Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-08 / 185. szám
1967 augusztus 8. kedd N ö G FM H 3 Tervező a kivitelezésnél A búza és az igyekezet „Ahhoz, hogy valaki minta- készítő lehessen, nagy szakismeretre kell szert tennie. A mintakészítőnek... tisztában kell lenni a formázás és öntés mesterségével, jó rajzismerettel kell bírnia, a rajzot folyékonyan olvasni kell tudnia. A mintakészítőnek a kézügyességen és rajzkészségen kívül kifogástalan térbeli szemlélettel is keli bírnia, hogy rajzolvasáskor az ábrázolt test alakját el tudja olvasni.” A fenti idézet egy ipari szakiskolának készült tankönyvben olvasható. Aktuálissá számunkra az teszi, hogy mint azt legutóbb is közöltük, 1969—70-re a Nagybá- tony térségében épülő központi vasöntödének már mintegy kétszáz mintakészítőre lesz szüksége. S hogy ez a szükség kielégítetlen ne maradjon, a Nógrád megyei tanács munkaügyi osztálya megteremtette a mintakészítő szakmunkásképzés tárgyi, technikai feltételeit. Az osztály vezetőiétől, Nyerges Jánostól ezzel kapcsolatban a következő felvilágosításokat kaptuk: — A munkaügyi osztálynak az a szándéka, hogy már az Idei oktatási évben harminc tanulóból álló mintakészítő osztályt indít. A feltételek megteremtése érdekében tárgyaltunk a Munkaügyi Minisztérium illetékes vezetőivel. Sikerült kieszközölnünk, s meg kell mondanom, ebben teljes előzékenységgel találkoztunk, hogy a váci kétszáznégyes számú iparitan uló-inézetben sajátíthatják el a szakmát a központi vasöntöde jövendő njintaké- szítő szakmunkásai. — Mondhatna részleteket erről az új szakmaszerzési lehetőségről ? — Hogyne. A váci intézet az ország egyik legkorszerűbb ilyen intézménye. Saját kollégiummal rendelkezik, a nógrádi szakmunkástanulók ebben a kollégiumban fognak lakni — kivételesen — két esztendeig. — Miért kivételesen ? — Mert általában egy esztendeig tart itt az oktatás, a második évtől üzemekhez helyezik a tanulókat. Méltányolva kérésünket, lehetővé tették, hogy a mi gyerekeink két évig itt tanulhassanak, a gyakorlati oktatás is az intézet tanműhelyében zajlik. A harmadik évben pedig már itthon, azaz az új központi vasöntödében dolgozhatnak. — Ezek szerint tehát hároméves a tanulóidő. — Szükség is van ennyire. Gondolom, az kitűnik abból a tankönyvből is, amiből az imént idézett. — Követelmények a jelentkezésnél? — Jelentkezni a megyei tanács munkaügyi osztályán kell, úgynevezett jelentkezési lappal, a nyolcadik osztály eredményes elvégzését tanúsító iskolai bizonyítvánnyal, mégpedig augusztus tizedikéig— Korhatár? — Tizennégytől tizenhat éves korig. — Fiúk is, lányok is? — Nem, ezt a szakmát kizárólag fiúknak tanítják. — A szülők mire számíthatnak? — Úgy érti. milyen kiadásaik lesznek? Nos, szállásdíj az első félévben havi 20 forint, a mosatásért öt forintot kell fizetni. Teljes ellátást kapnak a fiúk napi ötven fillér étkezési hozzájárulás ellenében. Még „keresni” is fognak: az első félévben havi százhúsz forintot, ami félévenként a tanulmányi eredménytől függően emelkedik. Havonta egyszer hazautazhatnak, évente négyszer kedvezményes jeggyel... Mit mondjak még? — Köszönjük szépen, a mi kíváncsiságunkat kielégítette. Reméljük azokét is, akik ezt a szakmát fogják választani. Szakmát? A mintakészítők esküsznek rá, hogy ez több mint szakma. Hogy is írja a tankönyvünk? „A mintakészítő a tervező által szerkesztett géprészeket mintázza meg, illetőleg a gép leönté- sére alkalmas mintát, (modellt) készíti. A mintakészítő. .. tervező a kivitelezésnél.” Nos, kívánunk a leendő központi vasöntödének sok kiváló, hivatását szerető mintakészítőt. Cs. G. A Mezei-tanyára nem egykönnyen akad rá az ember. Elrejtőzött a dombok mögé, erdő közé. Nyelheti a port. míg rátalál, aki csak kevéssé ismeri a magyar- nándori, meg a mohorai határt. Szerencsére a Magyar- nándori Állami Gazdaság egységvezetője nagyszerű kalauznak bizonyul. Csak rövid ideig keverj üli a port magunk után, máris utunk céljához érünk. Az erdő- koszorú között felfelé kapaszkodik a domboldal. A meredek lejtőn hat kombáj- nos dolgozik. Búzát aratnak. — A vadkerti Dombai merre van? — A tábla szélén gépkocsivezetők, rakodó munkások várakoznak. Őket faggatja az üzemegységvezető. — Mert tudja egyformák ezek a gépek mind. Csak akkor ismeri fel a vezetőt, ha közelebb ér, láthatja az arcát — magyarázza később. Ha nem is így lenne, akkor sem érhetné szó a ház eleiét. Dombai János nem a gazdaság kombáinosa. Az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelő- szövetkezetben dolgozik már hatodik esztendeje. Eleinte állvánvozó volt. aztán traktoros iskolára küldték. Megszerette a génét annyira, hogy nem is kívánkozik le róla. Harmadik nyáron arat. Most a palotási Ozibiusz Sándorral szoros versenyt vívnak az első helyért, a tsz-kombájnosok megyei vetélkedőjében. Hetvenkettő— hetvennégy vagon gabonát takaríthatott be Érsek vad- kerten. Aztán megálltak volna. ha Tóth István, az elnök nem szaladja körül miattuk a környező szövetkezeteket, meg a gazdaságokat: segítenek, ha van még lábon álló búza. Magyamán- dorban akadt. Útnak is inhogy valaki hetven vagon gabonánál is többet arasson? Mosolyog a kérdésen Dombai János. — Mindenekelőtt jó gép. .. Mi a szövetkezetben magunk végezzük a javítást. Átvizsgálunk mindent pontosan, hogy kinn a búzában ne tréfáljon meg bennünket. Ezek a szovjet kombájnok jól bírják a munkát — int fejével a gépóriás felé. Kinn áll a tarlón, hogy helyei adjon a mögötte haladóknak. — Három éve járok vele. Nem mondom, kisebb hibája már akadt, de nagyobb javításra még nem szorult... Hajára, arcára por ülepedett. Fullasztó a hőség, és Dombai János reggel óta a gépen van. Tréfásan mondják Magyarnándorban, mellette a segédvezető majdhogynem nyaral. Az árnyékba küldte pihenni az imént is. — Aztán az idő — barna kézfejét végighúzza homlokán — arra sem panaszkodhatunk ... A száraz meleg kedvez az aratóknak. Szépen beérlelte a búzát. Meg a gépnek sem kell minduntalan kiállni a táblából, mint mikor esik ... — S mi kell még a búza mellé? — Hát... egy kis igyekezet .. . Anélkül lassabban nő a teljesítmény. Amikor az elnökünk említette a megyei versenyt, mindjárt vállalkoztam. Gondoltam: tavaly sem volt rossz nyaram. De ennyi nem ment mint az idén! Kétszázötven—háromszáz mázsa naponta, azért akkor is megvolt. Az idén meg volt nap, hogy ötszáz mázsa is lement ... — A keresettel, hogy számol? fiataloh figyelmébe! Lehet j tanulónak Az utóbbi időben igen sok szó esik a fiatalok pályaválasztásáról. Arról is sokat beszélnek, hogy a lehetőségek nem egyeznek mindig az igényekkel. Sokak szerint kevés a lehetőség. Vannak divatos szakmák, és vannak olyanok, amelyektől irtóznak a fiatalok. Ha ez sokáig így megy, mindannyian kárát valljuk. Erre csak néhány példát. Megyénk mintegy 40 községéből hiányzik a fodrász. Cipész talán még kevesebb faluban van. Gyéren található kovács és lakatos is, nem beszélve arról, hogy az építőipari szakembereket nagyítóval kell keresni. A helyiipari vállalatok, a kisipari szövetkezetek a szolgáltatási ellátást lényegesen javíthatják, de nem pótolnak mindent. Kisiparosra még hosszú ideig szükség lesz. Kevés azonban az utánpótlás. A kérdés egyre égetőbben merül fel, mivel a megyénkben tevékenykedő kisiparosok közül több mint 300 elérte már a nyugdíj-korhatárt. A férfiak túllépték a 65, a nők pedig a 60 évet. Az idén megyénk kisiparosai mintegy 50 szakmában 125 tanuló beiskolázását tervezték. Mindössze néhány hét választ el bennünket az új oktatási év kezdetétől, de eddig mindössze 51 szerződést kötöttek ipari tanulók beiskolázásra. Női fodrásznak a nyolcvan jelentkező közül csak tizenegyet tudtak felvenni. Telítettség van a női szabó szakmánál is, ott sem tudtak felvenni annyi tanulót, mint amennyien jelentkeztek. Férfifodrászból is volt elég jelentkező. A KIOSZ megyei titkársága szerint azokban a szakmákban, amelyekben az iparitanuló-felvétel érettségihez kötött, általában volt elég jelentkező. Kevesebb viszont a jelölt, ha a nyolc általános végzettség is elegendő. Kőműves tanulóra például szinte a megye egész területén van még felvételi lehetőség. Lakatos, ács, kovács, vízvezeték-szerelő, sőt még egy autószerelő ipari tanuló is hiányzik. Erre a szakmára egyébként tavaly mintegy százan jelentkeztek, míg az idén 6enki. Elgondolkoztató a helyzet, ha a sokat hangoztatott lehetőséghiánnyal hasonlítjuk ösz- sze. Aki szakmát akar tanulni, az megpróbál minden utal megkeresni, ami a felvételhez vezet. Lehet, hogy most sem ez az ok? Valószínű a kellő tájékoztatás hiánya is közrejátszott abban, hogy sokan eddig még nem tudtak élni a kínálkozó alkalommal. Néhány hét még hátra van az iskolaév kezdetéig, aki akar még jelentkezhet. dúlt a két érsekvadkerti kombájnos. De csak Dombai Jánosnak volt szerencséje. Mert azóta is dolgozik folyamatosan. A másikkal az első nap hiba történt. Haza is húzatott a szövetkezetbe. — Mi szükséges ahhoz, — Az egy hónap, amíg az aratás tart, méghozza a négy—ötezer forintot... Két napja Magyarnándorban dolgozik. Az állami gazdaságban. — Itt nem megy úgy, mint otthon — magyarázza. — Nevenincs ' Ismerősöm szól a gépkocsivezetőnek — Álljon meg a „Nevenincs” presszónál! Karancsalján járunk. A vezető fékez, megállunk az italbolttal szemben. Dehát ez nem lehet presszó! S ez igazolódik is azonnal, mert az ismerősöm az italbolt melletti bejárathoz közelít. Tehát az a másik a presszó. Belépve vészem észre, hogy jónéhányszor jártam már itt régebben. Sört kérünk. Az ital kellemes, hideg. Szétnézek. A kis presszó semmit sem változott. Ragyogó tisztaság, rend. S a kis asztalkákon álló vázákban friss virág. Eszembejut, valahányszor itt voltam a vázákban mindig üdék voltak a virágok. A presszósnőtől tudjuk meg, hogy ez a 37-es vendéglátóipari egység. Rossz hallgatni is, nem kimondani. Hiába, más neve nincs. Sőt még cégtábla sincs, pedig legalább eny- nyi dukál minden „egységnek”. Ez a kedves kis hely igatan megérdemelne egy szép nevet! — p. a — A hétköznapi tettek becsülete Uj vonások, új feladatok a termelőszövetkezeti pártszervezetek munkájában A méltán híres termelőszövetkezet elnöke, s a ma is sok nehézséggel küzdő, mostoha természeti adottságok között gazdálkodó paraszti közösség kommunistáinak titkára egy országos tanácskozáson kötött ismeretséget. Az ismeretségből barátság lett. Nemcsak személyes sorsukat gazdagító, hanem a közösséget is hasznosan gyarapító barátság. A párttitkár, az „elnök-ismerős” szövetkezetében szerzett tapasztalatokat összegezve egy természetesnek tűnő, s mégis, sűrűn figyelmen kívül hagyott tanulságot vont le. Ott. — mondta — a kommunisták szemében rangja van az aprómunkának. A mérleghiányos szövetkezetek számának jelentős csökkenése, a gazdálkodás színvonalának növekedése, a termelés anyagi feltételeinek fokozatos javulása, a jövedelmezőség emelkedése mindmind fontos lépcsőfok az új paraszti osztály formálódásában, de legalább ilyen fontosak voltak, s lesznek azok a lépcsőfokok is, amelyeket a kommunisták a politikai munka sajátos eszközeivel teremtettek, illetve teremtenek meg. A gazdaságirányítás új rendszere az eddigiektől alapvetően különböző helyzetet teremt a termelőszövetkezetekben is, s ez érthetően új és nagy feladatokat ró a pártszervezetekre. Legalább olyan szükség van most az aprómunka, s a nagy tettek összhangjának megteremtésére, mint volt az átszervezést követő időkben. Mire gondolunk? Arra például, hogy a mechanizmusreform a termelőszövetkezetek kizárólagos jogává teszi termelési szerkezetük kialakítását, változtatását. Lényeges jog ez, s nagy felelősség! Az elhamarkodott döntés a tagság egészét sújtja, veszélybe sodorhatja a jövedelmezőséget. Néhány helyen Nógrád- ban olyan melléküzemági tevékenységhez fogtak, amelynek kétséges a hasznossága. Volt, ahol ilyen kezdeményezés a tagság megkérdezése nélkül indult el. Elsősorban a kommunistáknak, a pártszervezeteknek kell tehát állást foglalni ebben, s megértetni a tagsággal, mit-miért akarnak, vagy nem akarnak, azaz — s ez már az aprómunka — magyarázni, megértetni, elfogadtatni a közgyűléseken, küldöttgyűléseken felvetett és megoldásra váró problémákat, mint ahogy ezt Litkén, Ka- rancsságon is megoldották. Lényeges kérdés, hogy mikor, milyen feltételekkel létesítsenek közös gazdaságaink melléküzemágat, előfeldolgozó, vagy tartósító üzemet, milyen színvonalú az üzemgazdasági munka a szövetkezetekben? A Karancslapujtőn nyitott kőbánya a kommunisták kezdeményezéséhez fűződik. A formakövet jól hasznosítja az Útfenntartó Vállalat. A bánya üzemelése folytán több munkát tud vállalni az építőbrigád. Az új mechanizmusban még döntőbb jelentősége lesz a vezetők hozzáértésének, rátermettségének, a brigádvezetőtől a főállattenyésztőig, s ebben ugyancsak nélkülözhetetlen a kommunisták véleménye. Döntő kérdés az is, hogy a jelentősen megnövekvő szövetkezeti demokráciával hogyan élnek, a közös előrehaladás érdekében kamatoztatják-e, avagy éppen a cselekvést teszik nehézzé azzal, hogy útjára engedik az öncélú vitatkozgatást. Elvi és gyakorlati munka egészséges összhangjának megteremtését igényli mindez. Nem könnyű megteremteni ezt az egészséges összhangot, de nem is lehetetlen. Elsősorban az kell hozzá, hogy a Nem azért, mintha nem igyekezne az ember ... Ilyen domboldalon nem lehet vir- tuskodni. Egy rossz mozdulat, a gép megcsúszik, és nein állítja meg csak a szakadék alja ... Lassított ütemet diktálnak a kombájnosoknak a gazdaság vezetői is. A baleseti veszély mellett, a szemveszteség is nagyobb, ha gyorsabban járnak a gépek. A magyarnándoriak nem kockáztatnak. Inkább tartson tovább néhány nappal a munka, de biztonságban dolgozzanak az emberek, ne peregjen él a szem. — így sincs több munkánk mint két napra való — mondja Dombai János. — Hol dolgozik tovább? — Aratni már nemigen fogok ezen a nyáron — gondolkodik el. — A végét járja a munka. De annyi baj legyen! Átnyergelünk a másik gépre. Sz—100-assal járok, szántunk ... Nálunk a szövetkezetben minden nyáron így következik a sorrend. Már búcsúzkodunk, amikor még megkérdezem: — Aztán hogy lesz tovább a verseny? Visszafordul, s szerényeit csak annyit mond: — Azt még nem tudhatom ... A végén dől el, ki volt a szorgalmasabb ... A magyarnándori üzemegységvezető lassan néz a távolodó gép után. Azután megszólal: — Nagyszerűen dolgozik.!} Látni, hogy érti a munkáját, kedveli a gépét. A gazdaságban két nap elegendő volt ahhoz, hogy megismerjék Dombai Jánost, az igyekvő kombájnost. Vincze Istvánná szövetkezet valamennyi kommunista tagja átérezze felelősségét, tettei súlyát. A vita, a nézetek, a vélemények pontos ismerete a helyes döntések meghozatalához elengedhetetlen. A taggyűléseken tehát vitatkozni, határozni és dönteni kell. Ne kelljen utólagos ellenőrzéssel megállapítani, hogy a melléküzemági tevékenységet nem előzte meg gazdaságossági számítás, megfelelő kalkuláció. Szólni azért, ha valaki megkurtítja a közös termelést, akár csak egy kilónyi gyümölccsel is, nem röstellni a meggyőző szót egy-egy helyes intézkedés elfogadtatása érdekében, harcolni az ügyeskedők, a közös munka alól kibúvó, ugyanakkor piacozó tsz-tagok gondolkozásának megváltoztatásáért: aprómunka mindez. Ezekből áll össze az egész közösség arculata, élete. A gazdaságirányítás új rendszere, ahogy ezt mind sűrűbben hallani termelőszövetkezeteinkben, előtérbe állítja a „fillérből lesz a forint” elvet, azaz az aprómunka becsülete is nagyobb lesz. Ha jó, megalapozott a pártszervezet elvi, irányító munkája, nem lehet más a napi, aprómunka sem. A kölcsönösség e fontos folyamatának felismerése, tehát az, hogy az aprómunka a jó mai és holnapi tervek alapja, s az, hogy ezek visszahatnak, mégpedig kedvezően a napi teendőkre, egyben biztosítéka a politikai munka fokozódó „jövedelmezőségének”. M. O.
