Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
2 WÖGRAB fMff. augusztus TS. vaslmap eszkaláció iokezódása EGY HÉT Amerikai gépek Hanoi fölött HANOI (AFP) Szombaton az amerikai gépek több ízben is megjelentek a VDK fővárosa fölött: Hanoiban többször légiriadót rendeltek el. A gépek Hanoitól északra fekvő célpontokat bombáztak. A VDK fővárosának légvédelmi parancsnoksága közlése szerint szombaton Hanoi fölött négy amerikai gépet lelőttek és többet megrongáltak. Az AFP washingtoni megfigyelők véleményére hivatkozva megállapítja, hogy a Doumer-híd ellen intézett pénteki légitámadás az eszkaláció újabb fokának első lépését jelentheti a VDK ellen folytatott légi háborúban. A Hanoi legfontosabb hídja ellen Intézett támadás — írja az AFP — azt jelentheti, hogy a Fehér Ház ismét engedett azoknak, akik fokozni akarják az Észak-Vietnam elleni légi háborút. Saigonban az amerikai légierő szombaton közzétette a légitámadás után készített fényképet: eszerint a másfél kilométer hosszú híd egyik ívét lebombázták. Ezen a hídon át halad a Hanoiból Haiphong, illetve Kína felé vezető vasúti és közúti forgalom. Pénteken délután és szombaton reggel a B—52-es nehézbombázók három támadást intéztek Dél-Vietnamban a partizánok által ellenőrzött területek ellen. A partizánok lelőttek egy amerikai felderítő helikoptert. A szabadságharcosok szombaton hajnalban Quang Tri tartományban négy összehangolt támadást indítottak a kormánycsapatok állásai ellen. Trieu Phong település százfőnyi őrsége súlyos veszteségeket szenvedett a partizán-támadás nyomán. A dél-vietnami polgári elnökjelöltek szombaton elhatározták, hogy befejezik saját választási kampányuk bojkottját, amelyre azért határozták el magukat, mert a kormány nem biztosított számukra megfelelő lehetőségeket az agitációhoz. Washingtoni jelentés szerint Mansfield szenátor, az amerikai szenátus demokrata csoportjának vezetője pénteken elutasította a dél-vietnafni kormánynak azt a kérését, hogy a kongresszus küldjön delegációt a dél-vietnami választások megfigyelésére. Ilyesmire még nem volt példa — mondotta a szenátor hozzáfűzve: — nem az amerikai kongresszusra tartozik a dél-vietnami választások megtartása. Spekulációs nyugati híresztelések Tito és Nasszer folytatta tárgyalásait KAIRÓ (MTI) Szombat délelőtt folytatódtak Tito és Nasszer kairói megbeszélései a Kubbeh Palotában. Tito elnök vasárnap Atasszi Szíriái államfő meghívására Damaszkuszba utazik. Innen Bagdadba látogat, hogy Aref iraki elnökkel is megbeszélést folytasson. Aref, aki szombaton kezdi meg háromnapos látogatását Jordániában Husz- szein királlyal folytatott megbeszélései végeztével kedden tér haza, hogy Titot fogadja. A jugoszláv elnök szerdán visszatér Kairóba, ahol sor kerül Nasszer elnökkel folytatott tárgyalásainak második, befejező szakaszára. Pénteken Tito és Nasszer három megbeszélést tartott, a délelőtti négyszemközt zajlott és 90 percig tartott. A zárt ajtók mögött megtartott eszmecsere után került sor délben a két küldöttség plenális ülésére a Kubbeh Palotában. Este Mansiet El Bakriban, Nasz- szer elnök magánlakásán folytatódott a tárgyalás. Az éjfélig tartó ülés után a jugoszláv küldöttek Nasszer elnök vacsora-vendégei voltak. Az eszmecsere a fehér asztalnál is folytatódott. Tito négyszemközti beszélgetés során tájékoztatta Nasz- szer elnököt a közel-keleti válság megoldásáról folytatott megbeszéléseiről. Ismertette a szocialista országok vezetőivel folytatott eszmecserét, és beszámolt arról, hogy a Szovjetunió vezetői legutoljára akkor küldtek neki üzenetet, amikor Brioni szigetéről éppen útnak indult Kairóba. Beszámolt a más országok vezetőivel folytatott üzenetváltásairól is és közölte, hogy Johnson amerikai elnöktől 10 napja kapott üzenetet. Az elnök összefoglalta véleményét ezekről a megbeszélésekről és kapcsolatokról. Hongkongi összetűzések Folytatódtak az incidensek Hongkong brit koronagyarmat és Kína határán. Szombaton az angol hatóságok hangszórókon jelentették be, hogy tüzelni fognak bárkire, aki megpróbál kínai területről átlépni a határvonalon. Ojukwu nyilatkozata ENUGU (MTI) Ojukwu alezredes, egy pénteki rádióbeszédében kijelentette, Biafra támadásba lendült és addig nem hagyja abba erőfeszítéseit, amíg fel nem szabadította Nigéria többi részét és harcképtelenné nem tette a területén levő utolsó szövetségi katonát is. Kijelentette még, ha csak egyetlen ellenséges repülőgépet vesznek észre Biafra vagy a középnyugati tartomány felett, akkor elrendeli Lagos nagyméretű bombázását „A háborúnak csak akkor lesz vége, ha Nigéria beszünteti agresszióját fiatal köztársaságunk ellen és elismeri független létének jogát” — mondotta. Elvetemült provokátorok A VILÁGPOLITIKÁBAN Vietnami gondolt az amerikai kul— és belpolitikában — Előkészületeit az arab csúcsra — Havannában véget ért a szolidaritási konferencia Födünk politikai térképére tekintve szembetűnik, hogy az augusztusban szokásos „külpolitikai uborkaszezon” az idén végképp elmaradt hiszen az olyan nagy kérdésekben, mint a vietnami agresszió, a közel-keleti helyzet változatlan aktivitás tapasztalható, s a héten még De Gaulle elnök is megszakította nyári szabadságát hogy a televízióban kifejtse álláspontját a világ és a francia eseményeket illetően. Az elmúlt napok politikai és diplomáciai lépéseinek főbb „csomópontjai” Washingtonban, Havannában és — Khartoumból „áthelyezve” — Kairóban alakultak ki. A kövélemény élénk figyelemmel kíséri a Pekingből érkező híreket is, amelyek azt tanúsítják, hogy a kínai hadsereg mindinkább belesodródik a belső harcba, s egyes városokban a küzdelem szinte polgárháborús jelleget ölt Kongóban a zsoldosokkal szövetkező szakadárok ellenkormányt alakítottak, s most Bukavuban ütötték fel főhadiszállásukat, a többi között Csőmbe szabadonbocsátását követelve. Afrika másik nagy országában, Nigériában is fokozott a zűrzavar, miután a különvált Biafra ellentámadásba ment át, egyetlen „re- pSlőerődje” bombázta Lagost, s csapatai benyomultak Benin Citybe. Az afrikai kontinenstől keletre fekvő kis sziget, Mauritius lakói népszavazáson az angol uralom folytatása ellen — a függetlenség mellett döntöttek. A Johnson-kormányzat feje felett magasra csaptak az amerikai belpolitikában és külpolitikában elszenvedett kudarcok okozta hullámok. Ha némi túlzás Is van abban a francia kommentárban, hogy az USA fővárosa egy „ideges főhadiszálláshoz” hasonlítható, megállapíthatjuk, Johnson közel négy esztendő elnökségének ideje alatt sohasem volt olyan nagy ellenzéke, mint éppen az idei „forró nyáron”, amikor a néger megmozdulások több városban fegyveres ellenállásba csaptak át, Vietnámban pedig szertefoszlottak az idei „rendezésbe” vetett amerikai remények. A Pentagon, kihasználva a bírálatok kereszttüzébe került Johnson helyzetét, most még nagyobb követelésekkel lép fel, s máris elégedetlen a múlt hónapban ígért félszázezres csapaterősítéssel. Az elnök azért küldte két kü- lönmegbízottját — Taylor tábornokot és Cliffordot — a Dél-Vietnamban harcoló szövetségesekhez, hogy tőlük is újabb csapatokat csikarjon ki. A különmegbízottak azonban csak a dél-koreai diktatúrától kaptak ígéretet, s még azt sem sikerült elémiök, hogy az USA hat „vietnami szövetségese” megegyezzen egy újabb csúcstalálkozóban. Pedig az elnökválasztás ideje egyre közeledik, John- sonnak valamit fel kell mutatnia a választók előtt — s eddig a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen három esztendővel kezdett amerikai légi háború sem hozott döntő változást. Ez a háború nemcsak a nemzetközi, de az amerikai közvélemény előtt is egyre népszerűtlenebb. Az idei néger megmozdulások is összefonódtak a vietnami agresszió elleni tiltakozással. Míg az USA lakosságának alig tíz százaléka néger, a Vietnamba küldött amerikai egységek katonáinak 25 százaléka fekete bőrű. És a néger vezetők most azzal érvelnek, hogy a néger katonák otthon is tudják forgatni a fegyvert, ha jogaikat másként nem ismerik el.... A vietnami háború táplálja a másikat, a faji öszetűzése- ket — mint ezt Fulbright szenátor, az elnök politikájának egyik leghevesebb ellenzője mondotta minapi beszédében, amelyben rámutatott, hogy a washingtoni kormányzat egyelőre semmiféle kivezető utat nem képes mutatni a belpolitikai és a vietnami kátyúból. Lehetséges, hogy erre a saigoni bábokat kérik fel? Thleu dél-vietnami elnökjelölt ezzel kapcsolatban tett egy „fél” lépést, amikor kijelentette, hogy megválasztása esetén tárgyalási felhívást intéz Hanoihoz. A khartoumi arab külügyminiszteri találkozó után ismét Kairó a közel-keleti diplomáciai megbeszélések központja. Miután az arab külügyminiszterek elhatározták, hogy a jövő héten Bagdadban az arab olajkérdésről a szakértők és olajipari miniszterek tartanak eszmecserét, majd augusztus 26-án Khartoumban ismét a külügyi vezetők tanácskoznak — Nasz- szer elnök Tito jugoszláv államfővel vitatja meg „csúcsszinten” a közel-keleti kibontakozás lehetőségeit. Kiarói jelentések szerint Nasszer és Tito — akik tanácskozásaikról állandóan tájékoztatják India kormányát — a harmadik világ országainak a neo- kolonializmus elleni összefogásáról is kicserélik nézetei« két. Pénteken ért véget a kubai fővárosban a latin-amerikai szolidaritási konferencia, amelyen a földrész népeinek az észak-amerikai imperializmus elleni harcának kérdéseit, módozatait vitatták meg. A különböző nézetek között hosszú vitákra került sor. Figyelemre méltó, hogy a latin-amerikai nemzeti felszabadító mozgalmak kapcsolatot keresnek az Egyesült Államok négereinek küzdelme* vei is. Washington dühödt sajtóhadjárattal kísérte a tanácskozást kihasználva ' aa ultrabaloldaliak jelszavait is. A Kuba elleni propagandahadjárat további fokozódására lehet számítani a közel jövőben, amikor — szeptember 22-én — összeül az Amerikai Államok Szervezetének „bírósága”. Ezzel a színpadias rendezvénnyel akarják igazolni Kuba elleni akcióikat és létrehozni a Washington által szorgalmazott „latin-amerikai csendőrséget”, amellyel lecsaphatnának a forradalmi mozgalmakra. A haladó erők remélik, hogy a latin-amerikai szabadságküzdelem stratégiai vitái nem hátráltatják majd a kontinens népeinek imperialistaellenes összefogását éa minden nép megtalálja a ma-» ga számára a küzdelem leghatásosabb formáit. Sebes Tibor. VLAGYIVOSZTOK (TASZSZ) A kínai hatóságok tétlensége mellett Dalnyij kikötőjében tovább tart a Svirszk szovjet teherhajó provokatív blokádja. A távol-keleti hajózási igazgatóságon közölték a TASZSZ tudósítójával, hogy szombat reggel „vörösgárdisták” hatoltak a hajó fedélzetére és megrongálták a berendezéseket A parton hatalmas tömeg gyűlt össze. Viktor Korzsovot, a hajó tl- én letartóztatott kapitányát ma délelőtt a kikötőbe hozták. A hajóskapitányon ütle- gek nyomai láthatók. A hajó legénysége olyan helyzetben van, hogy nem tud segíteni kapitányán. A tömeg Szta- nyiszlav Ivanov kormányos kiadását követeli. A KIJELÖLI BOLTOKBAN ÉS ÁRUHAZAKBAN Kanada és Franciaország De Gaulle legutóbbi utazása Kanada egyik legsúlyosabb belpoutikai problémájára hívta fel ismét a figyelmet. A történtek elemzése során azoban korántsem napjainkban kialakult okokra kell gondolnunk. Több mint három évszázaddal kell visszamennünk ahhoz, hogy az indítékok gyökereit megtaláljuk, s egyúttal választ kapjunk azokra az ellentétekre is, amelyek Kanada zömében brit és francia lakossága között dúl. Az ország közel 20 millió lakosának ugyanis 44 százaléka brit, 30 százaléka pedig francia származású. Kanadában a XVI. század első felében jelentek meg az első európaiak. A franciák voltak az elsők, akik eljutottak Üj-Foundland partjaira, s az őslakóktól, az indiánoktól elvették a Szent Lőrinc-folyó öblének környékét. Eleinte csak kereskedők fordultak meg ezen a vidéken, a XVII. század elején azonban Franciaország már hozzáfogott, hogy gyarmatosítsa a földrész belsejét is. Ekkor találták szembe magukat Nagy-Britanniával, amely az 1600-as évek második felében egy egész évszázadig tartó háborúskodáshoz vezetett. A háborúban Franciaország vereséget szenvedett, és 1763-ban Kanada Nagy- Britannia gyarmata lett. Később a brit kormány, az Egyesült Államokban lezajlott polgárháború következtében kénytelen volt változtatni észak-amerikai gyarmatpolitikáján, s ezért 1867-ben két évvel az amerikai polgár- háború befejezése után, négy tartományt egyesített — Quebecet, Ontariót, Üj-Skóciát és Üj-Brunswicket —, s ezeknek dominiumi státust adott. Később a domíniumhoz csatolták Manitobát, Brit-Kolumbiát, a Prince Ed- ward-szigeteket, Saskatchewan és Albertét. 1949 márciusában Kanadához csatolták Űj- Foundlandot is. Forma szerint Kanada ma is a Brit Nem- zetközösség tagja, Anglia gyarmata. Az országban a főhatalmat az angol királynő gyakorolja, helytartója, az általa kinevezett főkormányzó révén. A kanadai brit és francia ellentétek, a történelmi hátteret és a jelenleg fennálló helyzetet figyelembe véve, különösen Quebecben jelentkeztek legélesebben, ahol a lakosság 81 százaléka francia. Ennek a tartománynak szeparatista törekvéseit látták alátámasztva a kanadaiak De Gaulle látogatása után. TERRA Ritkán lakott (eruier, 'főleg indián és eszkimó lakossággal
