Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-20 / 169. szám

1087. július et&tfiKtíSk NOs í i r 3 Nem olyan egyszerű az A ZIM-rekonstruikció épí­tésvezetőségén szabad szom­batra készülődnek. Ráadásul lyen volt akkor egy költség- vetés? Olyan, hogy odaadhat­ták az anlégernek, az abból fizetésnap is van. Praznovszky ha nem ismerte, akkor is meg- Sándor építésvezetőnek a „fél- tanulhatta a technológiát. Har évi átlaghoz” képest ma jobb mincnyolcban építettem a kedve: szabadságra készül. De ha az esztendő első felére terelődik a beszélgetés, elbo­rul a kedve: — Hétmillió-hatszázezer fo­Radványi Manó kastélyát, Bu­dapesten. A tervező kijött, s adott nekem a falsarok kikép­zésről skicceket. Kérem, ezt így kívánom — mondta. A le­rint volt az építésvezetőség hető legegyszerűbb probléma első félévi terve, ennél majd ötszázezerrel kevesebbet „hoz­tunk”. Leszámítva a kisebb feladatokat, a ZIM-re hatmil­lió-nyolcszázezer forint beé­pítés jut. És az is, hogyan! Kí­nunkban, mert sem lakatos­árunk, sem előregyártott szer­kezeti elemeink nem voltak, a forint „kedvéért” megcsinál­tunk olyan munkákat, amelye­ket csak később lett volna sza­bad ... Nézze meg, az étterem homlokzata már kész, de tető még nincs rajta. Az üzemi csarnokban megcsináltuk a válaszfalakat, befejezzük a megoldása is érdekelte. Most. ha felhívom a tervezőt, te, mondom, öregem, a rácsos tartó szerkezettel valami nincs rendben, meg kéne nézned. Azt feleli, kérlek szépen, ne­kem a kpdex nem írja elő a művezetést, nálatok, csináljá­tok terv szerint... Tehát old­jam meg én, ami a tervező dolga. Mert ha a terv rossz is, én nem csinálhatom rosszul... — Itt a legutóbbi eset — mondja a művezető. — A saj- tológép. Modem, komplikált berendezés. Az alap is komp­likált. Azt mondja a kiírás a gépalapok betonozását, pedig vasalásról: ötvenes háló. még csak a csarnok pillérek állnak. Hol van még a tető...! ezzel el is intézte ... — Kérem — emeli fel Bejön az irodába Kohánka hangját az építésvezető — István művezető, leül az ab­laknál. Az építésvezető sza­vaira felmordul: — Aztán kijön egy másik ilyesmit nem szabad megen­gedni !... A kivitelező dolga, hogy kivitelezzen, és nem az, hogy kézikönyvek, brosúrák kalkulációt: huszonegyezer fo­rint. A tervező már elismert tizenötöt, de a vita még nem ért véget... Ha ez így lenne nálunk is, nem fizetnénk rá majd minden épületünkre. — És az anyagellátás? — kérdem. — Az sem olyan egyszerű, kérem .,. Az országban való­ban hiány van bizonyos épí­tőanyagokban. De az már né­ha nevetséges, mi megy ná­lunk. Februárban például szükségünk lett volna nyolc darab nyolcvan centiméter hosszá hegeszthető acélra. Másfél hónapig hajkurásztuk az egész országban. Képtele­nek voltunk szerezni. —- Maguk jártak utána? — A végén már az is keres­te. akinek eredetileg is ez a dolga — jegyzi meg epésen valaki. — Vannak aztán más esetek is — folytatja az építésveze­tő. A vállalat versenyfelaján­És lása is. nemcsak a miénk, hogy az öltöző épületét szep- a temberre befejezzük. Az ab- az lakokhoz Van néhány alkat­rész, amellyel a mi lakatos­üzemünk adós. Gondoltam, nem lesz baj, a h'armadik ne­gyedévben megkapom. Aztán véletlenül a kezembe került a „ .a!,.TT, z „ L- wTi,:T T halmazából előbogarássza, tu- veieuenui a Kezemoe Ken osztályvezető a központból, es 1flido_k<innpn mit is akart „ lakatosüzemünk harmadik élcelödifc: „Nem lesz ez korai, szaktársak ?” Mintha mi azt nem tudnánk, hogy korai. De nekünk gondolni kellett arra a hatvan munkásunkra is, aki itt a körmét rágta, mibe fog­jon, hogy keressen is valamit.. — Ée a harminchárommil­lióra — szól az építésvezető. — Arra, hogy a második félév­ben huszonhatmillió-három­százezer forintot kell beépíte­nünk. — A két összeg meglehető­sen aránytalan — jegyzem meg. lajdonképpen mit is akart a tervező. — És a vállalati előkészí­tő csoport? Nagy József technikus szó­lal meg: — Egyezteti a költségvetési ne­gyedévi programozása, amit a termelési osztály állít össze. Nézem: ha szabad kapacitás lesz — azt mondja —, vagy más munka elmarad, be lehet sorolni... Mondtam is az igazgató elvtársnak, azt is kiírást a megjelölt ÉKN szám- . elég megérteni, hogy a hár­mai, az egységárakkal. Ha mincegyes vállalat halogatja egyezik, kipipálja ... Másra az előregjrártott elemek szál- nincs ideje. lítását, de hogy ezt csinálja a — És mert nem tud a do- «í^t termelési osztályunk is, kumentécióban elmélyedni, az «*r mégiscsak különös, fordul elő — szól megint Az idő eljárt, az építésve- Praznovszky —, hogy az egyik zető utoljára még rövid el- épületnél az van a kiírásban: igazítást tart munkatársainak. A válaszfalak, gépalapok az előregyártott elemet ke- — Csak a héjpanelek idejé­nélkül még aránytalanabb lenne... A hangulat hétvégi kedé­lyessége elröppent. Paprikás megjegyzések hangzanak. Elő­készítésről, anyaghiányról, szervezettségről, gépkihaszná- lásróL helyalapba csúsztatva kell el- ben érkeznének — fohászkodik helyezni. A rajz szerint vi- búcsúzóul —, mindennel ki- szont négy helyen hegeszteni békülnék. Itt van az ÉGV kell. S amíg ez meg nem autódaruja, naponta négyezer­történt, a darunak fognia kell ötszáz forintot fizetünk érte. az elemet. Ennek, kérem kon- Ha dolgozik, ha áll. Eddig ld- zekvenciái vannak: ütemben, használtuk, de mi lesz, ha a gépköltségben. energiában, panelek késnek? munkabérben. Csakhogy ennek Legyint, mintegy elhessent- nem a munkahelyen kell ki- ve még a lehetőségét is egy derülnie. Vagy itt van az ilyen fordulatnak, üzemi csarnok. Eredetileg — Pedig állni fog a tizen­hat tonnás, azt mindenki tud. És ráfizetjük a fehérneműn­ket is... Csizmadia Géza — Nem olyan egyszerű az kérem — ereszti az öklét a rajzasztalra az építésvezető. — Ezek általános, összefoglaló Semsey-féle szerkezete lett magyarázatok. „Nem jó az volna. Aztán a tervezők újí- . . . előkészítés”, „anyaghiány tottaik, első látásra nekem is 5 technikus, van”. Tessék idejönni — áll tetszett, az ember örül az új­fel az asztaltól —, én a fal- nak. érdekesebb a kivitelezés ra függesztett helyszínrajzo- is. Ráadásul négymillió meg- kon bizonyítom, mennyit ér takarítást is hoz a beruházó- nálunk az előkészítés. Nézze, nak. Hanem... kivitelezés ez itt az első ütem, ez a má- közben a négy már leolvadt sodik, harmadik, negyedik. A kettőre. És hol vagyunk még kijelölt organizáció mind a a befejezéstől. Ennek is az elő- négyen más. Mit kezdjek én készítés során kellett volna Id­ézzél? De akármelyik tervhez derülnie, nyúlunk, nem létezik, hogy ne _ Hogyan ? kéne telexezni, hívni a terve- ’ ...... . zöt' — Úgy — szol közbe ismét ... , a technikus —, ahogyan a Mr ennek az oka. harmincegye® vállalatnál csi­— Én, kérem voltam már nálják. A héjpanelonként ter- építésvezető a kapitalista vezeti ötezer-nyolcszáz forint­rendszer idején is. Tudja mi- tál szembe állította a Vállalati A választékról, az árakról, a hiánycikkekről •• Önállóság a vevőért önállóság alapjain vállalati érdek tereli nyugvó tairól? Nos, gazdasági életünk majd a egy kevéssé ismert, bar nem termelést a szükségletek kié- jelentéktelen szektora adhat légítése, a piaci igények mér- ilyen — bizonyos mérlegélés- legelés irányába, A vallalat sei hasznosítható -- tapaszta- elemi érdekévé válik, hogy latokat. A kisipari szövetke­zeti mozgalom ez, amely je­lenleg 220 ezer dolgozót fog­lalkoztat és termelése ta­valy már elérte a 17 milli­árd forint értéket. A terv itt már régen csak Különösen széles köröket foglalkoztat az a gondolatsor, amely egyetlen kérdésbe tö­mörítve így hangzik: hogyan változtatja a reform a fo­gyasztó helyzetét? Valljuk meg, nem kevés aggodalmas feltételezés is kapcsolódik eh­hez a kérdéshez. Sokan tarta­nak például attól, hogy a megnövekvő vállalati önálló­ság miatt a vevő voltaképp az eddiginél is kiszolgálta­tottabb helyzetbe kerül a tér- lényege tényező: a központi melovel szemben. Az ervek. irányító, tervező, pénzügyi amelyek ehhez az előlegezett szerveknek a mainál sokkal aggodalom hóz kötődnek, első hatékonyabb módjuk lesz a hallasra kétségkívül elgondol- beavatkozásra, olyan befolyá- koztatoak. Feltehető, hogy a soió eszközök alkalmazására, vallalat ónálló gazdalkodasa amelyek valójában szigorúb­— igy szol az egyik érv —, bak a kötelező tervutasítások- dTtierTTidTgoTifTnit"" ter- amely immár nem a kötele- „ai A tervvel lehetett -üku- aer,uem’ Kiaoigozni, mit tér ző tervutasításokon hanem „ ' \ervv el ietletett „alku meljen. önállóan keresi meg zo lervuiasnasoKon, nanem <j0zm , ismeretes. hogy a j;,,if>ti nartnerét mert itt __ s ajat döntéseken alapul, vé- tervet iócskán lehetett módo j,, Partnerét, mert itt gül m a fogyasztó számára lesz Si s ám a eazdálM aZ- aUam/ ‘S“4®1 elt.éTen Ti hátránvrw hiszen ha a válla - -T, gazOalKCKlas mar evek ota nem írja elő lat legf“’t«abrcéHa a nveI penzufyi ..Jftekszabályai” a kötelező mutató, hogy a ter- íai legiomosaDD célja a nye- személyes erdek hatékony mii.Pt miiven kereskedelmi reseg novelese, akkor kisebb szeizmográfjával fis veimen- meket miij Kereskedem sondia is naevobb lesz an- ? T l , .. ngyeimez szervnek kell átvennie, ko­gonaja is nagyooD lesz an- tethetik a vállalati vezető- vetkezé^kénn- csak akkor ve­nal, mint hogy a vevők igé- két a társadalmi érdekek ér- 6zjk me® tőlük az árut ha nyeinek kielégítésére töreked- vénvesításére szik meg toluK az árut na jék. A vállalati nyereséget - venyesitesere‘ az jo es érte síthető. Mmd­folytatódik a gondolatsor —, Nem jelentéktelen befolya- ehhez kapcsolódik az anyagi más eszközökkel is növelhe— solo tenyezo lesz továbbá az erdekeltseg sajátos rendszs— is, hogy éppen a fogyasztási cikkek piacán széles körű verseny bontakozhat ki majd —, verseny a vevőért, az ér­tékesítésért. Egyrészt sorom­póba állnak ezen a verseny pályán a különböző vállalatok, amelyek kapacitását ésszerűen kihasz­nálva termeljen, következés­képp: hogy eladjon (hiszen a jövőben, enyhén szólva, költsé­ges luxus lesz), ha a kapacitást részben eladhatatlan termékek előállításával kötik le. további úgynevezett értékmutatókkal dolgozik, a részleteket tehát nem határozzák meg, hanem csak az értékben kifejezett termelési volument, s ezen belül a szövetkezet kötelessé­ge — bár lehetősége is — a piaci kapcsolatok alapján fel­ter- meg tik majd, például: bizonyos cikkek árának emelésével, ne­tán burkolt árdrágítással, eset­leg oly módon, hogy csak a számukra előnyös cikkeket, termelik, elhagyva a kevésbé nyereséges áruk előállítását, következésképp: még több lesz a hiánycikk. re. Az értékesítési siker vagy kudarc közvetlenül érezteti hatását a szövetkezeti tagok jövedelmében; nincs garan­tált kereset, ez a termeléstől és az értékesítéstől függ. Be- állami ruházás sem érkezik „in­azonos gyen”, csak a tiszta jövede­A jövendőmondás termé­szetesen nem tartozik a gaz­vagy egymással helyettesíthe- lemből^ vagy hitelekből te­tő fogyasztási cikkeket gyár- dezhető, s a veszteség kocká­zata is jelentős; ilyenkor a ktsz nem kap költégvetési támogatást, hanem csakis hi­tellel emelkedhet ki a terme­lési hullámvölgyből. tanak, továbbá ott lesz a pá­lyán sok kisipari szövetkezet, daságtudomány eszköztárá- tanácsi vállalat ée nemke- ba, az iménti érveket sem le- vésbé: az import. Az utóbbi- het a jóslás kategorikus állí- val kapcsolatban elég csupán tásaival megcáfolni, ám a je- arra utalni, hogy a belkeres- len néhány ténye és a tudó- kedelemnek lehetősége nyílik mányos prognózis mégis meg- majd, hogy a gyenge minősé- es győző feleletet adhat az ag- gű, korszerűtlen vagy éppen .. . . godalmakra. Talán nem árt hiányzó hazai cikkek helyébe gazdálkodási ^ mozgástérben et- mindenekelőtt arra utalni, külföldi eredetű árukat he- tek „ |f*en4. , e^dmenyeket lyezzen el a piacon, ez pedig £ “oy?*?ze4?k- * ?ozp?n* az illetékes vállalat számára Statisztikai Hivatal vizsgálata valójában azt jelenti, hogy a ?zenjlt. termelésük az allami világpiaccal kell versengenie jparénal lényegesen gyorsab- — a hazai boltokban is! Ilyen, a piachoz szinte ki­zárólag üzleti — és nem mu­ll ötődő hogy az említett negatívu­mokat — a burkolt árdrágí­tástól a hiánycikkekig —, a jelenleg érvényes gazdaság- irányítási rendszer, a köte­lező tervutasítások, a korlá­tozott vállalati önállóság gaz­dálkodási rendje sem hárítot­ta el, sőt! Az a feltételezés tehát nem állja meg a he­lyét, hogy a vevők igényei­nek kielégítése szükségképp romlik, ha nem írják elő kö­telező utasítások: mit és mennyit termeljen a vállalat. Figyelembe kéll venni to­vábbá, hogy hosszú távon végeredményben éppen az ' Mindez, amit eddig el­mondtunk, bár a gazdasági prognózis törvényszerű folya­matait összegezi, mégis: ban nőtt; a második ötéves terv időszakában exportjuk 339 százalékkal emelkedett. Termékeik minősége is jobb az állami vállalatokénál. (a cipőipar minőségi visszauta­Üzleti érzék Csodálkozom, miért szidják a mi műszeriparunkat, mert a gyártmányaihoz nem készít tartalék-alkatrészeket. Di­csérni kéne ezért, nem ócsárolni. Hogy nem értik? Kérem megmagyarázom. Mondjuk például a Ganz Elektromos Készülékek és Műszerek Gyára csinál PDC—6. és az EDC—1. jelzésű hő­fokszabályozó műszereket. Az előbbinek az ára körülbelül kétezer-ötszáz—háromezer, utóbbié négy- és félezer forint. Ilyen műszerből a Salgótarjáni Síküveggyárnak lehet olyan huszonöt—harminc. A műszerben elromlik egy kis fogas­kerék. Kérdezik a gyártó vállalattól: kaphatnánk-e belőle? Közük, hogy nem. Miért nem? Mert a vállalat csak komp­lett műszerekhez készít fogaskereket, tartalék-alkatrész cél­jaira nem. Értik már? Még mindig nem? Pedig roppant egyszerű A műszert felhasználó vállalat nyilván azért vette a műszert, mert szüksége van rá. Ha elromlik benne a fo­gaskerék, nem működik a műszer. Ha a gyártó vállalattól nem kap tartalék-alkatrészt, megpróbál máshol szerezni. De mindenütt visszautasítják. Ugye milyen világos? Egy fogaskerék ára hatvan—nyolcvan forint. És ha kapható, a műszert sokáig lehet használni. De mert a fogaskerék el­romlik, tartalék pedig nincs — a felhasználó, a gyár kény­telen új műszereket vásárolni. Darabonként négy- és fél­ezer forintért. Ugye, most már belátják: ilyen üzleti érzék nem bí­rálatot, dicséretet érdemel. — Cs — DCezdetiúiiyeéű tiz-ho tubájnő sok nyelvtani jövőidőben beszél, sításainak aránya például az tehát feltevésnek tűnhet, állami vállalatoknál 20. ná- Nem árt ezért jelen idejű té- luk 2 százalék) miközben mű- nyekre is utalnunk. Kérdés szaki színvonaIuk rendkívül azonban: van-e a mai gaz- , __, ... d álkodási gépezetnek olyan “ ezot en' az a"ami ’Par részegysége, amely a gyakor- egy dolgozójára átlag 9,4-szer lati próba meggyőző tényei vei több állóeszköz jut, mint a beszélhet a holnapról, a jő- szövetkezeti iparban, s a száz vőben, gazdálkodás folyama- dolgozóra jutó mfwzakjak aránya az állami iparban 12, náluk 4. Nagy visszhangot keltett madszor pedig: a szem veszte, megyeszerte a palotási Május ség legfeljebb 2—3 százalék le- 1. Tsz öt szövetkezeti kom- hét. bájnesának kezdeményezése, amikor — mintegy két hete — versenyre hívták ki a me­gye többi tsz-kombájnosát. A kezdeményezőkhöz hamarosan A tsz-kombájnosok verse­nyét a megyei tanács heten­ként értékeli, az első munka- közbeni sorrendet most szom­3—4. Balga Pál és Illés János 23—23 és 5. Németh János 21 vagon os tel jesítménnyel. Tehát a verseny rendkívül szo­ros. a különbségek jóformán a kalászosok hozamkülönbsé­geit tükrözik. Az öt kezdőmé a megye minden részéből csat- ként az első három helyezést baton állapítják meg. Egyéb- nyező közül még bármelyik lakoztak, és jelenleg több mint harminc szövetkezeti kombájnos vetélkedik az első helyezésért, a megye és a járások jutalmaiért, ezzel is dokumentálva, hogy közös gaz- rtasága’nikban milyen hirte­elérő tsz-kombájnos oklevelet, azonkívül 1500, 800 és 500 forint jutalmat kap. A kezdeményező tsz-kom- bájnosok eredményeit azon­ban a palotási Május 1. Tsz- ben naponta feljegyzik, és a len megnövekedett a saját keddi helyzetnek megfelelően tulajdonban levő arató-cséplő­gépek száma. — Mit vállalt az öt palo­tás, kombájnos? Mihez kér­ték megyebeli társaik csatla­kozását? — tettük fel a kér­dést Illés Gyulának, a négy község (Palotás. Héhalom, Szarvasgede és Kisbágyon) ha­tárára terjedő, nagy szövetke­zet főagromómusának. — A verseny célja három pontba foglalható, Kombájno- saink megfogadták, hogy na­ponta legkevesebb 250 mázsa gabonát elcsépelnek. A tarló­magasság nem haladja meg I a tizenkét centimétert. Har­ml is feljegyeztük eredmé­nyeiket. Nem közömbös ugyan­is a szövetkezet vezetősége és tagsága számára sem. hogy az 1400 hold búza, a 624 hold tavaszi árpa. a 305 hold őszi árpa és a 98 hold zab ter­mése mikor kerül magtárba. Sok múlik tehát az öt palo­tási kombájnoson. — Kombájnosaink komolyan veszik vállalásukat — közli Illés Gyula, a főagremómus és az eredmények alátámasztják megállapítását. Jelenleg (a július 18-i ál­lapotnak megfelelően!) a kö­vetkező a sorrend: 1. Ozibusz Sándor 27, 2. Tóth Tibor 24, megszerezheti az elsőséget szö­vetkezetében és természetesen a megyében is. Ezt az eredményt egyébként úgy érték el, hogy időközben 150 hold learatott borsót is elcsépeltek rendfelszedővel. Ráadásul az időjárás sem min­dig kedvez, ezt azonban a munkanapok jobb kihasználás savai ellensúlyozzák. Volt olyan nap például (története­sen júTus 16-a). amikor Ozi- busz Sándor 593 és a KISZ- taa Illés János 535 mázsás tel­jesítményt mutatott fel. A pásztói járási tanács me­zőgazdasági és élelmezési osz­tályának kezdeményezésére a cséplőcsapatok is versenyez­nek. s ebbem a versenvbep igyekeznek ió helvezést elérni a palotásiak is. Vasárnap is dolgozott a palotási Május 1 Tsz nvnd az öt cséplőiéire egészem addig, amíg a vihar, a jégeső közbe nem szólt L. Gy. Ha a párhuzam, ismételjük, csak korlátozottan érvényes is, a tények azért megbízha­tóan jelzik milyen eredmé­nyekhez vezethet a piac köz­vetlen — s az anyagi érde­keltség emelőjével együttesen érvényesülő — hatása! Tábori András Potyogó gyerekek A balassagyarmati Ady End­re út 28 számú ház szép, modern állami ház. Lakásait — igen helyesen — főként többgyermekes családok kapr ták. A virgonc ifjúság naphosz- szat a ház körül szaladozik. — s egy-egy tagja időnként belepottyan azokba a lyu­kakba, amelyek az épület előtt, tátonganak. A csator­nához vezető, körülbelül fél- méter átmérőjű aknák ezek, aknafödél nélkül. A lakók emlékezete szerint valamikor mindkét aknán megvolt a födél. Elveszésük vitathatatlanul népgazdasági kár. Sürgős pótlásuk viszont éppily vitathatatlanul szüksé­ges, mielőtt felnőttet vagv gyermeket baleset ér hiá­nyuk miatt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents