Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-30 / 231. szám

4 NÖGTt ÄÖ tÖC? szeptember 30., szorobal As új mechanizmus lexikona A CÉLCSOPORTOS BERUHÁZÁSOKRÓL, i ^ét ítél ezelőtt — szeptember 15-én, — a nógrádi iparmedence gazda- ■ sági- és pártvezetőinek meghívására Salgótarjánba lá­togatott dr. Tímár Mátyás elvtárs, a kormány elnök- helyettese, a Gazdasági Bizottság elnöke. Az idei gaz­dasági eredményekről és az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatos előkészítő munkálatokról mondott tájékoztatójában részletesen szólt beruházás­politikánk új elveiről, új tartalmáról is. Így hát az új gazdasági mechanizmusban alkalmazásra kerülő be­ruházási politika leglényegesebb új vonásait, az e tájékoztatóban elmondottak alapján foglaljuk össze. A kormány Gazdasági Bizottságának elnöke a már korábban hozott Központi Bizottsági, kongresszusi és kormány- illetve GB-határozatok lényeges vonásait elemezve elmondotta, hogy a beruházások megközelítő­en felét állami, központi költségvetésből, másik felét vállalati alapokból, esetleg bankhitelekből finanszí­rozzuk 1968. január 1-től, az új gazdasági mechaniz­mus indulásától kezdve. A vállalati alapokból, vagy bankhitelből finanszírozott beruházásokról, a vállalati alapokról és dinamikus szinttartásról írott fejezetünk­ben már szóltunk. Ezúttal tehát a beruházásoknak az állam szempontjából első csoportjáról van szó, ame­lyikről a kormány Gazdasági Bizottságának elnöke úgy nyilatkozott, hogy „a beruházások megközelítően fe­lét állami, központi költségvetésből” finanszírozzuk. A beruházási tevékenység tehát alapvetően két te­rületen: állami és vállalati szinten valósul meg. Az állami költségvetésből finanszírozott beruházások köre is megoszlik azonban az úgynevezett egyedi, vagy kiemelt nagy, központi beruházásokra és a közérdeket különösen és közvetlenebbül érintő létesítménycsopor­tokra, úgynevezett célcsoportos beruházásokra. Az egyedi nagy beruházásokról szólva jelentette be salgótarjáni beszédében a Gazdasági Bizottság elnöke, hogy az 1968—70-es évekre tervezettek rangsorolása most van folyamatban, az azonban már látható, — és itt célzást tett a Kisterenye—Nagybátony térségében tervezett Centrolitra is — hogy minden tervezett nagy, úgynevezett egyedi beruházás nem indulhat be har­madik ötéves tervünk hátralevő időszakában. Az egye­di, nagy beruházás tehát több népgazdasági ágazatot érintő, több iparág, a mezőgazdaság, a közlekedés stb. igényeit kielégítő, államilag kiemelt és új vállalatala­pítás körébe tartozó tevékenység. Kimondottan állami költségvetésből, esetleg más ország kölcsönével épülő beruházás, mint amilyen a 800 megawattos atomerőmű is lesz. Az úgynevezett célcsoportos beruházásokat részben, ;y egészében a jövőben is állami költségvetésből fi- szírozzuk. A Gazdasági Bizottság ez év májusá- hozott határozata szerint 1968—70 között a követ- 5 beruházásokat kell célcsoportos állami beruhá­znak tekinteni: a szénbányászatnak, az uránbányá- ■atnak, a kőolaj- és földgáz-kitermelésnek a fejlesz- ise; az országos földgáz és kőolaj vezetékrendszer .ővítése; a villamosenergia-alaphálózat fejlesztése 100 dlovolt fele/; az elosztóhálózat fejlesztése 100 kilo­volt alatt; az erdőtelepítés és fásítás; a mezőgazda­ági bekötőutak építése; a mezőgazdasági villamos­energia- és hírközlő bekötővezetékek létesítése; a me­zőgazdasági vízhasznosítás fejlesztése, a mezőgazdasági üzemen kívüli létesítményeknél (a belvízvédelem; a belvízrendezés; az ármentesítés; folyamszabályozás; a lakossági és ipari víztermelés — és szolgáltatás fej­lesztése; az országos közúthálózat fejlesztése; a vasúti járműbeszerzés; a közforgalmi vasúti közlekedés háló­zatának fejlesztése; gépkocsi forgalmi — szállodafej­lesztés; s központi lakásépítés; a kórházi hálózat fej­lesztése; a középiskolai tantermek létesítése és a köz­raktárhálózat fejlesztése. Egyrészt tehát az egyes, vagy egyedi nagy beruhá­zások, másrészt a szocialista társadalmunk növekvő anyagi, kulturális, egészségügyi és szociális-kommuná­lis igényeinek kielégítését közvetlenebbül érintő úgy­nevezett célcsoportos beruházások állami költségvetés­ből valósulnak meg. A többi beruházás a vállalatok hatáskörébe tartozik. Nagy Ferenc A jubileum tiszteletére Teljesítik vállalásaikat Szinte egymást követik a lakóház-átadások Balassa­gyarmaton. A nyugati lakó­telep kettes jelű épületének augusztusi átadása után — szeptember 30 illetve október 15 helyett — lezajlott a hár­mas, és megkezdődött a né­gyes jelű épület műszaki át­adása. Az ÉVM Nógrád me­gyei Építőipari Vállalat ba­lassagyarmati építésvezetősége tehát tartja magát azokhoz az ígéretekhez, amelyeket a jubileumi munkaversenyben tett. Űjabb vállalásokról is érkezett hír: Verebélyi István Tamás kőműves brigádja pél­dául felajánlotta, hogy a ha­tos jelű épületben az utalvá­nyozott időnél négyszáz órá­val hamarabb végez a válasz- falazással, az ajtó- és ablak­tokok elhelyezésével. Más építkezésekről is a ju­bileumi verseny-vállalások teljesítését közlik. Felajánlá­suknak megfelelően befejez­ték az építők az Állami Bor­forgalmi Vállalat verpeléti szőlőfeldolgozó üzemét, meg­történt a Fémtermia Vállalat apci fedőpor üzemének átadá­sa. Teljesítette vállalását az építőipari vállalat mélyépítő építésvezetősége is a salgótar­jáni Kissomlyó utca építésé­nek befejezésével. Szobon ti­zennyolc lakást építenek a nógrádi építőipari vállalat dolgozói: szeptember 27-re ígérték, hogy elkészülnek az épület szerkezetével, de már 26-ra teljesítették a vállalást. Helytálltak a balassagyarmati traktorfülke-gyár építői is, ahol szeptember 30-a helyett huszonhetedikére végeztek az üzemi csarnok perlit-betono- zásával, a raktár koszorú-be­tonozásával, a belső terület rendezésével, az ácsok a zsa­luzással. Verebélyi Pál kőmű­ves brigádja a MÉK salgótar­jáni raktár épületén fejezte be napokkal a határidő előtt feladatát. Kőgrád a nagy idők sodrában VII. Verseny futás a parasztság megnyeréséért A megye vezető körei 1918 őszén már világosan látták, hogy befolyásukat nemcsak a munkásosztályra, hanem a pa­rasztságra, főleg pedig a nagy­lélekszámú szegényparaszt­ságra nézve is elveszítették. Kitűnt ez a falvak forradalmi fellépéséből a régi közigazga­tást képviselő jegyzőkkel szemben, akik közül nem egy fejveszetten menekült egyko­ri szereplésének színpadáról. A nagy zűrzavarban, a régi urak közül, senki sem mert ellenállásra gondolni. Akkor azonban, amikor a Nógrád Vármegye november 7-i szá­Tegnap megyeszerte folyta­tódott a Fegyveres Erők Nap­ja tiszteletére rendezett ün­nepségsorozat. A pásztói já­rásban Palotáson került sor arra a megemlékezésre, ame­lyet a járási munkásőrszázad névadója, az ellenforradalmá­rok által meggyilkolt Gabis Ferenc emlékére rendeztek. A pásztói KISZ-esek délután öt szovjet fiatalt láttak vendé­gül, akik baráti látogatáson jártak a földművesszövetke­zet, a hasznosi és a mechani­kai üzem KISZ-szervezeteinél. A község 2-es számú iskolá­jában ünnepi megemlékezést rendeztek, amelyen úttörők, KISZ-esek köszöntötték a fegyveres testületben szolgála­tot teljesítőket. Az ünnepség jelentőségét növelte, hogy ép­pen egy esztendeje adományo­zott csapatzászlót a járási munkásőr-parancsnokság az iskola úttörőinek és kisdobo­sainak. A pásztói munkás- és katonafiatalok délután öt óra­kor koszorúzták meg a szov­jet hősi emlékművet. A szov­jet fiatalok és a pásztói KISZ- esek este baráti találkozóra gyűltek össze. Balassagyarmaton már a reggeli órákban kezdetét vet­te a Fegyveres Erők Napja ma közölte, hogy a Nemzeti Tanácsok szerepe nem érint­heti a régi közigazgatás mű­ködésének továbbvitelét, fel­lélegzettek, és nyomban régi befolyásuk visszaszerzésére kezdtek törni. Soraik rende­zése közben eszméltek rá, hogy a kivezető utat számuk­ra elsősorban a parasztság megnyerése és a reakció ol­dalára állítása biztosíthatja. A megye nagybirtokosai, a középbirtokosokról nem is be­szélve, egyik napról a másik­ra fölfedezték, hogy ők „föld­művesek”. Ezek a „földművesek” nyomban hozzá is láttak a ünnepségsorozata. A fegyveres testületek tagjai koszorút he­lyeztek el a szovjet hősi em­lékmű talapzatára. Délelőtt 10 órakor ünnepi nagygyűlést rendeztek a Palóc ligetben, a szabadtéri színpadon, ahol Fegyveres Márton határőr őr­nagy felolvasta a honvédelmi miniszter, a belügyminiszter és a munkásőrség országos pa­rancsnokának díszparancsát. Ünnepi beszédet Lombos Már­ton, a balassagyarmati városi tanács vb elnöke mondott, majd felszólalt Molnár László alezredes, aki a fegyveres tes­tületek nevében köszöntötte Balassagyarmat lakóit. Az ün­nepi beszédek elhangzása után úttörőlányok virágcsokrokkal kedveskedtek a nagygyűlés el­nökségében helyet foglaló fegyveres erők vezetőinek. A balassagyarmati műsort tá­bortűz, kultúrműsor, majd a határőrség klubjában megren­dezett táncmulatság zárta. Megemlékeztek a Fegyveres Erők Napjáról Nagybátonyban is, ahol a gimnazisták össze­tett honvédelmi versenyen ve­télkedtek, az általános iskola növendékei pedig nagyszabású számháborút rendeztek a Fegyveres Erők Napja alkal­mából. szervezkedéshez. Erre annál is inkább szükség volt, mert a polgári elemek megnyerésé­re törő szociáldemokraták erős agitációba kezdtek fal- vaink lakossága körében, és így, ha nem akarták bázisu­kat teljesen elveszíteni, nekik Is olyan programot kellett kidolgozniuk, amelyik a falu népét oldalukra állíthatja. Ezért azután már 1918. no­vember 17-én, a gyarmati megyeházán, megtartotta ala­kuló gyűlését a Nógrád me­gyei Kisgazdapárt. A gyűlé­sen megjelent a Nemzeti Ta­nács is. A gyűlés szónokai kijelen­tették, hogy „most minden­kinek kisgazdának kell len­nie,” és hogy a párt zászlajá­ra „Isten és Haza van írva”, és hogy, „faj-, vallás- és rangkülönbség nélkül kell csatlakozni a köztársasághoz és ragaszkodni Magyarország területi épségéhez.” Az öt pontból álló gyarma­ti program lényege: némi re­formok, de minden marad­jon a régiben. A nemzetiségi problémákat így vélték elin- tézhetőnek: „hitét, vallását mindenki saját nyelvén gya­korolja.” — Viszont nem tér­hettek ki az általános, nők­re is kiterjedő választójog kö­vetelése elől, ami ekkor már nem volt érdekes, hiszen a forradalom az ő közbejöttük nélkül is megvalósította. Föl­det is ígértek a szegénynépnek, de még inkább megígérték a harcot lánckereskedelem és az uzsora ellen. — A gyűlésre, az ekkor kisgazdaszínekben tündöklő „szociáldemokrata” dr. Somlyó József, a Nemze­ti Tanács elnöke tette fel be­szédével a koronát. Szerinte „érdeke minden osztálynak, hogy a kisgazdapárt magához ragadja az ország vezetését”. Nagyatádi Szabó Ist­ván a Kisgazdapártot hozta létre. Ez, épp úgy, mint Soko- rópátkai Föld mívespártja, a parasztgazdaságok kapitalista fejlődését tartotta célirányos­nak 1918 januárjában a Föld- mívespárt elfogadta nagyatá­di Szabó István békejobbját, és egyesült a Kisgazdapárttal. Az Egyesült Földmíves és Kisgazdapárton belül azonban kitört a „paiotaíorradalom”, a két Szabó István és híveik között. Nagyatádi ugyanis, a párt vezetőségének megkérde­zése nélkül, Károlyi Mihály­hoz szegődött „és Kunfi Zsig- mond, Búza Barna és Bőhm Vilmos társaságában — vetet­ték a szemére — belépett a kormányba. „A radikálisokkal és .a szocialistákkal való együttműködést tehát még a forradalom után is „bűnnek’’ tartották Sokorópátkaiék. A szécsényi járás paraszt­sága, a szociáldemokratákkal együtt, 1918. december 2-án tartotta meg pártalakító gyű­lését, amelyen egyhangúlag fogadták el a november 17-i gyarmati programot. — A lo­sonci járás parasztsága de­cember 5-én. Szilassy Béla nagybirtokos javaslatára, me­reven elszigetelte magát a kommunistáktól, de elfogad­ta a szociáldemokratákkal va­ló együttműködést. Egyelőre ők a legaktívabbak. Lapot is alapítanak, a Nógrádi Föld­művest, amelynek december 25-én jelent meg az első szá­ma A Nógrádi Földműves nép- köztársaság korabeli két számából kiderül, hogy a mérsékelt földosztás mellett, és a kommurílsták ellen fog­laltak állást. A megyénk parasztságát megszervezni akaró Országos Földmíves Párt teljesen a so- korópátkai nagybirtokos és kulákbarát politikáját tette magáévá. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy amikor 1919. szeptember 21-én Balassagyarmaton, megala­kult sokorópátkai Szabó Ist­ván kisgazdarainiszter jelen­létében a Nógrád Megyei Földművesszövetség, a szóno­kok leleplezték régebbi politi­kájukat is. Hanzély Gyula elnök egyenesen kimondta, hogy az Országos Földmíves Párt szervezeteinek köszönhe­tő, hogy a Tanácsköztársaság idején megyénkben „a föld- mívesség passzíven viselke­dett.” Dr. Schandl Károly pe­dig nyíltan a kulákság védel­mére kelt: „Csak Fényes László, Károlyi Mihály cinko­sa mondhatta, hogy az uzso­rás paraszt réme az ország­nak, ő, aki azt hirdette Káro­lyiról, hogy az ország egye­düli megmentője, holott vele együtt készítették elő a pro­letárdiktatúrát.” — Ezekből a beszédekből és a Nógrádi Földműves további számaiból is kiderül, hogy a Horthy- korszak reakcióját a régi me­gyei uralkodó osztály készítet­te elő, részben a parasztság félrevezetésével. Dr. Belitzky János Ünnepségek a Fegyveres Erők Napján Szovjet vendégek Passión — Nagygyűlés Batassagyar maion Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat FORDÍTOTTA: RADO GTORGY 2L Milyen bántóan hangzik ez! Sztyepan fülig pirul, feláll, és kimegy a szobából. Petro nem tágít: — Hagyja meg Sztyepant. Majd mi segítünk neki. Hi­szen jólelkű, nem igaz? Helyeslő zúgás. Nem tehetek egyebet, csak hallgatok. Egye fene! Kellemetlen história, de én nem tehettem másképp. Most mind azt gondolják, hogy szívtelen vagyok. Én viszont pont az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve. Nem minden ember alkalmas a súlyos be­tegek gyógyítására. Nem min­denki. Bosszant is, sajnálom is, ami történt. De türtőztet­nem kell magam. Tegyük félre ezt az ügyet. — Kérem a jelentést a mai műtétekről. A műtét előtt álló betegek „eseteit” szombatonként szok­tuk részletesen elemezni, az egész következő hétre. Ugyan­akkor állítjuk mindig össze a menetrendet is. A műtét reg­gelén aztán az operációt vég­ző orvos csak összefoglalja a betegre vonatkozó főbb ada­tokat és előterjeszti az operá­ció tervét. Ettől függetlenül az ilyen megbeszélések néha hosszúra nyúlnak. Ma átlagos napunk van: öt műtét, ezek közül egy mes­terséges vérkeringéssel. Szasa. Rendszerint a fiatalabbak kez­dik. Két osztályorvos mitrális sztenózisban szenvedő betegek­ről tesz jelentést. Következik egy tüdőrákos eset. Szemjon egy Botall-vezetéket fog ismét lekötni. Azt a kisfiút két év­vel ezelőtt operáltuk meg el­ső ízben, nem sokkal ama sze­rencsétlen nap előtt, amikor a kis Maja a műtőasztalon halt meg. Jól emlékszem. Most olyasmire nincs szükség — azóta megváltoztattuk mód­szerünket: a vezetéket már kapcsokkal szoktuk két sor­ban összefogni és ezenkívül még fonállal is lekötjük. A korábban megoperált négy betegnél azonban visszaesés mutatkozott. S ez újabb be­avatkozást igényel. Még sze­rencse, ha értágulat — aneu- rizma — nem lép fel. Orvosaink is megváltoztak. Most Szemjon ismételten Bo­tall-vezetéket operál majd — annak idején erre csak én magam vállalkoztam. Marija Vasziljevna és Petro ma már a tudományok doktorai és nagy gyakorlatuk van a mes­terséges vérkeringéssel való operálásban. Kilenc kandidá­tus is ül itt előttem. Én ugyan nem veszem észre, hogy ma sokkal okosabbak, mint az­előtt. de a külső szemlélő, s aki tekintetbe veszi tudomá­nyos munkásságukat, ezt min­den bizonnyal megállapíthat­ja. Mesterséges vérkeringést hajtó motorunk még nem tö­kéletes. De legalább azt elér­tük, hogy kielégítő mérték­ben működjék. Két—három órára is kiiktatjuk a szívet, s a hemolízis százaléka még mindig a megengedhető hatá­rok alatt marad. Ez kitűnő. Lehet azonban még jobban is csinálni, és a mérnökök már dolgoznak is új modelleken. Kisegítő minőségben több órára bekapcsolhatjuk a ké­szüléket. És más újságok is vannak. Hát igen. Növekedett a hír­nevünk, klinikánkat irigylik is. Csodákat emlegetnek, ame­lyeket állítólag mi hajtunk végre. A külsőségeket min­denki látja. De csak kevesen tudják, milyen árat kell ezért fizetnünk. Minden hírnevün­ket, minden tudományos foko­zatunkat odaadnám — csak ne halnának meg a betegeink. Őszintén mondom ezt? Igen... Most mindjárt következik a Szására vonatkozó jelentés. Természetesen vezető munka­társaimmal több ízben meg­tárgyaltam már a műtét prob­lémáját, de szükséges betarta­nunk a formákat: jelentést kell tennünk róla összes or­vosainknak. Annál is in­kább. mert- Szását mindnyá­jan ismerik és szeretik. És most talán már nem fognak neheztelni rám. Vaszja teszi a jelentést, tel­jesen az előírt formák sze­rint: kurtán, szárazán. Az én szemem előtt azonban egészen másképn vonul el ez a törté­net: színesen és kínzó kétsé­gekkel. — Alekszandr Popovszkij páciens, harminckét éves, fog­lalkozása: matematikus a tu­dományok doktora: a kliniká­ra felvételt nyert négy nőnap­pal ezelőtt, diagnózis: mttrá’is billentyűelégedetlenség... Az utolsó két évben három ízben feküdt a mi klinikánkon és néhányszor más gyógyintéze­tekben. Általános állapota: közepesen súlyos. Érverés: száztíz, tartós aritmia. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents