Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-30 / 178. szám
T987. július 50. vasárnap. NŐSRÍD Ölven év emlékeiből A forradalom katonája Idős Turiczki János, az egykori fiatal bányászlegény amikor 1914-ben elindult a háborúba, még nem sejtette, hogy a forradalom katonájaként tér vissza. Az állomáson dalolva búcsúztatták. Egy megtört forgácsi asszony szeméből hullottak a könnyek. Turiczki csak őt látta a tömegben. — Visszajövök édesanyám! — kiáltotta, hogy enyhítse anyja fájdalmát. De hazáig hosszú volt az út. Losonc, ahol beöltöztették az Osztrák—Magyar Monarchia egyenruhájába. Boszniában a fegyver forgatására tanították, aztán a presemysli pokol következett. Csata Visacitáért. öldöklő kézitusában kétszer cserélt gazdát a falu. A magyar seregek a németekkel, osztrákokkal a várba szorultak. — Félelmetes érzés fegyverekkel körülvéve, elzárva a világtól, étien, szomjan. Már csak lézengtünk. A tisztek fegyverrel kényszerítettek a harcra. Egy reggel zeneszó riasztott. Jöttek az oroszok tengernyi sokan. Mögöttük élelemmel rakott szekerek, marhacsorda. Megadtuk magunkat — emlékszik. A hetvenötezernyi fogoly szomorú menetében valahol ott botorkált Turiczki István is. Moszkva, ahol szétválasztották németet a magyartól, akiknek útja Turkesztánba vezetett. A forgácsi bányász fiú szédült az idegen világ fullasztó melegétől. Gyötörte a fogság keserűsége. És mert fogoly volt, megismerkedett a kancsukával is. — A tábor utcáján két részeg kozák jött velem szemben. Húzódtam előlük, de az egyik rám vágott. Ütött a másik is. Égett a korbács nyoma, gyűlt bennem a harag. Mit tehetett? Elbújt, hogy ne lássák köny- nyeit. Egy napon mint zúgó tenger moraj- lott a fogolytábor. Pisztolyos bőrkabátosok járták a barakokat. A táborőrök fegyvert fogtak rájuk. De a bőrkabátosok nem ijedtek meg tőlük, szembe szálltak velük. Amelyik kozák ellenül szegült, lelőtték. — Az ellenállók élete keveset ért. Foglyok leltek az én korbácsosaim is. Erre már felbátorodtam, hogy törleszthetek. Oda kiáltottam a bőrkabátosoknak. Kik vagytok? Mit akartok? — A forradalom küldöttei. Szabadságot a szegény népnek. — Mi az a forradalom? — Hare az urak ellen. Turiczki István elfeledte kozákjait. Eszébe jutott a tárjáni földbirtokos, a bánya kényes ura. Már a következő nap ott állt a sorbán, mint a forradalom géppuskás vöröskatonája. — Kemény csaták következtek. Itt is egy várat védtünk, a sivatag kapujában, öt ágyúnk, két gépfegyverünk a várfalon, őrzőinktől elszedett puskák a többieknél. De ellenség sehol. A bőrkabátosok csillapítottak türelmetlenségünkben ... A naptól égetett csendet, a vár elé tartó feketéllő sereg verte fel. Porzott alattuk a sivatagi homok. A védők kicsi csapata szorongva nézte a támadókat. A bőrkabátosok bátorították őket: — Fegyverbe proletárok! A forradalomért, az urak ellen! Farkssszemet néztek a támadókkal. Az ostromlók megindultak. Lépésben, majd egyre gyorsabban. Turiczki markolta a géppuskáját. Megszólaltak mellette az ágyúk. Recsegett a kartács, hullottak a támadók. Akik életben maradtak, a cár nevét kiáltva rohamoztak. Turiczki rájuk irányította a géppuskáját és tüzelt. A támadást visszaverték. — Ez volt az én igazi tűzkeresztségem — vallja. A magyar géppuskást dicséretben részesítették. Aztán ott volt az angolok szétverésénél, harcolt a török lázadók leverésénél. — Megfizettem két török barátomért. Kommunisták voltak. A falu népét okosították. Az emír elfogatta őket és levágatta fejüket. Dicstelen sírba kapartatta hullájukat. Mi mentünk elégtételt venni. Még most is arcán a fájdalom, amikor két elesett barátjára emlékezik. Testvérként szerették őt. Harcokban forrtak össze és együtt tervezték a jövőt. — Dehát ilyen a forradalom ... Hányán elestek még addig, amikorra a bőrkabátosok, az orosz kommunisták bejelentették: Oroszországban győzött a proletariátus. Felajánlották Turiczkinak, a géppuskásnak is, telepedjen le azon a földön, amelyért harcolt. De hívta a bányászkolónia, a búcsú- záskor keserű könnyeket hullajtó édesanya. Azzal engedték útjára: maradj örökké a forradalom katonája! A búcsúnál még nem tudta, hogy hazájában nehéz esztendők várnak rá. Mikor a szülőföldre ért, már tombolt a fehérterror. Szuronyos darutollasok várták a határon. Ismét fogolytábor lakója lett. Megint megkorbácsolták, de most azért, hogy kiverjék belőle a forradalom gondolatát. Testét megtörhették, de feledtetni nem tudták vele a szabadságért folytatott harcot, az életüket feláldozó harcostársait. A búcsú szaval Is éltek benne. Elszaladt az idő. A géppuskás Turiczki István megöregedett. De ha a forgácsi vén bányászkolóniéban keresné valaki, nevéhez tegye hozzá: az öreg forradalmár. Erről tudják kit keres. Mind máig az maradt: a forradalom katonája. B. Gy. Zsidai Zoli elindul... ötven agrármérnök, mező- minisztrátorok előbb megkér- gazdasági szaktechnikus és dezik, miért keresem „Zsidai technikus kezdte meg gyakor- elvtársat”? S amikor tisztá- lati éveit megyénkben. Ami- zom szándékaimat, az egyik kor Szabó János, a megyei asszony lelkes közvetlenségtanács mezőgazdasági osztá- gél mondja: lyának munkatársa közölte a — írnak a Zoliról? Nagyon hírt, nyomban megkértem, ad- rendes gyerek, megérdemli, ja meg valamelyik szaktech- Bővebb tájékoztatásért azon- nikus nevét és szolgálati he- ban Kovács János főagronó- lyőt. mushoz utasítanak, aki válóLapozgatott az akták között, sággal benne ül a telefonban. amelyek az életbe Induló ifjú szakemberek adatait tartalmazzák sokoldalú alapossággal, de rövid idő után abbahagyta a keresést. — Zsidai Zoltán biztosan megérkezett. Vele már találkoztam a kishartyáni tsz-ben. Gépészeti szaktechnikus. A kishartyáni irodán az adés az aratással, betakarítással kapcsolatos szállítások érdekében emeli meg amúgy i6 öblös hangját. — Ja, a Zolit keresik? Mi iskoláztattuk Mezőtúron... — A szövetkezet? — A mi ösztöndíjasunk. A szerződés értelmében iskolája elvégzése után köteles néhány évet a tsz-ben tölteni. Természetesen azt szeretnénk, ha végleg itt maradna. Egyre több a gép a tsz-ben Szükségünk van gépészeti szak- technikusra. .. — Községbeli? — Karancskesziből. helyesebben mondva: Marakodipusztáról hoztuk el. — Most hol dolgozik? — Egyelőre a sóderbányánknál kapott beosztást. De előzőleg már dolgozott a gépműhelyben is. Egyébként az a cél, hogy a gépcsoportvezető keze alá osszuk be... — A mezőtúri iskolán figyelemmel kísérték-e útját? — Hogyne. Bennünket is érdekelt, mire viszi az ösztöndíjasunk. Most, hogy befejez-, te tanulmányait, az iskolától nagyon jó véleményt kaptunk. Ha ilyenek kísérik egész élet- útján, még sokra viheti... A vizslási út mentén, a hegybemart sóderbánya óriási öblében, annak is egy enyhet adó sarkában találok rá. Vállas. magas. simaarcú. komoly fiú. Szürke munkásruhát visel, kezében füzet és ceruza. Mindent szemmel tart. ami ebben a mesterséges öbölben történik. — Mióta dolgozik itt? — Alig egy hete.. . — Tetszik a hely? — Már többféle beosztásom volt, hiszen a nyári gyakorlatokat is rendszeresen az Egyesült Erőben töltöm. Tavaly '* itt voltam gyakorlaton. — És ez gépésztechnikusi beosztás? — Ez is az. Itt mindenütt gépek dolgoznak. Filmre illő a kép. A meredek hegyfalon villanyfúróval csinálnak helyet a robbanó töltetnek. A robbantok akrobata biztonsággal mozognak a sima falon. Nem sokkal arrébb már a dömperek állnak sort, hogy sietve hátukra vegyék a terhet, amelyet a sárga, nagymarkú rakodógép adagol. Egy tonnát emel egyszerre ez a gép. Nem sokkal kisebb a másik markoló és rakodó gép teljesítménye sem. A park és árnyéka Két dolog jutott az eszembe, amikor megkaptam a pásztói fiatalok tudósítását. Az egyik: a valamikor kastélykert ifjúsági parkká alakítása, a fiatalok ezzel kapcsolatos vállalkozása — nagyszerű dolog. A másik: egy legenda. A legendáról az 1M legutóbbi számában olvastam, megcsodáltam a szekszárdi fiatalok hét év előtti roppant erőfeszítését, amely — minek szépítsük? — végül is bukással, kudarccal fejeződött be. A szekszárdi legendát ma is emlegetik. Ifjúsági házat, parkot, benne mesterséges tavat, árnyas fasort, kavicscsal leszórt sétányt szerettek volna „saját erőből” megépíteni a szekszárdiak. Egy esztendő alatt 600 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Ígéretet kaptak innen- onnan, s mert a segítség megmaradt ígéretnek — alábbhagyott a lendület is. A vállalkozásból legenda lett. Szép, de kesernyés történet. — Igen, olvastuk az IM riportját — mondják a pásztói kiszesek és szinte tiltakozva teszik hozzá: — Pásztói legenda pedig nem lesz! Poros vasárnapok A községnek kilencezer lakosa van. A fiatalok száma megközelítőleg kétezer. Pásztó elsősorban mezőgazdasági település, de jóideje felfedezhetők az iparosodás jelei is. A fiatalok közül sokan eljárnak, évek óta ingáznak, s hetente legfeljebb egy alkalommal, vasárnap térnek haza. Mi várja őket? — Nem tudunk mit kezdeni a vasárnapjainkkal. Ügy elszáll a szabadidőnk, hogy szinte semmi sem marad utána — mondja sóhajtozva egy pásztói legény. — Vasárnap? Sokáig alszunk, a fiatalok egy része kicsípi magát és divatbemutatóra megy a délelőtti misére. A többiek? Szédelgünk a főutcán, esetleg kimegyünk a strandra. Harangszókor pontosan ebéd, utána öregesen „ejtőzünk” egyet, délután újra a poros főutca, a megkergült keringés oda-vissza. Estére nagyon megszomjazunk, isszuk a sört üvegszámra, később esetleg azzal törjük meg az egyhangúságot, hogy üvöltőnk, mint a fábaszorult féreg ... Ez van. Van még mozi is, szerdán szűnnapos. Zenés presszó, gumifalak nélkül. Azelőtt időnként összejöttünk az Ágasvár Étteremben, szeszmentes délutánokat rendezett ott a KISZ. Egy ideje ez is megszűnt. Talán az ősszel, ha visszajönnek a vakációzó diákok. És most itt van a terv, az ifjúsági parkról. Simicska György, a KISZ pásztói járási bizottságának munkatársa azt mondja: — A terv, a kastély-kert átalakításáról a községi tanács és a járási KlSZ-bizott- ság közös egyetértése nyomán született. Nem is tudom, miért nem jutott előbb az eszünkbe? A tanács elkészítette a rajzokat meg a számításokat, akkor összehívtuk a község valamennyi KISZ-tit- kárát. Elmondtuk, mit tervezünk a másfél holdnyi gondozatlan területre. Nagy volt az öröm, még nagyobb a lelkesedés. A feladatok kiosztásánál, a fiatalok társadalmi munka-vállalásánál azt is figyelembe vettük, ki mit tud majd igazán jól csinálni. A Tejüzem kiszesei a villany- szerelést vállalták, a „szerszámosok” a kisvasút kocsijainak kialakítását (Petőfibányáról három fékezőcsillét és egy ki- szuperált olajtüzelésű mozdonyt szerzett a tanács). Az fmsz fiataljaira és a helyi Béke Tsz kiszeseire a földmunkák — ásás, egyengetés, parkosítás — feladata Jutott. Padok a Mátrából Bök József, a községi tanács elnökhelyettese: — Sajnos, a kitűzött határidőt nem tudjuk betartani. Ügy terveztük, hogy augusztus 20-ra átadjuk az ifjúsági parkot. A kisvasúthoz azonban jelenleg is hiányzik 150 folyóméter sín, talán most sikerül szerezni valamennyit — Vizslásról. A mozdonyba porlasztó kellene, ötven pad felállítása szerepel a tervben, a megfelelő faanyag azonban még a Mátrában van valahol. Földcsuszamlás volt, a rönkök szállítása egyelőre bizonytalan. Ezután sorolja csak mi lesz- a parkban. Gyermekjátszótér, KRESZ-park, szabadtéri színpad, kisvasút, az MHS lövöldét állít fel, élősövény és kilátótorony. Augusztus 20-ra legfeljebb a parkosítás egy része készül el. Az egész munka értéke jóval túlhaladja a százezer forintot. A szerelési szakmunkák értékének 10—20 százalékát megkapják a fiatalok, a többi — „sima” társadalmi munka. — Még valami — mondja Bök József. — Ha a park elkészül, továbbra is szükség lesz a társadalmi munkára. A létrehozott érték társadalmi megőrzésére gondolok ... Fásitotl nézőtér? A helyszín. Ma még vadonra emlékeztet az egykori kastélykert. Két-három nyílegyenes világos sáv azonban már most átszeli a sűrű gaztengert. Ezek a sávok képezik a sétányok alapját, nemsokára vörös salakot terítenek rájuk. A sétánnyal párhuzamosan a kisvasút vonalát is kijelölték, megtisztították. A gazos fű kétes tisztaságáról a nagy csapatokban legelésző, tollászkodó libák és ludak tudnának a legtöbbet mondani. De csak gágognak naphosszat. Ha elkészül az ifjúsági park — remélhetőleg kívülrekednek. Simicska György kalauzol. A park túlsó végénél kicsi, szabályos négyszög alakú, félméter mélységű gödör szélénél állva magyarázza: Ide kerül a szabadtéri színpad, alatta lesz az öltöző. — És a nézőtér? — kérdem. — Itt, a fák alatt... Ilyet én még nem láttam, nem hallottam. Leginkább olyan színházteremhez lehetne hasonlítani, amelynek a nézőtere tele van öles oszlopokkal. Most már igazán érdekel, miért döntöttek így a tervezők? Az indoklás is meglepő, kicsit gyerekes is. Kellemesebb a fák alatt üldögélni. Szabadtéri zsebszínpad egy kisebb erdő szélén. „Mások helyeit dolgozunk” Atikuska Miklós, a Szerszám- és Készülékgyártó Vállalat KISZ-szervezetének helyettes vezetője kereken kimondja, amit gondol: — Mások helyett dolgozunk. Ma újra mi megyünk ásni. Nekünk a szereléssel kellene foglalkozni. A csillék átalakítását tulajdonképpen befejeztük, ha lenne sín, mozdony — akármikor kitolnánk a vagonokat. Most a földmunkát is mi csináljuk, nem panaszképpen mondom. A „földszövösök” nem tudnak jönni, a tanulók szabadságon vannak, a diákok vakációznak, a tsz fiataljait lefoglalja az aratás ... Pásztón ma még lendületben vannak a fiatalok, nem kopott meg a lelkesedés sem. csupán a határidő tolódik, az építés szándéka még marad. Talán szélesebb összefogásra is szükség lenne. Ma még nem késő. Legendából így lesz valóság. Pataki László — A gépeket béreli a szövetkezet — magyarázza Zsidai Zoltán. — Egy órára száz- nyolcvan forintba kerül a tsz-nek egy-egy. Ezt például a Hatvani Cukorgyártól béreljük. ök is jól járnak, mert addig is ki van használva, amíg ismét el nem kezdődik a cukorrépa-idény. Tehát kell itt a gépésztechnikus. Ngm mindegy, mennyi ideig állnak a gépek meghibásodás miatt. .. — Mindjárt másképpen alakul az önköltség ... — Az is kihat az önköltségre, hogyan halad a munka. A rakodó gépek kapacitása akkor is kihasználatlan lehet, ha a dömperek nem folyamatosan érkeznek és indulnak el terhükkel. Elmondja még, hogy a sóderszállítás folyamatossága befolyásolhatja az építőipari munkálatok folyamatosságát is, hiszen a szövetkezet sóderbányájából az anyag túlnyomó része az úgynevezett nagy beruházásokhoz megy. — Mik a távolabbi céljai? — teszem fel a szokványos kérdést, amelynek megválaszolásával csaknem minden életbe induló, pályakezdő fiatalembernek meg kell birkóznia. — Szeretem a gépeket. Ügy érzem, később nagyon jól meg tudnám állni helyemet a szerelőműhelyben. A szerző-' dés értelmében három évig még a tsz-ben kell dolgoznom Persze én szeretnék továbbra is itt maradni. Üjabb dömperek érkeznek Valami fennakadás van a rakodásban. A robbantásra ké-. szülők is őt szólítják. Siet és intézkedik. Lakos György
