Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-30 / 204. szám

4 NÖGR A o augusztus 30., /is új gazdasági mechanizmus lexikona SZABÁLYZÓIT PIAC A közgazdaságtanban piac alatt a gazdálkodásnak azt a szféráját, területét értjük, ahol az áruk realizálód­nak, ahol az adás-vétel végbemegy. A piac az áru­termelés — talán legjellemzőbb — kategóriája. Felté­telezi, hogy a cserében részt vevő szereplők (az eladók és vevők, vagy más szóval termelők és felhasználók) közötti kapcsolatot áruk közvetítik és ebből fakadóan a cserében bizonyos „szabadság” van. E szabadság az eladók (termelők) oldaláról — természetesen nem füg­getlen a tényleges piaci helyzettől — jelenti: szaba­don választ, hogy kinek ad el, milyen mennyiség­ben, milyen legyen az ár, stb. A vevő (fel­használó) oldaláról — korábbi megszorítással — jelenti: szabadon választ, hogy pénzéért mit vásárol, mennyit vásárol, milyen áron stb. Az áruk cseréjének, az adás-vételnek ilyen mechaniz­musát szabadpiaci mechanizmusnak szoktuk nevezni, amely szocialista viszonyok mellett egyáltalán, vagy nagyon nehezen valósítható meg. Ez a piac ugyan szabályoz és végsősoron abban az irányban hat, hogy az árarányok feleljenek meg a társadalmilag szüksé­ges munkaráfordítások arányainak, a szabályozás azonban utólagos, veszteséges és így alkalmatlan ki­tűzött gazdaságpolitikai programok megvalósítására. Ha a piacot ilyen értelemben fögjuk fed, akkor régi gazdasági mechanizmusunkban tulajdonképpen nem is beszélhetünk piacról, hiszen a fogyasztási cikkek forgalmát a féloldalas áruviszonyok jellemez­ték, míg a termelési eszközök forgalmára ez sem volt jellemző. Az új gazdasági mechanizmus piaca a szabályo­zott piaci mechanizmus lesz. Ez abban különbözik a szabad piaci mechanizmustól, hogy megjelenik egy új, harmadik „piaci tényező”, a szocialista állam és elsősorban az árszakra gyakorolt hatásán, az árszabá­lyozáson keresztül befolyásolja a másik két piaci sze­replő kapcsolatát a társadalmi érdekeknek megfelelő­en, E pozíciójából fakadóan meggátolhatja az esetle­ges monopolhelyzetből adódó, vagy spekulációs ár­emelési törekvéseket. E három „piaci tényező” együt­tes hatása jut kifejezésre az új árrendszerben, mint a termelés társadalmi költségei, a vevő értékítélete, valamint az állami preferenciák. E piac működési feltételeit a szocialista állam ha­tározza meg, összhangban a népgazdasági tervekben megfogalmazott célkitűzésekkel. E piac szabályozó szerepe tehát úgy jut kifejezésre, hogy előzőleg már maga is szabályozott, és e feltételek mellett bontako­zik ki hatása a gazdaságban. Csökkentek a felesleges készletek Nagy tehertől szabadultak meg a helyiipari vállalatok, amikor az első félévben gon­dot fordítottak a felesleges készletek csökkentésére, érté­kesítésére. Az előnyös változás érezhető az anyagoknál és a saját termelésű készleteknél, ahol mind a múlt év azonos időszakához, mind pedig az év eleji állományhoz képest jelentős a csökkenés. Amit lehetett saját maguk használtak fel, amit nem tud­tak, azt értékesítették. A Nóg- rád megyei Textilipari Válla­lat ily módon 841 ezer forint értékű anyagot és készárut adott át másnak. Kielégítő volt az ezzel kapcsolatos mun­ka a Nógrád megyei Bútor és Faipari Vállalatnál is. Ez a tevékenység kevésbé vol ilyen eredményes a Nógrád megyei Fémipari és a Nógrád me­gyei Vegyesipari és Javító Vállalatnál. Gyilkosság gyanújában Hová lett a második; gyermek? V. Istvánná etesi asszony­nak — még leánykorában — 1950-ben született első gyer­meke. Balszerencsés körülmé­nyek miatt nem kapott utána tartásdíjat. Négy esztendő múlva megszületett a máso­dik gyermek is, szintén tör­vényes apa nélkül. V.-né ek­koriban mint Dankó Istvánná jelentkezett a szülészeten, s azt állította, hogy egy, fegy­veres testülethez tartozó tiszt felesége. A gyermek születését munkatársai előtt eltagadta, a kisfiút pedig egy budapesti in­tézetben magára hagyta. Rész­ben azért, mivel röstellte ami történt, részint, hogy a neve­lés gondjától megszabaduljon. A tartásdíjtól bezzeg nem kívánt szabadulni, hanem an­nak fizetését egy fiatalember­től 1955-ben perrel kénysze­rítette ki. A devecseri járás- bíróság havi kétszázhatvan fo­rintot ítélt meg Ezt az össze­get a férfi munkáltatója hó­napról hónapra rendszeresen postára adta. Mivel V. Istvánná terhessé­géről többen tudtak, joggal merült fel a kérdés, hová lett a megszületett gyermek. Az anya még gyilkosság gyanújá­ba is keveredett, amíg végre bebizonyosodott, hogy a gyer­mek él, — csak éppen nem az őt megillető néven. A hamis bejegyzés miatt a bíróság 1958-ban hathónapi végrehajt­ható szabadságvesztésre ítél­te V. Istvánnét. Közérdekű bejelentés alap­ján röviddel ezelőtt ismét fel­merült a kérdés, hol az a gyermek, aki után V. István­ná a tartásdíjat kapja. Az asszony sok munkát adott a megyei rendőrfőkapi­tányság vizsgálati osztálya dolgozóinak. Hosszas nyomo­zás után kerültek a bizonyí­tékok az ügyészség majd a bíróság elé. Hosszú, ötjegyű szám fejezi ki, mennyi tartás­díjat vett fel méltatlanul V. Istvánná az évek során. Har- minckilencezer-ötszázhúsz fo­rintot. A salgótarjáni járásbíróság ítéletének megalkotásakor fi­gyelembe vette, hogy V. Ist­vánná huzamos időn át követ­te el a csalást. Javára esett latba, hogy tizenegy évvel ezelőtt rendezte életkörülmé­nyeit, s hogy azóta szép csa­ládi életet él, nemkülönben enyhe idegbetegsége is. Mind­ezekre, valamint arra is te­kintettel, hogy később szüle­tett gyermekek neveléséről szintén gondoskodnia kell, a bíróság csupán hathónapi — háromévi próbaidőre feltéte­lesen felfüggesztett — szabad­ságvesztésre ítélte V. István­nét. Az ítélet jogerős Költözik o múzeum Minél több kiállítást... Még néhány hónap, aztán — előreláthatóan a jövő év elején — új helyére költözik Salgótarjánban a Nógrád me­gyei munkásmozgalmi múze­um. — Még mindig nem a vég­leges, csupán ideiglenes he­lyére — igazít ki Beliczky Já­nos, múzeumigazgató. — Az új, korszerű múzeumunk ugyanis csak 1970 után nyit­hatja meg majd kapuit. És addig? Az. ideiglenes hely tehát több évre szól, s a régi me­gyei kórház egy részét je­lenti. — Igen, a volt kórház egyik részében rendezkedünk majd be — tájékoztat Be- ;czky János. — Bár ott sem nyithatunk a fejlődő Salgó­tarján híréhez méltó múzeu­mot, elhelyezési gondjaink azonban megoldódnak, s még egy—egy kisebb kamarakiállí­tás rendezésére is lehetősé­günk nyílik, egy terem és egy hosszú folyosó ugyanis kitűnően megfelel majd e célnak. A múzeumban most már a költözködésre készülnek, fő­ijük az úgynevezett „szürke” munka, a belső anyagrende­zés. S természetesen, készül a jövő évi munkaterv. Az anyagrendezés során számbaveszik a múzeum könyv-, foto-, irat-, kép- és tárgyállományát, s valameny- nyi— Salgótarján város hely- történetére, s Nógrád megye legújabbkori történelmére, munkásmozgalmára vonatko­zó — dokumentumát. Az adattár több tízezer céduláját is átlapozzák. És a tervek? — Munkatervünkben köz­ponti helyet foglal el a Ma­gyar Tanácsköztársaság kiki­áltásának 50., és a felszabadu­lás 25. évfordulójára való fel­készülés. .. Az új helyen, új lehetőségekkel élve minél több kamarakiállítást szeret­nénk rendezni, körülménye­inkhez képest kihasználva a múzeumi ismeretterjesztés le­hetőségeit. A munkásmozgalmi múze­um valószínűleg 1968 febru­árjában költözik. Addig szám- baveszi anyagát, felméri le­hetőségeit. Magunk részéről minél több kiállítást kívá­nunk az új helyen Jte) Mióta megnyitotta kapuit a 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár, nagy szám­ban tekintették meg a sokféle látnivalót Nóg­rád megyéből is. Nagy az érdeklődés a kü­lönféle bemutatók iránt, és a fáradt látoga­tók szívesen pihennek meg a lovaspálya tri­bünjén, hogy pihenésüket kellemesen, tanul­va és szórakozva töltsék el. A lovaspályán vonulnak fel ugyanis naponta az érdekes es értékes gepek, a díjnyertes állatok, és itt tar­tanak bemutatókat a lovasok is. A gépek közül rendkívüli érdeklődésnek örvend az 1958-ban megkezdett DUTRA trak­torcsalád legújabb tagja, az UE—50-es, a budapesti Vörös Csillag Traktorgyár termé­ke. A korszerű mezőgazdaságban előforduló valamennyi munka végzésére kiválóan »1* kalmas, köztük a világszerte előtérbe kerülő gyorsművelési munkákra is Befogva érkeztek meg a kiállításra a fogatok ménéi, nem kis feltűnést keltve a főváros­ban, a Rákóczi út és a kiállításra vezető főútvonal forgatagában. Nem véletlen a nagy utcai siker, hiszen az állatbemntató leglátványosabb műsorszáma a fogatok felvonulá­sa. Kádár László, aki az idén megnyerte a hamburgi fogatderbyt, hajtja a lipicai szür­ke méneket, és nagy sikert ér el minden alkalommal ötös fogatával (Tamaska Gyula felvételei) A naponta Ismétlődő gépbemutatót a díjnyertes tenyészállatok felvonulása követi. Nagy az érdeklődés a szarvasmarhák iránt, amelyeknek az idei sztárja a gerdei Béke Tsz nagydíjas tehene, a 12-es Csöpi. Hét év alatt több mint 51 ezer kilogramm tejet adott, 1956 kilogramm tejzsírral. Tenyésztésbe vétele óta évente egy-egy borját ellett. A bikák nagydíját egyébként a Mezőhegyesi Állami Gazdaság Kunó nevű magyar tarka bikája, az üszők nagydíját pedig a 2I4-es Táblás, a jászboldogházi Aranykalász Tsz üszője nyerte

Next

/
Thumbnails
Contents