Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-29 / 203. szám
1967. augusztus 23. kedd WÖCR AD A As új mechanismus és as ember hí ötvenedik évforduló tiszteletére Békenagygyűlés Mátraszelén NEM ABRAND, hogy az új gazdaságirányítási mechanizmusban a feladatok sokrétűsége kedvezően hat az üzemi demokrácia szélesedésére, még közelebb hozza egymáshoz a vezetőket és dolgozókat. Csakhogy az üzemi demokratizmus új útjainak és módjainak értelmezésében eltérőek, ellentétesek és sokszor szélsőd legesek a vélemények. Ezen se lehet csodálkozni, mert az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a végrehajtás közben sok jó határozat, okos elképzelés tört derékba, vagy vesztett értékéből. Azt is mondhatnánk: egyes helyeken nemcsak éltek, hanem gyakran visszaéltek az üzemi demokrácia adta lehetőségekkel. Valaki azt mondhatná: így volt ez mindig, ezen nehéz lesz változtatni. Ha a mondottakat kiragadva vizsgálnánk és nem vennénk tudomást egyéb más fontos körül- menyekről, akkor hamar hajlanánk a beleegyező válaszra. Csakhogy a gazdasági és társadalmi élet fejlődésére a jövőben olyan kényszerítő erők is hatnak, amelyek a jelenlegi mechanizmusban nincsenek és nem is lehettek meg. Az új körülmények csökkentik annak lehetőségét, hogy bárki is visszaéljen az üzemi demokratizmus adta lehetőségekkel. Az új helyzet álljt kiált azoknak, akik a közéletre jellemző egyre szabadabb és felelősségteljesebb véleményalkotást akadályozni akarják Politikai műveltsége, tisztánlátása, szakmai hozzáértése, a társadalomban elfoglalt helye és szerepe szerint ki-ki más- és más oldalról közelíti meg ezt a problémát. A vélemények végső kicsengése azonban bizakodó. S ezt a bizakodást keil már mo6t erö- sítepi. A MUNKAÜGYI VITÁK tanulságai, egyes üzemi vizsgálatok tapasztalatai erőteljesen jelzik: egy-egy vitás ügyben a szenvedélyes igazság- keresés helyett még mindig a pi'esztiz6-okok kerülnek előtérbe. Erre utal a statisztika is. Megyénkben a munkaügyi döntőbizottságok csaknem fele-fele arányban, helyenként még nagyobb mértékben a panaszosok javára döntenek. Ez azt mutatja, hogy a gazdasági vezetők esetenként törvénytelenül intézkednek. S ez figyelmeztet. Persze az ügyintézők sokasága tengernyi időt áldoz az igazság kiderítésére. Végül az is kitudódik: a vitás ügyet öt, vagy tíz perc alatt el lehetett volna emberségesen intézni, ha... Mindig ez a sokatmondó „ha” töri derékba az értelmes, okos szót. az egyszerű, méltányos törvényekhez ragaszkodó ügyintézést. Summázva az elmondottakat: az új gazdaság- irányítási mechanizmusban a presztizs-okoß félredobásával szélesebbre tárhatjuk az üzemi demokratizmus kapuit. Ezért helyes abból a feltevésből kiindulni: mindenki tud okosat mondani, tehát nem az szabja meg az igazságot, hogy ki milyen beosztásban dolgozik, hanem az, hogy si hogyan tartja és tartattja oe a törvényeket, kinek az eljárása erősíti az egyén sé köz érdekét, ki képviseli hűen a társadalmi igazságot. A MEGÉRTŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS az, amelyik felszakítja azokat a zsilipeket, amelyek ma még az üzemi demokratizmus gyorsabb ütemű megvalósításának útjában állnak. Csakhogy az ilyen jellegű, felfogású munkastílus meghonosodása nem megy máról holnapra. Veszélyként, gátló tényezőként hozzák fel a dolgozók: nagyobb lesz az igazgató önállósága, azt bocsát el akit akar, nem lesz jó ujjat húzni vele... Aki. az önállóságnak csak ezt az oldalát, lehetőségét látja, erre szűkíti le, az egyoldalúan védi magát. Mert ha az igazgatónak, főművezetőnek, művezetőnek azon fő a feje, hogy ,a külföldi piac diktálta versenyben hogyan tegyen eleget az újra meg újra megnyilvánuló növekvő kötelezettségeknek, akkor vajmi kevés ideje lesz arra, hogy valamilyen formában borsot törjön annak a dolgozótársának az orra alá, akitől segítséget vár. Persze voltak és lesznek olyan vezetők, akik azt hiszik: eljött az úrhatnámkodás ideje. Ennek viszont nagy ára van. Tehát az a vezető cselekszik helyesen, aki minden ténykedésével már most bizonyítja: számít minden munkatársának tudására, alkotó tevékenységére. Így bizalmat kap tőlük és biztonságot teremt. Persze minden apró, ceep- rő kérdésben nincs mód és lehetőség kisebb vagy nagyobb lélegzetű tanácskozásokra, véleménycserére. Azt hiszem a munkások többsége erre nem is tart igényt. Ellenben megkívánja a rendszeres véleménycserét, a fontos, az Őt és a gyár egészét érintő alapvető kérdésekben. Megteheti, mert a gyár tulajdonosa "Dezaek ünnepélyesnek érzem azt a pillanatot, amikor hosszú időn át végzett szívós munka után kézzelfoghatóvá válik az eredmény. De életünknek az az alkalma is tiszteletreméltó, amikor elindulunk az úton, a megadott pályán. Kosa Erzsébet szociográfiai gyűjtéséből idézhetjük Sz. B. (Szabolcs megye) dolgozatát: „Én 15 év múlva kőműves leszek, ha sikerül elvégezni a 8. osztályt. Ha elvégzem a kőműves szakmai iskolát, hazajövök, és a bátyámmal építünk egy szép tömb lakást... Aztán járok majd udvarolni,, nem leszek kocsmás, cigarettázni nem fogok. Azután megnősülök és járok a mezőre és dolgozok. És szép életet élünk.” Szőke Angéla, a szécsényi járási művelődési ház új művészeti előadója talán mosolyogna e szavakon. A minap azt mondta: — Budapesti vagyok, Szombathelyen végeztem népművelő-könyvtár szakon, magam kértem magamat Nógrádba, mert meggyőződésem, hogy a népművelői munka oroszlán- része vidéken van. Dolgozni szeretnék, úgynevezett „egyéni” terveim egyelőre nincsenek, azaz a munka legszemélyesebb tervem is. A lakás, egyéb körülmények nem érdekelnek különösképpen, most egy-két hónapig szemlélődni akarok, aztán jó klubmunkát végezni, nevelni, szórakoztatni az embereket. Ezenkívül talán a vallástörténet és a néprajz érdekel, ez utóbbi különösen vonzóvá tette számomra Nógrádot. Tudom, kicsit túlságosan is programszerű, amit mondok, de nem fogalmazhatom másképpen terveimet. Mindenesetre, egy vallomás, ha mégoly megragadó is, nem nyújt módot bizonyos általános következtetés levonására. Azt sem tudhatjuk előre, mi Válik a tervekből valóra. Nem tudjuk, a szabolcsi fiúcska, ha felnő, valóban megépíti-e a szép tömblakást. .. .Ámbár a terv önmagában is egyfajta eredmény, hosz- szú időn át végzett szívós munka eredménye. Az ember, arriikor terveit megvalósítja, szép életet él. <**> és nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy ismerje mindazokat a lehetőségeket amelyek gyarapodását szolgálják, mindazokat a gondokat, amelyeknek megoldásával újabb feltételeket teremt a nagyobb fizetéshez, a szociális és kommunális létesítményekhez, a gyár fejlődését biztosító beruházásokhoz. Ebből adódik, hogy az üzemi demokratizmus szélesítésének fontos követelménye, a jó javaslatok gyors megvalósítása. Ahol ez megvan, ott nem kell értekezletek sokaságán buzdítani a dolgozókat; szóljanak hozzá, mondják el véleményüket. A gyors cselekvés sokkal hatásosabb ösztönző, mint bármilyen szép kör- mondatoktól hemzsegő programbeszéd. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy mit és miért nem lehet megvalósítani, mibe kerülne a gyárnak egy—egy helytelen elképzelés realizálása. Másképpen szólva: a vezetőknek minden dolgozót fontos tárgyaló partnerként kell számon tartani és viszont: a dolgozóknak is be kell látniok: nem mentesek a tévedésektől. A KÖLCSÖNÖS MEGBECSÜLÉS, az egymás véleményének tiszteletben tartása, okos elképzeléseinek megvalósítása olyan kötőanyag, amely az üzemi demokratizmus még erőteljesebb kibontakozásához vezet. Segíti mindazokat, aikik ezt nélkülözhetetlennek tartják munkájukban, akik élni és nem visszaélni akarnak vele. V enesz Károly Népesedés Az ENSZ statisztikai kiadványa 1967 áprilisában több mint száz ország népesedési adatait dolgozza fel é6 1065. évről a következő születési arányokat állapítja meg minden ezer lakos után. A legmagasabb : El Salvador 46,3. Guatemala 43,5, Mexikó 43,2 százalék. Legkisebb (ezer lakosként) NSZK 11,8; Magyar- ország 13,1. Legmagasabb halandóság Nyugat-Berlin 18; Guatemala 16,8; Ausztria 13, legalacsonyabb Izland 15.3; Singapure 5,6. a legnagyobb házasságarány Puerto Rico 10,2; Nyugat-Berlin 9,9 Japán 9.2, legkisebb Guatemala 3,7. Panama 3,8. Szovjet és angol vendégek — Egész napos program A vasárnapi békenagygyűlést egyhetes készülődés előzte meg Mátraszelén. összefogott kicsi és nagy, öreg és fiatal annak érdekében, hogy a szocialista forradalom ötvenedik évfordulója tiszteletére rendezett mátraszele) esemény sokáig emlékezetes legyen. A szeletek közül vasárnap reggel, sokan kémlelték az eget, találgatták — vajon a Vízválasztó felől közeledő felhő esőt hoz-e? Tisztára sepert utca, fellobogózott házak, ünneplőbe, népviseletbe öltözött fiatalok várták a vendégeket. A Hazafias Népfront Salgótarjáni járási Bizottsága és a község vezetői szovjet, angol és budapesti vendégeket is meghívtak a békenagygyűlésre. Mire az eső megérkezett — zsúfolásig megtelt a községi művelődési ház nagyterme. A békegyűlésen több mint ötszáz mátraszelei jelent meg. A vendégeket és a gyűlés résztvevőit Tótok Mihály, a Hazafias Népfront helyi szervezetének elnöke köszöntötte. A szeleiek tapssal üdvözölték Orbán Józsefnét, a pártközpont munkatársát, a békenagygyűlés előadóját, Viktor Porutenko, Olga Porutenko, Jurij Kuprin szovjet vendégeket, Viszkosz Károlyt, a járási pártbizottság osztályvezetőjét, Horváth Gyulát, a járási tanács elnökhelyettesét, a járási nőtanács titkárát Bartha Bélánét, valamint Kazinczi Pált, a Hazafias Népfront Salgótarjáni járási Bizottságának titkárát. A mátraszelei békenagygyplés szónoka, Orbán József né egy magyar delegáció tagjaként huzamosabb ideig tartózkodott a háború sújtotta Vietnamban, ahonnan májusban tért haza. Beszéde elején foglalkozott az imperializmus világszerte tapasztalható támadásaival, a görög eseményekkel és a közel-keleti helyzettel, amelyek a világ békéjét fenyegetik. — A kérdések kérdése ma Vietnam, a vietnami „hosszú háború” — mondotta. — Az amerikai propaganda szívesen beszél még ma is arról, hogy Vietnamban „csupán katonai célpontokat bombáznak”. Személyes tapasztalatból mondom: az amerikaiak rendszeresen bombázzák Hanoit, I hidakat, gátakat, kórházakat, Iskolákat tesznek a földdel egyenlővé. Hanoiban nem ritka az egész napos légiriadó sem... Az ottani helyzetre talán a legjellemzőbb, hogy amikor küldöttségünk Hanoiba érkezett — a szállodában elsőnek a betonbunkereket mutatták meg, és csak azután a szobákat. Az előadó ezután az amerikaiak által fenntartott, úgynevezett „stratégiai falvakról” beszélt. Elmondta, hogy egy háborút járt nyugatnémet orvos megrendültén számolt be az újságíróknak a stratégiai falvakban szerzett tapasztalatairól: „Szöges drótok közé zsúfolják a lakosságot, se iskola, se kórház, az emberek rettenetes körülmények között élnek”. — Négyszáz iskolát, 94 kórházat, 159 templomot romboltak le eddig Vietnamban az agresszorok, 15 megyében rendszeresen bombázzák a lét- fontosságú gátakat — folytatta beszámolóját Orbán József- né. — Ottlétünk alatt 29 alkalommal „próbáltuk ki” a betonbunkereket, közben természetesen bombák, rakéták robbantak. A vietnami légelhárítás ma már nem azonos a két évvel ezelőttivel. Egy vasárnap délelőtt harminc amerikai bombázóból alig néhány tért vissza támaszpontjára. A gépeket lehet sorozatban gyártani, de az amerikai pilóták napról napra tapasztalják : a vietnami nép nem védtelen. — Vietnamban értünk it harcolnak testvéreink. Töretlenül küzdenek szabadságukért. függetlenségükért, amelyet végül is kivívnak majd. így lesz, s hogy így fejeződik be a „hosszú háború”, arra a Szovjetunió léte a legjobb bizonyíték, az az ország, amely ötven esztendeje elsőnek lépett a szocializmus útjára, s amelynek első írásos dekrétuma is békeszerződés volt Huszonkét esztendeje védi a világ haladó ereje a békét Jobb, szebb életünk érdekében továbbra is megőrizzük — mondotta befejezésül az előadó. Viktor Porutenko a hagyományos szovjet—magyar barátságról beszélt a békenagygyűlés résztvevőinek, majd Kazinczi Pál javaslatára, a gyűlés tiltakozó táviratot küldött az amerikai nagykövetségre, és egy másikat, a vietnami nagykövetségre, amelyben szolidaritását fejezte ki. Délután folytatódott a program: a művelődési házban rendezett ünnepi előadáson, a maconkai népi együttes énekesei, táncosai léptek fel. és nagy sikerrel szerepelt a megyénkben tartózkodó angol gyermekkórus is. (pataki) r A miskolci múzeum évkönyve A Szőnyi-csoport tevékenységéről Nylkolaj Jancsenkov alezredes, szovjet hadtörténész Három határon át címmel könyvet ír Szőnyi Márton partizáncsoportjának tevékenységéről. A Szovjetunióból 1944. augusztus 8-án induló, hazánk területén a Bükk hegységben földet érő, a csehszlovák és a lengyel határon is átlépő partizáncsoport küzdelmeire és harcaira vet fényt a készülő munka, amely hiteles írott és szóbeli forrásokon alapul. A szerző színes, fordulatos irodalmi eszközökkel, de a történelmi eseményekhez hűen dolgozza fel témáját. Nyikolal Jancsenkov könyvének részeiből „A magyar—szovjet nemzetközi partizánmozgalom úttörői” címmel közlést ad a miskolci Herman Ottó múzeum évkönyve (VI.). A közölt részek a Szőnyi-csoport történetének legfontosabb magyar, azon belül is Borsod megyei vonatkozásait tárgyalják, s megemlékeznek a csoport egyik salgótarjáni résztvevőjéről is. A válogatás, a fordítás és a jegyzetek összeállítása Kovács János munkája. Holnapra milyen idő „A Meteorológiai Intézet jelenti! A ma estig válható időjárás: Felhőátvonulások, legfeljebb néhány helyen esővel...” Mindennapjaink refrénje, hogy az időjárásjelentést bemondja a rádió. Milliók figyelnek rá, készülnek a napra, s bosszankodnak, ha a jelentésnek az ellenkezője válik be. S ez már sokszor előfordult. Valamelyik nap is elvétették a dolgot, s cipelhettem magammal pulóvert, zakót. Találkoztam egyik ismerősömmel, aki jóízűt nevetett, mire én: „Hej, csak szembenézhetnék azzal a meteorológussal!” „Ördögöd van!” — mondta az ismerősöm. „Estére gyere fel, szabadságon van az egyik meteorológus rokonon».” A lakásban többen fogadnak. Az ismerősöm, az öccse, s valóságos hölgy-koszorú, a háziasszonnyal az élen. Néhány perce már kedélyesen beszélgetünk, amikor megkérdezem: — A meteorológust mikorra várjátok ? — Dehiszen ott ül melletted — válaszol mosolyogva az ismerősöm. Elképedek, de megpróbálok uralkodni a kényelmetlen helyzeten. Nem merem bevallani, hogy én idős, kopaszodó bácsikéra számítottam, mellettem pedig egy csinos nő ül. — Nem így képzelt el egy meteorológust, igaz? — kérdi évődő hangon. Erre már be kellett vallani férfiasán az igazat. Mire megnyugtatott, hogy azért vannak az intézetben idősebbek is. — Nekem azt mondták szeretne szembenézni „azzal” a meteorológussal. S kérdezni is óhajt valamit? Ilyenkor, szabadságon nem nyilatkozom a munkáról, különösen az időről nem — mondja végig egyszerre. — Szóval nem mer nyilatkozni? — Ez nem bátorság kérdése! — vág vissza. — De az időjárás jelzés nem jósolga- tás, nem vásári mutatvány S főleg nem békával történik, ahogyan egyesek gondolják... Bármennyire is szeretném betartani a beszélgetés játék- szabályait, egy gunyoros mosolyt nem tudok elnyomni. Pechemre észreveszi. — Persze, maga is újságíró! Rádió, televízió, s az újságírók. Sosincs nyugtunk. Egyáltalán sejti mennyire felelősségteljes munka a miénk? — Nem nagyon — vallom be. várható? Enyhültebben folytatja. Nem könnyű eltalálni pontosan milyen idő várható. Képzelje el, hogy akkora területtel foglalkozunk, amely felöleli Afrika északi részét, az Atlanti Óceán egy részét, teljes Európát. Grönlandot, s Ázsiának a nyugati felét. Az előrejelző osztály folyamatosan kapja a jelentéseket Moszkvából és Frankfurt an Majnból. Ugyanakkor kapcsolatban állunk a WMO-val (World Meteorologie Organization), a Világ Meteorológiai Központtal, amely összefogja az intézetek munkáját az egész világon.. . — Milyen beosztásban dolgozik az intézetnél? — Tudományos munkatárs vagyok, helyesebben szinoptikus. A beérkező adatok, térképek birtokában nekünk kell értékelni, összefoglalni és meghatározni milyen idő várható az elkövetkező huszonnégy órában. Ez nagyon komoly matematikai, fizikai fel- készültséget kíván. S bár a legkorszerűbb eszközök állnak a rendelkezésünkre előfordulhat tévedés... — Na persze! — jegyzem meg. — Kár gúnyolódnia, mert elsősorban az illető meteorológust töri le egy rossz előrejelzés. Ha látna egyszer egy letört munkatársat. Mi ezt úgy határozzuk meg egymás között: „lelki toprongy” olyankor az ember. Könnyű céltábla a mi munkánk, hiszen kirakatban dolgozunk. Sokszor olyan kérésekkel fordulnak hozzánk, amit nem könnyű megválaszolni, s komolytalanok is... — Hm! S mik ezek? — Egyik nap valaki felhív. mondjam meg milyen idő lesz egy óra múlva, mert randevúra megy. Az egyik budai étterem pincére azt kérdezte, hol terítsen a brigádvacsorára, a teremben, vagy a szabadban?. Az augusztus húszadikai tűzijáték előkészítése során óránként kérték az idő járás jelentést. Nem szólva a szabadtéri színpadok sűrű jelentkezéséről. S ha véletlenül nem jön be amit mondtunk. Ajaj! A televízió képemvőjén megjelenik a Meteorológiai Intézet megszokott emblémája. S ez nekem is jel, lejárt az időm. Gyorsan még egykét kérdést. — Szívesen csinálja? — Természetesen, különben nem dolgoznák tíz éve az intézetben . — Hadd mutassam be az olvasóknak ! — Kerényi Nárcisz vagyok. — Köszönöm. S mondja milyen idő várható holnapra? — Na, ne gonoszkodjon! Pádár András
