Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

1967. szeptember 3., vasárpap NOG R AD s Állattenyésztők a kiállításán Szándékosan azon a napon néztem körül alaposabban az állattenyésztési pavilonokban, valamint az ólakban és is­tállókban az eleven jószágok között, amikor a Nógrád me­gyei szakemberek, köztük az állattenyésztők is, meglátogat­ták a mezőgazdasági kiállítást. Érdekesnek mutatkozott, hogy mivel is foglalkoznak legtöbbet, mi kelti fel a legnagyobb érdeklődést körükben. Meg kell mondjam, hogy ezen a napon is túlnőttek a mindennapi látnivalókon és a hivatalos bemutatókon a ki­állítás-város egyéb szenzációi. Így például aznap költözött le az árnyékvilágból a 285 centiméter hosszúságú, százegy kilós óriásharcsa, amelyet a tárgysorsjáték egyik díjaként muto­gattak az akváriumban. A látogatók azt vitatták, hogy a dunakömlődi halászcsárdában már az óriásból készül a jó zsíros halpaprikás. A pletyka nyomán hivatalos helyen ér­deklődtem, ahol arról tájékoztattak: az elhunyt óriás jég közé rakva várja a sorsolás napját. Délután meg az újság­ban azt olvastam, hogy a hullát visszaadják kifogójának a Felső-Tisza vidéki halásznak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a kiállítás vendé­geit mindennél jobban érdekli a hal, amelyből halié, vagy paprikás lehet. Állattenyésztőink is alaposan körülnéztek az állattenyésztéssel kapcsolatos látnivalók között, az állat­egészségügytől a Lohman-pavilonig. Meg azután a harcsa is állat, mi több: ma már mester­ségesen tudjuk tenyészteni! egy munkaegységét. De a leg­főbb befolyásoló mégis a fel­használt takarmány mennyi­sége. Ahol öt kilónál több ab­raktakarmányt használnak fel egy kiló sertéshús előállí­tásához, ott bizony már ele­nyésző a haszon a hízott sertéseken. Költségcsökkentő hatása van a hizlalási idő le­rövidülésének. Mindezekhez sokan hozzáteszik, hogy az sem mindegy, milyen is a te- nyészanyag. Ezen a téren a kiállításon ugyancsak van büszkélkedni- valójuk a nógrádiaknak. Szá­mos csodálója akad ugyanis az őrhalmi Hazafias Népfront Tsz aranyéremmel kitünte­tett kansüldőinek és a kiál­lított kocának. Nagy hozzá­értéssel szemlélik az alföldi, dunántúli és a szomszédos megyékből érkezett látogatók az őrhalmi sertéseket. Sokan Szemrevaló jószágok Viszont az is igaz, hogy a szarvasmarha- és sertéste­nyésztésnek, vagy a juhászai­nak is megvannak a maguk szenzációi. így például érthe­tően rengeteg a nézője a 12- es „Csépinek, amely évek óta annyi tejet ad, hogy a ren­dezők és a gondozók csak tej- gyámak nevezik. Ámbár a szarvasmarha-állomány díja- zatlan egyedei is olyan szé­pek, bámulnivalók, hogy mél­tán csalják oda a látogatót. A fejlődéi tanúi lehetünk: hogyan lesz a megfelelő te­nyésztői és gondozói munka nyomán jobban tejelő, szemre is szebb, tőgyesebb a tehén? Sokan azt vitatják, hogy a következetes selejtezés ered­ménye nyilvánul meg itt. Má­sok szerint a szakszerű, szük­ség esetén „egyedi” takarmá­nyozás segít hozzá a nagyobb tejhozamhoz, ha történetesen nem korcs, selejt a tehén! Megint mások azt állítják, hogy tudósaink megfelelő ke­resztezéssel, kitartó munkával állítják elő a jól tejelő ma­gyar fajtákat. Mások a táj és az adottságok formáló szere­pét hangsúlyozzák. Ügy hi­szem, mégis azoknak van igazuk, akik az állattenyész­tést is komplex feladatnak fogják fel, minthogy a sok­féle tényező együttesen hatá­rozza meg az állomány minő­ségi fejlődését.. Sókan tréfálkoznak is, hogy gondolkozás nélkül elcserél­nék otthoni jószágaikat a ki­állításon bemutatottakra! A szarvasmarhák között — bár díjat nem kapott — igen sok a látogatója, nézője a két dánvörös és magyar-tarka keresztezésű tehénnek, ame­lyeket a Nógrádkövesdi Álla­mi Gazdaság küldött fel a ki­állításra. Kár, hogy eredmé­nyeikről nem kapható a kiál­lításon részletesebb, kielégítő tájékoztatás! Én is csak még Nógrádkövesdről, a főagronó- mustól tudom, hogy ezek a felerészben dánvörös, fele­részben magyar-tarka állatok rendkívül jól tejelőnek mu­tatkoznak. Természetesen a kísérlet még csak az elején tart, és ebből messzemenő kö­vetkeztetéseket nem lehet le­vonni. Mindenesetre szarvasmarhá­ink testesebbek, tőgyesebbek lették, ami mind a hús-, mind a tejhozam növekedésében megnyilvánul. Különösen ki­tűnik ez, ha egymás mellett látjuk őket a muzeális értékű, régi fehér fajtával, amelyből már csak a Hortobágyon, Öhaton található valamennyi mutatóba. Ezek a hajdani jó igavonók tetszetŐ6ek ugyan nagy szarvukkal különösen a bikák, de külsőleg is nagyon igénytelenek, ha a hústadó és tejelő fajtát keressük bennük. Hát még ha a díjnyertes ma­gyar tarkákkal vonultatják együtt őket! már gyakorlatból ismerik elő­nyüket a tenyésztésben. Egy­öntetű a vélemény azonban arról, hogy Órhalmon sikerült egy sajátosan őrhalmi jellegű tájfajtát kialakítani a fehér hússertésből, amelyre a hosz- szú test, a nagy sonkaképző­dés a jellemző. Több gyapjú, több tojás Akár a növénytermesztés­ben, az állattenyésztésben is a hozamok szép növekedése jellemzi a legutóbbi kiállítás óta eltelt három évet. Ez nemcsak a szarvasmarhánál a tej- és húshozamban mutat­kozik meg, hanem a juhok gyapjúhozamában és a ba­romfiólakban a tojóhibridek tojástermelésének növekedé­sében is megnyilvánul. Sok szép és érdekes látnivaló kí­nálkozik a juhok és a szár­nyasok pavilonjában, óljában, hodályában is, de bizony min­denre nem térhet ki a kiállítás krónikása. Egy bizonyos, hogy a baromfi iránti érdeklődést ékesen példázza a bábolnai bemutató és a Lohman-pavi- lon eredeti bemutatójának, berendezéseinek és használati tárgyainak tömegvonzása. Még az élővad bemutató­nak sem akad nagyobb közön­sége, pedig az őzek, szarvasok vonzó látnivalók. Azonkívül az élővadak között is talá­lunk egy tenyészállatot: a prémet adó nutriát. Lakos György A sertések a középpontban Rendkívüli érdeklődés nyil­vánul meg a sertésólak iránt is. Sok a szövetkezetekből ér­kezett, szakmabeli látogató, akik kivétel nélkül azt kutat­ják, hogyan lehetséges a hiz­laláshoz felhasznált abrakta­karmány csökkentésével, gyors és eredményes súlygya­rapodást elérni. Nem titkol­ják, hogy a sertéshús iránti nagy kereslet, azonkívül a húsboltokban mutatkozó hi­ány, arra ösztönzi a tsz-tago- kat: komolyan foglalkozzanak a sertéstenyésztéssel és fő­ként a sértéshizlalással. Gya­kori a vita, hogy tulajdon­képpen mennyivel is növelik az új, felemelt felvásárlási A pásztói közös gazdaság is csatlakozott a leendő termelő­szövetkezeti területi szövet­séghez. A közgyűlésen erről adtak tanúbizonyságot a fel­szólaló termelőszövetkezeti tagok. Ezen a közgyűlésen azonban nemcsak erről dön­töttek a résztvevők, hanem a gazdaság párt- és gazdasági vezetőinek együttes javaslatá­ról is. A szövetkezet vezetői java­solták a tagságnak, hogy csat­lakozzanak a Nagy Októberi árak a közös gazdaságok jö­vedelmét. Egyesek szerint a terményárak növekedése mi­att csak minimális az új árak vonzereje, a többség vi­szont azt állítja, hogy lega­lább két forinttal nőtt kilón­ként a termelői ár. Abban viszont egységes az álláspont, hogy az új árak ha­tása tsz-enként és a te­nyésztői munka színvonalától függően mutatkozik meg. Már az önmagában befolyásoló té­nyező, hogy mennyit ér egy ledolgozott munkaegység az elemzés alá vett tsz-ben, hi­szen nem mindegy, hogy húsz vagy hatvan forint ter­heli-e a gondozói munka egy­Szocialista Forradalom 50. év­fordulójára indított verseny­hez, s a közelgő ünnep alkal­mából tegyenek külön fel­ajánlást. A jelenlevők kivé­tel nélkül csatlakoztak a fel­ajánláshoz. A szövetkezetiek vállalták, hogy az ünnep tisz­teletére az őszi betakarítási és vetési munkákkal november elsejére, a mélyszántással pe­dig december másodikára vé­geznek. A vállaláson belül a kertészeti, a gépesítési brigád és a növénytermesztők külön vállalást is tettek. Valami — Ideges vagyok, semmire se tudok figyelni. — Fáj a fejejn. — Valami van a levegőben. — Frontátvonulás. Mennyiben és milyen mér­tékben okolhatjuk a kelle­metlenségekért az időjárást? Hippokratesz majd 2000 éves szabályai már utaltak arra, hogy az embereken „meglát­szik az időjárás”. Mégis hosz- szú idő telt el addig, amíg a törvényszerűségeket tudo­mányosan is kimutatták. Az érzékeny pontot provokálja — Az ember, az élő szer­vezet állandó kapcsolatban van a légkör változásaival, — mondja dr. Kérdő István főorvos, az Országos Reuma- é's Fürdőügyi Intézet biometeo­rológia osztályának vezetője. — A légköri, időjárási válto­zások- ezért állandóan befo­lyásolják szervezetünk mű­ködését, de az egészséges szervezet alkalmazkodik a külső hatásokhoz, s az eset­leges zavarokat kiegyenlíti, így az egészséges ember — általában — nem érzi meg az időjárás normális ingado­zásait. — Más a helyzet a beteg Az évforduló tiszteletére November elsejére végeznek a betakarítással és a vetéssel a pásztóiak Ötven év emlékeiből A zászló Hét napon keresztül a lövészárokban fe­küdtek. Az oroszok szünet nélkül támadtak. A feje zúgott a puskaropogástól, az ágyúlö­vedékek robbanásától. A félelem is mar­cangolta. Már nem látott a fáradtságtól, ami­kor a váltás megérkezett. Búsképű embe­rek váltották őket. Tőlük hallották, hogy az ezredet bekerítették. Földbeásott bunkerok­ban pihentek. Innen már ők is hallották, hogy körülöttük szólnak a fegyverek. Bojtos Sándor nagyon fáradt volt, de nem tudott elaludni. Agyongyötört testét rázta a hideg. Hazai újságot talált a sarokban, maga alá akarta teríteni. Az első oldalról öles be­tűk néztek rá: „Csapataink hősies harcban üldözik az ellenséget...” A lapot keserűn félredobta. Akkor látta meg az első oldalon a fényképet. Olvasta a kép aláírását: „A Kecskeméten áthaladó orosz foglyokat kőzá­porral fogadták nemzetes asszonyaink ...” A képet odatartotta a nyitott szemmel fekvő Dropka János elé. — Nézd ... — Mi is megkóstoljuk rövidesen a hadi­fogság ízét. — Dropka eldobta az újságoL Kint erősödött a harci zaj. A rohamozó oroszok hangjától reszketett a levegő. Aztán gyorsan peregtek az események. A bunker előtt kézigránátok robbantak. Jöttek a győztesek minden oldalról. Hosszú szuronya­ikkal talpra piszkálták Bojtost is. A fárad­ságtól nem bírt a mély gödörből kimászni. Nagy szál orosz katona a fegyverét nyújtot­ta, azzal húzta -ki. Még látta, hogy a futó­árokban parancsnoka viaskodik támadójával. Puskatussal fejbe ütötte, ott maradt véres fejjel. Hosszú kilométereken keresztül haladt a foglyok keserű menete. Bojtos Sándor láz­verte testtel vánszorgott a sor közepén. El­pusztul, ha nincsenek támogatói, Fodor Jó­zsef, a karcagi kőműves és Szabó József a törökkoppányi parasztgyerek. Fodor biztatta, pedig lábán sebesülve, maga gyártotta man­kón bicegett. — Tartsd magad, számunkra már vége a háborúnak. Jól jegyezd meg ezt a napot: 1915. augusztus 27. Dropka János egykedvűen ballagott mögöt­te. Böjtös hátranézett és eszébe jutott az új­ság. Egy falun haladtak keresztül. Asszonyok szaladtak eléjük. Kenyérdarabokat, krump­lit, lángost dobáltak a foglyoknak. A vert sereget kísérő kozákok lovakkal támadtak az asszonyokra. Kancsukával űzték őket az éhes emberektől. Böjtös felkapott egy darab kenyeret, és mohón majszolta. Mire Omszkba értek már teljesen lerom­lott a szervezete, betegszobába került. Az ablakból látta a tiszti lágert. Hozzájuk ké­pest jól tápláltan töltötték rabságukat. A cártól pénzjárandóságot kaptak, még tiszti szolgát is. Cserében Magyarországon is ha­sonló elbánásban részesültek a hadifogoly orosz tisztek. Fodor a fogát csikorgatta. — Nézd, még itt is kivételesek. Elteltek a lábadozás évei, visszakerültek a táborba. A szolgák hozták hírül, hogy a tisz­tek összeverekedtek. Két pártra szakadtak. Az egyik csoport élén Ligeti Károly zászlós áll. A legénység jobb ellátásáért harcol. Kint­ről, a forradalmároktól kapja az utasítást. Ligetit, a tisztek kiűzték maguk közül. Be­költözött a legénységi táborba. Amikor ezt meghallották, Fodor hívta Bojtost. — Szedj össze néhány embert felkeressük Ligetit. Fodor vezetésével öten Indultak a látoga­tásra, köztük Böjtös Sándor is. Könyvekbe temetkezve találták Ligeti Károlyt. Tiszti rangját már letépte, sapkarózsáját piros posz­tóval vonta be. Hosszan beszélgetett velük a forradalomról a tisztek ellenállásáról. Tőle tudták meg, hogy felkelt az orosz nép. — Szükség van rátok is, testvérek. A nép ügyéért kell harcolni. A fogolytáborban megalakult a vörös őr­ség. Tagja lett Böjtös Sándor is. A monar­chia tisztjeinek nagy csoportja megtagadta a csatlakozást a forradalomhoz. Követelték járandóságukat. Nagy erőt képviseltek, harc­ra kellett készülni ellenük. A legénység egy részét is megtévesztették. Azok sem akartak a Vörös Hadseregbe lépni. A gyűléseket meg­zavarták. Ligetit meg akarták gyilkolni. A forradalom hívei gyűlést hirdettek. Li­geti Károly határozott, hogy a legénység előtt leleplezi a tiszteket. Böjtös Sándor feladata volt a Vörös Őrséggel biztosítani a rendet. A gyűlés színhelyét vörös zászlóval^ díszítették. A tiszti táborban csend volt. A legénység fe­gyelmezetten készült a felvonulásra. Már úgy látszott, nem zavarják meg a rendet, amikor a tisztek különítménye megrohamozta a gyü­lekezőket. Verekedés kezdődött. Három tiszt felugrott az emelvényre, hogy letépje a vö­rös zászlót. Felborult a rend. Böjtös Sándor őrsége küzdött, hogy meg­védje a zászlót, de már fogyott az ereje, nem bírt a túlerővel. Meglátta Fodort amint bir­kózott a tömegben. Ott volt mellette Szabó József, a törökkoppányi parasztgyerek. Osz­totta az ütlegeket. Dropka János egy ka­róval hadakozott. A bunker egykori lakói mind együtt. — A zászló. — harsogta Fodor, és fél­relökte támadóit. De mire Böjtöshöz értek, a zászlót meg­tépve vitték a tisztek. — Utánuk, a forradalomért! — kiáltott« Fodor. Behatoltak a tiszti táborba és ha Ligeti Károly közbe nem lép, agyonverik a zászló- gyalázókat. Visszahozták a forradalom jelké­pét, és ha akkor a gyűlést már nem is tar­tották meg, később megszervezték a katonák toborzását. A táborból a zászló alatt indultak a pro­letár forradalom védelmére. Sokan elhullot­tak közülük. Hősi halált halt Ligeti Károly is. Fodor is eltűnt a vérzivatarban. Böjtös Sándor két évtizeden keresztül barangolt a nagyvilágban. A brazil őserdőktől, a szlovák hegyekig ismerték nevét. Az élet eljárt fe­lette, de az élőknek, az utókor nemzedéké­nek, hűségesen őrzi hős társai, emlékét. Bobál Gyula van a levegőben... szervezettel. Itt. már, a be­tegségtől függően jelentkez­het bizonyos fajta érzékeny­ség. Ha az időjárás ezt az érzékeny pontot „provokálja” súlyos kellemetlenség, baj léphet fed. — Az orvosmeteorológia egyik feladata éppen annak a megállapítása, hogy a kü­lönféle időjárási típusok, vál­tozások milyen hatással van­nak a szervezetre, milyen be­tegségek, illetve gyógykezelé­sek esetében kell ezeket nagymértékben figyelembe venni. Ez a biometeorológu­sok munkája nélkül elképzel­hetetlen. A biometeorológu­soknak kell az időjárást olyan speciális módon ele­mezniük, hogy az adatokat felhasználhassa a — gyógyá­szat. Az orvosmeteorológiá­nak pedig az a feladata, hogy a kielemezett időjárási viszo­nyokat és a kóros jelensége­ket egybevesse. Az időjárás két csoportban Magyarországon az Orszá­gos Reuma- és Fürdőügyi In­tézet biometeorológiai osz­tálya végzi ezt a munkát. Az osztályt 1952-ben hozták lét­re, de kutatásainak módsze­reire és eredményeire már külföldi szakkörökben is fel­figyeltek. Ugyanis Európában nálunk valósult meg először az, hogy ugyanazon intézet­ben, tehát közös munkahe­lyen dolgozik a kutatóorvos és a biometeorológus. Csak ilyen szoros, közvetlen együtt­működéssel vált lehetővé az orvosmeteorológiai értékelé­sek új szempontok szerinti rendszerezése. Az ORFI bio­meteorológusok osztályán együtt dolgozó szakemberek­nek sikerült az időjárási té­nyezőket két csoportra osz- taniok, aszerint, hogy azokat a szervezet, illetve az alkal­mazkodási reakciókat szabá­lyozó idegrendszer működését milyen irányban befolyásol­ják. Ez tette lehetővé annak előre jelzését, hogy a külön­böző betegségeknél milyen tünetek és milyen szövődmé­nyek várhatók, az időjárási változásokkal kapcsolatban. Amikor a műtét nem maradhat el — Az „orvosi előrejelzés' nem a nagyközönség, hanem az egészségügyi szolgálat szá­mára szükséges. A prognózist tovább adjuk a velünk kap­csolatban álló intézmények­nek, ugyanekkor megtesszük a szükséges intézkedéseket az ORFI betegeinél. Néhány példát mondok. Vannak olyan időjárási helyzetek, amikor gyakrabban lépnek fel külön­féle simaizomgörcsök (epe, bél, gyomor) s ilyenkor, tud­va, hogy „görcsokozó időjá­rás” közeledik, megfelelő gyógyszerek adagolásával megelőzhető a görcs. Hasonló­képpen bizonyos időjárási változások csökkentik a vér­nyomást. Például a műtét idején, amikor a vérveszte­ség és az altatószerek követ­keztében am úgyis csökken a vérnyomás, előre és több vér­nyomásemelő szert lehet ad­ni. Vannak olyan időjárási szituációk, amikor nagyobb a vérzési hajlam. A műtét nem mindig halasztható el, azon­ban a fokozott vérzési ve­szély ismeretében nagyobb mértékben adnak vérzéscsök­kentőt, és szigorúbbá válik a műtét utáni felügyelet. Bizo­nyos időjárási viszonyok kö­zött a szívbetegeknél légzési zavarok lépnek fel; preven­tív gyógykezeléssel akár ezt. akár pedig a reumásoknál várható nagyobb fájdalmakat is kiküszöbölhetjük. Az or­vosmeteorológia feladata te­hát az, hogy hárítsa el előre a kritikus helyzeteket, segít­sen megelőzni azt, hogv p be­tegnél kellemetlenség, rosz- szabbodás, vagy súlyosabb baj lépjen fel. Jak Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents