Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-05 / 156. szám
4 »OGR AO 1967 július 5. szerda Mint egy kis tenger... Évzáró a Karancsban Hangulatos esemény színhelye volt a hét elején Salgótarjánban a Karamcs Szálló. A Nötanács által Zagyvapál- falván szervezett háziasszonyklub ez alkalommal tartotta évzáróját. Az ünnepség egyik színfoltja volt annak a tíz sszonynak megjutalmazása. kik a legaktívabban kapcsoltak be a klub tevékenysé- i be. Zagyvapálfalván. a Nőtanács a jövőben több gondot kíván fordítani az ifjúságvédelmi munkára is. A megyei és a salgótarjáni városi nőtanács ez évi munkájáért dicséretben részesítette a zagy- vapálfalvi szervezetet. Külön említést tettek arról, hogy a zagyvapálfalvi asszonyok ez évben mintegy félezer forintot gyűjtöttek az erdőtarcsai állami intézmény számára. Gyors ütemben halad a balassagyarmati tr. ktorfttlke-gyár szerkezetének építése. Rövidesen befejezik az acél főtartók elhelyezését (Koppány György felvétele) Gondosan szervezik a takarékossági mozgalmat az iskolákban is. Ennek köszönhető, hogy ezen a. területen is javulást értek el a korábbi évekhez viszonyítva. Igen kedveltek az üzemi dolgozók között a Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak. A 16 KST 1700 tagjának tavaly 2 millió 330 ezer forintot fizettek vissza, s 1 millió 600 ezer forint kölcsönt folyósítottak. A kölcsönök közül igen kedvelt még az építési és az áruvásárlási. Tavaly 44, az idén az első félévben már 24 építkezőnek nyújtottak építési kölcsönt Emelkedést y mutat az áruvásárlási kölcsönök igénybevétele is. Hallottam valamit a tintahalról. Evats ausztráliai zoológus azt ajánlja, hogy ha valaki tengeri fürdőzés közben úgy érzi, egy hatalmas tintahal karjai átölelik. ne ijedjen meg, hanem simogassa meg az állatot, amely érzékeny lévén, ilyenkor elengedi áldozatát... E halfajta körül néha olyan a víz, mint a tinta. Idős pedagógusnőtől kérdeztem egyszer, vajon negyven év alatt — amelyet a katedrán töltött — hány dolgozatot javított ki, s mennyi tintát használt fel erre. Mosolygott. — Egy kis tengert — mondotta. De nem a halakról, tintáról akarok beszélni, még- csak nem is nyugdíjas nevelőkről. Ellenkezőleg, azokról inkább, akik most indulnak eí a pályán, az úton, s gyakorló pedagógusként bizony eddig még egyetlen egy iskolai dolgozatot sem javítottak tó. (Az ő dolgozataikat javították idősebb, tapasztaltabb kollégáik). Ez év szeptemberében Nóg- rád megyében 47 új pedagógus kezdi meg munkáját, az oktató-nevelő tevékenységet. A kecskeméti óvónőképzőből négy, a szarvasiból öt. az esztergomi tanítóképzőből hét, az egri tanárképző főiskolából 11, a szegedi tanárképző főiskolából egy, a József Attila Tudományegyetemről kettő, a Kossuth Lajos Tudományegyetemről négy, az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetemről hét, a szombathelyi tanítóképzőből kettő, a debreceni tanítóképzőből ugyancsak két ifjú, friss diplomával rendelkező nevelő érkezik Nógrád óvodáiba, iskoláiba. A Nógrád megyei Tanács hűvös irodájában, a művelődésügyi osztályon arról folyik a szó, hogyan fogadjuk őket. Nem elég ugyanis a szeretet, a megbecsülés hangoztatása, az oktató-nevelő munka, az iskolán kívüli kulturált környezet feltételeit is biztosítani kell számukra. Gond többi között a pedagógus-lakások építése, a további vásárlások lebonyolítása is. Persze, a megye társadalma, a művelődésügyi szervek nemcsak adnak, hanem sok mindent el is várnak a fiataloktól. Mindenekelőtt azt, hogy mielőbb beilleszkednek az iskola nevelőtestületébe, hasznos munkakapcsolatokat alakítanak ki nemcsak egymás, hanem idősebb kollégáik között is, s részt veszne a község, a város társadalmi életében, tevékenykednek a tanácsban, a népfrontban, a sportégyesület- ben stb. Azért is sokat tehetnek, hogy ne legyen külön úttörő és osztályfőnöki Jelentős irodalomtörténeti felfedezés hmevellen J fiadéi eh -Leó éi Eddig ismeretlen Madách levelekre bukkant egy fiatal tanárjelölt: Kerényi Ferenc 24 éves budapesti bölcsész- hallgató, aki Kovács Jánossal társszerzője a Nógrád hasábjain rendszeresen megjelenő „Híres földijeink” kultúrtörténeti sorozatnak. Felfedezéserői a következőket mondotta: — Maczon Frigyesné Balogh Anna, aki Madách Imre sógorának a dédunokája, budapesti lakásában sok könyvet, irományt, papírhalmazt őriz családi hagyatékként, lányától hallottam ezt. akivel tavaly nyáron Csesztvén ismerkedtem meg. Az egyik félreeső polcon, háborítatlan papírkötegek között találtam rá Madách Imre sajátkezűleg írt négy levelére, amelyekről mind a mai napig mit sem tudtak az irodalomtörténészek, a filológusok. Három levél teljes terjedelmű, egy pedig töredékes, hiányzik az első két oldala. Madách Károlynak, öccsének írta mindegyiket Madách Imre. Időben a legkorábbit 1848. január 6-án keltezte Cseszt- véről Budára. A küloldali címzés: „Madách Károly úrnak, az M. K. H. Tanács fogalmazójának, Várban, Fortuna tér” — így továbbították a Magyar Királyi Helytartó Tanács épületébe. Széles sodrású stílusban a sorok írója fiúi módón közvetít valamilyen anyagi természetű dologban öccse és anyja között. A második levél — amely ugyancsak magánjellegű — eleje hiányzik, de a tartalmából úgy következtettem, hogy körülbelül az 1850-es évek elején íródhatott. Köztörtémeti jelentősége van az időben hozzánk legközelebbi két levélnek, mindegyikén az 1861-es szám szerepel. Ismeretes, hogy Madách Imre ekkor Nógrád megyei képviselő volt az országgyűlésben. A szabadságharc után 1861-ben hívták össze először az országgyűlést. Az április 29-ón keletkezett postai küldeményben a többi között olvasható, hogy .. ismét elhalasztották megnyitását szerdáig, s akkor is a császár csak biztossal akarja megnyittatni, s elnapolni mindjárt két hétre. Néha azon ponton vagyunk, hogy mindent megadnak, de már amikor beszél Ferenc Józseffel... ismét nem akar semmiről hallani”. Azután a folytatás: „Kimondjuk, hogy még a 48-as minisztérium és a meg nem hitt részek nem lesznek köztünk, semmihez sem szólunk, erre egyetértés van, csak arra van két párt, hogy ezt felírásban vagy határozatban mondjuk-e ki, az elsőt Deák. a másikat Teleki akarja, én a másodikkal tartok...” Nem kevésbé fontos, kortársi dokumentumerejű az 1861. május 8-ról szóló levél, amelyik a jellegzetes madáchi komponálás megjelenítő stílusában született és Teleki öngyilkosságáról ad hírt, ..Épp a múzeum kertében állunk, mikor híre jő, hogy Teleki Lászlót ma reggel szobájában a padlózaton háton feküdve, keresztüllőtt szívvel találták. Nadrág volt rajta és tél csizma, az ágya összegyűrve, a pisztoly kezében. — Csakhamar megérkezett Giczy, a gyűlést megnyitá, s a borzasztó esetet bejelenté. A tömve volt karzatok egy jajkiáltásban törtek ki, több nő áléit. Deák indítványozá az ülések felfüggesztését hétfőig, mi el is fogadtatott. A városba nagy izgatottság van, a Józsefváros mind összecsoportosult. .. Senki sem hallotta a lövést. Minden ember a németet gyanúsítja.. Elmondta még a negyedik évfolyamos egyetemista: megbizonyosodott, hogy valóban ismeretlenek voltak ezek a levelek, nem szerepelnek abban a legteljesebb gyűjteményben sem, melyet Staud Géza állított össze Madách levelezéséről. Tudományos feldolgozás után — egyetemi tanárának, Waldap- fel Józsefnek a biztatására — Kerényi Ferenc (valószínűleg még a nyáron) az „Irodalomtörténeti Közlemények” folyóiratban fogja publikálni felfedezését. Bizonyos — mondták a tudósok —, hogy ezáltal újabb értékes tápot kap a Madách-kutatás, a költő kultusza. — Lajos, gyertek át! Mikor jöttök át végre?! Jó a lift is... Ledobom a kulcsot... — rikoltja a rézvörösre pirult félmeztelen férfi a szembenlevő ház hatodik emeletéről. Lajost nem látom, de tudom, valahol felettem áll a betonfolyosón, esetleg az ablaknál. A félmeztelen alak ott, szemben a hatodikon új lakó. A 15-ös sorszámot viselő salgótarjáni új szövetkezeti lakóház vadonatúj lakója. Most majd ledobja a kulcsot az udvarra, Lajos és Nusika, a felesége, kényelmesen átrándulhat a 16-osból a 15-ösbe. Szomszédok vagyunk. — Borzasztóak ezek ott szemben! — mondja a 16-os negyedik szintjén lakó magas hölgy. — Addig volt itt nyugalom, amíg üresen állt az a ház ... Most mindent csinálnak, zörögnek, televízióznak... A magas hölgyet tehát zavarja a szomszéd gyülekezet életzöreje. Zavarja. holott örülnie kellene! Ha már zavarni is tudjuk egymást, azt jelenti: városunk hasonlatos az igazi városokhoz. Istenem! Igazi városok. Párizs, London. Moszkva, New York, ahol mindenki mindenkit zavar és folyamatosan! Meghatódva hallgatom az ugyancsak új lakócska, a kis Peti harmonika játékát. Tudása nem valami briliáns, de a billegetés is valami. Most kezdi a Boci, boci tarkát tanulni, és elönt a boldogság, ha arra gondolok: milyen sokáig tart míg úgy megtanul játszani, mint Tabá- nyi. Addig zavarni fog, rendszeresen, folyamatosan, nap munka, szíwel-lélekkel törődjenek a gyerekkel. Mi köti az embert egy helyre? Hogy dolgozni akar, s erre áz adott helyen lehetőséget kap. Az anyagi különbségről már sokat beszéltünk, amely nagyon feltűnő a régi és mai iskolások között. És a szellemi? Bizony, a mai iskolát Össze sem lehet hasonlítani a régivel. Az óvoda, a rádió, a televízió, a kirándulások. a szülők törődése megannyi pluszt jelent a gyermek szellemi fejlődésében. Ez a pedagógus számára előny, de ugyanakkor nagyobb követelményeket is támaszt. Fiatal diplomásaink bizonyára megfelelnek majd a követeimén yeknek. Milyen öröm lesz számukra az első tanév végén, ha a gyerek olvas, számol, tollbamondás után már mondatokat Is leír, vagy a felsőbb osztályokban, a középiskolákban értelmes. kerek feleletben számol be a tanultakról. Milyen izgalom lesz az első tanítási nap, amikor már tanítóként. tanárként tevékenykednek. Az első dolgozat, amelyet aztán számlálha- tatlanul sok követ, s kijavításukhoz bizony annyi tintát használnak el. mint egy kis tenger. (tóth) A patvarci Lenin Tsz ötvenholdas Jonathánnal betelepített almáskertjében elmaradhatatlan, fontos munka a növényápolás. A gyomtalanítási munkákban a szamócaszedés idején Rimócról szerződtetett asszonyok is segítenek (Koppány György felvétele) Hat emelet boldogság Megjelent a „Szovjet gyűlte” mint nap bizonyítva, hogy igenis városban élek, nem valami eldugott faluban. Vjjé, de nagyszerű! Különben is. Így vagyunk egyetlen nagy család. Az bizony. S hol él a nagy család? Városban él nem is vitás. Ha ásítok, legalább három szint (negyedik, ötödik és hatodik) lakója néz a számba. Ülünk a folyosón, ásítunk, tüsszögünk meg ilyesmi és mindenről, mindenkiről, mindent tudunk. Éljen a városi komfort. Éljen a modernizált „gang”, amely családunk egységét betonövként tartja össze. Éljen a nyári kánikula, amely arra kényszerít bennünket, hogy széles ablakainkat sarkig kitárjuk, és úgy éljünk, miként városiakhoz illik: félmeztelenül, csak egy szál papucsban, szalmakalappal a fejünkön. Városiasodunk. Erre figyelmeztetett ezer jel, tízezer decibel. Az életzörejek mellett ugyanis éjjel-nappal motorzúgás vág a modern betonfalak közé. A falakat szerencsére apró kis részekre osztották az építők. Az üregekben vidáman megfordul, tízszeresére erősödik a Rákóczi úti forgalom motorzaja (hála a tervezőknek, akik időben gondoskodtak a milánói Scalát megszégyenítő kiváló akusztikáról!). Este lefekszünk és azt álmodjuk: egy hatalmas repülőgép hangárban vetett ágyat az édesanyánk. Mindenki boldogan mosolyog, csak a kis Peti játszik elmélyülten: — Boci. boci ta ... Boci,boci ta... (pataki) A Szovjetunióban nemrég jelent meg az 1963 óta negyedszer kiadott, a gyűjtőiket érdeklő kérdésekkel foglalkozó „Szovjet gyűjtő” című könyv. A kiadvány érdekes szakcikkeket tartalmaz a szovjet bélyegekről. Egyik cikke például a Szovjetunió 1917— 1921 között kiadott bélyegeivel, az akkori pcetaviszanyak- kal foglalkozik. Ismerteti az elsőnek kiadott szovjet bélyegek történetét, amelyek megjelenésükkor szükségpénzként is szolgálatot tettek. V. Us- tinovszki leírja a könyvben az északi sarki kutatóállomások bélyegeinek felülnyomásait és postabélyegzőit. A bélyeggyűj- tósen kívül numizmatikai és más gyűjtési ismertetések is szerepelnek a kiadványban, amelyet a megyénkben működő bélyeggyűjtők, illetve a numizmatikai kör tagjai haszonnal forgathatnak. Többet takarékoskodnak a balassagyarmatiak Jelentős tevékenységet bonyolít le az Országos Takarékpénztár Balassagyarmati Fiókja mind a város, mind a járás lakossága körében. Bizonyítja ezt az is, hogy tavaly elnyerték a Kiváló fiók címet. A jó munka eredménye a betétek összegének fokozatos növekedése. A múlt év végétől 29 millió forintról 31 és félmillió forintra emelkedett a betétállomány. A lelkiismeretes felvilágosító munkának is köszönhető, hogy egy lakosra csaknem 2500, egy betétkönyvre pedig majdnem 6300 forint jut. A legkedvezőbb eredményt a termelőszövetkezeti tagok között érték el. Tavaly ősszel például 144 betétkönyvet nyitottak szövetkezeti dolgozóknak, amelyeknek a betétösszege megközelíti a hatszázezer forintot.
