Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-22 / 197. szám

2 wflen äö 19^7. augusztus 22. SeüS Titkos ajánlások Bagdadban Elvi megállapodás az olajembargóról, a katonai erők fejlesztéséről Újabb támadás a demilitarizált övezet ellen Fulbright szenátor nyilatkozata az USA kilátásairól BAGDAD (MTI) Bagdadban vasárnap este közzétették az arab gazdasági pénzügyi és kőolajügyi mi­niszterek hatnapos értekezle­téről szóló záróközleményt. A közlemény leszögezi, hogy a tanácskozásokat és vitákat a felelősségérzet és a szolidari­tás jellemezte. A jelenlevő miniszterek egyöntetűen pozi­tív ajánlásokat hagytak jóvá. Az ajánlásokat a Khartúm- ban augusztus 26-án összeülő külügyminiszteri értekezlet elé terjesztik, amely kidol­gozza majd az arab csúcsérte­kezlet napirendjét — szögezi le a záróközlemény. A kairói A1 Ahram hétfői száma azt írja, hogy az egye­lőre titkos ajánlások a követ­kező kérdésekre vonatkoznak: 1. a kőolaj szerepe az ag­resszió következményeinek felszámolásában; 2. az arab betétek vissza­vonása ama országok bank­jaiból, amelyek támogatták Izraelt; 3. közös pénzügyi alap létrehozása a gazdasági fej­lesztésre; 4. közös pénzügyi alap létrehozása az agresszió ál­tal érintett területek meg­segítésére és újjáépítésére: 5. fizetési egyezmények megkötése az arab országok között; 6. a kereskedelmi kapcso­latok fejlesztése a baráti országokkal; 7. az összes arab országok csatlakozása az arab gazda­sági egység-egyezményhez és az arab közös piachoz; 8. gazdasági szakértőkből álló bizottság létrehozása az arab gazdasági tervek ta­nulmányozására, összehan­golására — a bizottság a novemberben sorra kerülő új arab gazdasági konferencia elé terjeszt majd jelentést; 9. a kereskedelmi kapcso­latok és a gazdasági köte­lékek csökkentése az agresz- sziót támogató országokkal; 10. az arab országok kö­zötti kooperáció növelése a turizmus, a biztosítás és a bankszolgálat területén. Az A1 Ahram rámutat, hogy „bizonyos fontos kérdé­seiket, amelyekben az értekez­let nem tudott megegyezni” a külügyminiszteri értekezlet elé utaltak. Az AP és a Reuter tudósí­tása abból a tényből, hogy a záróközlemény egyetlen aján­lást sem hozott nyilvánosság­ra, arra következtet, hogy az arab gazdasági értekezlet nem tudott megegyezésre jutni ab­ban, hogy megszüntessék-e a Nyugat-Európának, elsősor­ban Angliának és Nyugat-Né- metországnak szóló kőolaj­szállításokat. Mint ismeretes, Irak azt javasolta, hogy há­rom hónapra szüntessék meg az olajszállítást Európába. Kuwait képviselője azt indít­ványozta, hogy a felfüggesz­tést ne kössék időhöz, hanem az izraeli agresszió következ­ményeinek felszámolásától te­gyék függővé. Ezt a javasla­tot az AP által idézett tájé­kozott források szerint élesen ellenezte az olajban gazdag Szaúd-Arábia és Líbia. Az AFP felhívja a figyel­met arra, hogy sem az A1 Ahram sem a közel-keleti hír- ügynökség nem tesz említést az iraki tervnek arról a ré­széről, amely a Szuezi-csator- na állandó lezárását javasol­ja az agresszió következmé­nyeinek felszámolásáig. Bomba robbant Hongkongban Húsz paraszt meghalt - hetven megsebesült SAIGON (MTI) Az amerikai gépek vasár­nap újra támadták a Hanoi— Haiphong övezetet, továbbá az ország déli, illetve tenger­parti területeit. A B—52-es nehézbombázók újból bom­bázták a demilitarizált öve­zetet. A dél-vietnami hadszínté­ren vasárnap a leghevesebb harcokra Guang Ngai tarto­mányban került sor, ahol az amerikai 4. gyalogos hadosz­tály három egysége vívott nyolcórás küzdelmet a parti­zánokkal. WASHINGTON (MTI) William Fulbright amerikai szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke vasár­nap nyilatkozatot adott az ABC televíziótársaság „Kér­dések és válaszok” című ro­vatának. — A vietnami háború az Egyesült Államokat pénzügyi és erkölcsi csődbe vezetheti — jelentette ki Fulbright. Fel­szólította az amerikai kor­mányt, vessen véget a hábo­rúnak. A szenátor kétségbe­vonta a dél-vietnami válasz­tások célszerűségét, mert mint mondta, ezt az országot pil­lanatnyilag az Egyesült Álla­mok tartja megszállás alatt. Fulbright közölte, hogy a szenátus külügyi bizottsága ez idő szerint azokat az esz­A kínai külügyminisztérium vasárnap átadott jegyzéke kö­veteli, hogy az angol hatósá­gok 48 órán belül vonják visz- sza a három kínai nyelvű hongkongi lap betiltását, en­gedjék szabadon a letartózta­tott kínai újságírókat. Ellen­kező esetben — hangzik a jegyzék — Angliára hárul minden felelősség a következ­ményekért. Hongkongban vasárnap bomba robbant és két gyer­meket megölt. Ezzel 30-ra emelkedett a halálos áldoza­tok száma azóta, hogy tünte­tések kezdődtek az angol ko­ronagyarmaton. ACAPULCO (MTI) Véres tűzharcra került sor vasárnap a mexikói Acapul- cóban — jelentik a hírügy­nökségek. Mexikói parasztok menete vonult a kókuszdió-munkások egyesületének székházához, ahol a négy hónappal koráb­ban megválasztott vezetőség tartott gyűlést. A felvonulók szerint a vezetőséget szabály­talanul választották meg és ezért meg akarták zavarni az ülést. Amikor azonban az épü­let közelébe értek, tüzet nyi­tottak rájuk — egyes jelenté­sek szerint még gépfegyverrel is lőtték a felvonulókat, akik viszonozták a tüzet. A véres összeütközés során 20 felvonuló paraszt meghalt és 70 megsebesült. A rendőr­ség nagy erőkkel érkezett a helyszínre, és 180 személyt le­II rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RÁDIÓ: 8.22: Táncmelódiák. — 9.00: Har­sán a kürtszó. — 9.40: A szarvasi földművesszövetkezet népi zenekara játszik, Gilyán Elemér vezetésével. — 10.10: Weber: Euryanthe. — 12.54: A budapesti színházak mű­sora. — 12.57: A szép tanítványhoz. — 13.13: Hollós Ilona énekel, a Donaldi-zenekar játszik. — 13.48: Bemutatjuk a Munkásőrség Központi Férfikarának új felvételeit. — 13.59: Sullivan—Gilbert: Jolantha. — 14.20: Kempingezők. — 15.10: Nem kidobott pénz! — 15.15: Henryk Szeryng hegedül. — 15.51: Moszkva—Kreml. — 16.16: Magyar nó­ták. — 16.37: Gazgdasági újságíróké a szó. — 16.42: A Román Kultúra Hete. — 16.57: Hallgatóink figyelmébe. — 17.15: Tito Schipa filmdalokat énekel. — 17.22: Világhírű szovjet előadóművészek. — 19.30: A Szabó család. — 20.00: Könnyűzenei Híradó. — 20.50: A Magyar Rádió és Tele­vízió népi .zenekara játszik. — 21.20: Elisabeth Schwarz­kopf énekel. — 21.40: A Colimába szimfonikus zenekar le­mezeiből. — 22.20: Sporthírek. — 22.25: Henryk Szeryng hegedül. Artur Rubinstein zongorázik. — 23.19: Operett­muzsika. PETŐFI RADIO: 10.00: Zenés műsor üdülőknek. — 12.30: Glazunov: Hangversenykeringő. — 12.40: Házunk tája. — 13.00: Zenekari muzsika. — 13.47: Vízállásjelentés. — 14.00: Kettőtől — hatig... — 18.10: Katonadalok, csárdások. — 18.35: Alkonyaitól pirkadatig a mátrai csillagvizsgálóban. 19.00: A jazz kedvelőinek. — 19.22: A Román Kultúra Hete. 20.30: A Magyar Rádió és Televízió szimfónikus zene­karának felvételeiből. — 21.00: A magyar irodalom kin­csesháza. Pillangó. — 22.06: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai. — 22.26: Közép- és Kelet-Európa és az integ­ráció. — 22.36: Jónás Mátyás népi zenekara játszik, a Rákóczi gimnázium leánykara énekel. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 17.58: Műsorismertetés. =- 18.00: Hírek. — 18.05: Faluról falura. — 18.15: Sírontúli szerelem. — 18.20: Jazz-iskola. — 18.45: Üj könyvek. — 18.50: Ok is a piacról élnek ... — 19.10: Szibéria. — 19.30: Esti mese. — 19.40: Parabola. — 20.00: TV-Híradó. — 20.20: Sellő a pecsétgyűrűn II. rész. — 22.00: TV-Híra­dó 2. kiadás. — BESZTERCEBÁNYA: 17.45: Filmriport a Fóti Gyermek városról. — 18.05: Ifjúsági adás. — 19.00: TV-Híradó. — 19.30: Utazó kamera. Szíria. — ?0.00: Menekülés a (csehszlovák fúm.i — 21.05: Pabló Casals vezé­nyel. — 21.55: Kulturális híradó. tartóztatott. A felvonulókat Cesar Del Angel mexikói kép­viselő vezette. A kókuszdió­munkások egyesületének elnö­ke Jesus Flores Guerreros. A jelentések szerint Del Angel megsebesült és elmenekült, Guerrerost pedig letartóztat­ták. A megzavart ülésen mint­egy 600 ember vett részt, a felvonulók pedig mintegy ez­ren lehettek. közöket keresi, amelyek segít­ségével határit lehet szabni az elnök hadviselői hatalmának. Utalt arra a véleményfelmé­résre, amelyet az AP ameri­kai hírügynökség washingto­ni irodája végzett a szenáto­rok körében. A felmérés azt mutatta, hogy 84 szenátor kö­zül csak 44 ért többé-kevésbé egyet az elnök vietnami po­litikájával. A „Nagy Társadalom” Johnson amerikai elnök a nagy detroiti „faji robbanás” után, amikor még füstölög­tek a felgyújtott épületek romjai, azt mondotta — nem először — televíziós beszédé­ben: az Egyesült Államok elég erős arra, hogy legyőzze a világ leggazdagabb orszá­gában a felszín alatt burján­zó szegénységet, felépítse az úgynevezett „Nagy Társadal­mat” — s ugyanakkor tovább folytassa a vietnami háborút. Az amerikai képviselőház úgy látszik másképpen véle­kedett. Ugyanazon a napon, amikor kemény törvényt fo­gadtak el a néger gettók fel­keléseinek szervezői ellen — visszadobták ama törvényja­vaslatot, amely szerény ősz- szeget szavazott volna meg a nyomornegyedeket elválasztó és százezernyi gyermek életét fenyegető patkányok kiirtá­sára. Akik jelen voltak a képviselőházi teremben, fel­jegyezték, hogy a törvényja­vaslatot végül is egy felszó­laló szélsőreakciós képvise­lő kiáltása „ölte meg”, aki a következő megjegyzéssel for­dult kollégái felé: „Csak nem akarnak kinevezni az Egyesült Államokban egy pat­kányügyi kormánybiztost?” A képviselőház kacagása voltaképpen csak tünete a „Nagy Társadalom” sorvadá­sának. Az 1967-es költségve­tés a korábbihoz képest 10,5 milliárd dollárral növelte a vietnámi háború költségeit Ugyanakkor az úgynevezeti „Nagy Társadalommal” kap­csolatos, a kongresszus által megszavazott kiadások nem­csak arányaikban, de tényle­ges nagyságukat tekintve is csökkennek. Emlékezetes, hogy a „Nagy Társadalom”-elképzelés nem egyéb, mint a Johnson pro­pagandistái által gyártott utánzata a Kennedy-időszak- ban meghirdetett „új határ” programnak. Az „új határ” program mögött meghúzódó politikai gondolat az volt, hogy az Egyesült Államok­nak fokozott erővel kell a maga belső társadalmi-gazda­sági problémái felé fordulnia. Természetesen Kennedy sem vizsgálta felül az amerikai imperializmus terjeszkedő po­litikáját a maga egészében. Addig azonban (főleg hivatali idejének utolsó szakaszában) feltétlenül elment, hogy bi­zonyos reális egyensúlyt pró­báljon létrehozni az amerikai külpolitika ismert fő céljai­nak pénzügyi fedezete — s az ország gyötrő belső társa­dalmi-gazdasági problémáinak megoldására szánt költségve­tési összegek között. Johnson emlékezetes 1964-es nagysza­bású győzelmét éppen azzal aratta, hogy a Kennedy ál­tal megszabott politikai fő­irányvonal folytatását ígérte. Ezt jelképezte az általa meg­hirdetett „Nagy Társadalom” programja. Közelebbi vizsgálat termé­szetesen könnyűszerrel felde­rítheti, hogy a „Nagy Társa­dalom” Johnson által meg­szabott eredeti keretei is rend­kívül szűkek és szerények voltak, ha egybevetjük eze­ket az Amerikai Egyesült Államok gazdasági potenciá­jával, vagy éppen a hadicé­lokat szolgáló kiadásokkal. A Nent beszélnek többé erőszakmentességről Rendkívüli állapot New Havenben BATON ROUGE (MTI) Hétfőn hajnalban fegyveres rendőri alakulatok vonultak be Louisiana állam fővárosának néger negyedébe — előzőleg több helyen tüzek lángoltak fel. Baton Rouge polgármes­tere közölte, hogy mozgósítani fogja a nemzeti gárdát, amely vasárnap a polgárjogi tünte­tők gyűlésén állt őrséget, hogy megakadályozza az összecsa­pást a négerek és fehérek kö­zött. A vasárnapi gyűlés sajátos módon ért véget: ugyanazt a területet, ahol az előzőleg sza­badságmeneten részt vevő né­ger tüntetők gyűlést tartottak, estére a Ku-Klux-Klan igé­nyelte, és mivel a gyűlés nem fejeződött be időben, a rend­őrség tisztította meg a tere­pet. Magán a gyűlésen, a faji egyenlőség kongresszusának helyettes vezetője, Lincoln Lynch kijelentette, „ha nem kerül sor hamarosan változá­sokra, erőszakot kell alkal­maznunk, a színes bőrűek egész Amerikában megindul­tak és nem beszélnek többé erőszakmentességről, mert a gyarmatosító és imperialista hatalmak a világ egyetlen pontján sem voltak hajlandók lemondani arról, amivel bír­nak, sohasem akarták bevon­ni a négereket a hatalomba”. A Ku-Klux-Klan gyűlésén a szónok viszont kijelentette: „a délnek ismét fel kell kelnie” — utalva az egy századdal ezelőtt lezajlott amerikai pol­gárháborúra. A Connecticut állambeli New Havenben vasárnap este kihirdették a rendkívüli álla­potot, miután folytatódtak a szombaton megkezdődött za­vargások. Szombaton ötven személyt tartóztattak le, a se­besültek száma pedig 12 volt. A néger negyedben több he­lyütt betörték az ablakokat és kisebb tüzeket okoztak — a rendőrség vasárnap este újabb száz embert tartóztatott le. Rap Brown, a fekete hata­lom mozgalmának egyik veze­tője, akit szombaton tartóztat­tak le tiltott fegyverviselés vádjával, börtönéből felhívást intézett az összes amerikai né­gerekhez. Felszólította „az el­lenség vonalai mögött rekedt összes fekete testvéreket” fegy­verezzék fel magukat, mert a szabadság órája még nem jött el. Brown-nak az eredeti ter­vek szerint fel kellett volna szólalnia a Baton Rouge-i nagygyűlésen. Nigériai polgárháború Biafrai támadás a nyugati országrész ellen LAGOS (MTI) LONDON (MTI) Lagostól 240 kilométernyire, A nemzetközösségi ügyek a szövetségi fővárosba veze- minisztériuma vasárnap kö­tő főút mentén fekvő Ore vá- zölte, hogy Sir David Huntat ros közelében heves harcok Nagy-Britannia lagosi főbiz- folynak nigériai központi csa- tosát tanácskozásra hazaren- patok és biafrai egységek delták. A tanácskozás 15 között. Lagosi közlés szerint a kérdése a Nigériába irányuló biafraiak, akik ellenőrzésük angol fegyverszállítás lesz. alatt tartják a középnyugati A minisztérium egy szóvi- tartocnányt, hétfőn újabb tá- vője a biafrai rádió egyik madást intéztek a nyugati or- közlését cáfolva kijelentette, szágrész ellen. Megkísérelték, nincs tudomásuk arról, hogy hogy átkeljenek egy stratégiai a nigériai Kano repülőterére fontosságú hídon Ofuso falu- a brit légierő pilótái vagy nál, de feltartóztatták őket. szakemberei érkeztek volna. sorvadása Johnson választási győzelme utáni évben, 1965-ben 50,2 milliárd dollárt szavaztak meg az amerikai kongresz- szusban katonai célokra. Ugyanakkor a „Nagy Társa­dalommal” kapcsolatos mint­egy 20—25 különböző prog­ramra összesen 4 milliárdot szántak. Eleve le lehet szögez­ni tehát, hogy a „Nagy Tár­sadalom” Johnsoni-program- ja már indulásának pillanatá­ban is korlátozottabb volt még a vezető európai tőkés országok úgynevezett jóléti programjainál is. A költség- vetésben elfoglalt viszonyla­gos súlyát tekintve mintegy két és félszer kisebb arányokban szerepeltek ezek a kiadások a „Nagy Társadalom” prog­ramjában, mint a nyugatné­met költségvetésben, három­szorta kisebb arányban, mint a franciában, négyszerte ki­sebb arányban, mint az an­golban és kilencszer kisebb arányban, mint Svédország büdzséjében. Kétségtelen gazdasági tény, hogy az Egyesült Államok a tőkés világ leggazdagabb, óriási erőforrásokkal rendel­kező országa. Az is tagadha­tatlan, hogy az amerikai gazdaság egésze számára a vi­etnami háború költségei nem jelentenek tűrhetetlen megter­helést. Sőt, közismert módon a vietnami háború bizonyos értelemben még a hadikon­junktúra ösztönzéséhez is hoz­zájárul. A „Nagy Társadalom” programjának brutális meg­csonkításában ezért nem any- nyira a gazdasági kényszer nyomását kell látnunk — mint inkább egy nagyonis át­gondolt és tudatos irányvona­lat. Ennek az irányvonalnak a lényege: felhasználni a vietnami háborús pszichózist és az emelkedő háborús költ­ségeket a szociális kiadások tudatos visszaszorítására. Bi­zonyos körök minduntalan a „szocializmus előretörését” emlegetik a szerény szociá­lis programok hallatára. Sőt, ezen túlmenően a szociális követelések erőteljesebb visz- szadobására is. Erre vallott, hogy Johnson rádióbeszédé­ben nem a néger gettófel­kelések szociális-gazdasági okaira, hanem a megtorló in­tézkedésekre helyezte a fő­súlyt. Erre vall az is, hogy 1967-ben a monopoltőke az eddiginél erőteljesebben száll majd szembe a szakszerveze­tek béremelési követeléseivel. Tömören és jellemzően fog­lalta ezt össze a U. S. News, az amerikai nagytőke egyik legbefolyásosabb folyóirata, amikor cikkének címéül ezt a mondatot választotta: „1967 irányzata: a munkáltatók ke­ményebben bánnak majd a szakszervezetekkel”. (Ugyan­akkor persze tény marad az is, hogy 1967 eddigi sztrájk statisztikája azt jelzi: tizen­négy esztendeje nem vett részt annyi munkás a sztrájk­mozgalomban, mint éppen eb­ben az esztendőben!) Sem a néger-probléma, sem a vietnami háború nem szol­gáltat tehát egymagában ki­elégítő magyarázatot. A jelek szerint ennél többről van szó: az amerikai monopóliu­mok kísérletéről a Kennedy által szerény keretek között megkezdett szociális-jóléti törvényhozás egész irányzatá­nak megfordítására. Ez a „Nagy Társadalom” sorvadá­sának igazi oka. Gömöri Endre

Next

/
Thumbnails
Contents