Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-28 / 229. szám
4 NOGRAD 1967. szeptember 26., csütörtök Dicső múltra Munkában a híradós A pétervári „Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására”. Középen: Lenin Megyénk munkásőrei a Fegyveres Erők Napjára készülnek, s azt ígérik, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját újabb kimagasló kiképzési eredményekkel köszöntik. Hazánk legfiatalabb fegyveres testületé, a munkásőrség ez év elején ünnepelte fennállásának 10 éves évfordulóját. Megyénk területén munkásőreink a mindennapi munka mellett fáradságot nem kímélve készülnek a foglalkozásokra, hogy elsajátítsák a modem harci technikát. Kiveszik részüket szocializmust építő munkánkból, közülük 728-an szocialista brigádban tevékenykednek, 69-en pedig a megtisztelő cím elnyeréséért küzdő brigádok vezetői. Az évi több mint száz társadalmi munkaórában a kiképzésen túl, szoros kapcsolatot teremtettek a rendőrséggel, határőrséggel, és nem utolsó sorban a polgári lakossággal. tottak a poros történelemkönyvben, új korszak ' köszöntött a vi- 5 tágra. Földünk egyhato- dán győzedelmeskedett a proletárforradalom, munkás-paraszt hatalom létesült, s ezzel megszakadt az imperializmus mindent átfogó lánca. Megszűnt a kapitalizmus az egész világot uraló társadalmi rendszer lenni, megkezdődött az egyetemes átmenet a szocializmusba, Ma már 14 országban több mint egymilliárd ember építi szorgos munkával azt az új, minden eddiginél magasabb rendű társadalmat, melynek alapjait 1917 októberében vetették meg. Tisztelettel és hálával hajtjuk meg mi is az emlékezés zászlaját. Ennek jegyében tallózunk hősi kor törté- nelemformálő eseményei között. Dicső múltra emlékesünk... ÄZ 1905-1907-6$ polgári demokratikus lorradalom A XX. század elején — amikor a kapitalizmus elérkezett új, imperialista fejlődési szakaszához — kiéleződött . társadalmi ellentmondások rázkódtatták meg a súlyos válságokkal terhes cári Oroszországot. Az imperializmus kibontakozásának sajátos jegyei csak fokozták az általános feszültséget. Az erősen koncentrált nagyipar létrejötte mellett, erőteljesen érződött a külföldi tőke hatása. A dolgozók keserves helyzetét még elviselhetetlenebbé tette a cári önkényuralom, amely a félfeudális nagybirtokos osztály reakciós tobzódását testesítette meg. A politikai hatalom gyakorlásából még a burzsoázia is kiszorult, ezért maga is a cárizmus következetlen ellenzékévé vált. Az osztályellentéteket csak még jobban kiélezte az 1904 elején kirobbant orosz—japán háború gyilkos sortűz ábrándította ki a megalapozatlan illúziókból. A vérfürdő az utolsó cseppet jelentette a színükig telt pohárban. .. A „véres vasárnap” után az izzó felháborodás vihara sepert végig az égész országon. A bolsevikok felhívása nyo- ! mán politikai tüntetések, általános sztrájkok robbantak ki szinte minden számottevő városban. Csak januárban 440 ezer munkás sztrájkolt, több, mint az azt megelőző évtizedben együttesen, A gazdasági jellegű követelések a cári rendszer megdöntését célzó politikai jelszavakkal ötvöződtek. A sztrájkok több helyütt — elsősorban' a határterületeken — fegyveres összeütközésekbe torkoltak. Az Ivanovo-Voznyaszenszk- ben kitört sztrájk megszakítás nélkül 2 és fél hónapig tartott, és mintegy 70 ezer munkás vett részt benne. Itt és ekkor hívták létre az első munkásküldöttek szovjetjét, a sztrájkharc irányítására. A proletariátus forradalmi mozgalmának erőteljes fellendülése ösztönző hatást gyakorolt a parasztságra is. Már 1905 tavaszán különösen Kö- zép-Oroszországban, a Volga- mentén és a Kaukázusban számos zendülésre és földfoglaló akcióra került sor. Lerombolták a földesurak tanyáit, elhajtották az állatállományt, megtagadták az adófizetést, elégették az adósleveleket. A bolsevik bizottságok egyre több munkást irányítottak falura, agitációs és szervező tevékenység folytatására. Működésük hatásaként a parasztok elfoglalták a nagybirtokosok földjeit, elkergették a cári hatóságokat, és pótlásukra úgynevezett parasztbizottságokat alakítottak. A forradalmi erjedés mozgásba hozta a nemzetiségi vidékek aktív fellépésre kész elemeit is. A népszerű követelések termékeny talajra találtak, hiszen az ott élő dolgozókat az orosz feudális uralkodó osztály a legkíméletlenebb elnyomás alatt tartotta. A proletariátus és a paid a. „Potyomkin” páncélos hajó fedélzetén. A „véres vasamap” eseményeivel megkezdődött forradalom egyre terebélyesedett, és nem sok jót ígért a cárizmus számára. Gyürky Zoltán Lövészeten a munkásőrök egy csoportja Hegyes Ferenc felvételei Nyikelsj Szív és gondolat FORDÍTOTTA: RADÖ GYÖRGY Pedig nem vagyok bizonyos. De, amit kellett, azt már tegnap elmondtam. Ha ő így döntött, akkor nem fogja megváltoztatni elhatározását. Ezért kell most hazudnom. Így érzem. — Hagyjuk ezt, Mihail lva- novics. Mindent tudok. Szeretem a logikát, s az agyam pontosan működik, függetlenül az emocionális akadályoktól. Nem azért kértem, hogy maradjon, ön sokat tett értem. ön olyan ember, aki... — Mellőzzük a nagy szavakat, Szasa. Én sem szeretem ezeket. Térjünk a tárgyra. — Tessék ez a kézirat. Rövid összefoglalása azoknak a gondolatoknak, amelyeket többször is kifejtettem önnek. Üj is van benne, a legutóbbi napokból. Olvasna el egy üres órájában. Nem vagyok hiú, de jól esik... jólesnék, ha érdekelné. . . ha akadna valaki, aki érdekesnek találja. Ez egy. A második a fiam, Szer- józsa. ön ismeri Raját. Róla nem beszélek. Tudom, hogy ön nem befolyásolhatja nevelési módszereit. Ez egyszerűen gyakorlatilag lehetetlen, még akkor is, ha ön hajlandó volna rá. Néhány év múlva azonban Szerjózsa sok mindent meg fog érteni, és én kérem önt: beszéljen vele az életről, meg rólam. Lehet, hogy így majd megért egyet-mást a gondolataimból. Egy boríték. Keze egy kissé reszket. Szeme elréved és egy kissé könnyes. Most habozik. — Es. .. a harmadik ügy. Itt egy levél. Lehet, hogy jelentkezik önnél egy nő. Valószínűleg hamarosan idejön. Olvassa ezt el először ön, és aztán adja oda neki... Minden körülmények között... Olvassa el feltétlenül, hogy tudhassa, hogyan beszéljen vele. No, és ha életben maradnék, akkor ugyanúgy nem fogjuk ezt említeni többé, mint ahogy eddig sem beszéltünk róla. Ismét széles mosolyával néz rám. Szinte nyugodtan és kis híján jókedvűen. — Most képes volnék akármeddig beszélni önnel. De nincs rá időnk. Az önök neu- roplegikus tompítói nem hatottak rám, a fejem teljesen tiszta maradt. — Nem a te agyberendezésedre szabták, barátom! Majd ha meggyógyultál és meghatározhatjuk belső vegykonyhád egész szerkezetét, akkor majd a következő matematikusunk édesdeden aludni fog a műtét előtti éjszakán, és meny- nyei álmokat lát majd. Lapos bölcsesség. Nevetni próbálok. Ö is. Órájára pillant. — Az ön ideje lejárt, Mihail Ivanovics. A viszontlátásra, és — szerencse fel! Pedig magában bizonyára nem „viszontlátás”-sal búcsúzik tőlem. S én ugyanígy, de becsapjuk egymást. Felállók. Még örülök is. hogy mennem kell. Ilyen az ember. — Na jó, jó. Nem kell sokat búcsúzkodnunk, ma még látjuk egymást. Hát csak bátran, erősen, ne hozz szégyent a tudósodra. Halványan elmosolyodik. Egy könnyed búcsúintés, és már ott sem vagyok. Ügy érzem, derűsebbre hangolódott. Es magam is mintha megkönnyebbültem volna. Nagy dolog a mosoly, a nevetés. Még ilyen helyzetben is. O. de hiszen már kilenc múlt öt perccel. Indulnom kell a konferenciára. Nos, majd csak lesz valahogy. A klinikán igen fontos a reggeli megbeszélés. Igaz, elrabolja egy órai időnket, de nem haszontalanul. A terem. Az asztal, akárcsak egy elnökségi, s én egymagám ülök mellette. Hátam mögött a nagy „negatoszkóp”: erre vetítjük, felnagyítva a röntgenfelvételeket. Széksorok. Elöl vezető asszisztenseim: az érzéstelenítőm, Petro, Marija Vaszilijevna Szemoljon Ivanovics és Oleg. Majd az osztói yorvosok, mögöttük ápolónők. Sokan vannak, s ezért néhány fiatalabb leánykának állnia kell. Rendszerint nincs nagy csend, mindnyájan szeretnek csevegni. Az éjszakai ápolónők rövid jelentése: hány betegük vaui, kinek magas a láza. Részletesen beszámolnak a súlyos esetekről. Sajnos, ilyen mindig akad bőven. Tizenöt perc múlva a nővérek távoznak. Ezután azok a sebészek, akik tegnap operáltak, beszámolnak műtéteikről: mit találtak, milyen szövődmények keletkeztek, milyen eredményt értek el. milyen a beteg állapota ma reggel. Az összes hibákat gondosan, őszintén megtárgyaljuk. Ügy mondják, mi- nálunk ekörül nincs hiba. „Kritika és önkritika száz százalékig, tekintet nélkül arra, hogy kiről van szó!” Régóta meggyőződésem, hogy a hibák eltitkolásából semmi haszon sem származhat: úgyis megtudja mindenki, sőt még felnagyítva. Természetesen előfordul, hogy a hibák megtárgyalása kellemetlenséget okoz: amit negyven ember meghall, azt az egész utca megtudja. Ezt azonban vállaljuk. Mert igen hasznos. Az ügyeletes orvos jelentése: — A klinikán száznegyven- öt beteg tartózkodik. A második emeleten súlyos eset Trofimcsuk asszony. Légszomja van. Állandóan oxigént kell adnunk neki Száznegyvenes pulzus, ritmushiány. Mája duzzadt. Általános de- kompenzáció. A műtét utáni kórteremben a gyerekek mind kitűnően vannak. — Az első emeleten súlyos eset Onyipko. Féltüdőirtás rák miatt. Mellhártyaüregében a felritkulás nem tartja magát, többször el kellett szívnom belőle a levegőt. A beteg időnként fulladozott, de most jól van. Ezenkívül, emelkedett a vérnyomása: pentamint adtam neki. (Folytatjuk) emlékesünk A* egész haladó emberiség meghitt, bensőséges hangulatban, felfokozott érdeklődéssel és aktivitással készül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának méltó megünneplésére. Kereken fél évszázada annak, hogy hősi események új fejezetet nyiA proletariátus és a parasztság forradalmi mozgalmának fellendülése már a közelgő változások előszelét jelezte, s 1905. január 9-én kirobbant a polgári demokratikus forradalom Oroszországban! A „cár atyuska” arcképével és templomi zászlókkal a Téli Palota elé fegyvertelenül felvonult, békés szándékú tüntető tömeget rasztság harcos megmozdulásai visszhangra találtak hadsereg soraiban is. A bolsevikok rendszeres felvilágosító munkát végeztek a katonák körében, akiknek elégedetlenségét csak növelte az orosz—japán háború kedvezőtlen kimenetele. Egyre sűrűbben fordultak elő lázongások parancsmegtagadások, sőt 1905 nyarán felkelés ütött
