Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-29 / 230. szám

2 Nöen A© !#Sf. szeptember 29., p?nte6 Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) tünk büszkék ezekre a nem is kis kezdeti eredményekre Az igények azonban tovább növekednek. Mezőgazdasá­gunk képes is arra, hogy az eddiginél gyorsabb ütemű fej­lődés révén kielégítse ezeket az igényeket. A «vörsabb előrehaladásért — Ezek a megfontolások és elismerések vezették a pártot és a kormányt az utóbbi évek több fontos, a mezőgazdasági termelés és • a szocialista nagyüzemek fejlesztését, erő­sítését szolgáló intézkedés kezdeményezésében és megva­lósításában, valamennyi a gazdaságirányítás reformjá­nak szellemében született. Céljuk az. hogy a szövetke­zetekben is megteremtsék az önálló vállalati jellegű gaz­dálkodás elemeit, illetve fel­tételeit. — A fejlődést zavaró kü­lönböző tényezők mélyreható elemzése eredményezte azt a felismerést, hogy a gyorsabb ütemű előrehaladást sokban akadályozzák gazdaságirányí­tási rendszerünk fogyatékos­ságai. Mint köztudomású, egyebek között ezért került sor a gazdaságirányítási rend­szer átfogó reformjára, amely­nek szerves része a most az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatok kidolgozása Is. — A termelőszövetkezetek működését meghatározó első átfogó jogszabály, az 1959-ben megalkotott 7-es számú tör­vényerejű rendelet volt. Az azóta elmúlt nyolc esztendő alatt azonban, épp a fejlődés következtében a nagyüzemek gazdasági viszonyai nem egy vonatkozásban ellentmondás­ba kerültek a fennálló tör­vényekkel. Ez, s nem ke­vésbé az a követelmény, hogy a gazdaságirányítás új rendjének elveivel összhang­ban megteremtsük a termelő- szövetkezetek önálló vállalati gazdálkodásának feltételeit, új és átfogó jogi rendezést kö­vetel. Növelni a hasznosítható területet — A termelőszövetkezetek olyan szocialista mezőgazda- sági nagyüzemek, amelyek vállalatszerűén gazdálkodnak. Pénzügyi és gazdasági hely­zetüket tehát úgy kell meg­változtatni, hogy mind na­gyobb mértékben legyen mód­juk és lehetőségük arra, hogy saját pénzeszközeikből bizto­sítsák a továbbfejlődésükhöz szükséges pénzügyi, anyagi feltételeket. Ez pedig csak úgy valósítható meg, ha új módon szabályozzuk a bevé­teleket és a jövedelem felosz­tását. felhasználását, valamint a szövetkezeti alapképzést. Ennek megfelelően a jövőben szövetkezeteink termelési kétségeikből számolhatják el az elhasznált forgóeszközök értékét, az amortizációt, a munkadíjat és a földjáradé­kot. A szabályozás módot nyújt arra, hogy az eddiginél nagyobb mértékben fedezzék saját eszközeikből a bővített újratermelés pénzalapjait, nagyobb mértékben tölthes­sék fel saját forrásból forgó­eszközeiket indokolt mérték­ben fizethessenek tagjaiknak részesedést.' s ezen belül va­riálhassák a munkadíjakat. — A vagyoni önállóság fontos előfeltétele, hogy to­vább szélesedjék és erősödjék a termelőszövetkezeti tulaj­don. A földtulajdon és a föld- használat továbbfejlesztésére vonatkozó törvényjavaslat is elsődlegesen ezt a célt szol­gálja. Lehetőséget nyújt ar­ra, hogy — megfelelő diffe­renciálással ártérítés ellené­ben — megszerezhessék a használatukban levő földek tulajdonjogát. — A törvényjavaslat lénye­ge ebből a szempontból a nagyüzemi földtulajdon és földhasználat egységének fo­kozatos megteremtése, s meg­felelő