Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-17 / 193. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXIII. ÉVF. 193. SZÁM ARA: 50 FILLER 1961. AUGUSZTUS 17. CSÜTÖRTÖK----------------------------------------------------------------------^ Az ecsegi „nehéz ember" (3. oldal) Megnövekedett felelősséggel 14. oldal) Robbanás Szátokon (R. oldali A munka öröme Még minden hevével melegít az augusztusi nyár, de a pásztói járás közös gazdaságaiban egyre több szó esik az őszi tennivalókról. A szalmától megtisztított gabonatarlókat traktorok szántják, készülődnek a földbe kerülő mag tisztításához, csává- zásához. Jónéhány esztendeje már, hogy a nyári tennivalókat egyetlen nagy, összetett munkának tekintik a szövetkezeti vezetők, a tagok. Ügy szervezik a munkát, úgy osztják el az erőket, hogy a legfontosabb tennivaló, az aratás mögött ne maradjanak mesz- szire el a kiegészítő munka- folyamatok. A hozzáértés, a szervezettség a titka, hogy a járásban az aratás után nem késik a hordás, a cséplés, a szalmabetakarítás, kazlazás, s a tarló elmunkálása sem. Negyven traktor járja ezekben a napokban is a szövetkezeti földeket, s talán ezer hold van még hátra ahhoz, hogy végezzenek a 14 ezer holdnyi tarlóműveléssel. A kezdeményező pásztóiaknak, a munkában élenjáró szurdokpüspöki, egyházasden- gelegi gazdaságoknak, ma már mind több követője akad. A komplex munkaszervezés magyarázza, hogy Nóg- rád megyében, ahová mindig későn érkezik, s ahonnan gyorsan távozik a nyár, országosan is figyelemreméltó igyekezettel, jóformán' egy hónap alatt végeztek 77 ezer hold gabona aratásával. Napok kérdése csupán és befejezik munkájukat a cséplőgépek is. A szövetkezeti vezetők, a traktorosok, a szövetkezeti tagok egyaránt a jól végzett munka örömével ünnepelhetik alkotmányunk ünnepét. Annál is inkább, mert augusztus 20-a az új kenyér, de a bőség ünnepét is jelenti az idén. Amikor a nyári sikerekre, az aratásra, a gazdag termésre terelődik a szó, a szövetkezeti vezetők szinte egv- behangzóan dicsérik az időt. A szavak igazságát, — visszaemlékezve a tavaszra, a nyárra — senki sem vonja kétségbe. Ám lehetett^ volna bármilyen kalásztérlelő meleg nyár, ha a szorgalmas szövetkezeti parasztság nem teszi meg a magáét. Ha gondos talajműveléssel, _ helyes agrotechnikával, műtrágyákkal nem serkentik növekedésre a búzanövényt, s nem gondoskodnak időben a telt kalászok betakarításáról. A gazdaságok többségében gyorsan magtárba került a szem. Így történt aztán, hogy ez a mostani nyár újra egy sereg hasznos tapasztalattal tett bennünket gazdagabbá. A munkaszervezési, gépesítési ismereteink, tapasztalataink szélesítésén túl azt is bizonyítja: a búza ma már nemcsak a falu, a szövetkezeti parasztság reménységét jelenti. Jelentősége túlnőtt a falu, Nógrád határain, s eljutott megillető helyére: az ország kenyere lett. A gondos szervezés, a szorgalmas munka tette lehetővé a pásztói járásban is, hogy augusztus derekán végezzenek a több mint 16 ezer hold gabona betakarításával. Ispán Károly, a járási tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője mondja: soha olyan gonddal. olyan szervezettséggel nem készültek a nyárra a mezőgazdasági üzemekben, mint az idén. A gépek javítása, előkészítése m ellett időben megszervezték a cséplőcsapatokat, a szalmaletakarító és kazalrakó brigádokat. Ügyeltek a traktorok munkájára is. A legtöbb termelőszövetkezetben azt a gyakorlatot honosították meg. hogy a nappal szemet szállító erőgépek éjszaka szalmát húztak, vagy szántottak. A megnövekedett felelősség diktálta feszített munkatempó, ismét sikert hozott a pásztói járásban. Hiszen még az olyan gazdaságokban is folyamatosan, jól haladt a munka, mint a bujáki Zöldmező Termelőszövetkezet, ahol korábban mindig tengernyi gondot okozott a gabona- betakarítás. Kétségtelen, hogy a nyár a legjelentősebb szerepet a kombájnokra ,az aratógépekre osztotta. Több mint ötvenezer hold termését aratták le a gépek. S a kombájnvezetők, aratógépkezelők igyekezetében sem volt hiány. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére, a palotási Május 1 Termelőszövetkezet kombájnosai munkaversenyt kezdeményeztek. A vetélkedő során olyan kiemelkedő eredmények születtek, mint az egyházasdengelegi Liptai János teljesítménye, aki 576 holdról több mint 85 vagon gabonát takarított be. A kezdeményezők közül Ozibi- usz Sándor jeleskedett. A palotási kombájnos 481 holdról 84 és fél vagon gabonát aratott le, csépelt el. A verseny azonban nemcsak a kombájnosoknak hozott eredményt, s megérdemelt díjat a legjobbaknak. Sokat nyertek a termelőszövetkezetek is. Hiszen amellett, hogy gyorsan befejezték a munkát, sikerült a lehető legkisebbre szorítani a szemveszteséget. Így aztán a megmentett kilók, mázsák gyarapítják kenyerünket. Telnek a magtárak. Csak a pásztói járásban száz vagonnal több kenyérgabonát értékesítenek a közös gazdaságok, mint ahogy azt korábban tervezték. S, hogy a jövő esztendőben is hasonló jó nyarunk legyen, az megint csak a szövetkezeti vezetőkön, a tagokon múlik. Nagy előny, hogy a gabonavetések előkészítéséhez majdnem egy teljes hónapot nyertünk az ősztől. Hiszen nincsenek még olyan mesz- sze azok az évek, amikor a cséplés egész augusztusban, sőt szeptemberben is tartott, s a vetések előkészítését többnyire csak valamikor szeptember végén kezdték a gazdaságok. A közelmúlt évek sok mindenre megtanították a szövetkezeti vezetőket, tagokat. Legfőképpen arra, hogy csak a hozzáértés, a gondosan szervezett munka érlel olyan gyümölcsöt, amelyben igazán örömét leli az igyekvő, fáradozó ember. Vincze Istvánná A gépállomás! íerseof eredményei Az Idei nyárj betakarítási munkák a vártnál korábban befejeződtek a kedvező időjárás következtében. így a betakarítási verseny értékelésére is előbb sor kerülhetett. A gép- és gépjavító állomások az összes aratási feladatnak 53 százalékát végezték el, ami több mint harmincötezer holdnak felel meg. Az egy kombájnra jutó teljesítmény 238 hold lett megyei szinten. Az egy gépre jutó legjobb teljesítményt a tolmácsi traktorosok érték el, 287 holdas átlaggal. Hasonlóképpen az Érsekvadkerti Gépjavító Állomás kombájnosai is kitettek magukért: itt az egy gépre jutó átlag 270 hold. A kombájnosok versenyében első lett: Kissimon Sándor, az Érsekvadkerti Gépjavító Állomás dolgozója. Kombájnjával július 1-én látott munkához és augusztus 4-én fejezte be azt. Teljesítménye: 531 hold kombájnaratás, 81,3 vagon gabona betakarítása. Második: Krizsán József, ugyancsak az Érsekvadkerti Gépjavító Állomás dolgozója. Teljesítménye: 493 hold kombájnaratás, 75 vagon gabona betakarítása. Harmadik: Hosszú József, a Tolmácsi Gépállomás kombájnosa, aki a munkát július 6-tól augusztus 9-ig végezte. Teljesítménye: 544 hold kombájnaratás, 61,5 vagon gabona betakarítása. Az ifjúsági kombájnvezetők közül legjobb eredményt Budai Mihály, a Pásztói Gépjavító Állomás időszaki dolgozója nyerte el. ö az erdőkürti November 7. Tsz dolgozója, az aratás időszakában az állomás kombájnjával dolgozott. Július 1-től, augusztus 1-ig vett részt a gabonabetakarítási munkákban. Teljesítménye: 418 hold kombájnaratás, 65,3 vagon gabona betakarítása. A kombájnolási munkákban jó eredményt értek el még a következő kombájnosok: Tur- csányi János, Tolmácsi Gépállomás, 543 hold aratás és 55 vagon cséplés, Dósa Károly, Tolmácsi Gépállomás, 461 hold aratás és 65 vagon cséplés, Nagy Imre, Érsekvadkerti Gépjavító Állomás 419 hold aratás és 65 vagon cséplés, Gyulavári Tibor, Szécsényi Gépjavító Állomás 453 hold aratás és 54 vagon cséplés teljesítésével. Az aratógéppel dolgozó traktorosok közül legjobb eredményt Kovács Károly, a Pásztói Gépjavító Állomás traktorosa érte el 268 hold teljesítményével, s a pásztói Balogh Károly 264 holdat teljesített. A rendrearatóval dolgozó traktorosok közül idős Dósa József munkája emelkedett ki: gépével 580 holdról vágta le a termést. A verseny győzteseinek járó okleveleket és jutalmakat augusztus 19-én adják át a MEDOSZ megyei bizottságán, az SZMT megyei székházában. Á tartalékok feltárása Szerdán a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban országos tanácskozást rendeztek a megyei tanácsok elnökhelyetteseinek, a megyei pártbizottságok és tanácsok illetékes osztályvezetőinek részvételével, a mezőgazdaság és élelmezésügy tartalékainak jobb kihasználásáról, a tartalékok feltárásával kapcsolatos tennivalókról, valamint az 1968. évi tervezés legfontosabb kérdéseiről. A tanácskozást dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter nyitotta meg, majd dr. Soós Gábor miniszterhelyettes a tartalékok hasznosítására kínálkozó széles körű lehetőségekről beszélt. A tanácsok mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályainak feladatait Köves János miniszterhelyettes, az 1968. évi terv és a tervezés legfontosabb kérdéseit Kazareczki Kálmán miniszterhelyettes, a sertéshús-ellátás javításához szükséges termelési és szervezési teendőket dr. Gergely István miniszterhelyettes is- I mertetle. Lerövidített határidők Eredményes munka a Bányagépgyárban A Zagyvapálfalvi Bányagépgyárnál már 15 brigád elnyerte a megtisztelő szocialista címet, kettő pedig első ízben versenyez ezért. Jó munkájuk a vállalat eredményeiben is tükröződik. Az üzem gyártmányösszetétele az idén megváltozott, munkaigényesebbé vált. A dolgozók versenyének köszönhető, hogy így is sikerült teljesíteniük féléves tervüket. Az exportból már a harmadik negyedévre előirányzottat is elszállították. A vállalatnál panaszkodnak arra, hogy a központ olyan nagy terjedelmű vasszerkezeti munkát biztosított számukra, amilyenre a gyár darusított szerelőterülete is kicsinek bizonyult. Gyakran daru helyett kézzel kellett a hegesztéshez szükséges anyagmozgatást elvégezni. Ezek ellenére is jó eredményeket értek el. A versenyfelajánlások között szerepelt az alkatrész- gyártás havi tételes teljesítése. Gyakorlatilag félév alatt sikerült megszüntetniük - az alkatrész elmaradást. A Borsodi Ércelőkészítőmű szállító berendezéseinek a gyártását május végére ígérték, de már az első negyedévben teljesítették. Két hónappal előbb leszállították a Bánhidai Erőmű számára is a megrendelt szállítóberendezéseket. A HALDEX közös lengyel—magyar vállalat számára 30 nappal előbb szállították a kívánt alkatrészeket. Az elmúlt negyedévben megkezdték a szekrényes profilú bányabiztosító süveggerendák sorozatgyártását is. Javult a bányagépgyár gazdálkodása. Az anyaghányadot például 3 százalékkal sikerült csökkenteniük. Teljesítették önköltségcsökkentési tervüket, sőt elkerülték a reklamációt és kötbérek miatt korábban felmerült külön költségeket is. „A kínai nép érdekeivel ellentétben” A Pravda cikke MOSZKVA (TASZSZ) A Pravda szerdai száma J. Alekszandrov tollából, „A kínai nép érdekeivel ellentétben” címmel nagy cikkben elemzi a kínai helyzetet. Kínában második évébe lépett az úgynevezett „nagy proletár kulturális forradalom”. Az események menete azt mutatja, hogy ez a „kulturális forradalom”, amelyet a kínai sajtóban megjelent nyilatkozatok szerint Mao Ce- tung szervezett és személyesen irányít egyaránt távol áll mind a kultúrától, mindpedig a szocialista forradalomtól. Nem biztosította a pekingi vezetőknek azokat a győzelmeket, amelyekre számítottak, csak a kínai népnek hozott súlyos megpróbáltatásokat, és nemzetközi téren egyre növekvő elszigeteltségre kárhoztatja Kínát. A Pravda emlékeztet arra, hogy 1958-ban Kínában Mao Ce-tung személyes utasítására meghirdették az úgynevezett nagy ugrást, amely kísérlet volt arra, hogy átugorjék az ország gazdasági fejlődésének törvényszerű szakaszait. Mao Ce-tung és a környezetében levők durván semmije vették a szocializmus objektív gazdasági törvényszerűségeit és más szocialista országok tapasztalatait, megkísérelték, hogy az ország tervszerű iparosítását felváltsák primitív háziipari vállalatok tömeges létrehozásával, a nagyiparban fékevesztett hóbortos tervezgetéssel, városban és falun pedig az úgynevezett „kommunák” erőszakos bevezetésével, amelyekben katonamódra élnek az emberek. Az SZKP és más testvérpártok a szocializmus kínai építésének sorsa miatt aggódva nyíltan megmondták a kínai vezetőknek, hogy a szocialista gazdálkodás lenini elveitől való eltérés a gazdasági élet szempontjából csak pusztító következményekkel járhat. Mao Ce-tung azonban, aki „tiszta laphoz” hasonlította a kínai népet, erre a lapra kezdte rajzolgatni — az ő saját kifejezésével élve — a maga „szép hieroglifáit”. A szocializmustól idegen katonai kaszárnya-rendszer bevezetése a munkások és parasztok élet- és munkakörülményeiben elterjesztett primitív egyenlősdi alapján katasztrofális következményekkel járt. A „nagy ugrás” szétzüllesztette a kínai gazdaságot — az ipari termelés felére csökkent, a mezőgazdaság hanyatlásnak indult. Éhség kezdődött, emberek milliói pusztultak el. Elmaradt a Peking által agyonreklámozott „gyors átmenet a kommunizmusba”. És ekkor a „nagy ugrás” korábban bejelentett céljaival homlokegyenest ellentétben Mao Ce-tung kijelentette, hogy a szocializmus építése Kínában távoli perspektíva, ehhez „nem is évtizedekre, hanem száz évre, évszázadokra van szükség.” A „nagy ugrás” kudarca súlyos belpolitikai bonyodalmakhoz vezetett Kínában, amelyekre Mao Ce-tung és környezete úgy válaszolt, hogy egész sor tisztogatást hajtott végre a párt, a népi felszabadító hadsereg soraiban és az értelmiség körében. 1960-ban a pekingi vezetők nyíltan szembeszálltak a nemzetközi kommunista mozgalom fővonalával. Saját platformjukat állították szembe vele. amely letérést jelent a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség útjáról. A pekingi vezetők megpróbálták terjeszteni revizionista koncepciójukat, amely tagadja a szocialista világrend- szer, mint a forradalmi világfolyamat alapvető bázisának szerepét, lebecsüli a kommunista és munkáspártoknak, mint a munkásosztály harci élcsapatának szerepét. Egyre inkább kiderült, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetősége e revizionista koncepciójának és gyakorlati megnyilvánulásainak alapjául azok a messzemenő kalandor-igények szolgálnak, amelyekkel saját hegemóniájukat akarják biztosítani a szocialista közösségen és a nemzetközi kommunista mozgalmon belül. A Kínai Kommunista Párt vezetősége, amikor a marxista—leninista pártok jogosan bírálták, a polémiáról áttért a forradalmi világmozgalom elleni aknamunkára, különböző országokban híveiből, mindenfajta renegátokból és sza- kadárokból pártellenes csoportokat kezdett létrehozni és finanszírozni. E tevékenység leplezésére a pekingi vezetők megrágalmazták és re- vizionizmussal vádolták a testvérpártok többségét. Fő csapásukat a szocialista országok, mindenekelőtt az SZKP, a szovjet nép ellen irányították. Megpróbálták lejáratni a Szovjetuniót, a béke és a szocializmus nagy ügyének támaszát, megrágalmazni a szocializmus és a kommunizmus szovjetunióbeli építésének tapasztalatait. Egy sor durva szovjetellenes provokáció után az utóbbi napokban bandita-támadást szerveztek a Szvirszk hajó ellen, új súlyos provokációt követtek el a pekingi szovjet nagykövetség ellen. A nagykövetség lerohanására mozgósították a garázda „vö(Folytatás a 2. oldalon)
