekedett a hírnevünk, klinikánkat irigylik is. Csodákat emlegetnek, amelyeket állítólag mi hajtunk végre. A külsőségeket mindenki látja. De csak kevesen tudják, milyen árat kell ezért fizetnünk. Minden hírnevünket, minden tudományos fokozatunkat odaadnám — csak ne halnának meg a betegeink. Őszintén mondom ezt? Igen... Most mindjárt következik a Szására vonatkozó jelentés. Természetesen vezető munkatársaimmal több ízben megtárgyaltam már a műtét problémáját, de szükséges betartanunk a formákat: jelentést kell tennünk róla összes orvosainknak. Annál is inkább. mert- Szását mindnyájan ismerik és szeretik. És most talán már nem fognak neheztelni rám. Vaszja teszi a jelentést, teljesen az előírt formák szerint: kurtán, szárazán. Az én szemem előtt azonban egészen másképn vonul el ez a történet: színesen és kínzó kétségekkel. — Alekszandr Popovszkij páciens, harminckét éves, foglalkozása: matematikus a tudományok doktora: a klinikára felvételt nyert négy nőnappal ezelőtt, diagnózis: mttrá’is billentyűelégedetlenség... Az utolsó két évben három ízben feküdt a mi klinikánkon és néhányszor más gyógyintézetekben. Általános állapota: közepesen súlyos. Érverés: száztíz, tartós aritmia. (Folytatjuk)
