Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-27 / 228. szám

4 NdSR A D im. szeptember 27.. szerda Az új mechanizmus lexikona DINAMIKUS SZINTTARTAS.I F°ck -Jenő elvtarsnak, I a Minisztertanács el­nökének az országgyűlés 1967. július 12-^ ülésén mon­dott kormánybeszámolójában hallottuk, hogy „az új mechanizmus a vállalatokat a szükségletéknek megfe­lelő termelés dinamikusabb fejlesztésére serkenti, mi pedig — mondotta a kormány elnöke — arra ösztönöz­zük a gazdasági vezetőket, hogy a vállalati tevékeny­séget ésszerűen fokozzák, bővítsék ..De ezt megelő­zően pártunk IX. kongresszusának határozata is hang­súlyozta, hogy a gazdasági reform legfontosabb célki­tűzése mindenekelőtt „a népgazdaság dinamikusabb, kiegyensúlyozottabb fejlődése.” Ugyanakkor a közgazdasági irodalomban a vállalati saját fejlesztési alapból finanszírozott beruházási-mű­szaki fejlesztés vonatkozásában találkozunk azzal a megfogalmazással is: dinamikus szinttartás. Sokan kér­dezték, milyen gazdasági tevékenységet jelöl ez a fo­galom. Ha a dinamikus és szinttartás szócskákat egyenként vesszük figyelembe, akkor a dinamikus mozgékonysá­got, erőteljes változékonyságot, tehát a statikusnak, a nyugalmi állapotnak ellentétét jelöli, míg a szinttar­tás — vagy nívótartás — a különböző területeken el­ért színvonal, mint például a műszaki fejlettség, az életszínvonal stb. megőrzésére, tartására utal. Amikor tehát azt mondjuk, hogy „a vállalatfejlesz­tési alap mindenekelőtt a dinamikus szinttartással kapcsolatos fejlesztési feladatokat fedezi”, akkor a vál­lalat felé saját alapjának felhasználásával kapcsolat­ban azt a. követelményt támasztjuk, hogy a már elért és alkalmazott műszaki-tudományos eredményeire tá­maszkodva, a saját erejéből megoldható olyan fejlesz­tési feladatokat tűzzön maga elé, amelyek megoldása egyben a világszínvonal felé tett előrelépést is jelen­ti. Az állandóan fejlődő, változó világszínvonaltól va­ló elmaradást, termék-romlást ugyanis semmi esetre sem engedhet meg magának a vállalat, már csak azért sem, hogy a feleslegesen gyártott termékektől, a feleslegesen felhasznált költségektől megkímélje ma­gát. Ha már most az újratermelés folyamatában vizs­gáljuk a dinamikus szinttartás fogalmának jelentését, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az a régi ál­lóeszközök újakkal, korszerűbbekkel történő pótlását jelenti, aminek eredményeként „a vállalat technikai és gazdasági színvonala közeledik a világszínvonalhoz”, de azt okvetlenül feltételezi, hogy az attól való távolsá­ga semmi esetre sem növekedjék. Következésképpen a dinamikus szinttartás a szocia­lista vállalatok olyan saját fejlesztési alapból finan­szírozott korszerűsítését, műszaki fejlesztését jelenti, amelynek eredményeként állami vállalataink a világ­piac igényeihez és belső társadalmi szükségleteinkhez is rugalmasan alkalmazkodva változtatnak termékeik összetételén, minőségén és költségén. Amíg tehát az újratermelési folyamatra vonatkozó szinttartás csu­pán az eszközök és jövedelmek egyszerű újratermelését jelenti, addig a- dinamikus szinttartás több annál. Olyan vállalati beruházási tevékenységen alapuló mű­szaki-tudományos fejlődésre utal, amelynek eredmé­nyeként a változó piaci szükségletekkel, a mind kor­szerűbb követelményekkel is lépést tud tartani a vál­lalat A régi színvonalhoz képest változást, előrelépést, fejlődést jelent a dinamikus szinttartás. A dinamikus szinttartással jelzett vállalati beruhá­zási tevékenységgel kapcsolatban megjegyzendő, hogy annak fedezeti forrásai mindenekelőtt a vállalat saját alapjai: a fejlesztési alap és a tartalékalap. Ezek az alapok azonban nem csupán a dinamikus szinttartás beruházási fedezetéül szolgálnak. Erre vonatkozóan a Gazdasági Bizottság határozatai úgy foglalnak állást, hogy a beruházási-fejlesztési célokat szolgáló vállalati saját források a vállalat önálló gazdasági döntései alapján, „meghatározott termelést bővítő beruházások­ra is kiterjednek”, így a termelésnek a dinamikus szint­tartásnál nagyobb arányú bővítését is szolgálják. Az új gazdasági mechanizmusban ugyanis a vállala­tok jelentős beruházási célokat szolgáló alapokkal rendelkeznek. A fejlesztési alap részeként a vállalatnál marad például az amortizációs alap nagyobbik része, 60—70 %-a. A fejlesztési alapot táplálja a nyereség vállalatnál maradó részének jelentős hányada is. Biz­tonsági kisegítő szerepet tölt be ilyen irányban is a tartalékalap. Ilyen pénzügyi forrásokra támaszkodva valósítja meg dinamikus szinttartásra, vagy annál is számottevőbb beruházásra irányuló gazdasági döntéseit a szocialista vállalat.- Nagy Ferenc Megkezdődik a szakszervezeti oktatás Nógrád megyében az idén 215 csoportban több mint hat­ezer dolgozó vesz részt szer­vezett szakszervezeti tömeg­politikai oktatásban. A leg­több csoport a bányáknál ala­kult. Az oktatás október közepén kezdődik. A propagandisták számára október 10-én egy­napos előkészítőt tartanak a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa székházában. A tematikában a párt IX. kongresszusának, valamint a szakszervezetek XXI. kong­resszusának anyaga mellett, a gazdaságirányítás új rendsze­re szerepel. Ismét termel a huzalmű A korábbi évek gyakorlatá­tól eltérően, az idén a Salgó­tarjáni Acélárugyárnál szaka­szosan végezték az üzemek szokásos évi nagyjavítását. Ezzel lehetővé vált. hogy a karbantartó erőt egy-egy fel­adatra összpontosítsák, s így csökkentsék a termelésből ki­eső időt. Legutóbb a huzalműnél folyt nagyjavítás. A kéthetes munkával már végeztek, és hétfőn ismét megkezdhették a folyamatos gyártást. Szórakoztatva nevelés Balettkedvelők klubja Több mint másfél évti­zedes amatőr balettoktatá­sunkban országosan évente, mintegy 20 ezer gyermek vesz részt. Több helyen már működnek a balettkedvelők klubjai is, amelyek a mé­lyebb szakmai ismeretek nyújtásával olyan táncmű­vészethez értő, és azt sze­rető közönséget nevelnek, mely ugyanakkor más mű­vészeti ágak iránt is fogé­konyabbá válik. A balett­kedvelők klubjai szórakoz­tatva nevelő, önművelést segítő formái a népművelés­nek, éppen ezért a létesíté­sével kapcsolatos problémá­kat Nógrádban is vizsgál­ják. A klub fenntartó szer­ve egyébként az a művelő­dési ház lehet, amelyben ál­landó, rendszeres amatőr balettoktatás folyik, vagy ahol eziránt érdeklődés mu­tatkozik. A klub tagja le­het minden 14. életévét be­töltött érdeklődő, valamint azok a 14. életévüket be nem töltött növendékek, akik legalább két évet vé­geztek amatőr balett tanfo­lyamon, vagy valamely nép­táncegyüttes, szakkör két év óta táncoló tagjai. A központi első napjai... Szervezését már az év ele­jén megkezdték, s az 1967/68- as tanévben megnyitotta ka­puit Salgótarjánban, a Szta- hanov úti általános iskola „szomszédságában”, illetve he­lyiségeiben a központi műhely. Azért ebben az intézményben, mert itt szükség esetén lehe­tőség nyílhat bővítésre, raktár- építésre is. Mit jelent a műhely az is­koláknak? Rákóczy István gyakorlati foglalkozást oktató nevelő szerint nagyon sokat. — Mindenekelőtt az anyag- beszerző, illetve előkészítő munka alól szabadít fel — mondja. — Egyesített tanter­vet készítünk, ez lehetővé te­szi a város valamennyi iskolá­jában a tantárgy egységes ta­nítását. — Miben segít a tanterv a nevelőnek? — Ismeretében tökéletesebb lehet az órára való felkészü­lés. — Nem „uniformizál”? — Az, hogy egyidőben va­A vegyipar fejlődése Bulgáriában Az utóbbi években a vegy­ipar a Bolgár Népköztársa­ságban nagy lendületet vett új ipari létesítmények, megle­vő üzemek kiterjesztése és a nyersanyagforrások intenzív kiaknázása révén. A dimitrov- grádi vegyikombinát a nitro­génműtrágya-üzemek megé­pítésével. ma már 37 vegyi terméket állít elő. Bulgária két évtizede csaknem minden gyógyszert importált, ma fej­lett gyógyszeripara van. A mezőgazdaság fejlődése tette szükségessé az új nitrogén - műtrágyagyár létesítését Szta- ra-Zagora közelében. A gyár négy évvel ezelőtt kezdte meg az üzemelést, azóta több íz­ben kibővítették. Három éve lépett üzembe Burgasz mel­lett az olajvegyészeti kombi­nát. Többféle olajterméket ál­lítottak elő, amely lehetővé tette a plasztikus anyagok, a szintetikus fonalak tömegipa­rának kifejlesztését. lamennyi iskolában ugyanazt az anyagrészt tárgyalják a gyakorlati foglalkozáson, ön­magában semmiképpen sem „uniformizálás”. Hogyan tár­gyalják, ez a lényegesebb. Azt hiszem, a gyakorlati foglalko­zás órákon továbbra is igen sok múlhat a nevelő felké­szültségén, leleményességén az anyag elsajátíttatásában. Ezen­kívül tíz százalékban teljesen önállóan dolgozhatnak. A műhelyvezetőt, Tóth Lász­lót csak ritkán lehet a mű­helyben találni, anyagbeszer­ző utakon jár, s egyéb, az in­dulással kapcsolatos ügyeket intéz. Rajta kívül még Győr- ffy Gyula helyettes vezető, az adminisztrációs munkák el­végzője, Ivák Pál függetlení­tett szakmunkás és Róka Já­nos nyugdíjas asztalos dolgo­zik a központi műhelyben. Milyen munka folyik itt? A műhely a beszerzett anya­gokat a szakmunkások útján előkészíti az iskolák számára, és a szükséges félkész anya­gokat azoknak megküldi. Anyaghiány, illetve az év elején összetorlódott munka miatt egyelőre még csak d felsőtagozatos Osztályokat tud­ja ellátni a műhely. Tervek szerint, egy hónapon belül vi­szont már az alsó tagozatokat is ellátja anyaggal. Gond az is, hogy az iskolák­ban a leltározásokat még nem zárták le, az egyes intézmé­nyekből csak a legszüksége­sebb fogyó anyagokat hozták be a műhelybe, A teljes leltár valószínűleg csak a tanév má­sodik felében készül el. A központi műhelyhez a város 13 általános iskolája tar­tozik, azokat látja el a szük­séges fa-, fém-, papíranyag­gal és műanyagokkal. A mű­helyben az anyagelőkészítést úgy végzik, hogy a szükséges munkafogásokat a tanulók a kiadott anyagon tökéletesen megtanulhassák. A szaktaná­roknak tehát a műhely feltét­lenül kevesebb munkát jelent, hiszen azért, mert a foglalko­zásokra már előkészített anya­got kapnak, több idejük jut az önképzésre, a módszertani, tartalmi tevékenységre. A nevelők egyébként he­tenként egy alkalommal, hét­főn, összegyűlnek a központi műhelybe, kicserélik tapasz­talataikat, s együtt készítik el a hétre szóló mintadarabokat. A gyakorlati munkán kívül el­méleti továbbképzésben is ré­szesülnek ezeken a napokon, s ötleteket, gondolatokat kap­hatnak munkájukhoz. A központi műhely működé­se, természetesen, ma még nem gond nélküli, hiszen az új tanév megnyitásától, az indulástól, csak néhány hét telt el. A tapasztalatok ösz- szegezése túlságosan is korai lenne. Ma még az anyagbeszer­zés sem zökkenőmentes. az IFÉRT-től nem tudnak min­den anyagot beszerezni, a jö­vőben is számítanak a helyi üzemek patronálására, hulla­dékanyagokra, egyéb segítség­re. Remélik, hogy azok az üzemek, amelyek eddig egy- egjt általános iskolát patronál­tak, a jövőben a központi mű­helyt segítik anyagokkal. Egy azonban már most, az év elején bizonyos: olyan lé­tesítményről van szó, amely­nek jelentősége a gyakorlati foglalkozás tantárgy tanításá­ban, pedagógiai lehetőségeit te­kintve szinte felmérhetetlen: Tanulót, tanárt egyaránt a jobb, tartalmasabb munkára ösztönöz. íte) Nyikolerj Amoszov: Szív és gondolat FORDÍTOTTA: RADO GYÖRGY 18. Azt hiszem, minden előké­szület már tegnap megtörtént. Még külön megbeszélést is tartottunk, mi, a műtét részt­vevői, úgy ahogy három év­vel ezelőtt tettük, az első mo­toros operációk előtt. Az egész klinika fel van ajzva, Szasa a kedvencünk. Többen bizo­nyára ezt gondolják: jaj, csak a főnök ne legyen goromba. Ezúttal vnem a sértésektől félnek — azt mondják: rosz- szabbul operálok olyankor, ha gorombáskodom. Logikus do­log, de régebben nem így volt. Hja, a kor. Nem leszek goromba. Nem szabad gorombának lennem. Már itt is van a klinikánk. Szép épület, előtte sápadt le­velű nyárfák. Ilyennek lát­ják, nyilván, akik elhaladnak mellette. Én nem tudom ilyen­nek látni. A szenvedések min­dig komorrá tették számomra. A műtét utáni helyiségnek két ablaka van. Az egyik nyitva áll, korai virágokból kötött csokrot látok benne Mögötte azonban gondolatom­ban felmerülnek az oly sok­szor látott képek. Ne! Elűzöm őket, nem fogok visszagondol­ni. Nem szabad. Csak minél kevesebb érzést. Padok. Már itt ülnek a be­tegek hozzátartozói. Mindig itt, ülnek, kivéve a leghide­gebb napokat. Anyák, kis pá­cienseink szülei. Némelyik boldog, mások szerencsétle­nek. Kifürkészhetetlen arcki­fejezéssel haladok el mellet­tük. Hogy is mosolyoghatnék, amikor a lelkem csupa szo­rongás. S egyáltalán — nem szeretek a hozzátartozókkal beszélni. Nem mintha hiá­nyoznék belőlem a türelem és a tapintat, de a hangomban nincs elég melegség. Ez, per­sze, helytelen. Valahogyan azonban védekeznem kell a szomorúság ellen, amely, ér­zem, itt köröskörül mindent átitatott. Nem hallgathatom vé­gig problémáikat. Szerencsét­lenek. de mégis — egészsége­sek. Elég nekem maga a be­teg. Hát. igen, Szasa felesége vár rám. Raisza Szergeievna, rö­viden: Raja. Általában véve, jó asszony. Mégsincs kedvem, hogy vele találkozzam. Min­dent megmondtam neki, nincs további közlendőm. Raja nem érti férjének súlyos állapotát és irtózatosan retteg a műtét­től. Más embert ilyen körül­mények közt nem is operál­nék meg. Hiszen a beteg, ha maga kívánja is a műtétet, meghalhat, a hozzátartozók azonban itt maradnak. És bi­zonyítani semmit sem lehet. Mindig a sebész az oka a baj­nak. így van, de most ez nem izgat. Aki a beleegyezését ad­ta, az nem fog engem hibáz­tatni. Csak el ne kövessek valami hibát a műtétnél. — Drága Mihail Ivanovics, meglesz a műtét? — Jóreggelt, Raisza Szer- gejevna. Kérem, nyugodjék meg. Szüksége lesz minden erejére. A műtét meglesz, ha­csak Szasa nem gondolta meg. — Nem. Nem gondolta meg. Már voltam nála. Nem hall­gat rám. Kérem, hogy ön mondjon le a műtétről! — Ezt nem tehetem. Mint orvos, nem látok más menek­vést. Enélkül még egy évig sem élne. — De hiszen még egészen jól érzi magát. Nemrég az utcán járt. Az újságok azt ír­ják, hogy új gyógyszerek van­nak reuma ellen. Talán ezek segítenének? És ha ott ma­rad halva a műtőasztalon? Akkor mi lesz? Értem én: akkor mi lesz? Mondjam azt, hogy ön még fiatal, majd elfelejti és újra férjhez megy? Hogy a fiúkat egymaga is felnevelheti? És hogy a legfőbb veszteség nem is önt érné. hanem a tudo­mányt, idegen embereket? Ez, különben, nem is igaz. mert az ő számára pótolhatatlan volna a veszteség. — Raisza Szergejevna, ért­se hát meg ... Majd következnek a hosszú magyarázgatások, hogy mi is az a reuma, szívrendellenes­ség, a máj cirrózisa vagyis olyan megbetegedése, amely a májsejtek funkcióját megtá­madó kötőszövet-szaporodás­sal jár. Mindezt kétszázszor elmondtam neki! Képtelen megérteni. Csak néz rám vi­zenyős kék szemével. Már- már felforr bennem a méreg. — Legalább egy hétig vár­jon még, Mihail Ivanovics! Könyörgök önnek ... — Nem tehetem. Kérem bo­csásson meg, mennem kell. Ott hagytam. Még megpró­bált valamit mondani. Hát nem. Nem tehetem. Jó kis ideggyakorlat volt ez a műtét előtt! De hát mit tehetek? Ez a nő szerencsétlen. Nem is hi­bás. Senki sem hibás. És mindnyájan tehetünk róla, hogy nem tudunk életet adni az efféle szörnyű drámák nél­kül. Az ilyenek nélkül, hol­ott a halál... Néhány percem van még a reggeli konferenciáig. Fel kell szaladnom, elbúcsúzni. A második emelet egy kis betegszobája. Szását virágok veszik körül, ágyán ül. Gör­nyedtem szomorúan. Sajná­lom, nagyon sajnálom sze­gényt! — Á. Mihail Ivanovics” Jó­reggelt. Jöjjön csak. Mosolyog. Csodálatos, nyílt mosoly a beesett, sápadt ar­con. Egy pillanatig úgy né­zek rá mint barátja és orvo­sa. Jól van. nem adja meg magát. — Aludtál? Rendszerint magázom. El­végre nem kisfiú — tudós el­me. Az összes segédnővért apanévvel és keresztnévvel tiszteli meg: Galina Szerge­ievna. Varvara Petrovna — mondia nekik Ma mégsem magázhátom. Támaszra van szüksége. Rajácska alaposan felkavarhatta, nyilván sírt is neki. — Üljön mellém egy kicsit! Jókedvű mosolyt erőltetek arcomra és leülök, izemben vele. Elmosolyodik. — Mihail Ivanovics, nincs sok időnk. Önnek megbeszé­lésre kell mennie, engem pe­dig vár Dmitrij Alekszejevics a fecskendőivel. Még egyszer átgondoltam mindent. Szomo­rú helyzet, de nincs más meg­oldás. Tehát, amint elhatároz­tuk, úgy lesz. Már csak az van hátra, hogy férfiasán vi­seljem el. — Minden rendben lesz. Bi­zonyos vagyok benne. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents