Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-17 / 193. szám
4 NÖGRÁD *967. augusztus T7. esű+öríSS A szovjet tudomány és technika 50 éve Jubileumi kiállítás a BNV területén Hegnövekedett felelőiüé^el Néhány tapasztalat a hivatali pártszervezetek tevékenységéről Szeptember 1. és 24. között a Budapesti Nemzetközi Vásár területén a Városligetben rendezik meg a „Szovjet Tudomány és Technika 50 éve” című jubileumi kiállítást, melyre joggal figyel nagy érdeklődéssel a hazai és nemzetközi műszaki és tudományos élet. Nyolc kiállítási pavilon 30 000 négyzetméter összterületére költözik 24 napra a szovjet tudomány. A pavilonok anyagai felölelik a szovjet tudományos és felső- oktatás, az atommagfizika, kvantumelektronika, műszaki könyvkiadás, bányászat, kohászat, geológiai kutatás, űrhajózás, vegyészet és energia- termelés témáit, az ehhez kapcsolódó új tudományos eredményeket és kísérleteket. Különös érdeklődésre tarthat majd számot a látogatók körében az atommagfizikakvantumelektronika pavilonja, ahol a különböző atomerőművek modelljeitől az atommagfizikai kutatásokig rengeteg újdonságot láthatunk, így például az U—300 típusjelű soktöltéses iongyorsító berendezést, amely nehéz atommagok gyorsítására, transzurán elemek előállítására és vizsgálatára, valamint egyéb kutatásokra szolgál. Ezzel a gyorsítóval szintetizálták a 102. és 104. elem egy-egy új izotópját, e iongyorsító révén fedezték fel és vizsgálták a proton rádióaktivitását, valamint transzuránelemek spontán hasadását. Ebben a pavilonban kerül bemutatásra a novovoronyezsi atomerőmű- modellje is, melynek villamos teljesítménye 210 ezer kW. Az erőmű hatásfoka 27,5 százalékos. A magyar közönség eddig csak fényképen találkozhatott a TESZ—3 típusú szállítható atomerőművel. A kiállításon szereplő modell a világ első kisteljesítményű atomerőművének hű mását mutatja be. Az 1500 kW-os erőmű nehezen megközelíthető földrajzi körzetek villamosenergiával való ellátására szolgál. De sorolhatnánk tovább a különböző kutató reaktorokat, szinkro- fazotronokat, amelyek méltán bizonyítják a szovjet atomkutatás hatalmas fejlődését és világelsőségét. A Szovjetunió természeti kincsekben a világ egyik leggazdagabb állama. A tudományok tették lehetővé a hatalmas energiahordozó készletek feltárását, de az új természeti kincsek felfedezése sok esetben gyorsította a tudományok fejlődését is. A Szovjetunióban jelenleg is több mint tízezer geológiai kutató expedíció járja az ország hatalmas területét. Munkájukat nagymértékben megkönnyítik a különböző geodéziai műszerek, így például a kiállításra kerülő KDG—3. jelzésű kvantumtávmérő, amely távolságok mérésére térképészeti felvételeknél, valamint a mérnöki geodéziában használatos Korunk egyik új felfedezése a lasersugár. A kiállításon bemutatnak laseres mikroszkóp berendezéseket, gázlasereket, koaxiális megvilágító lámpákat. félvezető lasereket, s valamint a Malachit lasert is, mely a távbeszélő és televízió technikában, a fizikai optika területén folyó vizsgálatokban jelent komoly segítséget a kutatóknak. A pavilonokban kiállított sokszáz modell és eredeti berendezés közül kiemelni valamit nagyon nehéz, hiszen minden egyes bemutatott tárgy a szovjet tudomány, — sok esetben a világszínvonallal azonos — csúcsát jelenti. A kiállításon bemutatásra kerülnek azok az új ötvözetek, építészeti és vegyészeti kötőanyagok, amelyek a legújabb és leggazdaságosabb technológiát biztosítják a különböző szakágak területén folyó munkáknak. Többek között találkozhatunk az űrhajók alapanyagát adó titánacéllal, a szovjet tudósok által felfedezett új elemekkel, és műanyagokkal. A kiállítás egyik pavilonja a szovjet energetika fejlődését hivatott bemutatni. Találkozhatunk itt a szovjet árapály erőművek, naperőművek, atom- és vízierőművek modelljeivel, s azok legkorszerűbb berendezéseivel. A két alumínium csarnokban megelevenedik a csaknem teljes szovjet űrprogram. A főszereplő természetesen a Vosztok 1, Gagarin űrhajója, valamint a Molnyija távközlési műhold, és sok űrbenjárt műszer lesz. A szakemberek és a látogatók sok más érdekességgel is találkozhatnak a rengeteg látnivaló között. Szeptember 1. és 24. között a Budapesti Városliget a műszaki és tudományos szakemberek nagy nemzetközi randevúhelyének ígérkezik. (Boda) Öt év után se panaszkodnak a minőségre Jó eredményeket hozott annak a Wiesbaden közelében megépített útszakasznak ötéves üzemeltetése, amelynek aszfaltborítása jelentős százalékban gumit tartalmazott, öt év alatt az aszfaltutak hullámosak lettek, viszont a betonalapra terített gumírozott útfelület megtartotta eredeti formáját. A gumi hozzáadása csak jelentéktelenül növeli a borítás költségét, ám lényegesen megjavul az út minősége, s így megtérülnek a javításra fordítandó összegek. A „pilóta” és a kalauz A kivételekre vigyázni kell... A csengetésre felsüvölt a levegő, az autóbusz ajtaja becsapódik. A gépkocsivezető megszokott mozdulatokkal kezeli a gombokat, fogantyúkat. Egy pillantás a visszapillantó tükörbe, villog az indulást jelző indexlámpa. A motor egyre erősebben harsog, amíg el nem kapja a lendületet. A busz elindul... Naponta tíz, száz indítás. A gép tovább bírja, mint az ember. Az embernek küzdeni kell a fáradsággal, mert a figyelem pillanatnyi lanka- dása tragédiához vezethet. Striho János huszonkilenc éve vezet gépkocsit. Tizennyolc éve dolgozik az Autó- közlekedési Vállalatnál. Három éve kapta meg az egyik legnagyobb gépkocsivezetőkitüntetést — ötszázezer kilométert vezetett balesetmentesen. Azt mondják rá: gyémántkoszorús „pilóta”. Pihen a gép, pihen az ember. A GA—78-12-es autóbusz az imént érkezett meg a salgótarjáni pályaudvarra. Az utasok már elmentek. Gondtalanul, jókedvűen — nem volt nehéz az utazás. Striho János a várakozási helyre kormányozta a farmotoros Ikaruszt, s most körülvizsgálja. Egy óra múlva újra indulnak vissza. Balassagyarmatra. Túri János kalauz kitakarítja a jármű belsejét. S amikor minden rendben van, leülhetnek pihenni. A gépkocsivezető markáns arcú, őszhajú ember. Tekintete benső kiegyensúlyozottságot árul el. Az a típus, aki a nehéz helyzetben is uralkodik önmagán, s ezzel kényszerít nyugalmat másokra is. Régi szakmabeli, megért már nehéz perceket. S csak olyankor látni: ki az ember a gáton. — Nem könnyű munka ez — mondja János bácsi. — Emberek ülnek mögöttem, életekre kell vigyázni. A sajátoméra és a másokéra. A figyelem egy pillanatra sem „maradhat ki”. Mi lenne különben? Balesetek, árokba fordult járművek villannak az emlékezetembe. Valószínű János bácsi is hasonló esetekre gondol. Az ő gyakorlatában is előfordult már, hogy csak a rendkívüli lélekjelenlétén, ügyességén múlt, hogy elkerülte a bajt. Fáradtság vibrál a hangjában. Pedig egy fél forduló még előttük áll. Reggel hat óra előtt kezdték a szolgálatot, s kilenc óra. amikor befejezik. Mire hazaballagnak, a hozzátartozók már első álmukban szenderegnek. Mindketten balassagyarmatiak. Évek óta együtt járnak már ketten — a személyzet. Naponta kétszer fordulnak a megye két városa között, közben kétszer mennek Ka- rancskeszibe. Négy naponként utaznak ezer kilométert. — Fárasztó? — kérdem. A gépkocsivezető legyint. A fiatal kalauz elmosolyodik. — Megszoktuk, igaz János? — mondja János bácsi csendesen. Először látom elmosolyodni. — Ismerek minden kanyart, minden méternyi szakaszt ezen az úton... A kalauz közbeszól. — A legtöbb utas már jóbarát. A törzsutasok. Persze akadnak kivételek is... — A kivételekre pedig nagyon kell vigyázni, mert ilyesmi bármikor előfordulhat — mondja bölcsen az idős gépkocsivezető. — Hiába ismerem az utat vigyázni nem árt. Mintha tegnap vizsgázott volna a jogosítványáért. — Milyen a buszosok élete? — kíváncsiskodók. — Sok lemondással jár — válaszolnak majdnem egyszerre. — A szolgálat szigorú, s nekünk az ünnepnap sem ünnep. Mi csináljuk másoknak az ünnepet — mondja Túri János. A IX. kongresszus óta rövid idő telt el ahhoz, hogy komolyabb következtetéseket vonjunk le az ott hozott határozatok végrehajtásának tapasztalataiból. Ilyenformán a szervezeti szabályzatban történt változásokat sem tudjuk hatásaiban érzékelni, csupán a végrehajtás folyamatában jelentkező problémákkal számolhatunk egyelőre. Így van ez a hivatali alapszervezeteknél is. A szervezeti szabályzat nem tesz különbséget alapszervezetek között. Egyaránt előírja, hogy a pártszervezetek joga és kötelessége a területen folyó munka átfogó ellenőrzése, a vezetők beszámoltatása. Ez néhány hivatali alapszervezetünknél problémákat okozott. A gyakorlati pártmunka a hivatali alapszervezeteknél különbözőképpen veti fel ezeket a kérdéseket. Az általános elvek végrehajtását egy-egy terület speciális jellegének megfelelően kell megoldani. Eltérő körülmények között dolgoznak a pedagógus-, az egészségügyi, a közigazgatási, az államhatalmi, a pénzintézeti és egyéb intézmények pártszervezetei. Különbséget kell tenni úgy is, hogy az intézmény vezetője választás útján vagy kinevezéssel került a hivatal élére., Bár a hivatalok és intézmények a szocializmus építésének érdekében tevékenykednek, feladatkörük különbözősége azonban módosítja a pártszervezetek tevékenységét is. Ezen objektív tényezőkön kívül a hivatal vezetőinek egyénisége is befolyásolja a pártmunkát. Ezzel magyarázható, hogy voltak olyan intézmények, ahol a szervezeti szabályzat módosítása különösebb változást nem jelentett, mert megszokott volt a vezető beszámoltatása, és elvtársi munkakapcsolat alakult ki a hivatalvezető, valamint a párt- szervezet között más vonatkozásban is. E llentétes a kép ott, ahol a vezető egyéniségénél" fogva, vagy az egyszemélyi felelősség kérdését rosszul értelmez— S a megbecsülés? — célzok a fizetésre. — Összenéznek. — Sok az ötvenszázalékos óra — válaszol hosszas hallgatás után János bácsi. Azután megmagyarázzák, hogy csak a tengelyen töltött időt fizetik százszázalékos bérrel. Amit utazással töltenek. A várakozásért fél bér jár. Egy nap tizenöt órát töltenek szolgálatban. — Ebből elszámolnak tizenkettő és felet — jegyzi meg a gépkocsivezető. Erősen alkonyodik. Közeledik az indulás. — S hol ebédelnek? — kérdem. — Ahol éppen vagyunk. S ha jut rá idő... A szabadnapon pedig még egy kis sörözésre is nyílik alkalom — teszi hozzá János bácsi. Nem könnyű az életük, s mégis ragaszkodnak a megszokott autóbuszhoz, útvonalhoz. Amit csinálnak, szívesen teszik. Azt mondják magukról, egyszerű, hétköznapi emberek. Ketten a sok-sok dolgozó közül, akik napról napra igyekeznek helytállni. Elhárítják maguktól a dicséretet, s ha egy-egy utas köszönetét mond emberségükért, szerényen hallgatnak. Az őszhajú sofőr, s a vidám kalauz, a Jancsi — mert sok utas így emlegeti őket — többszörös kiváló dolgozók. Megbízhatóságukért, szorgalmukért, lelkiismeretességükért kapták a kitüntetéseket. Megérdemelték. Nagyszerű emberek. Pádár András ve az előző szervezeti szabályzatban a hivatali alapszervezetekre vonatkozó elveket a pártszervezettől való különállásra használta fel. A kongresszus óta ezekkel a problémákkal kapcsolatban a pártsajtóban több alkalommal jelentek meg cikkek, különböző szintű ankétokat szerveztek, melyeknek tapasztalatait hasznosítani lehet a pártmunkában. Városunkban igen nagy a jelentősége a hivatali párt- szervezeteknek. Az alapszervezeteink egyharmada, a tagságnak pedig közel egyötöde hivatali alapszervezethez tartozik. Ennpk megfelelően a városi pártbizottság igyekezett támogatást nyújtani ezeknek a pártszervezeteknek. Többségében sikerült a szervezeti szabályzatban előírtakat realizálni. Ezt tükrözik a munkatervek, de elsősorban a pártszervezetek munkája; megfelelő rendszerességgel és módszerekkel számoltatják be a hivatal vezetőjét. A munka szervezésében is, de a fontosabb döntések előtt is egyre szorosabb a kapcsolat a pártszervezet és a hivatalvezetés között. A pozitív eredmények mellett nehézségek is jelentkeznek. Felszámolásuk időszerű, néhányat közülük megemlítek. A beszámoltatásnál mindkét oldalról tapasztalhattunk helytelen álláspontokat. A hivatalvezető nem segítségnek fogja fel, és keresi a kibúvókat, hogy ne kelljen számot adni munkájáról a pártszervezeteknek. Egy—két helyen a pártonkívüliek funkcióba állításának helyes elvét akarják elferdíteni. Azt mondják: ha nem párttag a vezető, nem is számoltatható be a pártszervezet részéről. A pártszervezeteknél sem mindig közelítenek helyesen a hivatal munkájának ellenőrzéséhez. Figyelmen kívül hagyják, hogy nem a párttitkár számoltat be, hanem a pártszervezet, vagy a pártvezetőség. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a hivatalvezető és a párttitkár nem tanácskozik vagy nem tájékoztatják egymást, de ez az ellenőrzéshez nem alkalmas módszer. Célszerű, fontos kérdésekben, hogy a hivatalvezetés tanácskozzon a pártszervezet vezetőségével, vagy éppen a taggyűlésen ismertesse elképzelését. Az így kialakított döntések valóra váltását kell ellenőrizni az alapszervezetnek. Még az előző szervezeti szabályzattal sem egyezik az az elképzelés, amely a párt- szervezeteknek csak nevelői funkciót biztosít. Bár ez a jelenség nemcsak hivatali szervezetek esetében jelentkezik, de fontosnak tartom itt is megemlíteni, mert a gazdasági mechanizmussal kapcsolatban a gazdasági vezetők és a szakszervezet megnövekedett felelősségéből a hivatalok is vontak le ilyen következtetést. Gyakorlatban az úgy jelentkezett, hogy a fegyelmezetlen dolgozók esetében — vagy ahol a gazdasági vezető személyi ügyekben nem merte kimondani a véleményét — a döntést a pártszervezetre igyekezett hárítani. Gondolva azt, hogy a nehezebb ügyekben a párt- szervezet mondja ki az igent. Ezért fontos újból megállapítani, hogy a pártszervezetek egyenrangú partnerként dolgoznak a gazdasági vezetéssel, feladataik Is azonosak, csak a szervezeti formák és a módszerek eltérőek. A párt- szervezetek a nevelő munkát nem lebecsülve az intézmény össztevékenységéért felelősek. A legtöbb probltuiia a személyi ügyekkel kapcsolatban van. Erről győztek meg a hivatali alapszervezetek titkáraival történt beszélgetések is. A kongresszus előtt a pártszervezetek döntő módon nem szólhattak bele a hivatal személyi ügyeibe. Véleményt mondhattak, de a hivatal vezetői nem is voltak kötelesek kikérni a pártszervezetek véleményét. Ebből a gyakorlatból kiindulva a felsőbb szervek több esetben nem figyelnek a pártszervezet véleményére. Előfordul, hogy a pártszervezet csak akkor tud a személyi változásról, amikor az már megvalósul. Nagyon sok esetben az utóbbi időben pozitív példa is adódik, de ezen hiányosságokat meg kell szüntetni, és ez nemcsak a hivatalvezetőn múlik. E kérdés rendezését fogja szolgálni a pártbizottságok hatásköri listája is. A hivatali alapszervezetek munkájának gátló tényezője a függőségi viszony. Ez a legnehezebben leküzdhető akadály. Az emberek legtöbb esetben fel sem vetik, de tevékenységüknél lemérhető, hogy a hivatali főnök tekintélye háttérbe szorítja az egészséges bírálatot. Akár a vezetőt vesszük példának, ki a bírálat után a bírálóban is gyorsan felfedezi a hibákat, nem büntet, de nem is jutalmaz, akár a beosztottakat, akik éppen azért nem bírálnak, mert számolnak az esetleges következményekkel. Az egzisztenciális függés bénítja a hibák elleni küzdelmet. A hivatali alárendeltség nem jelentheti az intézmény munkáját szabályozó állami rendelkezések eltorzításának helybenhagyását, valamint a munkavégzés, az egyéni magatartás kollektív ellenőrzésének hiányát. Helytelennek tartjuk — bár nem egyköny- nyen valósítható meg, mert közvetlenül éppen az előzők alapján az egyéni érdeket is érinti —, hogy a vélemény- nyilvánítást a hibák esetében a következményekhez mérjük (túlórajuttatás, előléptetés, jutalom stb.) Az emberek többségének szociális és munkamorálja egészséges, a gyakorlati tevékenységben mégis torzulásokkal találkozunk. A továbbiakban, ha a függőségi viszonyt fel akarják számolni önmaguk tevékenykedjenek úgy, hogy a közérdek kerüljön munkájuk középpontjába. Amikor az egyéni ösztönzők nagyobb szerephez jutnak, fontos ezt megjegyezni. A hivatali alapszervezetek a szervezeti szabályzat módosítását városunkban a* elmúlt Időszakban többségében helyesen alkalmazták. H ozzájárult a pártmunka ilyenirányú helyes megváltozásához az is, hogy a hivatalok vezetői a párthatározatok ismeretében, azokkal való egyetértésben és egyéni magatartásukkal segítették. A leglényegesebb tényező azonban pártszervezeteink és párttagjaink aktív tevékenysége az új szervezeti szán bályzat szellemében. Az eddigi eredmények biztosítékot adnak arra, hogy a hivatalokban működő pártszervezetek azonos szervezeti feltételekkel mint más típusú pártszervezetek segítik megoldani gazdasági feladatainkat, valamint nevelési munkájukkal segítenek a kommunista vezető és kommunista ember kialakításában. Ennek érdekében szükséges, hogy kezdeti lépésként a hivatalvezető és a pártszervezet közösen beszéljék meg a szervezeti szabályzatból adódó feladatokat. Szabó Aladár a salgótarjáni városi pártbizottság titkára
