Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-28 / 150. szám

19(37 június 28 szerda NOBMB Nagybátony gyilkos tavánál Reíorm előli u H;ili»Y»(;irjuiu leóláru^várkaii Markó Károly ecsetjére mél­tóan gyönyörű a nagybátonyi haldánái csillogó tavacska. Langyos vizén komor méltó­sággal tükröződik a meredek meddőhányó szürkesége, s az enyhe lankák lombos erdeinek zöldje. A tó tizenhárom éves, és — háromszoros gyilkos. Az utóbbi három évben egy gyer­mek, egy fiatalember és egy felnőtt lelte benne halálát. Az erdő árnyékában százöt­ven—kétszáz főnyi, hallgatag embercsoport. Kíváncsiak. Könnyező asszony és megtört arcú férfi. Gyászolók; Szabó Sándor téglagyári munkás szülei. A túlparton két piros tűz­oltóautó. Salgótarjáni az egyik; budapesti a másik. Korcsok Pál őrnagy parancs­noksága alatt emezzel érkez­tek a könnyűbúvár-tűzoltók. A tarjániak az izzó napon ve­rejtékezve nyomják a levegőt a gumicsónakba; a pestiek bé­lelt gumiruhába öltöznek. Há­tukra kettős oxigénpalack ke­rül. Egyenként szállnak a tó­ba. — Hideg a víz, Frédi! A figyelmeztetés Czémán Alfréd őrmesternek, a merü­lési parancsnoknak szól. A hideg — lám — áthat a gu- miöltön.yön is. Kötél feszül a két part kö­zött. A víz színe alatt egy­mástól karnyújtásnyi távol­ságra úszik a négy könnyűbú­vár. Ütjukat hatalmas, fel-fel- bukkanó buborékok jelzik. A partra sereglett tömeg némán, feszülten figyel. A jószág mel­lől egy percre idesietett Lász­lók Istvánná is, a tsz asszony­gulyása. — Gyilkos ez a tó, — néz komoran a vízre. — Ártalmas emberre, állatra. Esztendeje harmincnégy tehenünk bete­gedett meg tőle. Azóta még jobban vigyázunk. . . A kút felőli részen süppedős a fe­nék: ha belemegy a jószág, menthetetlenül odavész. A sekélyesben két mély forrás rejtőzik. Atért a csónak. A könnyű­búvárok nagyot lélegzenek a szabad levegőből. — Rendkívül hirtelen mé­lyül odaát, — jegyzi meg Su- hajda István törzsőrmester. — Pillanatok alatt zavaros a víz; nem látni semmit. — Én sem láttam. .. Ezt Molnár Gyula mondja, a Kisterenyeü Gépjavító Állo­más dolgozója, a tragédia egyik szemtanúja. Csupán egy szörnyű jajkiáltást hallott, s annyit látott, hogy Szabó Sán­dor elmerül. Gyorsan beug­rott, utánaúszott, de már hiá­ba. — Van itt féltucat figyel­meztető tábla, — mutat körül Molnár Gyula. — Nem ér semmit. Minek tagadjam, én is kijárok; sok gyerek is. For­róságban jólesik a fürdő. Egyetlen igazi megoldás len­ne: a gyilkos tavat le kell csa­polni. Erre tesz hitet Nagy—Kiske Bertalan kötélpályamester is. erre bólintanak helyeslőén a nagybátonyi őrs rendőrei Sokba kerülne, ezt valameny- nyien tudjuk; — de mérhető-e forinttal az emberélet? A könnyűbúvárok parancs­noka embereit figyeli, s köz­ben órájára pillant. Szécsény- ben, az Ipolynál hasonló sze­rencsétlenség történt; az egy­ségnek még oda is el kell jut­nia. Hányán fizettek ezen a nyáron életükkel könnyelmű­ségükért, ezt nem tudja az őrnagy. De azt igen. hogy az idén, röpke néhány meleg hét alatt. csupán az ő parancs­nokságával ötször vonultak ki a könnyűbúvárok — vízbefúl- tat keresni. Egy és egynegyed órája dol­goznak félpercnyi pihenőkkel a búvárok. Verejtékpatakok csurognak a csónakban evezők mellén, hátán. Végre megrán­dul a kötél: megvan, amit — nem egészen egy nappal előbb: akit — kerestek. A rendőrök intésére hátrább hú­zódik a tömeg. Néhány férfi tisztelettel leveszi a kalapját; tudja, hogy a csónak mögött, a víz színe alatt halott köze­ledik. Molnár András szakaszvezető talált reá. Kitapintotta a tör­melék. a korhadó tüskök kö­zött. Molnár András sportem­ber a javából; széles mellka- sú. fiatal, edzett, és — ez szol­gálati előírás! — majdnem olyan szigorú orvosi felügyelet alatt áll, mint a vadászgépek pilótái. Állítja, hogy a tó szí­ne és mélye között tíz—ti­zenöt fok a hőkülönbség. Egy hirtelen merülés, és nincs ami megmenthetné az embert a koszorús ér görcsétől, a hir­telen haláltól. „Védőruha nél­kül, — úgymond —, ötvenezer forintért nem kockáztatnám meg a merülést." A halott ajka szederjes-lila. Teste merev, mint a kivágott fa. Üjjai görcsbe merevedve. Tizenhét évet élt. Frissen vágott, zöld sással takarják le. A kereskedelem és a gyártó vállalat közötti gyümölcsöző kapcsolat jó példáját szolgál­tatta a Salgótarjáni Acéláru­gyár. A külkereskedelmi vál­lalat jelzéseire speciális igé­nyek kielégítését is vállalták. Így szerezték meg annak ide­jén a holland, majd a finn piacot, ahova a kerékpár-gyár­táshoz szükséges hidegen hen­gerelt acélokat szállítottak. A finnekkel ma is igen jó az üz­leti kapcsolatuk. Svédország köztudottan el­sők között áll az acélok hi­degalakításában. Természetes, hogy a nagy praxissal rendel­kező svédek nagy igényesség­gel vizsgálják az árut. Sike­rült állni a kritikát, s az Acél­árugyárból ma is jelentős mennyiséget exportálnak Svédországba. Sajátos az indiai export. A mi szabványainktól eltérő méretekben is kérnek árut és különféle csomagolási igé­nyekkel lépnek fel. A gyár tiszteletben tartja vevőit és eddig sikerült is kielégítenie az igényeket, A külkereskedelmi vállalat és a gyár kapcsolata állandó­an fejlődött, és igen hasznos­nak bizonyult. Szoros együtt­működést fejtettek ki a piac- megszervezésében, az árkérdé­sekben és a teljes összhang biztosítása érdekében. A kül­kereskedelmi vállalat a devi­za-bevétel többletéből jelen­tős prémiumalapot adott a vállalatnak. Közös külföldi tanulmányutak és piacszerző látogatások lehetőségét is biz­tosította. Ezek mindig haszon­nal jártak. Most úgy véleked­nek, hogy az új mechaniz­musban még hatékonyabbá teszik az együttműködést. A piackutatásnak más te­rületei is vannak, és erre egy másik példát lehet említeni. Az első automata hegesztőgé­pek alighogy megjelentek az országban, Salgótarjánban már foglalkoztak a hegesztőhuzal gyártásának lehetőségeivel. Azóta sikerült megvalósítani­uk. Átadás előtt az az üzem, amely mintegy 1500 tonna he­gesztőhuzal gyártását biztosít­ja majd évente. Belföldi igényt elégít ki, de importot helyettesít ez a termék és jö- ■őre már mintegy kilencszáz- ezer dollár értékű deviza-meg­takarítást hoz a népgazdaság­nak. Ma jól termelni, de már a holnapon és a holnaputánon gondolkozni — így lehetne jellemezni azt a vezető, irá­nyító tevékenységet, amit évek óta követnek az Acél­árugyárban. Erre egy másik példa is bizonyíték. Észrevet­ték, hogy a kovácsológyárnál az évtizedeken keresztül ha­gyományossá vált mezőgazda- sági szeráruból a kereslet ál­landóan szűkül. Ennek ellen- súlyozására időben gondoltak a hagyományos mellett a süllyesztékes kovácsolási tech­nológia kidolgozására. Ezelőtt öt évvel még nem volt süly- lyesztékes kovácsolás. Ma már évi 1500 tonna árut gyártanak az új technológiával. Egyik legnagyobb rendelő a szom­szédos Salgótarjáni Bánya­gépgyár, amelynek az idén hét-nyolc féle süllyesztékes termékből, alkatrészekből mintegy 800 tonnát szállíta­nak. Itt is a minőséggel és a mindkét vállalatnak megfele­lő árképzéssel sikerült közö­sen előnyös kooperációt kiala­kítaniuk. A Salgótarjáni Acélárugyár egész sor kérdésben kedve­zőbb feltételekkel készülhet a gazdaságirányítás reformjára, mint több más vállalat. Eze­ket maguk teremtették meg azzal, hogy igyekeztek alkal­mazkodni az igényekhez, kö­zelebb kerülni vevőikhez. Jó néhány olyan intézke­dést tettek már, amilyenekre másutt csak ezután kerül sor. Megerősítették az úgyneve­zett fejlesztési vonalat létszá­mában és az anyagi dotáció szempontjából is. A tervező­létszámot is növelték. Azóta már bebizonyosodott, hogy ez a befektetés nagyon hasznos. Egy sor gyártástechnológia tökéletesedett azóta. Nem vé­letlen, hogy ma éppen a kor­szerűbb technológiák alkal­mazásának hatására évente két-három millió forint érté­kű alapanyagot takarítanak meg. kevesebb a hulladék, több a késztermék. Saját konstrukcióban valósult meg jónéhány korszerű berende­zés, mint például a hegesztő- huzal gyártása. Egyébként va­lamennyi üzemrészbe kerül­tek korszerű gépek, eszkö­zök. Központi szerszám —, úgy­nevezett gyártóeszközgazdál­kodást valósítottak meg ez­előtt három évvel. Több mint 30 millió forint értékű szer­számról van szó, amivel dol­goznak. Azóta mintegy há­rommillió forint megtakarítás származik ebből az intézke­déstől. Korábban az üzemek szinte ömlesztve kapták a megrende­léseket, és abból állítatták össze a gyártási menetrendet. Igen sok gondot, problémát okozott ez. Mióta létrehozták a gyártás-előkészítő appará­tust, azóta az optimális lehe­tőségekhez méretezve komp- lettírozva kapják az üzemek a gyártási programot, csak vég­re kell hajtaniuk. Így nem fordul elő, hogy egyes termé­kekből a megrendeltnél töb­bet gyártanak. A Salgótarjáni Acélárugyár az elmúlt öt év alatt három­szor nyerte el az élüzem cí­met, két esetben pedig okle­véllel jutalmazták. A kohá­szati üzemek erős mezőnyé­ben nagy szó ez, de nem a véletlen műve, hanem az év­ről évre javuló gazdálkodás eredménye. Sikerült az anya­gi ösztönzést is hatékonyabbá tenni, a prémiumot például a takarékossághoz kötni. Jól járt a népgazdaság, jól járt a vállalat és a dolgozók is. Az elmúlt két év eredményei alapján 18—18 napi kereset­nek megfelelő nyereségrésze­sedést fizettek átlagosan. (Folytatjuk) Bodó János Aktuális portré A pásztói járás küldötte Karcsú, barna hajú. mosolygós lány a pásztói járás kongresszusi küldötte. Gyémánt Ágnes. Két éve, amikor a pásztói gimnazisták írásbeli érettségire készültek, fényképe az újság első oldalán jelent meg. Akkor is KISZ-tag volt már. sőt. osztálytitkár. Most a pásztói földművesszövetkezet KISZ-alápszervezetések titkára, foglalkozására pedig az Agasvár étterem kalkulátora. — Nem nehéz a kettőt összeegyeztetni. Még csak hat­órás vagyok, bőven jut időm a KISZ-munkára. — Mit mondana el, ha szót kapna a kongresszuson? — kérdem tőle. — Dobol az asztalom. Látni rajta, a készülődés idegessége kerítette hatalmába. Azért így is mosolyog. — Lenne miről számot adná. Elsősorban azt hangsúlyoz­nám: a fiatalok többsége becsületesen tanul, dolgozik, teljesí­ti a haza iránti kötelességét, gondolkodását a szocialista tár­sadalom formálja. Nagy szavak ezek, de igazak. Aztán elmon­danám még. hogy alapszervezetünk 43 tagja közül 33 szo­cialista brigádban, kettő pedig a kiváló bolt címért dolgo­zik. Eddig öt egység nyerte el a szocialista bolt címet, ott 19 KISZ-tag van. Fiataljaink lelkiismeretes munkája abban is benne van, hogy 1965-ben elnyertük a Kiváló FMSZ címet. Arra pedig külön is büszkék vagyunk, hogy Gsépe Mária az országos tanulmányi versenyen kiváló eredményt ért el. s két hónappal korábban kapott szakmát. Beszámolnék arról is, hogy a lapszer vezetünk fiataljai évente átlagosan háromszáz társadalmi munkaórát teljesítenek a termelőszövetkezetben, vagy az áruház helyén, régi házak bontásánál. — Politikai munkájukról, tevékenységükről? — A Vádoljuk az imperializmust akciósorozat jegyében kiszeseink a munkájukból származó jövedelemből több mint kétezer forintot juttattak el a vietnami nép megsegítésére. Részt vettünk tiltakozó és szolidaritási gyűléseken, felvonu­lásokon Pasztán és Salgótarjánban. Arra is büszkék vagyunk, hogy ifjúságunkat érdekli minden bel- és külpolitikai ese­mény. érdeklődéssel kísérik akár a kínai, a görögországi, legjobban pedig a vietnami és a közel-keleti eseményeket. Ezért politikai oktatásunk témáit is így válogatjuk össze. Rajongás csendül ki minden szavából. Szereti a fiatalo­kat, hiszen ő maga is alig 21 éves. Értük áldozza fel szabad idejét. Tanul, hogy taníthasson, hiszen számos jelenséget kell megmagyaráznia a KISZ-gyűlésen. — Azért jut nekem is szabad idő. Szeretem a zongorát, méginkább a táncot. A televízióban a színházi közvetítések rajongója vagyok, de egyetlen esetben sem szalasztóm el a híradót, vagy a külpolitikai témájú előadásokat. És mivel lány vagyok, a ház körül is akad mindig munkám. — Még egy nap és elutazik a kongresszusra. Mit vár a fiatalok képviselőivel való találkozástól? — Kimondhatatlan boldogság, hogy ott lehetek, s én képviselhetem a pásztói járás fiataljait Feltétlen szeretném tovább adni az ott hallottakat, azokat a tapasztalatokat ame­lyeket az ország más vidékéről érkező fiataloktól szerzek. Az a feladatom, hogy dolgozzam majd a VII. kongresszus határozatainak sikeres megvalósításán. Meglepett, hogy még el sem utaztam, már is több meghívást kaptam élménybe­számolóra, Salgótarjánba, Rútságra, s természetesen a járás több községébe. Remélem becsülettel eleget teszek a külde­tésnek. a megbízatásnak. Biztosak vagyunk benne. Gyémánt Ágnes méltó képvi­selője lesz a pásztói fiataloknak. — So — Qian (iidól a kimíaip A zagyvarónai erőművet 1912-ben építették. Most öt­venöt éves. Ez egy erőmű éle­tében matuzsálemi kor. És most valami olyasmi történt vele, ami ötvenöt éve még so­hasem: áll. Leállították tízna­pos nagyjavításra. — Az az, hogy állt már egy­szer több mint egy hónapig — szól Bencze Ferenc, üzemvite­li osztályvezető. — Kilenc- száznegyvennégy karácsony estéjén a visszavonuló néme­tek felrobbantották a gépeket. Negyvenöt február másodikén indultunk újra. Aztán volt egy leállás kilencszázötvethétben. Egy vasárnapi napon. Tizenkét órára. A jelenleg is üzemben levő tízkilovoltos gyűjtősín át­építése miatt. De nagyjavítás, ami kiterjedt volna az egész üzemre, olyan még nem volt. Ami azt illeti, meglehetősen kockázatos is lett volna koráb­ban, ha ez az erőmű meg­bénul. Építésekor, de a két háború közti időszakban is az ország legnagyobb áramfej­lesztő telepeként tartották szá­mon. Még húsz évvel ezelőtt is nagy bajok származtak volna a mostanihoz hasonló leállás­ból. De azóta Magyarország energiarendszere hatalmasat fejlődött. Erőművek egész so­ra létesült, importálunk is villamos energiát. Ezért azt az áramot, amit itt — különben drágán — előállítanának, nem is igényli már a népgazdaság. Az ország valaha legnagyobb erőművéből közvetítő állomás és távhőellátó erőmű lett. A jövője is ez. — A nagyjavítást egyébként éppen az erőmű új funkciója tette elodázhatatlanná — kapcsolódik a beszélgetésbe Varsányi Sándor, kalorikus üzemvezető. — Igen nagy a berendezésekben a sólerako­dás. Gyakran előfordult, hogy tolózárakat, amelyeket egy embernek könnyű kézmozdí­tással kéne szabályozni; ket­ten, hárman csőhosszabbítóval sem tudtak megmozdítani. A só, mint a beton, tapadt rá a berendezésekre, dugulásokat idézett elő a szelepekben, tur­binákban ... — Mi okozza ezt a nagy lerakódást? — Előírás szerint a távhőel- látás rendszerében cirkuláló forróvíz literenként tíz millí- gramnál több nátrium, magné­zium sót nem