Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-21 / 170. szám

Nő G RAd 1567 július 31, péntek. .3 fi málnofeldolgozóban Jó munhát drégelypalánkiak Intézkedések — Döntések — Emberek Átható illat terjeng az épület körül. A termek hű­vösében már dolgoznak, de nagy még a felfordulás. Két nagyméretű prés uralja az első termet, közvetlen mel­lettük szivattyú, vastag gu­micsövek kígyóznak a ház­nyi hordókig. A munkaköpe­nyes lányok aluminiumkáda- kat tisztítanak. — Ez az új birodalom! — jegyzi meg nagy sóhajjal Kapás József, a drégelypa- lánki termelőszövetkezet el­nöke. Nem tudom a sóhaj mi­nek szól. Érezni ebben boldogságot, elégedetlenséget, sok-sok gondot. Az elnök mindenre figyel. Igazít a présen, amelynek rettenetes szorítása nyomán vérvörös lé csorog a bordák közül. Málnát préselnek a szövet­kezet feldolgozójában. Hosszú lenne a feldolgozó megszületésének előtörténe­tét elmondani. Örömmel invitál, tekintsük meg együtt. Az épület nem­régiben még magtár volt Sőt, a padláson még egyelőre gabonát tárolnak, amit az előző gazda, a Gabonafel­vásárló és Feldolgozó Válla­lat még nem szállított el in­nen. A masszív épületet egy kissé átalakították, hogy a legkedvezőbben helyezhessék el a gyümölcsfeldolgozó gé­peket, berendezéseket. Aho­gyan a műszaki emberek mondják — a technológia szerint. — Már üzemelhetne a fel­dolgozó, ha nem kellett vol­na sokat járkálni a berende­zés megszerzéséért. Bejártuk az országot, amíg végre meg­kaptuk a megfelelő alumí­niumkádakat, a palackozót, s egyéb szerelvényeket. A hor­dókról meg ne is beszéljek. A kisebbéket még csak meg­kaptuk valahogy, de a na­gyobbakat külön kellett csi­náltatnunk, — magyarázza az elnök. A kisebbek sem olyan ki­csik ; lehetnek nyolcvan— száz hektoliteresek, de a na­gyobb hordók majdnem elé­rik a százötven hektolitert. Néhányban már benne az íz­letes málnaié. Az egyik hosszú, keskeny helyiségben nagy fakádakban tárolják a leszedett málnát. Itt adagolják hozzá a szük­séges tartósító szereket, majd a présekbe kerül. A tulajdon­képpeni feldolgozó, a töltő­gépsor még nem készült el. Néhány nap múlva azonban ide is be lehet szerelni a gé­peket, a főzőüstöt; az auto­mata palacktöltő már meg­érkezett a termelőszövetke­zethez. — Két hét múlva meg le­het kóstolni a drégelypalán- ki málnaszörpöt, — dicsek­szik az elnök. — De nem csak málnából, hanem eper­ből is készítünk szörpöt. Az idén mintegy tizenöt va­Savaria, 67 Vas megye lakossága ez évben is a vendégvárók iz­galmával és szeretetével vár­ja és köszönti a megyébe érkező bel- és külföldi ér­deklődőket, akik azokra a rendezvényekre érkeznek, amelyeket Vas megye taná­csa „Savaria, 67” elnevezés­sel idén is megrendez. A ren­dezvénysorozat részeként már lezajlott Szombathelyen a Sa­varia Nemzetközi Táncver­seny és az V. Magyar Tánc­bajnokság, Kőszegen a VII. If­júsági Napok fejeződtek be. A zsennyei művésztelep ipar- művészeti kiállítását július 23-tól, szeptember 3-ig tart­ják nyitva Szombathelyen a Savaria Múzeumban. A tár­lat bemutatja hazánk leg­jobb iparművészeinek váloga­tott alkotásait. A Magyaror- ság—Német Szövetségi Köz­társaság női atlétikai talál­kozót július 23-án rendezik meg Szombathelyen, Kőszegen augusztus 5-én orgonahang­verseny lesz. Mozart Va­rázsfuvoláját a szombathelyi Iseumban augusztus I2-én és 20-án, Gluck íphigenia a Taurusok Földjén című ope­ráját ugyancsak az Iseumban augusztus 13-án és 19-én mutatják be. Kőszegen, a Jurisich várban augusztus 26-án nemzetközi turistabált rendeznek, a Savaria Tör­ténelmi Karneválra Szombat­helyen augusztus 27-én kerül sor. Ezen a nyáron is meg­elevenedik újra Szombathely utcáin a város kétezer éves történelme. Az itt császárrá választott Septimus Severus előtt elvonul a késő múlt egészen a máig, élő törté­nelemkönyv tárulkozik a né­zők elé. A karnevál mintegy háromezer szereplőt mozgat majd. Rendre dől a búza Az árpatáblá­kon még a múlt héten végeztek a gépek. Erdős Já­nos a rendrearató- val nem volt kö­zöttük. A munkát egykettőre letud­ták a kombájnok. A vezetőség úgy döntött, a rendre- vágók a búzában dolgoznak. Négy­száz hold rendre terítése. Ez lesz a munkájuk. A műút mellett már dologhoz lá­tót a hét gép. Az egyiknek valami baja esett, s most ott vesztegel a bú­za szélén. Hanem a másikkal Erdős János jól halad. Az első nap, ami­kor vágni kezdték a búzát. 38 hold­ról „szedte le” a kalászt. A csodál­kozás csak nőtt, amikor a második nap mérték a telje. sitményt. Har­minckilenc hold volt. A szorgalmas fiatalember öt éve dolgozik az érsek­vadkerti Magyar— Csehszlovák Barát­ság Termelőszö­vetkezetben. Tel­jesítményéről, ar­ról, hogy kora reggeltől egészen a sötétedésig gé­pen ül, szerényen beszél. — A terület jó, teltek, szépek a kalászok... Dol­gozhat, haladhat a gép... — Keresni mit tud? — Lehet szé­pen ... — Vékony arca felderül. — A kétezer-ötszáz forintom megvan. — S mi van ak­kor, ha valami ba­ja esik a gépnek? — Előfordulhat az is ~ mondja komolyan. Az idén még nem esett meg velem, de előfordulhat... Azonban, aki nyolc éve dolgozik ilyen géppel, an­nak nem okoz gondot a kisebb hiba. Ha meg na­gyobb a baj, jön­nek a szerelők,... Ilyenkor aratás­kor a határt jár­ják ... Gyorsan helyrehozzák a törést, a sérülést. Nagy területen, csaknem 2400 hol­don hozott ter­mést a gabona az érsekvadkerti ha­tárban. Búzából is több van 1200 holdnál. Erdős Já­nos éppen úgy, mint a kombájno- sok, aratógépkeze- lők, azért igyek­szik, hogy mielőbb magtárba kerüljön a szem. Még nem érjük el a műutat, há­tunk mögött újra zúg a gép. rendre dől a búza. Erdős János egyetlen nap sem akar elma­radni, V. G. gonnyi málna és eper kerü I feldolgozásra. Autó érkezik. — Itt a jég! — kiált a gépkocsivezető. Szavára minden épkézláb ember felsorakozik. Műanyag­vödrökben hordják a jeget. Az egyik hatalmas fémkád­ban gumicső kígyózik, erre zúdítják a nagy jégdarabo­kat. Ifjabb Kapás József technikus, a munkák jelen­legi irányítója magyarázza, hogy a kipréselt málnalevet ezen keresztül szivattyúzva hűtik le. Csak így kerülhet a hordókba. Nyolc—tíz csinos lány is forgolódik a berendezések között. Júniusban fejezték be az általános iskolát vagy a gimnáziumot, s most a nyá­ron idejöttek dolgozni. Sze­retnének végleges munkát kapni a termelőszövetkezet­ben, s — ha lehet — itt a feldolgozóban. Kovács Mária és Pásztor Margit Balassa­gyarmaton érettségizett. — Irodai munkára akar­tunk menni, valahová, — mondja Kovács Marika, —, de szívesen dolgozunk itt is... — Persze, mert fehér kö­penyben dolgoztok — jegyzi meg mosolyogva az elnök. Valóban, ha megkezdődik a feldolgozó teljes üzemelé­se, a ittenieknek fehér kö­penyben kell dolgozniok. Va­jon ki gondolta volna eze­lőtt néhány évvel, hogy a drégelypalánki termelőszö­vetkezetben is lesz valaha fehérköpenyes munka? Két hét múlva tehát meg­ízlelhetjük az első üveg mál­na vagy eperszörpöt. Remél­jük, nem jön közbe semmi; a gépek szerelése zavartalan lesz. Jó munkát a drégelypa- lánkiaknak! P. A. ÜBfiit az élet parancsolóan előír F orr, pezseg a gazdasági élet. Lüktetőbb tempóban, mint bármikor. Tudomá­nyos igényességgel kidolgozott gazda­ságpolitikai elvek, rendeleték sora lát nap­világot, és ezek nyomán üzemek, vállalatok, szövetkezetek vezetői fundálják, hogyan, mi­ként kormányozzák a gondjaikra bízott vál­lalatok, termelőegységek szekerét. Jó hallani az újabb és újabb intézkedések után az eredményeket. Hiszen az a cél, hogy minden lehetséges eszközt felhasználva pezsdüljön a gazdasági élet vérkeringése, és ezek hatásaként növekedjen népünk jóléte. Áldozatos munka, dicséretes törekvés ez. De elégséges-e? Elég-e meghozni a döntéseket, kiadni a végrehajtáshoz szükséges tervezési és szervezési intézkedéseket és hadd menjen a munka emberek? Miről is van itt szó tu­lajdonképpen? Arról, hogy néha a gazdasá­gi és más jellegű intézkedéseknél mellékes szerep jut a politikai felvilágosításnak, meg­győzésnek. Arról, hogy néha az eredménye­ket dokumentáló számok, mázsák mögött el­tűnnek azok, akik azt létrehozták. Nem egy helyen hallani: az évi tervünk gondosan ki­munkált. Tavaly is jól zártunk. Az idén is meglesz a tervezett. A kereset mindenki he­lyett beszél, mit akarnak még az emberek? Nos. mit is akarhatnak? Emberibb közel­séget, több figyelmességet! Azt akarják, hogy ha aggályaik vannak, szóba álljanak velük. Meghallgatásra, megértésre találjanak, ha ké­telyekkel küszködnek. Eligazítást kapjanak, ha értelmük nem fogja fel első hallásra a hozott intézkedéseket. S egyben joguk gya­korlását is akarják akkor, ha tisztességes szándéktól vezérelve szentenciát mondanak egy-egy döntésre. Most a további fejlődés újabb, nagy, átfo­gó kérdéseit tűzte az élet napirendre. Ki kell munkálni a szocializmus teljes felépíté­sének alapvető tennivalóit. Ez a nagy munka át, meg átszövi gazdasági és társadalmi éle­tünk minden területét, de úgy, hogy ez már nemcsak a holnap gondja, hanem a ma ten­nivalója is. A ma gondja úgy, hogy a kimun­kálással egyidőben már a megvalósításon is fáradozunk, és a megvalósítás közben bár­mily jók a rendeletek és intézkedések, meg is kell magyaráznunk azok összefüggéseit mindenkinek. Életbe lépett a szövetkezeti nyugdijrendelet, amely a paraszti élet bizton­sága végett fogant. A rendelet önmagáért be­szél, és jóleső érzéssel is fogadta azt a fal­vak lakossága. De elég-e csak tudomásul venni, hogy van rendelet, és ez majd a falu­ban marasztalja a fiatalokat, vagy vissza­szólítja a családtól évek óta távol dolgozó­kat? Aligha. Ez idő tájt mennyi-mennyi csa­ládban zajlik a vita, hogy a falut-hagyott családfő visszamenjen-e a szövetkezetbe. A feleség a legtöbb helyen azon van, hogy igen. A család körül szeretné látni, dolgozni a fér­jet, hiszen együtt jobban megoszlanak a csa­ládnevelési gondok és teljesebb, örömtelibb az élet. De a férj rátarti, hiszen néhány évvel ezelőtt — amikor még gyengébben állt a tsz, és elhagyta — talán kemény fagadalmat tett, hogy többé nem lépi át a szövetkezet küszö­bét. És kell-e ilyenkor a támasz, kell-e a megbocsájtó, hívő, bátorító szó? Igen. Mert a rendeletek és intézkedések nem oldanak meg egy csapásra mindent. Ma már nem készülnek külön statisztikák arról, hány népnevelő van egy községben, hány ember jegyzett békekölcsönt, hány ír­ta alá a belépési nyilatkozatot a szövetkezet­be. Más a párt felvilágosító tevékenységének módszere. Nincs külön népnevelő gárda, nincs házi agitáció. Nincs, mert az élet parancsoló­an azt írja elő a kommunisták, minden egyes kommunista számára, hogy tehetségével, tu­dásával az élet minden területén, a nap min­den szakában hirdesse és meg is magya­rázza a helyesen fogant határozatokat. De többszörösen vonatkozik ez a vezetésben ügy­ködőkre, hiszen ők a megalkotói elsősorban a különböző intézkedéseknek. Ök látják. ők ismerik legjobban a döntések mögött rejlő összefüggéseket. Ök lehetnek első szószólói minden hasznosnak ígérkező próbálkozásnak, s hogy ez sikeres legyen, arra fel is kell ké­szíteni a kételyekkel küzdőket. A jól átgondolt határozatok, döntések éa intézkedések elengedhetetlenül szük­ségesek. Ez mái- önmagában véve is fél siker. Mögötte forintok, mázsák tomyo- sodhatnak, de gyorsan és tartósan csak akkor, ha az intézkedések, utasítások nyomán keletkezett számok és mázsák nem takarják el a gondokkal, kételyekkei küzdő embere­ket. Deák Gyula Szerelők sorompóban Telj es készültség a műhelyben Az országutakon ebben a rekkenő nyárban nem túlsá­gosan nagy a gépkocsiforga­lom, voszont a földeken, kü­lönösen a kalászos növényt termő táblákon, annál élén- kebb az élet. Az országuta­kon, dülőutalion napközben nagyobbára csak a műhely­kocsikkal, vagy . a hibaelhárí­tó kocsival lehet találkozni. Nagy porfelhőt kavarva „sö­pörnek át” a falvakon, köz­lekednek makadám és föld­úton. De teljes a készültség a gépállomások szerelőműhe­lyeiben is. — Felkészültünk a javí­tásra — mondja Peresi László, a Pásztói Gépjavító Állomás párttitkára. — Szerelőink éj­jel-nappal készültségben van­nak. A gépállomás körzetében két nagy brigádba osztották a kombájnokat, s mindkettő­nek van egy-egy gyakorlót' brigádszerelője. Ahol pedig több kombájn dolgozik egy­máshoz közel, ott a három „repülőszerelő” teljesít szol­gálatot. Repülőszerelőnek azért nevezték el őket, mert rendkívül gyorsan mozognak, idejében megjelennek a szük­séges helyen, és a feladatuk is a gyors hibaelhárítás. — Két műhelykocsink is van — magyarázza Gyürki János, a gépjavító állomás íő- agronómusa. — A műhelyko­csikat és a hibaelhárító gép­kocsinkat központilag irányít­juk. — Mi a különbség a mű­helykocsi és a hibaelhárító kocsi között? — A h'baelhárító kocsinak kevesebb a berendezése és a gépi felszerelése. Ez általában sze rvízf elszereléssel rendel­kezik. A műhelygépen viszont satu. eszterga, oxigén- és vil­lanyhegesztő, fúrógép, tehát minden fontosabb nagy esz­köz megtalálható. Egyébként a gépállomás központjában az aratás Idején éjszakai ügyelet is van: egy- egy esztergályos, hegesztő és szerelő éjjel is benn tartóz­kodik, hogy a nagyobb mű­szaki hibák elhárításában, az erő- és munkagépek javítá­sában és karbantartásában segédkezzen. Tőkei János csoportvezető A gépjavító állomáson le­gendákat mesélnek az ügyes és igyekvő szerelők helytállá­sáról. Kovács József például, aki az egyik műhelykocsi veze­tője és egyúttal szerelője is, már egész napi munka után tért haza, amikor a gépjaví­tó állomáson arról értesült, hogy a hasznos! Mátravölgye Tsz-ben dolgozó kombájn „lerobbant.” Nem törődött az­zal, hogy munkaideje már ré­gen lejárt, ideje lenne tisz­tálkodni és jóllakni, hanem nyomban a helyszínre hajtott. Huszonnégy órát dolgozott egyfolytában, és a hasznosi kombájn reggel hibátlanul folytathatta a munkát, mint­ha semmi se történt volna. Tőkei János, a DT-traktoro' és a kombájnok javítás csoportvezetője, vasárnap :.> egész napon át a műhelyben tartózkodott, pedig szabad vasárnapja volt. De a gyors és jó munka megkívánta je­lenlétét és ő nem tudott ott­hon maradni. Tőkei is, Ko­vács is vezetőségi tag a gép­javító állomás pártszerveze­tében. Azért dolgoznak oly önfeláldozó önzetlenséggel, mert kommunisták. Azért vá­lasztották őket a vezetőségbe, mert ilyen öntudatos, szorgal­mas munkások. Természetesen a nevek nem rekednek meg nálunk: 60k az olyan szerelő, aki említést és dicséretet érdemel. Balatoni Miklós repülőszerelő például öt kombájnt lát el a pásztói Béke Tsz területén, kiválóan. Motorkerékpárjával állandó­an azt a határrészt járja, ahol a kombájnok csépelik és szórják szállítókocsikba a szemet. Nagy Ferenc, a hiba­elhárító kocsi szerelője is ki­fogott már egy éjszakai mű­szakot: a tari Május 1 Tsz UTOS-traktorát javította, hogy virradatra munkába áll­hasson. A DT—413-as lánctalpas taraktorok javításánál talá­lunk rá Tőkei János csoport- vezetőre. Mutatja a gépeket, amelyeket sikerült már kija­vítani. Tetszetős pirosra fest­ve, megolajozva sorakoznak az állomás udvarán, a napon. — Szolnok megyei gépállo­másoknak is javítunk trak­tort — mondja. — Sőt, nem­régiben cseregépet is adtunk át. Mi, szerencsére elegendő tartalékkal rendelkezünk. — És a korribájn-javítás- sal ki foglalkozik? — Ugyancsak mi. Fontossá­gi sorrendben: első a kom­bájn. De most szerencsére egy sincs benn. A kisebb hi­bákat a helyszínen, a tarlón javítják ki. Lakos György Huszonöt mázsás búza termésátlag Negyén vagon k enyérgabonára nótszerződés Lrsek vadkerten Jól haladnak az aratási munkák az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Ba­rátság Termelőszövetkezet­ben. A csaknem 2400 hold őszi és tavaszi kalászosnak 50 százalékát vágták már le, s csaknem teljes egészé­ben el is csépelték. Ugya­nis a közös gazdaságban 98 százalékos a kombájn­aratás. Hat kombájn dol­gozik a termelőszövetke­zetben, amelyek közül ket­tő a tsz tulajdona, négy pedig a gépjavító állomá­sé. A kombájnosok naponta 350—380 mázsa gabonát vágnak le és csépelnek el. Az eddigi aratás—cséplés azt bizonyítja, hogy jó ter­més várható, igen jók a termésátlagok. A tavaszi árpa például 227 hold átla­gában 15,5 mázsát, az őszi árpa 383 hold átlagábah 14 mázsát termett. A Bezosz- tája búza pedig 25 mázsás termésátlagot mutat. A borsót 11 mázsás átlagter­méssel takarították be a szövetkezetiek. Ennek meg­felelően alakul a közös gazdaságból való felvásár­lás is. összesen 150 vagon terményt adnak le az ér­sekvadkertiek, s 40 vagon kenyérgabonára kötötte# pótszerződést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents