Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-10 / 187. szám

2

NÖGRÄD

1ÖÄ7. augusztus 10. csütörtök

Katonai diktatúra bevezetése fenyeget

A „nemzeti egység kormánya valójában háborús kabinet

99

PÁRIZS (MTI)- Az Humanité szerdai száma közölte a második részét annak az interjúnak, amelyet Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt titkára adott a lapnak.

Az interjú második, befejező részében Vilner meghatározza az Izraeli Kommunista Pártnak -Egyiptom és Szíria politikai fejlődésére vonatkozó álláspontját és felvázolja a háború következményeit Izrael belső életére.

Az egyiptomi és a szíriai politikai rendszerről Vilner megállapítja, hogy ha van is különbség a két ország között, több pont világos: 1. ezek az országok imperializmusellenesek ; 2. szoros

együttműködést fejlesztettek ki a Szovjetunióval és a szocialista táborral; 3. a feudalizmus és a nagytőke ellen irányuló társadalmi haladás, azaz a fejlődés nem kapitalista útjának jellemvonásait viselik magukon. Az Izraeli Kommunista Párt támogatja ezeket a haladó irányzatokat Egyiptomban és Szíriában. Ezek az irányzatok azonban következetlenek és néha ellentmondásosak, mert fő képviselőik nem fogadták el a marxizmus—lepinizmust, a tudományos szocializmust, a munkásosztály álláspontját, és nem ismerik el az állam osztályjellegét. Bírálni kell a Palesztinái probléma tekintetében vallott téves nézeteiket is.

— , Szembeszállunk — hangoztatja Vilner — minden olyan irányzattal, amely kétségbevonja Izrael létezési jogát. Ez az álláspont nemcsak hogy nem szolgálja az arab népek nemzeti érdekeit, hanem kifejezetten kárt okoz a Palesztina! arab népek törvényes jogaiért folytatott harcában. Azok a rádiónyilatkozatok és beszédek, amelyek tagadták Izrael létezési jogát, segítették az imperialistákat és a cionista vezetőket a közel-keleti háború igazi arcának elrejtésében.

Izrael belső helyzetéről szólva Vilner megállapítja, hogy ott most jobbratolódás történik. Ben Gurion és Da- jan pártja (RÁFI) és Begin pártja (HERUT) a háború előestéjén csatlakozott az Eskol által vezetett kormány- koalícióhoz. Háborús kabinet alakult, amelyről azt állítják, hogy a „nemzeti egység kormánya”.

A parlamentben jobboldali ellenzék már nincs. Ä többi parlamenti csoport támogatta a háborút. Egyedül az Izraeli Kommunista Párt három képviselője szavazott a háború és a folytatásához szükséges hitelek és kölcsönök ellen. Soha az országban nem volt még látható a nacionalista sovinizmus és szovjetelleIgazolni akarnak egy Kuba elleni agressziót

HAVANNA (MTI)

A hírügynökségi jelentések szerint a Latin-amerikai Szolidaritási Értekezlet vitáin kidolgozták az egységes álláspontot a latin-amerikai forradalmi harc feltételeire és formáira vonatkozólag.

Az AFP értesülése szerint a határozattervezet leszögezi, hogy a latin-amerikai országok többségében forradalmi helyzet alakult ki, amely lehetővé teszi a harc fokozását. A reakció erőszakára a forradalmi erőszaknak, a gerilla-harcnak kell válaszolnia, ez a harc legmagasabb foka. A határozat ugyanakkor leszögezi, hogy bizonyos országokban a gerilla hadviselésen kívül más harci formák is lehetségesek, amennyiben azok nem késleltetik a fegyveres küzdelmet. Egy másik határozati javaslat

elítéli az Amerikai Államok Szervezetének közeljövőben sorra kerülő miniszteri értekezletét, amely Venezuela Kuba ellen benyújtott panaszát tanulmányozza majd. Ez a külügyminiszteri értekezlet új kísérletet jelent arra, hogy igazoljanak egy Kuba elleni agressziót — mutat rá a határozat.

Az értekezlet plenáris ülése által jóváhagyandó határozati javaslatok közül az egyik elítéli az Egyesült Államok latin-amerikai gyarmati jellegű, 'kizsákmányoló gazdaságpolitikáját. Egy további határozati javaslat az észak-amerikai katonai beavatkozást leplezi le. Ugyancsak elítéli a havannai értekezlet az Egyesült Államok kulturális és ideológiai offenzíváját.

nesség ilyen féktelen elszabadulása. A hazugságok azonban rövid életűek és nem lehet sokáig becsapni az izraeli

közvéleményt.

— A parlamentben antidemokratikus intézkedéseket hoztak — mondja a továbbiakban Vilner — új szabályokat léptettek életbe, hogy parlamenti csoportunkat megakadályozzák álláspontjának kifejezésében. A háború első napjaitól kezdve letar- tóztatási hullám sújtotta a kommunista párt vezetőit és aktivistáit, majd azokat a személyeket, akik ellenezték az agressziót. Az e letartóztatások elleni tiltakozások, amelyeket a Pravda és az Humanité is közölt, segítettek minket a bebörtönzöttek kiszabadításában. Elvtársaink nem hátráltak meg az üldöztetések előtt. pedig elbocsátás, kényszertartózkodási hely kijelölése sújtotta őket. Arab elvtársaink helyzete is különösen nehéz.

Vilner végül rámutat arra, hogy a vezető körökben folyó hatalmi harc egyáltalán nem zárja ki a katonai diktatúra bevezetésének veszélyét Izraelben. Az ország különleges belső berendezkedése nem mentesít a katonai diktatúrától, mint ahogyan nem mentesített az agresszió kirobbanásától sem. Az agresz- szió a határokon túl magával hozhatja a szélsőséges reakció korszakát a határokon belül. Sok tényező azonban e fejlődés ellen hat. Az ország gazdasági helyzete rendkívüli mértékben romlik. Bár még nem szereltek le minden katonát, a munkanélküliek száma a kormány statisztikai adatai szerint is több mint százezer. A kormány veszélyezteti a sztrájkjogot és döntőbíráskodással akarja helyettesíteni. Az osztályharc azonban ismét fellendülőben van. A párt széles körű felvilágosító kampányba kezdett és megmagyarázza, hogy a háború semmi jót nem hozott az izraeli népnek, s növelte a jövőre vonatkozó veszélyeket. Életbevágó fontosságú Izrael számára az, hogy megváltoztassa politikáját.

II rádió és a tv mai műsora

KOSSUTH RADIO: 8.22: Jártunk a jövőben. — 8.40:

Kedvelt régi melódiák. — 9.20: Időszerű nemzetközi kérdések. — 9.30: Szimfonikus zene. — 10.10: Mátray Zsuzsa énekel, a Metró együttes játszik. — 10.35: A vigopera remekei. Donizetti: Don Pasquale. — 12.57: A

budapesti színházak műsora. — 12.50: Egy találmány karrierje. — 13.14: Dallal-tánccal a világ körül. — 13.55:

Kóruspódium. — 14.05: Törvénykönyv. — 14.21: A szép

Galathea. — 15.15: Zenekari muzsika. — 16.00: Könnyűzene. — 16.25: Magyarországon először. — 16.37: Móricz

Zsigmond élete és művészete. — 16.58: Hallgatóink figyelmébe. — 17.10: Szibériai útijegyzetek V. — 17.20:

Kemény Kilő és Varga András népdalokat énekel, Béres János furulyázik. — 17.45: öt szobor. — 19.30: Üj lemezeinkből. — 20.22: Slágerről — slágerre. 21.04: Hírek. Időjárás. — 21.09: Lemezek közt válogatva. — 21.35: Uj operettlemezeinkböl. — 22.20: Sporthírek. — 22.25: Borig Christoff énekel, zongorán kísér: Alexandre Lablnsky. — 22.43: Korunk gondolkodói. — 23.03: Verbunkosok, népdalok. — 23.30: Csajkovszkij — operákból. — 0.10: Filmzene.

PETŐFI RADIO: 10.00: Zenés műsor »üdülőknek. — 12.30: Dalról dalra. Könnyűzene. — 13.00: Variációk zongorára. — *14.00: Kettőtől — hatig... — 18.10: Debrecenbe kéne menni ... — 18.40: Molnár János: Ellenforradalom Magyarországon 1956-ban. — 18.50: Hangverseny a stúdióban. — 19.55: Jó estét, gyerekek! — 20.30: Közvetítés a Londoni Albert Haliból. — 22.09: Könnyűzene Kerekes János műveiből. — 22.46: Magyar kórusmuzsika. —

A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 9.30: Műsorismertetés. — 9.31: Angyal kalandjai. — 10.20: A föld mesterei. — 10.40:

A képzőművészet története. — 17.58: Műsorismertetés. — 18.00: Hírek. — 18.05: A Magyar Hirdető műsora. *-* 18.15: Aranyérmes úttörők... — 18.45: Reflektorfényben a

közízlés. — 19.15: Telesport. — 19.35: A világ térképe

előtt. — 19.50: Esti mese. — 20.00: TV-Híradó. — 22.20:

Halló, fiúk! Halló, lányok! — 21.20: Telefon. — 22.15:

TV-Híradó - 2. kiadás, v

BESZTERCEBÁNYA: 18.00: Gyermekműsor. — 19.00: TV- Híradó. — 19.45: A vonat (lengyel film.) — 21.20: Népdalok. — 21.55: Beszélgetés filmekről.

Fulbright:

Amerika beteg társadalom

William Fulbright szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke Honoluluban, az amerikai ügyvédi kamara évi értekezletén rendkívül élesen támadta a Johnson kormány politikáját. „Amerika az erőszak és a fegyelem nem korlátozta hatalom jelképévé vált”— jelentette ki. A vietnami háború eredményeként a Johnson által meghirdetett „nagy társadalom” valójában „beteg társadalommá vált”.

Amerika kétfrontos háborút vív: egy „hatalompolitikai háborút” Délkelet-Ázsia őserdejében és egy másikat „Amerika leikéért” Newark és Detroit utcáin. Az Egyesült Államok egyiket sem nyeri meg, és az egyik háború táplálja a másikat, fejtette ki a külügyi bizottság elnöke.

A vietnami háború nem csupán emberi és anyagi eszközöket von el rothadó városainktól; ezen felül a háború még táplálja azt az eszmét is, hogy az erőszak a problémák megoldásának egyedüli eszköze — mondotta Fulbright és hozzátette:

— Ha Rusk azt mondja nekünk, hogy Ho Si Minh észak-vietnami elnököt csak a bombaáradat bírhatja belátásra, vajon miért is ne alkalmazná ugyanezeket az elveket otthon?

Az arkansasi szenátor ízekre szedte szét a kormánynak azt az állítását, hogy Amerika „megengedheti magának mindkét háborút. Vietnam és Detroit ellentmondó és összeegyeztethetetlen követelményeket támaszt a hagyományos amerikai értékekkel szemben. A kérdés — mondotta végül Fulbright nem az, vajon össze lehet-e egyeztetni a hagyományos hatalompolitikát külföldön a demokrácia otthoni tökéletesítésével, hanem az, hogy vajon lehetséges-e számunkra, amerikaiak számára, mi sajátos történelmi múltunkkal és nemzeti jellemünkkel, lehetséges-e két .erkölcsilég összeegyeztethetetlen szerep vállalása?”

Detroit

Nyár. Talán a legforróbb as utóbbi tíz esztendőben. ís nyugtalanító is. A busz ziháló motorral kapaszkodik az eresztvényi emelkedőn, ÍS fok olvasztja a levegőt.

_ Borzasztó ez a nyár, kibírhatatlan... Az emberek teljesen megzavarodnak, a meleg teszi, ingerlékenyek... Detro- itban is mi történt! Tiszta polgárháború, még Washingtonban is lövöldöztek valamelyik nap — mondja egy férfi az ablaknál. Mellette a nő nem válaszol.

A férfi fehér panamainget visel és vajsárga vászon- nadrágot. Szemét foncsorozott szemüveg takarja. A non, fi'aoman hervadt virágmintás selyemruha van, szeplős karján széles karimájú szalmakalap. A többiek kinéznek az ablakon, az izzadt arcok olajos fénnyel csillognak. A nagy melegben itt, ott folyik csak a szó: meccsről, strandról, meg arról, hogy a tévében Nógrád volt műsoron. A detroiti események, az öldöklés, az egész amerikai polgárjogi probléma látszólag egyedül a foncsorozott szeműt érdekli.

— Ez az ügy a négerekkel — nem is olyan egyszerű, — mondja a nőnek, vagy inkább magának. Biztosan elolvasott néhány tudósítást otthon, kávé mellett, mielőtt a zöldbe indűlt. A no hallgat, a férfi tovább beszél, alig értem, amit mond, álmosító a meleg, legszívesebben kilépnék az ablakon. A panamainges egy mondatára azonban felfigyelek:

— A legfantasztikusabb az egészben, hogy már az USA-ban is bizonytalan a helyzet. Elképesztő...

Villan a két foncsorozott tükörlapocska, nem látom a szemét, pedig most már érdekelne az is, amit csak gondol, de nem mond ki a zsúfolt buszon, ezen a nagyon forró délelöttön. Azt, hogy a maga részéről borzasztóan sajnálja a történteket és egy kicsit becsapva érzi magát, amiért már az USA-ban is... Szóval már ott is, ahol pedig igazi demokrácia van és szabadság és egyenlőség is, a házak tetejét esős időben felhőkupacok takarják, kolbászból van a kerítés... Ott történik mindez, ahova esetleg ö is szívesen kiment volna, most persze nem, most polgárháború van, egymásra lődöznek a kedves yenkik, pedig milyen pompás kocsikat gyártanak Detroitban is, ahol nemrég halomra lőtték az embereket... Haja}, borzasztó, hogy mik vannak, már az USA sem igazán megbízható, dehát édes istenem, ahol a dollár az úr, csak nem számít, az a néhány koszos fekete, aki mellesleg a cigánynál is rosszabb... — gondolja a panamainges, villogó, áthatolhatatlan álarccal a szemén, útban Eresztvény felé, 35 fokos hőségben.

Mindketten hallgatnak. A férfi felsóhajt. Nem tudom eldönteni, a forróság vagy az Unió megbízhatatlanságának gondolata telepedett-e nyomasztóbb súllyal a mellére. A busz’köhögve küzd az emelkedővel. A világ kereke gyorsabban forog.

(pataki)

A Man-sziget lázadása

DOUGLAS (MTI)

Az ötvenezer lakosú Man- sziget kormányzata kedd este úgy határozott, hogy a 755 milliós nemzetközösség támogatását kéri a brit kormány elleni fellépéséhez.

Az ír-tengerben fekvő kis szigetet, amely Nagy-Britanni- ához tartozik, de önkormányzata van, az augusztus 15-én hatályba lépő brit rendelkezés háborította fel, amely betiltja, a partmenti kalóz-rádióadók működését.

A sziget parlamentjének vitájában felszólalók hangoztatták, hogy a mintegy ezeréves önkormányzati múlttal rendelkező közösség belügyeit sérti a Londonban hozott döntés.

Egyes honatyák lázadásukban egészen addig mentek, hogy teljes függetlenséget követeltek a sziget számára.

A világ legrégibb parlamentjének törvényhozói elvetették azt az eredeti tervet, hogy a viszály ügyében az ENSZ-hez forduljanak, és ehelyett a nemzetközösséget kérték fel közvetítőnek.

A történelem útjain

Drágakövek

Némaság a Szmolnij udvarán; Lenin szobra előtt állunk.

Szó nem hangzik, csak a gondolat fut, és az olvasott szó visszaleng: „Lenin külsejét megrajzolni nehéz, egészen elborítják tettei, mint halat a pikkely.”

Hirtelen hangok jönnek felém. Fiatal lány halkan beszél:

— Most elmondok nektek egy történetet Leninről és két emberről. Itt nálunk szovjet földön sokáig szájról szájra járt. Azt mondják, legelőször egy örög bányász mesélte.

Felnéz, és lassan az igaz mesébe kezd:

Volt egyszer két testi-lelki jóbarát; Vahonja és Szádik. Az egyik orosz volt a másik baskír, de sorsuk egy; gyermekkorú^ óta ércbányákban, aranybányákban dolgoztak — és mindig együtt.

Amikor elkezdődött a polgárháború, a két megöregedett jóbarát éppen aranyat bányászott, de mind a ketten fegyvert fogtak, és mentek harcolni a szovjet hatalomért.

Ahogy Kolcsakot elkergették, a komisszár így szólt:

— Forró köszönet, jó öreg bajtársak, de most már. mivel munkával töltöttetek el életeteket, térjetek vissza a munkához.

Fogták ismét a batyut, a szerszámot, megindultak, hogy

közelebbről megnézzék, mi történik a lelőhelyeken.

Az Ilmény-hegységben minden volt, csak rend nem. Lopták, tékozolták a kincseket. Látta ezt a két öreg, bosszankodtak is, s egyikük így szólt:

— Elmegyünk magához Leninhez, intézkedjen. Szakít ő időt a mi számunkra is.

Felszedelőzködtek, hogy ismét útra keljenek, de készülődés közben a két öreg ösz- szeszólalkozott. Azt mondta Vahonja:

— Mintának csak értékes drágaköveket kell magunkkal vinni a hegységből, amit majd beadnak a csiszoldába, na meg aranyport.

Szádik meg csak a saját nótáját fújta:

— Mindenféle fajta kőbő) kell egy-eev mintát vinni.

Sokáig vitatkoztak, míg végre megegyeztek, mindegyik azt pakol a zsákjába, amit jobbnak tart.

Vahonja értékes drágaköveket mutatott, összeszedett zirkont, rózsaszín topázt és sok-sok aranyport. Formás kis zsákot rakott tele, csupa drágakövekkel, Szádik pedig megtömött egy akkora zsákot, hogy alig bírta felemelni, csupa olyan kövekkel, hogy az ember elrúgná ha útjába kerülne, mert csak egyszerű kövek azok.

Az első éjszakát Moszkvában az állomáson töltötték.

Reggel aztán elindultak, hogy megkeressék Lenint. S mert erélyesek voltak, bevezették

hát őket Leninhez, aki szívesen fogadta őket, leültette mindkettőt. S azok hozzáfogtak, hogy elmondják, mi járatban vannak, de siettükben folyton egymás szavába vágtak.

Lenin hallgatta őket, hallgatta, aztán megszólalt:

— Egyszerre csak egy beszéljen jóemberek. Látom, hogy ez a dolog komoly, hát jól meg is akarom érteni.

Erre Vahonja bátor lett. Két kézre fogta a zsákot, és kezdte kirakni a drágaköveket. A hangja szinte harsogott, ahogy elmondta, hogy melyik drágakövet melyik vá- jatból hozta, és hogy melyiknek mi az értéke?

Lenin megkérdezte:

— Mire használják ezeket a köveket?

— Gyönyörű fülbevaló, nyakék és más mindenfajta ékszer készül belőlük.

Lenin elgondolkozott, gyönyörködve nézte egy darabig a drágaköveket, aztán megszólalt:

— Ezzel még várni lehet.

Most Szádik következett.

Kibontotta zsákját és kirakta a sok mindenféle egyszerű követ az asztalra.

Lenin nézte, elcsodálkozott, aztán ismét mosoly jelent meg arcán.

— Egyszerű kövek ezek? — kérdezte.

— Igen — mondta Szádik. — Egyszerű terméskövek, értékük kicsi.

Vladimir Iljics Lenin közelebb lépett Szádikhoz és azt mondta:

— Egyszerű kövek, de értékük nagy. Nagyon nagy. Szükség van ezekre, jobban, mint a drágakövekre, vidámabbá teszik az életet, építkezünk velük, utakat, házakat, gyárakat emelünk belőlük. Most ez kell nekünk.

Vladimir Iljics Lenin csengetett és megparancsolta, hogy az összes köveket, az egyszerűeket is lajstromba vegyék és szigorú rendeletet adjanak ki, hogy az Ilmény- hegységben megszűnjön minden lopás, s hogy az a hely ezúttal a nép vagyona legyen.

Utána felállt és azt mondta:

— Köszönöm a gondoskodásokat. Mert nagy dolog ez! — és kezet szorított velük.

Azok meg csak álltak, mintha földbe gyökerezett volna lábuk, és Vahonja sehogy sem értette, miért értékesebb az értéktelen kő, mint a rózsaszín topáz.

Lenin csak mosolygott.

— Majd megérted egyszer.

És Vladimír Iljics Lenin parancsot adott, hogy tegyék meg a két öreget őrnek azon a bányatelepen, ahonnan jöttek, és adjanak nekik nyugdíjat.

Azt mondják, annak a hegységnek köveiből azóta számtalan utat, házat építettek, s most azt a helyet Le- nin-telepnek nevezik.

Hirtelen megáll a szó. A szovjet lány elhallgat. Megint némaság. Állunk a Szmolnij udvarán, Lenin szobra előtt, s gondolatban Bemard Shaw 1920-ban írott mondata visz- szaleng: „Nem kételkedem

benne, hogy eljön a nap, amikor Leninnek szobra lesz Londonban is..

(folytatjuk)

H. Barta Lajos