Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-30 / 231. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK* AZ MSZMP NOGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. EVF. 231. SZÁM AHA: 50 FILLER 1967. SZEPTEMBER 30., SZOMBAT Ünnepségek et Fegyveres Erők Napján 14. oldal) Gazdag vasárnapi sportprogram Í3. oldal) Tűs a Rádió székhazában • <0. oldali Véget ért az országgyűlés ülésszaka Két törvényjavaslatot szavaztak meg a tanácskozás harmadik napján A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, valamint a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslatok együttes tárgyalásával folytatta tanácskozását pénteken reggel 9 órakor az országgyűlés. Az ülésen részt vett Losonczi Pál a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Nyers Rezső és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Vass Istvánnénak, az országgyűlés alelnö- kének megnyitója után a pénteki tanácskozás első szónoka, Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese emelkedett szólásra. Fehér Lajos beszéde Két igen fontos, egész termelőszövetkezeti mozgalmunk továbbfejlődését érintő törvényjavaslat fekszik önök előtt. Kidolgozását pártunk IX. kongresszusa kezdeményezte. Irányelveit ez év első felében megtárgyalta a mezőgazdasági termelőszövetkezetek sok százezres „parlamentje”: tsz- parasztságunk tehát már leadta szavazatát a két tervezetre. Egyöntetűen támogatja és most tisztelettel azt kéri az országgyűléstől: emelje törvényerőre azokat! A szövetkezeti közgyűléseken, az országos kongresszuson lezajlott széles körű, igen élénk és termékeny vita egyben azt is megmutatta: parasztságunk valójában már leadta szavazatát a mozgalomhoz való csatlakozáskor, a tsz-be való belépéskor, és már akkor — végérvényesen szavazott. És nem bánta meg, mint ahogy nem is bánhatta meg! Az átszervezés óta eltelt immár több mint fél évtized egyenletesen felfelé ívelő gazdálkodási eredményei és saját életkörülményeinek határozott javulása láttán joggal ítélheti meg úgy: érdemes volt a közös gazdálkodás fejlesztéséért dolgozni, fáradozni, küzdeni! Szocialista rendünk édes gyermeke Szövetkezetek — elsősorban fogyasztási jellegűek — voltak már a múltban, a tőkés Magyarországon is. De mező- gazdasági termelőszövetkezetek csak a szocialista Magyar- országon vannak és lehetnek: termelőszövetkezeti mozgalmunk szocialista rendünk édes gyermeke! Fél évtized tapasztalatai és eredményei immár a gyakorlatban igazolták, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet bevált, rugalmas, jó gazdálkodási forma. A termelő- szövetkezet, amely a szocializmust valósítja meg a falun, sikeresen illeszkedik be a szocialista tervgazdálkodás rendszerébe, abban életrevaló- an, mozgékonyán tud létezni, boldogulni. A kizsákmányolásmentes közös gazdálkodást megvalósító szövetkezetek alkalmasak arra, hogy a gazdálkodás jövedelmezőségével úgy fejlesszék a mezőgazdasági termelést, hogy mind' jobban helyt állhassanak a társadalmi szükségletek kielégítésében. A termelőszövetkezet, mint gazdálkodási forma, alkalmas arra, hogy — a szocialista elosztás elveinek a munkadíjazásban és jövedelemelosztásban sokszínű, de Következetes alkalmazásával — megfelelő jövedelmet biztosítson tagjainak, s érdekeltté tegye őket a közös gazdaság fejlesztésében. És alkalmas arra is, hogy az élet- és munkakörülmények javításával elősegítse szocialista forradalmunk egyik nagyon fontos céljának valóra váltását: az ipari és mezőgazdasági munka, a város és a falu közötti különbségek fokozatos megszüntetését. Termelőszövetkezeti mozgalmunk általános fejlődése mögött elmaradt a jogalkotás. Szövetkezeteink többsége gyorsan kinőtte azokat a kereteket, amelyeket az 1959. évi 7. sz. törvényerejű rendelet és egyéb jogszabály, valamint az átszervezés időszakában kialakított alapszabályminták megszabtak. A fejlődés érdekében E jogszabályok több tekintetben elavultak, s ma már gátolják a fejlődést. Üj szabályozásra, új törvényekre van szükség, amelyek szentesítik a szövetkezeti élet kialakult új formáit. Egyúttal egyengetik a további fejlődés útját is. A termelőszövetkezeti és földjogi törvénytervezetek ezt a célt szolgálják. A tisztelt ország- gyűlés előtt fekvő javaslatok agrárpolitikánk továbbfejlesztésének igen fontos új elemeit tartalmazzák. A termelőszövetkezeti törvény a mezőgazdaságban kiépült szocialista viszonyokat erősíti, azáltal, hogy a törvényben előírt új szabályozások megvalósulására termelőszövetkezeteink — működésük, gazdasági tevékenységük belső tartalmát tekintve — mind magasabb szocialista szintre emelkednek majd. A földjogi törvény pedig a szövetkezeti földtulajdon bevezetésével és fokozatos kialakításával tovább erősíti rendszerünk szocialista alapjait. Az önök elé terjesztett törvénytervezetek jelzik, hogy a szocializmus teljes felépítése útján újabb jelentős lépéseket teszünk a magyar falu társadalmi viszonyainak fejlesztésében is! A termelőszövetkezet lényege A két törvénytervezet kidolgozása és életbe léptetése a munkás—paraszt szövetséget is érinti. A szocialista földtulajdon kialakításával, a szövetkezeti gazdálkodás szocialista vonásainak erősítésével a két tervezet azt a célt szolgálja, hogy parasztságunk még közelebb kerüljön a munkásosztályhoz. Enélkül nincs előrehaladás sem az ipar és a mezőgazdaság valóban arányos fejlesztésében, sem pedig városon és falun az életszínvonal növelésében. A két törvénytervezet kidolgozását és jóváhagyását nemcsak a szövetkezeti mozgalom fejlődése, hanem a gazdaság- irányítási reform megvalósítása is sürgeti. A reform szellemének felel meg a törvény- tervezetnek az a törekvése, hogy a termelőszövetkezet fogalmát az új helyzet követelményei szerint korszerűsítse. A törvénytervezetben ajánlott, korszerűsített fogalmazás szerint: a termelőszövetkezet önkéntesen társult dolgozó parasztok társas szervezete és egyszersmind szocialista nagyüzem, amely önálló, vállalat- szerű gazdálkodást folytat. A termelőszövetkezet e kettős természetéből elsőként az a következtetés és feladat adódik, hogy a tsz vezetésében és egész működésében az eddiginél következetesebben kell megvalósulnia a szövetkezeti demokrácia és a vállalatszerű gazdálkodás sajátos egységének. Akkor dolgozik jól egy- egy tsz vezetősége, ha megérti, s a tagsággal meg tudja értetni a reform során a mezőgazdaságban már jórészt bevezetett új intézkedéseket, és képes azokat a gazdálkodásban hatékonyan, rugalmasan alkalmazni. A termelőszövetkezet fogalmának előbb idézett meghatározásából adódik továbbá az a következtetés és feladat, hogy egyrészt fejlesztenünk kell a termelőszövetkezetet, mint a parasztok társulását, úgy is mondhatnánk, hogy szövetkezetibbé kell tenni a szövetkezeteket, másrészt erősítenünk kell a szövetkezeteket, mint nagyüzemeket. Oly módon kell fejlesztenünk azokat, hogy mindinkább vállalat- szerűbbek legyenek, azaz korszerű, önálló vállalatszerű gazdálkodást folytassanak. Milyen követelményekkel jár a szövetkezeti jelleg erősítése? A gazdaságirányítási reform lényeges jellemzője a szövetkezeti önkormányzat eddigieken túlmenő elvi elismerése és gyakorlati alkalmazása. Az új törvénytervezetek is ezt kívánják előmozdítani. Jogok és kötelességek A termelőszövetkezet szocialista közösség. A termelő- szövetkezetekben testületi vezetés érvényesül. Az elmúlt években kitűnt, hogy a döntési és intézkedési jogkörök eddigi rendezése nem számolt eléggé a termelőszövetkezetek nagyüzemi méreteinek gyors ütemű növekedésével, a gazdálkodás belső differenciálódásával, a nagyüzemi működés gyakorlati követelményeivel. Ez elsősorban abban jelentkezett, hogy a közgyűlés szerepe túlméretezett és elaprózott volt, ugyanakkor a szakvezetők és a munkaszervezeti egységek vezetői saját hatáskörükben alig intézkedhettek. A törvénytervezet a tsz- közgyűlés kizárólagos hatáskörét csak a működés és gazdálkodás alapvető kérdéseire tartja fenn. Ugyanakkor megfelelő önállóságot s ezzel együtt járó felelősséget biztosít a szövetkezet operatív vezető testületének, az üzemi vezetőknek, s szakembereknek. Ügy gondolom azonban, hogy a szakvezetők tevékenységének konkrét szabályozását a törvénytervezetből a végrehajtási utasításba kellene áttenni, A szövetkezeti törvény másik alapvető vonása az, hogy a tagok kollektív tulajdonosai s egyben dolgozói, munkavállalói is szövetkezetüknek. Ez a sajátos vonás végigvonul a szövetkezet működésének és gazdálkodásának úgyszólván valamennyi területén. A törvénytervezet számos lényeges változást és korszerűsítést javasol: így például a tagsági jogok és kötelességek jobb összehangolásában, a vezetés felépítésének, szervezetének, továbbá a munka megszervezésének és díjazásának továbbfej lesztésében. A törvényben —, mint Di- mény Imre elvtárs is hangsúlyozta — világosabb és az eddiginél határozottabb megfogalmazást kap az, hogy a tagoknak nemcsak jogai, hanem kötelezettségei is vannak. E kötelességek közé nemcsak a rendszeres munkavégzés tartozik, hanem az is, hogy a tag vegyen részt rendszeresen a szövetkezet életében. Az önálló gazdálkodás útján A gazdaságirányítási reform fontos vonása, hogy nagyban előmozdítja az önálló vállalati gazdálkodás kibontakozását nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is. Milyen követelményekkel jár a tsz- ek vállalatszerű gazdálkodásának fejlesztése, miben áll az önálló vállalati gazdálkodás lényege? A fő követelmény, hogy a vállalatok képesek legyenek a termelésük eredményeként keletkező bevételeikből fedezni ráfordításaikat s a termeléshez szükséges eszközöket. A kormány a felvásárlási áraknak két lépcsőben végrehajtott illetve végrehajtandó, együttvéve mintegy 17 százalékos felemelésével, az egyszeri hitelrendezéssel, továbbá a termelőszövetkezeti jövedelemszabályozásról, az adózásról és az állami támogatási rendszer megreformálásáról a közelmúltban hozott határozatával, lényegében a termelőszövetkezetek nagyobb részében megteremtette az önálló gazdálkodás legfontosabb pénzügyi feltételeit. Az említett ár-, adó- és egyéb pénzügyi intézkedésekkel lehetővé vált, hogy a korszerű nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek megfelelően a termelőszövetkezetek is létrehozzanak — erejüktől telhetőén és fokozatosan — fejlesztési, részesedési, szociális- kulturális és jövedelembiztonsági alapokat. Az elkövetkezendő években fokozatosan megnyílik a lehetőség a részesedési alap, ezen belül a munkadíj-alap képzésére, ennek nyomán az évközi, rendszeres garantált munkadíjazásra. A garantált munkadijazás bevezetésével kapcsolatban szeretném felhasználni az alkalmat két közkeletű félreértés eloszlatására: A megélhetés biztonsága Először: elvi kérdést jelent az, hogy nem az állam garantálja a tsz-tagságnak a munkadijak évközi rendszeres kifizetését, hanem maga a termelőszövetkezet. Az állam a garantált munkadíjazásnak csak a pénzügyi feltételeit igyekszik megteremteni, mint ahogy az általam előbb felsorolt intézkedésekkel nagyjában, egészében meg is teremtette ezeket. Másodszor: maga a termelő- szövetkezet sem garantálja tagjainak a várható teljes évi jövedelmet, csudán a betervezett részesedésnek legfeljebb 80 százalékát. Az ezen felüli rész a kiegészítő részesedés — ha úgy tetszik, a „mozgó bérrész” vagy „nyereség” — a valóságban ingadozó jövedelemrész lesz. Amely függ a gazdálkodás jövedelmezőségétől, s részben a piaci helyzet alakulásától is. Űj elvként került be a törvénytervezetbe az a meghatározás, amely szakít a tsz- jövedelemelosztás eddig érvényben levő, úgynevezett „maradék” elvének gyakorlatával és kimondja, hogy a munkadíjat a jövőben termelési költségként kell elszámolni. Ha abból indulunk ki. hogy a földből új értéket előállító legfőbb termelőerő az élő munkaerő, tikkor közgazdasági lényegét tekintve nem is lehet más következtetésre jutnunk. A megélhetés biztonsága, a munkaerő falun maradása pedig azt követeli meg, hogy a termelési költségként elszámolt pénzbeli munkadíjat rendszeresen, lehetőleg havonta garantáltan fizessék ki a szövetkezet tagjainak. A IX. pártkongresszus állásfoglalása alapján a termelőszövetkezetek országos kongresszusa ez év tavaszán elindította a termelőszövetkezetek demokratikusan kialakított társadalmi szervezeteinek létrehozását A kongresszus megválasztotta a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát, nyár utóján pedig elkezdődött a területi szövetségek gazdasági körzetenként történő megalakítása. Ezek lényegében önkormányzati testületek, csakúgy, mint az őket létrehozó termelőszövetkezetek. Létrehozásuk és működésük a szövetkezeti demokrácia újszerű továbbfejlesztését jelenti. Az önök előtt fekvő törvény- tervezet megteremti a jogi lehetőségét ahnak, hogy a termelőszövetkezeti tagok szövetkezetükön belül a jövőben önállóbban intézzék saját ügyüket. A törvénytervezet javaslatokat tesz arra is, hogy a szövetkezeten kívül eső, kölcsönösen egymást érdeklő feladatok ellátásában a termelőszövetkezetek összefogva, együttesen alakítsák ki cselekedeteiket. Fontos szervezeti kérdések Mi a feladatuk e társadalmi képviseleti szerveknek? A szövetségek fő feladata a létrehozó termelőszövetkezetek jobb együttműködésének elősegítése, ennek révén az eredményes, önálló gazdálkodás előmozdítása, érdekvédelmük hatékonyabb ellátása. Nem lehet feladatuk, hogy valamiféle termelőszövetkezetek felett álló hivatalok legyenek, nem parancsolgathatnak a termelőszövetkezeteknek, és nem is láthatnak el állami hatósági jogköröket. Ez az elbürokratizálódás veszélyét hozná magával és hamarosan tönkretenné az egész ügyet. Ellenben feladatuk a szövetségeknek a termelőszövetkezetek egymás közötti kooperációjának kifejlesztése, anélkül, hogy érintenék a részt vevő termelőszövetkezetek önállóságát. A kooperációnak számtalan lehetősége nyílik mindenekelőtt a mezőgazdasági termelésben, de az ehhez szorosan kapcsolódó kiegészítő tevékenység, a kereskedelem, az érdekvédelem stb. területén is. A területi szövetségeknek az a feladatuk és szép hivatásuk, hogy bátorítsák, támogassák a termelőszövetkezeteket ilyen irányú kezdeményezéseikben, s miután már létrehozták azokat — koordinálják munkájukat. (Folytatás a 2. oldalon)
