Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-23 / 225. szám

2 (íOGH AD 1967 szepíemíter 23., szombat A Szovjetunió segítséget nyújt a gyarmati elnyomás ellen harcoló népeknek Dél-Vietnamban nincs biztonság (Folytatás az 1. oldalról) nősen előnyös együttműködés megteremtésére. Az erre vo­natkozó konkrét javaslatok, amelyeket a Szovjetunió es az európai szocialista orszá­gok tettek, jól ismertek. A szovjet kormány már többször felhívta a közgyűlés figyelmét arra, hogy mekkora veszélyt jelent a világ ketté­szakadása két egymással szembenálló katonai-politikai csoportosulásra. Ezt a Varsói Szerződés tagállamai is több­ízben kijelentették. Elhangzott ez a megállapítás Karlovy Vary-ban is. A veszélyt még csak fokozta az a körülmény, hogy a NATO-ban vezető sze­repet betöltő nagyhatalom há­borút folytat a vietnami nép ellen, védelmezi a közel-keleti agresszort. és szinte az egész világot behálózta támaszpont­jaival. A nemzetközi feszült­ség észrevehetően enyhülne, ha a katonai tömböket fel­oszlatnák. A tömböket nem mi találtuk ki — hangsúlyozta Gromiko — a Szovjetunió és más szocialista országok java­solják: oszlassák fel egyidejű­leg az Észak-Atlanti Szövetsé­get és az ellensúlyozására létrehozott Varsói Védelmi Szerződést, vagy pedig első lépésiként egyezzenek meg a két szövetség katonai szerve­zeteinek felszámolásában. Az agresszió és felelősség Gromiko ezután így folytat­ta : — Ha egy vagy több állam hadüzenettel, vagy anélkül, fegyveres erővel betör más ál­lam területére, bombázza an­nak területét, odaküldi szá­razföldi, tengeri és légi erőit, az illető állam kormányának engedélye nélkül tengeri blo­kádot létesít más állam part­jai mentén, vagy kikötői előtt, vajon ezekben az esetekben kétségbe vonható-e, hogy ez agresszió, és hogy kit terhel a felelősség miatta? Természetesen feltételezhe­tő, hogy egyesek, akiknek nem érdeke a béke megszilárdítá­sa, az agresszió meghatározá­sának kidolgozását épp úgy akadályozni fogják, mint ko­rábban tették. Megint előho­zakodnak f majd azokkal az érvekkel, amelyeket már több­ször hallottunk a Népszövet­ségben, később pedig itt, az ENSZ-ben, hogy tulajdonkép­pen nem lehet határt vonni a támadás és a támadás elleni védekezés között. Megint hi­vatkozni fognak azokra az ideológiai ellentétekre, ame­lyek miatt állítólag nem lehet közös nevezőre jutni ebben a kérdésben. Ha azonban az államokat politikájukban békeszerető törekvések vezérlik, ha tárgyi­lagosan és becsületesen köze­lítik meg a nemzetközi ese­ményeket, akkor nem nehéz megállapítani, hogy ki az, aki betör az idegen házba, és ki az, aki védekezik, függetlenül attól, hogy mi a világnézete a házigazdának és a támadó­nak. Aki más nézőpontra he­lyezkedik, az agressziót ösz­tönzi. Egy követ fúj azokkal, akik összetűzés esetén eszmei érvként fegyvert ragadnak és készek agyonlőni a számukra kedvezőtlen ideológiát, s vele együtt az ideológia hordozóit — egész népeket. Általános leszerelést A Szovjetunió síkraszáll amellett, hogy többé ne halo­gassák az agresszió meghatá­rozásával kapcsolatos munka befejezését. Felhívjuk az ENSZ tagállamait, hogy fele­lősségük teljes tudatában vizsgálják meg ezt a javasla­tot — mondotta Gromiko. — A Szovjetunió, a szocia­lista államközösség természe­tétől idegen, hogy külpoliti­kájában hódító célokat kö­vessen — jelentette ki a to­vábbiakban Gromiko. A szo­cialista társadalomban nin­csenek olyan társadalmi cso­portok, amelyek anyagi elő­nyöket húznának a fegyver­kezési hajszából. Ezért a Szovjetunió követ­kezetesen síkraszáll az általá­nos leszerelésért, a nukleáris fegyver megjelenésének első pillanatától kezdve követeli e fegyver használatának eltil­tását és a nukleáris fegyverek megsemmisítését. A szónok megelégedéssel állapította meg, hogy előre­haladás mutatkozik a nukleá­ris fegyverek elterjedésének megakadályozása kérdésében. Ennek megfelelően Gromi­ko, kormánya nevében java­solta, hogy a közgyűlés 22. ülésszaka fontos és sürgés kérdésként vitassa meg a nuk­leáris fegyverek használatá­nak eltiltásáról szóló nemzet­közi egyezmény megkötésének kérdését. Egyidejűleg beter­jesztette egy ilyen egyezmény szovjet tervezetét. A továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy ä Szovjetunió köz­vetlen segítséget nyújt azok­Jl rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RADIO: 8.22: Lányok, asszonyok. — 8.42: Verbunkosok, népdalok. — 9.10: Orvosi tanácsok. — 9.15: Hegedűmuzsika. — 9.40: Sanzonok. — 10.10: A Magyar Rá­dió és Televízió szimfonikus zenekarának felvételeiből. — 10.55: Tündöklő Jeromos. Mesejáték. — 11.57: Hallgatóink figyelmébe. — 12.15: Vörös Kálmán népi zenekara játszik, Kemenes Sarolta és Andó Mihály énekel. — 13.03: Legked­vesebb verseiről beszél Farkas Ferenc zeneszerző. — 13.20: Orosz Júlia és Ilosfalvy Róbert operettdalokat énekel. — 13.45: Néhány perc tudomány. — 13.50: Hirdetőoszlop. — 14.05: Mi történt a héten a nagyvilágban? — 14.20: Mozart- müvek. — 15.15: Csak fiataloknak! — 16.00 Hétvége. — 17.45: Őszi enyhülés. Versek. — 18.00: Rosana Carteri és Giuseppe di Stefano operettkettősöket énekel. — 18.30: Üj népzenei felvételeinkből. — 19.00: Esti Krónika. — 19.20: Emlékeim, találkozásaim. . . — 20.20: Hangképek az országos atlétikai bajnokságról. — 20.34: Közvetítés a Madách Színház Kama­raszínházából: Amíg összeszoknak. Komoly komédia 3 fel­vonásban. — 22.56—0.25: Táncoljunk! PETŐFI RÁDIÓ: 10.00—12.15: Zenés műsor üdülőknek. — 12.15: Puccini-ciklus. A lidércek. Kétfelvonásos opera. — 13.20: Finnországi beszélgetés. VI. — 13.30: Schumann-dalok. 14.08: Ránki György kórusműveiből. - 14.23: Találkozásom Ady Endrével. Hatvány Lajos visszaemlékezései. — 14.57: Bla­háné. Részletek Polgár Tibor daljátékából. _ 15.22: Orvosi T anácsok. — 15.27: Üj lemezeinkből. Alban Berg operáiból. 16.05: Könnyűzene Behár György műveiből. — 16.40: Hang­lemezgyűjtők húszperce. — 17.00: Cigánydalok. — 17.22: Ré­gi idők emlékei. Kerekes István írása az építőmesterség tör­ténetéről. — 17.42: Zongoraművek. — 18.10: Viselkedni tudni kell! Az Ifjúsági Rádió vidám tábori naplója. — 18.52: Ran­devú. Könnyűzene, tánczene baráti rádiók műsorából. — 20.00: Esti Krónika. II. — 20.20: Bécsi Ünnepi Hetek 1967. A Bajor Rádió szimfonikus zenekarának hangversenye. —. 22.07: Gesák: Részletek Jones operettjéből. — 22.36: Albert Schweitzer orgonái. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 15.43: Műsorismertetés. 15.50: Falusi könyvszolgálat. — 16.05: Horgász-félóra. — 16.35: Ze­nés randevú. — 16.55: Hírek. — 17.00: Szovjet filmek a Nagy Honvédő Háborúról. Szomjúság. — 18.10: A bölcsőtől a ko­porsóig. — 18.45: A nürnbergi tölcsér. — 19.05: A TV jelenti. 20.00: TV-Híradó. — 20.20: Irodalmi képeskönyv. Csehov: Nyaralók. — 21.55: Peng a gitár. . . Filmösszeállítás. — 22.25: TV-Híradó 2. kiadás. A BESZTERCEBÁNYÁI TV MŰSORA: 9.30: Angliai Er­höbet (tv-játék). — 16.10: A Lausanne Sports—Spartak Trna- * a Nemzetközi Kupagyőztesek mérkőzésének közvetítése. •«,00: TV-Híradó. — 19.45: A vadon birodalma. — 20.10: A A"ett zakó (bűnügyi filmsorozat). IV. rész. — 20.20: Meg­bilincseltek. (amerikai film). — 21.50: Hazai és külföldi mű- őszek találkozója. nak a népeknek, amelyek sú­lyos harcokban rázzák le ma­gukról a gyarmati elnyomás jármát. A közgyűlés XXII. ülésszakának feladata, hogy további lépéseket dolgozzon ki a gyarmati rendszer még meg­levő maradványainak mi­előbbi megszüntetésére. A távol-keleti béke megszi­lárdítására törekedve terjesz­tett be javaslatot a Szovjet­unió és több más szocialista ország, a Dél-Koreát az ENSZ- csapatok zászlaja alatt meg­szállva tartó amerikai és egyéb külföldi csapatok kivo­nására. Az Egyesült Államok Dél-Koreát katonai támasz­pontjává változtatta, bevonta vietnami agresszív háborújá­ba. Gromiko hangsúlyozta, hogy a világszervezetnek egyetem- legesnek kell lennie. Nem le­het elfogadni, hogy szuverén államok nem tagjai az ENSZ- nek. Ilyen elsősorban a Német Demokratikus Köztársaság, a német munkások és parasz­tok békeszerető, szocialista ál­lama. A Szovjetunió síkraszáll az NDK mielőbbi felvételéért az ENSZ-be. Nem ellenzi azt sem, hogy ugyanakkor felve­gyék a másik német államot, a Német Szövetségi Köztársa­ságot is. Meg kell végre olda­ni a Kínai Népköztársaság ENSZ-beli jogainak helyreál­lítását is. Befejezésül a szovjet kül­ügyminiszter hangsúlyozta, hogy az SZKP XXIII. kong­resszusa meghatározta a Szov­jetunió külpolitikájának irány­vonalait és céljait. Ezek: ked­vező nemzetközi feltételek biztosítása a szocializmus és a kommunizmus felépítéséhez; a szocialista országok egységé­nek, testvériségének erősítése; a nemzetközi felszabadító mozgalmak támogatása, sok­oldalú együttműködés a fia­tal fejlődő államokkal; a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése el­vének köyetkezetes védelme- zése; az agresszió visszaveré­se; az emberiség megmentése az új világháborútól. E célo­kat követve a Szovjetunió hajlandó fejleszteni és javíta­ni kapcsolatait minden olyan állammal, amely ugyanerre tö­rekszik, — moi dotta Gromiko. A volt miniszter bilincsben — Partizán tüzérségi pergőtűz — Hét támadó repülőgép semmisült meg Pénteken reggel Saigonban letartóztatták Truong Thanh, volt gazdaságügyi minisztert, aki múlt novemberben mon­dott le a Ky kormányban vál­lalt tisztségéről, akkor amikor négy másik társa — vala­mennyien polgári miniszterek — kivált a kormányból. Tru­ong Thanh lakásán a dél-viet­nami titkosrendőrség már csü­törtökön délután házkutatást tartott. A volt minisztert, akit állítólagos „kommunista szim­pátiái” miatt nem engedtek indulni a szeptember 3-i dél­vietnami választásokon, már péntekre virradó éjszaka házi őrizetben tartották. Thanh-t pénteken reggel akkor tartóz­tatták le, amikor elhagyta otthonát, hogy — megbeszélés alapján — találkozzék Nguyen Mgoe Loan-nal, a dél-vietna­mi biztonsági szolgálat veze­tőjével. A volt minisztert megbilincselték és ismeretlen helyre szállították. A dél-vietnami hadszíntéren, az ország északi részében foly­tatódik a Con Thien-i ameri­kai tengerészgyalogos támasz­pont körül egy hete tartó harc. A partizánok csütörtö­kön három tüzérségi támadást hajtottak végre a támaszpont ellen. A három támadásnak összesen három halottja és 32 sebesültje volt. Az amerikai haditengerészet légiereje 12 napon belül he« tedszer bombázta a VDK leg­nagyobb kikötővárosát. Az észak-vietnami légelhárítás hét támadó amerikai repülő­gépet semmisített meg. A gé­pek ezer kilós bombákkal tá­madták a város földrajzi kö­zéppontjától 1,3 kilométerre fekvő hidat és egy a várostól három kilométerre fekvő köz­úti hidat. Bombázták a dok­kokat is. Haiphongon kívül légitáma­dás érte a VDK déh tenger­parti területeit, továbbá Dong Hói körzetét és a Haiphongtól mintegy 50 kilométerre kelet­re fekvő területeket. Kössétettéh a hantarai vessteségl istát Az arabok reménykednek — Izrael nem tágít Kairóban újabb jelentést adtak ki a Kantaránál kia­lakult tűzharcról: eszerint az izraeli erők 23 halottat vesz­tettek, míg az egyiptomiak öt halottat és 19 sebesültet. Az A1 Abram pénteki szá­ma közli Hejikalnak, a lap fő­szerkesztőjének cikkét az ENSZ-közgyűlós ülésszakáról. Hejkal kifejezi reményét, hogy a kögyűlés az arabok számára elfogadható határozatot hoz majd és elősegíti, hogy a nemzetközi testület jobban megértse az arabok harcának természetét. Hejkal megjegy­zi, hogy az ENSZ — Közel­Kelettel foglalkozó rendkívüli közgyűlésén szerzett tapasz­talatok megtanították az ara­bokat, hogyan kell hajózni a nemzetközi politika viharos vizein. A Tegutóbbi esemé­nyek szükségessé tették az el nem kötelezettség hagyomá­nyos felfogásának megváltoz­tatását. Maximális mértékben együtt kell működni baráta­inkkal, és le kell leplezni azokat, akik segítik ellensé­geinket — írja Hejkal. Kabin tábornok, az izraeli hadsereg vezérkari főnöke csütörtökön ismét állástfoglalt amellett, hogy Izraelnek meg kell tartania az elfoglalt te­rületeket mindaddig, amíg nem jön létre „szilárd béke” a Közel-Keleten. Abba Eban izraeli külügy­miniszter hasonló hangnemet ütött meg egy sajtóvacsorán csütörtökön este. Kijelentette: csak akkor jöhet létre héke a Közel-Keleten, ha a térség összes állama békeszerződést ír alá, miután közvetlen tárgyalásokat folytatott Izra­ellel. Az arab államok jelen­legi magatartása — jelentette ki Eban — csupán a fennálló fegyverszüneti helyzet megha­tározatlan időre szóló meg­hosszabbítását eredményezhe­ti. A TKACSENKO- ÜC Londoni telefonjelentés. A TKACSENKO-ÜGY, ÜGY, AHOGY LEZÁRULT. A fia­tal szovjet tudós kívánsága szerint visszatért Moszkvába. Londoni meghurcoltatásai re­mélhetőleg nem hagynak sú­lyosabb nyomot megrendült egészségén. A szovjet—brit viszony azonban kétségtelenül kárt szenvedett. Az olyan kül­földi számára, mint jómagam is, aki csak rövid ideje tar­tózkodik Londonban, egyene­sen hihetetlennek tűnt a brit hatóságok magatartása. Tekin­télyes kormányszervek ponto­san úgy viselkedtek, mintha egy James Bond-film forgató- könyve, vagy valami divatos, persze szovjetellenes kémtör­ténet receptje szerint csele­kednének. A nagy szenzációról először szombaton este adott hírt a televízió, ilyen címekkel: „Emberrablás a Bayswater Roadon”, „A szovjet nagykö­vetség erőszakkal Moszkvába akarta szállítani Tkacsenko 25 éves fizikust”, „A Scotland Yard emberei a repülőgépről hozták vissza az elkábított tu­dóst”. Hogy, hogy nem, az újság­írók és a TV-riporterek pon­tosan ott voltak a repülőtéren, amikor lefényképezhették a drámai jeleneteket. Valameny- nyi vasárnapi újságban azután öles címek alatt indult a nagy „story”, hiába adott ki kom­münikét a londoni szovjet nagykövetség, amely pontosan leírta a történteket. Azt, hogy Vladimir Tkacsenko fizikus, aki a szovjet—angol tudomá­nyos csereprogram keretében Birminghamban és Cambrid- geben végzett kutatásokat, szombaton reggel rendkívül zaklatott idegállapotban fele­ségével együtt felkereste a nagykövetséget. A fiatal tu­dós hosszabb ideje nem evett, nem aludt és magatartásából ítélve az idegösszeroppanás határán volt. (Kérte például, hogy igazolják, valóban a Szovjetunió nagykövetségén tartózkodik-e). A követség or­vosa nyugtató-injekciót adott be neki. Tkacsenko és felesé­ge beleegyezésével ezután meg­állapodtak: Ilyen körülmények között legjobb, ha gyógyke­zelésre mielőbb hazautaznak. A fiatalember elhagyta a kö­vetséget, de az utcán csak tá­molyogva tudott haladni. Mi­vel még aznap délben közvet­len repülőgép indult Moszk­vába, idegállapotára való te­kintettel kocsit küldtek utána és kivitték a repülőtérre. A kocsiba szállás pillanatát — a hivatalos angol verzió sze­rint — egy szemfüles járóke­lő gyanúsnak találta és érte­sítette a rendőrséget. Innen indult el a hajsza az állítóla­gos „emberrablók” ellen. Ám a londoni szokások tapasztal­tabb ismerői szerint nem egy véletlen járókelő bejelentése nyomán mozgósítottak rend­őröket, detektíveket — és fo­tóriportereket —, méghozzá olyan szédületes gyorsasággal, hogy a szovjet diplomáciai autót már ott várták a repü­lőtéren. Sokkal valószínűbb, hogy a szovjet nagykövetség környékét szemmel tartó kü­lönleges ügynökök adták a jelt az akcióra. BÁRHOGYAN IS VOLT, va­lamennyi angol lap beismeri — ki helyeslőleg, ki fenntar­tásokkal —, hogy a titkos rendőrség ezúttal szokatlanul gyorsan és erélyesen intézke­dett. Bár Tkacsenkónak és fe­leségének az angol hatóságok által kiutazásra láttamozott útiokmányai voltak, a detek­tívek felszálltak a szovjet re­pülőgépre és erőszakkal leci­pelték a beteg fiatalembert és feleségét is kituszkolták a gépből. Hiába tiltakoztak a je­lenlevő szovjet diplomaták és a repülőgép személyzete, a Scotland Yard emberei „ere­jüket nem kímélve” cseleked­tek. „Azt az utasítást kaptam mondotta az egyik, — hogy ez az ember nem hagyhatja el az országot.” Dulakodás köz­ben arról sem feledkeztek meg, hogy „menedékjogot” ajánljanak fel Tkacsenko fe­leségének, a beteg embert pe­dig „biztos helyre” hurcolták, azon a címen, hogy a brit ha­tóságok kezében „szabadon nyilváníthatja majd akara­tát”, Angliában kíván-e ma­radni, vagy visszatér a Szov­jetunióba. A lapok alig bur­kolt inszinuációkat közöltek arról, hogy feltételezett disszi- dálási szándékának meghiúsí­tása céljából Tkacsenkot el­kábították és akarata ellenére próbálták > Moszkvába szállí­tani. A LAPOK IS, MEG TER­MÉSZETESEN a tv-adások is, maximálisan kiaknázták az ügyet szovjetellenes hírverés­re és hangulatkeltésre. Hétfőn délelőtt azután bekövetkezett a nagy „kijózanodás”. Az il­letékes brit hatóságok, miu­tán 36 óráig feleségétől és honfitársaitól elzárva tartották Tkacsenkot, végül is szabadon engedték. „Meggyőződtünk ró­la. hogy Tkacsenko valóban beteg ember és hogy tényleg vissza akar térni hazájába”. Ugyanezt persze, már előzőleg többször is mondotta felesége is, a szovjet ügyvivő is. Az angol belügyi és külügyi szer­vek akkor nem hittek, vagy nem akartak hinni nekik. Tkacsenko szemmel láthatólag rosszabb egészségi állapotban tért vissza övéi közé a brit ha­tóságok „emberbaráti” csele­kedete következtében. Ezek után azt gondolta vol­na az ember, hogy a túlbuzgó vagy túlságosan fantáziadús belügyi és külügyi tisztvise­lők (mert diplomáciai jegy­zékváltás is született az ügy­ből) szerényen elhallgatnak, ha már azt aligha várhattuk, hogy nyíltan beismerik felsü­lésüket. Nem ez történt. A hivatalos közlemények igazol­ni és mentegetni próbálják a diplomáciai gyakorlatot és a külföldi állampolgárokra vo­natkozó bánásmódot egyaránt sértő eljárásokat. Ez még nem minden. Tka­csenko feleségének nyilatkoza­tából kiderül, hogy férjét, a tehetséges fiatal fizikust már előzőleg is zaklatták és külön­féleképpen megkörnyékezték, igyekezvén itt-maradásra bír­ni. Feltehetőleg ezzel függ össze megromlott egészségi ál­lapota is. SZOMORÜ TÉNY VI­SZONT, hogy felelős angol személyek, akár mert valós­nak hitték a. ponyvaregények rémmeséit, vagy csak rossz- hiszeműek voltak a Szovjet­unió képviselőivel szemben, de végső soron cinkostársul sze­gődtek egy olyan ügyhöz, amelynek célja: elmérgesíteni a brit—szovjet viszonyt. Az angol népnek azonban bizo­nyosan nem érdeke ez, és kár, hogy az itteni sajtóban csak kevés hang akadt, amely a nagy hűhó közepette erre rá­mutatott. B. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents