Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-31 / 205. szám

TILÄG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK? XXIII. ÉVF. 205. SZÁM 1967. AUGUSZTUS "31., CSÜTÖRTÖK ARA: 50 FILLÉR AZ MSZMP NOGRÁD M EG Y EJ BIZOTTSÁ G A ÉS A MEGYEI TANÁCS LA Szoviei pari- és kormányküldöttség látogat hazánkba A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány meg­hívására szeptember elején hivatalos, baráti látogatásra Magyarországra érkezik a Szovjetunió párt- és kormány - küldöttsége. A küldöttséget L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára vezeti. A látogatás során aláírásra kerül a Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió közötti új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés. A két párt és a két kormány képviselői megvitatják a magyar—szovjet kap­csolatok továbbfejlesztésének kérdéseit és a jelenlegi nem­zetközi helyzet legfontosabb problémáit. Folyamatos mezei Hajnalonként már az ősz csalhatatlan jeleivel találko­zik a dolgos parasztember: éj­szaka a levegő nagyon lehűl, ilyenkor meg köd bolyong a völgyben és sietteti a levelek sárgulását. De a legbiztosabb jel mégis az őszi növények ro­hamos beérése és az időjárás változása, amely — bár na­gyon megkésve — végre Nóg- rád megyébe is elhozta az esőt. De ha későn érkezett is, értéke igen nagy és remé­nyeket ébreszt azokban, akik eddig aggódva figyelték a ka­pásnövények megrázó kínló­dását. A mélyebb fekvésű föl­dek megrepedeztek, a növé­nyek levelei tikkadtan kor- nyadoztak a szárító hőségben. S bár az aratásnak, csépiéi­nek kedvezett az esőtlen nyár, a tsz-ekben mindenütt vár­ták és szívesen fogadták vol­na a csapadékot. A homoko­sabb talajokon leszáradt a krumpli szára és megrekedtek a fejlődésben a kukoricák. Az aszályos -hetek azonban újabb tanulságokkal is gazda­gították termelőszövetkezete­ink vezetőit, tagjait. Tapasz­talati tényekkel bizonyították, hogy a nagyüzemi, gépi gaz­dálkodás sokkal jobban képes dacolni az időjárás viszon­tagságaival, mint a korábbi kezdetleges gazdálkodási mód. Mert megyénkben sem vált ál­talánossá az aszály pusztítá­sa. Szövetkezeteink jelentős részében, — a mostoha időjá­rás ellenére — jó termést várnak cukorrépából, burgo­nyából, sőt egyes helyeken kukoricából is. A hugyagi, az őrhalmi, a varsányi és sok más községbeli, száz mázsán felüli krumplitermés világo­san tanúskodik arról, hogy a korán elültetett vetőgumó, ha megfelelő talajelőkészítés után kerül a földbe és megkapja az előírt gondozást, s nem sajnálják tőle a különféle mű­trágyákat és növényvédőszere­ket, eredményesen megküzd az időjárás nehézségeivel. Hason­ló fejlődés tanúi lehetünk azokon a helyeken, ahol kö­vetkezetesen alkalmazták az altalajlazítást és betartották a lejtős területeken való gaz­dálkodás követelményeit. Az ilyen helyeken a kukorica sem senyved úgy, növekedése, sőt a színe is más. Mindez azt mutatja, hogy nem mindegy, milyen talajmflvelést és mag­ágyat 'alkalmazunk, mikor ve­tünk és hogyan gondozzuk a fejlődő növényt. . Az idejekorán elvetett mag­ból tehát megfelelő ápolás ese­tén dúsan termő növény lesz. És ez nem csupán a burgo­nyára vonatkozik, hanem mindenre, köztük a kalászo­sokra is. Ahhoz pedig, hogy eltoló­dást ne szenvedjenek az agro­technikai tennivalók, újszerű, nagyüzemi módszert kell al­kalmazni, amelynek egyik szervezési alapfeltétele a fo­lyamatosság. Mert hogyan is végezte munkáját a földművelő a kis- parcellás időkben? Az évszakokat idényekre bontotta, ősszel megszántotta földjét a búza és az árpa alá, mégpedig rendszerint a kuko­rica vagy más kapásnövény betakarítása után, majd elve­tette a magot, kézzel. Jött a tél, a hosszú pihenés idősza­ka, ezt pedig a tavaszi szán­tás-vetés idénye követte. Ide tartozott még a kapálás és a töltögetés. Azután jött a fő­idény : a nyár, az aratás, csép- lés. Itt újabb szünet követke­zett, s az őszi idényben be­takarításra kerültek a kapás­növények termései és földbe kerültek az őszi magvak. Minden idény közben tétlen napok szakították meg a me­munka zei munka folyamatosságát. A kalendáriumok és képes folyó­iratok rajzokban és képekben is megörökítették ezt az idil­likus paraszti életformát. Ki ne emlékezne még a kemen­cepadkán hátát süttető, bort poharazó paraszti képekre? S a negyven éven felüliek azt is tudják, hogy a szántóföl­dek kemény munkája legtöbb- nyire nyáridőben, kaszakala­pálástól a cséplés befejezésé­ig foglalkoztatta a közvéle­ményt. Minthogy az egymást váltó munkaidények közül ez volt a főidény. Még jobban példázza ezt az idényekre ta­gozódást a zsellérek és agrár­proletárok élete, hiszen mun­kához, csekély napszám-kere­sethez éppen a mezei munka idényeiben' jutottak. Az idősebb méhészek még vissza is sírják ezt a tagolt, pihenéssel, várakozással (a gyakorlatban: piacozással, fu­varozással, napszám-munká­val !) meg-megszakított gaz­dálkodási módot, mert — mint mondják — ez idő tájt any- nyit pihent a tarló, hogy szé­pen megnőtt, virágot bontott a tarlóvirág, amely ízletes, bő táplálékot nyújtott a méhek- nek. Persze arról megfeled­keznek, hogy azóta az új, gé­pesített nagyüzemi módszer­rel megkétszereződött me­gyénkben is a kenyérgabona termése! A nagyüzemi gazdálkodás ugyanis feltételezi a munkák üzemszerű folyamatosságát. Sőt, nemcsak feltételezi, ha­nem meg is követeli, hogy komplex módon, kihagyások nélkül szervezzék és végezzék a munkát.közös gazdaságainkban. Emlékezzünk arra, hogy ami­kor a pásztói járásban egyik évről a másikra megnöve­kedtek a kenyérgabona ter­méshozamai, a járás szakve­zetői mivel is indokolták a szép eredményeket! Minde­nekelőtt a komplex üzem- és munkaszervezéssel. Azóta az állandósult nagyobb termés­átlagokkal be is bizonyították, hogy a fejlődés titka tulajdon­képpen abban van, hogy a nagyüzemekben másképp, va­gyis nagyüzemi módon kell gazdálkodni. Azóta pedig me- gyeszerte megtanulták szövet­kezeteink, hogy példáui az aratással, csépléssel egyidej fl­ieg megkezdődik a jövő évi termés megalapozása is. Alig kerül le a búza, árpa, rozs a termőföldekről, máris munká­hoz látnak az ekét vontató traktorok, hogy idejében elő­készítsék a talajt az őszi ve­téshez. Nincs megállás, mert ha közben netalán mégis tét­lenkednek, annak elsősorban a szövetkezet, a tagság vallja ká­rát. Minden kihagyás, késleke­dés mázsákkal csökkentheti a holdankénti termést. Mindez indokolttá teszi, hogy szövetkezeti gazdasága­inkban a legmesszebbmenően hasznosítsák a komplex mun­kaszervezés előnyeit és min­den percet jól kihasználjanak mind a termésbetakaritásra, mind a talajelőkészítésre. Hi­szen az ősz általában mindig csapadékosabb megyénkben, mint a többi évszak, márpe­dig az eső, a sáros, nehéz ta­laj a munkavégzést is megne­hezíti. Azok a tsz-ek, amelyek levonták a bő termésekből, a bő termést elősegítő tényezők­ből a helyes következetetést, határozottan és következete­sen, megszakítás nélküli folya­matossággal szorgalmazzák a soronlevő munkákat. Ez azért is fontos, mert a gépek egye­lőre a kapásnövények betaka­rításához nyújtják a legkisebb segítséget. Lakos György > Az úthálózat fejlesztése Miniszteri rendelkezések az ösztönzőbb bérezésről A Központi Népi (Ellenőrzé­si Bizottság a közelmúltban megvizsgálta az ország mint­egy hatvan milliárd forint ér­tékű közúthálózatának hely­zetét. Felmérte az eddigi be­ruházások eredményeit, sok­oldalúan elemezte a gondok okait és a terület gazdáival együtt megfogalmazta a soron következő tennivalók prog­ramját. Á tapasztalatok alap­ján a kormány legutóbbi ülé­sén határozatokat hozott a további feladatok megoldásá­ra. Illetékes helyen erről tá­jékoztatták a Magyar Távira­ti Iroda munkatársát. — Az elmúlt esztendőkben a népgazdaság erejéhez mér­ten növekvő összegeket fordí­tottak a városokat és falva­kat összekötő úthálózat gon­dozására, fejlesztésére. A má­sodik ötéves terv időszakában — mintegy egymilliárd-két- százezer millió forintos költ­séggel — kéttőszázöt kilo­méteres szakaszon építettek új országos közutat, a meg­levők korszerűsítésére, illetve felújítására pedig 4,9 milliárd forintot fordítottak. A taná­csok ezen felül — központi és helyi forrásokból — 1,8 mil­liárd forintot használtak fel új utak építésére, a fenntar­tási, a felújítási és korszerűsí­tési költségek pedig elérték a 2,9 milliárd forintot. A munkaügyi miniszter a SZOT-tal egyetértve a napok­ban több, a bérezést érintő rendelkezést tadott ki. Az in­tézkedések az új gazdasági mechanizmus elveivel össz­hangban az államigazgatási szervek és a vállalatok alkal­mazottainak, továbbá az isko­lai tanulmányaikat jól végzett kezdő szakembereknek a bé­rezési lehetőségeit szabályoz­za. A rendelkezések célja, hogy a béreket 1968. január 1-től az eddiginél differenciáltab­ban szabhassák meg, a ren­delkezésre álló bérösszegeiket igazságosabban, a végzett munkának megfelelően fizet­hessék ki. A racionálisabb bérgazdálkodásra kétféle le­hetőséget is nyújtanak a most megjelent rendelkezések. Egy­részt mindenütt, ahol a tava­lyi bérrendezések során nem történt meg, január 1-től 10 százalékkal emelik a bértéte­lek felső határát, így a külön­féle szervek és vállalatok, — ha egyébként az e célra ren­delkezésre álló eszközeikből futja — az eddiginél többet fizethetnek a jól dolgozóknak. Másik új ösztönző lehetőség néhány, eddig nem alkalma­zott bértétel, besorolási kate­gória bevezetése. 1968. január 1-től havi 3 500—5 500 forin­tos alapbérrel műszaki gaz­dasági tanácsadói; 2 300—3 500 forintos alapbérrel pedig ki­emelt közgazdászi munka­körbe lehet sorolni az arra érdemes dolgozókat. Műszaki- gazdasági tanácsadói munka­körbe sorolható a nem vezető állású, műszaki vagy gazdasá­gi munkakörben foglalkozta­tott kiváló képességű és nagy gyakorlattal rendelkező szak­ember, aki kulcsfontosságú munkakörét kiemelkedő szín­vonalon, kiváló szakértelem­mel, alapos tájékozottsággal látja el. Kiemelt közgazdász az lehet, aki szakterületén ki­váló teljesítményt nyújt, s önálló munkakörben sok éves szakmai gyakorlattal rendel­kezik. A személyi fizetéseket ugyancsak az eddiginél ösz­tönzőbben lehet majd megál­lapítani. Erre azonban a mos­tani miniszteri rendelkezések nem térnek ki, mert az új le­hetőségeket a Munka Törvény- könyv megjelenését követő­en hozzák nyilvánosságra. Itt a leglényegesebb változás az lesz, hogy a jelenlegitől elté­rően az alkalmazottaknak nem 2, hanem 10 százaléka kaphat január 1-től személyi fizetést. A személyi fizetés fel­ső határa 5 000 forint. Azok­ban a munkakörökben azon­ban, ahol az alapbér as 5 000 forintot kiemelés nélkül is megközelíti, a felső haitár 7 000 forintig terjedhet. A miniszteri rendelkezés in­tézkedik viszont a kezdő szakemberek munkabéréről — az a kedző szakember aki kitűnő, jeles vagy jó rendű minősítéssel szerzett okleve­let vagy végbizonyítványt, a felső bérhatárnál is maga­sabb alapbért kaphat. Közép­iskolai végzettség esetén 200, felső iskolai végzettség esetén pedig 300 forinttal kaphat többet, mint a többi kezdő dolgozó. Ez az intézkedés a kezdő szakmunkásokra is vo­natkozik. Akik közülük kitű­nően megfelelt vagy jól meg­felelt minősítésű szakmunkás­bizonyítványt szereznek, azok az általános bértétel felső ha­táránál egy forinttal maga­sabb órabért kaphatnak. Ter­mészetesen a vállalatokon, azok pénzügyi helyzetén mú­lik, hogy az új ösztönző le­hetőségékkel milyen mérték­ben élnek. A kezdőkre vonat­kozó rendelkezések egyébként már ez év augusztus 1-ér» életbe léptek, az iskolából az idén kikerült jól tanuló fia­talokat tehát már most jutal­mazni lehet magasabb bére­zéssel. (MTI) Fennállása óla a legjobb eredmény termelési tanácskozás az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál — A fejlesztés azonban az elért eredmények ellenére sem tartott lépést a gyorsan növekvő követelményekkel. — Fontos feladat az útépí­tések időtartamának csökken­tése, a kivitelezési munkák minőségének javítása és az anyagi eszközök, illetve a rendelkezésre álló erőknek az eddiginél koncentráltabb fel- használása. A munkálatok gépesítésére, megkezdődött a műszakilag indokolt géplán­cok megszervezése is, számos berendezést eddig saját erő­ből készítettek el, s a múlt évben kísérleti alkalmazásuk­ra is sor került. A korszerűbb technika bevezetésében azon­ban még csak a kezdeti eredmények, a tervek azt ígérik: a következő években fejlődés várható. A folyama­tos építési módszer arányát például 1970-ig mintegy 46 százalékra kívánják növelni. Eredményes első féléves m unkáról számoltak be az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat vezetői Salgótarján és környéke boltvezetőinek és dolgozóinak. Az egész megyé­ben működő vállalat Nagybá- tony, Mátranovák és Balassa­gyarmat után a megyeszékhe­lyen is megrendezte az első féléves termelési tanácskozást. Az SZMT tanácstermében megtartott tanácskozáson részt vett Laczkó András, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője, aki a megjelent dolgozóknak bemu­tatta Molnár Sándort, a válla­lat megbízott igazgatóját. Ez­után Zeisler György árufor­galmi főosztályvezető számolt be az első féléves munkáról. Az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat dolgozói ered­ményesen tevékenykedtek az első félévben, amit bizonyíta­nak a számok: az áruforgalmi tervet 106 százalékra teljesí­tették. A bázishoz viszonyítva csaknem 10 százalékos forga­lom emelkedést értek el. Ezen belül csaknem 11 százalékkal növekedett az élelmiszer for­galom, ugyanakkor jelentő­sebben csökkent a ruházat és a vegyes iparcikk forgalom. Az élelmiszer forgalom emel­kedése azt jelenti, hogy a múlt év első félévéhez viszo­nyítva az idén többek között hús- és húskészítményből pél­dául 2 millió forinttal többet forgalmaztak. Az elért eredményekkel kapcsolatban a beszámoló megállapította, á vállalat fennállása óta ilyen eredmé­nyeket még nem értek el, mint most. Mindez pedig a becsületes munka, a jó mun­kaverseny, a gazdagodó szo­cialista brigádmozgalom ered­ménye. A vállalatnál az idei munkaverseny a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulójára való készü­lődés jegyében zajlik. A szo­cialista brigádmozgalumban résztvevő brigádok száma a múlt évi 34-ról 42-re emelke­dett. Az eredmények mellett nem feledkeztek meg a hiányossá­gokról sem. Akad még javíta­ni való a munkafegyelem, a társadalmi tulajdon védelme területén, a leltárhiányok el­kerülése, a kulturáltabb ke­reskedelem érdekében. Az é'> hátralevő feladatai közül, mint legfontosabbal, az új gazdasá­gi mechanizmusra való felké­szüléssel foglalkozott a beszá­moló. Legközvetlenebb tenni­valóként a bányásznap zavar­talan lebonyolítását jelölte meg, illetve a november 7-i kettős ünnepre, s a várható csúcsforgalomra való kielégí­tő felkészülését. A növénytermesztés sikereihez nagyban hozzájárul az eredményes vetőmagtermesztés. Nóg- rád megye mind az aprómagtermesztésből, mind a burgonya-vetőgumó „előállításból” jól kiveszi részét. A széesényi II. Rákóczi Tsz-ben például megyei rekordot értek el a Kisvárdai Rózsából: kétszáz hold átlagában 125 mázsás terméssel. Ezzel az idei kiállításon bronzérmet nyertek. Képünk a mezőgazdasági kiállítás vetőmag-pavilonjában készült (Riport a 3; oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents