Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-31 / 205. szám

I Í967 augusztus 3f., csütörfot? ÄiSfiB ÄÖ 3 VfYan miről beszélgetnünk Az Országos Állami Áru­ház Vállalatnak országszerte huszonhat áruháza van. Hart­man József a salgótarjáni „ÁÁ” KISZ-szervezetének tit­kára jó hónapja fogta, s le­velet írt valamennyi áruház KISZ-szervezetének. Adjanak hírt magukról: hogy élnek, hogy dolgoznak? Érkeznek a válaszok, trtak Pestről, az Úttörő Áruházból: „Alakítottunk egy ifjúsági komplex brigádot, amelynek munkájában a KISZ-tagokon kívül áruházunk többi fiatal eladója is részt vesz. Például, ha egyszerre sok áru érkezik, a brigád megszervezi az áruknak az osztályokra, vagy raktárba hordását Ha rend­kívüli nagy a forgalom, a brigád oda küldi tagjait kise­gíteni, ahol szükség van rá. Emelet-felelőseink vannak, akik rendben tartják a vitri­neket, így könnyítik a deko­rációsok munkáját” — szól egyebek között a levél. Válaszoltak Özdról: „Védnökséget vállaltunk az áruház rendezvényei felett. Évente lebonyolítunk két-há- rom divatbemutatót a város­ban működő ifjúsági klubok­ban. mi rendezzük a gyer­meknapi versenyeket rendben tartjuk az áruház környékét, parkot építettünk.” „A Szakma Ifjú Mestere mozgalomban eddig negyven fatal vizsgázott eredménnyel. Ezzel is a kiszolgálás színvo­nalát kívántuk emelni” — jött a levél Debrecenből. „A pártszervezettel a kap­csolat jó — írják a békéscsa­bai Kőrös Áruház kiszese'. — A vállalat vezetői minden esetben kikérik a KISZ-titkár véleményét a fiatalokat érin­tő kérdésekben.” A budapesti Otthon és a Divatcsarnok fiataljai ellen­kezőleg: „A fiatalok érdekvédelme megoldatlan. A konkrét véle­ménykérés meglehetősen rit­ka. Általában az osztályveze­tők véleménye a mérvadó, a KISZ-nek mint a fiatalok szervezetének véleménye cse­kély jelentőségű. Hiányoljuk az erkölcsi támogatást és megbecsülést.” A szombathelyiek a többi között arról tájékoztatták sal­gótarjáni társaikat, hogy minden évben jól megszerve­zett KISZ-oktatásuk van. A kiváló eredményt elért hall­gatók egyik jutalma, hogy őket pártoktatásra javasolják. A Luxus Áruházban a KISZ- oktatásba a nem kiszes fiata­lokat is bevonják. Az egriek viszont az idén nem szervez­tek KISZ-oktatást. A vezető­ségi tagok a pártoktatásban vesznek részt. A Lottó Áru­ház szervezetének csak a tag­díjakból van jövedelme. A szegediek is azt írják: „Pénz- szerzési lehetőségeink nincse­nek.” Ezzel szemben egy sor áruházból azt közük, ezerkét­száz—ezerötszáz forint is ösr szejön a papírgyűjtésből, a klubestek jövedelméből.., Hartman József rendezgeti a leveleket. Kérdem tőle: — Miként jutott eszébe, hogy ír nekik? A KISZ-titkár felpillant, el­gondolkodik. — Részben kíváncsi voltam. Nézze, a mi KlSZ-szerveze- tünk elég sokáig gyengélke­dett. Az idén tavasszal kez­dődött a fellendülés. Ebben a pillanatban harmincnégy tag­ja van a szervezetnek, s aki fiatal még eddig nem tarto­zott hozzánk, beadta a felvé­teli kérelmet. Ez azt jelenti, hogy szervezettségünk száz- százalékos. — Ennek nyilván olka van... — Éppen ez az! Hogy oka van, azt én is tudom. De ezek a válaszlevelek egy kicsit en­gem is megerősítettek abban, hogy jó úton haladunk. Nem mondom, KISZ-szeminárium azelőtt is volt. De a Harasz­ti Karcsi bácsi, aki ezeket a szemináriumokat vezette, ele­get szidott bennünket: „Szép, szép — mondogatta —, hogy ennyien jártok az oktatásra, de ez még kevés, többre kell vállalkoznotok.” Nos, azóta klubestéket rendezünk min­den hónapban, a baglyasi KISZ-szervezettel együttmű­ködve irodalmi estet, ifjúsági divatbemutatót tartottunk. Ki­rándulásokat szerveztünk a nemzetközi vásárra, Salgóra. Fellendült