Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-28 / 176. szám

2 NÖGR A D 1n'!7. július 28. pántéit Bumedien Lengyelországba látogat VARSÓ (MTI) Huari Bumedien, az Algé­riai Demokratikus és Népi Köztársaság Forradalmi Ta­nácsának elnöke szerdán fo­gadta Edward Wichowanie- cet, a Lengyel Népköztársa­ság algériai nagykövetét. A megbeszélés során értékelték a jelenlegi nemzetközi hely­zetet és a lengyel-algériai kapcsolatok fejlesztésének ügyét. A nagykövet átadta Bume- diennek kormánya meghívá­sát, hogy tegyen hivatalos látogatást Lengyelországban, Bumedien a meghívást elfo­gadta. A látogatás időpont­ját később állapítják meg. Detroiti jelentéa Úgy bánnak velük, mint az állatokkal DETROIT (MTI) Csütörtökre virradóra vala­melyest csökkentek a harcok Detroitban. A város keleti részén helyre állt a nyugalom. A „hadműveletek” most már a nyugati negyedre korláto­zódnak. Harckocsik, páncélautók zártak körül egy körülbelül egy négyzetmérföldnyi terüle­tet, ahol még javában lövöl­döznek. A négy napja tartó utcai ütközetekben 37-en haltak meg, közülük csak hatan fehérek, a többiek négerek. A sebe­sültek száma jóval ezer fölött van, a letartóztatottaké két­ezer-ötszázra tehető. A kár meghaladja a egymilliárd dol­lárt, és ötezernél több-ember hajléktalanná vált. A felgöngyölítésben kétezer rohamosztagos ejtőernyős ka­tona vesz részt. Házról házra nyomulnak előre harckocsik fedezete mellett. A letartóztatott négerek új­ságíróknak elmondották, a rendőrök úgy bántak velük, mint az állatokkal. Börtönük koncentrációs táborhoz volt hasonló. Az Egyesült Államok más pontjain folytatódtak a zavar­gások, bár csak kisebb mé­retekben. New Yorkban néhány száz néger fiatal vonult fel Man­hattan szívében, és bezúzta a kirakatokat. A rendőrök szét­oszlatták a tüntetőket, tizen­hatot letartóztattak. A kanadai kudarc után Sokan bírálják az elnök québeci beszédét a francia ajkú tartomány sze- paratistáinak bátorításaként fogta fel, és elfogadhatatlan­nak nevezte. Pearson nyilat­kozatát viszont hasonlóképpen elfogadhatatlannak ítélte De Gaulle. Ezután határozta el a francia elnök, hogy hazauta­zik. A montreali repülőtéren megjelent búcsúztatók közül egyébként többen éltették, mint pfujolták a tábornok-el­nököt. Az UPI hírügynökség tudósí­tója szerint az elnökhöz kö­zelálló körök értésre adták: De Gaulle semminek sem örült jobban, mint annak, hogy ürügyet talált az ango­lul beszélő Ottawa meglátoga­tásának lemondására. Az AP szemleírója, David Mason, vi­szont úgy vélekedik, hogy De Gaulle balulsikerült kanadai kirándulása próbára teszi a francia kabinet hűségét, és próbára tenné a leheletvékony gaullista parlamenti többsé­get is, ha nem lenne éppen nyári vakáció a belpolitikai ia- életben. A francia lapok álta­De Gaulle a „szabad Que- Iában — beleértve a gaulleista bee” éltetése miatt keveredett lapokat is — bírálják De diplomáciai viszályba a kana- Gaulle elnök québeci beszé- dai kormánnyal. Ezt Pearson dét. De Gaulle tábornok csü­törtökön a kora hajnali órák­ban érkezett vissza Párizsba viharos, félbeszakított kanadai látogatásáról. Az Orly-i repü­lőtérre kivonult az egész fran­cia kormány. A tábornok sö­tét polgári ruhában, ragyogó mosollyal lépett ki a gépből, majd barátságosan sorra ke- zetszoríiott minisztereivel. Az elnök és kormánya ezu­tán az előkelőségek részére fenntartott váróterem egyik sarkába vonult, jótékony tá­volságra a kíváncsi újságírók­tól. Ez utóbbiak csak azt lát­ták,. hogy De Gaulle és mi­niszterei feszülten, vidáman, élénken beszélgetnek. A rögtönzött miniszterta­nácsnak azonban hivatlan vendége is volt. Mint az AFP francia hírügynöksége erről beszámol, ismeretlen úr csat­lakozott a francia miniszterek­hez. De Gaulle parancsőrtiszt- je éber volt, udvariasan tá- vozásra kérte fel a jövevényt, akiről kiderült, hogy a kana­dai nagykövetség diplomatá­A rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RADIO: 8.22: Az idegen tehén. — 8.3S: Operettrészietek. — 9.05: Két osztrák író. — 9.20: Szim­fonikus táncok. — 10.10: Jó apám dolgozik — — 10.30: Édes anyanyelvűnk. — 10.35: Boross Lajos népi zenekara játszik, Nyíri Erzsébet énekel. — 11.00: Bach: d-moll angol szvit. — 11.20: Műsormorzsák. — 12.18: Tánczenei koktél. — 13.02: Beszéljük meg! — 13.57: A magyar munkásmozgalom dalaiból. — 13.17: Berki Ist­ván népi zenekara játszik. — 13.45: Hoffmann mesél. — 14.30: Az Ifjúsági Rádió műsora. — 15.10: Gazdasági rentabilitás és műszaki fejlesztés. — 15.15: Üzenetek. — 15.55: Csak öregeknek! — 17.15: Schubert: IV. (Tragikus) szimfónia. — 17.45: Fogadóórán az igazgatónál. — 18.00: Uj Zenei üjság. — 18.30: Hozzon egy dalt Budapestre! — 18.35: Domahtdi László énekel, Lakatos Lajos cim- balmozik. — 19.30: Az ihlet pillanata. — 20.48: Don Juan. — 21.30: A Nashville Teens együttes Budapesten. — 22.20: Sporthírek. — 22.25: Üj lemezeinkből. Theo Adam énekel. — 22.4«: Kozák Gábor József népi zene­kara játszik, a László Kórház énekkara énekel, vez.: Sapszon Ferenc. — 23.15: Zenekari muzsika. — 0.10: Film­zene. PETŐFI RADIO: 10.00: Zenés műsor üdülőknek. — 12.30: Ruszalka. — 13.15: Charlie Chaplin önmagáról. — 13.25: Chopin-zongoramüvek. — 14.00: Kettőtől — hatig... — 18.05: Cigarettaszünet. — 18.15: Mlkádó. — 18.35: Prá­gai Tavasz 1967. — 20.30: Népdalcsokor. — 21.10: Láttuk, hallottuk. — 21.30: Hangverseny a stúdióban. — 22.00: Zerkovitz—Martiny: Fantázia régi melódiákra. — 22.30: A „műszaki rés”. — 22.45: Hangversenynaptár. — A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 9.30: Műsorismertetés. = 9.31: Gyilkosság Riverportban. n—ni. rész. — 11.00: Telesport. BESZTERCEBÁNYA: 18.15: Riport a második világ­háború nevezetes helyeiről, — 18.30: Katonák magazin­ja. — 19.00: TV-Híradó. — 19.40: Esti szórakozás. — 20.40: Kisfilmek. — 21.10: Fúvószene. — 21.45: Kulturális híradó. — 22.15: A gipszszobor. Lengyel bűnügyi film. Újabb hatvanezer zsoldost szerelnek fel SAIGON (MTI) Ky, a /dél-vietnami rezsim miniszterelnöke szerint már folynak az előkészületek a vietnami háborúban Saigon pártját fogó hatalmak máso­dik csúcsértekezletére. Ky csütörtökön sajtóértekezleten jelentette be, hogy a csúcs- értekezlet összehívását Saigon kérte, amikor Johnson meg­bízásából Taylor tábornok Dél-Vietnamban járt. Októ­berben Bankokban, vagy pe­dig Szöulban rendezik meg a konferenciát. Közölte az új­ságírókkal, hogy a dél-viet­nami fegyveres erők létszá­mát, javarészt félkatonai egy­ségekből, a közeljövőben 60 000 fővel növelik. Dél-vi­etnami szabadságharcosok csütörtökön reggel rakéta- és aknatűz alá vették az amerikaiak egyik gyalogsági táborát Saigontól 56 kilomé­ternyire északra, Phuloc Vin­nél, 11 amerikai katona el­esett és 43 megsebesült. exelek Görögországban 1952 egy januári éjszakáján 18 férfi oson be a Nikitakisz család athéni, Pszaromilosz u. 24. sz. alatti lakásába. Mindent előkészí­tettek. N. Manginasz ügyvéd felolvassa a je­lenlevőknek a szervezeti szabályzatot, ame­lyet egyhangúan elfogadnak. Néhány hónappal később ugyancsak Man­ginasz értesíti az alapítótagokat: a rendőrség jóváhagyta, a bíróság törvényesítette a szer­vezetet, amelynek szabályzatában ez áll: „Mi, alulírottak, áthatva az antikommunizmus, va­lamint a nemzet és a vallás halhatatlanságá­nak eszméjétől, megalakítjuk az »Antikom- munista keresztvivők« (ASZE) szervezetét...” Ilyen „szerényen” jelenik meg a görög po­litikai élet porondján az első háború utáni fasiszta szervezet, amelynek emblémája: em­beri koponya, két combcsonton. A célja pe­dig: „a kommunizmus bármilyen eszközzel való szétzúzása...” A szervezet soraiba min­denekelőtt az egykori német megszállók kol- laboránsait toborozzák. Klubjuk Athén köz- ponjában működik. Az „Antikommunista zászlóvivők” führerje, T. Papadongonasz a német megszállás idején egy Peloponezosz- ban garázdálkodó terrorista banda tagja volt. Az „Antikommunista zászlóvivők” szerve­zete volt az első neofasiszta terrorszövetke­zet Görögországban. Később egymás után ala­kultak hasonló szervezetek. Elnevezésükben feltétlenül ott szerepel a „nemzeti”. Felütik a fejüket Szalonikiben, Korinthoszban, Ka- valában, Athénben, az ország majdnem min­den nagyobb városában. 1963 májusában „valahol Pireusz városá­ban” összeül egy kongresszus. Első látszatra olyan jellege van, mint minden hasorfló ösz- szejövetelnek. Megválasztják az elnökséget, titkárságot, üléseznek. De kik e kongresszus résztvevői? Miről tárgyalnak? Miről határoz­nak? Az ülésezők- a görög nacionalista szerveze­tek tagjai, és az ország politikai helyzetéről „tárgyalnak”. Megállapítják: a „parlamenta­rizmus elavult igazgatási forma”, „minden eszközzel” harcolni kell megdöntéséért. Ha­tározataik a neonácik „Harcunk” c. folyó­iratában látnak napvilágot. A folyóirat kia­dója egyébként a Karamanlisz-féle ERE párt parlamenti képviselője, N. Farmakisz. A „kongresszusi” határozat többek között ki­mondja: a szervezetek minden tagjának fel kell fegyverkeznie; harcot kell indítani az ellenzéki képviselők és ellenzéki diákszerve­zetek ellen, összgörög Bizottság néven ter­rortevékenységük összehangolására megala­kítják a nacionalista szervezetek egységes vezetőségét. A neofasiszták nemcsak beszéltek: lj)63. május 22-én Szalonikiben meggyilkolják Gregoriosz Lambrakisz ellenzéki képviselőit. Kiderült, hogy a gyilkosok egy szélsőjobbol­dali szervezet tagjai, akik részt vettek a fasiszták Pireuszi kongresszusán. 1964 februárja után a terrorszervezetek tevékenysége fokozódik. Miután a parlament! választásokból Papandreu nagy többséggel kerül ki és kormányt alakít, megpróbál be­tiltani néhány neofasiszta szervezetet, de eredménytelenül. Sőt, 1964 tavaszán ezek' a szervezetek fokozottan fegyverkeznek, amint erről görög sajtószemelvények is tanúskod­nak: „Tegnap egy katonai tehergépkocsi állt meg az »Antikommunista zászlóvivők« elne­vezésű neofasiszta szervezet »vezérének« la­kása előtt Athén egyik előkerületében, és nagymennyiségű puskát, valamint automata­fegyvert rakott le. Mint kiderült, a neofasisz­ta szervezet vezére egyben a TEA (a polgár- háború után létrehozott »belbiztonsági« fél­katonai alakulat) egyik egységének parancs­noka is.” („Avgi”, 1964. aug. 18.) Tizenöt nappal előbb, augusztus 3-án, Athénben, Szalonikiben és Kalamatában sok kézigránáttal és tűzfegyverrel teli ládát ta­lálnak. A ládákat a neofasiszta szervezetek tagjaitól kobozta el a rendőrség. A neonácik odáig merészkedtek, hogy még a parlamentben is incidenst provokáltak, 1964. július 3-án egy suhancokból álló cso­port, amelyet a jobboldali ERE párt parla­menti képviselője, N. Farmakisz vezetett, be­hatolt a parlament üléstermébe, és vereke­dést kezdeményezett az ellenzéki képvise­lőkkel. Abban az időben a parlament éppen a „törvényen kívüli szervezetek” tevékenysé­géről folytatott vitát a Papandreu-kormány javaslatára. 1964. augusztus 4-én Papandreu miniszter- elnök kijelentette: a „kormánynak értesülé­sei vannak a jobboldal összeesküvési törek­véseiről, az illegális szervezetek ténykedésé­ről. A hadseregben kormányellenes összees­küvést szítanak”. Papandreu konkrétan meg­jelölte a hadseregben mfeködő „IDEA” nevű kormányellenes jobboldali tiszti összeeskü­vő szervezetet. 1964 májusában Papandreu utasítja a körzeti rendőrfőnököket: „vizsgál'* ják felül az illegális szervezetek tevékenysé­gét, és küldjenek róla jelentést”. Néhány rendőrfőnök jelenti is, hogy „bizonyos szer­vezetek tevékenysége összeférhetetlen az al­kotmánnyal”. Mások viszont egyenesen meg­tagadják az utasítást mondván, hogy „ezek­nek a szervezeteknek a tevékenysége haza­fias célzatú, és összhangban áll nemzeti esz­ményeinkkel ...” A volt ellenzéki sajtó közleményei szerint az országban működő neofasiszta szerveze­tek szoros kapcsolatot tartanak a Német Szövetségi Köztársaság revansista szerveze­teivel és az amerikai Ku-Klux-Klannal, Sőt, a cikkek szerint a görög neonáci szervezete­ket az amerikai hírszerző szolgálat, a CIA közvetlenül irányítja, pénzeli, vagy látja el tanácsokkal. E szervezetek ma a hatalom támaszai Gö­rögországban. Szimon Vaszil görög újságíró Újra lehet kezdeni üoboxy Imre regénye 1*8-1 Sorki megpróbálja eképpen, az elvtárs azonban herseg a foga közt, mint az éretlen eg­res. El is savanyodik tőle a képe. Két órával később karsza­laggal, igazolvánnyal, csilla­gos sapkával felszerelve lé­pünk ki a parancsnokság ka­puján. Fél négy. Szürkül. Reggelig eltávozást kaptunk, becsületszóra, hazamehetünk, csak reggel kezdődik a mun­ka, az első itteni magyar egység megszervezése. A front messze lökődött, távoli moraját alig hallani. A Cse­resznyés felől másféle lárma közelít: kocsizörgés, kiabálás. Binetok fuvaros ereszkedik le a főtérre stráfkocsival, orosz katonák és ámuldozó civilek kísérik. A fuvaros öklét ráz­za, erősen kiabál. Végre meg­értjük, mit. — Én, magam! Senki se segített! Beléjük! Hadd kiabáljon, gyerünk, úgy is kevés az időnk. Gallai azonban megáll, visszafog bennünket. Elkeseredetten káromkodik. —A rabló istenit, oda néz­zetek: ellopta a hulláinkat. Binetok fuvaroson, ahogy hadonászik, jobbra-balra leng foltozott bőrkabátja, öszes üstöké kitüremlik a kucsmá­ja alól, hangja olyan rekedt, mintha egy jó, hosszú lako­dalmat kidanolt volna. Mö­götte .a stráfkocsi fenékdesz­káján ügyesen kiterítve a nyilas meg a két csendőr, szinte többnek látszanak, mint ahányan vannak. Ez a Binetok kirakatrendezőnek is megtenné. A hullák lábáról már hiányzik a csizma, fejük alatt azonban gondosan elhe­lyezett venyige köteg. — Én magam! — recsegi Binetok. — Senki se segített! Beléjük! Sorki haragra lobban, süp­pedt szeme zölden világol. Erkölcsi felháborodása csak­nem olyan heves lehet, mint a lepipált szakmabeli bosszú- vágyú dühe. Hullát még nem lopott. — Adok én neki egy olyan pofont, az anyjába hempere- dik vissza. Hát ekkora disz­nót is megbír a föld? — Itt maradsz — inti le Deső. Rajta nem látszik semmi felindulás. Inkább valami messrenéző, öreges derű. — Fogadni mernék — mondja elgondolkozva —, senki se kérdezte meg, mi­vel durran tott beléjük. így aztán, ha nem jön közbe semmi, negyedóra múlva Binetok Demeter nemzeti hős. Ha elhiszik neki... miért ne? — Én magam! — hörgi a fuvaros.—Senki se segített... A stráfkocsi, publikummal körülvéve, cdakanyarodik, ahonnan mi kijöttünk, be a parancsnokságra. Fésűs Járó sötéten bámul utána. — Na, én azért — fogad- kozik — holnap majd betű­tök ennek a piszoknak, csak most már nem akarok visz- szamenni. — Hirtelen elne­veti magát. — De hát tete­met lopni, hogy is juthatott eszébe? Az Aj fái alatt elválunk. — Reggel hétkor, de pon­tosan — mondja Deső, az­tán fejét rázza, hozzám for­dul. — Bocsáss meg, erről le kell szoknom: ez már a te dolgod. Látom a szemén, ez nem annyira feledékenység, mint inkább figyelmeztetés: még mindig nem szóltam egy kuk­kot sem, hogy Golovkin iro­dájában miért vállaltam olyan gyorsan, s a többiek megkérdezése nélkül, a szá­zadparancsnokságot. Vajon, gyanítja-e a teljes igazságot? — hogy egyszer már fölébe kellett kerekednem? Gallai is rám mereszti dülledt szemét. Hiába bámulsz, ezt úgysem lehet szavakkal elintézni, vagy igazol engem az idő, vagy hiába is magyarázkod­nék. — Attól tartottam — ha­darom, és közben szégyel­lem magam —, hogy az őr­nagy félreérti a te vonakodá­sodat. Különben is remélem, számíthatok a tanácsaidra. Fésűs Járó bólint. Kezét nyújtja, itt tér le az öregvá­rosi útra. — Az a fő — mondja elé­gedetten —, hogy a dolgok mégis megoldódtak valahogy. Deső elfordul. A téren lomhán szétterül a homály. — Nem — mondja hal­kan —, semmi sem oldódott meg. Abban igaza van az őr­nagynak, hogy vagy innen lehet oda lőni, vagy onnan ide. Ennél többet azonban nem tudok ... Miért ez tör­tént velünk, ami történt, és mi történik majd a háború után? Jó lenne megérni, hogy az ember végre ne gázoljon a maga szennyében: de ha csak kimondom is ezt a kí­vánságot, inkább misszioná­riusnak érzem magam, mint katonának. Gyorsan búcsúzik. — Jó estét mindnyájatok­nak, reggel találkozunk. És hát élünk, reménykedünk: ez végül is nem olyan kevés. Az Áj kavicsai ropognak a talpam alatt. Élünk, re­ménykedünk. Ez valóban nem kevés. Újra lehet kez­deni mindent. VÉGE

Next

/
Thumbnails
Contents