Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-04 / 155. szám

Válaszol az illetékes / izén kétezer ember vasárnapja A I»nla$sag7ni*mati tanácselnöké a szó Gondok, problémák a strandokon örömmel olvastam a Nógrád június 18-án megjelent számában a város lakásépítéséről, kulturális fejlődéséről, iparosításáról elmon­dott véleményeket, jogos bírálatokat. Köteles­ségemnek tartom, hogy válaszoljak azokra. Fejlődésünk jó úton halad. A beruházások, építkezések a tervezett ütemnek megfelelően alakulnak. Az a véleményem, hogy 1967-et mint a városépítés esztendejét tarthatjuk szá­mon. Ebben az esztendőben 300 család költö­zik új lakásba. Ez a város történetében egye­dülálló. Elkészül 160 szövetkezeti, illetve ál­lami, 50 KISZ-lakás, több OTP-társasház. 15, kölcsönből épített pedagóguslakás, nem is szólva a magánerőből építettekről. Gondjainkat ezzel persze még nem oldjuk meg. A város 1800 épületéből 600 vályog-, vagy vertfalu. Hatvan évnél régebbiek. Ezek helyett újakat kell építeni. Borszéki Vilmosné arról szólt, tetszik neki a szövetkezeti lakás- építési akció, mert ez felel meg balassagyar­mati kispénzű embereknek. Ez az építkezés sajnos, nem korlátlan. A szövetkezeti laká­sok is állami erőből épülnek, csak annyit építhetünk, amennyire az ország anyagi ere­iéből telik. A harmadik ötéves tervben ilyen lakásokat már nem is építünk. Ezzel szem­ben fokozzuk az OTP-társasház építését. Említi Borszékíné, hogy a balassagyarmatiak kispénzűek. A városban az utóbbi években a foglalkpztatottsággal együtt jelentősen emelkedett a reáljövedelem. Ügy gondolom, hogy az OTP társasház-akcíó is közkedvelt lesz, A júliusban átadásra kerülő 10 norvég típusú, kétszintes, háromszobás lakásokra többszörös a jelentkezés. A fiatal házasoknak, a kevesebb jövedelemmel rendelkezőknek ajánljuk a KISZ-lakásépítést. Jusztin József nagyon fontos dolgot tett szóvá: városunk kulturális életét. E téren le­hetőségeink korlátozottak. Gondjaink nagyok: művelődési otthonunk elavult. A megye ve­zetőivel sokat tanácskoztunk erről. Segítettek. 1908 végéig elkészítjük egy Új művelődési otthon beruházási programját. A Palócz-ligetet Bajcsy-Zsilinszky Endre úti bejáratánál épít­jük fel. Szeretnénk a negyedik ötéves terv első évei ben elkészíteni. Itt már lesznek klu­bok. amelyekben a dolgozók gazdagíthatják tudásukat, növelhetik műveltségüket, szóra­kozhatnak. Addig is az állami zeneiskolát, a művelődési otthonból a Deák Ferenc utcába helyezzük, egy 350 ezer forintért felújított épületbe. Ezzel nagyobb helyet biztosítunk mostani művelődési intézményünkben. A város fejlődésével az emberek műveltsé­ge is gyarapodik. Ennek elősegítésére, iskolá­inkat fejlesztjük 1969-ben megnyitjuk a Dózsa György úti új általános iskolát, 1970-ig Három tanteremmel bővítjük az Ifjúság úti iskolát. Tárgyalunk a Finomkötöttárugyár vezetőivel, hogy Balassagyarmaton textilipa­ri technikumot létesítsenek. Most is képezünk ki technikusokat. A Szántó Kovács János Gimnáziumban közgazdasági, az iparitanuló intézetben a salgótarjáni gép; pari technikum és a budapesti építőipari technikum kihelye­zett tagozatai működnek. Ha 35—40 fő je­lentkezne, akkor az idén szeptembertől mind a két tagozaton újból indítanának első osz­tályt. v Óvodai gondjainkat előreláthatólag a har­madik ötéves tervben nem tudjuk megolda­ni. Új intézményt ugyanis nem építünk. A Dózsa György úti óvodát viszont 25—30 fé­rőhellyel bővítjük. Tervezzük a Deák Ferenc utcai óvoda bővítését is. Tudom, ez is ke­vés. Különösen a KISZ-lakótelepen volna szükség óvodára, bölcsődére napközire. Itt 79 bölcsődé«. 95 óvodás és 290 általános is­kolás gyerek él. A gondok megoldásáról pil­lanatnyilag nem tudok nyilatkozni. Néhány szót a vendéglátásról. Az elmúlt két év alatt az is fejlődött. A városé mellett kielégítettük a jelentős számú átutazó ven­dégek igényeit is. Nem értek egyet azzal, hogy az Ipoly vendéglőt III. osztályúnak mi­nősítsék. ilyenekkel a városban már rendel­kezünk. Szükségesnek tartom a II. osztályú éttermet. Véleményem szerint azért alacsony az Ipoly forgalma, mert nem megfelelő az üzleti propaganda. Tegyék korszerűbbé a kiszolgálást, javítsák a minőséget, nyújtsanak több és igényesebb szórakozást, akkor majd több lesz a vendég. Imrovecz Pálné, a város kommunális ellá­tottságáról szólt. Panaszkodott, hogy lassan ha­lad a csatornázás, a járdaépítés. 1966—1968 között a város kommunális be­ruházása megközelíti a 35 millió forintot. Ilyen értékben kommunális építkezés Balassa­gyarmaton még nem volt Véleményem sze­rint a csatornaépítés megfelelő ütemben ha­lad. 1968 közepéig elkészítjük a csatornázás első ütemét. 1969-ig a víztorony építését, a kutak és az összekötő gerincvezeték lerakásai. Lassú viszont a kábelfektetés során felszedett járdák helyreállítása. Sajnos, ezt a cement­hiány befolyásolta. Most meggyorsítjuk a munkát és előreláthatólag az év végére be­fejezzük. Az új lakótelepeken a járda- és útépítés hosszabb időt vesz igénybe, a nagy terhet ró a városra. Az idén a KISZ- és a Kun Béla lakótelepen, valamint a Szontágh Pál utcában csak a közművesítés több mint kétmillió fo­rintba került. Egy kis türelmet kérünk, mert a város anyagi lehetőségei meghatározottak. A zöldségellátás problémáival a városi ta­nács végrehajtó bizottsága is foglalkozott. Ha­tározatot hozott, hogy a piac melletti MÉK- boltot, a földművesszövetkezet vegye át. Bő­vítsék az eladóteret. A piacon, a város ál­tal épített két zöldség-gyümölcs pavilont át­adtuk a tsz-társulásnak, hogy javítsuk az ellátást. A MÉK vezetőit arra kérem, hogy több friss árut biztosítsanak. Befejezésül köszönöm a véleménynyilvání­tást. A város vezetőinek, s személy szerint nekem nagy segítséget jelentett. Észrevétele­ikkel. javaslataikkal a jövőben is adjanak se­gítséget a város építéséhez, a dolgozók tudat­formálásához. Kellemesen érintettek Szabó Károly tanár megjegyései. valóban igaz: a tu­datformálásban a pedagógusok sok segítsé­get nyújthatnak. Kérem is támogatásukat. Lombos Márton a városi tanács vb elnöke A vasárnapi kánikulában kihaltnak tűnt a megyeszék­hely, csak a vasútállomásnál levő buszmegállónál volt ál­landó csoportosulás. Egész nap sokan igyekeztek a sal­gótarjáni strandra. — Délelőtt kilenc—tíz óra között jött a legnagyobb tö­meg — mondja a strandpénz­táros — Egy óra alatt hat­száz jegyet adtam ki. Ma elő­reláthatólag 15 ezer forintnál is többet forgalmazunk. öt­ezer. .. Ennyien lehetnek a strandon... A fülledt meleget csak fo­kozta a levegő magas pára- tartalma. A strand nagyon zsúfolt volt, nagyon poros, a víz langyos és szürke. — A nőj mellékhelyiségről feltétlenül, írjon — mondják, súgják többen is. A női öltö­zőhöz tartozó mellékhelyiség ajtaján tábla: „javítás miatt zárva.” De nem javította sen­ki, amikor arra jártunk. A strandbüfé előtt nyitástól zárásig tömeg állt a tűző na­pon. — Nyolcán dolgozunk meg­állás nélkül, négy állandó és négy kisegítő. így sem bírjuk a megnövekedett forgalmat — mondja Reznák Józsefné bü­févezető. — Szombaton hét­ezer forint volt a forgalmunk, ma legalább a duplájára szá­mítunk. Eddig 840 üveg sör fogyott el, most hoztak újabb 480 üveggel. Szombaton 1620 üveg sört ittak meg a stran­dolok. Sörből, hűsiből , nincs hiány, ennivaló is van: 80 ki­ló kolbász fogy el sütve a hét végén. A sör azonban kellemetle­nül langyos. Négy hete áll kihasználatlanul a büfé rak­tárhelyiségében egy ezerlite­res hűtőszekrény, és nem mű­ködik rendesen a fagylaltgép automatája sem. A teraszos büfénél Hoffman Pál tájékoztat távirati stí­lusban: — Szombaton ötezer forint volt a forgalmunk, ma a háromszorosa lesz. Három­ezer üveg sör, nyolcszáz pa­lack bambi, ötven kiló kol­bász és rengeteg adag bog­rácsgulyás — ennyi fogyott el a hét végén. * Enyhe túlzással több volt a fürdőző vasárnap délután a balassagyarmati strandon, — Mit mondjak? Nehéz. Fő­leg a sok bumlizás. Mezőkö­vesden lakom. — Akkor mégis, miért sze­reti ezt az életet? Megvonja a vállát: — Azt ki tudja, a hóhér miért szeret akasztani.., Tizenhét éve, amióta a vállalat meg­alakult, Mohácstól Záhonyig, Miskolciéi Ajkacsingerig nem volt nagy építkezés, ahol ne dolgoztam volna. Képtelen len­nék elképzelni is, hogy dol­gozom egy gyárban, műszak után blokkolok .,, Hogy miért szeretem? Mert ez szabad élet. És olyan, mint egy biliárd­parti. Abban sincs két egy­forma állás. És ahová mi ér­kezünk, ott akkor még kuko­ricás van, vagy préri. Aztán pár hónap múlva vonat jár rajta. Expressz. Vagy gyár épül. mint ez is itt. — Nem ezt mondtam én is magának — szól közbe Papp János művezető kollégája, Ónodi Sándor —, mikor azt kérdezte tőlem, miért hagy­tam ott a könyvelést...? Valóban mintha összebe­széltek volna. Pedig Pappal később találkoztam. Előtte már Ónodi Sándor körülvezetett a születendő új Bányagépgyár területén. Megkérdeztem tőle hol dolgoztak, mielőtt a Föld­gép Vállalatnak ez a csoport­ja ide települt. Záhonyt emlí­tette, az ottani vasútépítést. Aztán elsorolt még vagy négy munkahelyet, ahol a salgótar­jáni „kirándulás” előtt járt. r- Mióta csinálja ezt a munkát? — Egy éve, talán. — És azelőtt, hol dolgozott. — Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságnál. — Ott is földmunkán? — Nem, Könyvelési csoport- vezető voltam. Ez gyaníts. Könyvelő, cso­portvezető. Az irodát nem könnyen adják fel. Különösen nem az ilyen csavargó élet kedvéért. Faggattam. Csak nevetett. — Nem volt nekem ott sem­mi bajom, semmi ügyem. Csak nem elégített ki az a munka. Amikor én estétől hajnalig azt számolgattam az irodában, miért nem stimmel a mérle­gem, az idegesített. Ha itt van valami probléma, még élvezem is... Amikor Tokajban az új vasútvonalat átadtuk, és néz­tük mi lett a vad, szabad te­rület helyén, hát az igen., .1 — És, hogy megy a munka ebben a melegben? Ezt azért kérdem, mert a minap üzemekben jártam, ahol soliat panaszkodtak — és joggal — a hőségre. Mi ugyan most egy lakókocsi félében ülünk, amolyan vándor műve­zetői irodában, de a hőség itt is nagy. Hát még odakint, a tűző napon. A két művezető összenevet: — Csak eső ne jöjjön — mondja Papp János. — Mi azt szeretjük, ha ilyen meleg es száraz az idő. Nekünk az ősz. meg a tél — ellenségünk. Napszúrás? Ugyan. Aki évek óta naponta tíz-tizenkét órát tartózkodik kint, mint mi, azt már elkerüli az ilyen sem­miség. A feladatra terelődik a be­szélgetés. — Kérem — foglalja össze precízen Papp János —, a mi dolgunk, hony a felső humusz­réteget letakarítsuk, az arra hordott sóderréteget szintbe hozzuk, támöritsük. Azonkívül betemetjük a régi patakmed­ret, ott szintén tömöritjük a talajt. Odakerül az iparvágány Az iparvágány alapépít­mény — tömörsége té- er-gamma kilencvenöt lesz, a többi kilencven. A kilencven­öt — teszi hozzá — gyakorla­tilag a legnagyobb tömörség. Százat csak laboratóriumi kö­rülmények közt lehet előállí­tani. Eredetileg húsz centimé­ter humuszt kellett volna eltá­volítani. Egy újítás bebizonyí­totta, hogy ez fölösleges, any- nyira kevés a humusz szer- vesanyag-tartalma. A húszból öt centiméter lett. Ez körül­belül egymillió-kétszázezer fo­rint megtakarítás. A területet átlag egy méter nyolcvan— két méter ötven centiméter magasságban bányakaviccsal kell feltölteni. A humuszt a helyszínen tároljuk, később jó lesz parkosításhoz. A régi pa­takmeder partján maradt föl­det a kerítésaiaphoz használ­ják fel, a sódert a fővállalko­zóval szerződésben levő hu­szonegyes AKÖV dömperei hordják a helyszínre. Apro­pos fővállalkozó. Cseke Győző a nógrádi építők mélyépítés- vezetője érkezésünk előtt — helyettem — elvégezte a ta­lajmérést. Amikor a szkrépe- rent bedöglött, azonnal adtak egy dózert. A tervek is rendel­kezésünkre álltak: a helyszin- rajz, a keresztszelvények, min­den. Ahogy megjöttünk, már­is kezdhettük a munkát. Én ilyen előzékeny fővállalkozó­val eddig még nem találkoz­tam. A huszonegyes AKÖV ve­zetői sem akarták elhinni, hogy itt mindjárt teljes kapa­citással lehet dolgozni. Elő­ször nyolc dömpert irányítot­tak ide. De már az első na­pon, ahogy ideérkeztek, négy hold le volt humuszolva. Szer­dán be is futott a nyolc döm­per után még tizenkettő. — Hány műszakban dolgoz­nak? — Egy kotrógép, egy dózer. mint a viz. Fél háromig 1500 jegyet adtak el a pénztárnál. A 66 kabin, a férfi és női öl­töző már kicsinosítva fogadja a vendégeit. Kölcsönözni für­dőruhát, nyugágyat lehet. Ér­demes lenne persze a válasz­tékot bővíteni, gumimatracot, övét, labdákat is szívesen ven­nének igénybe. A Vendéglátó Vállalat utólag létrehozott büféjét különösen a férfi für- dőzők látogatták sűrűn. Ha ön lenne a vízművek igazgatója, mit építene? — kérdeztük az egyik vendég­től. Megfelelőbb partnert nem is találhattunk volna, hiszen Nagy Tiborné négy évig volt a strand vezetője, s manap­ság is szorgalmas látogatója a fürdőnek. — Csináltatnék még egy medencét. Mert ez az egy kevés. A „vízforgatás” nincs megnyugtatóan megoldva. Vízcsere után néhány napig várni kell míg a medence fel töltődik. Jó ez a büfé, mert van. De szeretnénk, ha rövid életű lenne: nagyobb és vá­lasztékban gazdagabb kellene. * A Börzsöny tövénél meg­búvó diósjenői strandot va­sárnap több mint ötszáz für­dővendég kereste fel. A víz hőmérséklete 26 fok volt. Jú­nius 15-én nyitották meg a kapukat. Sekély és mélyvízű medence áll a kánikula elől ide menekülök rendelkezésé­re. A 100—100 személyes öl­tözőt kicsinosították, a 20 ka­bin közül három azonban „beteg”, javításra szorul. Az idén is gazdagodott a strand. Több mint 20 ezer forintból új pénztár és kölcsönzőhe­lyiség, valamint elsősegély- nyújtó hely épült. Utóbbira már ugyancsak szükség volt. Kölcsönözni fürdőruhákat és játékokat lehet „Amire szükség lenne” — összegyűjtésében Devcsic Já- nosné, a strand vezetője is segített. Korad az este 6 órai záróra. Aki napközben dolgo­zik, emiatt aligha tud a strandra kimenni. Hiányzik — annál is inkább, mert ta­valy már volt — a zene. Gond a közegészségügy szem­pontjából fontos vícsere. A strand vizét jelenleg két—há­rom hetenként tudják csak kicserélni. A vendéglátói szolgáltatás enyhén szólva gyenge: Vagy­is nincs semmi! A Diósjenő és Vidéke Fogyasztási Szö­vetkezet még tavaly felállí­tott a strandon belül egy pa­vilont, de funkciója egyelőre rejtélyes. * Festői környezetben terül el a bánki tó. Mostanában egyre inkább felfedezik a szórakozni vágyó kiránduló­kat. A víz partján építkezés nyomai. Négyszáz gyerek és felnőtt lubickol a vízben. A tó má­sik részén csónakáznak. Egy motorcsónak is nekilendül a part mellől. Időnként vesze­delmesen közel húz el s fürdózők feje mellett. Muta­tom a kabinosnak, de ó megnyugtat. — Nem okoz bajt. S jó is, hogy van egy motorcsó­nak, ha valaki esetleg bajba kerül... Trenyik András kabinos az őre. irányítója a tanácsi strandnak. Ö kölcsönzi a gumimatracokat, uszógumi- kat, s más játékokat. Sajnos semmiből sincs annyi, amennyi kellene. Csónakot is lehet bérelni, de ebből is csak néhány van. Pedig a túlsó parton hat hever a partra húzva. Azt mondja a kabinos, újra kell szurkozni, mert befolyik a viz. Miért nem lehetett előbb megcsi­náltatni? Az ellátás? Hosszú sorban állnak a földművesszövetke­zeti kimérés előtt. Az ital — langyos, a választék gyér. Sör nincs. Puhovszki Mi- hályné büfés panaszkodik. A büfében nincs vizvezeték, a vizet tejes-kannákban hord­ják az óvodából. Keresik a süteményt is, de az sincs. A szabad strandon nehe­zebb fegyelmet tartani. Bá­lint Pál fürdőmesternek ugyancsak figyelnie kell. A mentőcsónak állandóan ké­szenlétben a part mellett ring. Mentőöv 1 nincs, illetve mégis van, mert a fürdő­mester szerzett egy autóbel­sőt. A környék gyönyörű, a viszonyok sokkal jobbak is lehetnének. i '•*1 egy szkréper, egy úthenger, egy vibrohenger, tizenhét gép­kezelő, dömperek, három mű­szakban. Két percenként egy forduló ... Sajnálom a zagy- vapálfalviakat, de legyenek tü­relemmel. A közlekedési rendőrségtől is itt voltak már, kioktatták a dömpereseket: a faluban fölöslegesen ne tú­ráztassák a motort. Azért nem lesz kellemes körülbelül öt— hat hónapig. Számítunk is til­takozásra. De meg kell érteni: nagyon fontos építkezés ez. És a dömper, dömper. A hegedű szebben szól, de azon nem le­het sódert szállítani. Sajnos... Papp János egyébként ha­marosan elbúcsúzik a mun- kahelytől. — Látja ez is. A Bányagép­gyár nekem a felfedezések he­lye. Előzékeny fővállalkozó, kitűnő beruházó, mint közre­működő benne vagyok az egy­milliókétszázezres újításban. Most egyhónapos szabadságra megyek, de egy héttel koráb­ban küldték a? utódomat. Ez sem történt még meg velem. Igazán „atyai" gondoskodás — nevet. — A szabadság után? — Balassagyarmat, Kábel­gyár. — Program a szabadságra? — Von egy Trabantom. A feleségemmel becsavarogjuk az országot. Muszáj. Tizenegy— tizenkét éve vagyok művezető. Ez idő alatt ötször hívtak visz- szo a szabadságról. Most ta­láljanak meg, ha tudnak .., Csizmadia Géza Pásztó, délután 17 óra. Telt ház a strandon- Szé­kely Istvánná pénztáros fel­világosítása szerint megha­ladta a négyezerét a látoga­tók száma. A viz jó, a kör­nyezet is szépen rendben van. Kevés azonban a kabin, az öltözők túlzsúfoltak. A szórakozás, pihenés itt sem gondtalan. A földmű­vesszövetkezeti kimérésben egymást tapossák a fürdő­ruhás és felöltözött emberek. Szerencsére lehet kapni sört, szörpöket, de milyen áron? A cukrászda azonban telje­sen elhanyagolt. Csokoládé, sütemény nincs. A fagylaltért valósággal verekszenek. Egyelőre nincs. — Nem tudok mit csinál­ni, nem hűt rendesen a gép — magyarázkodik Viszkok Viktor fagyialtos. — Szóltam már szerdán, de azt mond­ták, van ettől sürgősebb munka is... A fagyiul tosra azonban nemcsak ez a panasz. Sokan elmondják, hogy reggel fel­kerekedik, s vidékre viszi a fagylaltot. Pedig a strandon százak igényelnék a kielé­gítő ellátást. *' Tizenkétezren fürödtek va­sárnap a strandokon Nógrád- ban. Nagyon sokan azonban „elvándoroltak” Egerbe, Bükkszékre, Mezőkövesdre, sőt Berekfürdői-e is. Itthon nem volt minden rendben. A megyeszékhelyen nem pa- noszkodtak az ellátásra, de máshol bőven akad javítani­való.

Next

/
Thumbnails
Contents