Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-16 / 140. szám

2 NÖSRAD 1987, Június 16. pénteS Súlyos helyzetben az arab menekültek (Folytatás az 1. oldalról.) A világhírügynökségek je­lentéseiből riasztó kép alakul ki a közel-keleti háborúk régi, és új menekültjeinek helyzeté­ről. A háború kirobbanása előtt 574 000 paleszünai arab mene­kült élt ENSZ-segélyből a Jor­dániában és a Gazai-övezet­ben levő menekülttáborokban. Az izraeli agresszió nyomán százötvenezer ember menekült eddig Jordániába. A Gazai-övezetben és Jor­dánia nyugati részében levő menekülttáborok az izraeli csapatok által megszállt terü­leten fekszenek. A menekült- táborokban súlyos helyzet ala­kult ki: gyakran pusztán az élelmezés és a vízellátás is leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Szerdán Izrael megegyezett az ENSZ segélyszervezettel, hogy részt vesz az élelmiszer és egyéb ellátás megszervezé­sében. Az AP szerint ezzel az egyezménnyel az ENSZ de facto megszálló hatalcgnnak ismeri el Izraelt. A megszállt Jordániái terü­let katonai kormányzójánaK kinevezett Herzog kormányzó szerdán kijelentette, hogy az elfoglalt terület népessége Jor­dániái statisztikák szerint S50 000 és 950 000 között mo­zog — ezek közül 450 000 a menekülttáborokban élők szá­ma. Az izraeli hatóságok — mondta — ingyenesen a ha­tárra szállítanak minden jor- öániait, aki Jordániába akar távozni. KUWAIT (AFP) A kuwaiti kormány szerdán este bejelentette, hogy eddig Libanon. Irak, az EAK, Szu­dán, Szaüd-Arábia, Marokkó, Jordánia, Tunézia és Szíria válaszolt igenlően a kuwaiti külügyminiszternek arra a levelére, amely szombatra ér­tekezletre hívta meg az arab országok külügyminisztereit. (Nem érkezett válasz Algériá­tól, Líbiától és Jementől.) TEL AVIV Az izraeli hadsereg hadifo­goly osztályának vezetője csü­törtökön közölte, hogy kormá­nya kész kicserélni a fogság­ba ejtett arab katonákat az arab országokban levő izraeli hadifoglyokért. Közölte, hogy jelenleg 5 499 arab katona van izraeli hadifogságban, izraeli részről 16 katonájukról tud­ják, hogy azok hadifogságba estek. (AFP, AP) PÁRIZS (MTI) A polgári lapok szerint az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának összehívását csu­pán Izrael ellenzi. Egyben hangsúlyozzák a lapok, hogy Franciaország támogatja a rendkívüli ülésszakra vonat­kozó javaslatot. Az ENSZ-közgyűlés minden bizonnyal már szombaton ösz- szeülő rendkívüli ülésszaka két szempontból is különleges jellegű lesz — írja csütörtök reggeli számaiban az Humani- té. Egyrészt a küldöttségek összetétele, másrészt a kiala­kuló nagy horderejű viták te­szik majd fontossá ezt a nem­zetközi találkozót. A válságos helyzet felszámolásának fő akadálya a Tel Aviv-i kor­mány merev magatartása. Iz­rael makacsul ellenzi az ENSZ minden közbelépését, és csak az arab országokkal hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni. Az AFP különtudósitója a Jordániái határról küldött ri­portjában beszámol arról, hogy a frissen érkezők helyzete drá­mai. Péntek óta mintegy 10— 15 tábor jött létre a határon, a sivatagban. Az egyik öt— hatszáz sátorból álló táborban nyolcezer ember zsúfolódott össze, közülük mintegy négy­ezer gyermek. A Sinai-sivatagban a Nem­zetközi Vöröskereszt jelentése szerint még számos egyiptomi katona bolyong — helyzetük aggodalomra ad okot A Vö­röskereszt felszólítására Tel Avivban parancsot adtak az izraeli csapatoknak, hogy ad­janak meg minden segítséget megmentésükhöz. ALGÍR (AP) Atasszi sziriai elnök csütör­tökön reggel Algírba érke­zett. A sziriai elnök tanács­kozni fog Bumedien algériai államfővel, aki a hét elején Moszkvában folytatott megbe­széléseket a szovjet vezetők­kel. JERUZSÁLEM (UPI) Az UPI jelentése szerint Es- kol izraeli miniszterelnök a Sinai-félszigeten tett szerdai látogatása során kijelentette, hogy Izrael addig nem hajlan­dó távozni a Sinai-félsziget- ről, ameddig nem születik megegyezés a Tiran-szoros sza­bad hajózásáról, és nem kap biztosítékot arra, hogy a jö­vőben, úgymond nem fogják fenyegetni Izraelt. A minisz­terelnök azt állította, hogy Iz­rael nem területi hódításokért harcol. A nyugati hírügynökségek jelentése szerint Londonban úgy vélik, hogy a Szuezi-csa- toma legalább két hónapig nem lesz használható. Egy washingtoni szakértő azt han­goztatta. hogy legfeljebb há­rom hónapig tarthat a csa­torna hajózhatóvá tétele, még akkor is, ha több hajó süllyedt el rajta. A csatorna használa­tát bizonytalanná teszi a po­litikai helyzet is, mivel Egyip­tom bejelentette, addig nem indítja meg a hajózást, amíg az izraeli csapatok nem tá­voznak a csatorna partjáról. Az Egyesült Államok nyo­mást igyekszik gyakorolni a nyugati országokra, hogy kö­zös szükségtervet fogadjanak el az arab országok bojkottja által fenyegetett Anglia és Egyesült Államok kőolaj ellá­tásának biztosítására. Francia- ország képviselője a gazdasá­gi együttműködési és fejlesz­tési szervezet olajbizottságá­ban ellenezte ezt a lépést, amely az arab országok ellen irányúi. Algéria kormánya szerdán közölte, hogy a lefoglalt ame­rikai és angol vállalatok nem szállíthatnak árukat az Egye­sült Államokba és Angliába. 99 Modern van dalok MOSZKVA (MTI) Ivanov alezredes a Kxasz- ^ naja Zvezdában rámutat; íz- rael az amerikaiak vietnami receptje szerint alkalmazta a napalmot, „a modern vandá­lok klasszikus fegyverét.’' A szovjet lap Kemal Bihazi libanoni orvosnak az Izrael által megszállt terület egyik katonai kórházában tartott vizsgálatát ismerteti. Dr. Bi­hazi hatszáz sérült között egyetlen olyan személyt sem talált, akinek lőtt sebe lett volna. A sebesült jordániad katonák leírása szerint a na­palm bombák száz yardos körzetben mindent lángbabo- rítottak. Egész katonai egy­ségek pusztultak el Így. Az izraeli katonaság számára a vöröskeresztes jelzés semmit sem jelentett. Az izraeli lé­gierő következetesen bombázta a Jordániái tábori kórháza­Bombázások a laoszi határ közelében Hatszázezer amerikai katona lesz Vietnamban SAIGON B—52-es óriás-bombázók szerdán este újabb légitáma­dást intéztek a fegyvermen­tesített övezet a laoszi határ találkozásánál elterülő kör­zetek ellen. Csütörtökön reggel a B— 52-esek beavatkoztak a Dél- Vietnam területén több napos szünet után megélénkült har­cokba: Saigontól mintegy 70 kilométerrel északra az ame­rikaiak szőnyegbombázást hajtottak végre, a partizánok feltételezett állásai ellen. Egy dél-vietnami kormány- szóvivő szerint a saigoni kor­mány csapatai légitámadással visszaverték a Mekong del­tájában indított partizántáma- dásokat. A harcba amerikai egységek is beavatkoztak. MOSZKVA Viktor Bakajev, a Szovjet­unió tengeri flottaügyi mi­nisztere a Novoje Vremjának adott nyilatkozatában közöl­te, hogy naponta átlag 30 szovjet teherhajó indul út­nak a VDK felé az ország gazdasági fejlődéséhez és vé­delméhez szükséges rako­mánnyal. A miniszter meg­említette. hogy a vietnami partok megközelítése nagy nehézségekkel jár. A kikötők felé közeledő szovjet hajók felett amerikai vadászgépek és bombázók húznak el mély­repülésben, és a szovjet ha­jókhoz veszélyes közelségben amerikai hadihajók manőve­reznek. A vietnami kikötők­ben horgonyzó szovjet hajók közelében gyakran robban­nak amerikai bombák. WASHINGTON Washingtonban hivatalosan bejelentették, hogy McNama­ra hadügyminiszter Katzen­bach külügyminiszter-helyet­tesnek és Wheeler tábornok­nak, a vezérkari főnökök egyesített bizottsága elnöké­nek társaságában június 18- án Saigonba repül. Az AP értesülése szerint McNamara a Dél-Vietnamban tevékeny­kedő amerikai haderők lét­számának emeléséről tár­gyal. Néhány órával a McNa­mara látogatás bejelentése után Ky dél-vietnami mi­niszterelnök közölte, hogy szükségesnek tartja a Dél- Vietnamban harcoló amerikai katonaságnak a jelenlegi 462 ezerről 600 ezer főre való emelését. (TASZSZ, AP) A Kiesinger válasz visszhangja BERLIN (MTI) Kiesinger kancellár- nemle­ges válasza Willi Stoph leve­lére, megütközést keltett az NDK politikai köreiben. Külö­nösen annak a negatív tény­nek a jelentőségét emelik ki, hogy Kiesinger kancellár nem a Német Demokratikus Köz­társaság kormányához címezte levelét, hanem írását, mintegy „magánlevélként” juttatta el Willi Stoph miniszterelnökhöz. Mindez ismételten aláhúzza, hogy Bonn továbbra is nem­létezőnek tekinti a Német De­mokratikus Köztársaságot és világosan tükrözi, hogy a nyu­gatnémet kormány ezentúl is fenn akarja tartani kizáróla­gos képviseleti igényét, az európai békét és biztonságot fenyegető valamennyi követ­kezményével együtt. Gyilkosok a tanácsadók Megtorló intézkedések Bolíviában MOSZKVA (TASZSZ) A csütörtöki Pravdában Jersov arról ír, hogy Bolíviá­ban partizán csoportok kez­denek tevékenykedni, s ez an­nak a jele, hogy a lakosság elégedetlen a Barrientos kor­mány népellenes Amerika-ba- rát politikájával. A partizánok megjelenését a kormány arra használta fel — folytatja a hírmagya­rázó —, hogy elhintse a kül­ső beavatkozás, mindenek­előtt a Kuba részéről történő beavatkozás veszélyének hí­rét, s ezzel kész helyzetet te­remtsen, hogy a Pentagon és a szomszédos országok kato­nai köreinek segítségét kér­hesse a népi ’ elégedetlenség elnyomására, a demokratikus erők és szervezetek elleni megtorlásokra. A rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RADIO: 8.22: Zsuzsi cs Öcsi Sucmiban. III. rész. — 8.44: Két Strauss-keringö. — 9.60: Hangverseny Téttomajon. — 9.20: Kórusok és népi zenekarok műso­rából. 10.29: Édes anyanyelvűnk. — 10.34: ÜJ ope­raleme/.einkböl. Nikolaj Gjaurov énekel. — 10.51: Lottó­eredmények. — 11.90: Üj lemezeinkből. — 11.57: Hall­gatóink figyelmébe. — 12.15: Tánczenei koktél. — 13.00: A budapesti színházak műsora. — 13.03: Beszéljük meg! Ki a jó vezető? — 13.08: Zenekari muzsika. — 13.45: Abraliám Pál — Harmath Imre operettjeiből. — 13.55: Ma 50 éve történt... —. 14.00: Hilde Zadek és Hans Hopf énekel. — 14.30: Zsibongó. — 15.15: Üzenetek. — 15.55: Magyarországon először. — 16.20: Török Erzsébet nép­dalokat énekel. — 16.30: Svejfc.' — 16.57: Hallgatóink fi­gyelmébe. — 17.15: Üj operettlemezeinkből. — 17.41: Ta­nácsok fóruma. — 18.00: Üj Zenei Üjság. — 18.40: Hoz­zon egy dalt Budapestre! — 18.45: Mindszenti Ödön ma­gyar nótákat énekel, Kállai Kiss Ernő klarinétozik: — 19.25: Sporthíradó. — 19.35: Párizsi ritmusok. — 20.00: Közvetítés Bristoliból, a Colston Haliból. — Kb.: 22.20: Népdalok. — 22.40: Történelmi séta a kolostorkertben. — »3.00: Könnyűzene. — 0.10: Smetana: Libusa — Libusa jós­lata. PETŐFI RADIO: 10.00—12.15: Zené9 műsor üdülőknek. — 12.15: Kovács Apollónia énekel, Bundschuh István ci- terázik. — 12.30: Schubert: IV. szimfónia. — 13.00: Vá­laszolunk hallgatóinknak. — 13.15i Ismerkedjünk a jazz­muzsikával! — 13.47: Vízállásjelentés. — 14.00: Kettőtől — hatig... — 18.05: Nők az éjszakában. — 19.00: Eli­sabeth Rethberg és Josef Schmidt énekel. — 19.30: Lá­nyok a kollégiumból. — 19.45: Csenki Imre — Csoko­nai Vitéz Mihály: Az este. —20.25: Sportliíradó. — 20.35: Nótacsokor. — 20.45: A XX. század nagy írói. Fiesta. — 21.50: Tavaszi zsongás. — 22.19: Láttuk, hallottuk. — 22.39: Elisabeth Schumann Schubert-dalokat énekel. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 9.40: Műsorismertetés. — 9.41: Ne térj vissza azonos úton. — 11.05: Dalok Pá­rizsból Géczy Dorottya énekel <ism.) — 11.25: Telesport (ism.) BESZTERCEBÁNYA: 17.45: A technika a filmkamera szemével. — 18.15: Szabadság a víz mellett. — 19.00: TV- Híradó. — 19.30: A II. Nemzetközi TV-fesztivál krónikája. — 20.50: A TV olvasóterme. — 21.55; Hova vezetnek a nyomok Eldorádóból? Újra lehet kezdeni Uobosy Imre regénye 10. Egyébként megyünk ki az állomáson túlra, a Cseresz­nyésig, ott várjuk be egy­mást. Csomagot nem vi­szünk, ne lássanak a ke­zünkben semmit. Géza apja hozza utánunk kocsin, söté­tedés után. Otthon simábban ment az egész, mint gondoltam. Meg­jött a behívóm, nem is felül­vizsgálatra, mindjárt szolgá­lattételre, egy újonnan szer­vezett páncélos alakulathoz. Siettél, főhadnagy testvér, ott a kiegészítőnél, egyen meg a fene, de engem már hívogat­hatsz. Anyámtól mindjárt egyenruhámat, csizmámat kértem. Jézusom, hát mégis? Hát neked is? Elébe vágtam a családi elszontyolodásnak, nem, sehova se megyek, csak Bartalék présházába, de ne sétálgassanak utánam, majd én idődként jelentkezem. Apám rám meredt: nem lesz ebből baj ? Órásnak kellett volna mennie, nem asztalos­nak, mindig sajnáltam, ahányszor gerendát, deszkát cipelt, semmi kis termete majd kettéroppant. Mi baj lenne? És ha bevonulok? Hi­szen mindegy. Drága kis öreg... Ijedt, kék szemével, konya bajuszával olyan csendesen, akarattalanul él tetterős, mozgékony anyám árnyéká­ban, nem is tudom, hogy volt bátorsága engem nemzeni. Igaz, ilyesmire csak egyszer adta rá a fejét, nincsen test­vérem. Iszonyúan fél a hábo­rútól, nem volt katona, az első háború előtt alkalmat­lannak minősítették, még a háborús sorozások nagylyukú rostáján is fennakadt. Évekig «/aggatták, valahová tartoz­nia kell, álljon be a polgári lövészegyletbe, süssön el egy puskát legalább, anélkül nem lehet leélni az életet: nem és néni, az istennek se, végül pártoló tagnak áüt, fizetett, csakhogy békén hagyják, de a lőtér környékén nem látták soha. Nem hiszem, hogy éle­tében egyszer is megütött va­lakit, anyám szokta helyette — s amúgy is — felképelni az inasokat. Hangja is vé­kony, akár a- teste, szinte sí­poló. Uram, kívánsága sze­rint. De ebben az egy dolog­ban nem ismer tréfát. Ha városi úr rendel nála vala­mit, ha gyapai cigány, egy­azon készséggel szögezi le, uram, kívánsága szerint, s jöhet közbe akármi, mindig időre szállít, és mindig pon­tosan, azt, amit rendeltek tő­le. Nem emlékszem rá, hogy valakinek valaha is lett vol­na kifogása a munkája ellen. Hát neki? Sose volt kifogása semmi ellen? Ki tudja. Nem mondta. És kívánsága? Volt-e valaha is? Szemembe vág a szemerkélő eső, ha megfordulok, még látom a műhelyt, a Templom utca sarkán. Biztosan ott áll a maratott üvegű ajtó mö­gött. De nem, aligha meri. Valahová a Törökpiac kör­nyékére rendeltek koporsót, egy öregasszonyt ütött agyon az akna. Hát nem mer néze­lődni. Mi az ördögöt érzelgek. hiszen látom még, amikor csak akarom. Nagyon ajánl- gatta, hogy elkísér. Valójá­ban, azt hiszem, szeretett vol­na eljönni velem. Félt en­gem. De magát is félti, a csendesen folydogáló, hitvány kis életét, nem egy éjszaka láttam, hálóingben didereg­ve leste az orosz hídfőállás felől elzúgó lövedékek tüzes röptéi. Rá is szóltam egyszer, ne bámészkodj, nem ér az semmit, ami idecsap, azt se látod, se nem hallod. De mi­lyen nyersen szóltam. Vissza kellene menni. Nem is úgy gondoltam, csak álmos vol­tam, aludni akartam. Anyám megölelt, szinte marokra ka­pott, a csontom ropogott. Hát itt maradsz Gáldon, kisfiam? És meglódult, egyszerre két szekrényben turkált, kedves volt, de gyakorlatias és han­gos, mint mindig. Német páncéltörőket tol­nak állásba az Áj hársfái mögött. Nem értem. Az oro­szok mostanáig nem tudtak hidat verni, rohamcsónakon futkároznak a két part kö­zött, ha volna harckocsijuk ideát, már széjjelnyomhatták volna az öregvárost átszelő, gyatrán összetákolt védelmi vonalat. A Károly Róbert-tér boltjaiban lámpát gyújtanak, de mindjárt rángatják is le­felé az elsötétítésre használt, fekete papírredőnyöket. Vaksi ablakszemek: ha valamiért, ki tudja miért, nem térhetnék vissza, ez lenne utolsó emlé­kem a térről. Na de ne hü­lyéskedjünk! Vagy a bőröm­re gondolok, és semmi másra, vagy mindenre, csak a bő­römre nem. A város úgyse menthet át engem, én nem menthetem át a várost, eljö­vendő időkre. Majd találko­zunk megint, a vihar elvonul­tával, ha élünk. Gáld kivált­ságlevelét, amelyet Károly Róbert írt alá, fejből kellett A lap hírmagyarázója a to­vábbiakban arról ír, hogy a Panama-csatorna övezetéből amerikai repülőgépek máris fegyvereket, hadianyagot és „tanácsadókat” szállítanak Bolíviába. A „tanácsadók” között, akiknek száma máris 1000 körül mozog, sokan Dél- Vietnamban, a Dominikai Köztársaságban és más or­szágokban szerezték harci ta­pasztalataikat a felszabadító harc elnyomásában és a he­lyi lakosság elleni megtorlá­sokban. A Bolíviai Kommunista Pártot, amely a partizánokat támogatja, törvényen kivül helyezték. Igen sok szakszer­vezeti vezetőt, diákvezetőket, az ellenzéki pártok tagjait és számos újságírót tartóztattak le, és zárták koncentrációs tá­borokba. tudnunk, aki elakadt, ülhetett vissza a helyére, szekunda. Mi, isten kegyelméből Ma­gyarország kiránya... Deső azon töri a fejét, lesz- e még Magyarország. Miért ne lenne? Kiálltuk a tatárjárást, a törököt, az osztrák sógort, atyaisten, mi mindent álltunk ki. Talán csak épp azért tud­tunk megmaradni ezer esz­tendőnél is tovább, mert foly- ton-folyvást ősze kellett szed­ni magunkat, hogy ellensége­ink pusztulását és tulajdon marhaságainkat helyrehozzuk. Az Áj kavicsai élesen ro­pognak a talpam alatt. Mint­ha fogát csikorgatná a föld. Ez azért mégis rohadt dolog, kisettenkedni a városból, cég­vezetői minőségben, hadnagyi rangjelzéssel a galléromon, tudva, hogy már egyik sem érvényes. Se a cégvezetőség, se a hadnagyság. Az istenit, csak úgy, egyik pillanatról a másikra. A szép Gelethayné, a tisz­tiorvos felesége, utánozhatat­lan mozdulattal nyit be Saru­kán divatüzletébe. Ugyan ml kell neki ilyen halaszthatat­lanul, két kilométerre az oro­szoktól? Ezek a németek, akár a dolgukat értő napszámosok. Nyugodt, pontos, akkurátus mozdulatokkal dolgoznak, se fővesztett kapkodás, se egy ingerült szó. Kolomeánál lát­tam, heves tűzben is épp ilyen megbízható munkások voltak. A háború szakmunkásai. El­hiszem a gázkamrákat, miért ne hinném, rosszabbat is el­hiszek róluk. De ott már csak bezárul a kör. Kezdődni előbb kezdődik, ezeknél a mester­ségre figyelő, avatott, higgadt mozdulatoknál. Ez az ijesztő. Hogy az ágyú is épp olyan szerszám a kezükben, mint az ásó. Vagy a kenyérsütő lapát, vagy a ciklontartály szelepe. Egy tár töltény van a piszto­lyomban, semmi több. Deső- nek biztosan lesz, végre is a frontról jött. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents