Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-01 / 179. szám

1907. augusztus 1. kedd. NÖGRÄD 3 A mechanizmus reform iáról Arak, partnerek Van néhány, a gazdasági írná elő azt az időt, amely is vannak szempontjai, ame- Irányítási rendszer reformjá- alatt a különböző árhatósá- íyeket saját gazdaságos ter- val kapcsolatos kérdés, me- gok, s az árkialakításba bele- melése érdekében követ. És !yek elemzésével nézetem szólással rendelkező szervek lehetnek a megrendelőnek szerint érdeménél kevesebbet kötelesek volnának az árat olyan igényei is, amelyek eze- foglalkoznak a „mechaníz- megállapítani. A rövid határidő egyéb­ként nemcsak a fogyasztó számára fontos. A termelés előkészítése az árjavaslat be­nyújtásától a jóváhagyásig vetnénk a hogy már mus-tanfolyamok”, de vonat­kozik ez az észrevétel a rádi­óra, televízióra, újságokra is. Manapság felkapott téma a piackutatás, amelynél jóval ritkábban esik szó a helyes általában szünetel. (Hiszen konkrét árképzésről, holott egy kedvezőtlen ármegállapí­éppen a rendszeres piackuta- tás miatt a gyártó mű eset­tás tapasztalatai vetik fel ak- leg eltekint a termék soro­tualitását. Az árképzés bo- zatgyártásétól.) Ha ez a „szü- nyolult problémái közül most net" túlságosan hosszúra egyetlen momentumot ragad- nyúlik, nemcsak a fogyasztó nék ki: tisztázatlan, hogy a fix áras terméket előállító vállalat milyen mértékben szólhat bele a fogyasztói ár megállapításába. A fogyasztói ármegállapí­ket az érdekeket sértik. Ha azonban -ezeket az „el­lentéteket” csupán megegye­zésekkel már napjainkban ki lehetne egyenlíteni, fel sem problémát. Csak- az új gazdasági mechanizmus előkészületi időszakában találkoztunk olyan esetekkel, amikor a szállító vállalat nem igazol­ta vissza a nála megrendelt anyagokat, például kapacitás- hiányra való hivatkozással. S erre módot is ad a tavaly rende­Üdülő város lesz-e Salgótarján? jut későbben hozzá az új cikkhez. A gyárnak is kárt okoz, ha az új termék elő- éietbelépett szállítási állításához szükséges ráfor- iet. dítások megtérülése nem eléggé dinamikus. Ha tehát a fogyasztó és a tósban jelenleg a termeket nagyobb vállalati nyereség előállító üzem annyiban ér- £r(jgkében az Ipar rugalmas- dekelt, hogy az új cikk meg- s/,gra törekszik, ugyanezt meg születésekor árvetést^ illetve ke„ követelni az ipartól árjavaslatot kell készítenie, független, de annak eredmé­E rendelet megjelenése előtt, amikor a gyártó mű­nek kötelezően előírták egy- egy időszakra vonatkozó ter­melési feladatát, biztosították hozzá — igaz, rendeleti úton — az anyagot is. A jövőben — mondják —, ha a meg­ÜT; "tssK.ís« ír* 2Ä bözŐ árhatóságokhoz. Hogy a javasolt árból miként lesz jóváhagyott ár, hogyan kelet­kezik a két összeg közölt né­ha lényeges különbség — abban sokszor számunkra is­meretlen tényezők játszanak szerepet. A terméket előállító válla­lat számáré egyre fontosabb, hogy árui milyen áron kertil­állapító hatóságoktól is. be, megbízhatatlanságába üt­A fogyasztást cikkeket ^jjzlk, kereshet más céget, gyártó vállalatokat, gyárakat arneiy képes lesz kívánságaí- az előző kérdésnél nem ke- nak megfelelni. Igenám, de Vésbé foglalkoztatja a kész- mfg azonos, vagy lényegében terméket előállító üzem kap- hasonló fogyasztási cikkeket, csolata az alapanyaggyártó, berendezéseket a követke- illetve félkész árukat, alkat- ZQkben is fog gyártani két, részeket előállító üzemekkel, vállalatokkal. Az új gazdaságirányítási nek a piacra. Márpedig az rendszer tézisei között jelen- ' — tős az a követelmény, mely szerint az Ipar feladata a la­kosságot jó minőségű, tech­nikailag kórszerű, esztétikai­esetleges új módszerekről, el­járásokról még hiányosnak nevezhető információink sin­csenek. • A kérdést az