Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-17 / 193. szám

4 NÖGRÁD *967. augusztus T7. esű+öríSS A szovjet tudomány és technika 50 éve Jubileumi kiállítás a BNV területén Hegnövekedett felelőiüé^el Néhány tapasztalat a hivatali pártszervezetek tevékenységéről Szeptember 1. és 24. kö­zött a Budapesti Nemzetközi Vásár területén a Városliget­ben rendezik meg a „Szovjet Tudomány és Technika 50 éve” című jubileumi kiállí­tást, melyre joggal figyel nagy érdeklődéssel a hazai és nemzetközi műszaki és tudo­mányos élet. Nyolc kiállítási pavilon 30 000 négyzetméter összterületére költözik 24 napra a szovjet tudomány. A pavilonok anyagai felölelik a szovjet tudományos és felső- oktatás, az atommagfizika, kvantumelektronika, műszaki könyvkiadás, bányászat, kohá­szat, geológiai kutatás, űr­hajózás, vegyészet és energia- termelés témáit, az ehhez kapcsolódó új tudományos eredményeket és kísérlete­ket. Különös érdeklődésre tart­hat majd számot a látogatók körében az atommagfizika­kvantumelektronika pavilonja, ahol a különböző atomerő­művek modelljeitől az atom­magfizikai kutatásokig rengeteg újdonságot láthatunk, így például az U—300 típusjelű soktöltéses iongyorsító be­rendezést, amely nehéz atom­magok gyorsítására, transzu­rán elemek előállítására és vizsgálatára, valamint egyéb kutatásokra szolgál. Ezzel a gyorsítóval szintetizálták a 102. és 104. elem egy-egy új izotópját, e iongyorsító ré­vén fedezték fel és vizsgál­ták a proton rádióaktivitását, valamint transzuránelemek spontán hasadását. Ebben a pavilonban kerül bemutatás­ra a novovoronyezsi atomerő­mű- modellje is, melynek vil­lamos teljesítménye 210 ezer kW. Az erőmű hatásfoka 27,5 százalékos. A magyar közön­ség eddig csak fényképen ta­lálkozhatott a TESZ—3 típu­sú szállítható atomerőművel. A kiállításon szereplő mo­dell a világ első kisteljesít­ményű atomerőművének hű mását mutatja be. Az 1500 kW-os erőmű nehezen meg­közelíthető földrajzi körze­tek villamosenergiával való ellátására szolgál. De sorol­hatnánk tovább a különböző kutató reaktorokat, szinkro- fazotronokat, amelyek mél­tán bizonyítják a szovjet atomkutatás hatalmas fejlő­dését és világelsőségét. A Szovjetunió természeti kincsekben a világ egyik leg­gazdagabb állama. A tudomá­nyok tették lehetővé a ha­talmas energiahordozó kész­letek feltárását, de az új ter­mészeti kincsek felfedezése sok esetben gyorsította a tu­dományok fejlődését is. A Szovjetunióban jelenleg is több mint tízezer geológiai kutató expedíció járja az ország hatalmas te­rületét. Munkájukat nagy­mértékben megkönnyítik a különböző geodéziai műsze­rek, így például a kiállítás­ra kerülő KDG—3. jelzésű kvantumtávmérő, amely tá­volságok mérésére térképé­szeti felvételeknél, valamint a mérnöki geodéziában haszná­latos Korunk egyik új felfedezése a lasersugár. A kiállításon be­mutatnak laseres mikroszkóp berendezéseket, gázlasereket, koaxiális megvilágító lám­pákat. félvezető lasereket, s valamint a Malachit lasert is, mely a távbeszélő és televízió technikában, a fizikai optika területén folyó vizsgálatokban jelent komoly segítséget a kutatóknak. A pavilonokban kiállított sokszáz modell és eredeti be­rendezés közül kiemelni vala­mit nagyon nehéz, hiszen minden egyes bemutatott tárgy a szovjet tudomány, — sok esetben a világszínvonal­lal azonos — csúcsát jelenti. A kiállításon bemutatásra ke­rülnek azok az új ötvözetek, építészeti és vegyészeti kötő­anyagok, amelyek a legújabb és leggazdaságosabb techno­lógiát biztosítják a különböző szakágak területén folyó munkáknak. Többek között találkozhatunk az űrhajók alapanyagát adó titánacéllal, a szovjet tudósok által felfe­dezett új elemekkel, és mű­anyagokkal. A kiállítás egyik pavilonja a szovjet energeti­ka fejlődését hivatott be­mutatni. Találkozhatunk itt a szovjet árapály erőművek, nap­erőművek, atom- és vízierő­művek modelljeivel, s azok legkorszerűbb berendezései­vel. A két alumínium csarnok­ban megelevenedik a csak­nem teljes szovjet űrprogram. A főszereplő természetesen a Vosztok 1, Gagarin űrhajója, valamint a Molnyija távköz­lési műhold, és sok űrbenjárt műszer lesz. A szakemberek és a látogatók sok más ér­dekességgel is találkozhatnak a rengeteg látnivaló között. Szeptember 1. és 24. között a Budapesti Városliget a mű­szaki és tudományos szakem­berek nagy nemzetközi ran­devúhelyének ígérkezik. (Boda) Öt év után se panaszkodnak a minőségre Jó eredményeket hozott an­nak a Wiesbaden közelében megépített útszakasznak öt­éves üzemeltetése, amelynek aszfaltborítása jelentős száza­lékban gumit tartalmazott, öt év alatt az aszfaltutak hullámosak lettek, viszont a betonalapra terített gumíro­zott útfelület megtartotta ere­deti formáját. A gumi hozzá­adása csak jelentéktelenül nö­veli a borítás költségét, ám lényegesen megjavul az út minősége, s így megtérülnek a javításra fordítandó össze­gek. A „pilóta” és a kalauz A kivételekre vigyázni kell... A csengetésre felsüvölt a levegő, az autóbusz ajtaja becsapódik. A gépkocsivezető megszokott mozdulatokkal ke­zeli a gombokat, fogantyúkat. Egy pillantás a visszapillantó tükörbe, villog az indulást jel­ző indexlámpa. A motor egy­re erősebben harsog, amíg el nem kapja a lendületet. A busz elindul... Naponta tíz, száz indítás. A gép tovább bírja, mint az ember. Az embernek küz­deni kell a fáradsággal, mert a figyelem pillanatnyi lanka- dása tragédiához vezethet. Striho János huszonkilenc éve vezet gépkocsit. Tizen­nyolc éve dolgozik az Autó- közlekedési Vállalatnál. Há­rom éve kapta meg az egyik legnagyobb gépkocsivezető­kitüntetést — ötszázezer kilo­métert vezetett balesetmente­sen. Azt mondják rá: gyé­mántkoszorús „pilóta”. Pihen a gép, pihen az em­ber. A GA—78-12-es autó­busz az imént érkezett meg a salgótarjáni pályaudvarra. Az utasok már elmentek. Gondtalanul, jókedvűen — nem volt nehéz az utazás. Striho János a várakozási helyre kormányozta a far­motoros Ikaruszt, s most kö­rülvizsgálja. Egy óra múlva újra indulnak vissza. Balas­sagyarmatra. Túri János ka­lauz kitakarítja a jármű bel­sejét. S amikor minden rend­ben van, leülhetnek pihenni. A gépkocsivezető markáns arcú, őszhajú ember. Tekin­tete benső kiegyensúlyozottsá­got árul el. Az a típus, aki a nehéz helyzetben is ural­kodik önmagán, s ezzel kény­szerít nyugalmat másokra is. Régi szakmabeli, megért már nehéz perceket. S csak olyan­kor látni: ki az ember a gáton. — Nem könnyű munka ez — mondja János bácsi. — Emberek ülnek mögöttem, életekre kell vigyázni. A sa­játoméra és a másokéra. A figyelem egy pillanatra sem „maradhat ki”. Mi lenne kü­lönben? Balesetek, árokba fordult járművek villannak az emlé­kezetembe. Valószínű János bácsi is hasonló esetekre gon­dol. Az ő gyakorlatában is előfordult már, hogy csak a rendkívüli lélekjelenlétén, ügyességén múlt, hogy elke­rülte a bajt. Fáradtság vibrál a hangjá­ban. Pedig egy fél forduló még előttük áll. Reggel hat óra előtt kezdték a szolgá­latot, s kilenc óra. amikor befejezik. Mire hazaballagnak, a hozzátartozók már első ál­mukban szenderegnek. Mind­ketten balassagyarmatiak. Évek óta együtt járnak már ketten — a személyzet. Na­ponta kétszer fordulnak a megye két városa között, közben kétszer mennek Ka- rancskeszibe. Négy naponként utaznak ezer kilométert. — Fárasztó? — kérdem. A gépkocsivezető legyint. A fiatal kalauz elmosolyodik. — Megszoktuk, igaz János? — mondja János bácsi csen­desen. Először látom elmoso­lyodni. — Ismerek minden ka­nyart, minden méternyi sza­kaszt ezen az úton... A kalauz közbeszól. — A legtöbb utas már jóbarát. A törzsutasok. Per­sze akadnak kivételek is... — A kivételekre pedig na­gyon kell vigyázni, mert ilyes­mi bármikor előfordulhat — mondja bölcsen az idős gép­kocsivezető. — Hiába isme­rem az utat vigyázni nem árt. Mintha tegnap vizsgázott volna a jogosítványáért. — Milyen a buszosok éle­te? — kíváncsiskodók. — Sok lemondással jár — válaszolnak majdnem egyszer­re. — A szolgálat szigorú, s nekünk az ünnepnap sem ünnep. Mi csináljuk mások­nak az ünnepet — mond­ja Túri János. A IX. kongresszus óta rövid idő telt el ah­hoz, hogy komo­lyabb következtetéseket von­junk le az ott hozott határo­zatok végrehajtásának ta­pasztalataiból. Ilyenformán a szervezeti szabályzatban tör­tént változásokat sem tudjuk hatásaiban érzékelni, csupán a végrehajtás folyamatában jelentkező problémákkal szá­molhatunk egyelőre. Így van ez a hivatali alapszervezetek­nél is. A szervezeti szabályzat nem tesz különbséget alap­szervezetek között. Egyaránt előírja, hogy a pártszerveze­tek joga és kötelessége a te­rületen folyó munka átfogó ellenőrzése, a vezetők beszá­moltatása. Ez néhány hivata­li alapszervezetünknél problé­mákat okozott. A gyakorlati pártmunka a hivatali alap­szervezeteknél különböző­képpen veti fel ezeket a kérdéseket. Az általános el­vek végrehajtását egy-egy te­rület speciális jellegének megfelelően kell megoldani. Eltérő körülmények között dolgoznak a pedagógus-, az egészségügyi, a közigazgatási, az államhatalmi, a pénzinté­zeti és egyéb intézmények pártszervezetei. Különbsé­get kell tenni úgy is, hogy az intézmény vezetője válasz­tás útján vagy kinevezéssel került a hivatal élére., Bár a hivatalok és intézmények a szocializmus építésének érde­kében tevékenykednek, fela­datkörük különbözősége azon­ban módosítja a pártszerve­zetek tevékenységét is. Ezen objektív tényezőkön kívül a hivatal vezetőinek egyénisége is befolyásolja a pártmunkát. Ezzel magyarázható, hogy voltak olyan intézmények, ahol a szervezeti szabályzat módosítása különösebb válto­zást nem jelentett, mert meg­szokott volt a vezető beszá­moltatása, és elvtársi mun­kakapcsolat alakult ki a hi­vatalvezető, valamint a párt- szervezet között más vonat­kozásban is. E llentétes a kép ott, ahol a vezető egyé­niségénél" fogva, vagy az egyszemélyi felelős­ség kérdését rosszul értelmez­— S a megbecsülés? — cél­zok a fizetésre. — Összenéznek. — Sok az ötvenszázalékos óra — válaszol hosszas hall­gatás után János bácsi. Azután megmagyarázzák, hogy csak a tengelyen töltött időt fizetik százszázalékos bérrel. Amit utazással tölte­nek. A várakozásért fél bér jár. Egy nap tizenöt órát töltenek szolgálatban. — Ebből elszámolnak ti­zenkettő és felet — jegyzi meg a gépkocsivezető. Erősen alkonyodik. Közele­dik az indulás. — S hol ebédelnek? — kérdem. — Ahol éppen vagyunk. S ha jut rá idő... A szabad­napon pedig még egy kis sörözésre is nyílik alkalom — teszi hozzá János bácsi. Nem könnyű az életük, s mégis ragaszkodnak a meg­szokott autóbuszhoz, útvonal­hoz. Amit csinálnak, szívesen teszik. Azt mondják magukról, egyszerű, hétköznapi emberek. Ketten a sok-sok dolgozó közül, akik napról napra igyekeznek helytállni. Elhárítják maguk­tól a dicséretet, s ha egy-egy utas köszönetét mond ember­ségükért, szerényen hallgat­nak. Az őszhajú sofőr, s a vi­dám kalauz, a Jancsi — mert sok utas így emlegeti őket — többszörös kiváló dol­gozók. Megbízhatóságukért, szorgalmukért, lelkiismere­tességükért kapták a kitün­tetéseket. Megérdemelték. Nagyszerű emberek. Pádár András ve az előző szervezeti sza­bályzatban a hivatali alap­szervezetekre vonatkozó el­veket a pártszervezettől való különállásra használta fel. A kongresszus óta ezekkel a problémákkal kapcsolatban a pártsajtóban több alkalom­mal jelentek meg cikkek, kü­lönböző szintű ankétokat szer­veztek, melyeknek tapaszta­latait hasznosítani lehet a pártmunkában. Városunkban igen nagy a jelentősége a hivatali párt- szervezeteknek. Az alapszer­vezeteink egyharmada, a tag­ságnak pedig közel egyötöde hivatali alapszervezethez tar­tozik. Ennpk megfelelően a városi pártbizottság igyeke­zett támogatást nyújtani ezeknek a pártszervezeteknek. Többségében sikerült a szervezeti szabályzatban elő­írtakat realizálni. Ezt tükrö­zik a munkatervek, de első­sorban a pártszervezetek munkája; megfelelő rend­szerességgel és módszerekkel számoltatják be a hivatal vezetőjét. A munka szerve­zésében is, de a fontosabb döntések előtt is egyre szoro­sabb a kapcsolat a pártszer­vezet és a hivatalvezetés kö­zött. A pozitív eredmények mellett nehézségek is jelent­keznek. Felszámolásuk idő­szerű, néhányat közülük megemlítek. A beszámoltatásnál mind­két oldalról tapasztalhattunk helytelen álláspontokat. A hi­vatalvezető nem segítségnek fogja fel, és keresi a kibúvó­kat, hogy ne kelljen számot adni munkájáról a pártszer­vezeteknek. Egy—két helyen a pártonkívüliek funkcióba állításának helyes elvét akar­ják elferdíteni. Azt mondják: ha nem párttag a vezető, nem is számoltatható be a pártszervezet részéről. A pártszervezeteknél sem min­dig közelítenek helyesen a hivatal munkájának ellenőr­zéséhez. Figyelmen kívül hagyják, hogy nem a párttit­kár számoltat be, hanem a pártszervezet, vagy a párt­vezetőség. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a hi­vatalvezető és a párttitkár nem tanácskozik vagy nem tájékoztatják egymást, de ez az ellenőrzéshez nem alkal­mas módszer. Célszerű, fon­tos kérdésekben, hogy a hi­vatalvezetés tanácskozzon a pártszervezet vezetőségével, vagy éppen a taggyűlésen is­mertesse elképzelését. Az így kialakított döntések valóra váltását kell ellenőrizni az alapszervezetnek. Még az előző szervezeti szabályzattal sem egyezik az az elképzelés, amely a párt- szervezeteknek csak nevelői funkciót biztosít. Bár ez a jelenség nemcsak hivatali szervezetek esetében jelent­kezik, de fontosnak tartom itt is megemlíteni, mert a gazdasági mechanizmussal kapcsolatban a gazdasági ve­zetők és a szakszervezet meg­növekedett felelősségéből a hivatalok is vontak le ilyen következtetést. Gyakorlatban az úgy jelentkezett, hogy a fegyelmezetlen dolgozók ese­tében — vagy ahol a gazda­sági vezető személyi ügyek­ben nem merte kimondani a véleményét — a döntést a pártszervezetre igyekezett há­rítani. Gondolva azt, hogy a nehezebb ügyekben a párt- szervezet mondja ki az igent. Ezért fontos újból megálla­pítani, hogy a pártszerveze­tek egyenrangú partnerként dolgoznak a gazdasági veze­téssel, feladataik Is azonosak, csak a szervezeti formák és a módszerek eltérőek. A párt- szervezetek a nevelő munkát nem lebecsülve az intéz­mény össztevékenységéért fe­lelősek. A legtöbb probltuiia a személyi ügyekkel kapcsolatban van. Erről győztek meg a hivatali alapszervezetek titkáraival tör­tént beszélgetések is. A kong­resszus előtt a pártszerveze­tek döntő módon nem szól­hattak bele a hivatal szemé­lyi ügyeibe. Véleményt mond­hattak, de a hivatal vezetői nem is voltak kötelesek ki­kérni a pártszervezetek véle­ményét. Ebből a gyakorlat­ból kiindulva a felsőbb szer­vek több esetben nem fi­gyelnek a pártszervezet vé­leményére. Előfordul, hogy a pártszervezet csak akkor tud a személyi változásról, ami­kor az már megvalósul. Na­gyon sok esetben az utóbbi időben pozitív példa is adó­dik, de ezen hiányosságokat meg kell szüntetni, és ez nemcsak a hivatalvezetőn múlik. E kérdés rendezését fogja szolgálni a pártbizott­ságok hatásköri listája is. A hivatali alapszervezetek munkájának gátló tényezője a függőségi viszony. Ez a legnehezebben leküzdhető akadály. Az emberek leg­több esetben fel sem vetik, de tevékenységüknél lemér­hető, hogy a hivatali főnök tekintélye háttérbe szorítja az egészséges bírálatot. Akár a vezetőt vesszük példának, ki a bírálat után a bírálóban is gyorsan felfedezi a hibá­kat, nem büntet, de nem is jutalmaz, akár a beosztotta­kat, akik éppen azért nem bírálnak, mert számolnak az esetleges következményekkel. Az egzisztenciális függés bé­nítja a hibák elleni küzdel­met. A hivatali alárendeltség nem jelentheti az intézmény munkáját szabályozó állami rendelkezések eltorzításának helybenhagyását, valamint a munkavégzés, az egyéni ma­gatartás kollektív ellenőrzé­sének hiányát. Helytelennek tartjuk — bár nem egyköny- nyen valósítható meg, mert közvetlenül éppen az előzők alapján az egyéni érdeket is érinti —, hogy a vélemény- nyilvánítást a hibák eseté­ben a következményekhez mérjük (túlórajuttatás, elő­léptetés, jutalom stb.) Az emberek többségének szociális és munkamorálja egészséges, a gyakorlati tevé­kenységben mégis torzulá­sokkal találkozunk. A to­vábbiakban, ha a függőségi viszonyt fel akarják számol­ni önmaguk tevékenykedje­nek úgy, hogy a közérdek ke­rüljön munkájuk középpont­jába. Amikor az egyéni ösz­tönzők nagyobb szerephez jutnak, fontos ezt megje­gyezni. A hivatali alapszerve­zetek a szervezeti szabályzat módosítását városunkban a* elmúlt Időszakban többségé­ben helyesen alkalmazták. H ozzájárult a párt­munka ilyenirányú helyes megváltozá­sához az is, hogy a hivatalok vezetői a párthatározatok is­meretében, azokkal való egyetértésben és egyéni ma­gatartásukkal segítették. A leglényegesebb tényező azon­ban pártszervezeteink és párttagjaink aktív tevékeny­sége az új szervezeti szán bályzat szellemében. Az ed­digi eredmények biztosítékot adnak arra, hogy a hivata­lokban működő pártszerveze­tek azonos szervezeti feltéte­lekkel mint más típusú pártszervezetek segítik meg­oldani gazdasági feladatain­kat, valamint nevelési mun­kájukkal segítenek a kom­munista vezető és kommu­nista ember kialakításában. Ennek érdekében szükséges, hogy kezdeti lépésként a hi­vatalvezető és a pártszervezet közösen beszéljék meg a szervezeti szabályzatból adó­dó feladatokat. Szabó Aladár a salgótarjáni városi pártbizottság titkára

Next

/
Thumbnails
Contents