intézkedéseket tartal­maz a zárt keretekkel kap­csolatos problémák rendezésé­re is. A felszabadulás után a földreformmal megindult, majd a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésével folytató­dott nagymértékű tulajdonos változások bonyolult labirin­tusában kívánunk rendet te­remteni. A törvényes szabá­lyozás alapelvének egyrészt azt tekintjük, hogy a nagy- üzemileg művelhető zártkerti területek átcsoportosításával növeljük a nagyüzemi hasz­nosítás alatt álló területet, oly részi, hogy — a személyi tulajdonjog tiszteletbentartá- sával — megakadályozzuk a spekulációt, és biztosítsuk minden talpalatnyi föld meg­művelését. — A földtulajdon és a föld- használat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslat benyúj­tásakor szeretném hangsú­lyozni, hogy kormányunk el­sőrendű feladatának tekinti egyik legnagyobb nemzeti kincsünk, a termőföld védel­mét. s termőképességének fo­kozását. — A mezőgazdasági terme­lésünk növelése szempontjá­ból nagyon számottevő tarta­lékok rejlenek a termelőszö­vetkezetek tevékenységi kö­rinek kibővítésében. Az el­múlt időszakban a szocialista nagyüzemek — különösen a termelőszövetkezetek — úgy­nevezett kiegészítő tevékeny­ségét sok jogszabály korlá­tozta. E jogszabályok a nemzeti jövedelem olyan forrásaitól fosztották meg a népgazdasá­got, amelyeket egyébként a meglevő mezőgazdasági kapa­citások teljesebb kihasználá­sával biztosíthattak volna. Ugyancikkor ez a korlátozás hátrányosan hatott a szövet­kezetek tagságának foglalkoz­tatottságára is. Az üzemi önállóság fokozása A törvényjavaslat — össz­hangbein a nemrég megjelent erre vonatkozó kormányren­delettel — a tevékenységi kör kialakítására csupán elvi ke­reteket ad, azzal a kikötéssel, hogy az segítse elő a nagy­üzemi gazdálkodás fejleszté­sét, a gazdasági erőforrások kihasználását, a népgazdaság szükségleteinek jobb és gaz­daságosabb kielégítését, a gazdálkodás jövedelmezősé­gét. Termelőszöve tkezeteink alapvető feladata a mezőgaz­dasági termelés fejlesztése, gazdaságosságának javítása. Erről az üzemi tevékenység körének bővítése sem vonhat­ja el a figyelmüket. — Az állam és a szövetke­zetek viszonyának újbóli sza­bályozásánál — a gazdaság- irányítás reformjának meg­felelően — a törvényjavaslat abból indul ki: olyan állami irányítási rendszer szükséges, amelynek fő jellemzője az, üzemi önállóság fokozása. A tervszerű, központi állami1 irányításnak közgazdasági be­folyásoló eszközök — ár, do­táció, adó, hitelrendszer — ré­vén kell érvényesülnie. Az említett eszközöknek úgy kell hatniuk, hogy a népgazdasá­gi igények kielégítése mel­lett a szövetkezetek többségé­ben mód nyíljék a termelési költségek fedezésére, a folya­matos, garantált és megfelelő mértékű munka díjazására, a tagok rendszeres foglalkozta­tására, illetve a minél na­gyobb mértékű bővített újra­termelésre. említett átalakításával szoros összefüggésben kerül sor a szövetkezetek társadalmi ér­dekképviseleti szervezeteinek létrehozására. E szervezetek működését és irányítását a törvényjavaslat részletesen szabályozza: Az előterjesztett törvényja­vaslatok mezőgazdaságunk fejlődésének új távlatait nyit­ják meg. A lakosság élelmi­szer-, az ipar nyersanyagellá­tása és az export növelésé szempontjából fontos fejlesz­tés azonban megköveteli, hogy iparunk az eddiginél nagyobb mértékben s jobb minőségben lássa el a mezőgazdaságot korszerű termelési eszközök­kel, gépekkel, berendezések­kel, műtrágyával és egyéb vegyi anyagokkal. Szólni kell arról is, hogy megoldódjanak az értékesitési, szállítási, fel­dolgozási nehézségek; lénye­gesen csökkenjenek, illetve megszűnjenek a termékek üzemi veszteségei. E célból növeljük a felvásárló szerve­zetek, a feldolgozó ipar tech­nikai felkészültségét, szállító kapacitását. — A harmadik ötéves terv első éve a mezőgazdaságban kedvezően alakult. Az ez évi eredményeket még korai len­ne értékelnünk. Kenyérgabo­na a tervezettnél is több ter­mett, a kapásnövények ter­méskilátásai viszont az aszá­lyos időjárás miatt — a várt­nál gyengébbek, s ezért ab- raktakarmány-gondjaink van­nak. — Szocialista nagyüzemi gazdálkodásunk erejét mutat­ja, hogy a súlyos idei aszály sokkal kevésbé éreztette és érezteti káros hatását, mint annakelőtte a kisüzemi gaz­dálkodás időszakában. Az aszály okozta károkat át tud­juk hidalni, anélkül, hogy ál­latállományunk csökkenne, s így végül is teljesíteni tudjuk állati termék termelési ter­vünket is. Mindent összevet­ve mezőgazdaságunk sikerrel zárhatja a harmadik ötéves terv második évét. — Az előterjesztett törvény- javaslatokat sokoldalúan vizs­gálták. A viták egyértelműen bizonyítják, hogy szükséges e törvények megalkotása. Ké­rem a tisztelt országgyűléstől a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekről, valamint a föld- tulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szőlő ja­vaslatok megvitatását és el­fogadását. A mezőgazdasági liizoi4ság elnökének beszéde Felelősség a közösségért — A gazdálkodási önállóság változtatásokat igényel a kö­zös gazdaságok vezetésében is. E tekintetben fontos felté­tel, hogy a tagok mint tulaj­donosok magukénak tekint­sék szövetkezetüket és ilyen alapon vegyék ki részüket a közös munkából. A termelőszövetkezeti gaz­dálkodás fejlődése nagymér­tékben függ attól, hogy a tag­ság alapvető jogai biztosítva legyenek. A törvényjavaslat éppen ezért sok olyan rendel­kezést tartalmaz, amely köze­lebb hozza egymáshoz társa­dalmunk két alapvető osztá­lya, a munkásság és a pa­rasztság élet- és munkakörül­ményeit. Ugyanakkor világo­sabb, az eddiginél határozot­tabb megfogalmazást kap az, hogy a tagoknak nemcsak jo­gaik, hanem kötelezettségeik is vannak. A jogokra csak azok a tagok tarthatnak igényt, akik teljesítik kötele­zettségeiket. E kötelességek nemcsak a rendszeres mun­kavégzésre vonatkoznak, ha­nem a szövetkezeti életben való részvételre, a közös va­gyon védésére, sőt a szövet­kezeti tevékenységért érzett felelősségre is. A törvényjavaslat külön fejezete foglalkozik a háztá­ji gazdaságokkal. A pártnak és a kormánynak az a törekvése fejeződik ki ebben, mely szerint a háztá­ji gazdaság fenntartása, tá­mogatása nem időleges, ha­nem hosszú távra szóló gaz­daságpolitikai elhatározás. Ki­mondja a törvényjavaslat, hogy a közös és a háztáji gazdaság szerves egészet ké­pez. A tagok háztáji föld használatára csak akkor jo­gosultak, ha meghatározott részt vállalnak a közös mun­kából. Üj vonásként szeret­ném kiemelni — és ez főleg a fiatalok szempontjából nagy jelentőségű — hogy a háztáji földre minden olyan közös munkában részt vevő tagnak joga van, aki teljesíti a köz­gyűlés által előírt munkakö­telezettséget íj távlatok előtt — A termelőszövetkezetek gazdasági és szervezeti ön­állóságának kialakulásával, valamint az állami irányítás Dr. Dimény Imre beszéde után Bencsik István, a par­lament mezőgazdasági bizott­ságának elnöke, a termelőszö­vetkezetekről, valamint a földtulajdon és a földhasz­nálat továbbfejlesztéséről szó­ló törvényjavaslat előadója emelkedett szólásra. — A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által beterjesztett két törvényja­vaslatot, a mezőgazdasági, to­vábbá jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság beható­an megvitatta. A két bizott­ság a törvényjavaslatokkal már az előkészítés stádiumá­ban is foglalkozott, hogy a bizottságban részt vevőknek al­kalmuk legyen idejekorán te­vékenyen bekapcsolódni a jogszabályok megalkotásába. A törvényalkotó munkának ez az új gyakorlata igen hasz­nosnak bizonyult. A mezőgaz­dasági, valamint a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizottság együttes ülésén a két törvény­tervezethez 58 javaslat hang­zott el. Megvitatásuk után a két bizottság javasolta a kormánynak, hogy a mező- gazdasági termelőszövetkeze­tekről szóló törvény terveze­tét 14, a földtulajdon és a földhasználat továbbfejleszté­sének törvénytervezetét pedig négy helyen módosítsa. A tör­vényjavaslatok már ennek megfelelően nyertek végleges formát. A továbbiakban az előadó a mezőgazdasági bizottságban. a termelőszövetkezeti törvény­javaslattal kapcsolatos észre­vételek közül emel ki néhá­nyat. Módosítási indítványt tet­tek a termelőszövetkezeti köz­gyűlés legfontosabb funkció­jával : az elnök, az elnökhe­lyettes választásával kapcso­latban. E szerint az elnökvá­lasztás kizárólagos joggal a közgyűlés hatáskörébe tarto­zik. Tisztázták, konkrétan körülhatárolták a főmező­gazdász fogalmát. A következő módosító ja­vaslat azt tartalmazza, hogy a fegyelmi felelősségre vo­násnak legyen a legenyhébb „írásbeli megrovás”, és a meglehetősen súlyos „kiegé­szítő részesedés csökkentés” közötti fokozata, s áz ilyen elmarasztalás az üzemi veze­tők fegyelmi hatáskörébe tartozzék. A bizottság tehát számos lé­nyeges észrevételt tett, és a törvényelőkészítő munka ala­possága két igen jó törvény- javaslat megszületéséhez ve­zetett. ígéretes intézkedése a tsz- törvényjavaslatriak, hogy elő­segíti a tsz-demokrácia haté­konyabb kibontakozását, egye­bek közt azzal, hogy a veze­tőség megválasztását titkos szavazással rendeli el. Igen lé­nyegesek azok a paragrafusok, amelyek kidomborítják a ter­melőszövetkezetek vállalati jellegét, leginkább a vezető­ség operatív intézkedési jogá­nak biztosításával. Az a gya­korlat, hogy termelési költség­ként kell elszámolni az elhasz­nált forgóeszközök értékét, amortizációt, a munkadíjakat és a földjáradékot, nemcsak vállalati biztonságot jelent, ha­nem védi a tagok jogait is. Bencsik István hangsúlyoz­ta, hogy a törvényjavaslat tisz­teletben tartja a munkások és az alkalmazottak korlátozott területi — személyi tulajdonú — földhöz való jogát. Gondos­kodnak arról is, hogy a peda­gógusok és az állami gazdasá­gi dolgozók illetményföldjei­nek mai mértékét ne csök­kentsék. A mezőgazdasági bizottság termékeny viták közepiette, széles körű egyetértésben szü­letett két törvényjavaslatot — az említett módosításokkal — Bencsik István az országgyű­lésnek elfogadásra ajánlotta. Az elnöklő Vass Istvánná ezu­tán bejelentette, hogy a ter­melőszövetkezetek működésé­ről, valamint a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesz­téséről szóló törvényjavaslat együttes tárgyalásához 34 kép­viselő jelentette be hozzászó­lását. Ezt követően megkezdődött a vita, amelyet ebédszünet után folytattak. A beterjesz­tett törvényjavaslatokhoz ma további képviselők szólnak hozzá. Tehát az országgyűlés ma folytatja munkáját. A szakmunkásképzésről Amikor kérdeztem, nem tudták pontosan megmondani, mennyi a mezőgazdasági szak­munkások száma megyénkben. Ezzel azonban nemcsak a megyei tanácson jártam így, ha­nem néhány termelőszövetkezetben is. Pedig egy közös gazdaságban mégsincs olyan nagy vándorlás, mint egy megyén belül — bár ez nem mentség azok számára, akiknek tudni illene a valóságot. Ebből az derül ki, hogy azok, akikre tarto­zik keveset törődnek a szakmunkásképzéssel. S most elsősorban a termelőszövetkezeti ve­zetőkre értem ezt. Különösen nehéz kérdés ez a gyenge közös gazdaságokban. Erős még mindig az a helytelen szemlélet, hogy a ta­nulóképzés ráfizetés, időpocsékolás. S az sem ritka, hogy elküldenek valakit iskolára, de nem fizetik, vagy ha a fiatal kibírja három évig — nem a szakmájának megfelelő mun­kakörbe teszik. Furcsa, hogy a jó példák ne­hezen győznek meg egyes vezetőket. Pedig a palotási, őrhalmi, s a többi közös gazdaságok­ban nem szenvedélyből járatnak iskolába egy sereg fiatalt. Mondani sem kell, hogy a szak­mai hozzáértés fontos előfeltétele a jövedel­mezőbb gazdálkodásnak. Manapság — amikor forradalmian változ­nak a tanulástechnikai ismeretek — nemcsak a vezetőktől, hanem a vezetettektől is szak­értelmet követel az élet. Különösen fontos ez a mezőgazdaságban, ahol a tennivalókat bi­zonytalan tényezők is befolyásolják. Nem elég már csak a tapasztalat, a gépek, vegyszerek az új termelési módszerek alkalmazásához. Napjainkban nemcsak a vezetőkre vár a döntés, az elhatározás egy-egy feladat végre­hajtásában — hanem a munkásra is, aki szaktudás nélkül képtelen jól dönteni. A megyei pártértekezlet tanúbizonysága szerint a mezőgazdaság szakember-ellátottsá­ga ötven százalékkal javult. A szakmunkás- képzésben viszont sok még a tennivaló. Ezt a feladatot könnyíti meg a legújabb minisz­teri rendelkezés, amely a mezőgazdasági szakmunkásképzésre vonatkozik. Az 1/1967 (IX. 13) PM—MÉM számú együttes rendelet a rkedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek t mezőgazdasági szakmunkásképzését segíti elő.l Az állam részt vállal ebből is, mégpedig je-/ lentős összeggel. Az elsőosztályos tanulónál 200, a másodikosnál 300, s a harmadikosnál 450 forintot térít meg a termelőszövetkezet- íiek. Tehát — az ugyancsak rendelettel sza­bályozott — tanulókár „terheiből” ennyit vál­lal az állam. Az jár az eszemben, vajon hány termelő- szövetkezetben élnek a lehetőséggel? Hiszen soha jobb alkalom a cselekvésre. Persze nem mindegy, hogyan cselekszenek! Most annak nincs értelme, hogy elküldenek valakit tej­kezelőnek, azutíjn kiküldik kapálni. Éppen elég sok rossz példa bizonyítja, egyes tsz-ve- zetők hanyagságát, előrelátásuk hiányát. Az állam a gyenge tsz-ek érdekét, az egész ma­gyar mezőgazdaság jövőjét tartja szem előtt. Ezt a helyes politikát nincs jogában senkinek sem hanyagsággal, sem esetleges spekuláció­val eltorzítani. P. A.

Next

/
Thumbnails
Contents