teszi népgaz­dasági szempontból is igen jelentőssé, hogy a jelenlegi fogyasztói árkialakitás nem ösztönzi a vállalatot új ter­mékek létrehozására, a vá­laszték bővítésére. Igen gya­kori például, hogy a hazai ipar által előállított cikkek fo- ffy^"ja és a gyásztól árát importból szár- számára is. mazó áruk árához igazítják — mégpedig nem mindig a hazai termék kelendőségének a javára. Ma nincs módja a gyárnak olyan új közszükség­leti termékekkel jelentkezni a piacon,amelyeknek áramás, is esetleg több vállalat, sok alapanyag gyártása továbbra is egy-egy nagy iparvállalat kezében marad. Választásról tehát szó sem lehet. S ez bi­zonyos mértékig kiszolgáltatja a késztermékeket előállító gyá- « - • rakat az alapanyaggyártó lag megnyerő fogyasztási iparnak. Ha a fogysztási cik- clkkekkel ellátni, mégpedig keket termelő gyárak a jö- lehetőleg olyan mennyiség- vőben a mainál is rugalma- ben és ütemben, ahogyan az sabban a vásárlók érdekei­megfelel a keresletnek. Ezt a nelc még lnkább megfelelően tevékenységet természetesen szeretnének tevékenykedni, úgy kell folytatni, hogy gaz- f(H0> hogy w a kiszolgálta- daságos legyen, nyereséget tottság túlságosan előnytelen hozzon a gyártó mu kollek- feltételeket szül a fogyasztá- népgazdaság sj cikkeket gyártó ipari üze­mek számára. Magától értetődik, hogy a vállalatok törekedni is fog­nak a gazdaságosság szemlé­letének érvényesítésére. E té­makörrel egyes ipari üzemek már most kellő részletesség­Az önálóság alkalmazása az új gazdasági irányítási rend­szerben minden Iparvállalatra a korábbinál jóval nagyobb felelősséget ró. , ‘ . . . . ,, , gél és alapossággal foglalkoz- Egymás kölcsönös érdekeinek hasonló gyártmányok árához nak ilyen vizsgálódás során és a népgazdasági érdekek képest alacsonyabb, esetleg lényegesen olcsóbb lehetne. Ez csorbítja a gyár termé­keinek versenyképességét, ese­tenként kifejezetten lllúzóri- kussá teszi a piaci versenyt. vetődik fel annak szukáé- összehangolása a szerződések gessége, hogy a termelés tó- megkötésénél, a megállapo- lyamán csupán a legnélkü- dott minőségű és mennyiségű lözhetetlenebb eszközöket al- anyag pontos, határidőre va- kalmazzák. Ha eddig nem is, ló szállítása — túl nem be­a jövő évtől kezdve minden Ezért véleményem szerint vállalat szigorúan felül fogja nem lehet vitát, hogy az uj vjZSg£in; eszközeinek mennyi­ségét, mert az eszközlekötési gazdaságirányítási rendszer­ben a fogyasztási Iparcikket előállító vállalatnak döntő beleszólást kell engedni az árkialakításban. (Természete­sen nem a kivételes eseteket kifogásoljuk, amikor általános érdekek követelik meg a fo­gyasztói ár megállapítását, el­térően a termék reális árától. Elsősorban az állami prefe­renciákra gondolunk, példá­ul a gyermekruházati cikkek, iskolai taneszközök esetében, stb.) Az iparnak feladatként szabjuk meg, hogy az új mechanizmusban egy-egy új termék minél kerüljön az üzletekbe. Ehhez azonban fetétlenül változtat­ni kell az ármegállapítási el­járás bürokratikus procedú­ráján is. Még azt is hasznos­nak tartanánk, ha jogszabály járulék, a kamatok érzéke­nyen megnyirbálhatják a más tekintetben jól működő vál­lat nyereségét is. Következés­képpen arra is törekedni fognak, hogy az iparvállala­tok egymás közti kooperáció­ját mindkét fél számára el­fogadható elvek alapján ren­dezzék. Hogy a készterméke­ket előállító üzemek vállal­hassák a készletek csökken­tésével járó kockázatot — amely adott esetben a folya­matos termelés esetleges fennakadásában jelentkezik — az alapanyagokat, félkész- gyorsabban gyártmányokat és alkatrésze­ket szállító vállalatoktól el kell várni, hogy a megren­deléseket a megkívánt üte­mezésben sze lehet hiszen a csülhető feltétele a gazdaság­irányítási reform sikerének. Magyars Rezső, • Tűzhelygyár főkönyvelője Egy bizonyos: még nem az! Hirdetjük: Salgótarján várja önt? De ho­gyan? Egy kis pillantás a múltba. A római biro­dalomban például szokás volt az érkező ide­gent „tessera hospitalis”-sal, megkülönbözte­tő jelvénnyel, megajándékozni. Aki azt tu­nikáján viselte, védelemben, megkülönbözte­tett tiszteletben részesült. Ez volt a mai út­levél őse. Mi történik azzal, aki ma — nem tunikán viselt jelvénnyel, hanem belsőzsebben hor­dott útlevéllel, vagy éppen szakszervezeti be­utalóval érkezik Salgótarjánba? Milyen meg­különböztetett figyelem várja? Ha az nem, akkor mi? Úgy tűnik, a figyelemmel általában nin­csen baj. (Vannak kivételek! Ezekről később.) Városunkban Is ma elsősorban az Idegenfor­galmi Hivatal foglalkozik idegenvezetéssel. Hova vezetjük az idegent? Kétségtelen, van­nak nálunk látványosabb városok, megyék. Idővel hazánkban Is bizonyos idegenforgal­mi rangsorolások alakultak ki, s mi nem va­gyunk a lista elején. Első helyen szerepel a főváros és a Balaton, majd a különböző táj­egységek, Győr—Sopron— Kőszeg—Szombat­hely, vagy Miskolc—Kékes, Pécs—Mecsek— Baranya, s még sorolhatnánk. Mi érdekelheti nálunk a vendéget? Min­denféle. A földrajzi érdekességek, a folklór, amelyben Nógrád bővelkedik, a történelmi múlt, a várak, a mai lüktető fejlődés. Az idegenforgalom azonban, természetesen, igen összetett fogalom, s az elmondottakon kívül beletartozik a vendéglátás, a szórakozás, a kultúra, a közlekedés, szóval, mindazok a dolgok, amelyek már nem tartoznak az Ide­genforgalmi Hivatal, vagy akár egy szállo­da hatáskörébe, ugyanakkor a hiba, amelyet másutt elkövetnek, erősen visszahathat a város, a megye idegenforgalmának fejlődésé­re. Mindezt annak bevezetőjeként mondottuk el, hogy Salgótarjánban, a Karancs Szálló­ban ez év Július 5-től SZOT-üdültetés kezdő­dött, s ez új színfolt Nógrád idegenforgalma szempontjából is. — Az úgynevezett szálloda-üdültetést, amikoris a beutaltakat nem szakszervezeti üdülőkbe, hanem szállodákba helyezzük el. a SZOT két éve vezette be Magyarorszá­gon — tájékoztat Kaska József, a SZOT üdülési igazgatóságának Salgótarjánban tar­tózkodó munkatársa. — Ezzel kettős célunk van. Egyrészt, több dolgozó kaphat szakszer­vezeti beutalót, részükről a befizetendő ösz- szeg ugyanolyan csekély, mintha üdülőbe mennének, másrészt esetenként a szállodák kihasználtságának fokát is segítjük. Jelenleg Siófokon, a jósvafől Tengerszem, az egri Park, az aggteleki Cseppkő és a salgótarjáni Karancs Szállókban bonyolítunk le szakszer­vezeti üdültetést. Kéthetenként 60—80—90-es létszámú csoportok üdülnek a szállodákban. Nemrég kőzvéleménykutatást rendeztek az üdülők között. Arra a kérdésre kellett vála­szolniuk, máskor is szívesen JÖnnének-e üdülni Salgótarjánba? A válasz: igen. ..de... Először nézzük az „igen”-t. Jánossy György Ybl-díjas építész, az épület alkotója, a klasz- szlkus vasbetonépítészet elvei szerint, szabá­lyos orthogonális rendben konstruált szállö- daépületet alkotott, amelyben rangos képző- művészeti alkotások, lakájosán berendezett szobák, s a szálloda vezetőségének, dolgozói­nak messzemenő gondoskodása várja az üdü­lőket. (Többen megjegyzik, ez a komfort már­már zavarja a szakszervezeti üdülők inti- mebb, kötetlenebb, hangulatához szokott dol­gozókat, akik esetenként feszélyezetten érzik magukat. A szálloda, persze, valóban nem üdülő, s mindenképpen magasabb színvona­lú kiszolgálást jelent lakóinak, amely kárpó­tolhatja — általában kárpótolja is — őket e kis feszélyezettségért.) Tetszik a vendégeknek a város környeze­te, a hegyek, várromok, a turisztikai lehető­ségek, amelyek különösen az Alföld tájairól érkező számára maradandó élményt jelente­nek. A gazdag, két hetes programban, amely­ben a megyei művelődési ház klubjában zaj­ló vetített képes előadások meghallgatása, városséták, Nógrád megyei körutazás a mű­emlékek, néprajzi érdekességek nyomában. * egyéb rendezvények szerepelnek, különös ér­deklődésre tartanak számot a Karancs hegy­ségben rendezett gyalogtúrák, a Somoskő, Salgó várak látogatása. Azonban szóljunk a „de”-ről is néhány szót. Maradjunk a szállodánál, amelyet di­csértünk. Igen... de zajos. A városközpont lármája, pora, füstje, zavarja az üdülőket. A kérdésre, jönnének-e máskor Is ide üdülni, zömmel úgy válaszoltak, Igen, de bármennyi­re kifogástalannak is tartják szolgáltatásait, nem a Karancs Szállóba, hanem egy üdülő­be, amelyet jóval a városon kívüli szép ter­mészeti környezetben építenének fel. (Ismé­telten az illetékesek figyelmébe ajánljuk a gondolatot.) A város egyébként tetszik a vendégeknek, de ... Tudják, Salgótarján és környéke gaz­dag munkásmozgalmi hagyományokban, van munkásmozgalmi múzeuma is, csak éppen nem látogathatják, nincsen egyetlen helytör­téneti, vagy munkásmozgalmi kiállítása sem. A vendégek, úgy látszik, a város lakóinál is erősebben érzik e bántó hiányosságot, szelle­mi űrt. Másik asszociáció Salgótarján nevének hal­latán: az üveg. Igen... de az Öblösüveggyár nem engedélyezi az üdülők számára a gyár- látogatást, akik már azzal is megelégedné­nek, ha nem a gyártási folyamatot, csupán a kész terméket láthatnák, — mondjuk, a mintateremben. (A gyár vezetősége egyéb­ként a rekonstrukcióra hivatkozva tiltja a gyárlátogatást.) Üdülés víz nélkül elképzelhetetlen. A vá­rosi strand fogadja az üdülőket. Igen... de hogyan? Panaszolják, piszkos, egészségtelen a víz. Ez azonban még a „kisebb” baj. A na­gyobb: az a merev magatartás, amelyet a strand vezetősége tanúsít az üdülőkkel szem­ben, akik, miután reggel kimennek fürödni, délben „hazajönnek” a szállóba ebédelni, dél­után új belépőjegyet kell váltaniuk, mert nem állítanak ki számukra visszatérő je­gyet, holott ezt minimális figyelmességnek tartanák, ha már két hétig Salgótarjánban üdülnek. (Annak tartanánk egyébként mi is!) A dupla autóbuszköltségről ezek után már nem is szólunk. Az idő sürget, az igények nőnek. Mihama­rabb, de körültekintően és alaposan meg kel­lene vizsgálnunk: megvalósítható-e az elkép­zelés, lehet-e üdülőváros Salgótarján? Ha igen, már most meg kellene hozni több elemi intézkedést, többi között az említett pana­szokkal kapcsolatban is. Üdülőink ugyanis már vannak, akik már most keresik, kutat­ják az üdülővárosra jellemzőnek vélt jegye­ket. Tóth Elemér szállítsák. Ez per­megegyezés tárgya, szállító vállalatnak Iskolaavatás Salgótarjánban A salgótarjáni Lovász József úti új általános iskola avató ün­nepségét szeptem­ber 1-én, az ün­nepélyes tanév­nyitóval együtt rendezik meg. Az ünnepség kulturá­lis műsorát a vá­ros általános is­koláinak művé­szeti csoportjai közösen adják, amelyre már meg is kezdték a fel­készülést. A Má­jus 1. úti Iskola énekkara, a Rá­kóczi úti iskola kamarakórusa, a Lovász József úti iskola irodal­mi színpada ran­gos összeállítás­sal készül az ün­nepségre, ame­lyen e csoporto­kon kívül úttörő táncegyüttesek is fellépnek. Az ün­nepségre, amelyen megjelennek a tervezők és kivi­telezők, meghív­ják a megye és a város párt-, ál­lami- és tömeg- szervezeteinek, valamint az Épí­tésügyi- és a Mű­velődésügyi Mi­nisztériumok kép­viselőit is. Qia(pjüz.ein a mezőkön A karancskeszi üzemegység­major csendes. — Nem dolgozik itt senki? — kérdi hangosan Molnár Sándor, a Kisterenyei Álla­mi Gazdaság főagronómusa, de nem válaszol senki. Csak egy kislány óvakodik elő a gépek mögül. Néhány perc múlva azonban előkerül Gombkötő János kombájnos is. — Maga nem dolgozik? — kérdez ismét a főagronó- mus. — Megálltam, mert elrom­lott a sebességváltó — mond­ja a kombájnos idegesen, ez érthető, hiszen az időkiesés nem gyarapítja a jövedelmet. Időközben, motorral meg­érkezik Détár István, a gaz­daság szakszervezeti titká­ra, aki különben anyagbe­szerző és Fuxreiter Vendel üzemegységvezető. — Már értesítettük a köz­pontot, várjuk a segélyko- csit — magyarázza az üzem­egységvezető. — Azt ígérték, rövidesen itt lesznek. — Ha nincs megfelelő alkatrész, Détár elvtárs indul Balassa­gyarmatra, az AGROKER- hez. Porosak, fáradtak, de azon vitatkoznak hogyan lehetne minél előbb munkába állíta­ni a kombájnt, mert végeíe­lé jár az aratás. Mégis siet­ni kell, hiszen más munka is vár a gépre. Ebben az üzemegységben két kombájn, egy kévekötő aratógép és két szalmabálázó dolgozik. Amíg vitatkoznak egy hir­detményt tanulmányozok, amely az iroda falán függ. Eszerint húsz vagon teljesít­mény alatt minden mázsa ga­bona learatása után egy fo­rint negyven fillért, húsz vagon fölött pedig egy fo­rint nyolcvan fillért kap­nak a kombájnvezetők. Azok közül pedig, akik hetente hatszáz mázsánál többet le­aratnak, elcsépelnek, az első helyezett kétszáz forint ju­talomban részesül. Ha a szem­veszteség meghaladja a két százalékot, minden mázsa után tíz fillérrel kevesebb jut a kombájnosoknak. Aki pedig eléri a huszonöt, illetve a harminc vagonos teljesít­ményt, kiváló dolgozó okle­velet, jelvényt, illetve az ez­zel járó egy-, vagy kétheti fi­zetést kap jutalmul. Az ara­tógépesek száz hold levágása után ötszáz forint célprémiu­mot kapnak. Ebből három­száz forint a traktorosé, két­száz pedig az aratógép-keze­lőé. A főagronómus és az üzem­egységvezető megegyezik a következő napok munkáiban, s máris indulunk tovább. — Bevált ez a premizálási rendszer? — kérdem Mol­nár Sándort. — Bevált — válaszol. — Álljon meg! — szól közben a gépkocsivezetőnek, összeta­lálkozunk a Keszlbe igyek­vő segélykocsival. — Van sebességváltó-alkat­részetek? — kérdi a főagro­nómus Barna László műhely­főnöktől, aki személyesen siet segíteni. — Persze, hogy van — vá­laszol Barna, aki néhány év­vel ezelőtt országos első volt a kombájnvezetők között. Fél tizenegy, amikor a krakó-pusztai területre ér­kezünk. A meredek dombol­dalakon már csak a tarlót Látni. — Itt a bizonyíték, hogy bevált a premizálás — mu­tat körül a főagronómus. — Tavaly hol tartottunk még ilyenkor az aratással? Most meg alig ötszáz hold van hátra az ezernyolcszázból. A négy kombájnos éppen rasztó a munka, nagy a hő­ség, de a kombájnosok mint­ha csak acélból lennének — nem fog rajtuk semmi. —Az igaz, nem fog raj­tunk semmi, csak legyen sok birkapaprikás, meg birka­gulyás — mondja nevetve Magyar Dénes, a gazdaság legeredményesebb kom báj no- sa. A kombájnosok körülfogják a főagronómust, aki nem tit­kolja meglepődését, csak hét­főre várta, hogy itt befejezik a munkát. Hétfőn azonban már a kotyház-pusztai ré­szen dolgozhatnak. Az itt hátralevő néhány holdat dé­lig levágják. A kombájnosok nem is húzzák az időt. Fel­dübörögnek a motorok, s a monstrumok billegve „meg­rohamozzák” a domboldalt Elől Magyar Dénes, aki az aratási idényben már csak nem huszonkét vagon gabo­nát aratott le. Utána Für- jesi Ferenc, Havran Sándor, Janusek József. A két vadász is útnak ered, amikor a gépek elindulnak. A József Attila vadásztársa­ság gondoskodik az apróva­dak védelméről. Angyal Fe­renc vadászmester-helyettes és idős Pusztai Pál vadőr vi­„. . , T, . , , , gyázzák, riasztják a vada' a pihenőt tart. Helyesebben ke- a k zelnek. Ezen a meredek vi­déken ugyanis naponta több­ször megvizsgálják a gépe- mezőkön, két, fékpróbát tartanak. Fá­Most még nagyüzem van a Pádár András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents