Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-12 / 189. szám

4 NÖGR ÄB 1967. augusztus 12. szombat Az új mechanizmus lexikona A GAZDASÁGI MECHANIZMUS I A gazdaságpo­litika, a gazdasági rendszer és a gazdasági mechaniz­mus kifejezések gyakran halmozódnak a gazdasági jellegű írásokban, beszédekben, és ez nem véletlen. A három fogalom szorosan összetartozik és a valóságos gazdasági folyamatban is szinte együttesen egymással összefüggésben jelentkezik. A gazdaságpolitika és a gazdasági mechanizmus kapcsolatában, összefüggésében azonban nem téveszt­hető szem elől, hogy mindenkor a gazdaságpolitikáé az elsőség. „Az új mechanizmus bevezetésének célja, hogy új eszközökkel és módszerekkel erősítsük társadalmunk szocialista jellegét, tegyük hatékonyabbá tervgazdál­kodási rendszerünket, hasznosítsuk jobban a szocialis­ta gazdálkodás lehetőségeit, gazdálkodjunk minden szinten jövedelmezőbben, gondos gazda módjára őriz­zük a nép vagyonát, szolgáljuk szorgalmas munkával a közösség és egyén alapvetően azonos érdekeit, és így gyorsítsuk meg a szocializmus teljes felépítését, moz­dítsuk elő népünk életkörülményeinek folyamatos ja­vítását.” — összegezte az új gazdasági mechanizmus rendeltetését, szerepét és leglényegesebb kritériumait a július 12—15-i országgyűlés előtt elmondott minisz­tertanácsi beszámolóban Fock Jenő elvtárs, a kor­mány elnöke. Ebből is következtetni lehet rá, hogy a gazdasági mechanizmus fogalma „magába foglalja mindazokat a gazdasági kapcsolatokat, a szervezés és irányítás mód­szereit, és gazdasági intézményeket, amelyekben az emberek gazdasági tevékenységének kölcsönös cseréje a termelés, az elosztás, a forgalom és a fogyasztás so­rán végbemegy.” A gazdasági mechanizmust e tág felfogásban és leg­általánosabban a történelmileg adott termelési viszo­nyok és ezek egyes elemei közötti kapcsolatok konkrét megjelenési formájaként értelmezzük, a termelési vi­szonyok elemeinek összességét értjük alatta. Ebből vi­szont az is következik, hogy a gazdasági mechaniz­must, mint a gazdaságpolitika által meghatározott gazdasági cselekvés, „kibontakozás” fejlődés mozgás­formáját, a termelési viszony szerepének megfelelően, mint a formaváltozás törvényét fogja fel a közgazda- sági elmélet. Fejlődését, változását, átalakulását a ter­melőerők fejlődése vonja maga után, akár tőkés gaz­dasági rendszerről, akár szocialista rendszerről van is szó. A formaváltozást illetően a kettő között „csak” az a különbség, hogy a tőkés gazdaságban a sponta­neitásé, a szocialista gazdasági rendszerben már az el­ső fázisban, az alapok lerakása idején is a tervszerű­ségé, a társadalmi tudatosságé az elsőség. A termelőerők szakadatlan fejlődése azonban a szocializmusban is kikényszeríti a termelési viszonyok, következésképpen a gazdasági mechanizmus formái­nak, elemeinek, egész összefüggő rendszerének válto­zását, még akkor is, ha a szubjektív erők nem ismerik fel kellő időben a fejlődés, a haladás követelményeit. És ez a változás folyamatos éppen úgy, ahogy a ter­melőerők fejlődése is — mint az emberi alkotókészség megnyilvánulása — állandó folyamat a társadalom történetében. Amikor tehát az új gazdasági mechanizmus köz­gazdaságilag, tudományosan előkészített bevezetéséről van szó, és ezt egész társadalmunk ügyévé, közös nagy akaratává kívánjuk tenni, akkor azt is mondjuk, hogy gazdálkodásunk módszerei, formái és gazdasági kapcsolataink, termelési viszonyaink elemei elavultak, gátolják termelőerőink tovább fejlődését. Ezért a gaz­dasági mechanizmus, azaz a termelési viszonyok átfo­gó, radikális és minőségi formaváltozásáról intézked­tünk, amikor a gazdasági mechanizmus reformjáról, az új gazdasági mechanizmus 1968. január 1-i beveze­téséről határoztunk. Egyszerűen azt akarjuk, hogy jobban dolgozva, hatékonyabban gazdálkodva tegyük jobbá saját, és embertársaink életkörülményét. Nagy Ferenc KISZ kulturális szemle 1967—68-ban A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Nógrád megyei Bizott­sága, a Nógrád megyei Ta­nács VB. Művelődésügyi Osz­tálya, a Szakszervezetek Nóg­rád megyei Tanácsa és a MÉ­SZÖV az 1967—68-as évben is­mét megrendezi a fiatalok kulturális szemléjét. A szem­le feladata, hogy a népmű­velés eszközeivel, az ifjúság növekvő szabad idejének tar­talmas kihasználásával fej­lessze a fiatalok szocialista tu­datát, emelje általános, szak­mai, politikai és kulturális műveltségüket. A kulturális szemle célja, hogy egész kulturális, nép­művelési programjának ter­vezésével és lebonyolításával méltóan tükrözze a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának jelentősé­gét, megismertesse világtörté­nelmi szerepét, a mai szov- jetunióbeli politikai, gazda­sági és kulturális életet, s hogy az évforduló kapcsán a hazafias és internacionalista nevelés célkitűzéseinek meg­valósítója legyen. Az említett szervek felhív­ják járási és városi szervei­ket, hogy a járások, illetve városok sajátosságaiból kiin­dulva készítsék el a szemle kiírását, s a programokon be­lül rendezzenek „Ki mit tud a Szovjetunióról és a szocialis­ta országokról?” vetélkedőket is. Szükségesnek tartják azt is, hogy a öntevékeny művé­szeti csoportok helyi bemu­tatóikat november 7-én ren­dezzék meg a többi rendez­vénnyel égyidőben. A szem­le felmenő rendszerű lesz. Kiemelt művészeti ágak ez évben az irodalmi színpad, a vers- és prózamondás, a kó­rus, valamint a jazz- és tánczenekarok járási bemuta­tója. Űj szobor Salgótarjánban Űj képzőművészeti alkotás­sal gazdagodik még e hónap­ban Salgótarján. A Képzőmű­vészeti Kivitelező- és Ipar- művészeti Vállalat elkészítet­te Dabóczi Mihály szobrász- művész Ülő nő című kőszob­rához a talapzatot haraszti mészkőből. Kis időn belül el­készül a szobor betonalapja, s augusztus második felében a Sztahanov úti Technika Háza előtti parkban felavat­ják az új köztéri alkotást, amely a környék dísze lesz. Freskók a századokba zártan Nógrádsapon tatarozzák az öreg templomot. Völgy ol­talmában húzódik meg a falu, hegyháton áll a templom, a természet és a történelem százados viharaitól tépetten. Idestova hét évszázad nyo­mait őrzik a falak, s kor­szakok hosszú vonulatában is bámulatosan ép és szilárd a valahai mesterek remeke, öles kőfal koszorúzza az épít­ményt, oltalomul a dúló ha­dak ellen, amelyek egykor gyakran kalandozták a tá­jat. A nógrádsápi, egyik leg­ősibb temploma hazánknak. Tudós búvárkodók úgy ítélik: még a XIII. században emel­ték. Alighanem bencés kö­zösségé lehetett, mert az Ár­pád-házi időkben bencések és ciszterciták települtek meg nálunk, s közülük az előbbiek napos hegyhátra, utóbbiak viszont völgyekben építkeztek. Hét évszázad nagy idő; most ‘"távozzák a templomot. Rá- ’ -r a megújítás kívül-belül. ' Országos Műemléki Fel­ügyelőség végezteti szakértő kezekkel a munkát, hogy egyet­len művészi értéke veszendő­be ne menjen az építészeti ritkaságnak. A belső vakolatbontással néhány hete megtorpantak a gyakorlott szemű munkások. A felszíni rétegeket követően színes felületek derengtek elő. A további rétegfejtés igazolta az óvatosságot; a századok során felkerült vakolat fres­kókat takart, melyek nagy szakaszokon szinte sérületlen épségben megmaradtak. A művészeti leletről így be­szél a község lelkipásztora: — A nógrádsápi templom egyike legrégibb gótikus mű­emlékeinknek. Keletkezését a tizenharmadik századból szár­maztatjuk, s minden bizony­nyal ebből a korból valók a most felfedett freskók is. Rokonságuk rendkívül szem­betűnő az esztergomi királyi palotában levő, a négy sar­kalatos erényt ábrázoló mű­alkotással. Készítőik egyazon festőiskolához tartozhattak. Az első freskórészre a szentély restaurálása kezdetén akad­tak. A keresztre feszített Krisztust és a szűzanyát mu­tatja, valamint azt a moz­zanatot, ahogyan a szűzanya palástja alá gyűjti a meg­boldogult lelkeket és híve­ket. — Az alaposabb feltárási munkák a főhajóban is ered­ményre vezettek. Itt a felső rétegek mögött Keresztelő Já­nost látjuk, amint híveket ke­resztel a Jordán vizében. — Ügy tudjuk: a feltárá­sok egyéb érdekes eredménye­ket is hoztak. — A templom köré a pan­nonhalmi bencések másfél mé­ter magas kőfalat építettek, melyen szabályos távolságban tizennégy nyílást számolha­tunk. A korábbi megállapí­tással szemben a feltárás eredményeként most arra kö­vetkeztetünk, hogy a nyílá­sok nem lőrésül, hanem a tizennégy stációnak szolgáltak. Az egyik restaurátor az om- ladékok között két kapurészt is talált. Ezeket most szintén a falba dolgozzák, mint rend­kívül becses darabjait a ro­Reggel szabadulok, délután dolgozom Újjászületett az Ipoly Cipőgyár — Realitásoki tervek Vörös salak kis foltja élén­kíti az udvar új betonbur­kolatának szürkeségét, fölötte fehér háló. (Ez a röplabda- pálya). Piros burkolótéglával széppé tett falak, hatalmas ablakokon fekete díszrács. Tágas munkatermek, modern gépek. Fénycsővilágítás, köz­ponti fűtés, fehér ajtók. Az ebédlőben ragyogó pvc-borí- tású asztalok. Elegáns vonalú bútorok az irodákban. Mind- összesen: az a születésének ti­zedik évében megnagyobbí­tott, újjávarázsolt Ipoly Cipő­gyár. Ez a remek üzem, amelyet ma ad át rendeltetésének az igazságügyminisztérium kül­dötte, a balassagyarmati bör­tönben működik. Eredménye­sen, jó minőségben termel. Fontos népgazdasági érdek ez, ám ebben az intézményben csak másodlagos — igaz, hogy szorosan másodlagos — a fon­tossága. A vitathatatlanul el­sődleges cél az elítéltek ne­velése, mag javítása, rávezeté­se a becsületes élet útiára — ezekhez pedig nélkülözhetet­len eszköz a rendszeres, er­kölcsiekkel és anyagiakkal egyaránt honorált munka. 4 fegyháx-ballada emléke Aki egyszer látta Van Gogh „Börtönudvarát”, aki egyszer olvasta Wilde-től „A readin- gi fegyház balladáját”, so­sem szabadul nyomasztó em­lékétől. A gyarmati börtön látogatója azonban hiába idézi az említett művek hangulatát, nem találja nyomát a re­ménytelenségnek. Nem, pedig az elítéltek között akad, aki immár tíz évnél többet töl­tött a vastag, ódon falak kö­zött. Nagy Tóth Béla — pél­dául —, aki emberölés és fegyverrejtegetés bűntette mi­att tizenharmadik esztendeje börtönlakó. A szigorú szabá­lyokat sosem szegte meg, egyetlen fenyítése sincs. Ügy­szintén nincs — sokak mel­lett — a zagyvapálfalvi Tóth Lászlónak sem, akit négy és félévre ítélt a bíróság. A börtön parancsnoka kész­séggel hozzájárul, hogy a ne­velőtisztek egyikének kísére­tében zárkájában keressük fel a megyénkben elítéltet. Ko­pott csigalépcső vezet az ötö­dik emeletre. A folyosón né­hány rabbal találkozunk, va­lamennyi jóltáplált. Közeled- tünkre az emeletfelelősi be­osztásban levő elítélt megáll, mán és gót stílusnak, melyek­hez hasonlót csak a prágai, és az esztergomi székesegy­házban láthatunk. Találtak még egy román stílű keresz­telő kutat — négy darabban maradt meg. — A restaurálás — amint tudom — mintegy hatszázezer forintos költségű. A belső helyreállításhoz az egyházkö­zösség is hozzájárul, mert igen ritka érték megmentéséről van szó. A templomba jó kétszáz évvel ezelőtt ugyanis copf­stílű főoltárt építették be. A copf-stílű oltároknak ma már mindössze két képviselője van az országban. A kapurész- leletekből viszont arra lehet következtetni, hogy az épít­kező bencéseknek a templom közelében zárdájuk is állha­tott, s annak bejáratát dí­szítették a míves faragású kö­vek. A templom restaurálása szakértő gondoskodással ha­lad. A feltáró és helyreállító munka nyomán újabb művé­szeti produktumokat őrző mű­emlékünket menthetjük meg a megsemmisüléstől — örömére a ránk következő korok em­berének. <b, t.) az előírásnak megfelelően le­vett sapkával jelenti: — Különös esemény nincs. A foglalkozás tárgya: tisztál­kodás. Ahol sok ember él egymás közelségében, a higiénia foko­zott követelmény. Minden ra­gyogóan tiszta. Pillantás a varosra es a jövőbe A jelentéstétel a zárkában is kötelező. Ezt követően le­telepszünk az ülőkékre, hogy kényelmesen beszélgethessünk. Mire belemelegednénk, vala­mennyien állunk ... így foly­tatódik a diskurzus. A szabad életben — ezt a fogalmat itt gyakran emlegetik —, szinte ismeretlen a tiszteletadásnak annyira érezhető, majdnem tapintható jelenléte, mint a börtönben. A kintről — te­hát a lakók szemével nézve: nagyon messziről — jött em­bert meglepi, hogy a hangu­lat ennek ellenére sem feszé­lyezett. Ilyen légkört terem­teni : művészete az ember- nevelésnek. Tóth László a feleségét em­legeti, s hogy milyen nagy­szerű létesítménye lesz a ro­hamosan fejlődő Salgótarján­nak a síküveggyár új üzeme. Szeretettel szól a régiről, amelyben megbecsülték mun­káját. Mint társait, őt is meg­megújuló reménnyel tölti el, hogy előbb-utóbb szabadul, s a rács nélküli világban foly­tathatja az itt életelemévé vált, nélkülözhetetlenné lett munkát. — Reggel szabadulok, dél­után már dolgozom — mond­ja Tóth László. — Hangja lejtéséből kicseng, hogy nem csupán mondja, de így is tervezi, így is érzi. — A szabadulok számára nem probléma az elhelyezke­dés — kapcsolódik társa sza­vához egy kerekképű,, poca­kos fiatalember, Kosaras Iván — Szám szerint nem tu­dom, de tény, hogy nagyon sokan szereztek itt Gyarma­ton szakmunkás oklevelet. Az intézet tisztjei már hónapok­kal a szabadulás előtt érdek­lődnek, leveleznek annak ér­dekében, hogy a büntetését kitöltött elítélt munkába áll­hasson. Alig várom, hogy új­ra Csepelen legyek. Dolgozha­tok ott. ahonnan ide kellett jönnöm. — En nem megyek vissza Pestre, elég volt az ottani tár­saságból — szólal meg Belez- nai Adám. — Látja: jó erő­ben vagyok. Legszívesebben rakodónak csapnék föl az AKÖV-nél. Megszerettem ezt a várost. A vendégben egy pillanat­ra minden összekavarodik. Za­varos szürkeséggé kuszálódik a zárka fehér fala, az em­berek enyhén napbarnított arcszíne, a nyári ruhák csí­kozása, a falon nylon-zacskó­ban függő cigarettacsomagok tarkasága. Rossz tréfa volna, amit Beleznai Ádám mon­dott? Komolytalanul élcelőd- ne ez a fiatalember, aki a Mint hírül adtuk, fúvósze­nekari találkozót rendez szep­tember 10-én Salgótarjánban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója és a bányász művelődési otthon fúvószenekarának 75. éves fennállása alkalmából a Nóg­rádi Szénbányák szakszerve­zeti bizottsága, a salgótarjá­ni bányász művelődési otthon és a városi tanács. Elkészült az eseménysorozat forgatókönyve, mely szerint a találkozó programja dél­előtt fél 10-kor a zenekarok hosszú ideje élt börtönelet» ben is megőrizte víg kedé­lyét? ... — Nézzen ki a zárkaajtón — ajánlja Beleznai. — Köny- nyebben megért! A tekintetek az ajtó, s azon át a folyosóablak felé fordul­nak. Emezen túl csillog a kanyargó Ipoly, pompáznak pirosban, rózsaszínben a há­zak tetői. Az ablak felől ára­dó fény erősebb, mint a zárkában uralkodó világosság, de a három rab pupillája mégsem szűkül, hanem na­gyobbra nyílik. Most, ebben a másodpercben, ebből a reflex­ből érezhető először, hogy a szabadság hiánya a nap min­den órájában fájdítja az el­ítéltek szívét. — Ennyi látszik a város­ból az ötödik emeletről — folytatja az elítélt. — Való­ban nem sok. De ez a kevés is megragadó. Nekem többet jelent fejlődő, szép település­nél Balassagyarmat. Engem itt tanítottak meg, hogy csak tisztességesen szabad, csak úgy érdemes élni. Gyarmaton akarok letelepedni. Karácsonv előtt szabadulok negyedked­vezménnyel. Eddig hétezer forintot gyűjtöttem össze. Apám megírta: amennyire lesz, annyit tesz mellé, hogy legyen miből egészen új éle­tet kezdenem. Nem panasz és nem dicsekvés Jó félórával később a me­gyei börtön parancsnoka két­szer is megkérdi: — Beleznai? Az ötödikről, az a Beleznai? A nevelő alhadnagy jelenti, hogy személycseréről, félre­értésről nem lehet szó. Mun­kájából, viselkedéséből, ko­moly terveiből ítélve úgy lát­szik, hogy Beleznai Adám megjavult, megérett a szabad életre. Pedig eleinte mennyi gondot adott! Nem panasz, de nem ií dicsekvés ez; a tények egy­szerű közlése a nevelőtiszt részéről. A tények viszont azt közük, hogy ismét sikeres­nek bizonyult esztendők fá­radhatatlan nevelő munkája. A büntetés elsődleges célja: az elítélt megjavítása meg­valósult. Tegnap délelőtt a balassa­gyarmati megyei börtönbe lá­togatott dr. Márkája Imre az igazságügyminiszter első helyettese, valamint dr. Szabó János alezredes, a büntetés- végrehajtás parancsnokának helyettese. Felkereste az intéz­ményt dr. Lakatos József, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője, dr. Szabó István megyénk főügyésze, dr. Okoti- csányi Gvörpy a megyei bí­róság elnökhelyettese. Oéczy Imre, a balassagyarmati vá­rosi pártbizottság első titká­ra, Lombos Márton a városi tanács vb elnöke is. Borváró Zoltán felvonulásával kezdődik a Ta­nácsköztársaság térre. Az ün­nepélyes megnyitó 10 órakor lesz, köszöntőt mond Csik Pál, a városi tanács vb elnök- helyettese, ezt követi az egye­sített zenekar műsora. A me­gyei József Attila Művelődé­si Ház színháztermében az ünnepi hangverseny fél 11-kor kezdődik. Délután 5 órakor Baglyasalján, a Forgács-tele­pen, a Lenin téren, Salgóbá- nyán, Somlyó-bányatelepen, a Tanácsköztársaság téren és Zagyvapálfalván térzene lesz. Fúvószenekari találkozó a megyeszékhelyen

Next

/
Thumbnails
Contents