a papírgyűjtés, amelynek teljes jövedelmét az áruház átengedte a szerve­zetnek. A legnagyobb hatás­sal talán mégis az volt, hogy tudunk segíteni a fiatalok személyes gondjain, panaszain is. Ez pedig azért van, mert akár a pártvezetőségtől, akár a gazdasági vezetőktől kérünk segítséget, sosem utasítanak el bennünket, s ha csak egy mód van rá, megoldják a fi­atalok problémáit. Az ember el sem hinné, milyen nagy je­lentősége van ennek. Az első esetek óta nemcsak a szerve­zeti élet lett élénkebb, s jöt­tek az új jelentkezők, de a munkában is érezhető a vál­tozás. Mi a kirándulásokra, színházlátogatásokra azokat visszük, akik a munkában is kitűntek. Ezt kezdettől fogva így csináljuk. De mostanában néha bajban vagyunk: annyi a dicséretre, jutalmazásra méltó fiatal, hogy nehéz vá­lasztani. — És most mi a szándéka? Már ami a leveleket illeti — mutatok a levélkötegre. — Találkozni szeretnénk velük. Figyeljen ide — jön izgalomba a nyurga fiatalem­ber —, hiszen már ezekben a levelekben is egy csomó érdekes dolog van, olvashat­ta. Hátha még személyesen ts találkozhatnánk. Nem sze­retnék szerénytelennek lát­szani, de óriási lehetőség ez nemcsak a szervezeti élet, de a gazdasági munka fejleszté­sére is. — És mit gondol, sikerül nyélbeütni? — Bízom abban, hogy a vezérigazgatóság megérti és támogatja a titkárok találko­zóját, amit aztán a szorosabb és szélesebb körű kapcsolatok felvétele követne. Az ózdiak máris javasolták a rendszeres tapasztalatcseréket a salgótar­jáni áruházzal: benne va­gyunk. Mi egyébként a mos­tani válaszunkhoz egy papír­gyűjtési versenykihívást mel­lékeltünk. A titkári találkozó­ra pedig visszük a javasla­tunkat, a KISZ-szervezetek közti versenyre. Szeretnénk, ha minden KISZ-szervezet védnökséget vállalna az áru­forgalom fellendítése fölött, ha versenyeznénk, ki udva­riasabb, előzékenyebb a vá­sárlókkal, ki tud jobban bán­ni az áruval, hol jobb a mun­kafegyelem, tevékenyebb a KISZ-szervezeti élet.., Az Úttörő Áruházból azt válaszolták a fiatalok: „Reméljük a többi áruház szervezete is lelkesen csatla­kozik a találkozóhoz. Azért írjuk, hogy reméljük, mert most sajnos még a fővárosban levő áruházi klsaesek között sincs szorosabb kapcsolat. Jó lenne, ha a titkári találkozót szervezeti találkozó Is követ­né.” A szegediek levelében ol­vasom: „Szerencsés ötlet a találko­zó. Van miről beszélgetnünk,” Csizmadia Géza Rendelő, óvoda, KISZ-klub A tanácsi tervezés és költ­ségvetés új rendjéről szóló kormányhatározat kedvező a lakosság számára. Az ebben említett fejlesztési alap az egészségügyi, kulturális, szo­ciális igények kielégítését szolgálja. A kormány dönté­sének megfelelően a tanácsok nagyobb önállósághoz jutot­tak; s az úgynevezett célcso­portos beruházások körén kí­vül minden más beruházási kérdésben saját elhatározá­suknak megfelelően dönthet­nek. Megjegyzendő, hogy a célcsoportos beruházások kö­re igen szűk. A vízgazdálko­dás, csatornázás, lakásépítés, középfokú iskolai tantermek létesítése és a kórházi ágy­fejlesztés tartozik ide. Min­den más beruházási feladatnál a tanácsé a szó. Eddig a háziipari szövetke­zetek, kisipari és földműves­szövetkezetek nyereségükből fejlesztési hozzájárulást fizet­tek. A jövőben kommunális adót fizetnek. Az előbbi for­rásból a szécsényi járásban évi kétszázötvenezer forint jutott a tanácsoknak; az újabb rend szerint félmillió. Szécsénynek jövőre négy és negyedmillió forint jut a kö­zépiskola befejezésére. 1968- ban és 1969-ben majdnem há­rom és fél millió huszonegy lakás megépítésére; s ugyan­ekkor kevés híján kilencmil­lió csatornázásra. Nógrád- megyer fogorvosi rendelőre és lakásra, orvosi lakásra és rendelőre, valamint anya- és csecsemőtanácsadási helyiség­re egymillió-százhúszezer fo­rintot költhet Félmillióhoz közelít Varsány orvosi ren­delőjének és lakásépítésének kiadása. Rimócon 1970-ben kezdik az óvoda építését, ek­kor négyszázezer forintot köl­tenek rá. Szécsényfelfalu ugyanabban az évben, Ma- gyargéc pedig már jövőre KISZ-klubot kap. Hollókő tűzoltószertárának építésére nyolcvanezer forintot tervez­tek. Litkén 1970-ben kezdő­dik az óvodaépítés. A feladatok nagyságával arányos az állami segítség, összegszerűen a legtöbbet Szécsény kapja, több mint tíz és fél millió forintot. 66. OMKV, 1967. Nógrádiak a kirakatban Lassan egy hete már, hogy a kőbányai vásárváros önálló életét éli. Hétköznaponként reggel kilenckor, vasárnap nyolckor nyitják a kapukat. Akkor aztán megindul az ér­deklődők áradata. Vasárnap már ott voltak a látogatók között a nógrádiak is. Az el­ső népes csoportot — száz­harmincöt szakembert, terme­lőszövetkezeti tagot, — három autóbusz szállította a főváros­ba. Három teljes napig ismer­kedtek mezőgazdaságunk mos­tani eredményeivel. Szeren­csés emberek: a pavilonokat járva pillantást vethetnek azokba az évekbe is, amelyek tulajdonképpen csak ezután érkeznek. A kiállítást és vásárt meg­előző nagy érdeklődés egy­szerre érthetővé válik a ka­pukon belül. A szakember és a mezőgazdaságot csak tá­volról szemlélő látogató egya­ránt arra a megállapításra jut egy kis séta után: látni­való, tudnivaló akad bőven. A kertészet pavilonja, mint valami gazdag, pompás kira­kat, valósággal vonzza az em­bereket. Az óriásra nőtt diny- nyének, a magát kínáló szőlő­nek, őszibaracknak, a pirosló almának mindig sok a csodá- lója. Népes sereg vizsgálja a paprika és paradicsom-ren­geteg impozáns rendjét Is, s itt a nógrádiaknak is érdemes kicsit hosszabban időzni. Az aranyérmes szentesi fehér, a jánoshalmai paprika „társa­ságában” ott van a szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetke­zet cecei s bogyiszlói papri­kája is. A majd 131 mázsás holdankónti paprikatermés ezüstérmet, országos hírnevet hozott a szécsényieknek. No meg szép pénzt, amit a 25 hold paprika terméséért kap­tak, illetve kapnak. A növénytermesztési pavi­lonban a takarmánynövények a sztárok. Persze azért nem lehet szó nélkül elmenni az acélos búza, az őszi árpa, a hatalmas cukorrépafejek, no meg a különböző burgonya­fajták sokasága előtt sem. Márcsak azért sem, mert „megállít’’ a palotást búza. Arra figyelmeztet, hogy kor­szerű agrotechnikával, műtrá­gyával, gyomirtó szerekkel, intenzív búzafajtákkal az északi, hűvös Nógrádban is sikerült az idén 12 mázsa fö­lé emelni a holdankónti átla­got. S a 20—25 mázsás ter­méssel büszkélkedő palotást. Elhúzódik az újítások elbírálása A tanácsi helyiiparban az első félévben jelentősen nőtt az újítások száma. A könnyű­ipari ágazatban 21-el, az élel­miszeripari vállalatoknál pé­tiig 17 újítással nyújtottak be többet a dolgozók, mint 1986 első felében. Ha nem Is ilyen mértékben, de emelkedett az elfogadott újítások száma ifi. A fejlődés azonban nem eyv értelmű, mert az elfoga­dott újítások bevezetését nem szorgalmazzák, többnek az el- bü'álását halogatják. Szapo­rodott tehát az újítás, de a várható gazdasági eredmény, a valóságos eredmény, vala­mint az újításokért fizetett összeg kevesebb mint tavaly volt. A kertből hívják elő az unokák, amikor keresem. Keményen fog kezet, mint egy jó erőben levő legény. Arca piros. Ahogy mondani szokták, jól bírja magát. Szemének tompuló fénye, fehér haja, pödört vastag bajusza azonban magas kor­ról árulkodik. Egy híján nyolcvanéves. A forrongó század élő tanúja, de nem­csak az, katonája volt, és még ma is a volt vöröskato­nára emlékeztet. Elszívunk egy doboz Kossuthot, amíg dióhéjban elmondja, hogyan lett a pásztói, summásból vö­röskatona, partizán. Ezt a címet ma is büszkén viseli, mert a korosabbak fgy hív­ják szőkébb környezetében, Garábon. A nagy szovjet ál­lam távoli részén, Szibériá­ban verekedett sok csatá­ban, és sűrűn nézett farkas­szemet a halállal. A frontra 1915-ben került. Kilenc nap múlva Krasznik- ban foglyul ejtik. Kijevbe, majd Orenburgba viszik. A fogolytáborban tisztiszolga. A tiszteknek jól ment a dol­guk fogságban is. Fizetést kaptak, rendes ruhában jár­tak. Az egyszerű foglyok­nak még élelmük Is alig volt. Látja, amit itthon is tapasztalt — az úrnak a po­kolban is jó. Beteget jelen­tett, pedig sosem volt az. Irkutszk felé indul egy cim­borájával, hogy felkeresse az öccsét. A városban áll a front. Az állomás egyik vé­Akcn év emlékeiből A vöröspartizán gén fehérek, a másikon vö­rösök — s ők győznek. Egy kadétiskolában szállásolják el. Nem kezelik fogolyként. Raktáros. Szorgalmával, fe­gyelmével tiszteletet ébreszt a környezetében és felfi­gyelnek rá. Aztán átmeneti­leg fel kell adni a várost. Fegyvert kap a többi volt magyar hadifogollyal együtt. Újból fogságba kerül. A fe­hérek vöröskatonaként keze­lik. Távoli vidékre, Vlagyi­vosztokba viszik, és egy bá­nyában dolgozik. Egyhan­gúan telnek a napok, nehéz munkában és várakozásban, szabadulni szerettek volna. Hírét veszik, hogy partizá­nok vannak a közelben. Két honfitársa vállalkozik arra, hogy kiszöknek és kapcsola­tot teremtenek velük. A sza­badulásról tárgyalnak. Hosz- szabb idő telik el, amikor egy viseltruhás ember szö­kik be hozzájuk a barakba Partizán. Fojtott hangon be­szél. A tábortól nem mesz- sze 25 lovasszán várakozik. Hatvanan szöknek meg azon az éjszakán. Váltott fo­gatokkal érkeznek meg egy távoli faluba. Itt már szov­jethatalom van, összesereg­lik a falu apraja-nagyja. Díszkapun haladnak át a szánok. A partizánok vezé­re köszönti őket. Arról be­szél, hogy aki folytatni akarja a harcot, az fegyvert kap. Mind a hatvanan ezt választják. — Nagyon régi puskát kaptunk — emlékezik visz- sza — meg három golyót. Ezzel indultunk egy falu el­len. Lőttek bennünket a fe­hérek, és mi csak mentünk mérgesen, káromkodva. Megálltunk. Másnap lova­sok, újabb partizánok csat­lakoztak hozzánk. Megroha­moztuk a községet, Csitát. Volt aztán nagy csodálkozás. A faluból eliszkoltak a fehé­rek. Egyet sem találtunk. Meghalt a parancsnokunk és helyébe engemet neveztek ki. Nem sokkal ezután győ­zött a forradalom, Brunda József még évekig élt kint a Szovjetunióban. Lakatos, kovács, majd a vasútnál szolgál. De várta őt itthon a család is. A Horthy-rezsim idején jött haza. A határon így fogad­ták: tekintse magát fogoly­nak. Két hétig az is volt, vallatták, jegyzőkönyvet vet­tek fel. Mindig arra vigyá­zott, hogy ugyanazt mondja, nehogy ellentétbe kevered­jen. Egy évig azonban állan­dóan rajta van a csendőrök szeme. Minden lépését, sza­vát számon tartják. 1945-ig kell várnia, hogy újból be­szélni merjen. Belép a párt­ba, -és 1948-ban ott van a tsz-alakítók között. Ma már nyugdíjas. Csaknem nyolcvan év sza­ladt el felette, most már az unokáknak, az emlékeinek él. Amíg beszélgetünk, több­ször is feláll. A nagy ér­zelmek most)is felkavarják. Megilletődve kísér ki, szemében hála, örömteli ér­zés. Jólesik neki, ha meg­keresik azok, akik jóval utána jöttek, akik beleszü­lettek a mába. Nekünk már természetes, ami van. De mennyi minden kellett ah­hoz, amíg kialakult a nagy szovjetállam,, a szocialista világhatalom. Jó tudni, hogy sokan magyarok. Brunda bácsiék is siettették ezt. Nem született kommu-, nistának, az élet tette azzá. És most, hogy közeledik a nagy forradalom 50. évfor­dulója. sok-sok minden mel­lett rájuk is gondolunk — az egykori vörösökre, parti­zánokra. Gulyás Ernő szécsényi, ecsegi gazdaságok példázzák, a lehetőségek hatá­ra még messze van. Igaz, a kiállításon a székesfehérvári búza aratott valójában. A Kossuth, meg a Szabad Élet 22—27 mázsás Bezosztájá-ja nyerte az aranyérmet. De hát tanulni a jobbaktól soha nem szégyen. Ha valahol, itt kil* lönösen mód nyílik erre Jelentős helyet kapott a növénytermesztés pavilonjá­ban a burgonya. Az országo« hírű mándoki és homokszenf- györgyi termelőszövetkezetek eredményes burgonyatermesz­tésével közelebbről is ismer­kedhetnek a látogatók. A bemu­tató mindenki számára meg­győzően bizonyítja: megfelelő tápanyagellátás, egészséges ve­tőgumó, előhajtatás. korai ül­tetés, megfelelő növényszám, gondosan végzett növényápo­lás és növényvédelem, vala­mint a burgonyaföldek öntö­zése jelenti azokat a termés­növelő módszereket, amelyek alkalmazása gazdag termést eredményez. Nógrád megyében jó néhány gazdaság eleget tesz e köve­telményeknek. Így aztán m Szügyi és a Szécsényi Tangaz­daságot, az őrhalmi Hazafias Népfront, a szécsényi II. Rá­kóczi Termelőszövetkezetet egyaránt úgy emlegetik, mint ahol rendszeresen nagy bur­gonyatermést érnek el. A szé­csényi szövetkezet Gülbabáját, valamint a Kisvárdai Rózsá­ját a kiállításon is megszem­lélhetik az érdeklődők. Két­száz hold 125 mázsás termést hozott átlagosan, s most a bemutatón egy bronzérmet. A szécsényi termelőszövetkezet őszi árpája — kétszáz hold átlagában 22,3 mázsás ter­més —, ugyancsak állta a versenyt. Újabb ezüsttel gya­rapította a gazdaság érmeinek számát. Így azután ér the. ö volt a szécsényi tsz-vezetők buzgalma, amely már a nyi­táskor a kiállításra hozta őket. Egyébként a növényter­mesztési bemutató a takar­mánynövények nagy sereg­szemléje. A pavilonon kívül a takarmánynövény-fajták parányi parcellákat kaptak. Sok látogatójuk van mindig, éppen úgy, mint benn a pavi­lonban a színültig telt kuko­ricatárolónak, vagy az ireg- szemcsei takarmánytermesz­tésnek, qjeg a szanyi Dózsa Termelőszövetkezet legelteté­si módszerének. Az iregszem- csei és a szanyi tapasztalatok Ismertetésénél szívesen időz­nek a nógrádi látogatók is. Tavaly ugyanis növényter­mesztő és állattenyésztő szakemberek népes csoportja látogatott el Iregszemcsére, s jártak a szanyi termelőszö­vetkezetben is. A látottak ar­ról győzték meg a nógrádia­kat, hogy az Iregszemcsei ta­karmányozási rendszer egész évben biztos alapokra helye­zi a tehénállomány takar­mányellátását. A háromezer liter tejet abrak nélkül is kifejhetik a jószágoktól. Ilyen eredményre csak a szálas és abraktakarmánnyal jól ellá­tott néhány tehenészet képes ma még Nógrádban. A pavilonban tett séta vé­gén, néhány percre érdemes még visszatérni a kukoricá­hoz. A kiállított szép csövek mellett tábla szemlélteti, hogy a hibridek térhódítása évről évre magasabbra emelte a kukorica holdanként! hoza­mát. Tavaly már 18 mázsa felett volt a holdankénti ter­mésátlag, lényegesen jobb, mint az 1931—40-es években. A Bólyi és az Agárdi Állami Gaz­daság módszerei arra is választ adnak az érdeklődőknek, ho­gyan lehet harminc mázsás szemtermést betakarítani egyetlen holdról. A agárdiak termesztési módszerei többek között a műtrágyázás, a gyomirtás, a betakarítás meg­szervezése, a növénytermesz­tés szakmai napjának prog­ramjában is szerepel. Gondo­lom mindezekkel a hasznos tudnivalókkal érdemes lesz » nógrádiaknak is alaposabban megismerkedniük. V. G. T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents