Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-25 / 148. szám
1967. június 25. vasárnap N 0(5 R Ä O 9 Öss Ferenci A HETEDIK A vasárnap nagy, színes labda. Az ember hetenként egyszer megkapja, aztán hétfőre kipukkad. A labda jó játék. De nem mindenki tud labdázni ... Szévicsék njinden vasárnap csirkét főznek. Ezért Szévicsné kora hajnalban már a piacon táblából. A legnagyobb, legszebb és legolcsóbb „madarat” keresi. Mindig akkor találja meg, amikor egy másikat már megvásárolt. Ezért nála rendszerint rosszul kezdődik a vasárnap. Balajtinál is. Mert másnaposán, zúgó fejjel ébred. A család morcosán néz rá, anyósa kárörvendve jegyzi meg, amikor a szódabikarbónát hozza: „Ügy kell... Az a rohadt bor. „ A Kardos gyerekek utálják a vasárnapot. Mert ilyenkor rájuk húzzák az ünneplő matrózruhákat. Nem szabad szaladni, mert lemegy a plazúr a lakkcipőkről, nem szabad semmihez hozzányúlni, mert piszkos lesz a fehér kesztyű. A templomban hideg van és röhögni sem szabad. Pedig irtó mulatságos, hogy Szent Antalnak az orra hegyéről lekopott az aranyfesték. Pongor vasárnap pihen. Egész héten Pesten dolgozik, egy munkásszálláson lakik, csak hétvégére jön haza. Mártír képpel érkezik, mártír képpel távozik, mint az olyan ember, aki egész héten át gürcöl a családjáért Pangómé többször mondja neki, hogy itt is kapna munkát, de a férj ezt nem hallja. Vasárnap kímélni kell. ágyba vinni az ebédet s amikor szundikál, labujjhegyen járni, mert Pongor most piheni ki az egész heti robotot Ezalatt Pongorné ez ingeit mossa. Gyakran veszi észre, hogy az ing nyaka rúZS06. Szévics is szundikál, amíg ez asszony a csirkével gyürkőzik. Rettenetesen únja magát. Délelőtt nincs jő tévéműsor. Az Ermitázsból adnak helyszíni közvetítést meg Bérli nből valami gyermekvetélkedőt. Arról álmodozik, hogy a tengerparton nyaral. Fekszik a sárga homokban, mellette gyönyörű lányok szaladgálnak ... Kardosoknál a mama főz, amíg Kardosné a templomban van. Kardos igazgatóhelyettes valamilyen vállalatnál. Ezért is szólták már, hogy a felesége klerikális. Igaz. hogy ez 10 évvel ezelőtt volt, de Kardos ezt nem felejtette el. Inkább otthon marad és olvas. Már az összes Berkesit elolvasta, volt olyan, amelyet kétszer is. Balajti szeretne lemenni a presszóba. Inna egy kávét, rettenetesen kíván egy kis sört. De tudjá, hogy ebből csak újabb veszekedés lenne. Az asszony durcás, nem szól hozzá. Balajti azt érzi magáról, hogy egy hasznavehetetlen tárgy, melyet az egyik asztalról a másikra tesznek. Sehol sem jó, de kidobni nincs szivük. Kiveszi a felesége kezéből a porszívót és dühösen takarítani kezd. Délre a konyhaablakból zsíros illatok páráznak a folyosóra. Kardosné hazajön a két gyerekkel. A kisebb képe ma- szatos, a bömböléstől. Málnát szeretett volna inni, de Kardosné nem ment be vele a cukrászdába. Kapott egy pofont A nagyobbik kis elégtétellel nézte. örül. hogy az elkényeztetett öcsi végre kihúzta a gyufátPongorné kimosta az ösz- szes fehérneműt, és kiteregeti őket a szobában a kályha fölé. Pongor az esti vonattal utazik vissza, hétfőn pihenten kell a gyárba mennie. — Ügy érzem magam, mint egy mosókonyhában — néz szét a szobában. A régi hálószobabútor már régen elvesztette a fényét. A nagy ágy felett az Utolsó vacsora olajnyo- mata megfakult, annyira, mint a nagy színezett esküvői kép, melyen csak a szájukra kent vörös festék őrizte meg eredeti színét. — A munkásszálláson modern rekamiék vannak és hetenként cserélik az ágyneműt, —, mondja, és minden héten elmeséli, hogy milyen elegáns ott lakni, ahol a portás adja ki a szoba kulcsát, és minden két szoba mellé külön fürdő van. Pongorné nem áll meg. Sietni kell az ebéddel, utána vasalni és csomagolni. Kopott pongyolában, zsiros hajjal, izzadó halántékkal végzi a dolgát. Időnként a derekára teszi a kezét, nagyot sóhajt és folytatja. Hiába panaszkodna. Pongor, aki egész héten gürcöl a családjáért, úgy sem értené meg őt... Szévicsék szertartásosan eszik a csirke-ebédet Büszkén meséli Szévicsné, hogy másutt egy csirkét ebédre felfalnak, de ő úgy osztja be, hogy még vacsorára is jut a mája pedig elég holnap reggelire. — Délután elmegyek a ba- rátnőmhöz — mondja Julika a 17 éves lány. — Jól van. szentem — egyezik bele az anyja. Szévicsneik megfordul a fejében, hogy a lánya hátha nem is a barátnőjéhez megy. Ezerszer elhatározta, hogy utánanéz. Annyit maiéinek ezekről a mai tizenhétévesekről! Kardosokhoz délután vendégek jönnek. Egyik héten ők mennek, a másik héten ők fogadják barátaikat. Hasonló korú házaspár, rangos emberek. Adnak is magukra. Mindig vigyáznak, hogy a délutáni trakta: a bor, a sütemény és a fekete ne legyein gyengébb, mint a múlt héten volt Az édesség mellé új pletykákat szolgálnak fel az asszonyok, majd a férfiak politizálnak, aztán fél öt felé előkerül a kártya, és kanasztáz- nak nyolcig. Félfilléres alapon, és az eredményt írják. Sosem KONCZ ANTAL: Figyelj szavamra A csillagok csillagok maradnak, s a margaréta mindég kacagni fog. A csókért holnap is csókot adnak — de lassul a vér, kihull a haj, a fog! A csillagok csillagok maradnak, és valakire mindég nevet a lány. Szép bársonya megkopik szavadnak — az arcod borostás, a versed csalán! A csillagok csillagok maradnak, s tanúm rá a hűvös, igazmondó cg: A sebek végülis fölszakadnak és a legszebb szerelem is vereség! _________________________________________________ NAP fizetnek, hanem a papírt elteszik jövő hétre. Balajtiék ebéd után lefekszenek. Ez a békülés ideje. Balajti tudja, hogy az asszony csak ilyenkor megközelíthető. Lefüggönyözi a szobát, az anyós kimegy a konyhába mosogatni ... A délelőtti duzzo- gás olyan hirtelen oldódik fel, mint a forró vízbe dobott jégdarab. Az első időkben még érdekes volt ez a vasárnapi kibékülés ... Balajti mostanában elhatározta, hogy jövő szombaton nem iszik. De tudja, hogy ebből úgy sem lesz semmi... Julika minden este hétkor sietve kapkodja magára a ruháit. — Sietnem kell, mert tévéhíradó előtt vacsorázunk, és állati balhé lenne, ha nem Illés Béla: Élmény Vasárnap délután a Körúton sétáltam. Megtömtem a pipámat, ás rá akartam gyújtani, de nem volt nálam gyufa. Elmentem három trafik mellett is — mindhárom zárva. Mivel már nagyon pipázhatnékom volt. megszólítottam egy szembejövőt. — Nem kaphatnék egy szál gyufát? A megszólított rám rézett. Kicsi, keszeg ember volt. Az orrán régimódi cvik- ker, és még régibb- módi volt erősen Erdős István: őszülő, fekete pofaszakálla. — Nem dohányzóm, s ezért nem hordok magamnál gyufát — szólt bo- csánatkérően. Biccentett, és bement egy házba, amelynek kapujánál idősebb, kövér asszonyság ácsorgóit. Bizonyos voltam abban. hogy a pofaszakállast már láttam valahol. Legalább is a fényképét. És ha fényképről ismerem, több, mint valószínű, hogy valami nevezetesség. Megszóllítottam a kaput őrző asszonyságot. — Ismeri azt a pofaszakállast, aki most ment be ide a házba? — Ismerem. — Véletlenül nem Kellér Dezső volt? — Nem. — Akkor talán Fodor József? — Nem. — Akkor bizonyára Honthy Hanna? — Az sem. — Hát ki? — kérdeztem elszomorodva. hogy olyan rossz az arcmemóriám. — Lantos Jenő férfiszabó — világosított fel a-z asszonyság. — Maszek. Borsos árai vannak, de igazán kitűnően dolgozik. — Köszönöm a felvilágosítást. rózsa Fekete lennék otthon. — Akkor csütörtökön este itt találkozunk — mondja a fiú, és ő is öltözni kezd... Pongor fáradt képpel, mint akit akasztani visznek, úgy búcsúzik. Az asszony elkíséri a kapuig, és megcsókolja. Egykét éve még az állomásig kísérte. de mostanában a férfi a kapuból visszaküldi. Utánanéz és látja, hogy szinte vonszolja magát az utcán. Azt már nem láthatja, hogy a sarkon túl kihúzza magát, és vidáman fütyülni kezd. Szévicsné boldogan hozza a déli sült csirkét. Áhítattal esznek, közben félszemük a tévén. — Mit csináltál a barátnőddel? — kérdezi Szévics Julikét, de aztán nem figyel oda, mert kezdődig a tévéhíradó. — Sétáltunk, meg beszélgettünk — feleli a lány... Sötétek az ablakok. Balajtiék már alszanak. Nekik nincs tévéjük. Szévicsék az ágyból nézik a filmet. Kardos egy fotelban nyúlik el, és délutánról maradt süteményt rág Szévics Julika a díványon álmodozik arról, hogy nemsokára nekik is lesz lakásuk, és ilyenkor, vasárnap este elmennek valahová. Egy éttereimbe, vagy társaságba, esetleg moziba. Szévics közben elalszik és álmában tovább pereg a film, de már ő a hős, és elegáns, fiatal nők versenyeznek érte Kardos nyújtóakodva áll fel a fotelból. — Hát ez is elmúlt..; — mondja, de nem lehet tudni, hogy sajnálja-e vagy örül neki. • Üjra eltelt egy várva várt vasárnap, a hét hetedik napja ... 1. özvegy Fukász Kár oly né szemei nyílt sebek. Vörös bőrdarabok közt mindenütt vízfény csillog, és sok kicsi resz- ketés. Ennek az öregasszonynak nem lehet a szemébe nézni, az ember néhány másodperces keresés után ijedten elkapja tekintetét. Az orvosi szoba küszöbén egyszerre hárman állunk. Én Fukász nénit várom, az orvosnő kikíséri betegét. — Miért nem tetszik szemüveget hordani legalább?! A kis összeroskadt öregasz- szony felnéz a fiatal doktornőre. Érzi, hogy anyáskodóan jóindulatú a kérdés. Mosolyogni próbál, de a keserűség a mély ráncokból nehezen oldódik. Csupa fájdalom arcban groteszk színeket kap a mosoly. — Látok én. Látok én mindent, kedves. Elázott, fekete szegélyes zsebkendőjét odaszorítja a szeméhez. Az orvosnő széttárja karját. A köny- nyeket nem lehet gyógyszerrel visszaparancsolni. Már megpróbálták. Most a receptre csak azok az orvosságok kerültek fel, amelyeket a magas vérnyomás ellen kell beszedni. — Meg aztán nem akarnék én már hetven éves fejjel uri- zálni. Mit is gondolnának rólam. a doktornő megadó- an lehajtja a fejét, s búcsúzóul megsimogatja az öregaszszony vállát. Fukász néni felém fordul, igazít egyet a kendőjén. — Indulhatunk. 2. A ház amelyben tíz év óta egyedül él, szalmatetős. Egyetlen már a faluban. Az eresz alatt, a keskeny tapasztott fal- ajján könnyű létra nyújtózkodik. A pitvar ajtón belülről két nagykampós szögön egy rojtos kisnagy kendő meg egy kőkeménynek látszó, hatalmas esőkabát lóg. Az az érzésem, ha letenném a földre, megállna, s a félhomályban embernek nézhetné akárki. Fejünk fölött ijesztő fekete csuklya, koromhullató szabadkémény. Eszter Károly fekete lelke itten szállt ki, amikor meghalt, ettől aztán még feketébb lett — mondja Fukász néni amint nézelődöm. Három Fukász Károly volt a faluban, hát az én uramat az emberek csak Eszter Károlynak hívták. Merthogy az anyját, — micsoda nagytermészetű asszony volt az is! —, Eszternek nevezték. Én az uramat jó szerivel meg sem tudtam siratni. Mindenki úgy mondta nekem faluszer te, jól járt Károly, hogy meghalt, de ti még jobban jártatok. Megvolt akkor még nekem a két szép- gyermekem. Azokra néztem én,miattuk mondogattam magam is, jól járt szegény apátok. Betege volt már akkoriban a sok italnak, pálinkának. Mindenki látta, hogy csak űzte, gyilkolta a családját. Tizenkét éve lesz az ősszel, hogy eltemettük. 3. Fukász néni sír. Zsebkendőjét el sem veszi a szemétől, ömlik a könnye. A kisszék, amin ül, néha megcsikordul alatta. Sir. Pedig régen nem akar már sírni, de ez a sírás már betegség alighanem. Fukász néninek tíz éve nem száradt ki szeméből a könny. 4. Ilon lányom 1956 nyarán férjhezment, Zsiga fiam még azon a télen kidisszidált. Ilonák akkor még itt laktak velem. Fájt, igen rosszul esett, hogy itt tudott hagyni a Zsiga fiam, dehát akkoriban mások is elmentek a faluból, nem vettem annyira a szívemre, gondoltam, ha elment majd visszajön. Eltelt egy hónap, kettő, aztán egy fél év, semmi hír nem jött róla. Akkor kezdődött az én rívásom. Mert csak arra gondolhattam, elpusztult az én fiacskám valahol. A lányom vigasztalt, hogyhát ahhoz idő kell, hogy valami levél ideérjen. Hiszen az is meglehet hogy a tengeren is túl van valahol. Onnan meg nehezen ér ide a levél, vagy valami érdesítés. Nem tudtam magamnak parancsolni, csak rítam — rítam. Tavaszra olyan lett a szemem, mint egy vizes árok. A fél falu sajnálkozott rajtam. Akkor lett az a megkerestetés a Vöröskereszt útján. Jött aztán az írás róla, hogy Kanadában él, itt meg itt, egészséges, dolgozik valami erdőbirtokon. Hát akkor meg miért nem ír? Ezen emésztettem magam. Irtunk neki. Arra ő hús- vétra küldött egy lapot, hogy üdvözöl bennünket, meg hogy elköltözött onnan, ahol eleinte volt, de a címét nem irta meg. Ez rosszabbul esett mint. ha nem tudom mi érte volna. Négy év múlva írt megint egy karácsonyi lapot. Címet azon se írt. Borzasztó érzés ez, mikor az embert így megtagadja a legkedvesebb gyereke. De miért, miért teszi? Nem érdemelném én meg, hogy legalább rendes leveleket írjon? Nem akarok én tőle egy tűt se kérni sose, megélek én ma is a magam emberségéből. Van kétszázhatvan forint nyugdíjam, tavaly is volt 108 munkaegységem a tsz-ben. Az idén is lesz annyi biztosan. Kegyetlenség ez tőle, amit csinál, ezt mondja mindenki a faluban. Én szerintem any- nyira rosszul megy sora ott odakint, hogy szégyelli megírni. Akikkel egy beli volt, akikkel együtt inaskodott, mind kétezren felül keresnek. Ki tudja milyen rosszul él ott Kanadában? Szégyelli. biztosan szégyelli. Én meg csak nem tudok megnyugodni. A lányom meg a vöm nem sokáig bírták ki velem, ösz- szevesztünk. Kispórolták a levesemből még a sót is. Mert házat akartak építeni. Ügy hallom mostanra már össze is raktak hatvan ezer forintot, abból akarnak kölcsön nélkül építkezni. A szerencsétlenek! Pedig itt van ez a ház. A lányom ura ezerháromszázat keres. Ügy lehet azt csak megcsinálni ebből a pénzből, ahogy ők csinálják. A múltkor is azt kérdi tőlem a boltos. Mondja már Fukász néni, hol vásárol a maga lánya, hónapokig be se teszi a lábát a boltba? Hol vásárolna. Sehol. Van egy unokám, nyolc éves, csak azt sajnálom. Ügy járatják szegény gyereket, hogy azon már az egész falu nevet. Az a gyerek nem tud szaladgálni a többiekkel az iskolában, mert két számmal nagyobb cipőt vettek neki. hogy jó sokáig tartson Ki hallott már ilyet a mai világban? Földig érő kabátkában járatják., hogy ki ne nője! Én évek óta nem beszélek velük. Már ki se bírnám őket. de azért ez is rettentő dolog. Ilye. nek lettek a szépséges, jó gyermekeim! Eleinte nagy megkönnyebbülés volt. hogy sírhattam, jól esett sírni, de most már betege vagyok. Szégyellem. Mit csináljak? Élni muszáj! Dol^nzok. A szabadkéményen át hallom, hogy kinn elkezdett az eső cseperészni. Itt benn elfe- ketülnek a tárgyak. Fukász néni ül a sarokban. Eszembe jut egy csodaszép verssor: „Bejön egy madár érte, s csőrében elviszi.”