tartalmazhatna. Mivel jelenleg nem rendelke­zünk megfelelő pótvízelőkészí­tő berendezésekkel, s tekint­ve, hogy az Acélárugyárból visszatérő vizet bizony eseten­ként nyersvízzel is „hígítot­ták', a sótartalom néha meg- harmincszorozódott. Az a sze­rencsénk, hogy ezek a sók nem agresszív természetűek, tehát a berendezések anyagát nem károsították, viszont renge­teget „incselkedtek” velük. A forró gőz hatására ugyanis le­oldódtak, s a gőz addig vitte magával, amíg ellenállásba nem ütköztek. Akkor a gőz a sót lerakta és tovább szágul­dott. Előfordult, hogy ahol a lerakódást kerestük, mert a jelenlétét különböző jelekből észleltük, már nem volt só. másutt jelentkezett. Addig- addig cicázott velünk, amíg kénytelenek voltunk leállítani az egész üzemet. így most már nem menekülhet. És egy­szerre két legyet ütünk... — Mégpedig? — A távhőellátás berende­zéseinek javításán kívül más, nagyon időszerűvé vált hibákat js kijavíthatunk ez alatt a tíz nap alatt — mondja a főmér­nök. — Az erőmű dolgozóit két műszakba osztottuk be, éj­szaka csak a legszükségesebb létszám tartózkodik az üzem­ben. Ki kell használnunk az időt, mert az Ingatlankezelő Vállalat kezeléséhez tartozó berendezések nagyjavítását is most végzik, és mi is alapo­san fel akarunk készülni a fű­tési idényre. — És ha a só-lerakodás újra zavarokat okoz, mit csi­nálnak? — Leszámolunk ezzel az ellenségünkkel — feleli Var­sányi Sándor. — Elkészültek a sótalanító berendezés tervei. Jelenleg a zsűri előtt vannak, de bizonyos előkészületeket a kivitelezéshez máris megtet­tünk. Ugyanis nemcsak a ter­vezést, de a kivitelezést is sa­ját erőből végezzük. Érdemes. Ha „idegen” vállalattól ren­deljük meg a munkát, négy— ötmilliót elkértek volna. Mi másfél millió forintból meg­csináljuk. Reméljük, hogy a zsűri gyorsan dönt, mert ak­kor még az idén, év végére be is fejezzük az óránként hu­szonöt tonna vizet sótalanító berendezés kivitelezését. Ez persze nem mentesíti az Acélárugyárat, — szerződés is kötelezi arra —, hogy a visz- szatérő csapadékvíz az előírt minőségű legyen ... — Az üzemben csend van. A főmérnök is, a kalorikus üzemvezető is panaszkodik, fáj a fejük a csendtől. Hiszen csak a hegesztőéi namók halk zümmögését hallani néha-né­ha. Minduntalan azon kap­ják magukat, hogy hangosan, kiáltozva beszélnek, ahogyan a gépházban megszokták. Az udvaron a vezénylő épülete mellett is csupán a transzfor­mátorok zúgása hallatszik. Nickel Frigyes villamos osz­tályvezető rámutat az épület­re: — Látja, az erőmű áll, de egyetlen gyárban, egyetlen la­kásban sincs áramszünet. Mert most már mi úgy dolgozunk, akár egy vasútállomás: jön egy vonat, átrendezik, s úgy megy tovább, van amelyik csak fü­tyül, s már is indul,.. A gyár udvarára befordul Kukol Emil igazgató gépkocsi­ja. Az igazgató kiszáll, siet is a víztárolóhoz. Ugyanis, fel­használva az inventúrát. az egyik tó vi2ét leeresztették, be­rendezési műtárgyait megja­vítják. Azt megy ellenőrizni. — Kíváncsi vagyok — szól nevetve — a horgászokra is. — Ügy nyüzsögnek a parton, mint a hangya boly. Azt erő­se tgetik, hogy még tizenöt ki­lós csukának is kell lennie a vízben, s az most előkerül. Mondják, vagy harminc—negy­ven mázsa halnak kell lennie a tóban. Én ugyan ezt nem hiszem, de a pecások már készítik a gyomrukat a halász­léhez. Indulok a gyárkapu felé. Nickel Frigyes a kéményre mutat: — Látja, tökéletes pernye- elválasztás. Nézem a kéményt. Ez igen! Valóban nem látni semmi füstöt. — Hát persze — nevet elé­gedetten a sikerült beugratá­son a mérnök. — Áll az erő mű, mi füstölne ... Csizmadia Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents