Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-11 / 136. szám

1967. június 11. vasárnap NOGRÄB 11 Ideges a gyerek KVNHÍMZÉS A Tiszántúlon, a Nagykun­Szűr a szívem! Állandóan táradt vagyok! Szegényke, na­gyon Ideges! — manapság úton-útfélen hallani ilyenfajta panaszokat diákoktól, szülők­től, nevelőktől. Betegség-e a szívszúrás? Be­tegség-e az idegesség? És ha betegség, hogyan előzhető meg? Ezekre a kérdésekre kap­tunk választ az ifjúkori szív- betegségek egyik ismert szak­emberétől. A szorongás következményei — A mai ember életében •okkal több káros hatás éri az idegrendszert, mint régen, és jelentős mértékben ennek a következménye a gyakrabban jelentkező idegesség és a több­ször előforduló szívpanasz. — A fiatalok szorongása, pél­dául az iskolában lehet indo­kolt, származhat készületlen- ségből, a felelettől való féle­lemtől, de lehet indokolatlan is, amikor a diák attól tart, hogy nem tud eleget tenni a követelményeknek. — Otthon izgatottá, feszült­té teheti a légkört a nem megfelelő hang, a nemtörő­dömség, a szülők közti nézet- eltérések. A válás, az otthon megszokott rendjének a fel­bomlása nem ritkán az oka a fiatalok szorongásának. A fia­talkorúak Idegrendszerének az állandó feszültsége szívpana­szokhoz vezethet, s ezen túl- menőleg súlyos lelki sérü­lést és magatartási rendelle­nességet is okozhat. Az önbizalom jalantősége bizalma, többnyire hiába tö­rekszik sikerre, képtelen a munkájának és tudásának megfelelő eredményt elérni. A sikertelenség tovább csökkenti az önbizalmát és fokozza az idegrendszerének állandó fe­szültségét. — Nemcsak az önbizalom hiánya okozhat ilyen feszült­séget. Előfordul, hogy ennek az oka a diákkal szemben tá­masztott túlzott követelmény, mely nem áll arányban a tel­jesítőképességével. Rendszerint nem az iskolai tananyag játsz- sza a vezetőszerepet, hanem a szülők vagy a tanulók túlzott igénye. Ez a megalapozatlan sokat akarás, a különórák nagymértékű növelése kime­rültséghez vezet. A diák letö­rik lelkileg, mert érzi, hogy minden igyekezete ellenére sem tud megfelelni valameny- nyi vállalt feladatának. Szer­vezete is leromolhat, mert a túlzott igénybevétel, a hosszú tanulási idő miatt nem jut ki eleget a szabad levegőre, ké­sőn fekszik le, keveset alszik, és másnap reggel kimerültén, fáradtan folytatja az erőlkö­dést ... — A szülőket az elfoglalt­ságuk, a diákokat pedig nem ritkán a túltengő önbizalmuk akadályozza m^g abban, hogy valósan értékeljék a teljesítő- képességet. Sajnos, sokszor ké­sőn látják be, hogy a teljesít­mény fokozásának is van ha­tára, és ezen túllépni nem ajánlatos. A kifáradt diák előbb-utóbb már olyan fela­datokat sem tud elvégezni, melyeket egyébként könnyen megoldana. — A különböző élvezeti sze­rek, az alkohol, a feketekávé, a cigaretta izgatják az ideg- rendszert, túlzott fogyasztásuk minden életkorban ártalmas, de különösen a fiatalok síny- lik meg ezek élvezetét. A kel­lemetlen következmények rendszerint csak esztendők múlva jelentkeznek, és súlyos­bítja a helyzetet az is, hogy a hozzászokás veszélye a fiatal­korban a legnagyobb. — A felsorolt „kártevők” együttesen, egymás hatását fo­kozzák, hamarabb jelentkez­nek az idegesség általános tü­neted, valamint a szívet és a keringési rendszert érintő pa­naszok. A végzett munkával arányban nem álló fáradtság mutatkozik és nem ritka tünet az álmatlanság, a fejfájás, a levertség, a szívdobogás, a szívszúrás, a remegés, a „szív­kihagyás”, a sóhaj kényszer és a nyakon vagy a csuklón levő erek erős lüktetése. Kérjünk segítséget — A felsorolt panaszok, bár hosszú időn keresztül súlyo­sabb következménnyel nem járnak, mégis orvosi segítséget igényelnek. Az ismertetett tü­netek nemcsak idegességtől származhatnak, de különféle betegségek is gkozhatják. Ha valóban „idegesség” okozza, akkor annál gyorsabban és eredményesebben mulasztható el, minél rövidebb ideje áll­nak fent. Tudni kell azt is, hogy ha az említett panaszokat elhanyagolják, állandósulhat­nak és idővel szervi megbete­gedésekhez vezethetnek! — Ha az első tünetekre fel­figyelünk, az orvos tanácsát kérjük és gondoskodunk arról, hogy a fiatalok megtartsák azokat, nemcsak az idegesség-1 ■tői szabadíthatjuk meg. de az elkerülhető betegségek minden káros következményé­től is mentesíthetjük őket. Dr. V. A. Ságban és Hódmezővásárhe­lyen a XVIII. század második felében alakult ki a kunhím­zósnek nevezett hímzésfajta. Szőrös gyapjúfonallal varrták, s ezért szőrhímzésnek is ne­vezték. Lenvászonból készült párnahuzatok, majd később térítők díszítésére használták. Az úgynevezett úri-hímzés­sel rokon. Ebben a hímzés­mokat később a XIX. század végétől alkalmazták. Sajátos a színezése is: bar­na, búzakék, halvány rózsa­szín és ennek számtalan fi­nom, átmeneti árnyalata. Az egyes árnyalatokat úgy érték el, hogy a hímzőfonalat nem egyszerre festették. Előbb a leghalványabb színinek meg­felelőt áztatták a leghígabb festékben, és a legkevesebb ideig, majd egyre sűrűbbre keverték ugyanezt a színt, és ebben áztatták egyre hosz- szabb ideig a fonalakat. Az egyes motívumokat hosszanti, vagy haránt irányban tagol­ták úgy, hogy a legközelebbi árnyalatú fonalakkal hímez­tek kis sávokat egymás mellé. < Ezek az árnyalatok a világos­tól a sötétig kellemes és igen finom színhullámzásban je­lentkeztek. A barna színválto­zatot még itt-ott elhelyezett egészen kevés búzakékkel, il­letve rózsaszínnel is élénkí­tették. A képen bemutatott hár­mas tagozású (három önálló bet, kisebbre a keskenyebb csíkot. A sorok között nem kell választó-csíkot alkalmaz­ni. Ajánlatos azonban, hogy a térítők, vagy párnák széleit hímzéssel zárjuk le. Erre a legalkalmasabb és a legegy­szerűbb az úgynevezett „pe­lenkaöltés”. A hímzés többi része lapos­hímzéssel készül. A gyapjú­fonalak és a festéshez szük­séges gyári festékek kapha­tók, így az árnyalatok házilag is előállíthatok. dr. Pintér Imre „Édes” történelem — Hányat tehetek? — kérdi ■ házlasszany a vendégét, a kávé vagy tea kínálása közben anél­kül, hogy a cukrot megnevezné. Nincs Is szükség a szószaporitás- ra. mert magától értetődő, hogy a kristályos fehér porral édesí­tünk. S noha a cukor évszáza­dok óta kellemesebbé, élvezete­sebbé teszi étkezéseinket, törté­netéről nemigen esik szó. Az ókorban a szilárd cukrot nem ismerték. A konyhaművészetére sokat adó antik Görögországban! a római birodalomban mézzel, és nádból sajtolt folyékony édes nedvvel édesítettek. A ív—V. szá­zadban Indiában háromféle cuk­rot készítettek: vörös vagy nyers­cukrot, kristályos cukrot, illetve cukorlisztet és kristályokat. kemény cukor­Európában a cukor keresztes hadjáratok révén vált ismeretessé. Az első cukorszállitmány 996-ban érkezett Szíriából és Egyiptomból Velencébe: miután Ciprus Is a kereszteshadak birtokába Jutott; a gyártás ott is virágzásnak in­dult. A németek Velence köz­vetítésével Ismerkedtek meg az újfajta édesítőszerrel. A cukor magyarországi megho­nosodásának időpontjáról nincs megbízható adatunk. Csak annyi bizonyos, hogy amikor Mátyás ki­rály a mennyegzöjét tartotta, ak­kor az ünnepi lakomáról a kö­vetkezőket jegyezte fel a króni­kás: „Az asztalt aranyozott cu­korból készült fa díszítette, ame­lyen angyalok és mókusok vol­tak, fákkal, cserjékkel és éne­kes madarakkal ékesített, tiss- tán cukorból készült kerttel.” A répa feldolgozására Margraff német vegyész kezdetleges eljá­rást 1747-ben dolgozott ki, ame­lyet a francia Archard tökéletesí­tett és 1803-ben megalapította • világ legelső répacukor-gyárát. Magyarországon ugyanebben ae Időben Tessedlk Sámuel foglal­kozott a répacukor főzéssel. Bár az első hazai cukorgyár már 1830-ban működött Nagyfödéme- sen, a magyar cukoripar lénye­gében csak a múlt század utolsó évtizedében alakult ki. — A diák, akinek nincs őn­Ny A. GYERMEKEKNEK fajtában is sok a törökös mo­tívum: például a gránátalma és a tulipán, a kacskaringó virágsorból álló) pámavég- számos változata. A madár, a hímzésből egymagában is al- napraforgó, a kerekvirág, 'a kalmazhatjuk bármelyiket, szív, a pillangó stb. motívu- Nagyobb felületen a széleséb­ől tengerparton, egy várkas­télyban élt egy gazdag öreg gróf. Naphosszait egyedül ül­dögélt a szobájában az ab­laknál, s komoran egyre a tengert nézte. Nem volt egyet­len barátja az egész világon, meghaltak, vagy messzi or­szágokba vándoroltak a roko­nai, csak egy unokája élt. Az öreg gróf nem szerette az unokáját, megesküdötít, hogy soha-soha egyetlen pillantást sem vet rá, mert a gyermek születésekor meghall az any­ja, a gróf egyetlen leánya. A boldogtalan öregember még a várkastély népének it megtil­totta, hogy gondját viseljék az árvának. Nem is törődött ve­le senki, csak öreg dajkája, aki valamikor az édesanyját is ringatta. Még nevet is az öreg dajka adott a kislány­nak: Szegényke — igy hívta mindig, rajita is maradt ez a név, mindenki így emlegette. Múltak az évek, de az öreg gróf bánata, haragja nem enyhült az idővel; nem törő­dött semmivel, nem szeretett senkit. A várkastély népe sza­badon garázdálkodott a kas­tély termeiben, gyom verte fel a hajdan csupa virág ker­tet, de bánta is az öreg gróf! ö csak nézte, nézte a ten­gert, hosszú fehér szakálla már a térdét verte, szeméből nem fogyott ki a könny, szi­véből nem szállt el a gonosz harag, amit Szegényke ellen érzett. Közben fölcseperedett a kis­lány. Mezítlábas rongyoská­nak csúfolta a várkastély né­pe, csak egyvalaki, a libapász­tor nem csúfolta soha. Ű sze­rette Szegénykét, s hogy jó­kedvre derítse, furulyázott neki. Szólt a furulyaszó, Sze­gényke táncra perdült, a li­bák meg úgy suhogtatták a szárnyukat, mintha örülnének e táncnak, furulyaszónak. Egy napon híre járt, hogy az ország királya a szomszé­dos várkastély urához érke­Angol népmese zik vendégségbe, vele tarta­nak az udvarhölgyek, a lova­gok, hercegek mind, de még a királyfi is. A királyfi felesé­get keres, így beszélték, s ez igaz lehetett, ment a király fogadására a vitéz lovagokon, grófokon kívül egybehívták az ország minden eladó lányát. Fényes bálra készülődtek a szomszédos várkastélyban. Futár érkezett az öreg gróf­hoz is, a király meghívásával. Az öreg gróf levágatta térdig érő hófehér szakAllát, kinyi­totta a réz lezárt vasveretes ládákat, elővétette ékes-fényes öltözékét, legszebb paripáját fölszerszámoztatta drágakö­vekkel, kirakott aranyos kan­tárral, nyereggel, úgy indult a király elébe. Szegényke is halloUt a fé­nyes bálról, a konyhaajtóból figyelte a szolgahad készülő­dését, s keserűen sirdogált, hogy ö nem mehet oda, nem nézheti végig, mikor az or­szág eladó lányai táncolnak a lovagokkal, hercegekkel, de talán még a királyfival is. öreg dajkája könnyezve kér­te a nagyapát, csak egyszer, egyetlen egyszer szóljon Sze­génykéhez egy-két jó szót, en­gedje meg, hogy szép ruhába öltözzön, s nagyapjával együtt elmehessen a bálba. Az öreg gróf kemény szíve nem haj­lott a szóra, rárivalt a dajká­ra, hogy többé említeni se merje előtte Szegénykét. A szolgahad meg kinevette, csú­folta az árvát. Menjen csak a libapásztorhoz, az az ő barát­ja, mit keresne a fényes ura- ságok között! Szegényke rrug is kereste a pajtását, s neki sírta el bánatát. A libapász torfiú fogta a furulyáját, * hogy megvigasztalja, elját­szotta rajta a legeslegszebb, legvidámabb dalát. Fölszárad­tak Szegényke könnyei, meg­fogta a pajtása kezét, a tán­cos léptekkel nekivágtak a szomszédos várkastély felé ve­zető útnak. A furulya tovább zengett, ők mentek, mentek, mint akiket várnak valahol, mögöttük föltartott fejjel bal­lagtak a libák. Ahogy így furulyaszóra mendegéltek, egyszer csak összetalálkoztak egy ifjú lo­vaggal. A lovag megkérdezte tőlük, merre van a várkastély, ahol a király vendégeskedik. A pásztor fiú azt mondta, hogy ők is oda tartanak, s ha a lo­vag nem veti meg a társasá­gukat, tartson velük. Most már hármasban bal­lagtak tovább, a furulya meg mintha még vidámabban zen­gett volna, de talán még a nap is melegebben sütött, mi­óta ők összetalálkoztak. Az idegen lovag csak nézte, néz­te Szegénykét, s annyira meg­tetszett neki, hogy azon nyomban feleségül kérte. De Szegényke csak nevetett. — Ejnye, kedves lovag, ki­csúfolna az egész világ, ha a mezítlábas, rongyos Szegény­két vennéd feleségül! De a lovag tovább kérlelte. Mit bánja ő, ha nevetnek raj­ta, ne törődjék evvel Sze­gényke se! Szép szóval kérte, legyen a mátkája, s éjfélkor, mikor a legszebben szól a ze­ne a bálteremben, jöjjön oda úgy ahogy van, mezítláb, ron­gyos ruhájában, a libákkal meg a pajtásával együtt, mert ő csak vele, Szegénykével akar táncolni a király előtt. Szegényke hallgatott a lo­vag kérő szavára, s mikor éj­félt ütött az óra, benyitott a táncterembe, mögötte szárny - suhogtatva a tizenkét fehér liba, s a menet végén a furu­lyázó pásztor lépdelt. Amult- bámult az udvari nép, a ki­rály is felemelkedett trónusá­ról, s a trónus lépcsőjéről Szegényke elé sietett az isme­retlen lovag, aki nem volt más, mint a király egyetlen fia. Kézen fogta Szegénykét, apja elé vezette, s így szólt hozzá: — Édesapám, itt van az én választottam, 6 a mátkám, ő a legjobb, legszebb lány az egész országban. Ebben a pillanatban meg­szólalt a pásztorfiú furulyája, varázslatos, édes dal zengehl, s a furulyaszóra Szegényke rongyos ruhája arannyal, ezüsttel hímzett selyemmé változott aranyos-gyémántos korona csillogott a fején, a lábán atlaszcipőcske; a fehér libák meg, láss csodát! — mind hófehér selyembe öltö­zött apróddá változtak, s fel­sorakoztak Szegényke mögé. A király a szép menyasszony elé lépett, s édes lányomnak szólította. Ekkor felharsantak a harsonák, s az udvari dá­mák, a lovagok, a grófok ámuldozva súgtak össze: — A királyfi a legjobb, a legszebb lányt választottal A libapásztor azonban el­tűnt. Soha többé nem hallot­tak se felőle, se varázsszavú furulyájáról. Az öreg gróf meg miit tehetett volna egye­bet, behunyta a szemét, ne­hogy látnia kelljen az unoká­ját, hiszen megesküdött, hogy soha, egyetlen pillantást sem vet rá. Visszament a várkas­télyba, lelüt az ablak elé, a vén karosszékébe, s szivében haraggal, szemében könnyel ismét a tenger felé fordult, s italán még máig is azt nézi. VÍZSZINTES: 1. Száztíz évvel ezelőtt szü­letett magyar tudós. (Zárt be­tűk: O, R.) 10. Zuhany. 11. Németül sietni. 12. E napon. 14. íme. 15. Megyei tanács. 16. Ellenértéké. 18. Nyílás a diny- nyón. 19. B. E. Ö. 20. Tudo­mányág, a vizez 1. úttörő volt benne. (Első négyzetben ket­tős betű; folytatása a vízsz. 40). 22. Magányos állat. 23. Jó németül. 24. Fere ikerszava. 25. Lehetőség. 26. Szegény kínai. 28. Vissza: felsőfokot jelez. 29. Talál. 30. Ital. 32. R. L. 33. Le ellentéte. 35. Helyhatározó rag. 36. Kelle­metlen csapadékok. 40. A vízsz. 20 folytatása. (Harma­dik négyzetben kettős betű). FÜGGŐLEGES: 1. Gál. .hegyvidéki köz­ség. (ötödik négyzetben ket­tős betű.) 2. Azonos mással­hangzók. 3. Eledel. 4. Római pénz. 5. A kiegyezés előkészí­tője. 6. Hűek Finn barátja, öreg néger. 7. Tova. 8. Erdé­lyi szél. 9. Locsol 13. Aranka. 14. Levegő. 17. Állócsillag. 18. Régi súlymérték. 19. Takar, 21. Szárnyas. 22. Kül ellenté­te. 24. Innen ellentéte. 25. Kö­zelébe. 26. Fekete István re­génye. 27. Arc része. 28. Ne­mesi cím. 29. Figyelé. 31. Ku­tya. 33. Szög mértéke. 34. Ételt készít. 37. M. NY. (Má­sodik négyzetben kettős be­tű). 38. Tiltás, tagadás. 39. Vissza: egyszerű gép. Megfejtésül beküldendő a vízszintes 1. és 20. A vasárnapi gyermekrejl- vény helyes megfejtése: Kis- terenyei Üttörőcsapat, Gavott, Tanács. Könyvjutalmat nyertek: Horváth János Nógrádmegyer, Linder Mária Salgótarján és Krizsanyik Mária Karancske­szi. A könyveket postán küld­jük el!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents